Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-05 / 233. szám
:g kell tanulni Hatmillió forinttal emelkedik jövőre a városi tanács költségvetése BendkíviUi tanácsülésen vitatták meg az 1964. évi költségvetés^teivezetet Pénteken délelőtt rendkívüli ülést tartott a Nyíregyház Városi Tanács, A tanácsülésen a* 1964. évi kqgaéafejlesítétd és költségvetési tervjavaslatokat tárgyalták meg. A községfej Ieszté?i tervjavaslat vitájában a tanácstagok közül sokan hozzászóltak és újabb javaslatokkal egészítették ki az előterjesztést. A hozzászólásokra és interpellációkra Bíró László, vb. elnök és as érintett osztályvezetők, szakelőadók adtak választ. Végül is a köz-« sógfejlesztée tervjavaslatát, a módosító indítványokkal együtt a tanács egyhangúan elfogadta. Harminchatmillió kulturális Gálokra Ezután került sor a második napirendi pont tárgyalására; a felülvizsgált 1964. évi tanácsi költségvetés tervezet vitájára. Mint e-a az előterjesztésből kiderült, a költségvetés 57 millió 628 ezer forintos kiadási előirányzata több mint hatmillió forinttal több mint az ez évi kiadási előirányzat, Több mint egymillió forinttal emelkedőit például a gazdasági ágazat kiadása, és jelentősebben többet költenek mind az egészségügyi-, szociális, valamint a kulturális-, rend és jogbiztonság-, és igazgatási ágazat&k költségeinek fedezésére. A költségvetés kiadásaiban a legnagyobb összeget — 35 millió 873 ezer forint — a kulturális ágazat képviselj. Az erre a célra előirányzott összeg több mint négymillió forinttal magasabb, mint az ez év} terv. Ebből a* összegből 15 óvoda, 16 általános iskola, nyele általános iskolai napközi otthon, négy gimnázium. ugyanennyi kollégium működését és az ezzel kapcsolatos más természetű kiadásokat kell biztosítani. Közel 100 ezer forinttal emelkedik például a könyvtárak fenntartására és fejlesztésére fordított összeg, amely jövőre eléri a 344 ezer forintot. Az egy főre eső könyvellátottság emelése érdekében a már Arcok, tmbtrtk Gyula bácsi nyugdíjba ment Gyula bácsi sohasem tartott ébresztőórát a szobában. Anékül is talpon volt már reggel hatkor. Seperte az udvart, vizet hozott, fát vágott, kipucolta unokái cipőjét, (pedig már V—VI. osztályosok) öltözködés közben reggelizett. Munkahelyéről egyszer sem késett el. Mindennap valóságos kis tömeg állt pultja előtt az Állami Áruház cipőosztályán. Korát meghazudtoló fürgeséggel rendezgette az árut és ha egy szám kifogyott, futott ie a raktárba. Jó munkáját tucatnyi kitüntetés, oklevél dicsérj. De számára az volt a legnagyobb dicséret, ha a vevő elégedetten távozott. Mindenkihez volt agyegy kedves szava, s még akkor is mosolyt erőltetett az arcára, ha felesége betegen feküdt, vagy rossz jegyet hoztak haza a gyerekek az iskolából. És szerdán hiába várta az áruház portása Kovács Gyula bácsit, nem jelentkezett. Még kilenc órakor is ágyban feküdt, amire nem volt példa az utóbbi 10 évben. — Emlékezetessé akarom tenni a nyugdíjazásom első napját — mondotta s a fal felé fordult. Várta ezt a napot, de félt is tőié. Mi lesz ezután? Nem a kereset miatt, fgaz, nem sok a nyugdíj, de egy olyan asszony, mint a felesége, szépen be tudja osztani. Gondtalanul megélnek belőle. Végleg elszakadni az áruháztól? Ezzel a gondolattal sehogyan sem tudott megbarátkozni. Délután behívatta az igazgató. Amikor belépett az irodába, népes csoport fogadta. A párt, a szakszervezet képviselői, volt