Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-28 / 278. szám

Építőipari

tanácskozás után

közelmúltban tanácskoza megye építőiparának lasági és műszaki vezetői egyei pártbizottságon. A által rendzett tanáeskoin részletesen értékelték a ye építőiparának munká- Egybehangzó megállapínyert, hogy a megyében ■pítőipar fejlődése az átlalál nagyobb ütemű volt, inösen az ellenforradalom ni években. 1957-hez két az építőipar termelésé: értéke hétszeresére nőtt. zámos létesítmény tanúalik nemcsak a városban, lem a falvakban is az épfmnkások szorgalmáról, rekészgégéről. Gazdasági kulturális életünk minden ületéről elismeréssel adóz.urik építőipari munkánknak helytállásukért. Ez elismerés fokozottan illeti ni megyénk építőit, mert átos helyzetünkből követzik, hogy a fejlődésünknek, ^körülményeink javulásait, művelődési és egészségyi hálózatunk kiépítésének ntő mértékben az építőmkások voltak előmazdíi. Ezt igazolják a számok is. 57-ben az építőipar alig 50 illió értékben épített a meében, ebben az évben viont közel 1 milliárdos beruzási tervet valósítanak meg. A jövőben évről évre na'obb és nagyobb feladatot dl, hogy megvalósítsanak az n'tők. A megye iparosítása egfelelő ütemben halad. A tost épülő és a közeljövőben iduló ipari beruházások igen iztatóak a megye elmaraottságának teljes felszámoisára.

Az értekezleten egyes felsólalásokból — az építőipari, Tűszaki és fizikai dolgozók észéről — kiérződött a nayobb megbecsülés iránti ágy.

Érdemes ezen elgondolkodik Valóban úgy értékeltük-e idáig a munkájukat, ahogyan •ászolgáltak? Megadtunk-e — n-ki a maga területén — ninden tőlünk telhető segítséget az építők munkájához? Meg kell mondani őszintén;

nem. A nagy átalakulási munkában olykor-olykor háttérbe szorult magával az emberrel való foglalkozás. Igaz, hogy az építőmunkások — legyen az művezető, szak-, vagy segédmunkás — az építőipar sajátosságából adódóan szétszórtan, gyakori munkahelyváltoztatással végzik munkájukat, ami nagyon megnehezíti a velük való hatékonyabb foglalkozást. Mégis jogos a felvetésük, amikor több segítséget, fokozottabb megbecsülést és több elismerést Várnak.

A tanácskozáson felvetődött többek között, hogy kevés a műszaki szakember, holott az építőipar fejlődése, korszerűsödése, egyre több és magasabb képzettségű szakembert igényel. Ea mégis inkább elmennek a megyéből, mintsem idejönnének! Ha le is jön 1—2 mérnök, rövidesen bejelenti elmenési szándékát. Ennek oka elsősorban az, hogy megyénkben átlagon aluli feltételek között kell dolgozniuk. Hatalmas területre kiterjedő munkát keli irányítaniuk, eléggé hiányos képzettségű szakembereken keresztül. A fizikai dolgozók összetétele sem a legkedvezőbb. Feladatot kapnak bőven, követelményt nagyot támasztanak, — vetették fel a fiatal mérnökök — de megoldásukhoz nem megjelelő a se' jadás. ■

Ezért js keresik az építőipari szakemberek a könnyebb, kényelmesebb beosztást, általában az ellenőrzési vonalon. Ezért vetődött fel az építők tanácskozásán, hogy a megyében a magasabb képzettségű építő szakemberek nagyobb része dolgozik ellenőrzési., vagy más — nem kevés esetben képesítésétől eltérő — területen.

Úgy vélem, hogy ezekkel kapcsolatosan a megye vezető szerveinek bőven van mit tenni a jövőben. A feladatok tovább nőnek, a problémák sokasodnak. Az építőiparnak döntő szerepe van és az lesz a továbbiakban is a megye további fejlődésében. Az iparosodással rosszabb lesz a szakkáder helyzet a megye építőiparában, ez pedig fékezője lesz a fejlődés ütemének, ha már most nem követünk el mindent a helyzet javításáért.

Hiába van korszerű termelő berendezés, ha nincs megfelelő, magas képzettségű szakember azok maximális kihasználására. Éppen ezért látszik a jövőben a legnagyobb feladatnak a közös erőfeszítésen alapuló hatékonyabb munka. Vonatkozzon ez elsősorban a vállalatok vezetőire, párt- és társadalmi szerveikre, de vonatkozzék a felsőbb gazdasági, államhatalmi, párt és társadalmi szervekre egyaránt.

