Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-29 / 279. szám
Képek 1 mátészalkai cigányegyüttes műsorából Foto: Hammel. 2000-en Kisvárdán A művelődésügyről tárgyaltak a kisvárdai járási tanács szerdai ülésén. Az általános és középiskolák esti, illetve levelező tagozatán több, mint kétezer felnőtt tanul a járásban. A hallgatók száma a ta valy vizsgázottaknak k'o. a duplája. Kisvárdán két kihelyezett mezögizdasági technikumis egy faipari technikumi osztály nyílik. A felmérések szerint az új tanévben egyéni és csoportos oktatás formájában Í52 dolgozót tanítanak meg ími-olvasní. Tavaly mindössze 24 vizsgázott. Huszonnyolc szakmunkásképző tanfolyamon és tíz különböző akadémián a szövetkezeti tagok, nők, ipari munkások százai bővítik tudásukat. Ezenkívül a járás valamennyi községében ismeretterjesztő előadássorozatot indítanak. Kevés a megye mezőgazdasági szakkönyvállománya Több közérthető kiadványra lenne szükség Egyre több, jól képzett mezőgazdasági szakmunkásra van szükség, egyre többen növelik szakműveltségüket Mindebben komoly szerepe jut a Megyei Könyvtárnak. Munkatársunk az ezzel kapcsolatos kérdésekről érdeklődött Tripsánszky Jetiéiül, a Megyei Könyvtár vezetőjétől. — Pillanatnyilag 55 501 kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére, s ebből 22 554 ismeretterjesztő és tudományos munka — mondta Tripsanszky elvtárs. — Nagyjából ez az arány a járási könyvtárakban is. Ha a használhatóságot nézzük, meg kell állapítanunk, hogy több mezőgazdasági jellegű szakkönyv, főleg az 1945—55 között megjelentek, a rohamosan fejlődő mezőgazdasági technika következtében vagy elavultak, vagy kevésbé használhatók. — Mezőgazdasági szakkönyv-áilományunk tehát kicsinek mondható, azonban meg kell jegyeznünk, hogy nincsen olyan könyv, amelyet ne tudnánk megszerezni Jcólcsönhasználatra a könyvtárközi kölcsönzés útján. — A szakkönyvek beszerzésénél mindig és ezután is figyelembe vesszük megyénk termelési profilját. Ennek megfelelően könyvtárunkban legszámosabb a burgonya- és gyümölcstermesztési szakkönyv. Főleg az utóbbiak között vannak olyan művek, amelyeknek az olvastatása, terjesztése könnyű, mert maga a téma és a megírás módja is mindenkihez közelálló. Sajnos, általában kevés olyan mezőgazdasági szakkönyv jelenik meg. amely az olvasó képzettségétől függetlenül közérthető lenne. — A mezőgazdasági szakirodalom propagálása érdekében több irányú munkát végzünk. Ezek közül példaképpen említjük meg azokat az ajánló könyvjegyzékeket, amelyeket a megyénkben folyó mezőgazdasági szakoktatásban részt vevők számára állítottunk össze. Annak érdekében, hogy a megyénk területén működő mezőgazdasági könyvtárak (termelőszövetkezetek, állami gazdaságok stb. könyvtárainak) munkáját és hatékonyságát is segíteni tudjuk, a következő év január 1-től agrármérnököt alkalmazunk. Az ő feladata lesz a különböző szakkönyvtárak munkájának összehangolásán túl a szaktájékoztatás végzése, a tsz-ek szakkönyv-állománya bővítésének segítése, témajegyzékék összeállítása. Nagyot lendített szafckönyvforgalmunkon az is, hogy az őszi író-olvasó találkozók negyedrészén mezőgazdayigi szakírókat szerepeltettünk. Helyes lenne, ha a jövőben az ilyen szakírói ankétokat az egyes mezőgazdasági intézmények, gazdaságok önállóan szerveznék — fejezte be nyilatkozatát Tripsánszky Jenő. ratkó Hogyan juthatnak hozzá a vidéken dolgozó mezőgazdászok szakirodalomhoz ? a Ma már az ország legeldugottabb tanyáján dolgozó agronómus is hozzájuthat a továbbképzéséhez, a tudományos termelő munkájához vagy a termelés irányításához szükséges hazai és külföldi szaki riadalomhoz. A legfontosabb hazai könyveket megkaphatják a vidéki szakemberek a legközelebbi járási, megyei, vagy városi könyvtárakban. A magyar tudományos szakirodalmat (értekezéseket, tanulmányokat, intézeti kiadványokat, tudományos folyóiratokat, szakfordí tásokat), valamint a külföldi szakirodalmat az OMGK küldi meg rövid határidőre. Ehhez csupán hivatalos, bélyegzővel ellátott és aláírt kárőlevélre van szükség, amelyben felsorolják a kért műveket, pontos adataikkal együtt. A kéréshez szükséges adatokat az Agrárirodalmi