Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-09 / 262. szám
Világnézet és társadalmi haladás A társadalmi haladás legfontosabb kérdése ma hazánkban a szocialista társadalom teljes felépítése, amely szoros kölcsönhatásban van a vjlágbékéért folyó nemes küzdelmekkel. A szocializmus felépítésének lényeges tartozékai; a gazdasági élet megszilárdítása — főként a mezőgazdaságban, ahol csak nem régen fejeződött be a szocialista átszervezés — a termelés színvonalénak, a munka termelékenységének állandó emelése, valamint az ember életkörülményeinek fokozatos javításához elengedhetetlen anyagi és kulturális feltételek megteremtése. Ezek a célok népünk osztatlan érdekeit fejezik ki a világnézett hovatartozástól függetlenül. Másképpen, a szocialista társadalom minden becsületes ember száméra épül, akár hívő, akár nem hívő. De ez azt is feltételezi, hogy mindenkinek tehetségéhez mérten részt kell vennie az építő munkában. Mindenkinek szükséges megérteni, hogy a felemelkedés, a szociális jólét, a kulturált életmód nem teremtődik meg a semmiből. Éppen ezért nem elég ezeket óhajtani, hanem nagyon is keményen meg kell dolgozni értük. S ha ez igaz az országra általában, különösen vonatkozik Szabolcs megyére^ ahol a múlt rendszer örökségeként az emberi élet létfeltételei sokkal' mostohábbak voltak mint másutt. Itt még nagyobb erőfeszítésekre ea« szükség ahhoz, hogy a múlt bűneit eltüntessük, s emberhez méltó létfeltételeket teremtsünk. A félreértések elkerülése végett hangsúlyoznunk szükséges, hogy a megye sokat fejlődött az elmúlt 19 esztendő során, többet, mint előtte egy évszázad alatt. Ezzel a fejlődéssel azonban ma máx nem lehetünk megelégedve, Ezért szükséges minden belső erőt mozgósítanunk, a fejlődés meggyorsítására. A mi feladatunk az, hogy a világnézeti nevelést úgy végezzük, hogy a vallásos embereknek a társadalmi haladás irányában kifejtett tevékenységét minden módon erősítsük. Hiszen a vallásos dolgozó tömegek alapvető érdekei és a szocializmus építése között nincs és nem is lehet antagonisztikus ellentmondás, de a vallásos ideológia és a marxizmuslen inizmus között — mely utóbbi korunk egyedül tudományos világnézete — antagonizmus van. Szabolcs-Szatmár megyében, e terület hallatlanul nehéz múltjából, a volt kizsákmányoló rendszer bűnös mulasztásaiból eredő gazdasági és kulturális elmaradottság következtében nagyon sok kisebb vallási csoport (szekta) működik, amelyek létezését e sajátos társadalmi viszonyok magyarázzák. Az elmúlt másfél évtized során, de különösen 1956 óta azonban a vallási szekták tagjainak helyzetében is lényeges változások mentek végbe. Ezek a változások azonban tudatukban még nem, vagy nem megfelelő mértékben tükröződnek. Nekünk tehát ezt a helyzetet kell alapul vennünk s úgy megszervezni a világnézeti nevelőmunkát, hogy ezek az emberek is elábbulóbb magukénak érezzék szocializmust épitö rendszerünket, s azokat a viszonyokat, amelyekben élnek. Valójában így is van ez. A különböző vallási Irányzatokhoz tartozó emberek, akik termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, különböző Intézményekben dolgoznak, nemcsak raját boldogulásukért küzdenek, hanem egyben a társadalom előrehaladását is szolgálják. Magam is tapasztaltam, hogy a vallási