Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-24 / 301. szám
Amiben nincs békés egymás mellett élés r Irta i Darvas István AZ 1963-AS ESZTENDŐT ftgy könyvelhetjük el, mint a nemzetközi feszültség bizonyos mértékű enyhülésének évét. Ez az enyhülés a korábbi évek feszültségeihez és súlyos válsáfiaihoz képest állott be, de semmi esetre sem hozta magával a hidegháború teljes megszűnését, vagy a háború elkerülésének abszolút bizonyosságát. Mindamellett tény, hogy a nemzetközi élet évről évre világosabban bizonyítja a kommunista és munkáspártok 1957 ég 1960-as moszkvai nyilatkozatának azt a megállapítását, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen többé. Vitathatatlan, hogy mindinkább valósággá válik a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének a szocialista országok által hirdetett és folytatott lenini politikája. A szocialista országok további fejlődése, szakadatlan erősödése, a béke és a leszerelés mellett felsorakozó kormányok és népek gyarapodása előbb utóbb magával hozza majd a békés egymás mellett élés politikájának teljes győzelmét. Ehhez természetesen hosszú harcra van szükség és e harcban elkerülhetetlenek lesznek a feszültebb, kritikusabb időszakok. A békés egymás mellett élés politikájának sikereivel együttjáró eddigi enyhülés is lényegesen javította a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatait. Normalizálódtak, normalizálódnak és magasabb szintre emelkednek a szocialista és kapitalista országok diplomáciai kapcsolatai, bővül közöttük a kereskedelem, sűrűbbé válik az emberek, a politikusok és a magánemberek érintkezése, ide-oda utazása. A kommunista és munkáspártok természetesen harci céljuknak tartják a szocializmus világméretű győzelmét, e győzelmet azonban a két társadalmi rendszer békés versenyével akarják kivívni. A békés egymás mellett éiés politikája tehát a nemzetközi méretekben vívott osztályharc fő formája és célja az, hogy a szocializmus végső győzelmének békés kivívása érdekében rákényszerítse a kapitalista országokra a békés versengést. Mindez nem változtat korunk fő ellentétén, a kapitalizmus és a szocializmus ellentétén. MA MAR A VEZETŐ ka pitalista országok kormánypolitikusai között is vannak hívei a békés egymás mellett élés politikájának, őszinte és botcsinálta hívei. Az utóbbiak azért fogadják el a békés egymás mellett élés politikáját, mert a tények hatása alatt ki-, józanodtak és rájöttek, hogy nincs más út. Nincs tehát arról szó, hogy belenyugodtak volna a szocalizmus eddigi győzelmeibe, vagy pláne, további terjedésébe. Azok a burzsoá politikai vezetők, akik belátják, hogy a háború kockázatos, sőt, eleve kilátástalan számukra, természetesen nem a szocialista országok békés egymás mellett élési politikáját és az azzal járó békés versenyt fogadják el a háború alternatívájaként, hanem pusztán a háborúnélküliség állapotát, a fegyveres harc végleges, vagy időleges kiiktatását. Ügy hisszük, nem tűi zunk, ha azt mondjuk, hogy éppen a burzsoázai jólfelfogott érdekeinek értelmesebb képviselői jutottak arra a következtetésre, hogy el kell fogadni a békés egymás mellett élés politikáját és ha el kell fogadni, akkor egyúttal új, kifinomultabb módszereket kell keresni a szocializmus elleni aktív harcra. A burzsoázia érdekei nek ezen okosabb védelmezői dolgozták ki a szocialista országok elleni harc céljából az úgynevezett fellazítási politikát. Ennek az a lényege, hogy a jobb diplomáciai kapcsolatokat, a kereskedelmi, a sűrűbbé vált érintkezést kihasználva oly irányban kell befolyásolni a szocialista országok közvéleményét, hogy zavart, kétkedést, elégedetlenséget váltsanak ki és ezzel szűkítsék < szocialista országok kommunista és