munkatársak, barátok. Meleg szavak kíséretében átnyújtották az ajándékokat. És Gyula bácsi, bár a nehezen lágyuló emberele közé tartozik, fátyolos hangon köszönte meg a jókívánságokat, ajándékokat. — Aztán ne felejtsen el bennünket Ha erre jár, feltétlen nézzen be. Gyula bácsi másnap reggel már benn volt. Amikor megpillantotta a vásárló tömegei a volt pultja előtt, odaállt és éppen úgy, mint 10 óv alatt ki tudja hányszor, feltette a szokásos kérdést. — Tessék parancsolni. Mivel szolgálhatok? Bogár Ferenc. meglévő 13 ezer 468 kötet számát jövőre 21 ezerre emelik, Eigyeiembevévg az egyre nágyóbb számban tanuló felnőttek igényeit, erre a célra — általános és középiskolai szinten — több mint 660 ezer forintot biztosítottak a költségvetést tervezetben. Jelentős út- és hiúfelújítások A gazdasági ágazat költségvetésében fontos helyet foglal ej a tanácsi utak és hidak felújítására és kgrbantar.ásara, valamint a tervezésre fordított összeg. Erre a célra négymillió forintot, az ideinél mintegy félmillió forinttal többet költenek jövőre. A tanács hozzájárult ahhoz, hogy az eddigi 102 helyett 114 grra rászorulónak biztosítsanak szociális segélyt. Ezt az összeget a költségvetési kereten felül, függő tételként terjesztik jóváhagyás végett a megyei tanácshoz- Megállapj, tóttá a tanács azt is, hogy a költségvetési tervezetben a bevételi kerettel szemben 927 ezer forint többletigény lelentkezik. A bevétellel le nem fedezett kiadási előirányzatot a tanács indokoltnak tartotta és jóváhagyás végett ezt is a megyei tanácshoz utalták. A felülvizsgált 1964. évi tanácsi költségvetéstervezetet a rendkívüli tanácsülés egyhangúan elfogadta. Tantermen kívül A* „5s§zetáiicolt*‘ televíasió — Tanuló felnőttek előléptetése — Bizony ez glees, bácsi ösztönösen a kanyart keresi a faluba tévedt idegen Tiszakanyáron. Mest csak a kanyarokról kaphatta nevét ez a község. Kovács Ferenc nyugdíjas tanító, aki negyven évig tanította betűvetésre, olvasásra a község apraját, negyjét, ha lom feljegyzést őriz Tiszáké nyár eredetéről. Valamikor Kanyar-pusztának hívták a települést. A tatárdulás után püspöki birtok terpeszkedett a vidéken, innen látták el fával az ország templom-építkezéseit. Ma mér mindez történelem, amely osztályfőnöki órán nyújt ismereteket a gyerekeknek. Bemutatni a falu jövőjét Sok minden kötheti a szülőföldhöz az embereket, s mikor a fiatalok elmennek városra, leginkább arról esik szó; igen, mert nipcs hol szórakozni nem foglalkoznak velük. De a mértéktartó patriotizmus, a szülőfalu levegője, nem marasztaló? — De, igen! — erősítik meg a kanyári pedagógusok. — S legalább annyira, ha jobban eléjük tárul a jelen és a falu jövője... Kanyár-pusztának, azaz Ti szakanyárnak is megvan az évtizedes fejlesztési terve Egészséges falúközpont, levegős utcák, terek, modern középületek... öt—tíz év sokat formál majd Tiszakanyár képén, jó lenne, a nevelők, és tanácsi emberek szaván kívül, képekkel, szemléltető eszközökkel is bemutatni. — Mindössze négy házassá got kötöttek az idén a községben. — mondja panasznak is beillőén az anyakönyvvezető. — Elpártolnak a fajúból a fiatalok... Persze a község múltjának, jelenének és jövőjének puszta ismerete kevés ahhoz, hogy ne Öregedjen, ne tartson az 55— 60 éves korosztályú falvak felé Tiszakanyár. Több kell ide, leginkább a sokat emlegetett gazdasági alap. De most nem erről szólunk, hanem egy má sík „örök témáról”: rpit találnak a munkán kívül helyben a falu dolgozói. A legifjabbak Balogh Mihálynéval és Bácskáról Jenövei beszélgetünk. Baloghné az általános iskola igazgatója, akinek az édesapja a község történetét író Kovács Ferenc. Baeskárdi Jenő tanár, — Kevés faluban kedvelik annyira a zenét, az éneket, mint. nálunk. A faluban állandó hatvan—hetven fős énekkar van, az ifjú nemzedéket pedig a mandolin hódította meg. Évek óta peng a mandolin az iskolában. A legifjabbak nem unatkoznak, egyelőre nem vágynak el a faluból. Egész évben gondoskodik erről az iskola, van bőven tanulni való. Nyáron mindig kirándulásra utazik a kanyári tanulónemzedék. Már gyűjtik a takarékkönyvbe a 300 forintot személyenként a siófoki üdülésre. Sok ezer órát dolgoztak a tsz-nek, amiért pénzt kapnak. Megtalálják e helyüket a faluban... A kritikus korosztály De milyen elfoglaltságot találnak az általánosból kikerült fiúk, lányok, akik nem tanúinak tovább középiskolában? Közülük kerülnek ki akik a megyét, az országot bejárják. Velük törődik a legkevesebbet a község. Bár fqiyik a tanulás a továbbképző iskolában, ijy nen néhányan szakmunkástanfolyamra is elmennek- De ez kevés marasztaló, — Pedig van jó kuitúresoportunk! — veti ellen az igazgatónő. — A táncosok a Iá bykkal keresték meg a televíziót, amely a művelődési otthonban áll. Egy járási kulturális versenyen a fiatalok „összetánoolták" a televíziót. Egy kicsit gondolkodásra késztető, hogy mindent így kell összehozni Dicsérendő, hogy ilyen hasznos babérokkal térnek haza a kanyári táncosok, kórustagok De hol marad a helyi gazdasági vezetők támogatása? Párosul-e ezzel a törekvéssel. Némiképp magárautaltság ez. Márpedig époen a 14—16— 18 éves nemzedék a kritikus korosztály, velük kellene árnyaltabban és bőkezűbben foglalkozni. Megjegyzendő, nem elsősorban anyagiakról van szó. Ez a kritikus korosztály esik ki leginkább a művelődési körből. A felnőttek S végül az idősebb nemzedék. Ök kevésbé cserélik fel otthonukat más vidékkel- Inkább a megszokás köti őket a faluhoz, amely egyik nap sem az, mint azt megelőzően. Változik. Tiszakanyáron este felnőttek váltják a gyerekeket az iskolapadokban. Ez nem újdonság. De hogy a felnőtt diákok átlaga 3,71 erősebb a nyilvános tanulókénál, s hogy akik tanulnak, mint Bariba Balázs, Eakatos Elemér és a többiek, tudásuk jutalmául magasabb beosztást kapnak a tsz-ben, — mér figyelemre méltó. — És a színházlátogatás, A szomszédos Dombrádra szokott átmenni a „falu". S ma már egyre kevesebb az olyan asszony, aki bújva megy, nehogy megszólják- S egyre több aki még büszke is rá... — magyarázza az igazgatónő. És hozzáteszi: — Alig van olyan művészeti ág, tudomány, amelyről ne hallanának előadást a téli estéken. Csak egy „fedőt" ke}'l összeverni és tódul a nép a rendezvényekre, így van ez a szülőt értekezleten is, újabban a nevelői értekezletre is meghívnak szülőket. Egy apró epizóddal zárul a beszélgetés: giccses mázoimánpyal házalt a falúban egy ócskák Az iskola elé érve 3 gyerekek szinte kórusba kiabálták: bácsi, ez glees,„! Pál! Géza. * 2 OLASZORSZÁGI ÚTI JEGYZET Közlekedés olasz módra — Ember, ha ez útra mész nem biztos, hogy vigasza térsz, Ne nézd a tengert, mert olszédülsz- Roszszabb lesz, mintha repülőgépen utaznál. Ha jól megpakoltad gyomrod és nem figyeled a tájat, átvészeled az út izgalmait. Majd drámai hangsúllyal hozzáteszi: tökéletes csendet