Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-11 / 238. szám

Három szakmunkásképző iskola létesül Szabolcsban Tegnap iNvíregyházán ülésezett a KISZ szakoktatási bizottsága Csütörtökön Nyíregyházán tartotta ülését a KISZ Köz­ponti Bizottsága mellett mű­ködő szakoktatási bizottság. Megalakulása óta ez volt az első eset, hogy nem a fő­városban, hanem megy eszéki helyen beszélték meg a leg­fontosabb tennivalókat. Me­gyeri István elvtárs, a KISZ Központi Bizottság szakokta­tási bizottsága elnöke a szak­munkásképzés helyzetéről és a téli oktatás megszervezésé­ről beszélt. A szakmunkásképzést kí­sérletképpen 1957-ben vezet­ték be. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése, speciali­zálódása, gépesítése szüksé-' gessé tette, hogy az oktatás hálózatát kibővítsék, rendsze­ressé tegyék. A felnőttoktatás tulajdon­képpen az ezüstkalászos tan­folyam utódjának tekinthető, de annál jóval magasabb kö­vetelményeket támaszt. A gé­pész jellegű tanfolyamokon például az első évben elsajá­títják a traktor és vontató­vezetést, de ez még nem ad szakmunkás bizonyítványt. A tanuló a második évben a nö­vénytermesztői, öntözési, vagy növényvédő gépkezelést ta­nulja meg, ami viszont már szakmunkás bizonyítványt ad. A harmadik évben mezőgaz­dasági gépszerelő képesítést nyerhet, ha az előző két év anyagából eredményes vizs­gát tett. Egyre bővül az ifjúsági szakmunkásképzés is. Amíg 1958-ban mindössze 21 sza­bolcsi fiatal vett részt okta­tásban, az 1963—64-es tanév­re 627 tanulót vettek fel. Fi­gyelembe véve a reális igé­nyeket, ez a szám is kevés. Sok tekintetben baj van a szemlélettel, különösen a szü­lök szemléletével. Ha a gyer­mek nem tanul tovább, inkább otthon tartják, semhogy szak­munkásképző tanfolyamra küldjék. De sok esetben a mezőgazdasági üzemek vezető' sem mérik fel keliő körülte­kintéssel a szakmunkás szük­ségletet, nem látják a jövő perspektíváját. Ez évben már rendeletek kötelezik a mező­gazdasági üzemek vezetőit, hogy mérjék fel a szakmun­kás szükségletüket, és azt íiásban jelentsék a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályá­hoz. Sok visszásság tapasztalható a 8 hónapos gyakorlati okta­tásban részvevő tanulók szer­ződtetőinél. Nem adják meg azokat a juttatásokat, ame­lyek megilletik őket. Ebéd­pénz, munkaruha stb. Pedig ezek a költségek nem is az illető üzemet terhelik. Csupán igényelni kell a fedezetet. El­veszi a tanuló kedvét az is, ha nem olyan munkakörben al­kalmazzák, mint amilyenre szerződött. Gyakran visszatérő kérdés, különösein szabolcsi viszony­latban, hogy hol sajátítsák el a fiatalok az elméleti anya­got. Az országban 25 szak­munkásképző iskola működik és összesen 277 kihelyezett osztály van. Olyan önálló szakmunkásképző iskola, amely a megyei tanács mező­­gazdasági osztályának a keze­lésében van, Szabolcs megyé­ben jelenleg nincs. A megyei tanács Nagykállő­­ban, Űjfehértón és Tiszaber­­celen kíván létrehozni ilyen jellegű oktatási intézményt. A Földművelésügyi Miniszté­rium ez évben 10 millió fo­rintot irányzott elő szakmun­kásképző iskolák létesítésére. Ebből megyénk 800 000 forin­tot kapott, így megindulha­tott Tíszabercelen az előké­szület. A következő évben a minisztérium 26 millió forin­tos kerettel rendelkezik, amelyből 3 milliót az újfe­hértói iskola építésére adott. Az ifjúsági szakmunkáskép­zés a jövő kívánalma, hogy az oktatás színvonala megközelít­se a középiskolai szintet. Kísér­letképpen a háromhónapos oktatást néhány helyen 5 hó­naposra emelték fel. Hamaro­san törvényerejű rendelet sza­bályozza a szakmunkások he­lyét és bérezését is. Ez évben ezt a kérdést