munkáspártjainak, kormányainak, társadalmi rendszerének tömegbázisát, fokozatosan „felpuhítsák a talajt” ellenforradalmi megmozdulások számára. A FELLAZÍTÁSI POLITIKA fiS módszere az ideológiai harc, helyesebben az ideológiai kár tevés. Azért nem nevezhető ideológiai harcnak, mert az, amit terjeszt, nem egyéb, mint az osztályelnyomás, a tőkés kizsákmányolás, a gyarmatosítás eszmeisége és az e talajon sarjadt erkölcsi felfogás. Kártevésnek nevezhető ezért is, meg (azért'is, mert lábbal tiporja a békés egymás mellett élés politikájának elidegeníthetetlen követelményeit: a népek önrendelkezési jogát és a belügyekbe való be nem avatkozást. Kártevés azért is, mert a burzsoázia, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok és néhány vezető nyugat-európai ország burzsoáziája csak dollárok százmillióiban kifejezhető összegeket fordít úgynevezett lélektani hadviselésre, azaz, a szocialista országok társadalmi rendjének nem fegyveres úton való felforgatására. Az Amerikai Egyesült Államok évente több mint félmilllárd dollárt költ külföldi propagandára. A legnagyobb amerikai propaganda ügynökség, az USIA összesen 11 ezer embert foglalkoztat, évi 150 milliót költ el és világszerte körülbelül 230 tájékoztatási központtal rendelkezik, összesen 79 lapja és folyóirata áll a kommunizmus elleni küzdelem szolgálatában, emellett sok országban fedőnevek és helyi lakosok neve alatt tart kezében lapot Kezében van az Amerika Hangja néven működő rádióhálózat, amelynek külföldön 57 rádióállomása van és ezek közül a legtöbb a szocialista országokkal határos államokban. A rádióhálózat naponta 80 órán át 37 nyelven sugároz adásokat és ebből 56 órán át egyenesen a szocialista országok számára. A nem állami amerikai propagandaszervek közé tartozik az úgynevezett Szabad Európa Bizottság és annak rádióhálózata, a Szabad Európa Rádió. Az Amerikái Egyesült Államok szervezett meg egész sor nemző a^özi antikommunista szervezetet, így például „A népek antibolsevista blokkját”, „Az ázsiai népek antikommunista ligáját”, és „A kontinens védelmének amerikaközé konföderációját.” Működnek antikommunista szervezetek kulturális, vagy emberbaráti szervekként is, így például az úgynevezett Erkölcsi újrafelfegyverzés szervezete, amelynek feladata a hívők megdolgozása, „A kultúra szabadságáért küzdő kongresszus” amely az értelmiség körében fejti ki antikommunista tevékenységét és még számos más intézmény és szervezet A A KOMMUNIZMUS elleni ideológiai harcnak hatalmas módszertana és irodalma van. Az utóbbi időben különösen sok tanulmány jelenik meg Nyugaton erről a témáról. Megírják, hogy fel kell venni áz ideológiai harcot a veszélyesen terjedő szocialista eszmékkel szemben. Ki akarják terjeszteni a békés egymás mellett élés politikáját az ideológia területére is, mondván, hogy a békés egymás mellett élés csak akkor valóságos, ha az ideológiák is békésen élnek egymás mellett. Megírják, hogy a kultúrcserét, turizmust, az érintkezés antikommunista, burzsoá propagandára kell felhasználni. Az elhunyt Kennedy elnöknek jelenleg igazságügyminiszterként működő Robert nevű öccse mondotta egy olyan szemináriumon, ' amely a külföldre utazó amerikai diákok úti programjának kidolgozásával foglalkozott: „Ha nem tudnak Amerika mellett agitálni, akkor legjobb, ha itthon maradnak.” A békés egymás mellett élés politikáját tehát akkor fogjuk fel helyesen, ha látjuk, hogy minél inkább uralkodóvá válik ez a politika, annál inkább nő az ideológiai terület fontossága. Ahol nem a fegyverek érvelnek, ott növekvő szerep jut az egyéb érveknek: a gazdaság, és az ideológia érveinek. Az Ideológiában tehát nemcsak nincs békés egymás mellett élés, hanem most minden korábbinál nagyobb