szekták tagjai túlnyomórészt becsületesen helytállnak a munkában, sőt néhány helyen lassan aktivizálódnál« is, bekapcsolódnak a közösségi életbe, h társadalmi tulajdon megvédésébe, mert maguk is úgy érzik, hogy ez vallásos meggyőződésüknek nem mond ellent. Olyan világnézeti nevelésre van szükség, amely nem taszítja tőlünk a vallásos embereket, nem nehezíti meg a vallásos emberek számára a hozzánk való közeledést, és nem akadályozza az emberek termelő tevékenységét. A jó világnézetű polémia az, amelynek következtében Szabolcsban is gyorsabban haladtunk előre az emberi létfeltételek megjavításában. A Kelet-Magyarország részére írta: Maruzs József, az MSZMP pártfőiskola tanára Iskola a kisvárdai művelődési házban Nagyobb gondot érdemelnek a jövő mezőgazdasági szakmunkásai — Kitűzünk egy egyenes vonalat- igen. és rá egy derékszöget, aztán... — A korához képest hosszúra nyűit fiú zavartan megáll a felsorolásban. Elakad. — Na, jól van, Tibi, ülj le —- mondja neki az előadó. Többen is nyújtják a karjukat: ők majd folytatják. Aztán vége a foglalkozásnak. Szünet, utána földrajzóra. A kisvárdai járási művelődési ház egyik termében vagyunk, a járás községeiből toborzott ifjú mezőgazdasági szakmunkás tanulók között. Tizenöt-tizenhat éveseit, fiúk lányok együtt huszonnégyen. Gyümölcskertészek alkarnak enni. — Miért? — Hogy többet tudjunk — álaszolják többen. — Mert .z idősek helyére Ítéli majd llnunk — suttogja előbb adszomszédjának, majd han,oaan is megismétli az egyik uslány. — Majd csak lesz valami taszna — így egy másik. — Október elsején kezdődött az elméleti oktatásuk — világosít fel Koleszár László, a járási főkertész, az előbbi foglalkozás szakelőadója. — Elsőévesek. A tsz-ekben eddig óiem foglalkoztak minddel úgy, hogy tisztán lássák, miért tanulnak. A gyerekek felbátorodva kezdik sorolni eddigi tapasztalataikat Több községből jöttek össze, más-más a velük való törődés módja, s ezt elmondják egymásnak. — Nálunk, Papon — mondja Dobrai Miklós — már adtak munkaruhát, az ebédpénzt is rendesen kapjuk. Oláh Mihály bácsi, a brigádveziető mindig segít, még ebéd közben is magyaráz. Ajakról két fiú és egy lány van az Iskolán, ök is, más községből valók is panaszkodnak: a felnőttekkel együtt, teljesítmény szerint dolgoznak, de csak a tanulóknak járó 1$ munkaegységet kapják havonként — Nálunk meg, Dombrádon beírják a teljesítményt rendesen — mondja Czinke Ágnes —, de csak 15-öt kapunk, a maradékot télire hagyják, amikor nem lesz munka... Minden gyerek szavából kicsendül, hogy érdekes, szép az a szakma, amelyiket választottak, de újra és újra felmerül a panasz, amelynek legtöbbjét Koleszár László és a gépész osztály főnöke, Homonnai Béla is megerősíti. — Jön az ebédidő, leülünk, de megérkezik a vontató, és ugrani kell — mondja a kisvárdai Vizet Margit. — És ml pakoljuk a kocsira a tele almásládákat... Van nekünk kedvünk, de több megértést, segítséget várnánk — fejezi ki Margit legtöbbjük gondolatát — Tanár bácsi, nekem korábban haza kell mennem, mert a továbbképzőbe hívtak — említi egy szabolcsveres-■. marti kislány. Igen, még ez sincs tisztázva. Az általános iskola elvégzése után annak szükséges részt vennie a kétéves továbbképzőn, aki nem tanul tovább. De itt van a választott szakmának