Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-13 / 265. szám

Escméít ifek sorokban A spanyol dolgozók folytat­ják harcukat jogaik védelmé­ben, a fennálló rendszer el­len. A Barcelona tartomány­ban fekvő Suria káüumbánya dolgozói — mint az Huma­­nité jelenti — már három •napja tartózkodnak a tárnák mélyében, . béremelési és munkakörülményeik megjaví­tását követelve. Kwame Nkrumah ghanai el­nök Accrában megnyitotta az afrikai újságírók második konferenciáját. A konferen­cián 32 országból több mint 2Ó0 küldött és megfigyelő vesz részt A szovjet küldött­séget M. A. Harlamov a Szovjet Újságíró Szövetség titkára, elnöke vezeti. Mazurovnak, a Legfelső Ta­nács elnökségi tagjának, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnöksé­ge póttagjának vezetésével megérkezett Belgrádba a Leg­felső Tanács küldöttsége. Az »Andrew Jakson" ame­rikai atomtengeralattjáróról — amely hétfőn a parttól ölven kilométerre merülésben hajózott — kilőtték a Polaris­­•alcéta „A—3” típusú javí­tott változatát. A rakéta 3660 kilométer távolságban ért célba. B. B. Hickenlooper atneri­■>i szenátor a külföldi se­prő gram törvényjavasla­­oz benyújtott módosító in­éi lányában azt kérte, vonjon ,g Washington mindenféle segítségnyújtást attól az or­szágtól, amely megfelelő kár­talanítás nélkül kisajátít &me­­rikai tulajdont. Sigeo Kubota, a japán ál­lamvasutak egyik főmérnöke, akit felelősség terhel a Hi­rosima melletti vasúti sze­rencsétlenségért, öngyilkossá­got kísérelt meg. ' Brazília ez év első tíz hó­napjában több mint 15 millió zsák, illetve 900 000 tonna ká­vét exportált, ami rekordtel­jesítményt jelent. E rekord megvalósítása lehetővé tette Brazília exportjának megja­vítását is. Belgrádban közös közle­ményt adtak ki a Mali Köz­társaság állami és pártküldött­sége jugoszláviai látogatásának és tárgyalásának befejeztével. A közlemény elítéli a gyarma­­osítás összes formáit és a fajgyűlölet politikáját, s alá­húzza: a két ország támogatja az el nem kötelezett országok újabb értekezletének összehí­vását Haekkerup dán külügymi­niszter kedden látogatást tett Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszternél. Az Izvesztyija eik«ce Harrimars egyes kijelentéseiről Moszkva, (TASZSZ): Az Izvesztyija kedd esti számában „Megfigyelő” alá­írással cikk jelent meg „Tu­lajdonképpen mit akar Har­­riman?” címmel. A cikk szö­vege a kővetkező: Az utóbbi időben több amerikai államférfi, köztük Averell Harriman, az Egye­sült Államok külügyminisz­ter-helyettese, és néhány ame­rikai lap újból felvetette az úgynevezett „kubai kérdést”, s ennek során kísérletet tett a Szovjetunió békepolitikájá­nak befeketítésére. Harriman a napokban New Yorkban beszédet mondott, s ennek során azt állította: „A Szov­jetunió megértette, hogy a nukleáris fenyegetések nem járhatnak sikerrel a hatal­mas és mindenre elszánt Egyesült Államokkal szem­ben.” ’ Harriman kijelentései csak csodálkozást keltenek, ő nem új ember a politikában és ha valakinek, úgy neki tudnia kell arról, hogy „a nukleáris fenyegetések” egyáltalán nem tartoznak a Szovjetunió külpolitikai fegyvertárába. Ma már az egész világ meg­győződött arról, hogy e fegy­vertár csak békés eszközöket tartalmaz. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy világszerte elismerésre talált a Szovjetuniónak a sze­repe a nukleáris fegyverkí­sérletek részleges megtiltásá­ról intézkedő moszkvai szer ződiés megkötésében, vala­mint annak az egyezmény­nek létrejöttében, amelynek értelmében nem juttatnak a világűrbe nukleáris fegyvert szállító mesterséges holdakat. Ami a Karib-tenger térségé­nek békéjét és biztonságát fe­nyegető veszélyt illeti, az utób­bi évek eseményei megmutat­ták, hogy az Egyesült Államok hadügyminisztériuma, a Penta­gon folytatott veszedelmes já­tékot a tűzzel a világ e részé­ben. Ott szervezték meg 1961 áprilisában a Kuba területére történt fegyveres betörést Másfél évvel később az amerikai katonai klikk meggondolatlan cselekede­tei termonukleáris robba­nás veszélyét idézték elő a karib-tengeri térségben. Az egész emberiség szeren­cséjére e robbanást sikerült el­kerülni. Azért mert a felek meg tudták őrizni hidegvérü­ket és ésszerű kompromisszum alapján el tudták oltani a bolygónkat elnyeléssel fenye­gető tűzvészt Harrimannak és mindazoknak, akik meghatá­rozzák az Egyesült Államok politikáját, meg keli érteniük; hogy elmúlt az az idő, amikor a nukleáris fegyverek segítsé­gével zsarolni próbálhatták a Szovjetuniót és a szocializmus többi országát. Az amerikai ka­tonai körök jól tudják, hogy a Szovjetunió nukleáris rakétaereje felülmúlja az amerikaiakét, s teljesen elegendő ahhoz, hogy meg­oltalmazza országunkat és barátainkat mindennemű agresszor me­rényletétől. Ha szemügyre vesszük Har­riman kijelentéseit, akaratla­nul felötlik bennünk ez a gon­dolat is: nem az volt-e a cél ja, hogy a Karbi-tenger térsé­gében még mindig fennálló helyzet rendezetlenségéért bűn­bakot keressen, az ártatlanra hárítsa a felelősséget? Hiszen ismeretes, hogy bár elmúlt a Kubába való fegyveres betö­rés közvetlen veszélye, a hely­zet e térségében korántsem rendeződött. Kuba területe el­len tovább folynak a kalóztá­madások. Nehéz feltételezni, hogy az amerikai külügymi­niszter-helyettes ne tudna er­ről. A kubai kormány a napok ban adott ki nyilatkozatot az ország népe ellen végrehajtott provokációkról. Leleplezték, hogy az Egyesült Államokból érkező élelmiszerküldemények leple alatt robbanó anyagot és lőszert küldenek Kubába az amerikai zsoldban álló ügynö­kök számára. A kubai partok­nál diverzánsokat fogtak el, akik beismerték, hogy az Egye­sült Államok Központi Hírszer­ző Hivatalának szolgálatában álltak. Figyelmet kelt még egy kö rülmény: az amerikai sajtó Harrimanre hivatkozva arról irogat, hogy „orosz csapatok” tartózkodnak Kubában. Ámde jól ismert dolog, hogy az a kér­dés,, tartózkodjanak-e vala mely idegen állam csapatai egy másik állam területén csak két országra tartozik: ah ra, amelynek a csapatairól van szó és arra, amelynek terüle­tén e csapatok tartózkodnak. Az Egyesült Államok nem szá­mol el a Szovjetuniónak és í többi szocialista országnak ar ról, milyen országokban álló másoznak csapatai, hányán vannak és milyen alapon tar­tózkodnak azok ott. A Szov­jetunió és a többi szocialista ország, köztük a forradalmi Kuba, szintén nem tartozik el­számolással senkinek. Ezért he­lyesebb volna, ha Harriman és más politikusok nem ütnék be­le az orrukat olyan kérdések­be, amelyek nem tartoznak rá juk, mert különben beavatkoz-Á Ziergiebel: 4L — Whisky — mondta, és felénk nyújtotta a kulacsot. Valamennyien ittunk egy-egy kortyot — A ház egy SS-emberé? — érdeklődött a tiszt — Igen, egy Jarolin nevű SS-Hauptsturmführeré. De ő sajnos nincs itt, csak az any­ja. — Jöjjön ide az öregasz­szony. A sebhelyes behívta Jaro­­linnét, az asszony sápadtan lépett a szobába. — Hol a fia? — hallgatta ki az araerikai. — Nem tudom, igazán nem tudom. — Dachau góréja volt, ugye” — Nem, csak Hauptsturm­­führer volt — erősítgette az asszony remegve. — Csak Haupsturmführer! Ezek a mocskos orgyilkosok. 