A közös tanácskozáson egységes vélemények alakultak ki a megye építőiparának időszerű kérdéseiben. Nagy jelentőséget lehet tulajdonítani az Építésügyi Minisztérium felelős képviselői megnyilvánulásainak, mivel úgy látjuk, reálisan értékelik problémáinkat, felvetéseinket. Törekszenek mindjobban megismerni sajátos viszonyainkat és — mintahogyan azt kifejezésre is juttatták — a lehetőségek határain belül igyekszenek fokozott segítséget adni megyénk építőiparának a személyi és tárgyi feltételek javításához.

Folyamatos feladatunknak kell tekintenünk — minden anyagi támogatás mellett — az építőmunkásokkal való rendszeres foglalkozást. Változtatni, formálni kell fiatal műszaki értelmiségi dolgozóink nézetén, szemléletén. Közülük sokan hajlamosak a kényelmességre, túlzott igényességre, s nem élik át eléggé a kivitelezés, az alkotás örömeit. El kell érnünk, hogy az építőipari szakemberek — különösen a fiatalabbak — együtt a termelő munkásokkal kellő szenvedéllyel, nagyobb áldozatvállalással, a gyakorlati kivitelezés mélyreható megismerésének igényével dolgozzanak társadalmunk további építésén, megyénk fejlesztésén.

Szabó Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa.

Javulnak a szabolcsi utak

963-ban 46 millió a teljes korszerűsítésre — 130 kilométeres szakaszon dolgoznak az útépítők

Ilyenkor, az őszi betakarítáok idején sok helyütt esik szó i közlekedési utakról, melyekíek állapota gátolhatja vagy iegítheti a munkát. Cs. Nagy ?áltól, a KPM Közúti Igazgatóság megyei vezetőjétől ífelől érdeklődtünk, hogyan gondoskodtál^ az idén a szabolcsi utak megóvásáról, korszerűsítéséről.

Korszerűsítésre, útfenntartásra és a megrongálódott hidak felújításán államunk mintegy 60 millió forintot juttatott 1963-ban Szabolcs-Szatmár megyének.

A nagyobb részt — 46 milliót — alkalmatlanná vált utak teljes korszerűsítésére költötték.

— A közismert szállítási nehézségek ellenére a közúti üzemi Vállalat teljesíteni fogja idei feladatát, amely mennyiségben jóval felül múlja az előző évit. Az átadásra kerülő utak jó minőségére a kivitelező vállalat és az igazgatóság műszaki emberei év közben együtt vigyáztak.

Százötven kilométert kitevő útszakaszon végeznek az idén különböző munkaműveletet a megyében.

A Mátészalka—Márk között megkezdett bitumenes nagy forgalmú út teljes átadására 1964-ben kerül sor.

Zsarolyún—Csengersima között átadták rendeltetésének a 6 méter széles, korszerű kilenc kilométeres útszakaszt. A Rakamazt Nagyhalásszal öszszekötő úton már az utolsó simításokat végzik a 9—14 kilométeres szakasznál, s közben előkészítik az út jövő évi teljes korszerűsítését.

Bitumenúton lehet már eljutni Balsáról Vencselíőre, megjavult a közlekedési út Fehérgyarmat és Beregsurány között.

Ezeken kívül több helyütt fejezték be a múlt évben megkezdett útépítést, melynek eredményeként zavartalanabbá közlekedhetnek a járművek Nyíregyháza—KisVárda, Debrecen—Vásárosnamény, Baktalórántháza—Nyírbátor, Rakamaz és Sárospatak között. A kohósalak szállítási nehézsége egyedül a Kemecse— Tiszatelek közötti bitumenút készítését hátráltatja.

Húsz kilométer hosszúságú utat tartanak karban több,

mint 12 millió séggel az idén.

forintos költ-Bereg három hídjára- közel másféi millió forintot fordítanak.

— Sokkal gyorsabban tudnánk végezni a népgazdaság számára igen fontos munkánkat, ha a járási tanácsok Igazgatási csoportjai rugalmasabban intéznék a területkisajátítási műveleteket. Az épülő kisari Tisza-híd új feljárójának készítését például a hoszszantartó kisajátítási huzavona hátráltatta — mondta befejezésül Cs. Nagy Pál.

(as)

Nyíregyházán, a Toldi utcán egymás után sorakoznak az cpülő szövetkezeti házak. Kellemes színfoltja ez az új városrésznek.

