Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-21 / 298. szám
„Csak várjon, majd elkészül“ Október 2-án a Nyíregyházi Cipész KTSZ Rákóczi út és Vasvári Pál utca sarkán lévő javító részlegéhez beadtam egy pár magasszárú jelzete cipőt fejelés végett. Majd később egy pár új barna cipőt, hogy a sarkára gumiflekket üssenek. Ügy számítottam, még jó idő van, talán így hamarább megkapom, mint később, amikor összetorlódik a munkájuk. De hiába adtam be jó korán, a cipők még most sem készültek el. Ha bemegyek érdeklődni, azt mondják, esak várjak, majd meglesz. Legutóbb már azt is mondtam, hogy panaszt teszek. Azt felelték, hogy ehhez mindenkinek joga van, mehetek ahová akarok. Ügy érzem, jogos a panaszom, hiszen nem nagy munkáról van sző, mégis lassan eltelik a harmadik hó nap is, még sincs meleg cipőm, hiába gondoskodtam előre. Vitái Hona Nyíregyháza, Víz u. 32 Új étterem, új módszerek Alig néhány hete került átadásra Baktalórántházán a íöldművesszö vet kezet új étterme. Az ott dolgozók igyekszenek munkájukkal jó hírnevet szerezni az étteremnek. Csehszlovák tapasztalatok alapján olyan számolócédulák használatát vezették be, melyre a felszolgáló pincér a kiszolgálás alkalmával feljegyzi a rendelt ételek, és italok árait. Érdekes újításuk az is, hogy az asztalokon kivánságétlapof, helyeznek el, melyekre a vendégek feljegyezhetik étrend kívánságaikat, és e javaslatok figyelembevételével • állítják össze az étterein egy-egy heti étlapját. — falussy — *• Öregek napja a tsz-ben ÁRVASÁG Kedves ünnepség színhelye volt a közelmúltban a számos angyalosi művelődési otthon. A termelőszövetkezet öregek napját rendezett 45 nyugdíjasa tiszteletére. A közös ebéden részt vettek a tsz., a községi tanács és a helyi pártszervezet vezetői, valamint számos' meghívott. Bódi Sándor országgyűlési képviselő, a termelőszövetkezet elnöke köszöntötte a megjelenteket, mindenekelőtt az ünnepeiteket, és köszönetét mondott az öreg tsz-tagoknak, akik öreg koruk ellenére részt vettek a közös munkában, fca arra szükség volt. Szeles Lajos főkönyvelő elmondta, hogy a vezetőség igyekszik továbbra is támogatni nyugdíjasainkat, minden nyugdíjasnak a jövőben is megadják a 200 kiló búzát, a tüzelőt és a pénzjuttatást. Ebéd után 11 ezer forint jutalmat osztottak ki a nyugdíjasok között. Cigányzene mellett, jó hangulatban fogyasztották el az ebédet és ürítették poharaikat a vendégek. Majd az öregek nevében Adorján László és Pótor József mondott köszönetét az irántuk megnyilvánuló szerétéiért és megbecsülésért. Lukács Lajos vb. elnök Válaszol az illetékes Lesz-e gimnázium Nyírhélteken? ifyirbéVteki olvasóink levélben fordultak szerkesztőségünkhöz és közölték, hogy még 1962-ben egy tanácsülésen ismertették azt a tervet, Síelj' szerint a felsőbb szervekkel egyetértésben, állami támogatással és községi hozzájárulással, gimnáziumot és kollégiumot, építenek Nyírbeiteken 1963-ban. „Ez azonban csak terv maradt, pedig szerintünk is szükséges volna itt egy gimnázium, hiszen Nyirbáltok öt község — Penészlek, Ömböly, Píricse, Enesencs. Nyírlugos — középpontján van és valamennyi községből jó úton közelíthető meg. Az elmúlt napokban azonban sajnálattal értesültünk arról, hogy a gimnáziumot nem Nyírbélteken, hanem Nyírlugoson építik fel. Nem tudjuk elképzelni, kik és miért változtatták meg a korábbi tervet, amikor az a jelzett községek érdekével — — kivéve Nyírlugost — nem egyeztethető össze5’ — írták «flvssöink. Panaszukra a Megyei Tanács VB. művelődési osztálya a következő választ adta. „Osztályunk távlati tervében szerepel, hogy — a középiskolai oktatás általánossá