Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
A tél az olvasás évszaka, így tartják ezt nyilván csaknem' ősidők óta az emberek, télen kezdődnek a nagy könyvvásárok, kiállítások, ekkor fogy a legtöbb könyv, s telnek meg olvasókkal az olvasótermek, nevekkel a könyvtárak nyilvántartó lapjai. Szabolcs-Szatmár megyében is megszerették a könyvet az emberek. Kifejezésre jut ez abban is, hogy évente több száz könyvankéton mondtak véleményt egyes művekről. Sőt az írókkal is találkoztak sok alkalommal. Mindez értékes és figyelemreméltó, és ma már természetes is. így van ez jól. Ám a fejlődés nem állhat meg, s azt sürgetni, gyorsítani szükséges. Ebben az évben a megye népművelési tervében többek között az áll: *,Tovább kell erősíteni megyénk könyvtárait. El kell érni, hogy 1963. decemberére megyénkben az egy főre eső könyv 0,6-ról 0,9 re növekejen. Mozgalmat kell indítani termelőszövetkezeteinknél, hogy a kulturális alapból .holdanként 1 forintot fordítsanak könyv, elsősorban szakkönyv vásárlására,” Az iménti idézet tulajdonképpen a megyei pártbizottság intézkedési tervének fontos része. Jellemző, milyen jelentőség tulajdonítható a könyvolvasásnak, .mint az ízlés és gondolkodás fejlesztőjének. S mindjárt itt meg kell jegyezni, hogy mivel a fejlődés nem önmagába visszatérő folyamat, hanem mindig eiobbrejutást kell, hogy jelentsen, így van ez a könyvekkel is. Megtanultak a népművelési szakemberek jó író-olvasó találkozókat szervezni. Ez rendjén van. De a szépirodalmi könyvek szerzőin kívül nem lenne célszerű szakkönyvek íróit, országos tekintélyeket meghívni egy-egy faluba író-olvasó találkozóra. Ezzel együtt szakkönyvekből is kiállításokat, ankétokat rendezni. Figyelemmel kísérni a szakmunkásképzés és a különböző szaktanfolyamok tematikáját, rendszeresen gondoskodni a könyvellátásról? Száz író-clvasó talákoró volt egy év alatt a megyében. Elismerésre méltó szám. De a következőkben kár lenne megfeledkezni a siakkönyvekről, főleg a mezőgazdaságiakról, s ezek szerzőiről. Az a tény, hogy az összes megyei könyvtári forgalomnak mindössze 2,2 százaléka volt mezőgazdasági szakkönyv, érthető igényt állít a népművelési munkások, ezenbelül a könyvtárosok, propagandisták elé. Ez az arány enyhén szólva meghökkentő egy mezőgazdasági jellegű megyében. Egyszerűbb persze meghökkenni, s nehezebb, de nem lehetetlen változtatni a helyzeten. Ha a járási könyvtárak a járási tanácsok mezőgazdasági osztályaival a járás termelési profiljának megfelelően tervszerűen gondoskodnak szakkönyv-ismerteíésről, beszerzik és népszerűsítik a könyveket, máris sokban jutunk előre. Akad más hasonló természetű tennivaló is. Az olvasott könyvek műfaji megoszlása még nem tükrözi a valóságban létező igényeket. Többek között mindössze 11,4 százalék az ismeretterjesztő, 10 százalék a mai magyar irodalom és nagyon kevés a kölcsönzött politikai művek száma. Talán nem lenne érdeklődés az ilyen témájú könyvek iránt? A gyakorlat azt bizonyítja, hogy igen, azonban a hiányos ismertető, és azt ezzel összefüggő munkák miatt a papíron fekvő arányok nem egyeznek a gyakorlati élet által megszabott arányokkal. Ennek a problémának szervezési