Szemle a rövid magyar nyelvű ismertetésnél a cím után közli (1963 óta a címadatok után zárójelben fel A VADÁSZ FERENC: TIZEHHIRMROIK TEL 9. van tüntetve a raktári szám is). Az Agrárirodalmi' Szemle minden egyes számának végén, külön jegyzékben sorolja fel a legújabb fordításokat, amelyek szintén kölcsönkérhetők. — Ha a vidéki szakemberek nem tudják, hogy az általuk megismerni kívánt problémáról hol találhatnak irodalmat, akkor csak azt a szőkébb szakterületet kell közölniük kérőlevelükben, amelyről szakirodalmat kívánnak kapni. Ha kérőlevelükben azt is közlik, hogy milyen nyelvű irodalmat tudnak felhasználni, a könyvtár ennek figyelembevételével küld néhány szakkönyvet vagy cikket a kívánt szakterületről. Egyszerre legfeljebb 10 művet küld, a könyveket egy hónapra, a fordításokat két hétre, folyóiratokat (kivételesen) legfeljebb egy hétre. A kölcsönző-szolgálat teljesen díjtalan, de a kölcsönvevő intézmény vagy gazdaság a küldött művekért teljes anyagi felelősséggel tartozik. Saliai ezekben a hetekben Kovács Dénes névre szóló igazolványokkal élt Kőbányán, a Család utcai lakásban. Munkatársai — kívánsága szerint — Gabinak szólították. — Azt hiszem, igen — bólintott. — Csak folyjon külön, elszigetelten az ifjúsági akció. Most meg tudjuk csinálni, lesz egy-két nyomdánk. A K1MSZ tagjait figyelmeztessétek: az idősebb, tapasztaltabb forradalmi munkásokkal kell összefogni, akkor menni fog a munka. — Gondolom, helyesled a tervünket, hogy az Ifjú Proletár-ban leleplezzük az al,baloldali provokációkat, A leves osztókban, például a Kisstáciő utcában, egy csomó gyanús alak ólálkodik, nagy szájú demagógok, akik az elkeseredett embereket meggondolatlanságokba akarják beljvinni. — Egyetértek — bólintott Saliai. — Rá kell mutatni, hogy egyesek kalandorkodasra csábítják a hiszékenyeket. A burzsoázia éppen azt szeretné, ha valamiféle terrorizmust tudna a nyakunkba varrni. A biatorbágyi üggyel megpróbálkozott és nem nyugszik bele 'a kudarcba. Írd meg Vili, ezt neked kell megírnod. Radikális frázisok mögött gyávaság, olykor árulás lappang. — Foglalkozunk vele... — Van itt egy Agisz nevű ember — folytatta Saliai. Ha jól tudom, lankának hívják. Ágisz a fedőneve. A vasas ellenzékben tölt be valamilyen funkciót. Ez maga köré gyűjt néhány forró fejűt és arra biztatja őket, hogy szervezzenek támadást a Brauch féle hentesüzlet es a Rákóczi úti libásboltok ellen, mert a párt jogosnak ítéli, ha az éhezők ott szereznek élelmet, ahol találnak. — Aztán — ígéri — az akció után a részt vevőket majd kijuttatják a Szovjetunióba. Nem a legnyilvánvalóbb beugraías? — De mennyire az! — csóválta a fejét Kilián. — Erről hol hallottál? — Akadt, aki átlátott a tervén. A Fémlemezipar érténél, az Erzsébet királyné utón van- néhány kemény kötésű, rendes ember. Egyikük 1— Badan tinak hívják — összeakasztotta véle a bajuszát. — Badanti? — ismételte Kilián. — Ismerem. Találkoztam vele a Királyerdőn, a Szépvölgyi úti katlanban, kiránduláson, túrán.» Jól vagy tájékoztatva az emberekről... Saliai mosolygott. — Olyantól tudom, aki sok elvtársat ismer. Van ott egykét tehetséges fiatal is. Újoncok, ti foglalkozzatok velük- Látod — nevetett —, az ifik között is sokat ismerek. De azért nagyon nehéz így — sóhajtott —, embertelen dolog a szigorú illegalitás. Csak az érzi, aki benne éL Mint a beteg az egészséggel, úgy van vele az ember. Akkor becsülik igazán, amikor hiányzik.-. — Megértelek — bólintott Kilián. Nem ismerte Saliai életét, csak politikai működéséről tudott egyet-mást. De ezekben a percekben megsejtett valamit az egészből, ennek az eszméiért élő embernek egész életéből, megértette szabad szárnyalásra vágyó lelkét..Kétéves volt Saliai, amikor az Udvarhely megyei Erdőfülén meghalt az apja,, aztán röviddel utána az anyja is. Mindketten tűdővészben. Apja szülei vették magukhoz a kisgyermeket Miskolcra, akinek hét év múlva újra más asztalhoz kellett ülnie, mert nevelői is elhaltak. Anyai nagyszüleihez került otthon, Udvarhelyen, Homorád-Oklándon. Polgáriban a Háromszék megy« Beró ton járatták, aztán Pestre került felső kereskedelmibe. Mindig idegenek között