tétele érdekében — a járási székhelyeken kívül, egyes nagyobb községekben is középiskolát létesítünk. E t?rv szerint a nyírbátori járásban Nyírlugoson, vagy Nyírbélteken, szervezünk majcl középiskolát. Ügy látjuk, hogy Nyírlugoson a középiskola létesítésének személyi és tárgyi feltételei kedvezőbbek, de az új oktatási intézmény indításának ideje még nem rögzített. A középiskolák létesítésének sorrendiségét ;vz említett kedvezőbb feltételek szabják meg, mivel :nem áll módunkban a távlati tervben létesítendő középiskolák indulásához szükséges valamennyi feltételt egyídőben biztosítani.” Horváth Miklós osztályvezető Autóbusz közlekedés December 4-én '„Lelketlen- Ség* címmel megírtuk, hogy a _ nyírpazonyi megállónál a várakozók — köztük egy kisgyerekes család — hiába várták a Nyirpazony felől érkező autóbuszt, mert a kocsi vezetője átrobogott a községen és nem állt meg a megáVóban Cikkünk nyomán az AKÖV személyforgalmi osztálya vizsgálatot tartott, és a következő választ küldte: „A panaszban említett napan és járaton Kropog Béla gépkocsivezető és Bagoly Balázs kalauz teljesített szolgálatot. Elmondották, hogy rendes időben indultak Nyíribronyból, de mert a közbeeső községekben nagy volt az utaslétszám, a megállókban a megengedettnél több időt kellett eltölteni, ezért késtek a járattal, de nem félórát, hanem csak öt-tíz percet. Ezt igazolja, hogy az autóbusz a forgalmi nap'ó adatai szerint is, pontosan érkezett Nyíregyházára. A szóbanforgó autóbusz túlterheléssé közlekedett. Ezt a rendelkezésünkre álló forgalmi okmányokból megállapítottuk. De a fenn átló utasítások értelmében. : járatnak a kijelölt megállóhelyeken abban az esetben is meg kell állnia, ha utast felvenni már nem tud. Jelen esetben nem tudták volna fel venni az utasokat, azonban kötelességük lett volna megállná, és azt az utazóközönség tudomására hozni. A járatszemélyzet tehát vétett a szolgálati ‘ szabályok ellen, ezért írásbeli figye’nezt elésben részesítettem, és felhívtam a figyelmüket szolgálatuk pontosabb ellátására.” Ugyancsak az AKÖV szeméhffornalmi osztóivá válaszolt „Bérlettel, gyalcrf’ címmel december 11-én megjelent panaszos levélre: „Nagyhalász—Nyíregyháza vonalon az utasok elszállítása nem jelentett problémát mind addig, amíg a hideg idő beálltával a bérletes utasok száma nem emelkedett. Vállalatunk számított ugyan a nagyobb mérvű autóbusz igíény bevételre, de megyénkben az almaszállítással kapcsolatban jelentkező nagymérvű feladatok osztályunkat is érintették, a megye különböző állami gazdaságaiba hat autóbuszt kellett biztosítanunk az almaszedő munkások szállítására, azért nem tudtuk a korábban ígért kisegítő autóbuszokat az utazóközönség rendelkezésére bocsátani. A problémát december T0- től megoldottuk, hétfőn, szerdán és szombaton kisegítő járatot közlekedtettünk Nyíregyháza—Nagyhalász között a Homoktanya megállóig. A továbbiakban harminckét bér'tetet a korábban induló 6 óra 13 perckor közlekedő járatra érvényesítettünk és így a 6,47 órakor induló járatot — melyet különben is a legtöbben vesznek igénybe — mentesíteni tudtuk.” Csak jövője lesz kész Harsányi. Nándor, az ÁKOV dolgozója, panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, Idézünk leveléből: „Gépkocsivezető vagyok, autóbusszal járok a Beszterec— Nyíregyháza járattal. Beszterec és Kemecse között az út szélesítését még tavasszal megkezdték, most félbehagyták a munkát úgy, hogy a közlekedés azon a szakaszon veszélyes.” Olvasónk panaszára a Nyíregyházi Közúti Üzemi Vállalat a következő választ küldte: >,A Kemecse—Ti szatelek összekötő ut Kemecse—Beszterce