Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
ISKOLA ÉS OTTHON l AAAAAAA KÍSÉRLETEK A FIGYELEMÖSSZPOMOSÍTÁS VIZSGÁLATÁRA Az iskola után az üzemekben is folytatják a munkát A VADÁSZ FERENC: TIZENHIRMIBIX TEL Kisfiúk, kislányok sorakoznak a Tanítóképző Intézet kultúrtermének színpadára. A nézőtéren ülő hallgatók, a színfalait mögött elrejtett magnetofon, különleges rendeltetésű elektromos szerkezetek azt bizonyítják, hogy nem mindennapi előadásról van szó. Vanczák József intézeti tanár meg is magyarázza. — Gyakori eset, hogy otthon a szülők tanulni kényszerítik a gyermeket, közben veszekednek, szól a rádió, vagy a televízió éppen egy izgalmas futballmecéset közvetít. Ilyen körülmények között nem minden gyermek tudja figyelmét a tanulásra összpontosítani. A kísérlet' célja tehát az, hogy egy disztributív készülék segítségével megvizsgálják a tanulók figyelemkoncentráló képességét. Száz piros lámpácska közül mindig csak egy ég, és az két fehér gomb egyidejű lenyomása mellett oltható el. Az eloltás pillanatában újabb lámpa gyúl ki, ami ugyancsak hasonló módon oltható el. A száz közül 27 gyullad ki. Felnőtt ember 40—50 másodperc alatt végez az oltással, gyermekeknél azonban hosszabb idő szükséges. A hallgatók lélegzetvisszafojtva figyelik a bemutatót. A gyermekek egymás után lépnek a készülék elé, és elvégzik a műveletet, 60, 100, 90, 74 másodperc alatt sikerült az oltogatást befejezni. Ez azonban csak az ismerkedés, a neheze még hátra van. Amikor ismét az első tanulóra kerül a sor, a színfalak mögül váratlanul felcsendül egy lágy zongoramuzsikai Természetesen magnetofonról. Az eredmény meglepő: 60 másodperc helyett már 48 alatt sikerül végezni a művelettel. A következtetés egyértelmű: a munkafolyamat ritmusával egyező zene gyorsítja a munkát. Egy olyan kisfiúra került a sor, aki vasárnaponként már ki szokott menni édesapjával, a Spartacus mérkőzéseire. Amikor munkához iát, a magnóról felhangzik Szeoesi hangja. Izgalmas futballmeccset közvetít, bíztatja a csatárokat, telitorokból kiabálja a gólok számát A kisfiú idegesen keresi a fehér gombokat, egymásután csinália a hibapontokat, az időeredmény is roszabb az előbbinél. Hasonló az eredmény egy olyan tanulónál, aki a meséket kedveli. Az érdekes kísérlet eredményét a tanári szobaiján elemzi Vanczák József. — Itt is bebizonyosodott hogy a gyakorlásnak milyen nagy szerepe van. Aki többször végigcsinálta, már könynyebben megy nála. A figyelem koncentrálása is különböző. Vah, aki gyorsan végzett, de sok hibapontot csinált. Kapkodó természete van, precíz munkát nem lehet rábízni. Mások lassabban dolgoznak ugyan, de aprólékosan, pontosan. — Hol hasznosítják a kísérletek eredményét? — Ennek a rövid kísérletnek még sok gyakorlati jelentősége nincs ahhoz, hogy általános következtetéseket lehetne belőle levonni. Viszont azt meg lehetett állapítani, hogy melyik tanulóval kell többet foglalkozni az órán, nehogy a gondolatai a tárgytól elkalandozzanak. Ezt a kísérletsorozatot természetesen tovább folytatjuk. Segítségével felderíthetők a pedagógusok módszerei, azoknak hatása a tanulókra. Nagy segítséget jelent az órarend összeállításánál is. Azt is terveztük, hogy kísérleteket folytatunk egyes üzemeknél azzal a céllal, hogy hogyan lehetne könnyebbé tenni a munkát, növelni