Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-21 / 298. szám
I Események sorokban Nyikita Hruscsov pénteken megbeszélést folytatott Carlos Rafael Rodriguez miniszterrel, a Kubai Egységes Szocialista Forradalmi Párt országos vezetőségének tagjával, a Kubai Országos Földreform Intézet elnökével. A Preusa Latima hírügynökség Santo Domingó-i jelentése szerint Dominikában tovább folynak a harcok a kormánycsapatok és a partizánok között. A felkelők forradalmi főparancsnokságának közlése elmondja, hogy az ország különböző övezeteiben hat partizánfront alakult. A hegyekben tevékenykedő felkelőket a parasztok aktív támogatásban részesítik. Az indiai közvélemény tiltakozik az ellen, hogy a 7. amerikai hadiflotta működését kiterjesszék az Indiaióceánra. A Times Of India efmű lap megjegyzi, az Egyesült Államok a jelek szerint elhatározta, hogy beavatkozik Délkelet-Ázsia ügyedbe. Venezuelában tíz ismert haladó vezetőt tartóztattak le amint ezt egy helyszíni jelentés hírül adja. A letartóztatottak között van a Kommunista Párt és a baloldali for, radalmí mozgalom néhány tagja. Név szerint említi a jelentés Luis Temandez Ackermannt, aki ez év februárjában részt vett az Ansoategai hajé elfoglaláséban. Vádlottak padján ax auschwitzi haláltábor 22 hóhérja 700 oldalas vádirat — 1300 tanú — Megkezdődött Frankfurtban az SS pribékek bőnpere Dobsa János, az MTI bonni tudósítója írja: Frankfurtban pénteken nagy nemzetközi érdeklődés közepette kezdődött meg az auschwitzi haláltábor 22 pribékjének pere, amelyet a nyugatnémet sajtó a „legnagyobb arányú bűnper”-nek minősít az NSZK fennállása óta. A 22 vádlott — közülük csak kilenc van letartóztatásban, a többi szabadlábon védekezik — perének tárgyalása előreláthatóan 6—8 hónapot vesz majd igénybe, a 700 oldalas vádiratot öt évig tartó nyomozás és több mint 1300 tanú kihallgatása után állították össze. Magára a tárgyalásra mintegy 350 tanút idéztek meg, a tanúk kihallgatása azonban csak március táján kezdődik majd meg, addig a 22 vádlottat hallgatja ki 'a bíróság. Az elsőrendű vádlott hiányzik a vádlottak padjáról: Rochard Baer, az auswitzi haláltábor utolsó parancsnoka, ő ez év júliusában vizsgálati fogságban meghalt, de ott van a vádlottak között a parancsnok két volt adjutánsa: Robert Mul ka és Karl Höcker. Ezenkívül dr. Franz Lucas, dr. Willi Frank, dr. Ludwig Schatz SS-orvosok, dr. Viktor Capesius, a haláltábor gyógyszertárosa, (aki „orvosi kísérleteket” végzett eleven fog lyokon.) Egy sereg volt SS-tiszt és altiszt, köztük Wilhelm Roger, aki szüleik szeme láttára lőtt agyon gyerekeket, Hans Stark, aki sajátkezülcg eresztette a zyklon-b-gázt a fürdőnek álcázott halálkamrákba, Oswald Kaduk, aki bestiális módon sajátkezüleg gyilkolt meg számos foglyot, Josef Klehr, az auschwitzi „fertőtlenítő komandóé vezetője, aki maga taszított elevenen lángokba két asszonyt, Herbert Scheme, aki halálos injekciókkal 119 lengyel kisfiút ' ölt meg és más SS-pribékek. Hiányzik azonban a vádlottak padjáról a hírhedt dr. Mengele, az auschwitzi tábor orvosa, aki ellen ugyan körözést adtak ki és 30 000 márkát tűztek ki jutalmul kézrekerítőjének, de akit befolyásos pártfogói még mindig idejében értesítettek, úgy, hogy tovább tudott szökni, valahányszor nyomára bukkantak. Ab Egyesült Államok szenátusa csütörtök esti ülésén 52 szavazattal 32 ellen elvetette a képviselőház által korábban elfogadott határozatot, amely igyekezett megtiltani a