közötti szakaszának korszerűsít ését az 1963-64 évre terveztük, úgy, hogy ebben az évben egyes korrekciók földmunkáját, alapját és egy részben alapszélesítését végezzük d, ami a teljes munkának 20 százaléka. Ezt a munkát vállalatunk maradéktalanul elvégezte. A teljes befejezés csak 1964-ben történik meg. Az átépítés alatt lévő szakaszon a munka befejezéséig, csak a legnagyobb óvatosság mellett, 5 kilométeres sebességgel lehet közlekedni. Erre minden gépjárművezető figyelmét felhívja az útszakasz mindkét végén elhelyezett „Vigyázz, útépítés!” és „Lassan! , 5 km.” figyelmeztető táblák, továbbá ugyanezeken a helyeken elhelyezett utszükület-jelzö táblák, melyek az útra elhelyezett anyagok miatt jelzik az útszűkületet. — Ez utóbbi közismert tény, az elébbi pedig... Mit meséljek Amáliáról? Semmit. Inkább magamat korholom: olyan ronda a természetem, hogy kizárólag olyan kocsi után szaladok, amelyik nem akar felvenni. Egyszerű, mint a nyakleves. Igaz? Átment a „lakosztályába hozta a hegedűt: — Mit játszak magának? Tudott sokfélét. Katicának az tetszett legjobban: „Csák egy nap a világ...” Este, a magányos szobájában, próbálja dúdolni a dallamot. Ha Gréczi Pistára gondol, nemcsak a virágok szagát érzi, az enyv büdösségét is, de az sem undorítja. Az asztalos egyedül mossa a fehérneműjét; meg is látszik az inge gallérján... Ha az ablakon befúj a szél, bizonyosan zörgeti a lécre szegeit papírost... Felébredne a zajra, lenyúlna az ágyszélről, felvenné a gyantától ragadó fenyőszilácsot-. Nem, miért veriné fel? Nézné a lehúnytszemű férfit, ujjúval óvatosan végigrajzolná a szája vonalát, Pista felijedne, tréfálna: „Hamm, bekapom a kisujjadat, utána téged mint Piroskát a farkas... „Korholja önmagát:” Megbolondultál? Mit akarsz a híres, neves asztalosmestertől, aki' holnap talán meg se ismer az utcán. „Kihez van szerencsém? Nekem köszönt a kisasszony?” Mindegyik hóna alatt egyegy hokedli. Katica az ablakból látja. Ha akarna, kimehetne a konyhába; azzal, hogy forr-e már a mosogató víz. Menne, de attól fél, Gréczi Pista kiolvassa a szeméből, miféle Piroska-farkas bolondságon jártatta az eszét. Vasárnap a hősi emlékszobor előtt találkoztak. Katica ünneplőbe öltözötten; maga se tudja miért, dugdossa a kapcsos imakönyvét. — Elkísérhetem? •— Szokott misére jár«»? — Attól függ, kinek a kedvéért. — Én miattam igazan nem érdemes. Otthagyta az út közepén. Suttyomban visszanézett, látta, Hogy a hirdetőoszlop, mellett áll. Búg az orgona. Olyan szépen szól, hogy sírni lehetne rajta. Imádkozik: „Legyen meg a te akaratod, de azt akard, hogy ne vessen meg engem, ne haragudjon kurta-furcsa szavaimért, értse ki belőle — és ezt bocsásd meg nekem '— a •te hajlékodat is örömest elkerülném, csakhogy vele lehessek, de, akit leánynak teremtettél, az szégyellt kimutatni a szíve szándékát...” A szomorúíűz árnyékából lépett elébe: — Énértem is imádkozott? Ne feleljen; inkább azt kérdezem, eljön velem a cukrászdába? — Megszidnak, ina későn érek haza. — Inkább délután moziba? Ha megint kosarat ad, örökre eltűnők a láthatárról. v Amália nekidől a kerítésnek: — Ha megmondod, kivel mégy moziba, kölcsönadom az azsúrozott osipíkedíszes külön galléromat. Fehér batiszt, két öltéssel a blúzodhoz varród, legalább nem lesz olyan gyászosan setét. Azt akarom, sikered legyen, ha végre valahára rászántad magadat arra, hogy kiélvezed az életet. — Semmire se szántam reá magamat. Gréczi Pistivel bátran elmehetek akárhova. A barátnője úgy fintorog, Társadalombiztosítási jogi tanácsadás —- Újszülött gyermekem után mikortól vagyok jogosult családi pótlékra — kérdi