Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

A Legfelsőbb Bíróság elvi döntéseiből: HARMADIK NAPJA Alkalmazott, vagy tsz-fag ? Az átirányított szakemberek jogai Kártérítési kötelezettség KÜZDENEK A LENGEBEI BÁNYÁSZOKÉRT Nincs remény 39 mélyben rekedi megmentésére A termelőszövetkezeti elnökökkel, tagokkal, al­kalmazottakkal kapcso­latban több érdekes és iránymutató bírói Ítélet hangzott el az utóbbi időben. Ezekből ismerte­tünk néhányat. A termelőszövetkeze­tekbe átirányított szak­emberek társadalombiz­tosításáról hozott törvé­nyességi határozatot a Legfelsőbb Bíróság. Eb­ben a következőket mon­dotta ki: Jár-e jövedelem­kiegészítés? — A termelőszövetkezetek­be átirányított szakemberek­re vonatkozó rendelet végre­hajtásánál egyes megyékben a tanácsok termelőszövetkezeti csoportokhoz is küldtek dolgo­zókat, mégpedig elnöki, mező­­gazdasági és egyéb feladatok ellátására. Ezeknek a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai ugyanazt a jövedelemkiegészí­tést és egyéb kedvezményeket biztosították, mint amelyek a termelőszövetkezetekben dol­gozó szakembereket illetik. A kormányhatározat helyes ér­telmezése mellett hiba volna, ha a tsz-csoportokhoz irányí­tott szakemberek társadalom­­biztosítási téren hátrányosabb elbírálásban részesülnének, mint a tsz-ekbe küldött dolgo­zók. Amennyiben tehát a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága a tsz-csoportokban elhe­lyezett szakemberek részére jö­­vedelemkiégészítést biztosít, a csoportba tagként belépett szakembert társadalombiztosí­tási szempontból ugyanúgy kell elbírálni, mintha termelőszö­vetkezetbe lépett volna. Eze­ket a szempontokat rögzíti egyébként a tsz-csoportokba irányított elnökök és szakem­berek társadalombiztosítása tárgyában a munkaügyi- és a földművelésügyi miniszterek, valamint a SZOT együttes ál­lásfoglalása is. (Munkaügyi Közlöny, VI. évfolyam, 13. sz.) A tsz közgyűlés joga Egy tsz közgyűlésnek hatá­rozata a volt elnököt 12 ezer forint kártérítésre kötelezte, mert autójában a tsz benzinét használta és a kocsit a tsz számlájára javíttatta. A köz­gyűlési határozat hatályon kí­vül helyezése érdekében a volt elnök a bírósághoz fordult. A járásbíróság, majd a megyei bíróság a keresetét elutasítot­ta és áttette a járási tanács­hoz, mert úgy látta, hogy vét­kes károkozás nem történt és így a határozattal szemben a bíróság előtt keresetnek nincs helye. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az alsófokú bí­róságok végzését hatályon kí­vül helyezte és a járásbírósá­got új eljárásra, valamint új határozat hozatalra kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság döntését a következőkkel indokolta: — Ebben az esetben nem a tagsági viszonnyal kapcsolat­ban felmerült vita eldöntésé­ről van szó, hanem a tsz-tág által vétkesen okozott kárról, amelyet megtéríteni köteles. Miután a kár a 300 forintot meghaladja, a kártérítés kér­désében elsőfokon a közgyűlés dönt és e határozat ellen a bí­róság előtt keresetet lehet in­dítani. A tsz-ek fegyelmi sza­bályzata értelmében a vezető­ségi és ellenőrző bizottsági ta­gok kártérítési ügyében a dön­tés első fokon — az összegre tekintet nélkül — a közgyűlés határozatára tartozik. • Visszafizetési kötelezettség Egy mezőgazdasági mérnö­köt és egy főkönyvelőt az egyik vidéki tsz-hez irányítot­tak. Amikor szerződésük lejárt, tovább akarták foglalkoztatni őket. A szakemberek havi 3600 forint fizetést kértek. A közgyűlés olyan határozatot