kormánynak, hogy hitelekkel támogassa a szocialista országokkal folyó kereskedelmet. Megalakulásának 3. évfordulója alkalmából a Dél-Vietisami Nemzeti Felszabad; tási Front felhívással fordult Dél- Vietnam népéhez: harcoljanak a végső győzelemig a független, demokratikus és virágzó Vietnamért. A felhívás rámutat, hogy a dél-vietnami hazafiak szent fegyveres harca új lendületet kapott azóta, hogy a front vezeti ezt a küzdelmet. A Trieux-i ércbányászok földalatti ülősztájkja 70 napja tart már. ötszáztizenhat elbocsátott bányász felváltva éjjel-nappal a bezárásra ítélt bá' nyában tartózkodik. A sztrájk tiltakozás a lorrainei ércbányák fokozatos felszámolása ellen. 11 év után ismét szabadok ítélet az „Aszibecu-ügyben Az államügyészség mellett 14 auschwitzi fogoly magán.vádlóként lép fel a perben. Hasonló kéréssel fordult a bírósághoz Kául professzor, akit az auschwitzi áldozatoknak az NDK-ban élő rokonai kértek fel, hogy magánvádló ként képviselje őket. A frankfurti bíróság azonban elutasította a kérelmet és megtagadta Kául professzortól azt a jogot, hogy mag'ánvádlóként léphessen fel a perben. Több nyugatnémet lap — így a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung — felveti a kérdést, hogyan lehetséges, hogy ezeket a tömeggyilkosokat csak most, 18 évvel a második világháború befejezése után állítják a bíróság elé.” Más lapok viszont — így például a Welt — azon cikkeznek, hogy felesleges ismét feltépni ,.a régi sebeket”, annál is inkább, mert hiszen a vádlottak úgyszólván mind „köztiszteletben álló polgárokként” éltek Nyugat-Németországban és „beleilleszkedtek a polgári társadalmi rendbe”. „Sokaknak közülük az a véleménye— írja a Welt —, hogy egyszer le kellene már zárni a szerencsétlen múltat”. Valóban nagyon sok érdekelt szeretné „lezártnak” mi nősíteni a múltat, s jellemző, hogy most is egy puszta véletlen hozta mozgásba az igazságszolgáltatás gépezetét. Az auschwitzi koncentrációs tábor Van-e még rabszolgaság ? Tokió, (TASZSZ>! Sapporo japán város Legfelső Bírósága 11 év után, pénteken hatálytalanította az alsófokú bíróság döntését és ártatlannak nyilvánított két kommunistát. Terű Dwinuszit és Maasao Idzirit, akik ellen az „Aszibecu-üggyel” kapcsolatban emeltek vádat Ez ae „ügy" nevét egy Hokkaido szigeten levő vasúti állomásról kapta, ahol 1952. július 29-én felrobbantották a vasúti pályatestet. A rendőrség és az ügyészség nem fárasztotta magát az „ügy” alapos Itívizsgálásval, hanem egyszerűen kijelentette, hogy kommunisták hajtották végre a robbantást. Ezt a koholmányt felkapta az egész burzsoá sajtó. — A vasúti robbantás után a rendőrség azonnal letartóztatott húsz helybeli munkást, köztük néhány kommunistát. A szakértői vizsgálat azonban bebizonyította, hogy a rendőrség által előterjesztett „bizonyítékok" egyáltalán nem állják meg a helyüket. Mindazonáltal a bíróság két vádlottat — Terű Dzinuszif és Mazsao Idzirit — bűnösnek nyilvánította és börtönbüntetésre ítélte. Japán demokratikus erői harcot indítottak az ártatlanul elítéltek rehabilitssa végett. Ez a harc évről évre nagyobb tömegeket ragadott magával. A Sapporo-i Legfelső Bíróság pénteki határozata a japán demokratikus erők nagy győzelme. A Zitrglebeh Emil Vulkán nevű egykori foglya a háború utolsó napjaiban egy köteg aktát talált, amelyek Auschwitzban állítólagos „menekülési kísérlet” közben agyonlőtt foglyok neveit, valamint az őket kivégző SS-katonák neveit tartalmazták. Emil Vulkán, aki közben Frankfurtba költözött. 