Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-20 / 297. szám
Közös és háztáji A községeikben sajátos szerkezete alakult ki a gazdálkodásnak a termelőszövetkezetek létrejöttével: a nagyüzemek mellett ott vannak a tagok jövedelmének a kiegészítői, a háztáji gazdaságok. Ez a látszólagos kettősség azonban szoros egységet alkot. A közös gazdaság alkotja a termelés, az áruértékesítés, a jövedelem alapját, mivel itt van a termelő eszközök túlnyomó többsége, s a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei itt bontakozhatnak ki. Miért foglalkozunk akkor annyit és még hosszú ideig a háztáji gazdaságokkal? — Túl az emberek tudatbeli fejlődésének átmeneti kérdésein, a háztáji gazdaságnak elsőrendű gazdasági feladata a család apró szükségleteinek a közvetlen kielégítése. Azonban nem közömbös a háztáji az áruértékesítésnél sem mind a piaci, mind a központi áruforgalomban. Ugyanis ezek a kiegészítő gazdaságok — és ebben van a fő sajátosság — elsősorban az Állattartásban helyenként és esetenként meghalad :ák az adott nagyüzemben léö állományt sertésből, szarvasmarhából, a baromfinak pedig túlnyomó többsége van itt. Először — és ismételten — azt szükséges leszögezni, ho ?.y a fejlődés adott szakaszán ez az állapot természetes. Másodszor, és hangsúlyozottan: a háztáji gazdaságokban ma meglévő állatállomány távlatában sem csökken, sőt esetenként javulás is állhat be azáltal, hogy valamennyi szövetkezeti tag egyformán igyekszik háza táján biztosítani tehenet, egykét növendék szarvasmarháját, kocáját, azok szaporulatát . s a folyamatos hús- és •tojásellátás érdekében baromfiállományát. Ez korántsem mond ellent a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésének. Éspedig azért nem, mert amíg létszámban megmarad a jelenlegi állomány a háztáji gazdaságban, a nagyüzemhez viszonyított aránya fokozatosan lecsökken a termelőszövetkezetek további fejlődése során. Tehát ez a tény megcáfolja az egyes szövetkezetekben még ható nézeteket, amelyek a háztáji gazdaságokról való gondoskodásban a kisüzem és annak szelleme erősödését látják. A fő feladat nem lehet más; minden erővel a közös gazdaság sok irányú gyarapítása, erősítése, a háztáji gazdaságokban most meglévő állapot megtartása, ehhez a lehetőségek biztosítása. Az tény, hogy a megye állatállományának a csökkenése elsősorban a háztájiból ered mind a szarvasmarha, mind a sertés vonatkozásában. Ennek a csökkenésnek nem kevés köze van ahhoz, hogy mind kevesebb árusüídő kerül ki a megyéből. Az ok az. hogy a termelőszövetkezetek Jelentős része nem fordít kellő gondot a háztáji álla‘állomány megfelelő takarmányellátására. Igen, ez még altkor is így van, ha általános takarmányozási gondjaink vannak. Mi a helyzet általában? — A község termelési, áruértékesítés! tervéből a növénytermesztést teljes egészében, gz állat- és állati termékeiket pedig túlnyomó többségben a termelőszövetkezet tervezi meg, s ezt rendszerint teljesít! is. A járási, méginkább a községi vezetés elégedett a községre kivetített tsz-tervek teljesítésével, s „parlagon” marad a háztáji gazdaság lehetősége, vagyis: a tervmutatók kedvező alakulása „fölöslegessé teszi" a háztáji gazdaságok iránti nagyobb figyelmet. Ez nagyon helytelen! A gazdálkodási, takarmány termesztési tervük készítésénél a tsz-ekben tényként szükséges tudomásul venni a közös és a tagok állatállományát, s a háztájiban előállított takarmányt beszámítva, kialakítani a lehetőleg egységes takarmánytermesztési rendszert. Nyilvánvaló, hogy