Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-17 / 243. szám
A nőlanács az alkoholizmus ellen Határozottabb tetteket az iszákosok les2oktatása érdekében Asszonyoli, lányok keltik lei gyakorid a nőtanács városi és megj , ■, irodáját. Legtöbben csatáit problémák miatt jönnek, segítséget várva. Fiatal teremtés sorolja előttünk gondjait: — A térjem veri a gyerekeket. He berúg, nincs maradásunk otthon, de még az anyám lakására is utánunk joíl. Segítsenek... Akad ilyen panasz a nőtanócson. Űjfehórtóról az iszákos férj garázdálkodása miatt utazott be a megye székhelyére egy asszony. Kemecse, Nyírbátor, és még sok község neve áll a füzetlapon, amelyre a nők panaszait jegyzik. — Igyekszünk közbelépni, mivel rendelet van arra, hogy az alkoholista férjet elvonókúrára lehet kényszeríteni — mondja Kovács Károlyné, a nőtanács megyei titkára. — írunk a munkahelyekre, sürgetjük » szorongatott családok megszabadítását a garázda férjtől, azonban nem mindig tudunk segíteni. — Nemrég az örökösföldről járt a nőtanácson egy édesanya, aki állandó életveszélynek van kitéve, hasonlóan a gyerekei. Sajhos a gyakorlatban nem úgy valósul meg az egyébként jó családvédő rendelet, mint ahogy kellene — mondja el vélerrtényét az országos nőtanács munkatársa, Takács Ferenené. — Nincs gazdája annak, hogy ki is intézkedjen, ha a garázdálkodó férjet kényszeríteni kell az elvonókúrára, zárt intézetbe kellene utalni. Hová mehetnek hát az érdekelt asszonyók? Zörgetnek a tanácsnál, az egészségügyi osztályon, a munkahelyen, a szakszervezetinél, Végül a nőtanácsnál. Az a baj, hogy hiányos a gazdasági feltétele ennek az intézkedésnek. Tulajdonképpen az alkoholista „megértésére” van bízva jelenleg is, hajlandó-e alávetni magát a kezelésnek vagy sem, De még ezzel is csínján kéll bánni, mert a kórházi helyek bizony nem korlátlanok — Ennek ellenére még az adott lehetőséggel sem élnek — kevés kivétellel — a munkahelyek. Húzódoznak attól, hogy a rendeletre támaszkodva kényszert alkalmazzanak. Pedig erre sok esetben szükség lenne... Köztudott, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem nem csupán elvonókúra, kényszer formájában vezet eredményre. Sok minden kell még ezenkívül, egyebek közt, már az iskolai és a családi nevelésben nagyobb szerepet kell, hogy kapjon az alkohol ellenes propaganda. Es a vendéglátóipar nélíol rosszul értelmezett profilja is zavarja a munkát. — Az lenne a jó, ha nem kapnának tervet a vendéglátó vállalatok — mondják egyöntetűen a nőtanács megyei vezetői. — Legalábbis he kapnának ösztönzést, anyagilag is a dolgozóik, ha több bort, pálinkát mérnek ki. Miközben az alkoholellenes intézkedésről folyik a beszélgetés, előkerül egy előterjesztés, amely nemrég volt a megyei tanácsülés előtt. Ä nők munkába állításáról, s egyéb gondjaikról olvashatunk benne — Szerintünk nagyon öszszefügg ez az alkoholizmus elleni küzdelemmel — magyarázza a nőtanács megyei titkára, aki mint országgyűlési képviselő is foglalkozik ezzel a problémával. — Ugyanis a dolgozó, szakképzet tséggtf rendelkező n5k viszonylag könnyebben elboldogulnák. Sajnos a megyében a 133 ezer 15—55 éves korú nőnek csak a 46,4 százaléka dolgozik állandó munkahelyen. Igen kevés a szakmával rendelkező nő. Nincs úgy kiszolgáltatva a részeges férj kénye-kedvének az az asszony, aki tartozik valamely munkahelyhez, keresőképes. Általában a háztartásbeli nők szorulnak a'ieginkább segítségre, közülük kerülnek ki az idegklinikák, rendelők betegei... Ezért