Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

f rfT?TTVTT¥yTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTYTTTTTVTTTTTTTTTTVTfT?TTTTTfTTTVTT Mintha óriási terepasztal fölé hajolnék, és húzogatnám a maketteket. Odébb tolok egy új városrészt, egy vegyikombinátot; a földeken megállítom a gépeket; zemmel végigslmitom a szántóföldek szélescsikú •ndőjét — s mindez játék, a képzelet játéka csupán. TU 124-es repülőgépünk kibontakozik a felhők közül, olgográd—Moszkva között repülünk. Közeledik a leszállás... A térkép megelevenedik és eszembe jut, ha földről lát­­im gépünket az is makettnak tűnne, amint árnyékként húz igig a terepasztalon. Moszkva. Emlékeim között régi ismerős, de igazán csak őst foghatom meg üdvözlő kezét. Imeretlen napok álltak őttem, de ismerősök, barátok között vagyok ez volt az első ’.nyomásom. A szovjet emberek derűje ragadott meg leginkább, az a agabiztosság, ahogyan élnek, dolgoznak. Szinte csodáltam ;ennyire fontosnak, „országosnak” érzi mindenki a maga unkáját. Emlékeket, felejthetetlen epizódokat idéz fel bennem a áp, a baráti szovjet nép hazájáról. Arról az országról, ahol ! esztendeje, hogy új korszakot köszöntöttek az Auróra cir­­íló ágyúi. A munkás és paraszt, aki fegyvert ragadott, hogy eghódítsa magának, — a népnek — a jólét, a kultúra, a tu­­imány addig bevehetetlennek látszó várait— ma már a illagok felé küldi követeit, a kommunizmus közelgő napjait oszönti. A Nagy Október csillaga egyre fényesebben világít, ildrészek és korszakok felett... , Patrice Lumumba Népek Barátságának Egyeteme. Ezen az jyetcmen tanulhatnak az ázsiai és latin-amerikai országok ivendőbeli ipari, egészségvédelmi és közoktatási szakemberei A szovjet könyv meghódítja a kontinenseket Ä „Mezsdunarodnaja Knyi­­a” (Nemzetközi Könyv) össz­­sövetségi egyesülés elnökhe­­^ettese, Borisz Makarov kije­­mtette, hogy ma már a világ yolcvan országában olvasnak zovjet irodalmat. Elmondotta, ogy a Szovjetunióban évente 200 000 000 kötet könyv jele­ik meg, s ennek nem kis ré­zé külföldre kerül. Az orosz s a szovjet klasszikusok mű­éin kívül az utóbbi időben lülföldön lényegesen megnöve­­:edett az érdeklődés a fiatal zovjet írók könyvei iránt. Na­gyon keresett a szovjet műsza­ki irodalom. Manapság egyet­len tudományos intézmény sem lehet meg a mi műszaki iro­dalmunk nélkül — mondotta Makarov. — Sok országban a szovjet fizikai, kémiai, orvos­­tudományi tankönyveket fő ta­nulmányi eszközként ajánlják a diákoknak. A szovjet kiadóvállalatok újdonságait évente vásárokon és kiállításokon mutatják be. Az idén 50 ilyen kiállításra ke­rült sor. A mező­gazdaság számokban Az elmúlt tíz esztendő a szovjet társadalom politikai, gazdasági és szellemi élete gyors ütemű fejlődésének évti­zede volt. E tíz esztendő alatt jelentékeny sikerek születtek a mezőgazdaságban. ★ Az elmaradás megszünteté­sének döntő feltétele volt a mezőgazdaság anyagi-műsza­ki bázisának megszilárdítása, a mezőgazdaságnak olyan tech­nikával való felszerelése, amely lehetővé tette, hogy emelkedjék a mezőgazdaság munkatermelékenysége, erősen növekedjék a mezőgazdasági termelés. A mezőgazdaság anyagi-mű­szaki ellátottságának üteme évről évre növekszik. így pl. 1963. első félévében a Szov­jetunióban 159 000 traktort gyártottak, míg 1953-ban össze­sen 111,3 ezer traktor hagyta el a gyárakat. Jelentékenyen bővült a gépi technika válasz­téka. Míg 1953-ban a kolhozok és szovhozok 1964 gépfajtát kaptak az ipartól, addig 1963- ban már több mint kétezret. 