és nézőpontbeli vonatkozásai is vannak. Szervezési feladat részben, hogy a községi könyvtárak bővítsék a szakkönyvek állományát. S egyben nézőpont dolga, hogy könyvtárosaink, népművelési vezetőink túljussanak azon, hogy csak a szépirodalmi könyvek tartoznak a könyvállomány fejlesztésének profiljába. Félreértés ne essék nem hoimi szépirodalom-ellenes irányzat támogatásáról van szó. Továbbra is szükséges növelni, főleg minőségileg a szépirodalmi könyvállományt, azonban ezzel együtt, és mivel lemaradás van, nagyobb ütemben a korábbiakhoz képest a szakkönyvekkel való ellátást. összefügg a könyvolvasással, illetve a könyvekkel elérhető tudatformálással az is, hogy kik olvassák a könyveket, hogyan jut az a társadalom minden rétegéhez, idősekhez és fiatalokhoz egyaránt. Ilyen vonatkozásban is van még tennivaló a megyében. A könyvtári olvasóknak csaknem fele a fiatal korosztályhoz tartozik, bár sokat változott az arány a felnőtt olvasók javára. Mégis, sok száz olvasó neve mögött található az a jelzés: iskolai tanuló. A középkorúak és idősebbek nehezebben jutnak el egy-egy könyvankétra, irodalmi estre. S ezzel a gondolattal nagyon összefügg az, hogy a megyében működő irodalmi színpadok is igen tevőleges megkedveltetői lehetnek a könyveknek, ha összehangolják munkájukat bizonyos esetekben a könyvtárakkal. Néhány szempontját említettük csupán a könyvolvasásnak, mint a tömegnevelés :S tudatformálás egyik eszlm zének. Van más természetű probléma is, kevés és hiányos a könyvtári helyiség, nincs megfelelő hely, hogy csak néhányat említsünk, Paszabon, Nyírteleken, Rakamazon, Kálmánházán, Vaján, a kultúrház öltözőjében vannak a könyvek Nyírbogdányban, az igazgatói irodában Napkoron, a tanteremben Tiszabercelen. Jóllehet sokszor objektív, egyelőre meg nem oldható okai vannak ennek, de nem mindig. Akad nézőpontbeli diferencia is, a könyvtári munka meg nem értése, lebecsülése. Persze nem ez a jellemző, de nem is egyedülálló az iménti nézet. Külön témát érdemelne a tanyavilág könyvellátása, mint az általános népművelési munka koncentrált és árnyalt végzése az eldugott helyeken. Egy kétségtelen, hogy a 0,6- ról 0,9-re jussunk a megyében az egy dolgozóra eső könyvvel, azért elsősorban a könyvtári, másrészt általában a népművelési dolgozóknak, de nem csak nekik, hanem minden gazdasági és szellemi munkát végző dolgozónak és különösen vezetőnek sok erőfeszítést kell tennie. Hogy a könyv jóbarátja, hasznos segítőtársa legyen a téli, sőt a tavaszi és nyári hónapokban is az emberek tömegeinek. P. G. V ersesköteíek a költő hangjával — Lezajlottak az iskolai tankönyvvásárlások, kezdődik a téli, karácsonyi könyvidény, egyre több új könyv jelenik meg — tájékoztatott bennünket Simon Gézáné, a Kossuth téri könyvesbolt vezetője. — Legújabb könyveink közül elsősorban az ismét megjelent Botticelli-albumot említeném, továbbá Bókay János Puccini életregényét, a Bohémek és pillangók című művét. Ugyancsak most kaptuk meg Erkel Ferenc életregényét Hazám, hazám, te mindenem címmel. S akik már a gyermekekre gondolnak, azok számára bizonyára örömet jelent, hogy jubileumi kiadásban ismét kapható Grimm legszebb meséi. — Az idei