Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-09 / 236. szám

A szakszervezetek nevelő tevékenysége megyénkben (Ma nkatárs unktól) A SZOT plénumának pén teki ülésén a szakszervezeti vezetők foglalkoztak a szak­­szervezetek nevelő munkájá­val, vitáztak azokról az esz­közökről és lehetőségekről, amelyek segítik a dolgozó tö­megek nevelését, a szocialis­ta öntudat, erkölcs és életíor ma kialakítását. Az ülésen részt vett Kiss Elek, a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsá­nak művelődésügyi munka­társa is. , * l*!i — A szakszervezeti munka viszonylag új eszközei közé tartoznak a politikai iskolák — mondta Kiss Elek munka­társunknak — amelyek me­gyénkben már a második éven működnek. Az első év­folyam 72 helyen összesen 1800 hallgatóval, a második évfolyam — amely 80 helyen indult — 2000 hallgatóval rendelkezik. A politikai isko­lák évi nyolc előadásán a szakszervezetek szerepéről, a tervszerűségről, a tervgazdál­kodósról, a dőlgozók nemzet­közi összefogásáról és a szak­­szervezeti mozgalom egyéb alapvető feladatairól beszél­getnek, vitáznak a hallgatók. A kötetlenebb oktatási forma véleménynyilvánításra készte­ti a részt vevőket­— A szakszervezeti nevelő munkában nagy szerep jut az általános és középiskolai fel­nőttoktatás megszervezésé­nek. Megyénkben a tavalyi oktatási év végén közel 4 ezer szervezett dolgozó vizsgázott az általános iskola osztályai­ban. A korábbi évinek ez két­szerese. Az idén pedig még ennél is nagyobb az érdeklő­dés. A Vörös Október Férfi Ruhagyár nyíregyházi részle­gében a munkások 40 száza­léka vesz részt állami okta­tásban; ehhez hasonló jó arány más üzemekben is van. Azonban meg kell említenünk a másik végletet is: a kis-Kötetlenebb oktatási forma Könyvtárfejlesztés Helyes profil kialakítása a művelő­dési -házakban Központban az analfabétizmus várdai vulkánban például a munkások 40 százalékának még a nyolc általános iskolai végzettsége sincs meg. Ez az arány az országos átlagon alul van• — A szakszervezetek neve­lő munkájához jelentős segít­séget adnak a könyvtárak, an­nak ellenére, hogy létszám- és helyiséghiánnyal küszködnek. Megyénkben 25 önálló és 58 letéti szakszervezeti könyvtár van- Az olvasóátlag sokkal jobb, mint az állami közmű­velődési könyvtárakban, azon­ban az olvasólétszám növe­lésére sok helyen még min­dig nagy erőfeszítéseket kell tennünk. Gyengén működik a Nagyhalászi Kendergyár szak­szervezeti könyvtára, itt a dolgozóknak csak 5—6 száza­léka olvasó. A SZOT hatá­rozata szerint a száz fős lét­számon felüli üzemekben — ahol szakszervezeti könyvtár van — minden szervezett dol­gozó évente 5 forintot köteles fizetni a könyvtár fejlesztés­re. — A kultúrotthoni munka, mint a szakszervezeti nevelő­tevékenység fontos eszköze megyénkben is egyre színvo­nalasabb lesz. Nyolc műve­lődésügyi intézményünkben számtalan művészeti csoport tevékenykedik- A nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelődési Házban az idei népművelési évadban új szakkörök indul­tak: művészi torna, és kép­zőművészeti szakkör. ' Három helyen működik bábcsoport. Nyírmadán, Kisvárdán és a Nyíregyházi Vasutas Kultúr­­otthonban. Korábban a nyír­egyházi művelődési házak kö­zött egészségtelen verseny­­szellem volt, s ezt a rivalizá­lást igyekezett megszüntetni a megyei tanács művelődési osztálya és az SZMT azzal, hogy a városban lévő műve­lődési házak tevékenységét összehangolta és mindegyik