Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-15 / 241. szám
Események sorokban BECS: Hivatalos adatok szerint az osztrák lakosság évente 8,5 milliárd schillinget ad ki szeszes italokra. A nagymértékben elterjedt alkoholfogyasztásnak számottevő szerepe van a rendkívül gyakori súlyos közlekedési balesetekben. VARSÖ: A Lengyel Néphadsereg fennállásának 20. évfordulója alkalmából Malinovszkij marsall vezetésével, Lengyelországban tartózkodó szovjet katonai küldöttség Krakkó, Nowa Huta. Szilézia megtekintése során, vasárnap délután Opoleba érkezett, ahol nagyszabású katonai díszfelvonulást szemlélt meg. Az ünnepség során a lengyel szudátai 10. páncélos hadosztály megkapta a „Szovjet hadsereg hőse” címet. Az ünnepségen Malinovszkij marsall a Szovjetunió honvédelmi minisztere és Marian Spychalski marsall, lengyel honvédelmi miniszter mondottak beszédet. MOSZKVA: Hruscsov szovjet miniszterelnök Leone olasz miniszterelnökhöz intézett táviratában mély együttérzését fejezte ki a Belluno tartományban történt súlyos katasztrófa miatt és tolmácsolta a szovjet nép és kormány őszinte részvétét a szerencsétlenül jártak családja és hozzátartozói iránt. TEGUCIGALPA: A jobboldali katonai államcsiny útján hatalomra jutott hondurasi junta megszakította az ország diplomáciai kapcsolatait Kubával, elismerte viszont a hasonló körülmények között hatalomra került dominikai, ecuadori és perui vezetőséget. TEHERAN: Vasárnap délután összetűzésre került sor a teheráni egyetem diákjai és a rendőrség között. A diákok eredetileg csupán az egyetem rektora ellen tüntettek, aki egy sor. a diák önkormányzatot korlátozó intézkedést hozott. A felvonulás később politikai színezetet kapott és a diákok Moszadik volt iráni miniszterelnököt éltették. CARACAS: Tűzharc tört ki Caracastól 15 kilométernyire a rendőrök és a „nemzeti felszabadítási erők” elnevezésű szervezet néhány tagja között. A tűzharcban négyen életüket vesztették, többek megsérültek. MILANO: Milánótól északra ismét dinamitos merényletet követtek el. A robbanás tddöntött két távvezetéket. MARARAKECH: II. Hasszán marokkói király meghívására háromnapos látogatásra Dél-Marokkóba érkezett Jacqueline Kennedy, az amerikai elnök felesége. Harcok Algéria és Marokkó határán KabiJiában teljes a nyugalom A tegnap esti órákban a Reuter és az AFP gyorshírekben ismertette az algériai hadügyminisztérium jelentését, amely szerint az algériai —marokkói határon harcok folynak. A marokkói hadsereg egységei hétfőre virradóra Algéria területére léptek a Colomb Bechartól délnyugatra lévő Gmhamid el Ghozlen térségében, és megtámadták a határtól mintegy 30 kilométerre fekvő Hassi Beida és Tindjoub katonai állást. Az algériai erők kitartottak állásaikban, annak ellenére, hogy a délutáni órákra a marokkói légierő és páncélos egységek is beavatkoztak a harcba. Az AFP a Marokkó legdélibb részén lévő Tagounite marokkói hadműveleti parancsnokságra hivatkozva közli, hogy körülbelül ezer-ezer katona áll szemben egymással az említett őrállomásokért indult harcban. Az AFP közli az algériai tájékoztatásügyi minisztérium bejelentését arról, hogy Buteflika külügyminiszter hétfőn este sajtóértekezletet tart. Ugyancsak hétfőn este II. Hasszán marokkói király beszédet mond. Michelet, (AP, Reuter): A kabiliai Michelet városban a nyugati hírügynökségek tudósításai szerint teljes a nyugalom. A kormányelle nes lázadók egykori főfészkéből 24 órával azután, hogy a kormánycsapatok egyetlen puskalövés nélkül birtokba vették, vasárnap már ki lehetett vasmi ezeknek az alakulatoknak a zömét. Elnémultak az ellenforradalmárokhoz húzó demagóg városi tisztviselők, Hoszin Ait Ahmed diszszidens politikus és El Hadzs ezredes, a kabiliai katonai körzet leváltott parancsnoka a jelek szerint a környező hegységekbe húzódott vissza néhány katonával együtt. A városban tartózkodó algériai nemzeti hadsereg tisztjei és katonái — jelenti az AP amerikai hírügynökség tudósítója — barátságos, jó viszonyt építettek ki a helyi lakossággal, amely semmilyen ellenséges érzületet nem tanúsít irányukban. A városközi közlekedés helyreállt. A lázadók, mint ebből a tudósításból is kitűnik, elvesztették Miehelet-i tömegbázisukat. Jellemző a helyzetre egy helybeli lakes nyilatakozata, alti ki jeleni ette az AP tudósítójának: „Nem jönnek vissza többé, mert a nép nincs velük. Már csak azt remélhetik, hogy megmentik életüket.” Il iilpolitikai széljegyzet: Egyik kéz, másik kéz. Kényes érák Nyugaton Ki lesz az angol miniszterelnök? — Adenauer folytatja hidegháborús kirohanásait Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: — II. Erzsébet angol királynő, aki negyedik gyermekének megszületéséig a skóciai Balmoral kastélyba vonult vissza, pihenőjét megszakítva hétfőn délelőtt Londonba érkezett. Feltételezik, hogy a királynő még a hét végje előtt javaslatot kap a konzervatív párt vezetőitől az új miniszterelnök személyére. Az alkotmányos szokásjog értelmében az uralkodó jelöli ki az új miniszterelnököt. Ez az eljárás azonban merő formalitás, mivel az uralkodó minden esetben a hatalmon levő párt elfogadott vezérét bízza meg a kormányalakítással. A konzervatív (kormánypárt) még mindig nem tudott megállapodni valamennyi tory-csoportosulás által elfogadható jelölt személyében. A konzervatívok blacpooli konferenciája még inkább kiélezte a korteskedő vezérjelöltek és híveik ellentéteit. A Times szerint a torykra vereség vár a következő általános választásokon, de abban talál vigasztalást, hogy „a konzervatívok a legroszszabb esetben is igen erős ellenzéket alkotnak majd”. Politikai bookmakerek hétfőn a következőképpen „adták” a miniszterelnök derby helyezettéit: Butler és Hailsham öt a négyhez; Lord HoA me négy az egyhez és Maudling — aki Blackpool-i gyenge formája után lecsúszott az esélytelen Heath mellé — tizenhat az egyhez. Lord Home, akiben a „kékvérű” toryk a konzervatív eszmék leghívebb kifejezőjét látják, valóban nagy népszerűségnek örvendett a Blackpool-i konferencián. A Daily Express ezzel szemben emlékeztet rá, a külügyminiszter semmiképpen sem ->z a személy, aki Macmillan-hez hasonlóan „a béke közvetítő szerepét játszhatná az oroszok irányában”. „Márpedig az ország népe ennek a politikának a folytatását kívánja” — fűzi hozzá a lap. Politikai megfigyelők mindezek alapján levonják a következtetést: nem politikai, hanem személyi kérdésről van szó, amikor olyan jelölt után kutatnak, akinek a legtöbb esélye van arra, hogy „vonzóbb arculatot” kölcsönözzön a népszerűtlenségének mélypontján lévő tory-pártnak. (Bonn, Dobsa János, az MTI bonni tudósítója írja:) „Adenauer úgy búcsúzik, mint aki marad” — mondogatták hétfőn Bonnban, egy nappal a kancellár lemondásának hatálybalépése előtt. A CDU által Kölnben rendezett nagygyűlésen, amelyet a búcsúztató ünnepségek lényA portugál gyarmati katonaság nagyszabású akciót kezdett Angolában. Ha a hír csak ennyi lenne, nem találnánk benne semmi meglepőt: megszoktuk az ilyen jelentéseket, amióta a gyarmaton kitört a partizánháború. Csakhogy ezúttal nem fegyveres, hanem kifejezetten békés akcióról szól a híradás: a portugál gyarmati katonaság iskolákat, templomokat és kórházakat épít — a négereknek. Ez pedig mindenképpen új és meglepő, különösen, ha meggondoljuk, hogy az ország északi vidékein ugyanez a gyarmati katonaság továbbra is ádáz hadat visel — ugyancsak a négerek ellen. A dolog nyitja az. hogy — mint a New York Times írja — Lisszabon már szeretné „megnyerni” az angolai négereket Ezért most mintafalvakat épít nekik, pontosabban azoknak, akik a több mint két éve tartó háborúban földönfutókká lettek, s kénytelenek voltak elmenekülni lakóhelyükről. Az a kéz tehát, amely északon gyilkolja, másutt „simogatja” az angolaiakat. Igaz, hogy azokat, akiket korábban — maga űzött el szőnyegbombázással, nepalmmal lerombolt falvaikból. A sajátos „kártérítés” azonban elkésett: a négerek valahogy