a termelést. Ma már hasonló kísérletekkel az élet számos terüle'én foglalkoznak. Nyíregyházán még csak az első lépéseket tették meg, de már az is szép eredményekkel bíztat. Bogár Ferenc Mari és Karcsi elhallgattak. Az egyik fiú, aki épületszerelőknél dolgozott a Külső Lipótvárosban — ahol régi, düledező vityillók között bérpaloták épültek —, új értesüléseit adta tovább. — Tizennyolc ifjúmunkás a Kúria elé kerül. Egy ügyvéd fiától hallottam. A Hársfa utca huszonhétben is most bukott le egy csoport. Nincs is más vád ellenük, csak az, hogy szavaíokórusba jártak. Azt akarják rájuk bizonyítani, hogy agitáltak. « — Az utóbbi hetekben nagyon be vannak sózva a hekusok — szólt Boke Zoli. — — Üljünk vissza a helyünkre — indítványozta be kítően egy sötétkékruhás fiú. — Tényleg szeretnénk még táncolni ma este. Ez a fiú abból a ritka fajtából való, amelyből a leg kevesebb található az ilyen helyeken. Villamoskalauz, állami ember, évi kilencszáz pengő körüLi „biztos” keresettel. Ide mindig civilben járt. Az előbb mesélte: délelőtt Folkusházy vezérigazgatónál jártak a Beszkárt alkalmazottak megbízottai, mert náluk Is általános bércsökkentést vezettek be az alacsony keresetűeknél. Mert most Miképpen segítsük kisiskolás gyermekeinket? Szeptember elsején mindnyájunkat valamiféle nagy érzés fogott el, amikor kislányunk, kisfiúnk először lépte át az iskola kapuját s büszkék voltunk: lám megnőtt a gyerek. Aztán sajnálkoztunk is: szegénykéknek a nyakukba szakadt a rendszeres munka. De mi történik az iskolában? Heti 20 órai oktatás. Év végére az olvasásban a tanulóknak el kell érniük, hogy a betűket biztosan ismerjék, és megtárgyalt, de nem gyakorolt szövegeket tudjanak szótagolva, helyes kiejtéssel, betűcsere, kihagyás nélkül, ütemesen olvasni és az írásjeleknél tartsanak szünetet. Ugyancsak követelmény, hogy a tanulók év végére értsék meg a mondatokat, illetve a rövid olvasmányokat és az olvasottak tartalmából adott kérdésekre értelmeim válaszoljanak. Az írás tantárgynak követelménye, hogy év végére a tanuló ismerje az írott kis és nagybetűk szabályos vonalvezetését, helyes kötését, kapcsolását, a betűarányokat, szóközöket. Tudjon rövid mondatokat írott szövegről másolni, stb... A tanév 33 szorgalmi hétből áll. Jó, ha a szülőknek megfelelő tapasztalatuk van gyermekük és az iskola kapcsolatáról. Miben és hogyan segítsék tehát leányaikat, fiaikat és az iskolát munkájukban? Elsősorban azzal segítsen a szülő, hogy ne akarjon „pápább lenni a pápánál”, és első osztályos gyermekét ne tekintse dolgozó felnőttnek, ne foszsza meg a játék örömétől! „Játék! Hát nem eleget játszott a gyermek óvodás korában?” — mondhatná valamelyik szülő. Az iskolás gyermek, s különösen a kisiskolás, életének épp oly eleme a játék, mint a víz, a napfény, a levegő! Csak ahogyan nem itatunk velük literszámra vizet, vagy alkonyaikor nem küldjük napfürdözni őket, így meg kell találni a játéknak is a helyes arányait a gyermek életében. Még csak azt sem mondanánk, hogy játszani csak akkor szabad a gyereknek, ha készen van a leckével. A fáradékonyabb gyerekeknél különösen bevált az a módszer, hogy az iskolai munka és az otthoni tanulás közé az étkezések mellett beiktatjuk a játékot is. Lehet, sőt legyen a játéknak afféle jutalmazó szerepe is. Például így