13 éven át őrizte magánál ezt az aktaköteget, majd 1958-ban megmutatta egy frankfurti újságírónak, aki' éppen riportsorozatot készített a volt náciknak a nyugatnémet közéletben való térhódításáról. Az újságíró eljuttatta az iratokat dr. Fritz Bauer hesseni főáüamügyészhez, aki erre elrendelte a nyomozás megindítását, ennek eredményeként áll most a 22 vádlott a frankfurti bíróság előtt. F. Kolabavala, a Blitz című indiai hetilapban megfigyelések és tények alapján ismerteti, miként virágzik a rabszolgaság és a rabszolgakereskedelem Szaud-Arábiában és az Arábiái Félsziget déli sejkségeiben. Sokan ezt hiszik, hogy a rabszolgaság már a múlt században megszűnt. De bármennyire hihetetlen, földünkön vannak még olyan részek, ahol ma is adják-veszik az embereket. Sokan halálukig gazdáik tulajdonai maradnak. Ezeknek az embereknek reménytelen, monoton rabszolgaéletében csak a különféle büntetések jelentenek némi változatosságot. „Gazdám nagyon kegyetlen4* Először Maszkatban láttam rabszolgákat. Egy ismerősöm révén sikerült beszélgetnem egy rabszolgával, Salahhal. Salah nagyon lassan és halkan beszélt. Egyszer sem nézett a szemembe. „Még kivágják a nyelvem, vagy megkínoznak, ha megtudják, hogy beszélgettem magukkal. Nem emlékszem szüléimre, de tudom, hogy Beludzsisztánban születtem. Halat szárítok a gazdámnak. Szolgái — férfiak és' nők vegyesen — majdnem mind rabszolgák. Pedig azt mondják, hogy Maszkatban már megszüntették a rabszolgaságot. Gazdánk nagyon kegyetlen. Egyik társam szökni próbált. A gazda kikötötte és halálra verette”. Hogyan lettem eunuch ? Azt is elmondták, hogy milyen magas az eunuchok értéke. A kínos műtétet gyermekkorukban hajtják végre. A műtétet általában 10 közül csak egy éli túl. Találkoztam egy eunuch-hal. Hosszasan kértem, jutalmat ígértem, mire nagy kelletlenül hajlandó volt elmondani történetét: „Réges-régen, ha jól emlékszem, Tumbuktu mellett éltem valahol. Amikor 12 éves voltam, egész családom zarándokúira indult Mekkába. Iratok nélkül és jóformán teljesen pénz nélkül indultunk útnak. Egy kis folyó mellett egy kereskedő vállalkozott, hogy Mekkába segít bennünket. Amikor azonban a parthoz értünk, letartóztattak bennünket, Szaud-Arábiában a rabokat nem élelmezik, napjában csak egyszer kapnak vizet, öt vagy hét napig tartottak börtönben minket. Apám ekkor elhatározta: elad engem rabszolgának, 69. ISI tudja képzetei, bogy egy embert élve bedobnak a betonkeverő gépbe és a véres betonnal tovább építenek? A boltos vissízahőkölt egy lépést, és félénken nézett rám: — Miket beszél itt! — dadogta. — Hiszen ez lehetetlen. — Az, aki most odaát ül a szersssámgyárban, a sebhelyes arcú képes volt erre. 1944. január 12-én,' München közeiéből, a Bajor Motorműveik területén megtette. & a bunker, amelyet ebből a betonból építettek, ma is áll még. Végignézte már, amitw embereket akasztottak? A boltos némán rázta a fejét. Félénk pillantással nézett rám. Láttam zavarodottságát de minél inkább tükröződött arcára a félelem, 1963. december 21. rémület és kétség annál inkább nőtt a vágyam, hogy ezt a szatócsot megkínozzam, és örökké zsörtölődő, elégedetlen kispolgári világát" legalább pillanatokra szétziláljam. Az ablakhoz léptem, és átnéztem a kapubejáratra. — Az, aki odaát ül Phalmann és Fiainál, értett az akasztóshoz. Ismert minden változatot, a lassú megfojtástól a csigolyatörésig. Ezzel foglalkozott, amig ő és a hozzá hasonlók hatalmon voltak. Ezt tette 1944. december 16-án is, délelőtt fél tizenegykor, amikor maga a svájci rövid szivarját eldugta. És senki sem tudta, hogy másnap ki lesz soron. Oroszokon, olaszokon, hollandokon, franciákon, cseheken, jugoszlávokon és saját honfitársain töltötte ki szadizrmusát. Mindig ugyanaz mocskos játék. Az áldozatoknak táncolniuk vagy zenélniük kellett. Aztán a margarinos ládákra zavarta őket. saját kezűleg tette a hurkot a nyakukra és csaknem ájtatos arccal figyelte a szerencsétlenek arcjátékát, mikor a kötél megfeszült. — Iszonyú! — Iszonyú? Végighallgatni is fáj? összehúzott ajakkal nevettem. Körmeimmel az ablakfüggönyön kaparásztam. Milyen sokára érkezik meg a rendőrautó! Nem lenne jó még egyszer telefonálni? Másrészt a sebhelyes nem hagyhatta el észrevétlenül a kapubejáratot. A szerepek ezúttal kicserélődtek, a vadászból, aki valamikor engiem kergetett a hegyeken át, űzött vad lett. A trafikos néhány érthetetlen szót motyogott mögöttem, aztán megkérdeze, hogy jön-e már a rendőrautó. — Nem, még nem látni semmit. Addig elmondom még, hogy milyen különös ötletei voltak annak az embernek, aki harminc méterre innen kuksol. Ismeri az injekciósfecskendőt? — Hogyne, hogyne — bizonygatta. — Ne nézzem meg odakint, hogy látni-e már az autót? —* Nem szükséges — teleltem — fojtott gúnnyal —, innen az egész utcát áttekinthetem. Injekciós tűvel vért lehet venni a betegtől, vagy gyógyító szérumot lehet befecskendezni neki. Koch és Virchow ilyen fecskendővel dolgozott és Lous Pasteur is evvel adott először veszettség elleni szérumot egy fiúnak. Ezzel megmentette a fiú életét. — Ilyen injekciósfeeskendővel dolgozott a sebhelyes és bizonyos dr. Eisele is. Ez volt ám csak az orvos! És hányán voltak a hozzá hasonlók! Akkoriban a négyes és ötös barakkban a seb hely es a befecskendezés művészetét gyakorolta. Ellesett egyet-mást ettől a doktortól. Olykor kórokozókat fecskendezett be a foglyoknak, többnyire azonban levegőt, közönséges szobalevegőt, mint ez itt, Hatvan—száz másodpercig tartott, amíg a fogoly egy-egy ilyen intravénás injekciótól meghalt. Százaltat ölt meg ilyen módon... A boltos rettegve és elborzadva meredt rám. Én meg lázas izgalomban, szinte eszeveszetten meséltem el részletesen a sebhelyesnek és cimboráinak még vagy egy tucat hajmeresztő gyilkosságát. — ön nyilván azt hiszi — folytattam —, hogy ezzel kész is vagyunk? Nem, ez csak egyetlen mozaikkő a fasizmus arcképéből. De önt ez talán nem is érdekli.., — Dehogynem — nyugtatott meg —, olvastam is róla. Csak az a jó, hogy ezek a szörnyű idők most már elmúltak. — Elmúltak? — vágtam közbe. — Elmúltak, azt mondja? És az az állat odaát Palilmann-nál? Azt hiszi, hogy ez beletörődött? De hányán lehetnek még a fajtájából! És már megint úgy beszélnek, mint annak idején. Különös, hogy milyen hamar is felejtenek az emberek. Magam is alig gondoltam már arra... — Jön a rendőrség! — kiáltott a boltos megkönnyebbülve. Egy rádiós rendőrautó gördült végig az ablak előtt, bekanyarodott, és csikorgó fékekkel megállt a kapubejárat előtt, Kirohantam. — A virágai, uram! — kiáltott utánam a boltos. Elfeledkezett: az orgonacsokráról. . Az autóból egy tiszt és egy őrmester lépett ki. Megismételtem nekik, amit telefonon már elmondtam. — Bizonyos ön abban, hogy a háznak nincs még egy kijárata a másik utcára? — kérdezte az őrmester. — Megérdeklődtem, nincs több kijárata. Annak az embernek még a szerszámgyárban kell