Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-12 / 264. szám
lists* X Y-nak a máriapócsi tsz ügyében vés X Y! levelet küldött, s a képsebb megoldást vá- i nem írta alá a nevét, kényes téma esetében edül alapos ok lett volhogy ne adjunk hitelt űének, még akkor sem, nit ír, elgondolkoztató sgálódásra érdemes, ek ellenére íoglalkoz- i panasszal, helyesebben érdekű bejelentéssel, elének lényege, hogy a pócsi Zöld Mező Tszyári'g jól ment a munázakodtak az emberek. • beteget jelentett a szöget elnöke, s az amúgy k körű közvetlen vezetőúra még jobban összerodott. Miért, miért már a nyári hónapokellentétek lettek közötjjmi a munka rovására A járási szervek elnézzt, sőt — mint írja — amikor a legnagyobb ég lett volna a szövetegyetlen szakemberére, íronómusra, egy hónapi dságot adtak neki. Emidnek az őszi munkák kuknak nincs kedve dol, Most idézem: rt írunk, mert mintfn élni akarunk..." végül egy megjegyzése: kijönnek, a gyümöle is nézzenek ki. A já/ezetöi már kaptak egymázsa almát, de a tagsemmit.;.” írbátorban sokan Ismea problémát. Gyengének i a szövetkezet vezetését JK elnöke, aki elmondja, az alma betakarításáig fejetlenség, szervezetig jelentkezett. Dr. Hor[ Mátyáa a járás országisi képviselője is szóvá , már több, mint négy tpja egyáltalán nem fog>zik az ügyekkel Tokár ily, a szövetkezet elnöke, . az év közepétől súlyos lókkal tetézte az amúgy könnyű helyzetet. A jápártbizottság és a járási cs vb. vezetői sajnálják, r a levélíró nem írta a nevét — hisz nagyrészt a van. „A jelenlegi úémákat a helyi pártszerit, tanács is tárgyalta, ték a segítségünket. E matban nincs erre mók, meg kell várni a zárnadést. A megoldás valósürgető, segíteni is fok.” ozzáfűzik, tavaly már ja>ltak a tagságnak egy tfelelő elnököt, de akkor avazták a közgyűlésen, heembert akartak. Az agrorussal kapcsolatban: Pest gyéből jött három éve, it kihelyezett szakember. :at dolgozik, tavaly sem tette ki a szabadságát, st szüksége volt a két hiétéppen ideje volt a piheének. Ami az almaosztást iti: felhívták erre a tsz yelmét, adja ki sürgősen tagságnak járó részt. Arról tudnak, hogy néhány já,i beosztott kapott almát iriapócsról. De pénzért, ren- 5 napi áron. (Ezt a tsz-ben tglevő bizonylatok igazol-Viáriapócson ebben kerekec ki a helyzetkép: á kenyérgabona-vetéstert határidőre teljesítették. A praforgó a magtárban, a korrépa is a helyén. A left kukorica és a felszedett irgonya egy részét még m tudják górékba szállí, prizmázni — ez valóban lentős kiesés. A bőséges idei matermésből, a hetven vámból az utolsókat válogatk. osztályozzák. Ezután köstkezhet a szőlőfedés, a fia- 1 gyümölcsösök bekerítése, szárak betakarítása, a mélyántás — már a homokon. Igaz, hogy korábban is elégezhették volna a munkást. A szövetkezet nagy kiirjedésű gyümölcsöse, eseanként erején felül és megáldó gépi ellátottság hiáyában vállalt zöldség-, doánv és más munkaigényes öviényeinek művelése, elegendő munkaerő mellett is .ehézségekbe ütközhetett volia. így pedig, hogy még miniig sokan járnak el a községből dolgozni, s az otthonmaadottak közül sem dolgozik mindenki egyforma szorgalommal — előfordulhattak bajok. Ha hozzávesszük, hogy a vezetés is a nagyüzemi tapasztalatok híján, nem eléggé határozottan dolgozik, nem egyszer meg nem értéssel, clVakodással, Irányit, nagy eredménynek kell elkönyvelni, hogy állandóan fejlődik azért a termelés. A premizálás megvalósítása óta javult a munkafegyelem. Ebben az évben igen nehéz körülmények között, a nagy mezőgazdasági munka mellett 120 holdon telepítettek fiatal gyümölcsöst, szőlőt és erdőt. Harminc hold