intézmény sajtos profilt ala­kított ki. Mátészalkán azon­ban még mindig ellentét van az állami és a szakszervezeti művelődési ház között. A közös cél — a népmű­velés — színvonalasabbá és hatékonyabbá tétele érdeké­ben a községi népművelési tanácsoknak sürgősen tenniük kell — ott, ahol ez még elő­fordul — az ilyen káros ver­senyszellem megszüntetéséit. Késő este van. Most jöttem haza a tanács­ülésről. Halkan vetkőzöm, ne ébredjen fel a család. Kimé gyek a konyhába mosakod­ni. (Mert fürdőszobám egy sincs — gondolatom szám­talan.) Közben felidézem tu­­ílajdonképpen miért ia vol­tam ezen az estén ilyen fel­indult. No, igen! Az analfabétiz­mus! A tanácsülésen azt ál­lítják, hogy főleg a pedagó­gusokon múlik! Nem mon­dom, hogy nincs igazuk, de állítom, hogy csak részben. Első osztályt tanítok 40 gyerekkel. A legfiatalabb 6 éves. a legidősebb majdnem 16. — Ráadásul itt az isko­lareform első éve: új könyv, üj tanterv, új módszer és régi, de újra megerősített jel­szó: „Buíkásmentes első osz­tály!’* iNem panaszkodom, sőt minden erőmmel azon vagyok hogy maradék nélkül eleget tegyek annak az utasításnak amelyet a felső szervek és a lelkiismeretem diktál. És csak ezután jöhet az analfabétizmus! Mindjárt, az elején elárulom, hogy nagy odaadással látott hozzá a mi fan-e értelme a zenetanulásnak ? Hangversenysorozat középiskolásoknak Zene és Irodalom az iskolai tananyaghoz kapcsolva A megyei tanács művelődési osztálya tervbe vette, hogy a megye községeiben az 1963— 1964-es évadban hangversenye­ket rendez a középiskolás if­júságnak. A hangversenyeket az iskolai tananyaghoz kapcso­lódó tartalommal, tervszerűen felépített tematikával négyes bérletben valósítják meg. A műsorok zenei anyagát irodal­mi művekkel illusztrálják, hogy ezzel egy-egy korszak ké­pe mind teljesebben bontakoz­zék ki az ifjú hangversenylá­­togalók előtt. A hangversenysorozat meg rendezésével azt a célt akar­ják elérni, hogy iskolákban folyó esztétikai nevelést minél jobban kiegészítsék, és igényes közönséget neveljenek azokban a közönségekben, amelyek a rendszeres hangversenyéletbe csak - a jövőben kapcsolódnak be. A következő évadban hat községben: Nagykállóban, Nyírbátorban, Fehérgyarmaton, Kisvárdán, Mátészalkán és Ti­­szalökön szerveznek bérleti hangversenyeket nég'y soro­zatban. A sorozat első hangversenye: „Európai virradat A tanulók a reneszánsz és a barokk korá­nak zeneirodalmával ismer-1 kednek meg Kocsis Albert he­gedű- és Szendrei Karper László gitárművész előadásá­ban. :„A klasszicizmus mestered” című második előadásban Haydn, Mozart, Beethoven műveiből nyitányt, versenymű­vet és szimfóniát mutat be a postás szdmfónikus zenekar neves fővárosi hegedűművé­szek közreműködésével. A műsort vezényli Vasady Ba logh Lajos és Sulyok Tamás. A sorozat harmadik részé­ben „A romantikus Európa” címmel Schubert, Schumann. Mendelssohn, Brahms, Grieg. Liszt, Verdi, Muszorgszkij és Chopin műveiből kapnak Ízelí­tőt a hangversenylátogatók. Közreműködnek a megye ze­neiskoláinak művésztanárai, valamint budapesti szavalómű­vészek. A műsort Vikár Sán­dor a nyíregyházi Zeneiskola igazgatója ismerteti. „A népdaltól a zene nagy mesteréig” című harmadik előadásban a népköltészetet mint a nagy alkotások ihlető­­jét ismerik meg a középisko­lás hangversenylátogatók. A műsorban közreműködik Jan­­csó Andrienne, Török Erzsi Szlay József cimbalmon és Ka­tona Ágnes zongoraművészek. Tomasovszky