levelében Tóth Géza Tiazakerecseny, Petőfi út 9. szám alatti lakos. A családi pótlék folyósítását a 38/1959. korm. számú rendelet szabályozza. A rendelet 13. paragrafusának első bekezdése szerint a családi pótlékra való jogosu’tság abban a hónapban nyílik meg. amelybén a dolgozó az előírt összes feltételeket megszerezte. Ha a gyermek a dolgozó munkaviszony időtartama alatt született vagy tartása a munkaviszony során kezdődött, akkor a családi pótlék a gyermek születésének, illetőleg a tartás kezdetének követő hó első napjától jár. A fenti rendelet alapján tehát Tóth Gézát 1963. október hónapban született Zoltán nevű gyermeke után 1963 november hó elsejétől kezdődően illeti meg családi pótlék. ÍRTA : 5ÁSDI SÁNDOR mint, akinek békát dugtak a tenyerébe: —I Az enyvszagú? Annak a nadrágjában mindent inkább találhatsz, csak azt nem, amivel elkezdheted az életet kiélvezni. Nem moziba mentek. Kérdezi az asztalos:- — Inkább a tavaszban gyönyörködjünk? — Nekem mindegy. — Olyan ingerülten feleli, mintha azt hinné, a jegy árát akarom . megtakarítani. Ha jobban tetszik, végigülhetjük a moziban a „Férfihűség”-et. — Férfihűségben úgy sem hiszek. — Ez igen! Szeretem, ha mo$plyog... Ha rámbízza magát elvezetem Cinkotára. Gyalogösvényen andalgunk. A sebesfolyású patak mentén nefelejcs virít; sóvár, kék szemével úgy mered a vízre, mintha a hullámok hátán szeretne valahová, nagyon messzire elutazni... • Cinkota, mintha ezer kilométerre lenne a várostól, szalmafedelű házak lapulnak az udvarokon, a fészer alatt kocsi, a trágyadombon tyúkok kapirgálnak. — Egyszer, úgy lehet, még ezen a nyáron, talán éppen körteéréskor; hazamegyek... Piros is, sárga is az a gyümölcs, amelyik a mi fánkon terem. JA dombön kezdődnek a sző lök. A sűrű, fiatal akácos hű vös sátora alatt megszólal egy madár. Nem énekel-, nem is fütyül, mond valamit a lágy „Glu-glu”-val és erre válaszol, sokkalta messzebbről, egy másik madár. A kivágott fűzfa törzsén ág hajlott, az ágon levél hajladozik. Jókedvű ág s jókedvű levél. — Nem tudja még, hogy halálra ítélték«. Ne üljön reá, Gréczi úr. — Ha még egy „úr”-at hallok, én... én azt se tudom, mit teszek magával. — Pofonüt? — Megcsókolom. — Akkor én vágom magát pofon. 7—- -Nyújtsa a kezét,- kössünk békét. Mondja utánam: '„Pista". — Pis-ti. — Velem lehet alkudni, így is jó. Kiváltképpen, ha szépen mellém ül. Parádés hely a .-Nemzeti Ujság”-on... Várjon, ez az egy, oldal netn a fenekünk alá való. Hangosan olvassa „A hazáért”-rovatba: „Köbli Imre, 28 éves tartalékos honvéd, vasúti pályamunkás az orosz harcté ren hősi halált halt. Hat gyermeke és felesége gyászolja. Széli Rezső felsőrájki származású honvéd a szegedi hadi kórházban a keleti harcszintéren szerzett súlyos sérülésébe belehalt. Maradványát Felsőrajkra szállították, ahol fényes ünnepség között helyezték örök nyugalomra”. Alatta dőlt betűkkel szedve: „Fekete a divatszín a budapesti dívatkreációkon”. — Az egész világ feketébe öltözik — így Pisti, rövidet sóhajt, fészkelódik a helyén, vállát hozzáérteti a lányéhoz. ■— Mire gondol, Katica? —- Semmire. — Az finom. Ilyenkor megáll az idő kereke... Most, most suhan el felettünk a boldogság villcdzószárnyú madara. „.A bajusza világosabb, mint a haja, sokkalta kéményebbszálú is. Alul, ahol a borotva érte, szúr, mint a kefesörte. ’ Térdel a fűvöh, feje a lány melléig ér, a két karja alig tudja átfogni. A fűzfatörzs életre kél, ficánkol, mint mesebeli táltos; leveti magáról Katicát, hogy egymás mellett kuporoghassanak, térd a térdnél, mell a mellénél. Újra ősz.szeér a szájuk. A villodzószámyű madarat nem látja, csak az ég kékjét, rajta gyorsjáratú felhőcsíkot; az megy-megy, eloszlik, semmivé lesz... Minden eloszlik... a kivágott törzsön hajladozó ág, ágon rezzenő zöld levél elfonnyad, a nyár tüzében... Az akácos ébred elsőnek.; susog, beszél, dalol és Katica is, mintha nótába kezdene: — Itt a kisujjam, mond neki: „Hamm, bekaplak...” — Katica, feleségül veszlek... Ugye, elhiszed? — Mindegy, ‘hogy mit mondsz, — Ha azt kérdezem: félsz a szegénységtől? Mit felelsz, Katica?