termését befogadó dohánypajtát építettek, 32 vagonos magtárral, almatárolóval, tejházzal, mérlegházzal gazdagodtak és hozzáfogtak két nagy istálló téliesítéséhez. A jövedelem sem ígérkezik rossznak: a legutóbbi felmérés szerint 43 forintot ér a zárszámadáskor egy munkaegység, 12 forinttal többet, mint az elmúlt évben. És szeptemberig minden hónapban pontosan fizették a tíz forintos előleget is. Igaz, volt közben probléma is. Nem szedték le 20 hold paradicsom termését, sokszor károsították meg a szövetkezeti vagyont egyesek, legutóbb állatelhullások is előfordultak hanyagságból. És a tagság nem érti, miért nem adnak szeptembertől előleget? Ezt a szövetkezeti tagok közül sokan — és elsősorban a becsületesen munkálkodók — nem nézik jó szemmel. Látják, hogy nincs kialakult, határozott vezetés, problémákat okoz a szakszerűség hiánya is, hiszen a szomszédos Kisléta hét szakemberével szemben itt csak egy dolgozik, s így könnyen bekövetkezhet a baj. Az elnöki funkciót ellátó Silcz Gyula nem tudja megszüntetni az évek óta kialakult rossz szellemet, javítani a vezetés káros gyakorlatát. A járási tételes vizsgálatok megállapítása szerint is többen jutottak jogtalan előnyökhöz a háztáji használatánál, a különféle juttatásoknál. A tagság tájékoztatása is hiányos, kevés és szinte kizárólag a munkák ütemezésére szorul. Előfordul, hogy a vezetőségi tagok közül a bátrabbakat egyszerűen nem hívják meg a vezetőségi ülésekre sem. Ezek is az okai, hogy okkal, vagy a nélkül felütötte a fejét az egymás háta mögötti suttogás, a találgatás. És így saját előnyök hajszolásával, sógorság-komasággal, a társadalmi tulajdonnal való hanyag bánásmóddal, nemtörődömséggel vádolják az egészen szűk körű vezetőket. „Van itt kivételezés a rokonok és barátok számára az ügyiek elbírálásánál” — hansúlyoazák. /- 1 1 I l Valóban sok a tennivaló Máriapócson. Sok a tennivaló a vezetőség megerősítésében, amit elsősorban az elnök probléma megoldása, nem utolsósorban a tagsággal való jó együttműködés megteremtése jelent. Szükséges a határozott, igazságos megítélés, erősítésre szorul a szövetkezeti demokrácia. Kell, hogy a tagságot pontosan tájékoztassák a szövetkezeti élet valamennyi, jelentősebb gazdasági, szervezeti mozzanatáról. Ám. az is kell, hogy a tagság, főként a vezetőségi tagság ne féljen megmondani, amit gondol ott a helyszínen, a szövetkezeti gyűléseken. Az sem közömbös, tegyenek is többet a jó munkáért ők maguk, a szövetkezet vezetőségi tagjai is — ne csak papíron legyenek a vezetőségben! Következetesen vezetni, így dolgozni és így végrehajtani a helyes határozatokat — ez egy községben, ahol ma még nehéz szemtől szembe mondani az igazat — nem könynyű feladat. Pedig erre van szükség belülről. A járási szerveken múlik, hogy segítsenek megteremteni ezek előfeltételét, jó politikai légkörét. A járás kitűzte: alaposabb helyszíni, elemző munkával, gyorsan akar segíteni, hogy méginkább megerősítse a tagság szövetkezetbe vetett bizalmát. Azt hiszem, válaszként, írásban egyelőre ennyi is elég. Engedje meg. hogy köszönjem a figyelmeztetést, ami végső soron a közösség érdekeit szolgálja. 