István. Mi értelme van annak, hogy a mostani fejlett tech­nika mellett időt és energiát lefoglaló, évekig tartó fáradtsá­gos munkával zenét tanuljunk, vagy tanuljanak gyermekeink? Ezzel a kérdéssel fordult va­laki hozzám a zeneiskolai be­iratkozások alkalmával- A kérdés eléggé megalapozott és komoly ahhoz, hogy elgon­dolkozzunk rajta s válasz»lni próbáljunk rá. Hiszen a zene immár nem kiválasztottak tu­lajdona, annyira nem az, hogy szinte hétköznapi „használa­ti cikké” vált, amely elől né­ha már menekülni is szeret­nénk, gondoljunk csak az ut­­cáf, vagy a strandokon b üge­tett hangszórókra, a nyitott ablakok mellett felerősített rádiókra stb. Rántáskeverés közben, ebédelés alatt csak egy gombot kell elfordítani s máris hallgathatjuk akár a IX. szimfóniát, vagy a leg­újabb jazz slágereket. Mi ér­telme van a fáradságos hang­szertanulásnak, amikor a ta­nulók nagy többsége úgy sem ér el olyan magas fokot, hogy kielégíthetné saját maga, vagy hallgatósága művészi igé­nyeit? A kérdésre a felelet nem egyszerű, s hozzá a művé­szetek lényegének több rétü elemzése szükséges. Itt csak néhány kérdést szeretnék ez­zel kapcsolatban megemlíte­ni. Mindenekelőtt le kell szö­gezni, hogy a zene technika általi elterjedettsége, 'népsze-Megjelent a Társadalmi Sxemle októberi sxáma A Társadalmi Szemle leg­újabb száma első helyen La­kos Sándor Vitáink és a szo­cializmus építése című cikkét közli. Az 1918-as polgári demok­ratikus forradalom 45. év­fordulójára Hajdú Tibor írt cikket, kiemelve benne a tö­megek forradalmi fellépésé­nek döntő jelentőségét. A le­nini normák érvényesülésé­ről, a megyei és járási párt­­bizottságokban megvalósult kollektív vezetés eredményei­ről Bárányos József cikkét olvashatjuk. Huszár Tibor ta­nulmánya eg. erkölcs fejlődé­séről, ennek folyamatosságá­ról és egyben szakaszosságá­ról szól. A „Szemle” rovat arról nyújt tájékoztatást: hogyan hasznosítják műszaki szakem­bereik munkáját a kohó- és gépipari üzemek. Tordai Zá­­dor konzultációs cikke rövi­den ismerteti az egzisztencia­lizmus lényegét és a marxiz­musnak ezzel a polgári filo­zófiával szembeni állásfogla­lását. A „Nemzetközi szem­le” rovatban a francia gyar­matosítóktól megszabadult Al­géria fejlődését elemzi Vár­­konyi Tibor tartalmas cikke. A testvérpártok folyóiratai közül most a „Cuba Socialis­­ta” idei számából ad szemel­vényeket a Társadalmi Szem­le. A folyóiratot könyvismer­tetések egészítik ki, továb­bá a „Tájékozódás" című ro­vat, amely a külföldön fel­merülő, figyelmet érdemlő kérdésekről ad rövid tájékoz­tatást rűsége nem mindenben hasz­nált magának a zeneművé­szetnek- Valamikor a zene ünnepi hangulatot árasztó, él­ményt adó, még a tánczene is nemes szórakozást nyújtó művészet volt Ma ez az ün­nepi hangulat felhígult hét­köznapi, közönséges és prob­léma mentes szórakoztatás az egyetlen célja. (Ezért van szükség az élményt adó élő, hangversenyzettére, hangver­senylátogatásra!) A zene is mint minden művészet tükrö­zi a világot s a visszatükrö­­aés célja: megváltoztatni a valóságot. Ez a felismerés pe­dig máris kiemeli a művé­szet nevelő szerepét. Tolsztoj szerint a művészet célja: az élet tanítása. Nyedosivin ki­váló szovjet esztéta ezt így foglalta össze: „A művészet a világ megismerésének és át­alakításának hatalmas eszkö­ze”. Lenin köztudomásúlag nagyon szerette a zenét és szí­vesen hallgatta Beethoven „Appassionata” szonátáját- De mondjuk csak meg