hozott, hogy a mérnök mun­kabérét az elnök jövedelmének 95 százalékában, a főkönyve­lőét 85 százalékában állapítot­ták meg, de hozzájárultak ah­hoz, hogy havi 3600 forint elő­leget vehessenek fel. Az elgon­dolás az volt, hogy ezt a ha­vi illetményt mindenképpen meg kell kapniok, de ennél na­gyobb összegre is lehet igé­nyük, ha a szövetkezet ered­ményesen gazdálkodik. Az eredmény azonban a vá­rakozás alatt maradt, a mun­kaegység alapján még havi 3600 forintot sem kaphattak volna, ezért a szövetkezet köz­gyűlése fejenként 14 ezer forint Nyíregyházi Gumigyár felvételt hirdet vegyészmérnök, gépészmér­nök gépésztechnikus, vegyésztech­nikus, esztergályos és szigetelő szakmunkás munkakör betöltésé­re. Jelentkezni lehet: Nyíregyhá­za, Derkovits utca 107—109. (291) Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat Nyíregyháza és körzetében lévő építkezéseire felvesz az EM Sza­bolcs megyei Állami Építőipari Vállalat Nyíregyháza, Széchenyi u. 43. Munkaügyi Osztály. . (82183) visszafizetésre kötelezte őket. A határozat ellen mindketten a bírósághoz fordultak és a visszafizetési kötelezettség aló­li mentesítésüket kérték. A fővitát, vagyis azt a kér­dést, hogy a havi 3600 forint fi­zetés mindenképpen járt-e ne­kik — a bizonyítás adatai alapján — a bíróság javukra döntötte el és kimondta: a szövetkezet által követelt ösz­­szeget nem kell visszafizet­­niök. Nem lehet figyelmen kí­vül hagyni, — szögezte le a bí­róság —, hogy földművelésügyi minisztériumi rendelet értel­mében a munkaszerződéssel al­kalmazott mezőgazdász és könyvelő munkabérének meg­állapításánál általában az álla­mi gazdaságokban hasonló munkakört betöltő szakembe­rek részére járó munkabért kell alapul venni s a közgyű­lés részükre —. a gazdálkodás eredményessége alapján — prémiumot is állapíthat meg. Nem kétséges, hogy az állami gazdaságokban a hozzájuk ha­sonló munkakört betöltő dol­gozókat ehhez hasonló összegű munkabér illeti meg, mint amennyit ők vettek fel. De mindettől eltekintve, súlyos méltánytalanság lenne »annak az összegnek visszafizetésére kötelezni őket, amelyet hosszú időn át, mint munkabért vet­tek fel és létfenntartásukra fordítottak. Az adott körül­mények között az erre való kö­telezés alkalmas volna arra, hogy a mezőgazdasági szakem­bereket a tsz-ek részére tör­ténő segítségnyújtástól vissza­tartsa s ezzel sértse a tsz-ek megerősítéséhez, végső soron pedig a mezőgazdasági terme­lés növeléséhez és népgazdasá­gunk megszilárdításához fűző­dő érdekeket. A mérnök és a főkönyvelő nem tagja, hanem alkalmazottja volt a szövetke­zetnek, tehát rájuk a munka­­viszonyra vonatkozó rendelke­zések irányadók. Mivel vitás volt, a bíróság azt is leszögez­te, hogy mint vezető állást be­töltő dolgozóknak, ügyükben a bíróság hivatott dönteni. Hajdú Endre. A Szabóics-Szatmár megy.ei Me­zőgazdasági Gépjavító Vállalat felvételre keres műszaki végzettséggel rendelkező elő- és utókalkulátort Fizetés megegyezés szerint. Továbbá gépésztechni­kusokat,és esztergályos, valamint marós szakmunkásokat Jelentkezés a Munkaügyi Osztá­lyon. Nyíregyháza, Acél utca 2. (82198) Gépkocsivezetőket dumperveze­­tőríek gyakorlat nélkül is fel­vesz korlátban számban vidéki: munkahelyeire a Földgép Válla­lat. Miskolc, József Attila u. 35. (1922) Csütörtökön este víz öntötte el egy vasérc­bányát a Hannovertől mintegy 40 kilométerre délkeletre fekvő Lengede helység mellett. A délutáni műszakban 130 ember dolgozott a száz méter mély 