Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-31 / 255. szám
Ifadtitefiet flém£$er£*é;§P«K fii iá«i$n**n mim** barmiteif MtfSÄ » «w*í«rf Moh«* • s * sá ~ Magyar Nép o ___/ v> ^________ , ,j.v'. íí< . . < , x.->.v wMíw>/^Aw-z«w^A-<z^<^yy/yy/yz//^-A^<v/<<<<»|^w^. ^5xí:>SÍ:áíx:: : : ••■: <••■• .•■< ••,:•■ í**1; v: >//'/ MntüssA# fkn&s&p # aS*X*-,xv 'iSfefii.««jes A s*.. TeleíeréiK | ——Ä ------j-----"fW A r.!á<' *ífo^*H* Ti? ?ííw> tnséaúl ' * *>?•’•« ;t ,é:Il i. •■.•• • ■,: ‘íf<w‘* . #^1 *.. , .»iái* s,«Á-sx. réz^m* * »' i „a,,» • • . U.M, »*»■»? ■ _ v$imi m te WW$$ mmm ,,»,-,/ fMM mm wm. mm vXW/M eve szabad TJózsaszín, fehér, szürke i,p újságlapok. A város felszabadulásának első krónikásai, a Magyar Nép című nyíi-egyházi újság számai villany, rotációs papír nélkül lábbalhajtott gépen készültek napokig. És nem volt más papír, csomagolópapíron kellett nyomni a lapokat. De az ' akkori híradások még ma, közel két évtized után is élők, izgalmasak. Nekünk, a fiatalabb nemzedéknek már történelem, az idősebb generációnak pedig felejthetetlen hősi emlék ez az idő. Malinovszkij marsallnak, a második ukrán front akkori parancsnokának felhívása e lapban jelent meg először. Világossá tette, hogy ma tizenkilenc éve megszűnt a város lakói számára a háború, az értelmetlen vérhullatás. Megszűnt az elsötétítés, az évszázadok óta tartó német elnyomás. Eltakarodtak a fasiszta pribékek, akik végső dühükben még rombadöntötték a villanytelepet, az élelmiszerraktárakat s elhajtották a jószágokat. Nyíregyháza vesztesége nagy volt a háborúban. De megérkezett 1944 október 31-én a csend, a béke. Igaz, az elnyomásban töltött századak nem múltak el nyomtalanul. Szegények voltunk, minden egyszerre hiányzott. A ruha, az élelem, fűtőanyag, vonat... de megnyílt a lehetősége a szabad alkotásnak, az új társadalom megteremtésének. „Még nagyon jól emlékszünk—írja a Magyar Nép. — És éppen ezért nem akarjuk, hogy fiatal demokráciánk, frissen szerzett sza' bádságunk visszakanyarodjon odá, a múltba. Mi előre akarunk menni — ezért is megy a harc. Uj hazát akarunk teremteni. Olyan országot, amelyet mi magyarok is úgy szeretünk, amelyért annyi áldozatot tudunk majd hozni, mint a Morgó temetőben feli vő hősök.’* És most, tizenkilenc esztendő múltán aféle számadásként is vizsgálhatjuk: mit tettünk mi ezért a2 életért Nyíregyházán. Ünnepi külsőségek nélkül, szerény keretek között, de szívünkben annál mélyebb szeretettel köszöntjük a város pirosbetűs évfordulóját, amikor „megjelentek a város határán a vörös tankok, a T—34-esek és a T—ölesek. Nyomukban gyalogság, lovasság, fölöttük harci repülők. És ez a harc éjszakára ért véglet, s mire október 31-én felvirradt, már szabad volt Nyíregyháza. Az első lappéldányok között (Farkas Pál, Murczkó Károly, és társaik immár történelmivé vált érdeme az első demokratikus sajtó) olvashatjuk, hogy sok a szegény szülő, aki nem jut munkához és gyermekeinek nincs a lábán cipő. Később lelkes híradás jelent meg arról, hogy kigyulladnak a városban a villanylámpák. „Elindult az ideiglenes magyar kormány felhívására megalakult nyíregyházi honvéd zászlóalj” — közli egy újabb jelentés. Majd azt látjuk, hogy heti három vonatpár közlekedik Nyíregyháza és Budapest között. „Vorosilov marsall Nyíregyházán — számol be egy