az állami gaz­daságoknál már megoldják, és sor kerül a tsz-ekben tör­ténő rendezésére is. Bogár Ferenc. Zongoraórán a nyíregyházi Állami Zeneiskolában. Hammel felv. Egy üzem a kamaszkorban Nemrég utópia, ma valóság — Eltűnnek a fabarakkok — Műszak után a klubban Az a bizonyos ötezer plusz az ÉRDÉRT mátészalkai telepén Rönkország közepén áll a „műemlék”. Kopott, esetlen falazatával kirí az összkép­ből: nyűtt cipő, vadonatúj di­vatos öltönyhöz. A tűzvésztől a tűzpiros almáig Oköritófülpösi séta — Egy országos hírű tánc alkotói ököritó. Ki ne olvasott, hal­lott volna erről a szatmári községről. Neve fogalom. Együtt emlegetik az 53 év­vel ezelőtti borzalmas tűz­vésszel. Móricz Zsigmond me­gyénk nagy író-szülötte meg­rázó riportban számolt ■ be a tűzvészről, melynek három­száznál több áldozata volt. ö mutatta meg a tragédiáért fe­lelős úri osztály bűneit, ép­pen az elevenen elégő emberi fáklyák fényénél. Ma fehér emlékoszlop áll a község közepén, emlékeztetve a tragédiára. Innen indulunk egy kis barangolásra Ököritófülpö­­sön, mert mai nevén így hív­ják a községet. Ösztönösen hatása alá ke­rül az ember az 1910 húsvét­ién bekövetkezett, a világot bejárt eseménynek. Szemta­núk még vannak: Farkas Ber­talan, Pinczés Lajos, Ari Sán­dor. Képes Gedeon. És mások. Ököritó azonban nemcsak a halálbálról nevezetes. LÁNYOK OTTHONA Festői környezetben áll egymás közelében három kas­tély forma épület. Egykor a Németh-családé volt, akik a hagyomány szerint a kuruc— labanc háborúk után árulá­sért kaptak itt birtokot. Ma leánynevelő otthon a Németh kúria, kilencven lány él és ta­nul a barátságos otthonban. Estók Józsefné az igazgatónő, akit a gyerekek „Zsuzsa néni­nek” hívnak. — Kilencven lány... — gondolkozik el. — Ahány, any­­nyi sors ... Vannak itt javító­ból ide került lányok. Kevés szeretetet kaptak ezek a gye­rekek az életben. Olyan kis­lány is van. akinek élnek a szülei, de évek óta egyszer se látogatták meg. Mi pótoljuk a családi otthon melegét... A leányotthon lakói Tyeres­­kova űrrepülőnő földre érkez­­tekor úgy határoztak, róla ne­vezik el otthonukat. Ehhez akarják most kérni Tyeres­kova hozzájárulását. Csendesek a szobák, a gye­rekek a parkban játszanak, a nagyobbak almát szüretelnek a 25 holdas kertjükben. Az igazgatónő villantja elő Ökö­ritó újabb nevezetességét, a Fergetegest. A FERGETEGES — Ebben az épületben ala­kult meg a Fergeteges. Itt tar­tották az első próbákat... — mondja. — Nemrég jubilál­tak. Szerény, de ízléses füzetecs­­ke kerül elő. a jubileum al­kalmából adta ki a járási ta­nács művelődési osztálya. Ebben a Fergeteges történe­te. „Egyszerű emberek gazdag művészete az ököritói Ferge­­ges. Olyan művészet, amelyet évszázadok zenéje ébresztett a nép szívében, s alkotott hosszú időn keresztül azzal a pazar változattal, amelynek ma is igaz csodálói va­gyunk ...” A Fergeteges, melyet az egyszerű emberek alkottak, vágyaikat a tánc nyelvén, fel­­szabadulási akaratukat szilaj tánctempóval fejezte ki. Né­meth Lili e népi kincsek meg­mentésére vállalkozott, gyűjtő munkát végezve illesztette össze e gyöngyszemeket, me­lyeket később megismert az ország. 