1962 elejére a mezőgazdaság energetikai kapacitása elérte a 164,8 millió lóerőt, szemben az 1940. évi 47,5 millió lóerővel és az 1953. évi 87,8 millió lóerő­vel. A mezőgazdasági munka energiaellátottsága többszörö­sére emelkedett. A rendelke­zésre álló rengeteg traktor, kombájn és - egyéb technikai felszerelés lehetővé tette a ter­melés gépesítési színvonalának emelését. 1962-ben a kolhozok­ban és a szovhozokban ma'jd­­nem teljesen gépesítették a szántást, a gabonaneműek, a gyapot, a cukorrépa és több más ipari növény vetését. A mezőgazdaság anyagi­technikai bázisának megszilár­dításához óriási összegekre volt szükség. Csupán az 1954 és 1958 között eltelt öt esztendő alatt az állam összesen 11,9 milliárd rubelt ruházott be a mezőgazdaságba. E beruházá­sok mértékét jobban érzékel­hetjük, ha tudjuk, hogy 1918 és 1953 között 9,4 milliárd ru­bel volt az állam mezőgazda­­sági beruházása. A szovjet ál­lam 1959—1962-ben 13,9 mil­liárd rubel beruházást eszkö­zölt a mezőgazdaságban, s ugyanakkor jelentős volt a kol­hozok saját beruházása is. 1954 és 1962 között a kolhozok 24,1 milliárd rubelt ruháztak be, szemben az 1918—1953. évi 10,5 milliárd rubellel. Épül Moszkva délnyugati városrésze. Százharminc­­ezer kilométer új vasútvonal Ez év júniusában Moszkva és Leningrád között személy­­szállító gyorsjáratok indultak. Sebességük egyes szakaszokon a 160 kilométert is eléri. Ezek a világ leggyorsabb expressz­­vonatai. Utazási átlagsebessé­gük óránként 120 kilométer. Angliában például a leggyor­sabb expressz utazási sebessé­ge 108, a Német Szövetségi Köztársaságban 109, a Párizs— Brüsszel transz-európai ex­pressz utazási sebessége pedig óránként 110 kilométer. A Leningrád és Moszkva kö­zött közlekedő expresszvonatok úgynevezett „bársonypályán” haladnak. A vágányokat itt 800 méter hosszú hegesztett sí­nekből készítették. Az expresz­­szek ezeken a szakaszokon étik el az óránkénti 160 kilométe­res sebességet. Ez a Szovjetunió vasútjai­nak jelene. A holnap már más sebességeket hoz. A vasutak régi rendszere visszatükrözte a cári Oroszor­szág gazdaságának gyengesé­gét. Szibériára, Kazahsztánra és Közép-Ázsiára, Oroszország iparának 4 százaléka sem ju­tott. Az ország ázsiai részé­re a vasútvonalaknak csu­pán 15 százaléka jutott. Az államot fojtogatta az utak hiánya, óriási természeti kincsek hevertek mozdulatla­nul. 1913-ban az oroszországi vasútvonalak hossza 58 500 ki­lométer volt. Nyilván nem elé­gítette ki az óriási ország szük­ségleteit. Oroszországban az utak hiá­nya elleni döntő harc a szovjet hatalom megteremtése után in­dult meg. 1918-tól 1962-ig 130 ezer kilométer vasútvonal épült. Jelenleg a Szovjetunió acélútjainak hossza 228 000 ki­lométer. Ahhoz, hogy vala­mennyi szovjet vasútvonalon óránként 100 kilométeres se­bességgel végigrobogjunk, több mint háromhavi megszakítás nélküli utazásra lenne szük­ség. A szocialista országok tudósai dolgoznak a Moszkva környé­ki dubnai Egyesült Atomfizikai Kutató Intézetében. A ké­pen: a szinchrofazotron