'tárnában. Hetvenkilenc bányásznak sikerült a víz elől átjutnia egy szomszédos, már használaton kívül he­lyezett bányarészbe és sértet­lenül jutottak a felszínre. A mentőosztagok pénteken délelőtt újabb hét bányásszal teremtettek ■ összeköttetést, akik felmásztak a tárna egy magasabban fekvő, terasz­­szerüen kiugró részére és csupán 25 méterre vannak a felszíntől. Megmentésük azonban még így sem könnyű, mert a kijáratot vastag sárréteg zárja el. A többi bányász­ról eddig semmi hír és megmentésükre nem sok remény van. A szerencsétlenséget az okozta ,hogy átszakadt az ércmosásra használt víztáro­ló gátja és mintegy ötszáz­ezer köbméter víz zúdult a tárnába. Szombaton hajnalban a lengedei bányász-szerencsét­lenség színhelyén dolgozó mentőbrigádoknak sikerült két gumicsónakot lebocsá­­taniok a csütörtökön es­te elárasztott tárnákba. A tudósítások szerint kevés re­mény van arra, hogy meg-Nem tartotta be az előzés­nél előírt távolságot Kiss Jó­zsef balkányi lakos, amikor vontatójával Geszteréd és Balkány között közlekedett. Elgázolta Szilágyi Éva ke­rékpárost, akit 8 napon túl gyógyuló sérülésekkel szállí­tottak kórházba. Figyelmetlenül vezette pót­kocsis vontatóját Szabó Ist­ván aranyosapáti lakos Ko­moró belterületén. Az árok­ba hajtott és felborult. Sze­rencsére a pótkocsin utazó 5 személy közül senki sem sérült, viszont a vontató ve­zetője súlyos zúzódásokat szenvedett. Másodfokú ittas állapotban vett részt a közúti forgalom­ban Kirják István Nyírtelek, Dózsaszőlői lakos motorkerék­párjával. Villanypoznának üt­között, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Nem tartotta be a követési távolságot motorjával Varga mentsék az eltűnt 48 bá­nyászt. Éjszaka a mentők négy lyukat vágtak a kőzeten át azokhoz a részekhez, ahol a még ismeretlen sorsú 43 bányász tartóz­kodhat. de semmiféle élet­jel, segclykiáltás vagy ko­pogás nem érkezett. , A bánya bejáratánál hoz­zátartozók tömege várja a híreket a mentésről. A szerencsétlenség okáról ma már világosabb képet le­het alkotni. Az ércmosáshoz használt vizet egy elhagyott külszíni fejtés helyén kelet­kezett tóben tárolták. A fej­tés valaha kapcsolatban állt a most elöntött bányarésszel, ezt az összeköttetést ellöm-A Nyíregyházi Városi Ta­nács Pénzügyi Állandó Bi­zottsága pénteken délután ülést tartott. Az ülésen részt vett, Bojtos István, az OTP megyei fiókjának vezetője, dr. Nagy Árpád, a városi ta­nács vb. titkára, a pénzügyi osztály vezetője és két cso­portvezetője, az iskolák ve­zető gondnoka. Boros Antal, a takarékos­­sági albizottság rövid, alig Miklós nyíregyházi lakos, amikor egy autóbusz után haladt. Az autóbusz megállt, Vargának hirtelen fékezni kellett, felborult. Az ittas motoros súlyos sérüléseket szenvedett. A megengedettnél gyorsab­ban vezette vontatóját Tnnák István Nyírtass belterületén. Felborult, kisebb sérüléseket szenvedett, az erőgépen vi­szont közel 4500 forintos anyagi kár keletkezett. Kivilágítatlanul hagyta te­hénfogatát Nyírcsaholy bel­területén Tengyel Gyula otta­ni lakos. Emiatt Papp Ferenc motorkerékpáros nem vette észre és nekiütközött Sú­lyosan megsérült, pótutasa kisebb horzsolódásokkal meg­úszta a karambolt Hátulról felkapaszkodott az autóbuszra Fenyvesi János 14 éves iskolai tanuló Nyírjákó­­ban. Menet közben leesett és megsérült <bf) ték, azonban az eddigi vizs­gálat megállapította, hogy a víztároló gátjának átszakadá­sa után az áradat ezen az úton zúdult le a mélybe. A többi 39 bányász emberi