javasoljuk, hogy mérjék fel a nyíregyházi üzemekben, hogyan lehetne 4 órás műszakokban elhelyezni asszonyokat, akik dolgozni akarnak. A háziipari szövetkezet már tett is lépéseket. Inkább az anyagi oldalát érintettük a problémának, holott az alkoholisták megfékezésének nem egyedül anyagi eszközei vannak. De fontolóra kellene venni, nem lenne ideje a külföldi példák szerint, hozzálátni intézményesebben az alkoholizmus felszámolásához? P. G. A Balkányi Állami Gazdaságban naponta mintegy négy holdról takarítja le és osztályozza a burgonyát az NDK-beli burgOttyakombájn. Hammel József felvétele.. Mostohagyerek ? Méltó helyet kap a kultúra - 100 e*er forintos ts*« hozzájárulás — Kevés a társadalmi munka HAZAI TŰIKOR Emlékművet állítanak fel Salgótarjánban Szerdán Salgótarjánban emlékbizottság alakult a felszabadulás 20. évfordulója ünnepségeinek előkészítésére. A bizottság előterjesztette programtervezetét, amely szerint 1965 — áíprilis 4-én a város akkorra kiépülő új főterén monumentális emlékművet avatnak a felszabadító szovjet hősök tiszteletére. „Salgótarján két évtizede” címmel a város fejlődését bemutató emlékkönyvet is kiadnak a 20. évfordulóra és több kiállítást rendeznek. „Csúcson” a cukorgyárak A cukorgyártási idény ebben az évben szeptember 2—20 között kezdődött meg. Azóta mind a tizenegy gyár elérte a „csúcsot”, vagyis szünet nélkül éjjel-nappal maximális kapacitással dolgozik. A gyárak teljesítménye meghaladja a tervezettet, az előre számított átlag 2270 vagon helyett 2400—2450 vagon répát dolgoznak fel naponta. Így a cukorgyárak eddig 25 000 vagonnal több répát vet tek át és 109 000 vagonnal többet dolgoztak fel, mint tavaly hasonló időszakban. Művészportrék a televízióban A Magyar Televízió az elmúlt negyedévhez hasonlóan az év utolsó hónapjaiban is báróm alkatommal sugároz olyan műsort, amely egy-egy elf adóművészt mutat be a közönségnek. A negyedik negyedév „művészportréit,, Tolnay Klári és Kiss Manyi színművészekről, valamint Orosz Adél és Róna Viktor balettművészekről készítették. A 20—25 perces adás keretében filmfelvételről Ismét megelevenedik egy-egy nagy sikerű előadás, részletek láthatók a művészek kiemelkedő szerepeiből. Hétszáznegyvenkct vagon „haltcrmés” A halgazdasági tröszt 15 100 holdat kitevő tavain országszerte megkezdték a nagy őszi lehalászást. Az idei „haltermés” jó közepesnek ígérkezik. Az előzetes számítások szerint elérik a tervezett 742 vagonos fogási eredményt. A halak zömét most teleltető-tavakban gyűjtik, ahonnan az idén már októbertől március végéig folyamatosan ellátják a hazat piacokat, boltokat friss áruval, Illetve teljesítik a vállalt exportszállításokat. Az idegen nehezen igazodik el Tiszadob kanyargós útjain. Az emberek szívélyesek, hamar akad vállalkozó, aki elkalauzol a tanácsházáig. Az óvoda, bölcsőde, gyermekotthon láttán kísérőm lemondóan legyint. — Mindez bizony nem sok. Az az érzésem, hogy mostohagyerekek vagyunk. A mi községünk fejlődött a legkevésbé a felszabadulás óta. Bezzeg Tiszavasvári, Tiszalök vagy Ti' sZadada. A LÁTSZAT CSAL Néhány óra alatt többször hallottam hasonló megjegyzéseket. Mi az igazság? Valóban nem fejlődik, nem korszerűsödik Tiszadob? Rendele Sándor a községi tanácselnök válaszol: — A látszat néha csal. Ha van község, ahol érvényes ez a közmondás, akkor Tiszadob az. A felszabadulás előtt 14 362 holdból 11 000 hold négy gróf tulajdona volt. A község lakosságának több mint fele uradalmi cselédként dolgozott. Rossz emlékű nyomortanyák, munka reggeltől vakülásig. 