őszintén, vajon Beethoven zseniális mu­zsikája minden előképzettség nélkül, teljes tartalmában és teljes mélységében utat taiál e minden munkáshoz, paraszt­hoz, értelmiséghez? Lenin a kultúra magas fokán állott, ismerte az orosz és nyugat­európai művészetet. A kultúra birtokában lenni pedig azt je­lenti, hogy sokat, nagyon so­kat kell tanulni. Feltétlenül szükség van a művészet társadalmi szerepé­nek újabb tudatosodásához. A szocialista társadalom nem nélkülözheti a művészetet, így a zeneművészet valóságot tükröző képességét sem. Vikár Sándor. tantestületünk. Hiszen vég­eredményben társadalmi ügy és ráadásul nem is ingyen keli végezni! De most jön a neheze! Elhatároztuk, hogy a mi 3500—4000 lelkes falunk­ban legalább 30 analfabétát írástudóvá teszünk ebben az évben. Családlátogatásaink során szorgalmasan kikérdez­gettük a szülőket, kiket is­mernek, akik nem tanulhat­tak meg annak idején írni-ol­vasni. Kértük jöjjenek fel este az iskolába, hogy ott közösen megbeszélhessük, hogyan ta­nulhatják meg minél hama­rabb a betűvetést. Alig jött el 10 ember. Üj módszert kezdtünk. Min­den kartárs ahhoz a család­hoz ment el, amelyiknek a ' gyerekét tanította. Nyomó® okunk volt: „ki fogja taníta­ni a gyerekét, hogyan fogja ellenőrizni az otthoni mun­káját, ha ő maga sem ismeri a betűket”. Mindenki ideges­nek, elfoál altnak mondatta magát, sőt a cinikusabbak még azt is megjegyezték, hogy azért van a tanító, hogy tanítsa meg. A merészebb kartársak, még olyat is ígértek, hogy hájhoz járnak tanítani. A válasz: „Otthon szégyellem a családtól, meg a kicsiktől.” Holnap újrakezdjük, ha ma elfáradtunk. És vélünk lesz­nek a tanács dolgozói, a tsz. vezetői is. így közösen’ hát­ha hamarabb sikerül! B. J. tanítónő Nem ment — kihagyjuk? Megyénk szatmári részé nők legjelentősebb és legmoder­nebb üzeme a Mátészalkai ÉRDÉRT Vállalat. A tiszta és példásan rendezett tele­pen 1182 ember dolgozik. Az ÉRDÉRT Vállalat ve­zetősége az elmúlt években a kulturális tevékenységből 1* jelesen vizsgázott és a szak­­szervezeti titkár tájékoztatá­sa szerint a napokban is ösz­­szeűlt az üzem vezetősége, hogy megtárgyalják az évi kultúrmunkát. Azonban most furcsa, érthetetlen határoza­tot hoztak az értekezleten. A szakszervezeti titkár sza­vaival élve, „mivel az elmúlt évben ez nem a legjobban ment, ezért ebben az évben ezt kihagyjuk.” Azt hiszem kissé élhamarkodták a dön­tést, mert az ÉRDÉRT Vál­lalat 1182 dolgozójából párt­­óktatáson előreláthatóan 150, szakszervezeti politikai isko­lán 100, szakmunkásképzésen 120 és egyéb iskolákban kö­rülbelül 100 dolgozó tanul, számolva a lemorzsolódással, mintegy 800 ember marad, aki semmiféle oktatásban nem vesz részt. Ennek a 800 em­bernek a szakmai, ideológiai és tudományos képzését egy évre csak úgy „kihagyni” aáí hiszem ielkiismeretlenség vol­na! Kuknyó János, Válaszol az illetékes Superbenzin ügyben Lapunk szeptember 19-i szá­mában megjelent „Super bosszúság” címmel Semegi Já­nos záhonyi lakos panasza, melyre az ÁFORT Vállalat a következő választ küldte: „Semegi János elvtárs, a kisvárdai járási pártbizottság instruktora a superbenzin be­szerzési nehézségeit kifogásol­ja. Panaszából úgy tűnik, mintha a felsorolt nehézsége­kért kizárólag az ÁFORT Vál­lalat volna a felelős. Köztudomású, hogy vállala­tunk magánszemélyek részére üzemanyagbélyeget nem hoz forgalomba, ezzel kizárólag a Magyar Posta foglalkozik. Te­hát azért, hogy a