téli és karácsonyi könyvidényben ezenkívül még egész sereg új könyv fog megjelenni. Előzetesként annyit mondhatok, hogy — a jelzések alapján — az elmúlt évinél lényegesebben gazdagabb választékkal és példányszámmal tudunk a vásárlóközönség rendelkezésére állni. Jelenik-e meg valamilyen érdekes, újszerű kiadás? — Feltétlenül újdonságnak számít, hogy a Magvető Könyvkiadó a közeljövőben jelenteti meg Mezei András költő verseskötetét, melyhez mikrobarázdás hanglemezt mellékel. A hangemezen a költő öt verse hallható majd, s egy a költő, négy pedig Keres Emil előadóművész tolmácsolásában. — Mondta a könyvesbolt vezetője. Ez utóbbi hír számunkra, szabolcsiak számára annál is inkább érdekes, mert a Magvető Könyvkiadó tervei szerint a következő ilyen hanglemezes mű, városunk szülöttének, Váci Mihály költőnek a verseskötete lesz. (Bézi) író-olvasó találkozó Ma megyénk három községében rendeznek író-olvasó találkozókat. Zajtán dr. Gaál László kandidátus az általános állattenyésztési problémákról tart szakelőadást. Kótajban szépirodalmi témájú író-olvasó találkozót rendeznek, melyre Kónya Lajos, kétszeres Kossuth-díjas költőt és Szeberényi Lehel írót várják. Tíszaeszláron pedig Sántha Ferenc író találkozik az olvasóközönséggel és tart szépirodalmi előadást. Megfilmesítik az ótestamentumot Zűr van Ádám és Éva körül — Paradicsom* beli jelenetek és a szereposztás U j filmek Nappali sötétség Magyar film Fábri Zoltán rendező a Körhinta, a Hannibál tanár úr, az Édes Anna, a Dúvad és a Két félidő a pokolban című filmek alkotója ezúttal Palotai Boris, A madarak elhallgattak című regényének filmváltozatával jelentkezik a nézők előtt A képen: jelenet a filmből. Az olasz, francia és amerikai filmgyártás közös mammutprodukcióra készül: megfilmesítik az ótestamentumot. A produkció vezetője Dino de Laurentiis, rendezői Visconti, Welles és Bresson. Szakemberek és teológusok egész serege őrködik a film „tudományos hitelessége" felett. Elhatározták, hogy nem folyamodnak filmtrükkökhöz és csakis természeti jelenségeket fognak fényképezni. A világ teremtésének jeleneteihez például a sarki fényről és működő vulkánok tevékenységéről készült felvételeket használnak. Sok vita folyik a paradicsombeli jelenetek körül, A cenzúra nem engedi, hogy Ádámot és Évát meztelenül mutassák be. Másrészről nem lehet ruhába öltöztetni ősszüleinket. Elhatározták tehát, hogy meztelenül szerepelnek, de a sűrű növényzet és a fények megfelelő adagolása „megmenti”1 a jó erkölcsöt. A bibliai jeleneteket á megfelelő környezetben kívánják forgatni. Az Egyiptomban játszódó részeket a Nílus völgyében, azokon a vidékeken, amelyek ma is az ókorra emlékeztetnek. Sodorna pusztulása sem könnyű dió. Végül elhatározták, hogy olyan helyet keresnek a földkeiekségen, amely ügy fest, mintha ott roppant kataklizma játszódott volna le. A Vezúv és az Etna kráterét találták megfelelőnek. A szereposztásról még nem lehet közelebbit tudni. Anszimolikus bibliai alakok nem viselhetik közismert filmsztárok arcát. Ábrahámot valószínűleg Spencer Tracy játsza, Sárát talán Katherine Hepburn, Jákobot pedig Búrt Lancaster. Visconti rendező kijelentette: — láttam Spraya