Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

Kubának, Bulgáriának, Afganisztánnak... A Mukacsevói Kirov Szerszámgépgyár mesterei mar nem első éve szállíta­nak szerszámgépeket kül­földre Tavaly a gyárban húsz darab hosszmaró-csí­­szoló munkapadot gyártot­tak a testvéri Kubának. Most a Kirov gyáriak ar­ra törekszenek, hogy határ­idő előtt tegyenek eleget kubai barátaik új megren­delésének. Lelkesen dol­goznak Zárévá Vaszil bri­gádjának tagjai: Martin Ferenc, Udut Anton mun­kások és a többiek, akiket az exportra kerülő gépek összeszerelésével bíztak meg. Nemrég a gyár fém­vágó munkapadokat indí­tott útnak Bulgáriába. Mon­góliába és Afganisztánba. Lengyel V. A Ncr;y Októberi Szocia­lista Forradalom 46. évfor­dulójára emlékezve a me­gyénkkel szomszédos Kár­páton túli terület szerkesz­tősége, testvérlapunk az Igaz Szó munkatársai állí­tották össze ezt az oldalt. Alijuk az adott szavunkat Az a megtiszteltetés ért en­gem, kárpátontúli kolhozista­­nőt, hogy az SZKP történelmi jelentőségű XXII. kongresszu­sának küldötte lehettem. Ez a kongresszus fogadta el pár­tunk új programját. A küldöt­tek igen behatóan tárgyalták meg a ragyogó jövő felé való további előrehaladásunk aktu­ális problémáit. . Számunkra, a kongresszuson Minden út nyitva áü Diáklány vagyok, leendő fi­zikus. Nekem, társaimnak, a szovjet kormányzat éveiben megnyílt állami egyetemünk összes hallgatóinak minden feltétele megvan az ismeretek megszerzéséhez. Az egyetemnek most három diákszállója van, melyekben több mint 800-an laknak. A legszebb diákszálló a Mitna calt. Ez egy szép 3 emeletes '•let, melyben 650 leendő ikember lakik. Mindegyik emeleten gáztűzhelyes kony­hák, zuhanyozók vannak. A diákszálló nagyszerű büfével, mosodával és tágas olvasóte­remmel rendelkezik. Vala­mennyi szoba gőzfűtésű, és mindegyik el van látva me leg vízzel. Diákjaink számára egy 632 férőhelyes diákszálló épül még. Az állam 400 000 rubelt irányzott elő az építkezésre. Még ez idén megüljük benne a házavatást. Tőle nem mesz­­sze rakják le a napokban még egy ugyanilyen diákszállónak az alapjait Néhány év múlva a város festői részén, az Uzs parton egy egész diákvároska épül fel. Központi kazánházat, 500 személyt befogadó étkezdét, viváriumot, sportpályákat és utánpótlás Bilki községben sok tanít­ványa van Pitra Jurijnak, a neves kukoricatermesztőnek, köztük a bilki középiskola tanulói is. Aligha akad kö zöttük olyan, aki ne szeretne egy sorba állni a szocialista munka hősével és megtanulni tőle a bő kukoricatermések művészetét. Evégett termelőbrigádot ala­kítottak az iskolában. Az idén három hektáron termesz­tettek az ifjú kukoricater­mesztők kukoricát. Tettekkel tornatermet, újabb iskolaépü leteket stb. fognak építeni. Évről évre bővül oktatási bá­zisunk is. Saját kiszámítási központunk, hidrogén- és hé­liumállomásunk, saját erős teleszkopuk is lesz. Nekünk, egyetemi hallga­tóknak, mindenünk megvan, ami a tanuláshoz szükséges gazdag könyvtárak, tágas ol­vasótermek, a legmodernebb hazai műszerekkel felszerelt laboratóriumok. Nagy szak­­képzettségű előadók: prof esz­­szórók, docensek, kandidátu­sok oktatnak bennünket. S ezért senki egy kopeket sem fizet közülünk. Sőt, még az állam ad nekünk ösztöndíjat. Svec Nyina, az Uzshorodi Állami Egyetem hallgatója. jelenlevő mezőgazdasági dol­gozók számára örvendetes volt, hogy a párt és a szovjet kor­mány ennyire törődik a sze­mes termény, a hús, a tej, va­lamint más növény és állati termék termelésének növelésé­vel, ugyanis a hatalmas iparon kívül a mindenirányúan fejlett s nagy