2 ^Magyarország 1963. november 13. Ha elkapjuk, asszonyom, fel­akasztjuk, és ez nagyon ke­gyes büntetés lesz aljas tet­teiért! A liszt összeszorította aj­kát, arcán kemény kifejezés jelent meg. — Most pedig tűnjön el, és ajánlom, hogy ezt a három embert jól szolgálja ki. Min­dent megkapnak, amit akar­nak, megértette? — Igenis, — mondta az asszony és kiment. — Söpredék! Túlságosan tisztességesen bánunk velük. — ön nagyon jól beszél né­metül, szinte tökéletes kiej­téssel. Hol tanulta meg a nyelvünket? — kérdezte a sebhelyes. — Hol tanultam? Itt Né­metországban. Német vagyok. — ön német? Tréfának vettem, de a tiszt folytatta: — 1938-ban el kellett hagy­nom az országot, mert zsidó vagyok. Szüleimnek már nern sikerült kijutniuk. Amikor át akartam őket hozatni, letar­tóztatták őket. Szüléimét testvéreimmel együtt elgáao­­sították Auschwitzben. Éreztem szívem dobogását, és nem mertem a tisztre nézni. Úgy látszott, hogy ez a kijelentés a sebhelyesnek és Partunak is torkára forrasz­totta a szót. Hallgatásunkat a tiszt együttérzésnek magya­rázta. — Nagyon leköteleznének minket, ha segítségünkre lennének az SS-banditák fel­kutatásában. Néhányat már elcsíptünk, de ez a gyáva csőcselék nagyobbrészt elbújt, vagy álcázta magát. A leg­közelebbi napokban talán vé­­gigmehetménk egy fogolytá­boron. Talán felfedeznek, né­hányat ezek közül a gazfic­kók közül. — Hogyne, szívesen — mondta a sebhelyes hideg­vérrel, és felszólítólag bólin­tott felénk. — Wampach én voltam, ezt a nevet adta nekem. Átlát­tam szándékán.. Jól tudta, hogy éppen én alig ismertem ezeket a banditákat, mint hogy mindössze az utolsó há­rom hónapban kerültem érint­kezésbe a lágerrel. Öt viszont a különböző SS-foglyok rög­tön felismerték volna. A legrémesebb azonban az nak más államok belügyeibe, megsértik azok szuverénitását. Más lapra tartozik az a kér­dés, hogy minden állam vonja vissza országa határai mögé az idegen területeken állomá­sozó csapatait. A Szovjetunió többször is felvetette a kérdést a wa­shingtoni kormánynál, vala­mint a NATO és más agresz­­szív katonai tömb egxéb tag­országainak kormányainál is és a Szovjetunió hajlandó iett volna 'megegyezni velük erről a kérdésről. Tulajdonképpen mit akar Harriman? Egyfelől elferdíti a Szovjetunió békepoütikáját. Másfelől ésszerű kijelentése­ket tesz arról, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok viszonyában „vannak olyan területek, ahol érde­keink megegyeznek”. Természetesen a szavak, bármily jóindulafcúak is, ön­magukban nem elegendők ah­hoz, hogy elkerüljük a hábo­rús összetűző^ veszélyét. Eh­hez az kell, hogy eloltsák a viszályok tűz­fészkeit, megoldják a né­met békerendezés kérdé­sét, létrejöjjön az általá­nos és teljes leszerelés, lépésről lépésre megtisztítsák a világot a hidegháború mér­ges dudváitól. A Szovjetunió sokat tett an­nak érdekében, hogy megkés­ik a nukleáris fegyverkísér­letek részleges eltiltásáról szóló szerződést és a moszkvai szerződés hasznos gyümölcsö­ket hozott. Mi hajlandók vagyunk to­vábbmenni előre és meg keresni más kérdések kölcsö­nösen elfogadható megoldását is, ami előmozdítaná a világ­­helyzet még nagyobb arányú normalizálását és a nemzet­közi feszültség további enyhü­lését. A feszültség enyhülése ügyé­ben a szovjet nép érdekei el­választhatatlanok a világ vala­mennyi népének érdekeitől. És ha a kibontakozó enyhülés el­lenére feszültség támad pél­dául Kubában, vagy más or­szágokban, amelyek független­ségükért harcolnak, akkor nem lesz tényleges enyhülés. A Szovjetunió ellenez olyan enyhülést, amely más né­pek rovására megy. Az eny­hülést a világ minden népé­nek élveznie kell. Ehhez pedig az kell, hogy mondjanak le az agresszív politikáról, a más államok ügyeibe való beavat­kozásról és valóban szigorúan kövessék a politikában a bé­kés együttélés elveit. Lemondott a szíhai Hivatalosén közölték, hogy Szálán Bitar szíriai miniszter­­elnök és kormánya benyújtotta lemondását. A Forradalmi Pa­rancsnokság Nemzeti Tanácsa a lemondást elfogadta. Szalah Bitar elhatározásá­nak oka nem ismeretes, de a lemondás bejelentése nem kel­tett meglepetést, mert jólér­tesült körök úgy tudják, hogy a miniszterelnök már Sep­tember óta készül erre a lé­pésre. A Forradalmi Parancsnok ság Nemzeti Tanácsa való színűleg megbízást ad az ú. kormány megalakítására amelynek névsorát feltehető­en 48 órán belül közük. A kommentárok megjegyzik, hogy Szalah Bitár távozása nem okoz lényeges változást Szíria jelenlegi politikai irányvonalában, hiszen az új kormányt is a Baath párt tartja majd ellenőrzése alatt. December 9-én kezdődik az SZÉP Központi Bizottságának plénuma A Pravda vezércikke Moszkva, (TASZSZ): A Pravda keddi számában közlemény jelent meg arról, hogy december 9-re összehív­ják az SZKP Központi Bi­zottságának plénumát. A plé­­num napirendjén szereplő kérdés: „a vegyipar tovább­fejlesztéséről, a vegyipari ter­mékeknek és anyagoknak a népgazdaságban való széles körű felhasználásáról". A be­számolót N. Sz. Hruscsov elvtárs,* a Központi Bizott­ság első titkára tartja. Az utóbbi évtizedben —ál­lapítja meg a közleménnyel kapcsolatban a Pravda vezér­cikke — a párt több ízben megvizsgálta a vegyipar fej­lesztésének problémáit és a határozatok végrehajtása nyo­mán a szovjet nép nagy si­kereket ért el ezen a terüle­ten. A hétéves terv első öt évében a vegyipar brutto ter­melése 1,9-szeresére nő. Azon­ban mindaz, ami eddig tör­tént, csak kezdetnek tekint­hető. A vegyipari termékek mennyisége még nem. _ elégi ö ki az ország szükségleteit. A vegyipar színvonala és szer­kezete nem felel meg a ké­mia gazdag lehetőségeinek. A plénum konkrét intéz­kedéseket dolgoz ki az ipar-, fejlesztés meggyorsítására, a műtrágya-, műanyag- és mü­­szálgyártás növelésére és a műanyagoknak a népgazda­ságban való fokozottabb fel­­használására. A felsoroltak kö­zött is elsőrendű feladat a műtrágyagyártás bővítése. Jelenleg a mezőgazdasági termelés fellendítései,ele alap­ja a műtrágyagyártás nagyará­nyú fokozása. A Pravda vezércikke meg­állapítja, hogy a szovjet párt­­szervezetekben, üzemekben és építkezéseken, a tudományos kutatóintézetekben és terve­zőintézetekben megkezdődött a felkészülés a Központi Bi­zottság plénumára. általános sztrájk Rámában Bizonytalan a« olasz kormányátalakítás Róma, (MTI): Bologna, Mantova, Ferrara és más északi városok után kedd délután Róma dolgozói léptek általános sztrájkba, tiltakozásul a drágulási hul­lám ellen. A nagy baloldali szakszervezeti szövetség, a CGIL, a katolikus CISL és a szociáldemokrata UIL fel­hívására kedden déli egy órától négy óráig leállt az olasz fővárosban a villamos-, az autóbusz- és trolibuszközlekedés, to­vábbá a földalatti vasút is. volt, hogy ebben az iszonyú komédiában hallgatnom kel­lett. Bűnrészesnek éreztem magiam, és a német—amerikai tiszt fenyegetései ijedtséggel és félelemmel töltöttek el. A tiszt bólintott. — Jól van, erről majd még beszélünk. Nevem Fürst had­nagy. Ha valamelyik bandi­tát már most ki tudná nyo­mozni, engem mindenkor megtalál itt. Ha nem lennénk jelen, bármelyik