panasztevő Nyíregyházán jegyet nem ka­pott, nem a mi vállalatunk a felelős. Tudomásunk szerint minden postahivatal — így a kisvárdai is — amennyiben ilyen igény merül fel, super­benzin jegyet is árusít. Más kérdés, hogy a kisvár­dai kirendeltségünkön super­benzin nem kapható. Ezzé! kapcsolatban közöljük, hogy superbenzint éppúgy, mint egyéb üzemanyagot, kiskeres­kedelmi fogyasztásra csak a kúthálózatunkon keresztül hoz­hatunk forgalomba. Egész ki­vételes eset, hogy Nyíregyhá­zán a kirendeltségünkön su­perbenzint árusítunk magán­­személyek részére. Ennek oka, hogy az utóbbi időkben oly mértékben növekedett a su­perbenzin igény, amilyen ütemben vállalatunk kútháló­zatát bővíteni már nem képes. Ez csak ideiglenes jellegű és amint Nyíregyházán mód nyí­lik arra, hogy egy kútoszlopot superbenzinre átállítsunk, itt is megszűnik a kirendeltségen a magánfogyasztók kiszolgálá­sa. Arra vonatkozóan pedig, hogy Kisvárdán superbenzin kutat állítsunk fel, egyelőre nincs mód, miután 1964 év végéig terjedő beruházási ter­vünkben — amit már felettes szerveink elfogadtak — ilyen beruházás nem szerepel. 31 ér az Alkaloidában Tanácskozás a mechanikai konstrukciókról A Technika Házában mechanikai konstrukció kon­ferencia kezdődött, amelyet a Híradástechnikai Tudományos Egyesület rendezett a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság támogatásával. Az ötnapos tanácskozáson kö­rülbelül félezer hazai és több mint 50 külföldi — szovjet, csehszlovák, lengyel, német, angol és osztrák — szakem­ber vesz részt. . A konferencia összehívását — amint megnyitójában Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke elmondotta —- a hiradástech-Tiszavasváriban járva az Al­kaloida bejáratánál elhelyezett hirdetőtáblán — hirdetmények, felhívások, rendelkezések kö­zött — gépelt kis papírlap ra­gadta meg figyelmemet: Nyug­díjba menésem alkalmával ez­úton búcsúzom az üzem min den dolgozójától és kívánok további jó munkát. erőt. egészséget a soron következő feladatok elvégzéséhez. Tiszavasvári, 1963. szeptem­ber 30. B. Nagy Bálint. nikai kutatások rohamos fej­lődése tette szükségessé. Ré­gebben egy—egy újabb áram­köri megoldás, stb. elméleti kidolgozásával nagyjából lépést tudott tartani szerkezeti — kons-tukciós — megvalósítá­suk is. 1945 óta azonban az al apíku tatások egyre gyorsu­ló ütemben termelik ki a mind korszerűbb megoldá­sokat, úgyhogy ezek gyakor­lati értékesítésére csak akkor van lehetőség, ha a megfelelő szerkezetek kialakításának! munkáját céltudatos irányí­tással hasonló színvonalra si­kerül fejleszteni Varga János igazgató beszélt volt munkatársáról. „Úgyszól­ván itt kezdte munkás életét a gyár születésénél. Az üzemmel 1932 szeptember 20 óta állt al­kalmazásban velem együtt, így 31 éven keresztül közvet­len munkatársam Volt. Na­gyon kötelességtudó, szorgal­mas, becsületes munkásember. A gyáron belül bármilyen munkaterületre állították is, megállta a helyét és mindig feljebb került, jó szakmunkás­sá vált. 1959-ben jó munkája jutalmaként kapta meg a „Vegyipar Kiváló Dolgozója” címet, kitüntetést. Mint a derítő szivattyú mo­torkezelője ment nyugdíjba szeptember 30-án, amikor könnyes szemmel öleltük át egymást. Búcsúzott a mun­katárs, a munkatárstól, az igazgató a beosztottól, barát a baráttól a 31 évi nehéz, küz­delmes, de eredményes munka után. Kricsfalussy Bála tudósító ^fcíaiyarorszáf 5 1963. október 9.

Next

/
Thumbnails
Contents