megfelelő gyakorlati foglalkoztatás kérdése is. Papik Tibi kertész, vagyis növénytermesztő tanuló és — bár szereti a lovat — savót szállít Kisvárdáról Fényeslitkére. — A két gépésztanuló a községből — említi Tibi — a vontatón dolgozik. Zsákolnak. — Szorgalmasak ezek a gyerekek — állapítja meg Koleszár László —, de a sa-ARCOK, EMBEREK ját jövőjükkel kapcsolatban azt a bizonytalanságot hozták magukkal, amely szövetkezeti vezetőiktől származik, mert sajnos, több helyen elég félvállról veszik ezt a dolgot. Pedig, hallhatta az előbb, a gyerekek mondták: nekik kell felváltaniuk majd az időseket. A nem keilő gondoskodás nagyban hozzájárult ahhoz például Tornyospálcán tavaly, hogy a talán húsz gyerek közül három maradt meg másodéves tanulónak... A kisvárdai járás vezotől nagy gondot fordítanak a fiatal mezőgazdasági szakmunkások nevelésére. A művelődési házban helyet biztosítottak, egyes iskolák padokkal segítettek, oktatók is helyben vannak, ha egyéb szemléltető eszköz nincs is, szakfilmeket szereztek — s mindezt azért, hogy a járáson belül bejárok legyenek a gyerekek, mert így közelebb van, mint Nagykállóba menni. Lassan, most bontakozik a járásban az új mezőgazdasági szakmunkás nemzedék nevelése — fordítsanak erre nagyobb gondot a legjobban érdekeltek, a termelőszövetkezetek, • Nyírmadán prizmázzák a nyírségi gazdaságok közös tároló helyén a burgonyát. Foto: Bajkor József. Készenlétben a hóekék A lavaszias idő ellenére folyik a felkészülés a télre Bár a „tavaszias ősz" cáfolja a tél közeledtét, sok helyütt már kezdetét vette a havas hónapok feladatainak előkészítése. Ez történt aKPM Közúti Igazgatóságán is, ahol a közutak téli forgalmának megoldásáról tárgyaltak. Jelenleg 4 darab ZIL 164-es típusú hóekés teherkocsi, 2 SZ—100-as lánctalpas vontatóhóeke, három Utó« traktor hóekével ás egy Gróder típusú hóeke áll az igazgatóság rendelkezésére, üzemloépes állapotban. Szükség esetén — december második felétől — a KPM II. Főosztálya újabb 16 gépet juttat a megyének, így Negyvenkét év után Tizenkilenc éves volt, amikor először öltötte magára a vasutas egyenruhát. Most hatvan. Palyamunkásként kezdte és néhány hét múlva műszaki felügyelőként megy nyugdíjba, az érettségizett, tiszti tanfolyamot végzett vasutas. Az első éveket Püspöklaidánytoan töltötte, majd Tiszalök volt Vass Gyula életében a következő állomás. Gyula bácsi — mindenki így ismeri mai munkahelyén, a Nyíregyházi Pályafenntartási Főnökségen — itt találta meg igazán életcélját. Tizenkilenc évig állt őrt munkahelyén és a család ma is itt lakik még. Volt pályamester, főpályamester, majd műszaki tiszti tanfolyam elvégzése után műszaki hivatalnok. Érezte, hogy nagyon sokat kell tudnia ahhoz, hogy előbbre léphessen. Gyakorta éjszakázott, tanult, olvasott. Jelentkezett vonaltiszti tanfolyamra, elvégezte és amikor azt hitte, hogy szabad az út a további előléptetéshez — kitört a háború. Borivó József személyzeti osztályvezetőtől tudtuk meg, hogy a három tiszajíiki pályamester közül a háború vérzivatarában egyedül ő maradt hű, nemcsak a hivatásához, a hazájához is. Társai nyugatra menekültek, őt a szíve marasztalta Tiszalökön. Amikor 1944. novemberében bevonultak a községbe a szovjet katonák, Vaiss Gyula bácsi velük együtt fogott hozzá a megrongált, felszaggatott vasúti pályatest helyreállításához. A három pályamesteri szakaszon az ő irányító munkája nyomán lett ismét használható a vágányszakasz. Búcsúzik a munkatársaktól. 