16 éves voltam, amikor először vonatra ültem. Vasárnap délutánonként összejöttünk, énekeltünk. Innen Indult Tiszadob. Sokkal mélyebbről, mint a környező községek. Hol volt még akkor az óvoda, bölcsőde, kultúrház! Azóta 4—500 új családi ház épült a községben, az utcák nagy részén villany világít.. S a községi tanács tagjai rendszeresen összeülnek megvitatni: mit, hogyan kellene? ÁRUHÁZ, ÖNKISZOLGÁLÓ — Községfejlesztésből egy szép kultúrházat akarunk építeni. — folytatja a tanácselnök. Lesz benne 250—300 személyes mozi, amit szükség esetéh színháznak is fel lehetne használni. Az emeleten könyvtár, olvasóterem, tv szoba kapna helyet. A mintegy kétmillió forintba kerülő kulturális intézmény 1966-ban készül el. A Táncsics Termelőszövetkezet vezetősége évenként 100 ezer forinttal járul hozzá a kultúrház építéséhez. A megyében aligha volt példa arra hogy egy tsz ennyi pénzt adjon kulturális célokra. A kultúrház mellett épül egy korszerű áruház, és modern önkiszolgáló rendszerű csemegebolt. Már arról is szó van, hogy a község legforgalmasabb utcáin higanygőzös lámpákat szerelnek fel. — Sok olyan dolog vah, amit saját erőnkből megoldhatnánk. Sajnos, a társadalmi munkában nem nagyon akti Vak. A múlt évben rendeztünk egy községfejlesztési napot. Kivonult a falu apraja-nagyja, a termelőszövetkezetek erőgé pékét adtak kölcsön. Kár, hogy az egész csak szalmaláng volt. Pedig tennivaló akad bőven. Portalanban! akarjuk a község útjait, feltöltjük á Hunyadi utcát. Ha az emberek többet segítenének, sokkal hamarabb lennénk kész a mun* kálatokkal. ÖNTÖZÉS Tiszadob határában húzódik el az épülő Nyugati főcsatorna. Ha teljesen elkészül, a község földterületének mintegy 80 százaléka válik könnyen öntözhetővé. A korszerű öntözéses gazdálkodás sokszorosára fogja emelni a tsz évi bevételét. A grófi rezidenciák helyén most bölcsőde, óvoda, gyermekotthon áll. Sok ember viszont másképpen nézi a fejlő* dést: „Fizetem évek óta a községfejlesztési hozzájárulást és a házam előtt még mindig sáros az utca.” Egyszerre nem lehet mindent megoldani. És hogy mikor tűnik el a sáros utca a ház előtt, az elsősorban az embereken múlik. Bogár Ferenc. Megyei irodalmi színpad alakul A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház égisze alatt hamarosan megkezdi működését a Megyei Irodaimi Színpad. Egyelőre még csák tízen vesznek részt a próbákon, de a tervek, az ötletek máris nagyobb jelentőségű együttes indulását jelzik. Az irodalmi színpad tagjai összetett műsorral készülnek a bemutatkozásra. E. Kästner, Lorca — worsekét és a Gilgames eposzt tanulják. Terveik közt mint érdekességet említhetnénk, hogy megtanulják Dürrenmatt! „Angyal szállt le Babilonban” című darabját és főiskolai vitabemutatót szeretnének rendezni a műről. A későbbiek folyamán húrom klasszikus vígjátékot — Cervantes, Moliere, iCisfaludy-darabokat — mutat be a Megyei Irodalmi Színpad. Távlati tervet dolgoznak ki Őt vidéki város kőellátására A váirosok terjeszkedése, új lakónegyedek kialakulása, a városi lakosság számának növekedése halaszthatatlanná teszi, hogy kidolgozzák az ország nagyobb centrumainak távlati hőeUátási tervét, a szűkében levő energiahordozók gazdaságos, arányos elosztása céljából. Az Országos Tervhivatal és az Országos Energiagazdálkodási Hatóság megbízta a Hőenergiagazdnsági és Tervező Vállalatot, hogy dolgozza ki egyelőre öt nagy vidéki város, Miskolc, Szeged, Debrecen, Győr és Pécs távlati hőellátési