számítás szerint már nem lehet életben. Az AP legfrisebb jelenté­se szerint a mentési mun­kálatok vezetői közölték, hogy már csak négy em­ber megmentésére van re­mény. Ügy vélik, hogy a négy bányász a tárna ke­leti részében talált mene­déket és kivezető útjukat elzárta az áradat. A bánya bejáratánál vára­kozó asszonyok zokogva fo­gadták a ' bejelentést és las­san szétszéledtek otthonaik felé. egyhónapos működéséről számolt be. A megalakulás után mindjárt felvették a kapcsolatot az OTP megyei fiókjával és bekapcsolódtak a novemberi takarékossági napok előkészítésébe. A fel­hívást eljuttatták a tanácsta­gokhoz, néhány választó ke­rületekben, már fisgyűlésen ismertették a takarékosság jelentőségét. A jövőben még szorosabban együttműködnek a különféle tömegszervekkel is. Bojtos István felszólalá­sában emlékeztette az állan­dó bizottságot, hogy Nyír­egyházát a takarékos városok között tartják nyilván. A családok 85 százaléka rendel­kezik betétkönyvvel. Remény van arra, hogy az elkövetke­ző hetekben tovább emelke­dik a betétesek száma. Dévényi Dénes, az iskolai napközis otthonokban vég­zett ellenőrzés ■eredményeit ismertetíe. A napközi ottho­nok zsúfoltak. Az élelmezés ennek ellenére kifogástalan. Az ételek minősége jó, emel­lett bőséges. A zsúfoltság miatt az étkeztetési idő hosz­­szúra nyúlik. Némi enyhülést jelent majd a városnak a tervezett 6 tantermes iskolai napközi otthon létesítése, amelynek építésére hosszú hu­zavona után mégis csak sor kerül. Ebben jelentős szerepe van Torna Péternek, az okta­tási állandó bizottság elnöké­nek, aki személyesen járt el az országos főhatóságoknál, és kieszközölte hozzájárulá­sukat az építkezéshez. ’ Az ülésen Gilányi JózseJ, a legeltetési bizottságnál/tar­tott ellenőrzés, tapasztalatai­val foglalkozott. Szomorú «aegyel rekord: 7 baleset egy nap alatt Tölifii fontos kérdésről tárgyalt a városi tanács pénzügyi állanán bizottsága Á Ziergiebel: ^CorlcLf ts> <m m Az idő ködös volt, káromko­dott is miatta Mettinger bősé­gesen, minthogy neki ez foko­zott légszomjat okozott. Kari úgy tett, mint aki nagyon ag­gódik érte, amennyiben megle­hetősen lassan ment, és ismé­telten felszólította, hogy szu­szogja ki magát. így az út va­lamivel tovább tartott, mint rendesen. hogy tudnánk róla vagy akar­nánk. Elég az hozzá, hogy az orvos üdvözölte Mettingert, és Karit a székbe tessékelte. Mettinger a szoba sarkában foglalt he­lyet úgy, hogy a fogoly előtte legyen. Egy képeslap után nyúlt és olvasott. A fogorvos megnézte Kari fogait, és így szólt: — Mert kommunista vagyok — felelte Kari, és kiöblítette a keserű ízt. Közben lábujja he­gyével megérintette az üveg­szekrényt. Elégtétellel állapí­totta meg, hogy eléri. A mű­szerszekrény krómozott olda­lán megfigyelte Mettingert, aki elmélyedt a képeslapban. 29. — Nem szívesen bízom ma­gam hóhéraim kegyelmére. Jobb, ha magunk vesszük ke­zünkbe sorsunkat. — Vagyis te sem hiszel a ke­gyelemben. Mindjárt gondol­tam. De én hiszek benne, és nem engedem, hogy ezt a hite­met elvegyék, Kari, beszél­hetsz, amit akarsz. Csak hírt küldhetnék az anyámnak. Ö közbenjárna értem... — Maradj csendben a vacso­rát hozzák. — Ilyen korán? A matróz az ajtó mellé állt, oda, ahol középen egy csapó­ablak volt fölszerelve. Az ét­kezés idején kívülről kinyitot­ták, és beadták a kenyeret. De most elmaradt a teás bádog­kannák meghitt és sóvárogva várt zörgése. Az ajtót kinyitot­ták. Egy őrmester lépett be. — Schneider, velünk jön, és mindent