Tsz

KISZ%H£Z€BÍök

iawfa&íxjama

A KISZ Szabolcs-Szatmár megyei bizottsága egyhetes továbbképző tanfolyamot indított a tiszavasvári ifjúsági házban a termelőszövetkezeti KlSZ-alapszervezetek vezetői részére. Az első csoportban a baklalórántházi, a nyírbátori és tíszalöki járás ifjúsági vezetői ismerkedtek meg « KISZ Központi Bizottságának nevelési irányelveivel, a szervező, irányító és ellenőrző munka jó módszereivel. Szabad idejüket közös szórakozással, mozilátogatással, klubfoglalkozásokkal, szellemi vetélkedőkkel töltik.

Az egyhetes tanfolyamokon több csoportban összesen 900 termelőszövetkezeti KlSZ-vezetö vesz részt.

A kukorica- és

akadályozza a

A legtöbb letakarítatlan terület a nyíregyházi és fehérgyarmati járásban van

Különös szerencse, hogy az időjárás mind ez idáig lehetővé tette a mezei munka végzését. Ennek ellenére még mindig van tennivaló, s egyes jó eredmények mellett a gyengébb teljesítmények nyugtalanítólag hatnak. Jó eredménynek mondható, hogy a megye tanácsi igazgatási területér. a 79 ezer 680 hold burgonya betakarítása 100 százalékban el is van Végezve, Cukorrépa ásásnál azonban a tervteljesiléshez hiányzik az az egy százalék, amellyel a kisvárdai járás és Nyíregyháza város határában maradtak el.

Napraforgótermés begyűjtése 96, a kukoricáé 93 százalék. A napraforgó betakarításával legjobban a nyírbátori járás szövetkezetei késnek, ahol még mindig több mint ezer hold az elcsépeletlen napraforgó. Kukoricatörésben a fehérgyarmati és a nyíregyházi járás maradt le legjobban, az utóbbi 1000 hold körüli területtel. Ugyanebben a járásban sok a vágatlan, betnkarítatlan kukoricaszár: mintegy háromezer hold. A napraforgószár vágását a nyírbátori járásban kell gyorsítani. A lábon álló napraforgó- és kukoricaszár akadályozza az őszi mélyszántás végzését. Szükséges tehát, hogy azok a tsz-ek, melyeknek határában még vágatlan kukoricaszár van, amire a

tagság nem tart igényt, kérjék a gépállomás segítségét. A gépállomások egyébként is mindössze 2291 holdon végeztek az ősszel ilyen munkát, pedig megfelelő igénybevételük esetén sokkalta többre

képesek! S a beszecskázolt kukoricaszárral az érdekelt tsz-ek még mindig növelhetik a közös takarmányalapot.

összesítésben igen kedvező a gépállomások eredménye: ebben az esztendőben 1 495 S4ö nonnálhold traktor- és motormunkát végeztek. Ezenbelül szélyszántásá tervét hét gépállomás teljesítette, illetve

túl is szárnyalta azt. Rontják

viszont a teljes eredményt a nagykállói, tyukodi, nagyecsedi, nyírteleki gépállomások, melyek mélyszántást tervüknek még alig 80—90 százalékban tettek csak eleget. Nem véletlen tehát, hogy éppen ezeken a gépállomásokon — a nyírteleki kivételével — minimálisan kevés a

két műszáléban dolgozó gépek száma.

Termelőszövetkezeteken belül jól halad a mélyszántás a baktalóráirtházá, mátészalkai és a vásárosnaményi járásokban. Eredményük annak köszönhető, hogy saját traktoraikat is kettős műszakban üzemeltetik már hónapok óta. De van tennivaló a kisvárdai, nyíregyházi járások és Nyíregyháza város határában. Egyáltalán nem dicsérhető például a megyeszékhely eredménye, amelynek határában 50 százalékban sincs teljesítve,

Istállótrágyázással talajerő-visszapótlásra 50 230 hold a megyei előirányzat. Jelenlegi tény: 37 363 hold. Nagyobb lemaradás a nyíregyházi, csengeri és a mátészalkai járásban tapasztalható.' A gépállomások által végzett műtrágyaszórás eredménye 43 ezer kataszfcráiis hold.

(a. b.)

Tanácskozás a marxizmus oktatásáról a I elsőfokú Mezőgazdasági Technikumban

A nsagtseiofon és a szerelem

Baue Dzsuricsics jugoszláv író elbeszélése

Ratko a magnetofon indítógombján tartotta az ujját, de nem nyomta le.