amerikai ka­tonához, vagy tiszthez for­dulhat. Néhány szót írt egy cédulá­ra, és odaadta nekem. — Lehetséges egyébként, hogy néhány géhás tiszt fog ideérkezni. Ez az asszony tartson készenlétben két szo­bát... Intézkedni fogok, hogy mindenekelőtt önök lakhas­sanak itt A két amerikai elbúcsúzott tőlünk és kiment — Most aztán pácban va­gyunk — mondta Partu sö­téten. — Azt javaslom, hogy lógjunk meg. — Hova? — Nem tudom. De ha a zsidó rájön, kik vagyunk, felakaszt bennünket — Igen, ha. De hogyan jön rá? Az iratokat mind el­égettük, és aki a foglyok kö­zül még életben van, régen szétszóródott a szélrózsa min­den irányában. Egyébként közismert tény, hogy az em­ber az oroszlán barlangjában van a legnagyobb biztonság­ban. Ezért csak várjunk még egy kicsát. Egyelőre nem 'fe­nyeget semmi veszély. Ennél az elhatározásnál ma­radtunk. Ha a tiszt még egy­szer visszatérne a kérdésre, nekem kell elvállalnom a fo­golytábor átvizsgálását, és természetesen senkit sem is­merhetek fel. Egy hét telt el. Ez alatt a nyolc nap alatt semmi lénye­ges nem történt. A négy fal között kuksoltunk, kártyáz­tunk, bort ittunk, vagy meg­próbáltuk Ajaxot új mutat­ványokra megtanítani. Nem törődtünk vele, hogy mi tör­ténik odakinn. Úgy hirlett, hogy a háború hivatalosan is véget ért: minket ez nemigen érintett, számunkra azzal ért véget, hogy bevonultunk ebbe a villába. „ Egy dolog azonban gondot okozott A Hauptsturmíührer élelmiszerkészleiiei kimerülö­­ben voltak, és ami talán még kínosabban érintett, dohá­nyunk is fogytán volt már. Beszélgetéseinkben, egyre gyakrabban esett szó a „fe­ketepiacról”. Jarolinné, aki­nek vásárolm kellett az élel­miszerjegyeit, hozta be kint­ről ezt a fogalmat Minthogy féltünk, hogy valamelyik volt fogoly véletlenül ráismer, még mindig nem mertünk az utcára menni, így Jarolinnét küldtük el egy batyu ágyne­művel a feketepiacra. Do­hányt és élelmiszert kellett hoznia. (Folytatjuk) Róma dolgozói, ahogy ezt a ST Giovanni téren a kedd délután tartott nagygyűlés szakszervezeti szónokai is hangsúlyozták, határozott intézkedéseket követelnek az árak és lak­bérek emelése ellen. Tudni kell, hogy a legfon­tosabb élelmiszerárak Olasz­országban a múlt év alatt körülbelül 10—12 százalékkal emelkedtek, hasonlóan a lak­bérekhez. Aldo Moro, az Olasz Ke­reszténydemokrata Párt fő­titkára, kijelölt miniszterel­nök kedden a kora délutáni órákban befejezte kormányalakítási tárgyalásainak első szaka­szát. Moro egymást követően, külön-külön fogadta az Olasz Szociáldemokrata Párt, a Köztársasági Párt, majd az Olasz Szocialista Párt kül­döttségét, s végül saját párt­jának vezetőivel tanácskozott. A megbeszélések közül a leghosszabb — csaknem két órás — az volt, amelyet Mo­ro az Olasz Szocialista P^írt Nenni és Lombardi vezette küldöttségével folytatott. A kijelölt miniszterelnök­től távozó Nerini nem volt hajlandó nyilatkozni az új­ságíróknak. Kérdéseikre csu­pán annyit mondott, pártja elhatározta, hogy csak a tár­gyalások befejeztével nyilat­kozik. Az AP római tudósítója Nenni hallgatásából a tárgyalások kimenetelé­nek bizonytalanságára kö­vetkeztet. Maga Moro az első tárgya­lási szakasz befejeztével la­­konikus rövidséggel válaszolt az újságíróknak. Mindössze annyit mondott, hogy elége­dett eddigi tárgyalásaival. Hírügynökségi jelentések szerint az első tárgyalási sza­kaszt követően a négy párt"— a kereszténydemokraták, a szocialisták, a szociáldemok­raták és a republikánusok — vezetői most már együttesen fognak tanácskozni.

Next

/
Thumbnails
Contents