magával hoz. Elszál­lítják. A matróz arca halottfehér­re vált. — Magukkal kell mennem, elszállítanak? — ismételte ijedten. — Máris? Egész testében reszketni kez­dett. Könnyben ázó arccal for­dult cellatársához. — Értem jöttek, Kari — da­dogta zokogva —, de hisz nem követtem el semmit, mindent jóvá akarok tenni.. — Ne rendezzen itt színhá­zat, Schneider matróz! — kiál­tott egy idegen hang az ajtó­ból. Egy tengerészaltiszt és egy tengerészhadnagy lépett be, hogy az őrizetest elvezessék. A matróz fogta törülközőjét és fogkeféjét. Nem szólt többé, csak remegő keze árulta el, hogy mi megy végbe benne. Lehajtott fejjel lépett ki. — Isten veled, matróz, fel a fejjel! — kiáltotta utána Kari. Nem kapott választ. Mintha nem is ember, hanem egy élettelen árnyék ment vol­na ki. Valamivel később hozták a házimunkások a kenyeret és a langymeleg teát. Két adagot adtak be a cellába, mert a matrózt nem jelentették ki ide­jében a konyhán. Kari a két­szeres adagot jókor érkezett erősítésként vette át. Most vi­lágos cél lebegett szeme előtt. A fogorvosnál. Mettinger őrmester ' néhány nappal később ugyanazokon az utcákon vezette őt, amelyeken a matróz is végigment, amikor a fogorvoshoz jelentkezett. Az útvonal meg volt adva az őr­­személyzet „eligazításában”, előírás volt, akárcsak Kari ke­zén a bilincs. A ház, amelyben a fogorvos rendéit, még a múlt században épült, és átélte a tiroliak sza­badságharcát, amelyet Andre­as Hofe Napóleon ellen vívott. Dr. Mahlert, a fogorvos, egy idősebb, bécsi származású fér­fi; sok éve kezelte a fogház la­kóit. A fogház személyzete is betegei közé tartozott, és leg­többjükkel bizalmas viszony­ban állt. így az alkalmazottak többnyire behúnyták szemü­ket, ha dr. Mahlert kezelés közben a foglyoknak olykor egy doboz cigarettát, vagy egy vajas kenyeret dugott oda. Az orvos nem részvétből adott ilyen ajándékokat, ha­nem valamiféle rokonszenvből, amelyet — éppen úgy, mint az antipátiát — néha egy mozdu­lat, szó vagy egy tekintet vált ki bennünk. Talán saját énünk egy árnyalatát ismerjük fel, és ez sző két ember között láthatatlan szálakat, anélkül, — A zápfogat ki kell húz­nunk, itt nincs mit csinálni. A másik kettő tömést kap. Kari meggondolta, hogy jut­hat leghamarabb az ablakhoz. Csak három lépés volt odáig, de közben ott állt a bádogasz­tal az orvos műszereivel, és egy üvegszekrény gyógyszerek­kel és injekciós fecskendőkkel, amelyek közül az egyiket dr. Mahlert éppen előkészítette. Csak egy lehetőség volt: mind­két bútordarabot fel kellett löknie. Ha kissé előrecsúszott, ezt könnyen megtehette a lá­bával. Valószínűleg ezért nem volt mersze a matróznak — gondolta. Persze, ha az ember előbb meg akarja kerülni eze­ket az asztalokat, akkor kissé kevés az idő. — Száját kinyitni — paran­csolta a fogorvos. Injekciót adott. — Tulajdonképpen miért csukták le? — kérdez­te, mikor kihúzta a tűt. Kari válasza meglepte a fog­orvost. A foglyok ilyen kérdé­sekre általában óvatosabban válaszoltak, kivált, ha az őr is ott ült a szobában. Talán ép­pen ez a nyílt vallomás nyer­te meg az orvost. Kari cso­dálkozva vette észre, hogy a . doktor kacsintva dug a zsebé­be egy kis csomagot, öt ciga­rettával. Ez a szimpátia-meg­nyilvánulás meghökkentette. „Barbárnak fog tartani, ha most mindjárt szétzúzom az egész berendezést. „Remélhető­leg nem megy sok tönkre — mindenesetre el kell takaríta­ni az útból. (Folytatjuk,) ^íviagyarország 9 1963. október 37.

Next

/
Thumbnails
Contents