Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
Események sorokban N.vikita Hruscsov szombaton a Kremlben találkozott a Burmái Forradalmi Tanács küldöttségével, amely Saw Myint ezredes tájékoztatásügyi és művelődésügyi miniszter vezetésével tartózkodik a Szovjetunióban. A KGST Közlekedési Állandó Bizottságának 3-as számú szekciója október 25-től november 1-ig Budapesten tartotta 3. ülését A tanácskozáson megvitatták a vízi szállítás, a tengeri és a folyami kikötők fejlesztésének kérdéseit és azokat a problémákat, amelyek a KGST-tagországok egységes belvízi úthálózatának létesítésével kapcsolatosak. Az iráni katonai törvényszék ítélete alapján kivégezték a június 5-i kormányellenes tüntetések két vezetőjét. Hailé Szelasszié, Etiópia császára szombaton Tito jugoszláv köztársasági elnök meghívására baráti látogatásra Belgrádba érkezett. Hailé Szelassziét a jugoszláv főváros Szürcsini repülőterén Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke^ valamint a legmagasabb rangú jugoszláv vehetők fogadták. Caracasban letartóztatták a Venezuelai Kommunista Párt és más haladó szervezetek 13 tagját. Az őrizetbevetteket ^terrorista” merényletekkel vádolják. Jugoszlávia megszakította kereskedelmi kapcsolatait a fajüldöző politikát folytató dél-afrikai kormánnyal. Jugoszláviában ugyanakkor lezárták a repülőtereket és a kikötőket a dél-afrikai repülőgépek és hajók előtt. Mali és Jugoszlávia kormányküldöttsége között folytatták a tárgyalásokat. Eszmecserét folytattak a nemzetközi viszonyokról, valamint a, nemzetközi szocialista mozgalom problémáiról, különösen azokról, amelyek a felszabadító •mozgalmakra vonatkoznak. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága október 30-a és november 1-e között Berlinbe« megtartotta 4. ülésszakát. Ae ülésszakon egyhangúlag elfogadták apárt politikai bizottságának Albert Norden professzor által előterjesztett jelentését, amely főként a választások tapasztalataival. az 1964-es népgazdasági terv előkészítésével és megvalósításával. valamint külpolitikai kérdésekkel foglalkozik. A Központi Bizottság titkárává egyhangúlag dr. Werner Jarowskyt választották. Folytatódnak a harcok algériai—marokkói határon Hivatalos algériai közlemény a marokkéiak újabb támadáséréi Algír, (MTI): Az AFP idézi az algíri rádió jelentését, amely Colomb Béchar-i katonai forrásokra hivatkozva közölte, hogy szombaton délután is folytatódtak a harcok Figuig és Béni Ounif térségében. A déli órákban közleményt adott ki az algériai hadügyminisztérium, s ebben megállapította, hogy Marokkó megszegte a Barnákéban létrejött tűzszünetet. Mint ismeretes, a tűzszünetnek a szombatra virradó éjszaka kellett volna hatályba lépnie. Míg az algériai csapatok szigorúan betartották a tűzszüneti parancsot, addig a marokkói tüzérség pénteken a késő esti óráktól kezdve szombaton hajnali két óráig lőtte a háromezer lakosú Béni Ounif algériai határvároskát. Ezután rövid harci szünet kö• vetkezett majd reggel öt órakor ismét akcióba léptek a marokkói ütegek. A tűzszüneti egyezménynek marokkó ré-Ói alapokra helyezik a francia—algériai kapcsolatokat Bumaza, algériai gazdasági és pénzügyminiszter, pénteken befejezte tárgyalásait Párizsban De Broglie francia miniszterelnökségi államtitkárral. A megbeszélések középpontjában a francia telepesek birtokainak államosítása az Algériából Franciaországba irányuló pénzátutalások korlátozása állott. Az algériai kormánynak ez a két intézkedése nagy port vert fel Párizsban és Pompidou miniszterelnök a nemzetgyűlésben az eviani egyezmény szerint Algériának járó pénzügyi támogatás korlátozásával fenyegetőzött Bumaza párizsi tárgyalásainak lefolyásából arra lehet következtetni, hogy a francia miniszterelnök által használt erélyes hang inkább