produktivítású mezőgaz­daságnak a létrehozása a kom­munizmus felépítésének elen­gedhetetlen feltétele. Még a kongresszus ülésein gondolatban csoportom nevé­ben szavamat adtam a szere­tett pártnak, úgy fogunk dol­gozni, hogy erőnkhöz mérten hozzájárulhassunk a kongresz­­szuson elfogadott program megvalósításához. Ennek a hozzájárulásnak a nagy ter­méshozamokban, a mezőgazda­­sági terméktermelés szüntelen növelésében kell megnyilvá­nulnia. Ezt csak munkával, csakis mindannyiunk szorgal­mas, kitartó munkájával lehet kiharcolni. Bármit is teszek azóta, eszem­ben van vállalásom, melyet gondolatban tettem a pártnak. Ez erőt és lelkesedést ad a ne­hézségek leküzdésében. Ezért veszem biztosnak, hogy győ­zünk. Ez tár fel előttünk újabb széles távlatokat. Csoportom különböző növényeket ter­meszt, de köztük a legfőbb a kukorica és a cukorrépa, me­lyek segítségével sok nehéz fel­adatot oldhatunk meg a mező­­gazdaságban. Hogyan álljuk szeretett pár­tunknak adott szavunkat? E Itt barátok találkoznak... műves szüleik méltó követői akarnak lenni. Az iskolai rész­legről betakarították a ter­mést és kiszámították, hogy a gondosan megművelt ültet­vény egy-egy hektárén 83.51 mázsa szemes kukorica termett. A siker szárnyakat adott az iskolásoknak. Jövőre még c.ebb kukoricaterméssel szeretnék megörvendeztetni kolhozukat, szüleiket. Bilincc P., a berehovói termelési igazgá­­t_ g Új Élet Kolhozának, elnöke, Felcan J., iskolaigazgató. 4 ^ívfaffarorszég 1963. november 3. A barátság hídja. Nem is ylyan régen — augusztus ele­ién itt a szovjet—magyar ha­láron zene és megható szavak hangzottak el, ünnepélyesen át­­idták a forgalomnak a közúti Tisza-hidat. A pompás vasbe­tonodon most nagy a forga­lom, különböző országok rend­számtábláival ellátott személy­es tehergépkocsik közlekednek rajta. ...Zsilenko M. határőr tiszttel együtt állunk a csíkos sorom­pó előtt. Ez az első megállóhe­lye a Magyarország felől érke­ző gépkocsiknak. A híd közepén éppen megje­lent egy hosszú szürke autó­busz, nehezen szuszogva meg­állt. Lengyel turisták érkeztek a határra. Amíg Zsilenko M. tiszt és Hustán V. a csapi vám­őrség ellenőre megvizsgálja az iratokat, felkéri az utasokat, hogy töltsék ki a vámbevallá­si űrlapokat, ismerkedjünk meg a vendégekkel. — Csoportunkban — mondja előzékenyen Zdislaw Moczid­­lowski — a legkülönbözőbb szakmájú dolgozók vannak: mezőgazdasági és ipari mun­kások, mérnökök, orvosok Var­sóból, Wroclawból, Krakkóból és az ország más városaiból és falvaibái. Most jövünk haza kéthetes ú tünkről. Majdnem 2000 kilométert tettünk meg azóta a Szovjetunió, Magyaron szág és Bulgária területén, né hány napot töltöttünk a Szol nyacsnij Bereg fekete-tenger parti bolgár fürdőhelyen. Ami­kor Bulgáriába tartva átutaz tunk a Kárpátontúlon, gyö­nyörködtünk a hegyi tájak pá ratlan szépségében. Nagyon megtetszett nekünk Uzshorod, Mukacsevo és az önök más vá rosai, a sajátságos kárpátontú li építészet. Üjabb autóbusz áll meg az ellenőrző állomás épülete előtt. Uzshorod felől érkezett. A ma gyár turisták . népes csoport fá­ban több ismerősre bukkanunk — hiszen csgk néhány napja találkoztunk velük Uzshoro­­don. Hat napot töltött a test­én Magyarország 43 erdőipari szakembere és munkása a Kár­pátontúlon, megismerkedett vi­dékünk festői tájaival, a faki­termelő munkások és a bútor­gyártók munkájával. — Egész idő alatt éreztük a szovjet emberek őszinte szere­­tetét — mondja a küldöttség vezetője, Nemes József, az MNK erdőipari és mezőgazda sági dolgozói szakszervezete központi bizottságának munka­társa. — Igen