1938-ban írta meg a Fergeteges koreográfiáját. Á még most is élő idős emberek: Farkas Bertalan, Szűcs Zsig­mond lábainak mozdulatairól vetette papírra a verbunkost, Szabó Lajosné, a közismerten Sári néni, s az azóta elhunyt Katona Józsefné mutatta be a kopogóst, az évszázados táncelemeket. — ök, az alapító tagok is táncoltak a jubileumi ünnep­ségen — sorolja az igazgatónő. — Az utánpótlás pedig innen kerül ki, az otthonból... Sokszor filmezték, fényké­pezték az együttest, már a múltban is felléptek Budapes­ten a Városi Színházban, jár­tak Kassán, Debrecenben, Munkácson, Kolozsváron, Nagybányán és egy sor város­ban. 1941-ben pedig Bécsbe is eljutott Tordai Imre és Farkas Gyula, bemutatva a Fergete­ges kampós táncbetétjét. A táncot rég a faluban mintegy 200-an tanulták meg, az ala­pítók közül Tordai Gusztáv és Nagy Zsigmond ma is táncol az együttesben. — Sajnos, nincs elég után­pótlás ... — mondják a fahr ban. — Sokszor kevés a pár, évek óta nincs megfelelő zene­kar ... ököritó nevét a katasztrófát okozó tűz, az elmaradottág tette ismertté ország, világ előtt. Később csodálatba ej­tették művészetükkel az or­szágot. Kár lenne, ha az a falu, amely közösen megal­kotta a Fergetegest, nem ápolná tovább a hagyományo­kat. JONATÁN Tűzpiros jonatán almákkal gördülnek ki a gépkocsik a községből, hogy elinduljanak a világ minden tájára a szé­pen csomagolt almák. Hamu és parázs helyett így ad hírt magáról ma már egy szatmári falu, amelynek életeleme a munka, a dal, a tánc, az élni akarás... Páll Géza. — Mentjük, amig lehet, hadd lássák vendégeink, hon­nan indultunk egykor. Kalauzolom hangosan fel­nevet: hiszen ez az „egykor” még mindössze két éve és kilenc hónapja volt. Máté­szalka peremén, ott ahol nem is olyan régen kacsák úszkál­tak a nádas között, 1961 el­ső napján új élet kezdődött Az ÉRDÉRT központ vállal­kozott arra, hogy a helybeli faipari vállalat itt lévő, kez­detleges lürészlelepét világ­hírű üzemmé fejlesztik. Utópia — mondták egyesek, hiszen mindössze egy barakképít­ményt és egy múlt századbeli gattert örökölt az új tulajdo­nos. Benedek Lajos igazgatón sem győztek sajnálkozni: ott­hagyja az óramű pontossággal termelő bútorüzemet ezért a bizonytalanért. Nehéz kezdet Nemcsak a termelés fel­futtatása volt az ÉRDÉRT célja a mátészalkai teleppel: Szatmár egyik legtöbb mun­kást foglalkoztató üzemét is szerették volna kialakítani. Elsősorban azoknak akartak munkalehetőséget teremteni, akik hetenként 300, vagy en­nél több kilométerre szakad­tak el családjuktól. Egy ak­kori újságcikk még kérdője­les címmel jelent meg: „Va­jon lesz-e munkásbázisa Szat­­márnak?" Alapjában indo­kolt volt a kétkedés, hiszen a munkásellátásnak a legele­mibb feltételei is hiányoztak itt. őszintén ÉS KERTELÉS NÉLKÜL 'Találkoztam Galagonya * Dezsővel és megkértem, tegye a kezét a saját szívé­re és mondja el őszintén, ker­telés nélkül, minden aggályos­kodást félretéve, mi a véle­ménye rólam. Galagonya ér­telmes, okos tekintete végig­mért, elmosolyodott és így vá­laszolt: — Kedves barátom, veled szemben nem nehéz őszinté­nek lenni. Ott nehéz, ahol az őszinteség kiábrándító, fájdal­mas és leleplező. De nálad ilyenről szó sincs. Rendkívül szimpatikus, kedves, megnye­rő modorú fickó vagy, akivel néhány percet eltölteni is tiszta felüdülés. Ne pirul), va­lóban így van. Az emberek szeretnek szerénységedért, amelyet talán egy kicsit túl­zásba is viszel, s ez lehet egye­düli hibád csak, hisz tudásod, műveltséged, látóköröd min­den vitán felül áll. S ha még ehhez hozzáveszem, milyen példás apa, férj, barát és elv­társ vagy, úgy gondolom, si­került megrajzolni rólad azt a képet, amely még mindig csak szerény mása a te való­ságodnak, — rázta meg a ke­zem Galagonya és ráztam meg én az ő őszinte, tárgyilagos és mélyen elemző kezét... Két hét múlva áthelyeztek egy másik vállalathoz, szeré­nyebb beosztásba, de maga­sabb fizetéssel, saját kérel­memre, mert tibetiül tanulok, s tanulmányaimban akadályo­zott igazgatói beosztásom. Üjabb egy hét múlva hallom, ígért és biztosított az ÉRDÉRT. Építőbrigádja da­colva a hideggel, három