első feladat a közös állománynak szükséges takarmány biztosítása. De igen sok kiegészítő lehetőség kínálkozik ahhoz, hogy a tagok jószága se szenvedjen szükséget. Az egyik legfontosabb a takarmányrépa nagyobb arányú termesztése. A közösben termesztett és előkészített silóból a háztáji ellátása technikailag kivihetetlen. A száraz kukoricaszár felhasználása során nem táródnak fel kellően a tápanyagok. A takarmányrépa, tök, takarmánydinnye gyökeresen változtathat a helyzeten. Ezek nagy tömeget adnak, a tagok — munkaegység jóváírás nélkül is -- szívesen termelik megfelelő részesedési arányban; az udvarokban tárolhatók, takarmány szál mával, törökkel, kukoricaszárra] szecskázva, pácolva lehet etetni új, zöld termésig. A termelés növelése az egész község érdeke. A jobb takarmányellátás több állatot, több állat több szerves anyagot biztosít a talajerő fenntartására, a javuló talajerő fokozza a terméshozamokat — és így megy tovább a törvényszerű körfogás, és ehhez ma még nem kevés köze van. a háztáji gazdaságok iránti' megfelelő gondoskodásnak. Samu András Erőteljesen fejlődik , megyénk hely__ Számos űj gyártmányt termelnek — Minte£=== szorosára nőtt a muukáslétszám — Tíz év dióhéjban Népi műemlékeink védelme Ma már szinte közhelynek számít az a megállapítás, hogy a magyar parasztság életében olyan gyors ütemű és nagyarányú fejlődés ntegy végbe, amelyhez hasonló történelmünk. folyamán még nem volt. Igen sokat foglalkozunk ennek az átalakulásnak gazdasági és társadalmi vonatkozásaival, de alig esik szó néprajzi kapcsolatairól. Igaz, hogy a falu szocialista átalakulása néprajzi kihatásainak vizsgálata elsősorban a néprajzi muzeológusokra ró felndatokat. Az átalakulás gyors üteme és mélyreható volta nemcsak indokolttá, de szükségessé is teszi, hogy a tudományos dolgozókon kívül a társadalom ügyévé váljék a letűnt, vagy letünőben _ levő paraszti életforma, népi kultúra még fellelhető emlékeinek megmentése. Az iitóbbi években — a szakemberek serkentése és irányítása nyomán — szerte az országban számtalan helyen indult kezdeményezés a dolgozó parasztok munkaeszközeinek régi használati és lakásberendezési tárgyainak, népművészeti alkotásai nak összegyűjtésére. A begyűjtött tárgyakból egymás után alakultak a falumúzeumok, helytörténeti, néprajzi múzeumok. Nálunk, Szabol cr-Szatm árban is megindult ez a munka, de korántsem tartunk lépést más megyékkel. A feladat pedig sürgető, mert minden nappal csökken a falvakban található hagyományos eszközök és berendezési tárgyak száma. Pedig a begvűjtött és megmentett tárgvak mindmind fontos adalékai, emlékei a magyar falu régi életének. Kü'önösen akkor értékesek, ha nem csupán egves tárgyakat sikerül begvűjteniink, hanem telles tárgyegyütteseket. tehát pl. a paraszti gazdálkodás egy-eey ásónak minden lehető eszközét, vagy egy teljes lakásberendezést. A falu gyors átalakulása nemcsak a munkaeszközök, lakásberendezések, használati tárgyak megváltozáséi vonja maga után, hanem az építmények átformálódását is. A régi lakóházak nagy része átépül, s új házak egész sora emelkedik minden községben. A gazdasági épületek többsége funkcióját elveszítve romladozik és előbb-utóbb lebontásra kerül. Nagyon fontos feladat tehát a népépítészeti emlékek, népi műemlékek megmentése és védelme. Népi műemlékeink fenntartása történhet a helyszínen is, de sokkal kívánatosabb nagyobb gyűjteménybe, szabadtéri néprajzi múzeumba való áttelepítésük. Ezek a gyűjtemények egységes és teljes képet adnak