7 Kopka János. Asszonyok a munkaasztalok mellett Évről évre több dohányt termelnek a nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezetben. Idén 130 holdról törték a szabolcsi fajtát, jövőre 150 holdat ültetnek. A földterület növekedése mellett jelentősebb, hogy ugrásszerűen nőtt a holdanként! átlagtermés: tavaly 560 kilogramm volt, ez évben már 7 mázsa lesz. A 140 kilogrammos többlet nem az időjárásnak köszönhető — nagyon is aszályos volt Üz év — hanem annak, hogy a tsz. vezetősége most a 49 százalékos premizálási rendszert alkalmazta. A dohányterületet, másfél-kétholdas aránynyal, 80 család között osztották fel. Ez a 80 család, tudva, hogy a termeit mennyiség 40 százaléka őket illeti, fokozottabb gonddal végezte az ültetést, és általában mindazt a munkát, amely a dohánytermesztéssel együtt' jár. A 80 család november 5-én megkezdte a dohány csomózását. Utolsó fázisa, befejező része ez az éves munkának, és most, hogy már kézzel foghatóbb idt az eredmény, a esomozóban vidám a hangulat, könnyebben is megy a munka. A gyaluiatlan fenyőfadeszkából ácsolt asztalok mellett 21 asszony és 3 férfi simítja a sárgás, rozsdabarna leveleket. ÍGY KI FIZETŐBB — Elégedettek vagyunk — nyilatkozik Aranyi Jánosné brigádvezető -•*■, ml, akik egy csokorban vagyunk itt, asszonyok, 12-en 13 holdat műveltünk. Holdanként 733 pórét kötöttünk, ez 730 kiló dohány. Hogy a tsz dohánytermelésének átlagánál is jobb eredményt ért el a 12 asszony, az a szorgalom és a becsületes munka eredménye. Pedig az asszonyoknak nem volt könynyű. Jenei Jánosné például, nap mint nap hét gyermek mellől indult a földekre, és a gyerekei közül a legidősebb is csak 15 éves. — Igyekeztem — mondja a 36 éves asszony —, a dohánytermelés mellett még háromszáz munkaegységet ia szereztem. Ügy rendeztem a dolgom, erre is legyen időm, hogy a gyermekeim ne lássák kárát EZ MÍG NEM AZ IGAZI A csomózó bal sarkában már heggyé nőtt az összekötözött dohány. A teremnek ezen a részén egy másik aszszonybrigád dolgozik és a brigádvezetön kívül csak két férfi tagja van. Jakab András jóváhagyja azt, amit előtte Aranyi Jánosné mondott, de kiegészíti. — A komaasszony kifelejtette, hogy már az Idén is többre jutottunk volna, ha jobb a talaj előkészítés. Jobban ,meg kellett volna szántani a földet. Szegény „fehércselédek” sokszor a palántánál csak kínlódnak, a karjuk majdhogy nem leszakadt. Tjmák József amíg egyéni gazda volt 20 évig csinálta és most is a dohánytermeléssel foglalkozik. — Tavaly rossz volt a termés, az idén már jobb, de ez még mindig nem az igazi. A jövő évi talajelőkészítést már jobban megköveteljük. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy beáztak az új pajták és 800 póré lett a veszteség. A csomózóban éjiéiig tart a munka. Maguk az asszonyok határoztak így, és így is lesz addig, amíg az eladás tart. A dohányosok átlag 57 munkanapot dolgoztak a dohánnyal a nyáron és még sok napot-estét eltöltenek a feldolgozással. Elszámoláskor holdanként 5—6 ezer forintra számítanak. Elégedettebbek mint tavaly voltak, s azt mondják: „mi, akik az idén dohányt vállaltunk, jövőre is megtesszük.” A nyírtassi Dózsa Tsz-nek egyik legfőbb jövedelme a dohány, Most több, mint másfél millió forint bevételre számítanak, s jövőre túl akarják lépni a kétmillió forintot. Ez a törekvés igen jó alap arra, hogy a tsz kilóbolva a mérleghiányból erősödjön és továbbfejlődjön. Seres Ernő. A múlt érdekességei a sajtékiiításon November 14-től 17-ig sajtókiállítás nyílik a József Attila Művelődési Ház nagytermében. A kiállítást Nyíregyháza város 125. éves jubileuma keretében a Nyíregyházi Városi Tanács VB. és a Posta Központi Hírlap Iroda közösen rendezi. A kiállítás nagyszabásúnak ígérkezik, mert a Magyar Posta bemutatja a terjesztésében lévő belföldi és külföldi szaklapokat, folyóiratokat és divatlapokat, mintegy 600 félét. Természetes, hogy Nyíregyháza érdekessége sem marad ki, mert a városi múzeumban fellelhető legrégibb helyi kiadású lapok mellett a felszabaduláskor megjelent legelső nyíregyházi újságok