barátságosan fo­gadtak minket a többi között a Berehovói Bútorgyárban és a Csinagyijevói Famegmunká­ló Kombinátban, a Szvaljavai Fakombinátban és a Kárpáton­­túli Fatrösztben. Találkozá­sunk a kárpátontúli kollégák­kal nagyon hasznos volt, még­­inkább emélyítette a két test­véri népet összefűző barátsá­got. De a határmenti hidat nem­csak turisták veszik igénybe. A gépkocsikban mindkét irány­ban diplomaták, politikusok, kulturális, sport- és egyéb kül­döttségek tagjai utaznak. A határőrök már megszokták a gyalogjárókat is: a két ország határmenti helységeinek lako­sai látogatóba mennek egymás­hoz. Főleg lakodalmakra, vagy rokonaik születésnapjára. De Daniljuk M. M. a Kárpátontú­li Hidrometeorológiai Állomás hidrológus főmérnöke más cél lal ment a szomszédos államba. Találkoznia kellett magyar­országi kollégáival, hogy közös méréseket végezzenek a határmenti Tisza folyó vízhasz­nálata terén. Ezzel egyidejű­leg a magyarországi vízgazda sági dolgozók egy csoportja szovjet területre jött, hogy megegyezzen a vízrendészet számos kérdésében. ...Már sötétedik, amikor el­hagyjuk a határmenti hidat. A Tiszára boruló alkonyai­ban mind újabb fények gyúl­­nak ki. Újabb vendégcsopor­tok, árúval megrakott gépko­csik haladnak át a barátság és testvériség hldján. PcrusKo J. napokban, amikor országunk a kongresszus munkája második évfordulójáról emlékezik meg, szeretném kijelenteni, hogy erőnktől telhetőén mindent megteszünk. Tavaly, 1962-ben a csoport szép termést ért el kukoricából és takarmány-cu­korrépából. A csoport gondjai­ra bízott kukoricatábla egy­­egy hektára átlag 97 mázsa sze­mes kukoricát adott. Hektáron­ként 390 mázsa cukorrépánk termett. A mezőgazdaság szempontjá­ból nehéz volt a mostani év. Nálunk már rég volt ilyen szá­razság, de a lelkes munka, a haladó tudomány és a szenve­délyes győzniakarás segített elég jó termést elérni. A kolhozisták a kedvezőtlen időjárási viszonyokkal a hala­dó agrotechnikát helyezték szembe. A csoport hatszögű­­fészkes módszerrel vetette a kukoricát jól trágyázott talaj­ba. Ott, ahol nem juttathat­tunk istállótrágyát a földbe, műtrágyát használtunk, közte meszet, ammóniumnitrátot és szuperfoszfátot. Háromszor ka­páltuk meg a kukoricát s elér­tük a kellő növénysűrűséget. Az 50 hektáros táblán a cso­port hektáronként 95,4 mázsa szemes kukoricát takarított be. Csoportunk összesen 477 tonna szemes terményt termelt. Ná­lunk majdnem 400 mázsa a hektáronkénti cukorrépater­més. Az említett sikerek azonban nem elégítenek ki bennünket. Már most latba vetjük minden erőnket, hogy jövőre újabb cé­lokat érjünk el. Terveinket összeegyeztetjük a pártnak az SZKP új programjában kifej­tett terveivel. Ladányi H. M. a szocialista munka kétszeres hőse, a Lenin Kolhoz csoport­vezetője, az SZKP XXII. kongresszusának küldötte. Mukacsevói kerület Tavaly a perecsini termelési igazgatóság Gorkij K< hozóban magyar gyümölcsész szakemberek látogattak Közölték, milyen tapasztalatokat értek el Szabolcs-Szatm megyében a gyümölcsösök nevelése terén, értékes tanáéi kát adtak, hogyan lehet bő gyümölcstermést elérni. Kiváló alma termett ez évben a Gorkij Kolhoz gy mölcsösében. A képen: Hopak Margarita kolhozista nő gyümöli szedés közben. (Rosko J. felvétel ŰZáizlé- Leng. a JCázgiátakkat Keskeny út vezet a hegyek­be. Ott ér véget, ahol a hara­goszöld fenyők közt a televí­ziótorony acélpiramisa magas­uk. Négy acélbordája óriási dárdaként nyúlik a magasba. Lassan úszik az emelődarú karja. — Feljebb, feljebb — hang­zott a magasból. Fordul a csörlő dobja, húr­ként feszül