Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-27 / 252. szám
ŐSZI NAPFÉNYBEN Foto: Hammel József. Fábiánházi Homok, homok... Ebben a homokvilágban tört utat az ember. Háromezer lakos él Fábiánházán. Csinos házak sorakoznak egymás mellett, s ahol a kertek a mezőbe nyúlnak, almafák népesítik be a tájat. Minden homok, föld, almát fog itt teremni — mondják a helyiek. Hatszázholdas sok milliós telepítés körvonalait rajzolgatják, egyenlőre papíron. Ha sikerül, hihetetlenül megnő az eddig értéktelennek hitt homok becsülete. — De addig sok víz lefolyik a Tiszán! — teszik hozzá a fábiánházi tsz-parasztok, nem lemondóan, de számolva az addig vezető úttal. Kemény éveket hagytak maguk mögött Fábiánháza kilépett a hosszas fásultságból. Nemrég nagy akarással orvosi rendelőt és lakást épített a község, helyi erőből. Hogy legyen saját orvosuk. Épül egy lakás a házi betegápolónak is. Ilyenről nem is hallottak ezelőtt, betegápolót kapnak, aki felkeresi á fekvőbetegeket. Gyógyszertár sajnos nincs, négy kilométert gyalogolnak, kerékpároznak Nagyecsedre. Az egészséges ivóvíz ellenben már nem „hiánycikk”, mint volt évekig. Négy fúrott kút áll utcai „szolgálatban”, még legalább kettő kellene. Postaépületük egy magánház, de a sok száz újság, folyóirat, .csomag kinőtte már a kis helyiséget. Boltok dolgáhan sem állnak jól, négy vegyesáru és egy italbolt áll a vásárlók rendelkezésére. A raktárak zsúfoltak, az árukat nem lehet gondosan kezelni. Elkelne a háromezer lelkes községben egy cukrászda is. — De a legnagyobb gondunk az, hogy Előtelekkel mit csináljunk... — gondolkozik el Székely Kálmán, a fiatal tanácstitkár. Előtelek amolyan „külvárosa” Fábiánházának, 96 család, 400 ember lakja. Két és fél kilométerre fekszik a községtől. Építési engedélyt nem adnak ki, de amíg a település „felszámolja önmagát” villany, bolt kellene. Megoldott és nyitott problémák váltogatják egymást ebben a községben is. öt kilométeres szakaszon letudták a gondját az útnak, kőburkolattal látták el. De még 9 kilométernyi földút kígyózik a község belterületén. Hosszú ideig csak adóztak a fábiánháziak. S a pengőkből fillérek sem maradtak a fr'. ban. Jelenleg minden család 150 forintos községfejlesztési hozzájárulást fizet, ennyit szavazott meg a tanácsülés. S ehhez még az állami támogatás évi 65 ezer forint. Egy évben 170 ezer forintot költhetnek a község fejlesztésére. Nemsokára felépül a helyi kultúrotthon félmillióból, 3 és fél kilométeres villanyhálózat, napközi és egyéb... — Nem egészen 300 ezer forint az az adó, amelyet a község dolgozói befizetnek egy évben — számol a tanácstitkár. — És az évi költségvetésünk 500 ezer forint. Kétszázezer forinttal többet kap a községünk, mint amennyit adóban befizetnek.. Homokbányák, buckák, egyoldalú küzdelem, — ez volt Fábiánháza. Félreeső fészek. Két éve kapott buszjáratot a a község, jelenleg négy busz érinti a község útjait, s nem gond az Előtelekről bejáró felsőfagozatos gyerekek közlekedése. Iskola, ez volt a legkevesebb Fábiánfiázán, mint a legtöbb szatmári községben. Toldozgatják, foltozgatják a régi 80—100 éves épületeket, mint tették ezt a Kossuth utcai iskolával. Két-három évvel ezelőtt 60 tanuló közül csak 24 végezte el a VIII. általánost, tavaly már a 80-ból 62. S hatvankettőből 18 került középiskolába az idén. Ehhez annak is köze van, hogy közelebb költözött a gimnázium, megnyilt a nagyecsedl. középiskola. — Hatszáznál