42 év utón nyugdíjba megy Vaas Gyula műszaki főfelügyelő. Szolgálati kartotékján ezt olvastuk: Vass Gyula 2~es szakcsoport, hetedük fizetési fokozat, Mindig szerény, közvetlen ember volt. Gyermekei közül két lánya Pesten él. Mindketten védőnők. Fia bányamérnök a borsodi szénbányászati trösztnél. Nem panaszkodnak, valamennyien elégedettek. Bezzeg amikor ő kezdte az' életet, kilenc testvére közül alig akadt kenyérkereső. Nem gondolhatott továbbtanulásra, nem, hogy még egyetemre. De így van jól — mondja — legalább az ő életük legyen gondtalanabb. Otthon a szobai vitrinben őrzi a „kiváló dolgozó” jelvényt, a falon pedig ott látható bekeretezve az oklevél js. A 40 éves jubileumon kétezer Ft-t hűségjutalmat kapott. Es a munkatársak ma még titkolt meglepetéssel akarnak búcsút venni Gyula bácsitól, aki a 42 év alatt sokszor adta példáját a vasutas hűségnek. ' “ feregor) lehetőség nyílik gépátcsoportositásra a szatmári részről a szabolcsi utakra, ahol általában nagyobb nehézséget okoz a hófúvás. Várható, hogy az idei télen kevesebb közlekedési nehézséggel kell megküzdeniük majd a járművezetőknek, hiszen a közúti igazgatóság gépparkja duplája lesz a tavalyinak. Éttől függetlenül szükség esetén az Idén is igényelni fogják a gépállomások szabad járműveit, különösen a bekötő utak felszabaditásánáL Viszont továbbra is elsősorban a távolsági utakon keletkezett hóakadályok eltávolítására összpontosítják majd a gépi és az emberi erőt. Már most gondolnak az utak csúszásmenlességének megteremtésére, 2000 köbméter csúszásgátló anyag van a közutak mentén — főként a 4-es számú főközlekedési útnál. A pótlóéról folyamatosan gondoskodnak. Jól megszervezik az idén a jelentő szolgálatot. Megyénkben 300 ember áll löszén e feladat teljesítésére. Tekintettel arra, hogy sokszor a postai telefonhálózat is meghibásodik a hófúvás következtében, az idén fokozottabban igénybe vészük az AKÖV, az Aliami Gazdaságok Megyei1 Igazgatóságának rádió adóvevő készülékeit, a különböző szervek közvetlen távbeszélő vonalait. Nagy gondolt fordítanak az idei télen arra is, hogy hoszszantartó hófúvás esetén soron kívüli munkával engednek „zöld utat” az Országos Mentőszolgálat és a tűzoltóság járműveinek, Ünnepélyesen átadták a XII. sz. általános iskolát Nyíregyházán November 7-én este bensőséges ünnepség színhelye volt a nyíregyházi XII. számú általános iskola. Az új iskolát, amely a város legmodernebb általános iskolája, a megyei tanács nevében Horváth Miklós, a művelődési osztály vezetője adta ót a városi tanács, illetve az iskola képviselőinek. Ez alkalommal az iskola színvonalas, több órás műsorról gondoskodott, Az iskola növendékein, énekkarán kivül fellépett a nyíregyházi zeneiskola tanári kara és ze- , nekara, Vikár Sándor veaény- _ létével. A Nyíregyházán tartózkodó Déryné színház társulata pedig rövid jelenetet adott elő Jókai: Szeretve mind a vérpadig című dramatizált művéből. Az ünnepség végül ismerkedési esttel folytatódott a barátságos, virágoktól ékesf gyönyörű új iskolában. ^ftfagfarország 1963. november 9. 1