próba felvételeit és véleményem szerint kiválóan eljátszhatná Dutifárné szerepét, aki el akarja csábítani Józsefet. Aki megírta Rómeó és Júlia „sztoriját“ A lombardiai Castelnuovo Scriviában megünnepelték a 400. évfordulóját Matteo Bandello püspök halálának. A püspök arról nevezetes, hogy nélküle Shakespeare Rómeó és Júliája sohasem született volna meg. Matteo atya nagybátyjával a dominikánus rendfőnökkel beutazta Európa nagy részét és közben érdekes fordulatos történeteket írt. 214 története ismeretes, egy részük csak halála után jelent meg. Óriási sikert arattak. Nem Shakespeare volt az egyetlen Erzsébet-kori író* aki Bandellotól merített témát. hope de Vega szintén kiaknázta a dominikánus barát történeteinek kimcsesházát: „Ugo és Parisina’’ című darabjának „sztoriját” tőle kölcsönözte. GEORGl KRUMOV: * * PILLÁN A1 — Hé Sztefan! —* kiáltott egy állomásfőnök a raktár felé, ahol magas, széles vállú férfi segített a rakodómunkásoknak. Mit akarsz? — fordult meg amaz— Van itt egy ember, szeretné, ha elvinnéd a víztárolóhoz. Imi akar valamit — Ez a legény? — mosoly odott a. sofőr. — Jó, üljön bei Az állomásfőnök elbúcsúzott és a munkája után nézett. Míg a teherautót megrakták, elgondolkozva ültem, táskámat a térdemre helyezve. A nap valósággal égetett. A szűk kabin fülledt, meleg levegője kiszívta belőlem azt a kevéske erőt is, ami a hosszú utazás gyötrelmed után még •Georgi Krumov, a Magyar Pen Club aranyérmével kitüntetett bolgár Író. 1963. november IX bennem maradt Hallgattam a lábak dobogását a teherkocsihoz támasztott feljárón,' a comen Izsákok puffanását, a rakodók érdes hangját s a fáradtság egyre jobban elnyomott. Csak a papucsok csoszogását hallottam élesen, megkülönböztethetően, minden más zaj egybeolvadt. Csiszi-csoszi — zúgott a fülembe. Pedig éppen ettől menekültem: a csoszogást hallgattam néhány nappal ezelőtt otthon, az előszobában is, befejezetlen kéziratokra könyökölve az íróasztalon. S ezt hallottam a vonaton is, ahogy átszeltük a völgyeket és a hegyeket. Ez a zaj az otthont idézte fel bennem, feleségem szúrós tekintetét s apró megjegyzéseit. Reggel, csipeszekkel a hajában, kinyitotta az ablakot, hogy besüssön a nap, s csak úgy komiméban odatelepedett a telefon mellé, s elkezdődött a véget nem érő csacsogás. Ha fáradt voltam, vagy nyugodtan akartam gondolkozni, bezártam az- ajtót, bekapcsoltam a magnót* s hallgattam á felvételt: az írógép kattogását Már félálomban hallottam a csoszogást, de az ajtó előtt elhaltak a lépések. „Ahá dolgozik!” Nem, drágám, nem dolgozik, nem tud dolgozni, mert mindig a nyakán 'ülsz. S egyszer majd meg is mondja. De most elalszik s arról álmodik, hogy legényember. A magnó meg majd ír... Délután hatkor a csattok eltűnnek, s egy tiptop frizui’a jelenik meg az aj törésben: — Indulok. Te nem jössz el a klubba? — Nem! — Ügy! Szóval egyedül menjek? — Igen. Legalább egy kicsit magam maradok. És ő elindul a klubba, mérgesen, elégedetlenül. Én meg megnyugszom. Milyen más a világ! Most valóban az írógép kattog. Igen, hat óra után kezdődik a boldogság. Ezekért az órákért nem kell veszekednem, nem kell unos úntalan ismételnem, hogy egésznapos