szerepet kap az ideológiai harc. A BURZSOÁZIA csak csempészúton tudja terjeszteni eszméit és legfeljebb a szocialista országok embereinek gondolkodásában még fellelhető burzsoá csökevényekre tud támaszkodni. Ezért is kell harcolnunk a népünk gondolkodásában élő burzsoá maradványok ellen. A szocialista országok eszméniek nem kellenek csempészutak, mert a marxizmus-léninizmus az egész nemzetközi proletariátus, minden ország összes elnyomottjának, kizsákmányoltjának ideológiája. Ha az imperialisták félnek eredményeinktől, annál ékesebb bizonysága ez eszméink igazságának. Társadalmi rendszerünk fölényben van, mert fölényben van az ideológiánk. A világban történt változások, a szocailizmus hódító útja, a kapitalista országok és a gyarmatok tömegeinek öntudatra ébredése, forradalmasodása, a szocialista országok eredményei messzire viszik, határokat nem ismerve mindenhová eljuttatják a marxizmus—leninizmus igazságát Befejezfelfift sa nemzeti gyász Amerikában Washington: Vasárnap naplementekor véget ért a Kennedy elnök meggyilkolását követő 30 napos nemzeti gyász. Washingtonban, New Yorkban, Los Angelesben, San Franciscóban és több más városban sok ezer amerikai vett részt a gyászhónap Defejezése alkalmából rendezett szertartásokon. Az arlmgtoni katonai temetőben Kennedy sírján az örökmécses lángjával fáklyát gyújtottak, amelyet ünnepélyes menetben vittek a Votomac folyó hídján át a Lincoln emlékműhöz. A hatalmas szobornál Johnson elnök és több más ismert amerikai vezető a fáklya fűzével gyertyát gyújtott, majd a gyertyalángot a téren megjelenő sok ezer ember egymásnak adta tovább. A rövid szertartáson .Tonhson elnök Lincolnhoz hasonlította John Kennedy* és mártírnak nevezte . az elhunyt elnököt. Home: a a Hidegháború végéhez közeledik New York, (MTI): Sír Alec Douglas Home angol miniszterelnök nyilatkozott az NBC nevű amerikai televíziós társaságnak. A miniszterelnök hangoztatta, véleménye szerin* a világ a kővetkező evőkben annak lehet tanúja, hogy „a hidegháború valóiéban véget ért”. ÉiisérszSrá^kot kezdett az angol atoiitleszerelési száza« bizottság bét tagja London, (MTI): Az angol atomi eszereiési százak bizottság két tagja, Cabutti és Silversten négy nappal ezelőtt, éhségsztrájkot kezdett Wandsworth börtöne előtt, ahol Chandler, a százak bizottság titkára kilenc havi börtönbüntetését tölti, mert állítólag szervezője volt a görög királynő londoni látogatása elleni tüntetésnek. Mindketten a börtönkapu előtt felütött sátorban fekszenek a csikorgó nidegben és addig akarják folytaim éhségsztrájkjukat, amig . a belügyminisztérium nem rendeli el a Chandler-ügy felülvizsgálását. Az atomleszerelési százak bizottság keresztény csoportjának titkára, Peggy Denny táviratilag kérte Erzsébet angol királynőt, éljen kegyelmi jogával és engedje el a Chandlerre kiszabott büntetést. Home szerint a következő lépésként a „valóságos együttélést" kell kidolgozni a Szovjetunióval. Az angol miniszterelnök úgy vélekedett, abban kell keresni a megváltozott nemzetközi légkör okát, hogy a Szovjetunió „a Nyugattal folytatott vitájában nem akai erőszakhoz folyamodni.” Texliar« Micosiáluan Nicosia, (MTI): Vasárnap a késő esti órákban heves lövöldözés kezdődött Nicosia görög és török nemzetiségű lakossága között. A tűzharc a ciprusi had sereg egyik laktanyája közelében, tört ki, majd átterjedt a főváros más pontjaira is. A fegyverropogfts hangjára Nicosia ntcái gyorsan elnéptelenedtek. A gyalogosok, az autósok és a motorosok szinte pillanatok alatt elmenekültek az utcákról, és az emberek lakásokban leoltották a villanyt. Eddig* jelentések szerint a tűzharcban két ember vesztette életét és a sebesültek száma tíz. A valóságban azonban a