kis hír. Aztán: nagygyűlést tartott a Magyar Kommunista Párt nyíregyházi szervezete. A munkáról, a kenyérről, a gazdasági és a lelki újjáépítésről, a harcról be-........... i1 immM a • m jl KikiekedikfíM-és Budi I M”i féMk a ÉÉi ' o í»í2 értaziMí-W' , - 1' -Mi iMft« \ Í5-JÜ3VMM í~ * 'M v -$ ntiw? ?K étik Imtmm ] .Ti. j J<í H Pajeka* «no, « dolgozók % iá ***&&*& a Yéeos}$xí áfgj Sí SzínhJ ft . -, '^nadnamj ; w* -' j - -' * i Fejezetek a város felszabadulásának történetéből. Az első lappéldányok, amelyeket a nyíregyházi kommunisták megbízásából Farkas Pál újságíró szerkesztett. széliek az előadók. Húszezer ember jelenlétében tartanak újabb nagygyűlést, követelik a kenyeret, a jó pénzt és a rendet a kommunisták a Lenin téren. Az eseményeket ezután már mindenki ismeri. Megszületett a forint és a felszabadulást követő két év múltán éppen a kommunisták jelentik be, hogy biztosított a kenyér az újig, egyre fokozott mértékben jutnak munkalehetőséghez is az emberek. Vajon megszámoltuk-e, hány új ipari üzemet kapott az eltelt évek során a város? Csak a jelentősebbele: a dohányfermentáló, a Mezőgazdasági Gépjavító, a VAGÉP, a ruTiagyár, a faipari vállalat, a húsüzem, a ki», ipari szövetkezetek üzemei — csak ezek is ezer és ezer embernek adnak kenyeret, jó munkaalkalmat És az utóbbi években létesült cipőgyár, almatároló, az épülő konzervgyár újabb ezrek munkáját igénylik. A Ságvári, a Dózsa, a Vörös Csillag termelőszövetkezetekbe tömörült parasztok, a közös útra lépett termelőszövetkezeti csoportok tagjainak lehetőségei, életszínvonala is összehasonlítbata»lanul jobb, magasabb mint bármikor ezelőtt. Öt év alatt eaeregyszáz lakást adnak át Nyíregyházán kizárólag állami erőből. Uj kórházak, gyermekotthon, bölcsődék, óvodák, kultúrházak és tanyai művelődési otthonok nyíltak és nyílnak. Eljutott és eljut a villany a legtávolabbi utcákba, tanyákba is, előttünk valósul meg a százmilliós közmű. Ezt a várost már úgy szeretjük, ahogy kell szeretni a szocialista haza szőkébb pátriáját Ez a Nyíregyháza a mi kezünk nyomán, nekünk, magunknak épült, épül. A munka, a kenyér, a gazdasági és lelki újjáépülés befejeződött. Milyen jó ma végigsétálni a tizenkilenc éve romos, kihalt város fiatal, fényes, szép utcáin! Milyen jó látni, hogy szépek a házak, nincs láb cipő nélkül! Talán itt-ott szerényebben, de mindenütt megvan a családok megélhetése. S ami, biztos: holnap, holnapután, a közeli jövőben egyre javul a munka, az élet körülménye. Az országgal együtt haladunk, hogy még szebbé tegyük az emberek életét, méginkább teljesítsük a párt jólétet követő politikáját. Nyíregyháza ma tizenkilenc éve szabad. Küzdelmes és munkával teli, de évszázadok mulasztásait pótolni hivatott nagyon szép tizenkilenc esztendő van a hátunk mögött. Ám, az elmúlt évekkel nem lettünk idősebbek. Városunkkal együtt fiatalodnak a városlakók, akik mindannyian egyek a hitben: ez az út, amelyen idáig jutottunk, helyes út volt S más feltételekkel más, már sokkal nagyobb lehetőségek között tehetjük meg az újabb lépéseket az örömteljesebb jövendő évfordulók felé. A Mindjárt itt lesz! Az ünneplés 'brigádvezető hangja kicsit izgatott volt, s az izgalom átragadt a többiekre . is. A lányok egymásnak tartva a tenyérnyi tükröt, megigazították frizurájukat, majd körbejárt az