élt, mindig visszafojtotta érzéseit, mindig kevés szeretetet kapott. A proletár forradalom kárpótolta mostohagjaerniekkoráért: egész lángoló szívét a forradalom oltárára tette. A kommün elbukott, akik jövőjüket várták tőle, gyászolták. Ö meggyőződéssel harcolt, már nem nyugodhatott bele a veszteségbe, nem érezhette öröknek a csapást. Egész életét felajánlotta, hogy az öröm visszatérjen. — Tudod Vili — folytatta Saliai —, akkor lennék igazán boldog, ha egyszer újra nyíltan, szabadon beszélhetnénk az emberekkel. Elolvastam a leveleket, amelyeket a gyári munkások írtak a Kommunista részére, tőletek a Tungsramból és máshonnan. Ha elmehetnék a Siemensbe, vagy a Lángoa. bemennék a műhelybe, leülnék az emberekkel beszélni a szonnyolcban Budapestre jött. Akkor az Orczy úton, a negyvenkettes számú házban működött a nyomda és őt Halmos Pálnak ismerték a/ elvtársak. Háy Mihály dolgozott vele és Garai Károly. Később, amikor lejárt a megbízatása és huszonkilencben újra külföldre ment, Háy és Garai folytatták a munkát. Lebuktak: másfél-másfél évre ítélték őket... Kilián mindkettőjüket ismerte: a börtönben találkozott velük. Azóta kiszabadultak, pillanatnyilag semmit sem tudott róluk. Igaza van Gabinak — gondolta —, nehéz, nagyon nehéz illegalitásban élni. Az ő helyzete ekkoriban sorsukról, helyzetükről. Lehetetlen, hogy ne értenénk meg mindenben egymást... De... — Lámpához értek, kigombolta a kabátját és barna zakója szivar-zsebéből ezüst láncon függő órát húzott elő — félre most a szentámentalizmussal, mert nem marad időnk a legfomtosabbakra. Szóval, ha a munkások és a párt akadálytalanul szólnak egymáshoz, ha mindig meghallgatjuk a munkásokat, akkor sose kell félnünk, hogy nagy hibát követünk el. Egész életét tette rá, hogy a magyar nép és a kommunistái: újra és végérvényesen találkozzanak. Ezért dolgozott a huszas években Bécsben, ezért Moszkvában Kun Béla oldalán. Korábban őt sem hagyták érintetlenül azok a szerencsétlen ellenségeskedések, amelyek az emigrációban élő magyar kommunisták soraiban annyi kárt okoztak. Landler Jenő, ez a meleg szívű, nagyszerű forradalmár a körülötte összegyűlt pártemberekkel sok mindent másképpen látott — egyet-mást jobban is—, mint Kun Béla. De Kun — a Tanácsköztársaság lelke — külföldön is az a láng maradt, ami itthon volt: lobogó, messzire fénylő tüzforrás. Magával ragadott mindenkit, aki a közelébe került, mert Magyarországért élt, mert szüntelen figyelemmel, odaadással csüngött né1- pének életén. Tiszta ember, nyílt, puritán és kemény. Saliai — nem titkolta — jóllehet mindig odaadással dolgozott Landler mellett is a pártért, rajongásig szereti Kunt, tűzbe menne érte, s meggyőződése, hogy mielőbb véget kell vetni a széthúzásnak. A párt csak egységesen képes rá, hogy megnyerje annak a sok ezer munkásnak, szegényparasztnak, intellektuelnek a bizalmát, akikre szüksége van. Ezért kockáztatta a szabadságát és az életét, amikor huvalamiféle fél illegalitás volt. Egyetmást tudott már róla a rendőrség, de nem túlságosan sokat. Ahogy egymás között mondták — még nem volt egészen fekete. A harmincas május elsejei lebukásakor nem nagyon volt ellene bizonyíték. Amikor kiengedték, egy évre Bécsbe ment. Ott sok tapasztalatot gyűjtött, óvatosabb lett, visszatérése otá még megfontoltabban dolgozott. A gyárban és a vasas szakszervezetben sem tétlen, de eddig még se itt, se ott nem volt baja. — Akkor hát megértettük egymást — mondta Saliai és lelassította lépteit, búcsúzni készült. — Az Ifjú Proletár legközelebbi számában nyomatékosan felhívjuk a figyelmet a konspirációs előírások szigorúbb betartására, hogy elkerüljük a fölösleges áldozatokat. A pártépítő szervező munkában is érvényesítjük ezeket a szempontokat . Minél több munkáslevelet gyűjtsünk össze és közöljük a pártsajtóban, mert a teljes igazság csak illegálisan láthat napvilágot... Ami a továbbiakat illeti, majd üzenek. Minden világos? — Értelek Gagi, így lese. Elkísérjelek? — Nem, egyedül megyek, — Vigyázz. — Te is. Még ősszel történt, a statárium kihirdetése előtt: Knrimszki Sándort fontos találkozóra hívták Pistával. (Folytatjuk) M6S. Mtvember-a*.