lehet szólni a kis diákhoz: — Sok szépet hallottam rólad a tanító nénitől! Ezért ma megengedem, hogy elmenj a legjobb barátodhoz — vagy idejöhet ő — és egészen a sötétedésig játszhattok! Többet ér ez, mintha pénzt adnánk a gyereknek egy-egy jó szereplésért. Az iskola mindent megtesz annak érdekében, hogy a körülményekhez képest legjobb feltételeket biztosítsa a tanuláshoz. Kövesse ebben a szülői ház is az iskolát. Hogyan? Csekélységgel! Teremtsünk a gyermeknek az 1—2 órás tanulásához egy tiszta, világos, nyugodt zugot, ahol nem zavarja a rádió hangja, vagy egyéb zaj. Ezenkívül sok szülői ötlettel, leleményességgel lehet és kell megkedvelteim gyeremékeinkkel a tanulást, de sohasem szabad lemondanunk gyermekeink tanulmányi munkájának ellenőrzéséről, arról, hogy következetesen megköveteljük tőlük figyelmük összpontosítását. A 6—7 éves gyermek kitartása ugyanis még nem elég fejlett, ezt ösztönző jelzőkkel, jószóval fejlesztenünk kell. Ha azt yesszük észre, hogy fáradékony a gyerek, tápláljuk vitamindúsabban, küldjük többet levegőre. összegezve: látogassuk meg a tanév folyamán legalább kétszer a tánító nénit és kérjünk tőle is útbaigazítást. Fogjunk össze az iskolával, hogy a szülők tábora egy tábor legyen: a jövő nemzedékét nevelők egészséges tábora! K. Gy. Szinte nincs nap, hogy le ne csapnának valamelyik szakszervezeti helyiségie. Jó lesz vigyázni. — Magadon kezd a vigyázást — intette Kotlár Mari. — Hiszen ha meglátnak ebben a bricsesz nadrágban és a micisapkában, mindjárt a nyomodba szegődnek. Mari nyelves teremtés volt. A Váci úton lakott szüleivel, egészen közel a gyárhoz. Apja vasöntő, ő maga segédmunkás a he technikai üzemben, a csőgyártásnál. Nem az a kimondottan szép lány, egy kicsit „égi meszelő” és vagy tíz kilóval kevesebb, mint amennyi még ráfért volna a termetére, De vidámságával, talpraesettségével fel tudta kelteni a fiúk érdeklődését. Ha kiöltözött — mint ezúttal is —, egészen mutatós volt. Az utóbbi hetekben Ladánj'ival járt, akit a nemesfémeknél nagyon becsültek. Az egyik decemberi túrán ismerkedtek meg. Zolit nem hozta zavarba a lány megjegyzése. Sokszor úgy tűnt, szándékosan jár a kelletténél kopottabban. Volt ebben egy kevés erőltetettség. Leintette Marit. — Karcsi megv • táncolni veled, nem én. Elég, hogy ő kihuzakodott, olyan, mint egv bankfiú. Még monokli kellene a szemére. Engem csak hagyj... (Álak iziq&nían, taníté nini 1 Es most sir. Keservesen, vígasztalhaitatlanul. Amikor kibuggyant belőle a. sírás és kis piros arcán végigfolytak a könnyek az egész osztályban megilletödött csend lett. A koromfekete hajú Búzás Magdi pedig sírt, egyre keservesebben a tanító néni előtt. Klári tanító néni nem tudta, hogy mit csináljon, ő nem akarta mindjárt az első tanítási napon megrikatni az elsőosztályosokat. Erezte, hogy elpirult. Csak a gyerekek ne vegyék észre. Mit csináljon? Körülnézett, a kis szemek mélyén, mint csapdába esett madár vergődött az ijedtség. —- Ezt nem akartam — suttogta maga elé, majd hangosan hozzátette — ne sírj Magdika. Ám, mintha ez lett volna a jeladás, Magdika még keservesebben sírt, már kis szőke szomszédjának is legördült a szája. Klára tanító néni valóban nem ezt akarta, különösen nem az első tanítási napon, amely első volt tulajdonképpen neki is, meg a kicsiknek is. Csak