nem tudnak bízni abban a Portugáliában, amely egyik kezével a korbácsot suhogtatja, másikkal a mézesmadzagot huzigálja a gyarmat lakossága előtt. Rossz nyelvek szerint ugyanis a hálátlan négerek az építkezési programot — el tudták volna képzelni előzetes szönyegbombázás nélkül is pontjának szántak, a kereszténydemokrata alvezérek dicshimnuszok magasztaló szóvirágaival halmozták el a távozó kancellárt, Adenauer azonban válaszában ironikusan jegyezte meg: „e csodálatosan szép szavak mögött mintha itt-ott megkönnyebbülést, sóhajokat is hallanék”. „Én azonban a jövőben sem fogok hallgatni — folytatta Adenauer. Továbbra is megmondom a véleményemet”. A hétfői sajtó kommentárjaiban kiemeli: Adenauer n^m akar végleg búcsút venni a hatalomtól és szemmel láthatóan arra készül, hogy távozása után is állandóan beleszóljon a kormányzásba. A Die Welt hangsúlyozza, hogy Erhard és Schröder, akik ott ültek a kölni nagygyűlés díszemelvényén, úgy hallgatták Adenauer szavait, mint akiknek kihívóan kesztyűt dobtak. A kölni nagygyűlés rendezői hír szerint eredetileg azt tervezték, hogy a búcsúztatási ünnepségen Erhard is felszólal és néhány szóval ő is csatlakozik Adenauer méltatásához. Ez a felszólalás azonban elmaradt, mert Erhard —mint beavatottak körében suttogják — úgy vélte, hogy Adenauer szavai nem nyújtottak részére „olyan csatlakozási pontot, amelyhez búcsúztató szavait fűzhette volna”. Adenauer nyugdíjazása után is részt vesz a politikai életben. — Nagyon kényelmetlen öreg bútordarab, de egyelőre nem merem kidobni. Fülöp György rajza. ,Ift gyilkosság történi Segíti olasz elnök a halottak völgyében Ziergiebel: C' E it LI EI ví o y í»c3rlcL r eo auú 19. Egymásra néztek és mosolyogtak. — Mi senkit sem jelentünk fel — mondta a fiú. Fellélegeztem. A nagyapa megtömte pipáját. — Nem értem — dörmögte közben —, egyáltalán hogy jutottál el idáig. Még minket, idevalósiakat is megállítanak a határőrök. Itt ugyanis különleges igazolványra van szükség. — A hegyeken jöttem keresztül. a parasztok segítettek. Talán egy kis szerencsém is volt közben. — Kicsi? Nahát neked egy egész hátizsákra való szerencsét kellett magaddal hoznod. Itt majdnem minden paraszt a határvédelem alkalmazottja, mi is. De mi még senkit sem csíptünk el, ügyi Xavér? 2 ^Magyarország 1963. október 15. — Nem — mondta a fiú mosolyogva —, mi nem csípünk el senkit, téged sem. — Köszönöm — mondtam —, nem is akarom magukat tovább veszélybe sodorni. Ha még egy éjszakát alhatnék a szénában, legalább addig, amig ruháim megszáradnak... — Vidd őt a régi szénatárolóba — fordult a nagyapa a fiúhoz — az tele van szénával, ott senki sem látja. Sok értelme ugyan nincs, nem fog sikerülni neki, idén nem jut át a határon. — Nekem sikerülni fog — biztosítottam —, csak száraz ruhám legyen. — A Trisanna mentén kell felmenned a Fimber patakig — mondta a fiú onnan már csak pár száz méter. Ha a Fimber pataknál állsz, egy kétpúpú hegyet látsz. Olyan, mint egy tevehát. Az a határ. De vigyázni kell, a bal púpba a határőrök megfigyelőállást építettek a sziklába. Legjobb sötétben átmenni. — Széles a Fimber patak? — Mint a Trisanna. A nagyapa fejét csóválta. — Nem fog sikerülni, nem jut át — jósolta ismét —, a Fimber völgyben figyelmeztetés nélkül lőnek. És a határőrök mind sível járnak. Lepuffantanak, mint a nyulat! — Biztosan átjutok — mondtam határozottan —, most már több mint száz kilométert tettem meg jégen és havon. Ez az utolsó kilométer nem lehet hosszabb, mint ami mögöttem van, még ha kúszva kell is megtennem. — Én inkább visszafordulnék, a határ le van zárva, nincs mit tenni. De ki-ki, ahogy akarja. Xavér, hozd ki neki a régi öltönyt, amelyik az istállóban lóg. Az száraz. A fiú kiment. — Csak egy régi rongy, de mindegy, milyen ruhában lőnek le. — Ha sötét van, nem láthatnak — válaszoltam. — Persze, persze, ha sötét van, semmit sem látni. Talán mégis szerencséd lesz. — Egy csésze forró kávét töltött, és egy karéj