kör alakú elektromágnese. Hatvanmillióan tanulnak A forradalom előtti Oroszországban a kilencévesnél idő­sebb lakosságnak több mint 80 százaléka nem tudott írni-ol­­vasni. A Szovjetunióban megvalósították a nyolcéves kötelező és ingyenes általános oktatást. A Szovjetunióban többen ta­nulnak mint a forradalom előtt: középiskolában 4,4-szer any­­nyian, középfokú szakiskolákban 49-szer annyian, főiskolán pedig 23-szor annyian. Az egész országban 60 millió férfi és nő tanul, vagyi* minden harmadik hétévesnél idősebb polgár. Hetvenmillió szovjet ember felső- és középfokú végzett­séggel rendelkezik. Ez körülbelül az ország lakosságának 30 százaléka. A Krim-félszigeten rendezték be az arteki úttörők táborukat Milliós városok A Szovjetunió nyolc városá­ban a lakosság száma megha­ladja az egymilliót, 20 város la­kosságának száma pedig az 500 000-et. De nemcsak a Szov­jetunió európai részén vannak milliós városok. Milliós város Baku — a Kaukázuson túli Azerbajdzsán fővárosa, Tas­kent — a közép-ázsiai Üzbe­gisztán fővárosa, és Novoszi­­birszk, a gyorsan fejlődő szi­bériai város. Jelenleg az Európát Ázsiától elválasztó Uralon túl mintegy 53 millió ember él, azaz az or­szág lakosságának majdnem egynegyede. A forradalom előt­ti időszakhoz képest Szibéria lakossága egyharmaddal, Ka­zahsztáné kétszeresére, a Tá­vol-Keleté 1,8-szeresére növe­kedett. Gyorsan növekszik az óriási természeti gazdaságokkal ren­delkező Szibéria lakossága. Ez részben azzal magyarázható, hogy sok ezren — főleg fiatal — mennek a nagy szibériai építkezésekre dolgozni és ma­gas a születési arányszám is. Vízi erőmű A sarkköri Hontajka folyó­hoz vonult fel ezen a nyáron mintegy ötszáz tapasztalt, kitű­nő szakember. A 68. szélességi körön túl, Nerilszktól délnyu­gatra erőmű épül, helyi anyag­ból. Az erőmű a sarkköri Du­­gyinka és Igarka városokat is ellátja majd árammal. 8 mil­lió köbméter kő, 200 ezer köb­méter beton-, vasbetonmunkát kell elvégezni. A gát hossza 9 km, magassága 50—70 m. lesz. A 100 km. hosszú és 70 km. széles mesterséges tó 10 mil­liárd köbméter vizet tárol majd. a töld alatt Az erőmű turbinatermei, vízvezető csatornája föld alatt* sziklába vájt üregek, alagutak lesznek. — A gát alatt 40—50 m. mélységben lesz a 350 m. hosz­­szú vízvezető alagút — mondja a további részletekről V. Bari­­szov építésvezető. — Az erőmű körül 9 ezer lakos számára ter­veztük a várost. Sok nehézség­gel kell megküzdeniük az épí­tőknek: a talaj itt már örökké fagyott. Az első gépegység 1965-ben adja az áramot. Az elmaradottságból a haladás felé — ezt a gigászi lé­pést — történelmileg rövid idő alatt tették meg a szovjet emberek. Ebből az időből két évtizedet a rá­juk kényszerített háborúk és a háborúkban lerombolt népgaz­daság újjáépítése tett ki. Az anyagi kár például amit a hitleri Németország okozott a szovjet államnak kb. 500 milliárd dol­lárt tesz ki. A háborúban teljesen leromboltak és felégették 1710 várost és 70 ezer falut s mintegy 25 millió ember ma­radt hajlék nélkül. A szovjet nép ezért is gyűlöli a háborút és harcol a békéért. Igaz barátok, elvtársak a szovjet emberek. Köztük járnit munkájukkal ismerkedni feledhetetlen élményt jelent. Dragos Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents