Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-05 / 259. szám
Ráfizetés - takarékosságiéi y meg nem épült iparvágány — Félmilliós kár csak az idén Feleslegesen lekötött szállítóeszközök Nyírmadai Állami Gazdákétszáz vagonos almatáját és feldolgozóját hét sl ezelőtt építették. A nőiest armő területekhez onyított elhelyezése az ménynek nem volt a legmálisabb, mégpedig — erűen — azért mert egy ■ik lényeges közgazdasági npontot vettek figyelema vasút közelségét. Az kezessel egyidőben el is sült a bekötő vasúti iparány terve. Azonban résza terv nem bizonyult jó, másrészt abban az időnem sikerült rá fedezetet osítani. Egyre nagyobb elkerülhető kiadás öbb év telt el, s' 1960— 1-ben vetődött fel újra — gyre sürgetőbben — az [•vágány gondolata. A gazhoz —, másrészt annak következtében, hogy mind nagyobb anyagmozgatásra van szükségük. Elfekvő készlet? 1961. őszén az FM kertészeti főosztálya kétmillió forintot biztosított az iparvágány létesítéséhez. Az új árikalkulációval, a módosított terv szerint 3 millió 800 ezer forint lett a beruházás költsége az 1350 méter hosszú iparvágánynak. Pénz csak kétmillió forint volt, többet nem biztosított, az áthúzódó, vagy a saját rezsis beruházást nem tették lehetővé — ezek helyett az Állami Gazdaságok Főigazgatósága visszavonta a korábban folyósított kétmilliót. Közben a gazdaság beszerezte az építkezéshez szükséges vasbeton és faaljakat, s ezek most elfekvő készletként terhelik az üzemet. zeit pedig más és szintén fontos munkáknál lehetne hasznosítani. Gyors megfontolást igényel Mindezen túlmenően: a nyírmadai vasútállomás kapacitása — a tények alapján, a MÁV véleménye szerint is — igen kicsi, nem bírja kielégíteni az állami gazdaság, a sertéshizlalda, a gépállomás, a helyi két termelőszövetkezet igényeit. Az iparvágány a gazdaság részéről az őszi négyhónapos szezonban átlag napi húsz vagonnal tehermentesítené az állomást, de határidős gyors szállításoknál napi 30—40 vagon áhí mozgatására is szüksége van a gazdaságnak. Gyors megfontolást és cselekvést igényel a nyírmadai vasútállomás, és ezenbelül a helyi állami gazdaság iparvágány sorsának a rendezése. Samu András. VÁLLALÁS: Száz és százezer gépjármű közlekedik ma már országútjainkon. Ezzel párhuzamosan növekedett és növekszik a gépjárművezetők felelőssége is. Nem mindegy, hogy milyen felkészültséggel, szaktudással ülnek nap mint nap a volán mellé. Megyénkben a gépjárművezetőknek nagy többsége csupán alapfokú vizsgával rendelkezik, középfokú képesítése kis részüknek van. Örömmel kell hát üdvözölni azt a 34 embert, akik Szabolcs- Szatmárban elsőnek november 3-án felsőfokú gépjárművezetői szakvizsgát tettek. Nem volt könnyű A vizsgához hosszú volt az út. Erre így emlékezett vissza Nánási Mihály, az Élelmiszeripari Szállító Vállalat gépkocsivezetője, aki mind a 14 tantárgyból jelesre vizsgázott. — A mi munkánk nem könnyű. Éjjel, nappal úton, közel egymillió kilométert tettem meg balesetmentesen, így mondhatom már van gyakorlatom, ennek ellenére ál-1 000 000 kilométer baleset nélkül Megyénkben először felsőfokú gépjárművezetői szakvizsgát tettek lítom, az elméletet csak a gyakorlattal nem lehet pótolni. Minden gépkocsivezetőnek kötelessége, hogy továbbképezze magát. Jó gondotat volt Zajácz Györgytől, és Kéri Koméitól, hogy a tanfolyamot megszervezték. A szervezés nem történt simán. Előbb azt kellett kiharcolni, hogy a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium engedélyezze a tanfolyam indítását. A harmincnégy gépkocsivezető átlagos életkora meghaladja a negyven évet, ennek ellenére valamennyien négyes átlaggal vizsgáztak. Jő alap a továbbtanuláshoz Az Országos Mentőszolgálattól öt gépkocsivezető vett részt a tanfolyamon. Hoszlánszki József és Tomku György beszélt arról, hogy számukra nem egyszerűen öncél, hogy részt vettek a tanfolyamon. Kollégáik megértők voltak, ' úgy segítették őket a tanulásban, hogy ba kellett, szó nélkül Ültek helyettük volán mellé, ha szükség volt rá, szívesen cseréltek műszakot. — A garázsban állandóan érdeklődtek a többiek, mit tanulunk és hogyan tanulunk. Biztos, hogy a mi példánkat követve az újabb tanfolyamra többen fognak jelentkezni. Addig is, amit az előadásokon hallottunk, mint hasznos tudnivalót átadjuk a fiataloknak. A felsőfokú gépjárművezetői tanfolyam jó alap volt ahhoz, hogy többen is továbbtanuljanak .Bakk Béla, Csepregi Aladár, Borbás Béla, Gutyán Béla és Bodnár Bazil például már technikumba iratkozott be. Kitűnő tanárok ágnak már ekkor is a tá- i kapacitását meghaladó :aterméso volt évenként, Az iparvágány szükségessége miatt a gazdaság már önköltségcsökkentő beruházásra is Zöldeil a határ z idén elérte a 60 ezer mát — a 600 súlyvagont. ,'anakkor a telephely a daság centruma lett az ébb szállítások lebanyolí- i szempontjából annyira, jy az idén összesen 1500— 0 súlyvagon elmenő és ező árut mozgatnak meg en — a jelenleg öt kilométávolságra lévő nyírmadai utállomásan keresztül, i. telep és a vasútállomás ötti idei alma, burgonya, aktakarmány, építőanyag, trágya, szerves trágya és yes anyagok szállításának a munkabéren kívül — á gelyfuvar költsége megadja a félmillió forintot. :k a költségek néhány év tt elérték a kétmillió fot értéket, s következőkben síként mind több és több zéget tennének ki egyrészt termelvényeb növekvő nnyisége miatt — öt év ilva 1160 hold gyümölcscí utolsó holdja is termést vállalkozott volna, azonban ez igen megterhelné az üzemet. A hét éve . megszületett egészséges elgondolás még ma is bizonytalan terv. Pedig aligha szükséges bizonygatni az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának és más érdekelt szerveknek azt, hogy ez az úgynevezett takarékosság a beruházásnál nem más mint ráfizetés! A tárolótól a nyírmadai vasútállomásig a szállításnál mintegy ötszázalékos minőségi kárt szenved az alma. Az idén ez maga közel félmilliós kár a gazdaságnak — de sokkal több export vonatkozásban a népgazdaságnak. Az iparvágány létrehozásakor nagy fokú lenne a szállítási munkaerő megtakarítása is, mert helyben, a válogató és rakodótérről, szállító targoncákkal, közvetlen a vagonokba lehetne rakni az almát, burgonyát, s ugyanígy kerülnének ki a vagonokból az érkeSŐ szállítmányok is, a raktárakba. A gazdaság most lekötött szállítóeszköc4 s, t zomjok ire a hozzászólásokra került a sor a járási tacs nagyterme tele lett cirettafüsttel. Tele párával, ily úgy elíárasztotta az ideket, hogy sokan a legjobb arattal sem tudtak figyelaz előadó szavaira. A hozzászólásoknál mégis igélénkültek az emberek, leg amikor egy nagyon egyjrűen öltözött asszony kapmeg a szót, aki szinte sztelenül emelkedett fel ékéről. Az asszony testén jól szatt kartonruha feszült. Haja Ira fésülve,' tarkóján pará- i konty, fésű és egyéb disk nélkül. Arca sem árult rendkivüliséget. Színe naptött barna. Szájszögletében és szemsarolkban alig észrevető ráncok. A repkedő szemliák alatt pedig enyhe ivesű karika. Ez arról tanúsidott, hogy asszony és gyerekek anyja. Beszéde egyszerű volt. Röd mondatokkal, amit sem óvirág, sem ismétlés nem akított meg. Biztos, hogy >m klószült rá külön. Nem magáról szólt, hanem munkatársairól. Arról az iszony munkacsapatról, nelynek 1056 óta tagja. Kikü az egyik jól 'ismert ne- i homoki tsz-ben dolgozik. A tsz-t nem igen lehet tzdagsággal vádolni. Az almásuk még fiatal. A többi homoki növény, akár a csillagfürt, akár más nem igen önti a forintot. Mégsem arról tesz említést. S nem azzal folytatja, hogy milyenek náluk a vezető emberek. (Ritka pedig, hogy ne azon kezdjék a nem vezető embereik,) Ezek az asszonyok — mint ahogy mondta — kulturálódni szeretnének. Látni, hallani, művelődni, egyszóval kitörni abból a bűvös körből, amelyet még, azt hitték nemrégen, hogy nem lehet átlépni. Megemlíti, hogy művelődési házuk is van. Nem nagy, de van. És hiába. Működése, ténykedése egyenlő a nullával. A munkaprogramja csak papíron van meg. A valóságban — ha a mozi működését leszámítják — igen kevés. Az igazgatója — nem is a faluban lakik. A nyári szünet óta nem látták. ...Nem kisérte vastaps a felszólalást, hisz a gyűlés