-----Nem félek a szegénységtől... Akik látták, őket odafelé és találkoztak velük visszajőve!. estKTalkozva meredtek rájuk: kincset leltek? Mi fénylik az arcúkon, mit hirdet meg a tekintetük? A fekete íehérszőrű kutyának hiába kiáltoz az udvarról a gazdája, el nem marad mellőlük. Pisti megcibálja hosszú fülét. — Várj ezen a szent helyen; mihelyst fedél lesz fejünk felett, eljövünk érted. Harmadnap kimosva, kivasalva adta vissza az azsuroskék fehér gallért., Amália kérdezi: — Találtál valamit az asztalos nadrágjában? — Nem is kerestem. — Egy csalódással két eseöb. A Villanyszámlás asszony, mialatt az óráról leolvassa az áramfogyasztást, levelet dug Katica kezébe:-— A Blahá-közből küldik. „Három napja írem láttalak. Imádlak, szeretlek. Csalt enynyi és nem több.” Mutatja a levelet az otthonról hozott tüksziának, mutatja az ágynak, ezt. asztalnak és hosztatja • őket: „Feleljetek, kaptatok már ilye« üzenetet?” A „Párisi Áruház”-bán készen vette a kék alapón fehérpettyes ruhát, hozzávaló fehér kötényt. „Dirhdli” — mondta Amália és, amikor az ő száján úgy csúszott ki: „Diríi", a barátnője vihogni kezdett, nemsokára ketten nevettek, sikongva, hangosan, talán már nem is a „diriin” hanem egymás jókedvén. Az őmágyné utána kiált; — Katus, ne maradjon; el sokáig. „Egyen meg bennőtöket a fene, muszáj mindig eszembe juttatni, hogy nem vagyok: a magam gazdája?” Későn jött kundscháfttal tárgyal Pisti: • • — Tessék, itt a három szál deszka. Nem adtam el. nens ittam el az árát. — Ne haragudjon, neír: úgy gondoltam. Mi Erdélyből kerültünk ide, senkit nem ismerünk és a feleségem á Hév-e« hallotta... -— Rosszul hallotta'. A bátyámat perelte Gungl mészáros a le nem szállított kertibútcc miatt. Beteszi utána az. ajtót, kulccsal bezárja: — Olyan türglnie.tlénül vártalak, hogy kínomban majd lenyeltem a mentholos cigarettaimitációmat. — Mit gondol majd rólam a* Erdélyből idevetődött? — Azt, hogy te is porolni jöttél... De eszedbe ne jusson, mert ezennyomban fejbeváglak a jó hírrel: szeptember elsejére meglesz a lakásunk, özvegy Vidánét bér fejében kosztoljuk... Megnj'ugtatott, hogy nem eszik sokat, tudja, nehéz a beszerzés és — ezt is ígérte — majd sorbanáll néha... A baj csak az, hogy nagyon meszszi még szeptember elseje. — Muszáj .addig várni? — Ha tudsz előbb elfoglalható lakást, ám: gyerünk az esküvőre. Katica az .elkerített részre mutat: — Olyat tudok, hogy vaságy van benne, a fala lécre szegeit papíros. — Tréfálsz? — Nem kellene özvegy Vidánét traktálgatni, harmadszájból hallani, hogy alsó felső szomszédnál gyáláz benn ónkét: Koplaltatnak, kutyába me vesznek...? Pisti vállán szliács, sűrű lmján is fennakadt egy és, amikor örömében ugrándozni keid, úgy libeg-lobog rajta, mint vőfény kalapján a pántlika. — Aranyos vagy, mézes vagy, ennivaló vagy és ezennyomban be is kaplak, hogy egyszer jóllakjam veled. — Szorongatni azért nem muszáj, új dirlimet' összegyűrni, kiváltképpen nem muszáj. — Dirit! Hogy aranyoznám be azt a cuki kis szádat. Dlrti: Dirli! —- Inkább azt nézzük meg, hogy az őmagjmé ajándékát, a két molyrágta-húzatú fotelt, hova rakhatnám a „lakosztályban”. ^Folytatjuk'