a huzal. S a két és fél tonnás, 8 méter hosszú cső. engedelmeskedve az embernek, lassan emelkedik a magasba. — Derék fiú vagy, Fedor - mondta csendesen Romancsuk Viktor, a magassági szerelők brigádvezetője. , A brigád tagjai nem először végeznek ilyen munkát. Ezért olyan nyugodt és magabiztos a brigádvezető, nem aggódik társaiért. Tizenhármán dolgoz­nak a brigádban. „Tizenhármán, akik összetar­tanak” — így nevezik őket az építkezésen. Különböző terüle­tekről jöttek, más és más a természetük, de a magassági szakma egybekapcsolja vala­­mennyiüket. Nehéz lenne meg­nevezni a legkiválóbbakat, mert mindannyian — Nadra Bogdán, Sznyicarenko Fedor, Zapoloh Miron, Bogdán Petro, Horvát Iván — élenjárók. A brigád vezetője, Roman­csuk Vitor mestere a szakmá­jának. Tíz év alatt sok televí­ziótorony építésénél vett részt. Járt a Csernyigov, a Kijev és a Cserkasszi területen. Ö épí­tette Európa legmagasabb tv­­tornyát, a Vinnyicait. De varinak a szerelők közt egészen fiatalok is. Egy mun­­kazubbonyos, vállas ifjú áll 8 méter magasban a szerelőtal­pon. Ulics Mihaj lo, korát és szakmáját tekintve, a brigád legfiatalabb tagja. Nemrég jött a televiziótorony építkezésére. — Hallottam, hogy emberek­re van szükségük — fordult az ifjú Prodenko. Jurij munkave­zetőhöz. — Szerelő szeretnék lenni. — Megbírkózol-e a munká­val? — kérdezte Procenko. — Itt nem babra megy a játék, bátor, szorgalmas emberek kel­lenek ide. De Mihajlo nem ijedős. Ot év telt el azóta, hogy a pere­csini kerületi antonovkai fiú komszomol-menetlevéllel a szűz földre ment dolgozni. Gépkezelő volt a Kuztanaj te­rületi Mlrnij Szovhozban. És most, ahogy ott áll a tetőzeten, büszkén néz a magasba, ahol új társai dolgoznak. Szívesen adta át tapasztalatait az ifjú­nak Horvát Iván mukacsevói szerelő. A magasból vidám népdal hallatszik. Az énekest alig lát­ni, oly magasságban dolgozik. — Ez a mi Bogdánunk — mondja elismeréssel a brigád­vezető. — Ezermester. — Igen, a brigádban megbe­csülik Nadra Bogdánt. Munka után gyakran látni őt könyvvel a kezében. Az építészeti főis­kolára készül. Elhangzik a vezényszó. A daru karja leereszkedik. Procenko Jurij munkavezető már forgatja a filmező kame­rát. — Rég foglalkozik filmezés­sel? — öt éve, a főiskola befeje­zése Óta — válaszolja Jurij, — Ilyen a mi szakmánk, az < szág különböző részeiben runk. És mindenütt annyi a c rék ember, az érdekesség, s: retném megörökíteni. Tisztelik a szerelők a mu kavezetőjüket, holott a kot tekintve jóval fiatalabb, m: sokan közülük. De gazdag pasztalattal rendelkezik. A brigád most 70 méter ír gasban dolgozik. Teljes ütei ben folyik a berendezés sze: lése. Az építkezés befejezési még sok munka van hátra, mt a torony 180 méter magas le Néhány hete a torony rr nem volt magas. Ez leheti tette, hogy felállítsanak c ideiglenes antennát. Az uzsl rodi tv-nézők élvezheti Moszkva, Leningrad, Lvov az ország más városainak ac sait. De nemrég a képerny kialudtak. Miért? — A szerelők egy ideigler relét állítottak föl — monc Csizsmar J. J. mérnök, az é tés vezetője. — De ez az í lenna akadályozta a továt munkálatokat és ezért le k lett szerelni. Most felállítjuk állandó antennát, amely biz sítja a tv-adások állandó vé lét. ...Egy vörös zászlócska le a magasban — az elért mag: ságot jelzi. Minden hároi négy nap után 8 métert em kedik a zászlócska. Nem s idő kell, s a televíziótoro építését befejezik. És mint mesebeli újévi fenyőn, 180 rr tér magasban felragyognak tündöklő fények. S újra kigyi nak a tv-készülékek képerny Kohat Uisvenk# ’

Next

/
Thumbnails
Contents