témája is más volt, de az arcokra rajzolt valamit. Főleg azokéra, akik előrelátnak és el szoktak tűnődni az emberi jellem szövevényes voltán. A többi adatot és a rájuk jellemző érdekességet a szünetben mondta eL Megtudtam, hogy legtöbbjük hat elet-Kétszeres hozammal győzött Szántó Sándor, a tiszadadai Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke akkor ismerkedett meg a nagy hozamú intenzív búzafa.iták termesztésével, amikor még agronómusa volt a Tiszavasvári Állami Gazdaságnak. Öt éve. hogy a Vörös Csillag Termelőszövetkezet megkérte Szántó Sándort, mint jó, hozzáértő szakembert, hogy vállalja el a közös gazdaságban az elnöki tennivalókat. „jó VOLT AZ APÁNKNAK IS" — Ekkor volt a kibontakozó szövetkezeti gazdálkodás kezdete, az az idő, amikor általánossá vált a községben az addig egyénileg dolgozó parasztoknak a közös gazdaságba való belépése — mondja Szántó Sándor, miközberj, a dűlöúton haladunk a szépen zöldellő búzavetések között. — Bár azt mondták akkor a tagok, hogy a termeléshez értő embert látnak bennem, mégis sok akadállyal kellett megküzdeni. A tegnap még egyénileg gazdálkodó parasztok nem bízmit végzett parasztasszony. Éveik a harminc körül mozog és gyermekük mindnyájuknak vám. (Neki például három.) Azt is közölte, hogy dohánymunkán kívül mi volt az első lépés, amely összekovácsolta őket. Elsőnek a mosást szervezték meg. Ezt az időt és erőt rabló, elmaradhatatlan műveletet, amire minden héten egy munkanap ment rá. Amikor a földművesszövetkezet mosógépet kölcsönzött rá, fél napból kitelt. Egy szombat délutánból és harmadnyi erővel, mint azelőtt. A második lépés a mozilátogatás lett Kollektivem, úgy, ahogy a csapatban dolgoztak, s abban az időpontban, amiben közösen megállapodtak. — Nem is olyan nagy dolog, hisz a jó szomszédok is közösen mennek — legyintene valaki. De neki mégis az. Elsősorban közös az élmény. (Akár jó a film, akár sem.) Másodsorban van miről beszélni másnap. Van téma, gondolat gondolatot szül. Menjünk ki és látogassuk meg őket és a valóságban is győződjünk meg életükről — kérte az asszony minden dicsekvés nélkül. Kö2napi történet? Épp az az ünnepi benne, hogy immár valóban köznapi. Szállási László. tak semmi újban, olyanban, amely eltért az ő módszereiktől. Sok ilyen dolog volt még abban az időben: gépi munkák, műtrágyázás és egyebgk. — Ezek közé tartozott a búza kombájnnal való aratása, és méginkább a nagy hozamú búzafajták termesztése. Ügyanynyira, hogy 1959-ben még kísérletként sem járultak a nagy hozamú fajták termesztéséhez. „Az apánk is a magyar Bánkúti faltát termesztette, jó az nekünk most is” — mondogatták. Es most? — Nézzen körül — mondja mosolyogva, s karjával körbe mutat. — Amerre ellát, mindenütt nagy hozamú fajta: szovjet Bezosztája és magyar Fertői fajta. Egy holdnyi sincs a régi fajtákból. Három év alatt megdőlt „az apám is úgy csinálta” elmélet. GYŰLT A SZÉP TERMÉNY A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 1960 őszén sikerült először meggyőzni a tagokat: száz hold területre Bezosztája I. búzát vetettek. Következő évben, aratás előtt nagy volt az izgalom a növénytermesztő szövetkezeti tagok körében. Szép volt a búza, kétségtelenül szép, egyenletes és sűrű. De alacsony, és a szemnek szokatlan. Nem hullámzott az olyan szépen, ha felkerekedett a szellő, mint a vékony száron álló hazai búzák. „Meglesz úgy tíz—tizenkét mázsa holdanként, de semmi esetre sem több mint a Bánkúti” — mondogatták. — Amikor kasza alá érett — emlékezik vissza az elnök —, nekieresztettük a kombájnt. Gyűlt a szép termény a vontatón, csak gyűlt. Már magam is meglepődtem, nem reméltem olyan termést. S a végeredmény: 23 mázsa holdanként. A régi hazai fajta pedig egy holdon tizenegy mázsával fizetett. Az első év sikerén felbuzdultak a tiszadadai Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai: ősszel a búza vetésterületének ötven százalékába került nagy hozamú fajta: Bezosztája I. és IV., és az olasz San Pas tore. A vetéssel, igaz, kicsit megkéstek, elegendő műtrágya sem állt akkor