az egykori népi életforma történeti, gazdasági, építészeti vetüietéről. Bemutatják az egyes tájra jellemző, hagyományos telekelrendezést, lakó- és gazdasági épületet, berendezési és használati tárgyaival, a régi gazdálkodás eszközeivel együtt. Megörökítik az egyes korok, korszakolj sajátos vonásait, a társadalmi-gazdasági elkülönülést is. Megyénkben vannak már jó kezdeményezések szabadtéli múzeum létesítésére vonatkozóan. A kisvárdai, a nyírbátori és a vajai múzeum is szeretné intézményét szabadtéri néprajzi gyű item én ynyel bővíteni. Az eddigi tájékozódás szerint több mint félszáz helyreállításra, megmentésre váró népi építészeti alkotást tartunk nyilván a megyében. Csaknem ennyiről tudunk, amelyeket — éppen a tájékozatlanság miatt — az utóbbi esztendőkben lebontottak, és amelyek elpusztultak. A még meglevők állaga is ál'andóan romlik. Megóvásuk, gondozásuk érdeké ben a társadalmi felvilágosító, tájékoztató munka is szükséges, de megnyugtató megoldást csak a helyszínen való intézményes fenntartásuk, vagy a megyében létesítendő szabadtéri múzeumba való áttelepítésük jelenthet. Éppen ma, amikor tanúi és részesei vagyunk a falu mérhetetlen fejlődésének nem szabad engednünk, hogy elpusztuljanak, feledésbe merüljenek a verejtékező jobbágyok, földet túró parasztok, kínlódó paraszt asszonyok életének és munkájának em’ékei. A küzdelmes mú’tból született a diadalmas jelen, s annál inkább tudjuk értékelni napjaink eredményeit, minél többet ismerünk a múltból. Molnár Mátyás Vaja Azok az idők már elmúltak, amikor nem lehetett nyíltan, őszintén beszélni. Annak idején százszor is megfontolták az emberek, hogy kinyissák-e a szájukat, vagy sem, hogy kérdezzenek-e valamit, vagy ne kérdezzenek. Attól tartottak ugyanis, hogy reakciósnak, legjobb esetben fejletlennek bélyegzik őket. Inkább nem kérdeztek semmit: abból nem lehetett baj. Most már más a helyzet. Most már kérdeznek. Nálunk, a Bámexbumfértnál, Verpeléti kartárs kérdez a legtöbbet. Olyan rázós kérdéseket ad fel az előadóknak, hogy a hallgatóknak beleborsódzik a hátuk a gyönyörűségtől, az őszinte, nyílt kérdésekre váró előadók pedig megnyalják mind a tíz ujjúkat. Legutóbb egy megbeszélésünkön, midőn az előadó arra biztatott minket, hogy kérdezzünk, és szinte kunyerált egy kis őszinteségért, Verpeléti felállt: Részlet a szerzS „Valrahányt borsó” című most megjelent kötetéből. Nincs még egy olyan terület a megyében, ahol annyi változás, átszervezés gazdacsere lett volna, mint a tanácsi iparban. Szinte a számát sem tudni már azoknak a vállalatoknak, amelyek az elmúlt égj’ évtized alatt a tanács égisze alatt működtek, vagy hívtak életre. Szá' mos — ma már valamelyik miniszteri tárcához tartozó — nagy, vagy középüzem köszönheti létezését a tanácsi kezdeményezésnek, az iparosításra való törekvésnek. A nagyüzemek alapjai A tanácsi költségvetésben mindig fontos helyet foglaltak el az ipar fejlesztésére szánt milliók. 1959-ben például már több, mint öt és fél millió forintot költöttek erre a célra. A tégla- és cserép gyártás fokozását célzó beruházásokra ekkor kapott egymillió forintot az Építőanyagipari Vállalat. Kétmillió forintot költöttek a mátészalkai fűrészüzem létesítéséire. A téglagyárakat aeóta tröszt, ö • sítették, a fűrészüzem az ÉRDÉRT Vállalat kebelein belül korszerű, mintegy ezer munkást foglalkoztató nagyüzemmé lépett elő. A jelenleg is tanácsi felügyelet alatt álló mátészalkai bútorüzem egymillió forintot kapott a fejlesztésre és Nyíregyházán befejezték a Il-ee számú sütőüzem korszerűsítését. A következő évben már kilenc és fél millió forint összegű beruházást toptak a tanácsi üzemek. Ebben szerepel a Talajerőgazdílkodási Vállalat által, a gumigyár létesítésére felhasznált másfél millió forint is. S ez a kezdeményezés lett az alapja, kezdete* a most már minisztériumi vállalattá fejlődött, százmilliós 'beruházással épülőnyíregyházi gumigyárnak. Megkezdték a csengeni sütőüzem építését, korszerűsítették a Tiszaberceli Téglagyárat. 1961-ben csak a gépesítésre szánt beruházás összege elérte a hárommillió foridíot, A mintegy 112 millió forintos beruházásból 50 százalékot tervhitellel biztosítottak a vállalatoknak. Legjelentősebb beruházást ebben az évben az építőipar kapta, befejeződött a csengori sütőüzem építése, korszerűsítették a Fehérgyarmati Téglagyár villamos berendezését, műhelyépületet kapott a Mátészalkai Bútoripari Vállalat. A Húsüzem egy sertéshizlalda építésére 800 ezer forintot költ. Az elmúlt évben Demecser is új sütőüzemet kapott Tiszalökön és Fehérgyarmaton korszerűsítették a kemencéket, A VÁG ÉP közel egymillió forintos önköltségcsökkentés! hitelt vett igénybe egy korszerű műhelycsarnok megépítésére. Tigzalökön a iádagyártáshoz épített műhelycsarnokot a Vegyesipari Vállalat, új műhely épült Fehérgyarmaton is. 150 milliótól 363-ig A sok változás miatt 1955- ig hiányos az adatszolgáltatás. Ebben az évben 12 vállalatot tartanak nyilván. Termelési értékük együttesen már több mint 150 millió forint. A rohamos fejlődést jellemzi, hogy 1963-ban a tanácsi vállalatok által termelt áruk értéke már 363 millió forint. Figyelemre méltó a VAGÉP termelési értékének alakulása, amelyet 1953-től tartanak nyilván a megyei tanács vb. ipari osztályán. 1952-ten a termelési érték kétmillió 663 ezer forint, 1960- ban 13, 1961-ben 23, 1962-ben 26 és ebben az évben 27 és fél millió. A Cipőipari Vállalat éves termelési értéke 1955-ben még az egymilliót sem éri el. 1960-ban már több mint hárommillió és 1961-ben 13 millió 293 ezer. S ez évben már meghaladja a húszmillió forintot A tanácsi könnyűiparban és élelmiszeriparban nyolc évvel ezelőtt 1362-en dolgoztak, 1960-ban már 3173-an. Tavaly a tanácsi iparban dolgozók ossz létszáma majdnem három és félezer. A szakmunkásutánpótláaról is egyre jobban gondoskodnak. 1955-ben az ipari tanulók létszáma még ötven sem volt. öt évvel később már 141, míg 1661-ben már 158, Munkabér címén 1955-ben a tanácsi vállalatok 12 millió forintot fizettek ki, 1962-bei) már több mint 42 és lél milliót. Bár az ez év' még nem teljes, lemben adatokbó. állapítható már, 1* ruházások mértéke előző évi szinteki százalék arányú te tosítésa mellett „ bon az évben is a 11 millió forír az évben fejezték sárosnaményi Iád; lését, és megkezd tégy 3,5 millió fr seggel készülő zi sütőüzem < Ki be, ÖCSr Saját erőfor újabb korszer kot a VAGÉP, millió forintos kentési hitellel, ban ugyancsak i bevételével épül helycsarnok 800 költséggel. Említésre méltó: ipar ebben az évbe lió forintot költött rab zárt gépkocsi ra, a szállítás rnsere és az egész írások betartására a pétoü temen y háton való kiszáll nyíregyházi üzletek Jövőre elkészül t rántházi sütőüzem, házán megkezdik a mintegy hatvanmill beruházással készük gyár építését. Uj s, met kap a város, v kel gyarapodik a Bútoripari Vállalat. Égy sor új gyártr szításét kezdik met emelkedik a m- ’ Teljesítik éves tér q kisipari szövetke Bővül az exportra termelők s« 6 százalékkal magasabb az 1964 A kisipari szövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei vezetősége csütörtökön ülést tartott, ahol többek között megvitatták, az 1963 éves terv várható tervtelj esi léséről és az 1964 évi tervfeladatokról szóló jelentést. A megye szövetkezetei 1983- ban jói látták el feladatukat, teljes termelési tervüket 101,5 százalékra teljesítették. Több mint 70 új részleget nyitottak a szabolcsi falvakban, amelyek az ipari szolgáltatások mellett, személyi szolgáltatásokra is kiterjedt. Bővült a női és Sárii íodrúszüzletek Mikes György: Rázós — Öööö... Nekem lenne egykét kérdésem, de nem tudom, hogy megkérdezhetem-e... — Nyugodtan — biztatta felcsillanó szemmel az előadó. — Azért vagyunk itt, hogy minden kérdésre válaszoljunk... — De ném fogják félreérteni? — Szó sincs róla! Mondja csak bátran! — esdekelt az előadó. — Csak bátran!... — Első kérdésem a következő: ha a pápa be akarna lépni a pártba, felvennék-e, vagy sem? — Azannyát! Es tud kérdezni ! — vigyorogtak a hallgatók. Az elnök rákacsintott Verpelétire, majd oldalba bökte az előadót, hogy na, mit szól hozzá? — Második kérdésem... Igazán zavarba vagyok. Elmondjam? kérdések — Mondja csak! — biztatta az előadó. — Ki vele! — Nos, lesz ami lesz, én megkérdem: ha találkoznék Enver Hodzsával, és ő azt kérdezné tőlem: lessék mondani merre van az Akácfa utca? — válaszoljak-e neki, vagy sem? — Azannyát! Ez aztán tud. kérdezni.' — szisszent fel a terevt. Az előadó lázasan jegyzett, és többször is elmondta, hogy nagyon érdekes kérdés, az elnök pedig hálacsókokat hintett Verpelétinek. — Harmadik kérdésem... Nem, ezt inkább nem kérdezem meg... — Halljuk! Halljuk! — zúgta a tömeg. — Csak bátran! — nógatta az előadó. — Majd egyszerre válaszolok minden kérdésre... Ki vele, bátran! — Harmadik kérdésem: van-e összefüggés Sztálin, a hagymahiány, a személyi hűl túsz, a laoszi helyzet és az in fluenzajárvány között? — AzannyátI Ez igen! Ez mén döfi! — hördült fel a hallgatóság. — Ez aztán a rázós kérdés! Az előadó elismerően bólintott és ismét elmondta, hogy nagyon érdekes kérdés, nagyon érdekes... — Na, ehhez mit szólsz? — kérdezte tőle büszkén az elnök. — Jó kérdések, mi? Láthatod, nálunk nem félnek megkérdezni semmit... Verpeléti elégedetten leült. Valaki megve.regette a vállát, többen megrázták a kezét. — Azt is kérdezd, meg — súgta a szomszédja, — hogy miért nem egy szakembert neveztek ki hozzánk vezetőnek? — Majd ha bolond leszek! felelte Verpeléti, és az előadóra függesztette nyílt, bátor tekintetét. szama, mcgalai nyesen dolgozó házi TEMPÓ-ré hozom-viszem s/.. javító-Kzoigáitató ségre jellemző, i talpalésa és 7000 jelése. Több, mii forint értekben ké. tort, illetve végeztt pitozott bútorok j;. ruhaipar 32 mi11' teljesítette ten 260 000 pád c ebből 147 0Q0 p portra. Az ossz vékenységre jeli hóz, 40 társasba, kás építőse, valai. zása. Az 1964 évi terv az ez évinél, Teljes si tervük 6, helyi ipa: kai tervük pedig 20 s7s kai magasabb. 15 száz növekszik a méretes Ä kenység, 12 százalekk ipari javító-szolgáltatás, százalékkal a személyi gáltatás, 25 százalékkal a lakosság felé végzett i ipari tevékenység. Az elmúlt évvel sze megnöveltednek az exooadatok is. A Nagykállc pész Szövetkezet példa ez évi 5000 pár sportol] lyett 20 000 Párat kész porira, a Nyíregyházi KTSz elsősorban a r államoknak szállít a 20 000 pár helyett 50 00( férfi cipőt. A Kisvárdai és Faipari KTSz csehsz megrendelésre vasbei gyárhoz szükséges gépi rendezéseket készít, köj millió forint értékben. IMS. december