hát mindenki azt mondta, hogy szogorúnak kell lennie. Semmire se fog menni, ha nem lesz szigorú. Tanyai iskola, ne felejtse el! De hasonlóan nyilatkoztak a szülők is ma reggel, amikor elkísérték csemetéiket: „Csak szigorúan, tanító néni!" „Kis vadócok ezek, igaz nem neveletlenek, csak éppen nem is nagyon nevelték őket." Furcsa módon, amikor reggel belépett a feldíszített osztályba, nem vette észre a ragyogó, frissen mosdott, hamvas arcocskákon a „vadócságoi”. Klári városi lány volt, főként ismerősei, barátnői figyelmeztették a szigorúságra. De most mit tegyen? Hiszen nem bántotta Magdit. Kérte az osztályt, mindenki tegye ki a padjára a tanszereit és sorba járt a padok között, Magdi előtt nem volt semmi. Csak kis, fehér kezecskéjét tette ki a padra. — Hát a te dolgaid? A füzetek? A ceruzád? — kérdezte Magditól és lehet, hogy szigorúbb arcot vágott, mint kellett volna. Dohát mit tehetett? Mindig attól félt, majd a mosolyaival mindent elront, majd nem tud tekintélyt szerezni. Talán mégis jobb lett volna mosolyognia? Magdi ülve maradt és vergődő pillákkal nézett fel rá. — Akihez szólok, az mindig álljon fel — mondta még Klári tanító néni és most sem mosolygott. Magdi felallf, kissé meglepődött és rögtön eltörött arcocskájának finom porcelán simasága. Apró ráncocskák keletkeztek rajta, két oldalt két kis gödröcske mélyült el és már sírt is. És még mindig sir, attól lehet már félni, hogy a padtársa is rákezdi, vagy talán még más is. Valahogy így történt — gondolta végig Klári tanító néni és már a biztosnak látszó kere set se biztos. A vezérigazgató elé járult küldöttségnek Papp Ferdinánd — nyolc gyerek apja — volt a szószólója Előadták: Kétségbeejtően romlik a megélhetésük, legalább családipótlékot adhatnának, mert ügye a nagycsaládosok. .. Mire a vezérigazgató: Miért járna ez? A nagycsaládos se dolgozik többet, mint a családtalan. Ellenkezőleg: a magános ember jobban ügyel a szolgálatára,' erre összpontosítja figyelmét, nincs gondja asszonyra, gyerekekre. .. A főváros nem fizethet többet... Palotai fiú a kalauz. Még iskolás korában végigdolgozta a szünidőket — gróf Károlyi László üveggyárában, ahol idős, sovány, fogatlan szlovák üvegfúvóktól hallotta az első lázadó szavakat. Amikor kijárta az iskolát, Üjpestre került a Viola utcai vegyészeti gyárba. Később a Lángban dolgozott és sok más üzemben. Belépett a Szociáldemokrata Pártba, végigharcolt egy sereg sztrájkot. Egy ideje ő is idejárt a Pálma kávéházi összejövetelekre. Sollner még az, állam szerepét magyarázta: — Láthatjátok — mondta —, a kapitalista államban is minden intézmény az uralkodó osztály hatalmát védi. Hiába papolnak alkotmánymielő'l átgondolta volna a teendőket, mint ahogy megfogadta, hogy hebehurgya, kislány módjára nem szeleskedik, hiszen ő már tanító néni, akinek minden mozdulatát figyelik és tükrözik is. Megfontolás nélkül kiemelte a pádból az amúgyis csöppebbre sikerült, bogárszemű, csupckeserv Magdit és elkezdte csókolni. — Te> te, te kis csacsi! — babusgatta. — Ne sírj, nem baj, ha otthon feledted a füzeteket, majd elhozod holnap, jó? így folyt percekig a békítgetés, végül Klári tanító néni megtudta, hogy Magdi anyukája elfeledte megvenni a füzeteket. Ekkor azt mondta Klári tanító néni: — Együtt megyünk haza, jó? Es megveszünk neked mindent, ami kell. Jó? Magdi már visszamosolygott és amint Klári tanító néni felnézett, csupa mosolyt látott mindenütt és nem külön-külön mosolyogtak a lányok, fiúcskák, hanem úgy látta, hogy mosolyog az egész osztály. k. d. ról, emberi jogokról. Ha veszélyben érzik uralmukat, a polgári demokráciában is lecsapnak a munkásmozgalomra. S ha ez nem elég, rászabadítják a népre a fasizmust, a háborút. Éles csattanással kivágódott a helyiség ajtaja: — Államrendőrség! Senki se mozduljon! Tíz, tizenkét detektív rontott a helyiségbe. Hain Péter irányította őket. Szinte valamennyinek revolver volt a kezében. Néhány percig így álltak, aztán főnökük intésére zsebükbe süllyesztették a fegyvert. Kettő továbbra is felemelve tartotta. Ezek az ajtóhoz hátráltak, elálltak a kijáratot. A többiek mindenkit megmotoztak, aztán a fogasok körül gyülekeztek. Átkutatták a télikabátokat Hain Péter is szorgoskodott. Valami gyanús tárgyat tapogatott ki az egyik kabát zsebében. — Kié ez a boxer? — kérdezte és magasba emelte a csillogó ütőszerszámot. — Az enyém — jelentkezett Cziráki. — Aá... Nicsak... régi ismerős! Nem lehetett tudni, hogy Hain valóban meglepődött-e, vagy csak megszokott, jól begyakorolt szerepét játszotta^ — Most látom, hogy maga is itt van, tisztelt főelv társ! A detektívfőnök valóban rég ismerte Cziráki Józsefet Tudta, hogy tizenkilencben, egészen fiatalon, a Mátyásföldi repülőgépgyárban dolgozott, és azt is, hogy ha szükség volt rá, ki-kiruccant csatázni az ellenforradalmárok ellen. Amikor leverték a fehérek ellenállási kísérleteit, visszament az üzembe fegyvert gyártani a munkáshadseregnek. Korábbi lebulcásai alkalmával Hain már sorra a fejére olvasta Czirákinak azokat a bűnöket, amelyeket még sokszorosan megtetézett azzal, hogy a Tanácsköztársaság összeomlása után sem maradt tétlen, már hatszor volt letartóztatásban. — őszintén hiányoltuk már — gúnyolódott Hain. — két éve is elmúlt, hogy találkoztunk. Jól emlékszik a ravasz róka — gondolta Cziráki. Tényleg; huszonkilencben ült utoljára. Akkor Fürst Sándorral együtt került a kezeik közé. Eszébe jut: nyolc napja tartották már őket a toloncházban — Fürstöt egy évvel előbb helyezték rendőri felügyelet alá —, s ők, néhány más elvtárssal együtt, második napja visszutasították az ételt. Akkor megjelent a zárkában egy őrmester. — Fürst Sándor — harsogta —, jöjjön ide. Válaszszón ki egy magához hasonló bolsit, és jöjjenek velem szépen, rendesen a gondnok úrhoz. — Minek? — kérdezte . Fürst. — Majd a gondnok úr megmondja. Fürst nem sokat gondolkozott Úgyis tudják odafent az irodán, hogy ki miért van itt. Nézzük, mit akarnak. Odaszólt neki: — Jóska, gyere, menjünk ketten. Lássuk a medvét. A gondnok hatalmas, hordóhasú ember volt. Nyomhatott vagy száznegyven kilót. — Azért hivattam magukat —, kezdte — hogy megtudjam: miért folytatnak éhségsztrájkot. Engem ugyan nem nagyon izgat, ha maguk esznek-e, vagy sem, de előírás, hát egyenek. Ámbár — morogta —, egy kis koplalás csak használ az egészségnek... Hetenként egyszer engem is köpi altat a feleségem, mert attól fél, hogy megüt a guta. Senkinek se árt, ha kevesebbet zabái. Csakhát én nem orvosi tanácsadás céljából állíttattam élő magukat — szuszogta —, hanem azért, hogy megtudjam, miért nem esznek. (Folytatjuk! 1963. november 24.