— Tudod, Olga, valahogy kellemetlen a dolog. Olyasféle ez, mint a hallgatózás.

— Olyasféle, olyasféle! Ta Ián nincs jogom tudni, miről beszélget a lányom meg a barátja, akivel állítólag tanul?

A tekercsek forogni kezdtek, a vékony, barna szalag az egyikről rásiklatt a másikra, s a magnetofonból valami neszezés volt hallható.

Hirtelen kellemes bariton szólal meg: „Nos, mitévők legyünk, Szvetlána?”

— Ezt a fiú mondja? — kérdezi az anya.

— Igen.

„Magam sem tudom” — csicsergi a magnetofonból Szvetlána hangja.

„Beszélj először a papával —

folytatta a bársonyos bariton.

— Az a fő, hogy neki ne legyen ellenvetése, a mamával már nem lesz olyan nehéz zöldágra vergődni. Azt hiszem, az apád meg fog érteni. Modern, értelmes ember”.

Az anya felpattant a székről.

— Hallgasd csak! Azért tart értelmesnek, mert reméli, hogy férjhez adod a 19 éves lányodat? Ebből nem eszik!

„Már beszéltem a papával’

— válaszolja Szvetlána hangja.

—. U-u-úgy?! S te még hallgatsz? — suttogja elégedetlenkedve az anya.

„0 azonban elvben határozottan ellenezte — folytatta Szvetlána. — Az apám úgy véli, hogy az embernek tanulmányai befejezése előtt nem szabad házasságot kötnie. A házasság ugyanis szerinte igen

megzavarná a tanulást”.

Az anya nem állhatta meg, közbekiáltott:

— Ez még semmi! De majd jönnek a gyerekek, s nemcsak titeket kell eltartanunk, hanem még az unokákat is dajkálhatjuk! Tudjuk mi ezt!...

A bariton ismét magához ragadta a kezdeményezést:

„Mi lenne, ha beszélnél a mamával? Nekem, Szvetlána, nagyon jó véleményem van a mamáról...”

— Törődöm is a véleményeddel! — jegyezte meg mérgesen az anya.

„Már az arca elárulja nemeslelkűségét. Anyád maga a megtestesült alkotás, kivételes természet, amely nem őrlődött fel az örökös gondokban, noha csaknem mindig a háztartással bajlódik” — jelentette ki a bariton.

November 25-én és 2C-án kétnapos tanácskozást tartottak a marxizmus oktatásáról a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. A tanácskozáson megjelent

Az anya arca felragyogott.

— Hallod, Ratko, mennyire becsül engem ez a fiatalember?

„A te anyád — a magasztos érzelmek megtestesülése, van benne valami valóban shakespeari” — folytatta a bariton.

— Derék fiú... — suttogta az anya.

„Ezért hát, Szvetlána, beszélni kell a mamával. Ha egyedül nem mersz, hát én is veled tartok”.

A magnetofon-tekercs tovább forgott, de hang már nem jött.

— Ennyi az egész? — kérdezte az anya, mintha sajnálná, hogy ilyen gyorsan véget ért.

— Igen — mondotta Ratko, a magnetofont kikapcsolva.

— Nem tudom, miként vélekedsz, de én... nos, én... beleegyezem. Végeredményben mi is ilyen korban házasodtunk össze, s hálistennek, remekül élünk. Igaz, Ratko?

„Lám, beleegyezik — gondolta Ratko, — de mi lett volna, ha nem tanácsolom a fiataloknak, hogy vegyék magnetofonszalagra az egész beszélgetést?

Nagy László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának munkatársa, Király József, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója, és több megye felsőfokú mezőgazdasági technikumainak marxizmust oktató tanárai.

A megjelentek két előadást hallgattak meg. Sipos Sándor docens „A kapitalizmus fejlődése a mezőgazdaságban’*, és „A földjáradékról”, Zajtai Antal docens pedig az „Osztályok, osztályharc, állam’’ című témáról tartott előadást, mind a ketten a helyi felsőfokú technikum tanárai. Az értékelő vitában megállapították, hogy a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban az országos átlag feletti szinten oktatják a marxizmust. Mind tartalmában, mind módszertanilag elismerést érdemlőnek nyilvánították az itt végzett munkát. Különösen hasznosnak ítélték meg a sokoldalú szemléltetés alkalmazását.

^ívfagyarország

1963. november 2S.

3