komplextervét is. A HŐTERV ebben az évben hozzáfog a munkához. Az elgondolás szerint Miskolc és Debrecen hőellátásában főként a hajdúszoboszlói földgáz, Szeged fűtésében a dél-alföldi földgáz, meg a város környéki geotermikus energia, a forró víz, Győr és Pécs ellátásában pedig az erőművi távfűtés, Valamint a dunántúli földgáz kap majd elsősorban szerepet. Kijeviekkel Szabolcsban Újsághír: Négytagú ukrán foglalkoztatja. Ha ők nyugodbékedclegáció október 15-én látogatott Szabolcs-Szatmár megyébe. Kérdez a professzor Nyíregyházára érkezésük után ukrán vendégeink a Bessenyei klubban találkoztak a békemozgalom helyi képviselőivel. Dr. Westsik Vilmos Kossuth-díjas akadémikus és a tanárképző főiskola vezetői mellett ismert tudományos munkatársak ülték körül az asztalt. Többen azt vártuk, hasonló beosztású szovjet kollegáik közvetlen szakmai kérdésekről cserélik ki tapasztalataikat. Éppen ezért meglepő volt, amikor O. D. Nyikoláje- Vics, a műszaki tudományok doktora a szabolcsi dolgozó nők helyzetéről, életkörülményeiről kezdte faggatni a vendégfogadókat. A legapróbb részlet is érdekelte; nemcsak a nők szakmai és politikai képzése, hanem a „második műszak” sajátos nehézségei, a nők házimunkáját könnyítő szolgáltatások, a gyereknevelés örömei, gondjai. Órányi szenvedélyes kérdezősködés után ezt mondta: „Aki őszinte híve a békének, azt elsősorban az életet adó anyák sorsa tak és elégedettek, akkor jó úton jár a békemozgalom”. Tamara új szerepköre Ribakova Tamara Sztyepanova, a honvédő háború hős ejtőernyőse most modern szabású, elegáns ruhát visel. Láthatóan váratlan a kérés: oeszéljen a háború napjairól. Két bátor magyar katona történetét eleveníti fel, akik átálltak a szovjet csapathoz. Hanglejtéséből érezni, arcvonásain látni, legszívesebben minden háborús élményt eltemetne. Néhány perccel később egy teljesen más Tamara mesél a közel ülőknek jelenlegi munkájáról. Az izgalom, a fegyverropogás óráit csendes napok váltották fel az ő életében. Mint a területi szakszervezet művészeti osztályának titkára most azt a „harci feladatot” oldja meg nap, mint nap, hogy az írók, a festők, a képzművészek s a zenészek minél gondtalanabbá alkothassanak. Erről viszont napszálltáig tudna mesélni, fiatalos, meleg szenvedéllyel. „Ezredesek civilben A. K. RomonoVszklj író, a delegáció vezetője a hodászi Béke Tsz-ben hamarosan megbarátkozott a helyiekkel. Bemutatták neki Huszti Sándort és Szoboszlal Józsefet, a gazdaság két szocialista brigádjának vezetőjét, helyi szóhasználattal: az alma két „professzorát”. Amikor az Író megtudta, hogy a két brigád dolgozóinak jó munkája nyomán több, mint 7,5 millió forinthoz jut a tsz almából, így gratulált kedélyesen: „Önök a békeharc ezredesei.” Leleményért Hodászon sem kell a szomszédba menni: ők is találtak egy hasonló „rangút” a vendégek között. Sz. Sz. Jakimenkó, zaporozsjei kohász ugyanis 1 millió 800 ezer tonna acélt olvasztott eddigi munkájával... Hol van a szakács? Feltűnt Hodászon, hogy Nyikolájevics professzor ebéd közben mindig „elkalandozott” a főasztaltól, hol itt, hol ott vette körül az egyszerű dolgozók gyűrűje. Egyszercsak azt kérdezi: „Hol van a szakács, aki ilyen ízletesen főz?” Vég Andrásné, a növénytermesztési brigád tagja, az alkalmi főszakács elárulta, talán azért is sikerült ilyen finomra az étel, mert így akart törleszteni valamit sóból a kedvességből, amit nemrég Moszkvában tapasztalt i szovjet emberektől, ahová a tsz küldte jutalomból... Angyal Sándor.