kenyeret vágott le. Itt van, hogy legyen valami a hasadban. Furcsa öreg, gondoltam. Úgy akar bátorítani, hogy állhatatosan bajt jósol nekem. Xavér visszajött és egy sok helyütt foltozott munkaruhát hozott magával. — Ezt felhúzod a szénatárolóban és ha megszárad, holnap fölébe húzod a holmidat, hiszen teljesen szétszakadt. Megköszöntem és mohón elfogyasztottam a reggelit. A nagyapa vállon veregetett. — Tovább kell etetnem az állatokat. Ha elkapnak, ne mond meg, hogy nálunk vol tál. — Kicsoszogott. ' A takarmányházikóhoz vezető úton elmondtam a fiúnak a Hexenkopfhoz vezető Odüszszeiámat. Kiderült, hogy kétszáz méterrel előbb fordultam be. Xavér még egyszer pontosan elmagyarázta útvonalamat: az utat most már sötétben sem téveszthettem el. A régi csűr tíz perc járás ra volt, egV szelíden lejtő hegyoldalban. Tetejéig meg volt tömve szénával. Xavér kezet fogott velem. — Itt senki sem fog keresni. Aludd ki magad még egyszer alaposan — utolsó éjszakád a hazádban. Magamra hagyott. Átöltöztem. Időközben dél lett. A forró ital jót tett. Holnap mindenen túl vagyok. — A beilunoi templomban vasárnap délelőtt Antonio Segni olasz köztársasági elnök és a kormány több tagja jelenlétében gyászistentiszteletet tartottak a Vaiont-vö-lgyi ’gátáttörés halálos áldozatainak emlékére. Amennyiben a becslések igaznak bizonyulnak, a csütörtökre virradó éjszaka bekövetkezet katasztrófa során a völgy 12 kilométer hosszú szakaszán épült községek minden harmadik lakosa életét vesztette. A halottak számához viszonyítva a sebesültek Holnap? Nem, már ma. Igen amint leszáll az alkony, elindulok, már ma este. Fimber patak — tevehát — bal púp — ma este — még félálmomban is ezeken a szavakon járt az eszem. Valami neszre ébredtem. Sötét volt. Álmodtam talán? Mennyi lehet az idő? Ijedten tartottam vissza a lélegzetemet, amikor kinn a hóban csikorgó léptek közelebb jöttek. A határőrök! — ez volt az első gondolatom. Valaki megállt a csűrajtó előtt. Zörgést hallottam, aztán kinyilt az ajtó. Nyikorgása megborzongatott. —Halló! — suttogta egy hang. Nem válaszoltam. — Halló, idegen! Némi szünet után megkérdeztem: — Ki van ott? — Én vagyok, akinél tegnap voltál. Gyere ki nyugodtan a szénából. — Tegnap? — gondoltam, hiszen tegnap az öreg anyókánál voltam. Kimásztam rejtekhelyemből. Xavér, a fiú állt előttem. — Hát hány óra? — kérdeztem csodálkozva. — Mindjárt hét óra. Jól aludtál az éjszaka? — Igen — mondtam —, jól és soká. Tegnap dél óta alszom. Folytatjuk száma aránylag kicsiny, a vasárnapi jelentés szerint mindössze 83 személyt ápolnak kórházban. Segni elnök a kora délutáni órákban helikopteren elrepült a tömegkatasztrófa színhelye felett, majd gépe leszállt Longarone romjain. Az elnök itt beszélgetésbe kezdett a lakossággal, azonban ezt megzavarták az áldozatok elkeseredett hozzátartozóinak kiáltásai: „Igazságot követelünk!” „Itt gyilkosság történt!” Az olasz parlamentben a legkülönbözőbb pártállású képviselőik jegyeztek be interpellációkat a szerencsétlenséggel kapcsolatban. Keddre várják az olasz kormány állásfoglalását ebben a kérdésben. Az Olasz Kommunista Párt képviselőcsoportja vasárnap négy pontból álló interpellációt jegyeztetett elő a parlament irodájában. Az interpelláció felveti a kérdést, milyen intézkedéseket kíván hozni a kormány a szerencsétlenséget túléltek megsegítésére, a szerencsétlenség által sújtott községek lakosságát miért nem értesítették időben, amikor a környéken voltak olyan helységék, amelyekből még az állatállományt is időben el tudták szállítani. Az interpelláció benyújtói tudni kívánják, megtörténteke annak idején a műszaki vizsgálatok annak megállapítására, hogy a gát környékén nem kell-e földcsuszamlásokkal számolni. Végül az interpelláció felveti a kérdést, miért nem vették figyelembe a helyi lakosság tiltakozását, • amely a talajviszonyokkal ismerős emberek részéről veszélyesnek ítélt völgyzárógát építése ellen már évekkel ezelőtt elhangzott.