egyetlen szájruzs is. A hatalmas almafák a nehéz terméstől földig hajtották ágaikat, s az októberi napfény átsütött a levelek között. Szóval csak a kamera hiányzott. De nem sokáig. Rozoga kerékpárján megérkezett a tv. A lányok csalódottan fordultak el, a brigádvezető zavartan krákogott. Hatalmas pesti kocsit, kábeleket, fürge operatőröket vártak. Nehéz a magyarázkodás A férfi leszállt á kerékpárról. aztán halkan zúgni kezdett a „Boléx”. Másnap este a tv híradójában megelevenedett a dögéi almaszüret. A tanítónak, aki néhány hónapja tanít a kis szabolcsi faluban, egyik napról a másikra megnőtt a népszerűsége. Kicsit úgy kezelnek, mint a vándor fényképészt — magyarázza Makiári István, mindenki meg akarja örökittetni magát. Régi barátok, osztálytársak jönnek. Az egyik a kisvárdai Ki mit tud vetélkedőt, a Reggelente ugyanúgy állnak munkába, mint mások. Hiánytalanul, pontosan készítik el jelentéseiket, eleget tesznek a napi kötelességnek. Külsőre semmi sem különbözteii meg őket munkatársaiktól s ha szó esik róluk, legtöbbször csak így mondják: „Mellesleg egyetemisták” Dolgozó egyetemisták. Élfél után is ébren Találomra választottam ki hármat sokszázójuk közül, hogy megtudjam, mivel jár ez a külsőségek nélküli, de annál nagyobb vállalkozás. Milyen akadályokat kell leküzdeniük a diplomaátadásig vezető úton? Nem hinném, hogy sok irígye akadna Farkas Sándor műszaki fejlesztési előadónak a gépjavítóban. — Gépészmérnök. Szépen hangzik s azt hiszem, a vállalkozás, a döntés óráiban a legtöbb sorstársam inkább a a pálya szépségére, mint a nehezére gondolt. így voltam ezzel én is 1961-ben. Kisvárdán érettségizett, technikus lett, s néhány évi munka után vágott neki ennek a korántsem kényelmes útnak. Évek óta Kisvárdáról jár be dolgozni Nyíregyházára, korán kél, későn fekszik. Alighogy hazatér, s megvacsorázik, máris „farkasszemet kell néznie” a matematikával, a mechanikával: ez a legnehezebb. Nem is tudja hirtelen, hányszor érte az éjfél után a műszaki rajzok fölött. Más közben moziba megy, tv-t néz, vagy könnyedén szórakozik az étteremben: ő bocsánatot kér barátaitól, családtagjaitól s eltemetkezik a könyvek, jegyzetek, rajzok sokaságában, vagy éppen helyi instruktorával tölti a munka utáni időt. Számítsuk még mindehhez, hogy nemrég nősült. — Abbahagyni? Nem. Nőnek a követelmények, s csak fáradtsággal, sok-sok lemondással és önuralommal lehet lépést tartani. „Éreztem, egyszer , sikerül..." Molnár Gyula esete tipikus: érettségi után több ízben döngette az egyetem kapuját, hiába. Sorköteles lett, katonaság két évig, leszerelés után munkát vállalt újra: könyvelő lett a sóst óhegyi tsz-ben. — Ereztem, hogy egysze nekem is sikerül majd, s megint beü'tem a felvételire. Levelező hallgatója lett a Debreceni Agrártudományi Főiskolának. Most másodikos. Időközben megbízták az állattenyésztés irányításával a gazdaságban, most is ez a posztja. Csak baromfiból 2500 darab a napi átlag, amiről gondoskodni kell. S hol van még a többi? A munka zöme kora reggel és estére adódik Mikor tanul hát Molnár Gyula? Napközoen, ha el tud lopni önmagától egy kis időt. („Helyettem senki nem végzi el a munkát.”) Vagy vasárnap délelőtt, ünnepnapokon Nagyon kell ügyelnie az időbeosztásra, hiszen 7 hónapos kisfiúnk is kezd már „követelőzni”. Sétára