a francia közvélemény egy részének megnyugtatására szolgált. A francia kormány nem gondol szakításra mindaddig, amíg az Algériához fűződő magasabb érdekei, elsősorban a szaharai olaj kiaknázása, kereskedelmi és katonai kiváltságai nem forognak kockán. A Párizsban lezajlott megbeszéléseken nem volt szó az államosított francia földbirtokok megváltásáról. Az algériai kormány csupán arra kötelezte magát, hogy a volt tulajdonosok megkapják az idei termésbe befektetett költségeiket. A pénzátutalásokat tiltó rendelkezést annyiban enyhítik, hogy az Algériában dolgozó francia tanítók, szakemberek átutaltathatják fizetésük egy részét. Bumaza egyben elismerte az államosított francia ipari vállalatok megváltásának elvét, a kártalanítás módját és mértékét azonban nem tárgyalták meg. Algériai részről két követelést támasztottak a szaharai olajjal kapcsolatban. Az egyik, hogy az algériai államnak nagyobb részesedést kell kapni az olajkitermelés jövedelméből, a másik, hogy a szaharai olajtársaságok központját Párizsból Algériába helyezzék át. Francia részről egyelőre mindkét igény elől elzárkóznak. A tárgyalások azonban nem fejeződtek még be. Az algériai és francia gazdasági szakemberek Algírban és Párizsban folytatják megbeszéléseiket. Az algériai kormány arra törekszik, hogy az együttműködés az egyenrangú államok közötti kapcsolatok — mint Bumaz: miniszter mondotta —, az érdekházasság jellegét vegyék feL széről történt megszegése nyomán az Algériai Nemzeti Néphadsereg szombaton reggel hét órakor ellentámadásba ment át Béni Ounif térségében. Colomb Béchar-ból Algírba érkezett jelentések szerint Béni Ounif-ból megindult a menekülők — főleg öregek, asszonyok és gyermekeik áradata. A délelőtt folyamán Algírban hivatalosan bejelentették, hogy elszállították a polgári lakosságot a városkából. Az AFP idézi a marokkói királyi hadsereg vezérkarának közleményét, amely szerint „Figuig térségében folytatódnak a harcok és újabb két algériai zászlóaljat vettek be." ' II. Hasszán király elnökletével szombaton délben minisztertanácsot tartott a marokkói kormány. Egy AP-jelentés közli, hogy az állami ellenőrzés alatt álló marokkói rádió szombaton megújította támadásait Algéria ellen. Home feltűnő hangú nyilatkozata London, (MTI): Sir Alec Douglas Home angol miniszterelnök a torontói Telegram című lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: — Csak egy kissé több erőfeszítés mindnyájunk részéről és visszaszerezhetjük nemzettünk világhatalmi pozícióját. Világhatalom volt Nagy-Britannia és ismét azzá kell válnia. Sokan azt hiszik, hogy küldetésünk véget ért. Vannak azonban még eszményeink és vágyaink. Uj szerepet kell találnunk a nemzetközi élet színpadán, mert rendelkezünk tapasztalatokkal, képeségekkel és bátorsággal. Meg kell győzni az angol népet arról, hogy alkalmasak vagyunk erre a szerepre; Nem teljesíthetjük kötelességünket, ha másodrendű hatalom maradunk. Megfigyelők megjegyzik: Home miniszterelnök e nyilatkozatát — amely feltűnően különbözik korábbi megnyilatkozásainak hangjától — Dean Acheson volt amerikai külügyminiszternek és híveinek szánta. Acheson nemrégiben tett kijelentése, amely szerint „Nagy-Britanrfta elvesztette birodalmát és nem talált magának új szerepet”, nagy felháborodást keltett az angol közvéleményben. Az Egyesült Államokba is eljutó torontói Telegram nyilván alkalmas szócső Home nyilatkozatának tolmácsolására. A BEMUTATÓN \ Külpolitikai széljegyzet A veszélyes „haliajta — Maga nekem ne súgjon, tudom én a szerepemet! (Endrődi István rajza) El a Japán tengerekben egy halfajta. Furcsa hal, meri az egyik példány mérges, a másik teljesen ártalmatlan. Még is fogyasztják. Van, akit izgat valóban olyan veszélyes-e min mondják. A másik csak legyint, hogy