telefonbáaélgetései nem érdekéinek. A klubbot meg nem szeretem. Sok léhűtő és hízelgő jár oda, dícsérgetni, pletykázm, sokszor — szeretőt cserélni. A bárnak WC szaga van; ez a szag árad az öreg bonvivánból, a kopaszodó költőből, a csokornyakkendőből, s abból a színháza félistenből, aki azzal tetszeleg a fiatal nők előtt, hogy a feleségéit hangosan „lángoskám”‘-nak becézi... A fülke ajtaja kinyílik* a sofőr mellém ül és a motor csakhamar megrezzen. A kocsi elindul. A nagy darab férfi rálép a pedálra, megszorítja a kormányt s jólelkűen kérdezi: — Elaludtál? — Egy kicsit — Nekem is majd leragad a szemem — mondja, miközben megkerüli az állomást s rátér a meredek útra. — Még két nap, aztán — öröm lesz az életem. Csak egy műszak marad. — Miért, most kettő van? — kérdezem és megdörgölöm a szemem. — Most Tódor helyett is dolgozok. Tódor elment az anyjához, beteg szegény... De cementre szükség van. Cement nélkül nem épülhet víztároló, igaz? — Persze, igaz. A sofőr tekintete a kanyargós útra szegeződik. Izzadtság gyöngyözik a halántékán, borotválatlan, beesett arcán, izmos nyakán. Van benne valami idegesség és vonzó; még az is tetszik, hogy csak úgy minden ceremónia nélkül letegezett. — Mikor érünk a víztárolóhoz? Rámnéz. — Időben. Aztán, kissé bizonytalanul* megkérdi: — Szóval te írsz? S miket, cikkeket? — Néha azit is. De főleg könyveket. — Nézd csak! — mondta örömmel. — Csak nem vagy író? Nem látszol többnek... — Hát mennyinek kell látszanom? — Hát.;. Nem is tudom. De másnak, olyanTM — Másnak? —Na, persze..! Keserűen elmosoiyodtám. Az ember sohasem néz ki olyannak, amilyen, s nem tudjuk, milyen lesz holnap. Az igazi szeretet a tartózkodásiban van, a nyíltság az egyszerűségben. Csak’ a mohóság lepleződik le: kombinéban ül a telefon mellett, kopog a cipőjével. S biztosan vannak nők, akik elmondhatnák magukról: elkopogtam a fiatalságom. S lehet, hogy ezt büszkén mondják... De a sofőr mond valamit: —Előfordul, ha az erdőben vezetek, hogy beszélek magamhoz: Hej, Sztefán, magányos ember vagy. Magányos, érted? S ilyenkor sietek haza, lefekszem, fogok egy könyvet és olvasok. De hamar elalszom. — Nős vagy? — Nem. Majd ha megnősülsz* nem leszel magányos — szólok epésen. A sofőr felkiállt: — Ez igaz! Hányszor gondoltam inár erre— De akkor meg ő, az asszony marad egyedül. Képzeld csak el, én állandóan úton vagyok, őmeg vár. Nem lenne szép... így meg, ha* hazamegyek, lefekszem és kész. Az utóbbi időben mindig fáradt vagyok. — Minek vállaltál kétműszakot? — Nem ettől van. Judod* nálam nem az óra fontos. Sokat töprengek, attól vagyok fáradt. Ránéztem. Szögletes, koravén arca komoly volt. — Mire gondolsz? — Mindenre. Az életre, a bombára... Vagy lám, már a világűrbe is repülnek. Repül az ember, körülötte csak sötétség, üres semmiség. Még levegő sincs. De hova készülődünk? Más bolygókra? 3 mi van ott? Felhők, sivatagok— Hát nem jobb itt? S ha nem is jobb... Elmenni valahová* a Marsra például. Ott is vannak erdők, csatornák. S talán a csatornáikban gondolák úsznak, mint hogyishívják— Velencében. Beleül az ember egy gondolába s a Föld felé néz. A Föld csak egy pont az égen, s abban a Es pant* A ©,ö~ró! st os9^re