tartózkodnia. Folytatjuk hogy élelmet vehessen a csalác többi tagjának”. Ománban megismerheti ten egy Rasid nevű jemeni rabszolgakereskedővel. Amint megtudtam, Rasid nemcsak rabszolgákkal kereskedett. Egyébként Rasid kérésére nem az igazi nevén írok róla. Rasid tekintélyes külsejű ember. Fehér ruházatot viselt, a fejér aranybrossal ékesített magas turbán, az övében tőr volt. Gyermekkereskedés A szokásos üdvözlések után Rasid kávéval kínált, majd atyaian egy 8 éves kisfiú fejére tette a kezét és mosolyogva mondta: „Embereim különböző vidékekről szállítják az ilyen gyermekeket. Csak meg kell fenyegetni a szülőket, hogy valami történhet a kútjukkal...” Köztudomású, hogy az élet ezeken a vidékeken a víztől függ és vizet csak az ősi kutakban találni. Tehát nem nehéz rábírni a szegény családokat, hogy olcsón eladják gyermekeiket. Igaz, néha erőszakot is kell alkalmazni. Rasid folytatta: „Egy-egy gyermeket 10 000 rúpiáért adok el. Néha hosszú hónapokig velem élnek a gyermekek, amíg összeszedek elegendő számú rabszolgát, hogy érdemes legyen karavánban útnak indítani őket Szaud- Arábiába. A karavánokat beduinok kísérik, akik jó ismerik az országot. Az ománi határőrök néha megpróbálják feltartóztatni a karavánokat. Ha a menekülés nem sikerül, a rabokat megfojtják és eltemetik a homokban”. „Igaz-e, hogy a háremekben súlyosan bántalmazzák a nőket?” — kérdeztem. Korbácsolás a háremben „Ma már ez ritkán történik meg. Csak azokat büntetik, akik meg akarnak szökni a háremből. Ilyen esetekben megkorbácsolják az elfogott szöhevényt. Az egész hárem szemeláttára történik a fenyítés. Az ítéletvégrehajtó az eunuch. Az áldozat sokszor csak napok múlva tér magához. Ez jó lecke a többieknek. De higyje el, ezt mi nagyon helytelenítjük, hiszen végeredményben romlik az „áru”» csökken a piaci értéke”. Holmberg svéd utazó, aki egyszer Szaud-Arábiában járt, elmondta, hogy a repülőgép valamennyi felnőtt utasának retúrjegye volt, csupán a gyermekeknek nem, azon egyszerű ok miatt, mert ők már nem tértek vissza: eladták őket rabszolgáknak. Barátom és munkatársam, Little őrnagy elmondta, hogy korszerű repülőgépekkel bonyolítják le a föld legősibb kereskedelmét, a rabszolgakereskedelipet. Egyszer egy texasi pilótával beszélgetett, aki rabszolgaszállitással foglalkozott. „Higyje el őrnagy, évente 10 000 fontsterlinget fizetnek. Az összeget pontosan átutalják egy New York-i bankba. Ezenkívül mind,en költségemet megtérítik. De egyébként hagyjuk ezt a mocskos témát”. Minden huszadik lakos rabszolga Londonban egy éjszakai mulatóban megismerkedtem egy bizonyos George kapitánnyal, aki a múltban Szaud király személyi pilótája volt. Ez az amerikai bárkit itatott, etetett, aki hajlandó volt meghallgatni elbeszéléseit. A kapitány olyan ember benyomását keltette, akit lelkiismeretfurdalás gyötör. Amikor a Szaud-Arábia-i rabszolgakereskedelem felől érdeklődtem nála, azt válaszolta, hogy leggyakrabban ilyen árukat szállított: hasis, fegyverek, lányok és gyermekek. A fentebb elmondottak talán különösen és hihetetlenül hangzanak. De egy tekintélyes szakértő véleménye szerint Szaud-Arábia minden huszadik lakosa ma is rabszolgaságban él. A rabszolgakereskedő az „áru” eladásakor köteles igazolványt felmutatni a vásárlónak, amely megerősíti, hogy a rabszolga, akit elad, rabszolgaságban volt és rabszolgaként született Ez az eljárás azonban busás jövedelemforrás az igazolványokat készítő csalók és hamisítók számára.