számára úgy is min den jól végződik. Aki azonban ott él a japán tengerpartokon, még csak véletlenül sem eszik ebből a halból... Á japán tengerpartokon most egy még náluk is veszélyesebb „halfajta” tűnt fel. A behemót óriás csillagos lobogót visel, testét vastag páncél borítja, a belsejébea olyan ,,mérget" hordoz, ami nem egy, hanem száz és ezet embert képes elpusztítani. Az ország vezető körei azonban nem hiszik, hogy veszélyesek az USA nukleáris fegyverekkel felszerelt hajói. A külügyminisztérium pedig csak legyint. De a japán halászok, akik a képünkön latható sasebói és a yokosukai kikötőben élnek, a támaszpontok helyén — a legenergikusabban tiltakoznak... Es nemcsak azért nem kérnek ebből a halból, mert ottlétük állandó fenyegető veszélyt jelent, hanem azért sem, mert megjelenésük óta a kenyerüket jelentő halászatot egészen szűk kis területre korlátozták. Ez pedig sok-sok halászcsalád számára nemcsak esetleges, hanem biztos tragédiát jelent! Hivatalos közlemény a laoszi miniszterelnök moszkvai tartózkodásáról Moszkvában hivatalos közleményt adtak ki a laoszi miniszterelnök látogatásáról. A közlemény megállapítja, hogy Nyikita Hruscsov és Souvanna Phouma között baráti véleménycsere folyt le a laoszi helyzetről, a Laoszra vonatkozó genfi egyezmények teljesítéséről és a szovjet—laoszi kapcsolatok fejlesztéséről. Ismét megerősítették, hogy a genfi egyezmények jó alapot teremtettek Laosznak békés, független és semleges államként való fejlesztésére. Megállapították, hogy a laoszi három politikai erő megállapodásának és kölcsönös megértésének elérése fontos feltétele az országban a béke megteremtésének és a nemzeti megegyezésnek. A szovjet kormány kifejezte azt a reményét, hogy a miniszterelnök hazaérkezése után tárgyalásokat folytat majd a laoszi három politikai erő a koalíciós kormány normális tevékenysége számára elengedhetetlen feltételek megteremtése végett. Portugália nem hajlandó teljesíteni a Biztonsági Tanáes felhívását New York, (REUTER, AP, TASZSZ): U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára a Biztonsági Tanács előtt beszámolt azokról a tanácskozásokról, amelyeket az ENSZ, az afrikai államok és Portugália képviselői július 31-től Lisszabonban és New Yorkban tartottak. U Thant közölte a Biztonsági Tanács tagjaival, Portugália nem hajlandó teljesíteni a Biztonsági Tanácsnak azt a felhívását, hogy adjon függetlenséget afrikai gyarmatainak. 'Portugália csupán arra tett ígéretet, hogy „fokozza afrikai területeinek önkormányzatát” — mondotta a főtitkár. Ziergiebel: 35. Rettegés és kétségbeesés ült az arcán, ahogy rám nézett. — A sebhelyes, akarom mondani, az Untersturmführer néha kissé indulatos. Milyen ember a körzetvezető? Magával tart? — Az? — mondta megvetéssel. — Nem is idevalósi, senki nem állhatja. Csali azért maradt eddig nyugton, mert az egész falu ellene volt, és mert nem volt kire támaszkodnia, örülni fog, ha maguk melléállnalr. Hallja, otthon feleségem van, engedjen elmenni, kérem... Tétováztam. Könyörgő hangja összeszorította a torkomat. Eddig azt hittem, 1963. november 3. hogy az egész merő fenyegetőzés a sebhelyes részéről, de most már magiam is a legrosszabbtól tartottam. Nem volt-e mindig a „vele vagy ellene” a sebhelyes egyedüli mértéke? Egy pillanatig arra gondoltam, hogy egyszerűen megszököm a letartóztatottal együtt. De egy ilyen elhatározás nálam különb embert kívánt volna. Gyáva voltam, mindig is gyáva voltam. Szükségem volt valakire, aki parancsokait adott nekem, akinek engedelmeskedhettem. És most azt is sejtettem, hogy a sebhelyes jól tudta, hogy milyen gyenge az akaratom, csak azért választott ki engem. Késő volt már, hogy most önálló elhatározásra jussak. Kinn léptek közeledtek. A sebhelyes lépett be, Partu és a