indul a család — Régi szép idők... — emlékezik Huszka József, a cipőgyár belső ellenőre a középiskola napjaira: akkor még nőtlen volt, esti tagozaton végezte a közgazdasági technikumot. Szóban hallani vagy könyvből átvenni az anyagot, ég és föld. Két gyerekük van, óvodások. Jóformán még beszélni sem tudtak, amikor apuka, mint a közgazdasági egyetem elsőéves hallgatója esténként, éjszakánként a kombinatorikával, majd a differenciál és integrálszámítással vesződött. — Azt mondtam, ha megszelídítem a matematikát, nyert ügyem van. Két és fél év után fellélegzett: sikerült. Nem hiába kel egyetemista kora óta minden reggel öt órakor, s ül le munkába menet előtt a jegyzetekhez. Még nem volt utóvizsgája. — Volt mar néhány proletárjelesem (elégséges), de bejegyeztek bizonyítványomba jelest is. Most a negyedik évet tapossa. Bár a szakmai tárgyak könnyebbek, de azokból sem adják ingyen a jegyet. Néha megkérdi a felesége: mikor lesz már vége? — Aztán választ sem várva úgy segít, hogy esti sétára, rokonlátogatásra indul a gyerekekkel Egy szobájuk van, jelenlétükkel is zavarnák apukát a készülés közben. Nem titkolja Rúszka József, hogy a levelező hallgatók sem aszkéta lelkek. Hatvanhat nyarán végez: akkor majd kárpótolja önmagát és családját a mostani áldozatért. A. S. Jón a tv kerékpáron ... Kodak 8 és a tanító — Amikor megérkezett a Boiex Cseng a telelőn másik a színjátszóik produkcióját akarja filmre vetetni — lehetőleg elejétől végig. A magyarázkodás nagyon nehéz. Az emberek csak most tanulnak filmet látni. — Hogy lehet az, ho,gy tanítóbácsi külön külön csinálta a felvételeket, s a tv-ben mégis... A film összetett művészet Makiári István megértőén mosolyog. Negyed századdal ezelőtt őt is ez érdekelte legjobban. Aztán vásárolt a kisvárdai gimnázium egy „Kodak 8”-ast... Végig az Ung mentén. Ez volt az első film címe. Néhány kép itt látható kinagyítva a családi albumban. Büszkélkedni bizony nem igen lehet vele. dehát mégiscsak ekkor kezdődött a filmes korszak Makiári István életében. Mit is köszönhet ennek a Kodak 8-asnak? Először is a német nyelvtudást. Magyar szakkönyvek nem voltak, aztán több százas lemezgyűjteményét, képzőművészeti ismereteit, irodalmi felkészültségét. A film összetett művészet. A Kodak 8-ast ott kellett hagyni a gimnáziumban, s jó másfél évtizedig csak fényképezésre futotta. Érett férfi, családapa lett, mire testet öltöttek a gimnáziumban fogant álmok, s hosszas külföldi levelezés után megérkezett a Bolex. Csak nyolc sor elismerés ? Prospektusokat, vázlatokat, forgatókönyveket mutat. Két alkotással szerepelt a legutóbbi országos amatőrfilm fesztiválon. A hivatalos értesítő dicséri. Nyolc sor... Furcsa... Hány évet, éjszakát kellett dolgozni, hogy ezt a nyolc sor elismerést megérdemelje. Délelőtt tanít, délután három szákkört is vezet. Modellezőket, színjátszókat oktat, s este egy oktató film forgatókönyvén dolgozik. Szeretné megérni, hogy minden iskolában filmmel szemléltessenek. Újabban többször cseng a telefon. A tv kér anyagot. Makiári István ilyenkor felül az ócska kerékpárra... Leginkább csak szombaton, vagy vasárnap dolgozhat. Nincs órakedvezménye. Szabolcsban nagy a pedagógus hiány. Gyarmati Béla ^Mafyaror s zág * 1963. október 31. : Nyíregyháza Dolgozó egyetemisták Étje — a dipismáig