rendelkezésükre, s a tavalyi nagy nyár eleji aszály is kedvezőtlen volt. Ezek következtében csökkent a termésátlag, azonban a Bezosztája ekkor sem csapta be őket. Holdanként Bezosztája I. fajtából 14,50, a Bezosztája ívből 12,50, a régi ha M fajtából 8 mázsa volt a mtera Bezosztája més. Az olasz San Pastore nem birta a versenyt: csak 5 mázsa lett a termésátlaga. JOBBAN BÍRTA A HIDEGET — A viszonylag gyengébb terméseredmény nem vette el a kedvünket — kapcsolódott beszélgetésünkbe a termelőszövetkezet pártlitkára, Nagy György elvtárs. — Hetven százalékra növeltük a nagy hozamú búzák vetésterületét. Traktorosaink hősies munkát végeztek, amíg az aszály miatt kőkeménnyé vált talajt jó vetőággyá készítették elő. Elvetettük a búza magvát, de a száraz talajban nem tudott kikelni, csak november végén, amikor megérkeztek az esők. Majd a fejletlen növényekre jött a rendkívül hideg tél. Magam is azt gondoltam, hogy vége a nagy hozamú búzának. — De nem így lett — mondja az elnök. A Bezosztája 1-es minden más fajtánál jobban bírta a hideget, s a holdankénti hozama egyes táblákban meghaladta a 18 mázsát, a régi hazai fajta ennek a felét sem érte el. A Fertődi intenzív fajtánk 14,50 mázsás átlagtermést adott. így összes átlagban 13,5 mázsa volt a termésünk. Sétánk közben találkoztunk Demeter János mezőgazdászszal. Az őszi mélyszántás munkájának az ellenőrzésétől került oda hozzánk. — Ez az elmúlt három év kézzelfogható tényekkel igazolta, hogy a megfelelő agrotechnikai eljárásban részesült nagy hozamú búzafajták kedvezőtlen időjárás esetén is jóval felülmúlják a régi fajták eredményeit. — mondotta. ÖT NAP NYERESÉG — Kenyérgabona problémánk megoldása érdekében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére a mi termelőszövetkezetünk is csatlakozott ahhoz a versenykezdeményezéshez, amely célul tűzte ki, hogy a mi vidékünkön legoptimálisabb időben, október 20-ig befejezzük a búza vetését — mondja Nagy György párttitkár. — Traktorosaink és munkagépkezelőink s emellett a növénytermesztési brigádok tagjai — mert rajtuk sok múlott a betakarításban — derekasan helyt álltak, és öt nappal a határidő előtt, október 15-én az utolsó holdon is földbe került a búza magva. így győzött a Bezosztája bú- " za. így győzte le az új a régit a tiszadadai Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjainak a tudatában. S. A. Ugyanúgy megilleti a dicséret, tanáraikat is: Fábián Istvánt, az 5. számú AKÖV főmérnökét, Pap Lászlót, a nyírbogdányi Növényolajgyár vegyészmérnökét, Czakó Istvánt, és a többieket, akik szabad idejüket áldozták arra, hogy oktassák a gépkocsivezetőket és hiányos segédeszközök mellett is igyekeztek a legtöbbet nyújtani. ' — Kitűnő tanáraink voltak — így nyilatkoztak a gépkocsivezetők — és akit legjobban szerettünk, az Czakó István. Czakó István KRESZ és KRESZ-jogot tanított. Évtizedek óta tanítja és vizsgáztatja a gépkocsivezetőket. Elve: a legszigorúbban megkövetelni minden betűjét a közlekedési szabályzatnak, attól az embertől, aki bármilyen gépjárművet vezet, mert csak ezáltal csökkenthető a mind gyakoribb közúti balesetek száma. Egymillió kilométer balesetmentesen A felsőfokú gépjárművezetői tanfolyam sikeres vizsgáját bankett követte, és egy olyan vállalás, amely továbbfejleszti a „Vezes balesetmentesen” mozgalmat. „Mi Szabolcs-Szatmár megye, Nyíregyházán' 1963. XI. hó 3-án a KPM Autómüszakt Intézet felsőfokú tanfolyamát végzett hallgatói, látva szocialista hazánkban az ugrásszerű fejlődést, valamint azt, hogy ez a fejlődés túlhaladta felkészültségünket, vállaljuk, a „Vezes balesetmentesen” mozgalom keretén belül egymillió kilométer balesetmentes teljesítését. Vállaljuk, továbbá, hogy társadalmi munkával és szaktársaink meggyőződésével megyénkben egy korszerű autóközlekedési tanintézet felállításához erőnkhöz mérten társadalmi munkát végzünk. Kérjük a KPM vezetőit, vegyék figyelembe vállalásunkat, s adják meg hozzá támogatásukat.” A vállalást a tanfolyam mind a 34 vizsgázott hal'gatója aláírta. Seres Ernő. 1963. november S. «