körzetvezető követte, utóbbi teljes díszben, rendjelekkel és kitüntetésekkel. A körzetvezető cingár, sima képű, szolgálatkész emberke volt. Hangosan köszönt, és mesterkélt keménységgel viselkedett, mintha el akarná rejteni bizonytalanságát és félelmét attól, ami most követkézül. Nem nézett a polgármesterre,, amikor a sebhelyes szétterpesztett lábbal eléje állt és megszólalt: — Mint a Führer tisztje, szabályos statáriális eljárással halálra ítélem. Az ítélet meghozatott és kihírdettetett Kitzinger tagtárs, erősítse meg az ítéletet! — Igenis — mondta a körzetvezető, anélkül hogy föltekintett volna. — Partu Scharführer, megerősíti ön az ítéletet? — Igenis, Herr Untersturmführer — mondta Partu is, tekintetét a polgármesterre vetve. — Jól van. Példát fogok statuálni, hogy a nemzeti szocializmus eszméjét minden időkre beégessük ennek ‘ a falunak a népébe. Intett Partunak. Ez egy kézi bilincset húzott ki kabátzsebéből, egy acélnyolcast, amilyent a rendőrség használt. Érthetetlen volt számomra, hogyan jutott Partu ehhez a bilincshez. Gyakorlott mozdulattal kapcsolta a megdöbbent rokkantra. A polgármester tiltakozott, és amikor ez nem használt, kegyelmet kért. Nem kapott választ. — Megbilincselve nem tudok menni! — kiáltotta elfúló hangon. — O, hisz látják, hogy hadirokkant vagyok. Kegyelem, engedjenek a feleségemhez! — Fogd be a pofád! — ordított a sebhelyes. — Rajta, Partu, vigye ki! Partu támogatta. Még most is hallom esdeklő szavait, amint kifelé menet szakadatlanul ezt rebegte: — Irgalom, uram, irgalom! Elvesztettem a fiamat, elesett Oroszországban, irgalom, kegyelem. engedjen el... Le kellett ülnöm. A térdeim remegtek. Rosszul lettem. Véghetetlen percek teltek el, míg végre már nem hallatszott a hangja. Egyedül voltam a szobában. „El innen1’ — gondoltam de a gyengeségtől nem tudtam elmozdulni a székről. Tíz perc múlva Partu visszajött. Nevetett, amikor meglátott. — Mi van veled, te hólyag? — mondta vigyorogva — Csak ne csinálj h Nadrágodba! Úgy nézél ki,, mint egy kimes zielt cirkuszi bohóc. Levett egy aktafedelet a polcról és kettétépte. Aztán fogott egy vörös ceruzát, és nagy betűkkel írt valamit a keménypapírra. Mikor elkészült, odamutatta nekem az írást. „Áruló voltam!” — ez állt rajta. — Egy kis dekoráció az elhunytnak — magyarázta Partu cinikusan. — Ennek gyorsan híre megy majd. így, és most siess a körzetvezetőhöz. Két szobát bocsátott a rendelkezésünkre. Holnap reggelre megjavítják az autónkat, aztán megyünk tovább. Kiment a táblájával. Megint az a gondolatom támadt, hogy megszököm. De hova? Egyetlen ellenőrzés elég, és én is úgy járok, mint a polgármester. Most már életre-halálra össze voltam kötve a sebhelyessel. Talán, reméltem, pár nap múlva vége a háborúnak, és akk-oc találok valami kibúvót. Leszegett fejjel léptem ki. •Féltem, hogy meglátom a halottat, és csak akkor emeltem fel megint a fejemet, amikor már a körzetvezető házában voitam. A lakásajtó csali be volt támasztva. A sebhelyes és Kitzinger körzetvezető a rádiónál állt, és egy jelentést hallgatott a légi helyzetről. — Nos, Kufrat — fordult hozzám a sebhelyes barátságosan —, kissé elgyengüitünk mi? Minden csali megszokás, kedvesem. A fronton naponta hősök ezrei halnak meg a Führerért és Nagy-Németországért, mit érdekelhet minket akkor egy áruló. Na persze, nem könnyű ez, de ha mi SS-ek valamivel nyugodtan eldicsekedhetünk, akkor azzal, hogy könyörtelenek voltunk a birodalom ellenségeivel szemben. Eltiportuk a zsidó-bolsevista söpredéket, ahol csak értük, és még egy elismerő válveregetésben sem volt részünk, senki sem dicsért meg. De a dicsőségnek erről a lapjáról egyszer még írni fognak. Úgy, és most befejeztük a témát. Kitztnger tagtárs, az előbb néhány üveg bordóiról beszélt...? Folytatjuk A