is megtalálhatók. A kiállítás díjtalanul tekinthető meg: november 14- én 17 órától 18 óráig, november 15—17-ig naponta 10 órától 18 óráig. A kiállítás helyén a posta előfizetés felvételt és divatlap árusítást is végez. Nagy Domokos. bírálatunkra Október 13-i számunkban bíráló cikket írtunk, amelyben kifogásoltuk, hogy a Sport-, Hangszer- és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalat olyan gyermekkocsikat küldött eladásra a Nyíregyházi Állami Áruházba, amelyek külsőleg és árban alkalmatlanok az árusításra. Megírtuk: a nagykereskedelmi vállalaton kívül felelősség terheli a kocsikat gyártó Szegedi Tömegcikk Készítő KTSZ-t is. Cikkünk nyomán megindult vizsgálat derítette ki, hogy a szóban forgó gyermekkocsikat a Miskolci Vasipari Vállalat gyártotta, a Szegedi Kisipari Szövetkezet csak javította a mélykocsikat. (Semmit sem csökken azonban a szegediek felelőssége, hiszen javítás után sem szabad ócska lomnak kinézni az 1300 forintos kocsiknak!) A Belkereskedelmi Minisztérium kultúrcikk főigazgatósága cikkünkkel kapcsolatban közölte, hogy kétségtelen tény: a kocsik meghibásodva kerültek a megrendelőhöz a nagykereskedelem helytelen diszpozíciója folytán. „A hibát azóta a Sport-, Hangszer- és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalat a nyíregyházi áruházzal rendezte. Köszönettel vettem az ügygyei kapcsolatos tájékoztatást, mely feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy a jövőben hasonlóhiba ne forduljon 'elő” — írja válaszában a tBKM kultúrcikk főigazgatóbég osztályvezetője, Csór Sándor. Beszélgetés a vonaton Szereted a csokit, fiú ? — Mi történik a nagyvilágban A slusszkulcs Halkan, zökkenőmentesen húz ki a személy Debrecen állomásáról. Az egyik fülkében hárman ülünk. Kattan a zár, félretolódik az ajtó. 55—60 év körüli sötét ruhás parasztbácsi lép be. Ennek fog őrülni az unoka Beszélgetni kezdünk. — Most jövök a termelő szövetkezeti üdülőből. Két hétig voltam bent, s úgy érzem, teljesen kicseréltek. Megfiatalodtam, felfrissültem. Hej, ha most adnának kaszát a kezembe, jobban tudnám vágni a rendet, mint legénykonomban. Kis büszkeséget olvasok szeméből. A mellette ülő gyerekhez fordul: Heltal JenS Altató mese egy ébresztőóráról Jl alandos ifjúságom mlkonyán — mint minden rendes ember — én is a Józsefvárosban laktam. özvegy Hornyicsáknénál, egy kis hónapos szobában, a külső Bagoly utcában. Mikor beköltöztem, Hornyicsákné egy ébresztőórát állított ágyam mellé, az éjjeliszekrényre. — Tessék ezt a vekkert megnézni — mondta büszkén —, ügy jár, mint a tüzes istennyila, és úgy ketyeg, mint e9V ágyú. Az óra csakugyan pompásan teljesítette kötelességét. Minden reggel föl akart ébreszteni, és hogy mégsem ébredtem föl, az én hibám volt, nem az óráé. Olyan időben ébreszgetett, amikor még a kávéházban ültem. Beköltözésem negyedik vagy ötödik napján Hornyicsákné fölindultán állított be hozzám. — Rosszul tetszett az órával bánni, ö el van romolva. Meg kell csináltatni. Megnéztem az órát, csakugyan, valami titkos bánata volt. Szomorúan állt, a mutatója nem mozdult. Hiába ráztam, az istennek se akart ketyegni. — Hát jó. Vigye el az óráshoz, és csináltassa meg! Az órás a házban lakott, és egész nap fütyült. Más dolga nem volt, mert a külső Bagoly utcában az órák csak egyszer romlanak el, de akkor aztán örökre. Másnap elkészült az óra. Megint úgy járt, mint a tüzes istennyila, és úgy ketyegett, mint egy ágyú, A javításért három koronát fizettem. Hat napig dolgozott az óra, a hetediken — mint előtte már annyian — megpihent. Megállt és hiába nógattam, nem akart tovább