sérültek száma jóval magasabb lehet, mert mint a hírügynökségek írják. a mentőkocsik állandóan járják a várost és szállítják a kórházba a sebesült embereket. Legújabb jelentések szerint fegyveres személyek támadást intéztek Kücsük török származású ciprusi alelnök hivatala ellen is. Kücsük testőrsége a tüzet viszonozta. Már néhány nappal ezelőtt igen feszült vol* a viszony a szigetország görög és török nemzetisége között. Két nappal korábban Nicosiában szintén fegyveres összetűzésre került sor, aminek következtében egy török életét vesztette. Hírügynökségek szerint a feszültség azért fokozódott, mert a görögök javaslatokat terjesztettek elő az ország alkotmányának módosítására. Fraser Wilkins, az Egyesült Államok nicosiai nagykövete és Denis Cleary, Nagy-3ritannia helyettes íőmegbízottja egyébként vasárnap este felkereste Makariosz ciprusi elnököt, és aggodalmát fejezte ki a legutóbbi események miatt. A szigetország görög és török nemzetiségének ellentéte az angol gyarmatosítók politikájának következménye. Az angol gyarmatosítók ugyanis szántszándékká! megosztották a lakosságot és szították a nemzetiségek közötti gyűlöletet, hogy Ily módon biztosítsák uralmukat a lakosság fölött 35i«r giebel: Lefartéstatási hullám Portékáimban Párizs, (MTI): Párizsba érkezett hírek szerint a portugál politikai rendőrség az utóbbi napokban letartóztatta a lisszaboni demokratikus értelmiség több vezetőjét, köztük Alyes Redal neves írót, Miguél Torga költőt, a tavalyi irodalmi Nobel-díj jelöltjét, Manuel Oliviera ismert filmrendezőt és rs. Fáradt voltam és kimondhatatlanul szomorú, amikor a két rendőrtisztviselőtől elbúcsúztam. De otthon, agglegényszobámban barátaim vártak, aggódva várt rám Johanna a nagy eseményt akarták ünnepelni velem. Elmeséltem, mi történt, és koccintottam velük. Barátaim idézetekkel és történelmi példákkal igyekeztek megnyugtatni. Gondtalanságuk és széles jókedvük megijesztett. — Nem szabad megiaganunk, öreg fiú, mi vagy 6k, így áll a kérdés! — intett Bruno barátom. — Gondolj a sebhelvesre... Éppen azt teszem. Nem kergetjük-e mindezeket az embereket a sebhelyesnek és támogatóinak karjába? — A kispolgárok mindig a nyugalmat szeretik, és így hajlamosak a visszafejlődésre. A te trafikosod az üzleti haszonra meg az adókra gondol. Mi acélművekben gondolkozunk, amelyek őt vagy tíz év alatt az egész népet teszik gazdagabbá. Kinek az oldalán van az igazság? — Hagyjátok abba a politizálást — tiltakozott Johanna —, most táncolni szeretnék. — Még egy pillanatra Johanna».Felhúzott a székről. A rádió tánczenét játszott Haja az arcomhoz ért. éreztem kézszorítását A közelében könnyű volt felejteni. Nem akartam többé a történtekre gondolni, és mégis minduntalan emlékeztettek rájuk. Házigazdáim sopánkodtak, a cipészem előadásokat tartott, még a borbélyom sem kímélt meg panaszaitól. Mit válaszolhattam volna nekik? Hogy kispolgárok, és az igazság a mi oldalunkon van? Nem tartott-e évszázadokig, míg a mai képzetek és fogalmak azzá szilárdultak az emberek fejében, amit mi most „kispolgárinak”, vagy egyszerűen „polgárinak” nevezünk? Egy jobb, emberibb rendnek kell a régit felváltania — természetes folyamat ez, amely emberemlékezet óta mindig megismétlődött —, de nincs-e meg mindennek a maga érési ideje? Egy hét múlt el a sebhelyessel való találkozásom óta. Utielökészületek közepe voltam. Életem új szakaszát az NDK egyik zeneművészeti főiskoláján kellett megkezdenem. Este egy vendéglőben találkoztam Johannával. A helyiség tele volt emberekkel. Be•Hwdfoszlánypk kavarodtak a helyiségben, amelyek megdöbbentettek” ...rövidesen eljön a nap, amikor újra vissza szerezzük országunknak a Oderán és a Neissén túli részét” — magyarázta