hó­nap alatt felhúzta a legszük­ségesebb épületeket, az Iro­dákat, később megépült az ebédlő, a konyha, a korsze­­szerű mosdó-zuhanyozó, a női és a férfi öltöző. Így is ne­héz volt az indulás: félezer ember sorsának, munkájának irányítása nem ment simán. Először is felöltöztették a dol­gozókat új, meleg munkásru­hákkal. Váratott magára a konyha és az ebédlő megnyi­tása: 1962 januárjáig tarisz­nyából étkeztek a dolgozók. Télre már ezren dolgoztak itt. Nem volt pénz újabb korszerű beruházásra, s ezért rohammunkával formáltak 18 fabarakk-melegedőt . Búcsú a tarisznyától Már ekkor, az üzem ka­maszkorában is mutatkozott a telep üj arculatának néhány vonása. Nemcsak földrajzilag, (új kerítés a 33 holdas porta körül, kövezett közlekedési útvonal, vízhálózat, merész ívű, új melegedők, portásfül­kék) hanem a munkások éle­tében is. Először még propa­gandát kellett csapni az üze­mi konyhának, a faluról be­járó dolgozók idegenkedtek tőle. Ma már három turnus­ban majdcsak félezren fo­gyasztják itt a főtt ételt de­hogy Galagonya, volt vállala­tom egyik összejövetelén tö­mören így fogalmazta meg ró­lam alkotott őszinte vélemé­nyét: — Ilyen ostoba marhát még nem láttam bőgni a jászol előtt... S ráadásul milyen nagyképű, durva és faragat­lan fickó... Nem csodálom, hogy retteg tőle mindenki, s elsősorban retteg a családja... — mondja Galagonya és me­legen, őszintén megrázta új igazgatója kezét... Tegndp találkoztam Burbu­­lyával, osztályom egyik dol­gozójával, aki megrázta ke­zem és őszintén, kertelés nél­kül kezdte mondani: — ...rendkívül szimpatikus, megnyerő fickó vagy, akivel néhány percet eltölteni is tisz­ta felüdülés... Adtam neki egy akkora po­font, ' hogy a csillagos eget is trappista sajtnak nézte... Elő­legben! Gyurkó Géza. lenként, osztályos étteremnek beülő helyiségben. A heti menüt a dolgozók héttagú bi­zottsága állítja össze minden kedden, Boylert szereltek fel a mosdókban, munka után a zuhanyőr el sem tudja ker­getni az embereket a forró víz mellől. Esténként, műszak után benépesül a klubhelyi­ség, kattan a tv-kapcsoló, elő­kerülnek a könyvek, a társas­játékok, a fiatalok twistet pergetnek a magnón. Itt tart­ja rendszeres próbáit a 120 tagú üzemi énekkar, a tánc­csoport, amely nyáron nagy sikerrel szerepelt a keszthe­lyi folklór fesztiválon. És itt adnak egymásnak találkát sportolók, vérbeli szurkolók: ez az üzem a gazdája a Má­tészalkai MEDOSZ sportkör nyolc szakosztályának. Dr. ■, üzemi orvos Megállunk egy festék szagú épülettömb előtt: orvosi ren­delő, e héten adják át. Üze­mi orvosuk lesz hamarosan, aki vigváz a rakodómunká­sok, a háncsolók és a füré­­szesek egészségére. De rend­szeresen ellátogatnak ide a pedagógusok is: kihelyezett osztályokban végzik többen az általános iskolát, techni­kumban, gimnáziumban hu­szonegyen járnak, hat egye­temistának juttat havi 500-500 forint társadalmi ösztöndíjat az üzem. Szakmai képzésben jelenleg 130 dolgozó vesz részt — házon belül. S vajon nem a munkásbá­zis formálását jelzi-e az is, hogy felére csökkent a bal­esetek száma, mert biztonsá­gos rönkberakókat vásároltak, s mert nagy súlyt helyeznek az oktatásra, a havi szemlék­re? Szűnőben a kezdeti türel­metlenség. A dolgozók látják, erejéhez mérten szüntelenül gondoskodik róluk az állam, ötmillió forintot költöttek az utóbbi két és fél évben szo­ciális kiadásokra: borítékon kívül ez 5 ezer forint pluszt jelent dolgozónként! S már együtt a pénz a következő lépésre: jövőre nagy teljesít­ményű porelszívó-berendezést kap a központi csarnok. Angyal Sándor. ^fagyarorszáíi 1963. október 11. 3

Next

/
Thumbnails
Contents