menni. Hátratette a fülét, mint a csökönyös ló, és amikor egy cipőgombolóval be akartam nyúlni belső életébe, olyan fenyegetően recsegett s csikorgóit, hogy ijedtemben abbahagytam a bizalmaskodást. Behívtam Hornyicsáknét. — Nézze, az óra már megint elromlott. — Ej, ej ■— mondta az özvegy —, mi baja lehet neki? És fejcsóválva levitte az óráshat. — Szereted a csokit fiú? Aztán egy kis tábla „Tibit" vesz elő. — No fogadd csak el, marad még bőven. Kinyitja vadonat új aktatáskáját, s mutatja a táblás csokoládékat. —Ennek fog örülni a kis unoka. Ám a táska egyik fiókja valami értékesebb tárgyat is mutat. Észreveszi, hogy figyelek, s aztán, hogy kérdésemet melőzze mondja: — Terta rádió. Tudja olyan, amit nem kell konnektorba dugni, szól magától. Biztos fog szidni az asszony, nem tudja, hogy vettem. Pedig jó ez, úgy is messzire kell járni ki a földekre, útközben hallgathatja az ember. Maga biztos ért hozzá, kipróbálhatnánk. Előveszi a masinát, s ki-Ezúttal öt koronát fizettem a javításért, mert az óra már jobban el volt romolva. De legalább megint jól járt. Nem tagadom, valamelyes aggodalommal vártam a kritikus hetedik napot, de az, nagy örömömre, minden baj nélkül zajlott le. A végzet csak a kilencedik napon érte utol az órát, és erre mind a kettő megállt, a végzet is, z óra is. Lementem az udvarba, és fölkerestem az órást, aki rendes szokása szerint vígan fütyörészett. — Ugyan, kedves órás úr — mondtam nyájasan —, mi van ezzel a bolond vekkerrel? Már megint elromlott. — Miféle vekerről tetszik beszélni? — kérdezte az órás gyanakodva. — Hát az enyémről. Már kétszer javította... — Én? Uram, órást becsületemre, a szegedi árvíz óta nem javítottam órát. És könnyezve fütyürészett tovább. Eddig van. Az özvegy két egyforma vekkerrel dolgozott, egy jóval és egy roszszal. Ezt a kettőt cserélgette az éjjeliszekrényemen. És több lakójáén is. Nemsokára azután házat vett a Lipótvárosban, és férjhez ment az óráshoz. csit félénken nyújtja felém. Bekapcsolom. Rövid idő múlva megszólal a Petőfi szignálja, közük a pontos időt; majd híreket mondanak. Az öreg kilencesre állítja karórájának mutatóját. Jobb a Fecske — Tudja, reggel amikor megkezdik az adást, legtöbbször már kint vagyok a földeken, s nem hallhatom a híreket. Pedig jó tudni, hogy mi történik a nagyvilágban — s kicsit restellkedve hozzáteszi : — Amikor alyan korú voltam, mint maga, azt se tudtam, hogy Magyarországon és Németországon kívül más ország is van. Csak majd a háború tudatta meg. De annak vége van, hála istennek.;. Cigarettával kínálom, Fecskével. — Köszönöm szépen — mondja, kivesz egyet. Benyúl a zsebébe, s öngyújtóval ad tűzet. — Csak jobb ez a Fecske; mint a Munkás, pedig azt szívtam sokáig. Madárlátta Pár másodpercig hallgat. — Nem tudom, mit fog szólni a Jani fiam, ha megtudja, hogy nem vettem neki slusszkulcsot. Pedig szüksége lenne rá, mert gyufaszállal kell begyújtania a Pannóniáját. Tudja, ő traktoros, aztán ért a motorokhoz is, nagy kedve volt hozzá, tavasszal vett egyet. Mérges is volt az anyja, mert félti a fiút, hogy összetöri magét, aztán meg örült, amikor elhagyta a slusszkulcsot. „Legalább nem fogsz i” mon(jta. De csavar ű a Jani, elővett két gy. aszánt, megköpködte, s beledugta a lámpába. Ismét előkerült az aktatáska, s kezd csörögni a kemény zsírpapír. — Egy kis madárlátta — mondja, aztán felém nyújtjar — Egyen egy kis parizertet. A fiatalemberek mindig jó ét« küek voltak. Magamról tu« dom, mert én is sokat tudtam enni akkoriban. Kiteríti a papírt, eszünk rajta. Azután Császárszállás következik és Jani bácsi leszáll. Román Béoaf