kérek, különben nem vállalok senkiért felelősséget. Mindezt attól az olasz gépkocsivezetőtől hallgatja az Olaszországba tévedt túrista, aki bátorságot vesz magúnak ahhoz, hogy beüljön valamelyik olasz autóbuszlársaság Rómából Nápolyba haladó gépkocsijába. Az út kétharmadrésze a tengerparton óriás; sziklatömbökbe vájva és robbantva halad. Hogy ne legyen túlságosan egyhangú, a tervezők a 86 méter mélységben zúgó tenger felett 200 kanyarral tették változatossá. Elég egy rossz mozdulat, egy rossz szó — a különben nyugalmáról híres olasz sofőr felé, — máris nyolcvan méter repülés következik a mélység felé, egy hatalmas esobbanás és a kényelmes autóbusz könnyen vízibusszá változhat. Mondani sem kell, hogy az első öt kanyar után az érdeklődő turista, ilyen bevezetés következtében nem zaklatja vendéglátóit kíváncsi kérdésekkel. Ez csak egy példa a sok közül, amely bizonyítja az olasz közlekedés szinte beláthatatlan veszélyességét. Veszély azért még sincs, annak ellenére, hogy az olasz honpolgár mindent megtesz azért, hogy az országukban közlekedő túristát elriassza és meggyőzze a bábeli forgalom hátrányairól, Egymás hegyén-hátán mennek csiga lassúsággal az utakon, néha a lépcsőkön és parkok gyepén keresztül is a kis gépkocsik. Egyetlen nagyobb forgalmú utca néhány percre való lezárása óriási közlekedési zavart okoz. Ott jártamkor érkezett római látogatásra Adenauer kancellár. A repülőtértől a köztársasági palotáig Hatezerötszáz Decsenyecsirkét neveltek fel a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz-ben, Foto; Hammel József. vezető útvonal lezárása a kancellár részére, 3—4 órára teljes egészében megbénította, az olasz főváros közlekedési forgalmát. Mit tud tenni ilyen esetben egy hivatása magaslatán álló olasz közlekedési rendőr. Keres magának egy csendesebb sarkot, egy sötétebb utcarészt, ahoi nem ismerik fel vakítóan fehér egyenruhájáról, és egy zöldséges bódé, vagy éppen pálmafa mögé bújva, izzadva hallgatja e dallamosságáról közismert ékes olasz nyelvű gépkocsi tulajdonosok szájúból feléje áradó, szitkokat. Ha aztán magától helyre áll a „nyugalmi állapot”, ismét posztjára áll és mintha misem történt volna nyugodtan „folytatja” munkáját. S, ha már a rendőrségről esett szó beszéljünk az illemk ódé kezükről is. Ha a közlekedési rendszabályok megsértőiét kérdőre akarja vonni, így kezdi mondókáját: jónapot kívánok szinyor! Ezerszer bocsánatát kérem, hogy bátorkodtam megállítani. Nem tudom, egy véleményen vagyunk-e, de én úgy láttam szabálytalanságot követett el. Talán egyetért velem? Bátorkodom felszólítani, hogy amennyiben ön is így látja fizessen 2 ezer líra büntetést... A rossz megfigyelő úgy gondolja Olaszországban nincsenek közlekedési szabályok. A gépkocsik 5—6 vagy éppen 8 sorban szaladnak. jobbra-balra egyaránt előznek, az egész közlekedés olyan képet mutat, mintna a Vidámparkban a dodzsemben lennénk— Azt a kevés közlekedési jelzést, amelyet találunk az utcákon, a legszigorúbban figyelembe veszik. A nálunk is jól ismert zebraesík használatánál nekünk is lenne mit tanulnunk- Annak ellenére, hogy az utcákon szinte egybenőve hömpölyög a gépkocsik ezres tömege, nyugodtan leléphetsz az úttestről. A fék csikóidul, a gépkocsi megáll, a volán mellől az olasz udvariasan int: Tessék parancsolni öné az elsőbbség. Az olasz közlekedés az udvariasságra van felépítve. Tréba Gyula, ^ívíagyaror s zág 1963. október 5.