valaki, Talán részeg? Megnéztem magamnak: fiatal volt és tökéletesen józan. Johanna észrevette szándékomat, megfogta a kezem. — Hagyd csak beszélni Klaus, ma az utolsó este, hogy együtt vagyunk. — Nem bírom hallgatni ezt a demagógiát Hiszen ez az ember provokátor... — Akkor menjünk innen, vannak ennél kedvesebb vendéglők is... Igazat adtam neki. Minek izgassa magát az ember utolsó este. Fizettünk és mentünk, A közelben volt egy kis kávéház. Nagy nehezen találtunk egy két szabad széket, De úgy látszik, ennek az estének egész sajátságos jellege volt A szomszéd asztalnál egy ember hangosan és fesztelenül beszélt az általános sztrájk szükségességéről. — Szabadságot akarunk, elég a diktatúrából. Megáll gép, ha akarod, ha lefogja izmos karod. Ez az ember nyilván részeg, lehetetlen, hogy valaki józan állapotban ilyen hülyeségeket fecsegjen. Mért nem szól közbe senki? Beszélt valamit egy új kormányról, és egy" pillanatig még Sikere Is volt. Aztán két vendég felállt, erélyesen közrefogták, és kivitték az utcára. Mégiscsak rendjén mennek a dolgok, gondoltam megkönynyebülve. Johanna közelsége mindkét esetet elfeledtette velem. Csak másnap jutottak újra eszembe. Az X-nap konkrét dátumot kapott. Éjfél lett. Az ügyvéd kissé fáradtan csukta be az aktát, amelyben, ügyfelének feljegyzései voltak. — Kár — mondta homlokát ráncolva —, hogy ezzel az érdekes anyaggal nem lehet pert lefolytatni. Seiser írása meggyőző. tíe nem bizonyító erejű, és ezen múlik, ha ezt a vadállatot le akarom rohanni — Mindenesetre kitűnik belőle, hogy Seiser, anélkül, hogy ismerné ezt a Kufratot, minden lényeges pontban megerősíti vagy kiegészíti előadását Nem lehetne Seiser feljegyzéseit nyilvánosságra hozni? Dr. Werner mosolygott. — Javíthatatlan idealista vagy, és az is maradsz; Günter. örülnöm kell, ha egyáltalán akad valaki, aki hajlandó erről az ügyről valamit is közölni... — De hiszen jól ismered ezt az Eberl - rdt főszerkesztőt vetette ellen az orvos. — Éppen ezért. Eberhardl hálás minden hírért, amit elsőnek közölhet. Az újság azon ban nem az övé, és a laptulajdonos őrizkedni fog attól, hogy bankhitelét egy ilyen másokat. A letartóztatottak egy részét néhány nap múlva SKabadlábra helyezték. Másokat továbbra is fogvatartónak. A kormány a haladó gondolkodású művészek és tudósok üldözésével meg akarja félemiíteni a portugál értelmiséget, amely egyre nyíltabban bírálja Salazar diktatúráját kézirat miatt veszélyeztesse— Hirtelen megszólalt a telefon. Az ügyvéd összerezzent az éles csengetésre. — Vajon ki hív fel ilyenkor? — kérdezte csodálkozva, és a készülékhez lépett. — Dr. Werner — jelentkezett az ügyvéd. Dr. Fallroth növekvő csodálkozással figyelte barátját. Az ügyvéd arcán meglepetés és megdöbbenés tükröződött. — Igen, úgy van. Hasselberg — felélt dr. Werner a telefonálónak —. honnan tudja ezt, történt valami? Hallgatott, aztán meglepődve kiáltott fel. Arca egy árnyalattal sápadtabb lett. — Az Istenért! — kiáltotta izgatottan — az ember nem volt részeg, semmi esetre sem. Jöjjön ide, amilyen gyorsan csak tud... nem, nem, még fönn vagyok, sürgősen várom, nagyon fontos. Mindenről felvilágosítást adhatok. Még égy kérdés, Hasselberg, életveszélyes? Az .ügyvéd a fülére szorította a hallgatót, de nem tudta leplezni kezének reszketését, Aztán elköszönt. Egy pillanatra összeszorított ajakkal állva maradt az íróasztalnál. — Mi történt, doktor? — tudakolta dr. Fallroth nyugtalanul. — Kivel beszéltél? Az ügyvéd fojtott izgalommal, komolyan felelte: — Az előbbi gyanúd, as autóval... úgy látszik igazad volt... egy félórával ezelőtt Kuf* ratot elgázolta egy személygépkocsi. A vezető szökésben van, Kufrat eszméletlenül fék-1 szik a kórházban... (Folytával!