több iskolaköteles tanulónk van — mondja az iskola igazgatója Kovács Bertalan. — És 13 használható tantermünk... Ez bizony kevés... P. G. Sásdi Sándor: A közgyűlésen Jámbor Dani tette szóvá, hogy meg kell szervezni a növendék és felnőtt állatok legeltetését; a szálas takarmányt, főképpen pedig a réti szénát időben kell betakarítani, nehogy úgy járjanak, mint tavaly, amikor az eső renden kilúgozta... Boda, aki azt vallja, hogy „Többet szájjal, mint kézzel...”, siet közbeszólni: — Az árokpartokat is le kell kaszálni... Domjám, mármint a „Március 15” Tsz elnöke, helyeslőén bólogat, aztán tekergeti a nyakát, mint, ahogyan szállásra készülőben szokta és hirtelen fel is áll a nádfonatú székről. Amolyan ötven körüli ember, valamicskét őszül a haja, a bajusza, de zöldesbarna szeme elevenen villog, mint valami legényé. Éppen ő az, akit 5ö októberéljen a tulajdon sógora, az egykori vitézitelkes tiszhelyettus, kezén-lábán megbilincselve vitetett a vadászkastélyba, azóta veresük bal homlokán a széles sebhely. Beszéd közben némelykor végigsimítja négy újjá hegyével, Játszótér wagf építkezés Akrobata mutatvány a betongerendán — Felelőtlen szülők Hanyagság az építési anyagok szállítása és tárolása körül Hiányzik a felelősségre vonás — Felbecsülhetetlen kár az országnak, ami a hely bélén anyagszállításokból, anyagkezelésekből származik, — mondja Gincsai András, a Nyíregyháza Árpád utcai, most épülő új lakóházak építésvezetője. Találkozásunk nem véletlen. Az építkezés és általában az Atany János utca környékéről bejelentés érkezett szerkesztőségünkhöz. /áték a betoncsöveken A bejelentés többek között arról szól. hogy az épülő új lakóházak környékén az építési anyagokkal játszanak a gyerekek, közben törnek, zúznak. Tetemes anyagi károkat okoznak a népgazdaságnak. Az építkezési anyagok meg nem engedhető tárolása, szállítása és lerakodása szintén nagy fokú felelőtlenségről tanúskodik. Körséta az Arany János útcán és könyékén, igazolta a bejelentés valódiságát. Az utcákon és utakon építésből visszamaradt anyagok, vagy építésre váró betongerendák, betoncsövek hevernek szanaszét, valóságos „játékparadicsom” ez a gyerekek számára. A csatornaépítők által szertehagyott kisméretű csövekkel 10—15 éves fiúk a súlyemelést gyakorolják, majd a csöveket óriási robajjal törik össze. Mások akrobatamutatványokat produkálnak a betongerendák tetején, le- és felugrálnak az óriási üres kábeldobokra. Az Arany János utcában 15 kisméretű, a Kölcsey utcában 26 nagyméretű össze tört betoncső hever. egészében az építőkre és a szülőkre hárul. Az Árpád utcai építkezéseknél például egyáltalán nincs megfelelő és zárt felvonulási terület. Az anyagokat. szerszámokat négy utcarészben, mindenki és főleg a gyerekek prédájára szabadon tárolják. Délután és éjjel két éjjeliőr vigyáz erre, de vajon meg tudják-e akadályozni, hogy a gyerekek itt, vagy ott ne jussanak be az építkezés területére. Az építők felelőssége mellett a szülők felelőssége is nagy, mert nem figyelmeztetik gyermeküket, nem vonják felelősségre távolmaradásukért. építkezéseknél is — hogy a törött téglamennyiség sokkal több mint 15 százalék. Az Árpád utcai építésvezetőség ezéri és a szállítás közben keletkezett más anyagi károkért rendszeresen megküldi a szállító vállalatoknak a jegyzőkönyvet, válasz azonban még egyetlen egyszer sem érkezett! Gincsai József legutóbb már ahhoz a módszerhez folyamodott, hogy személyesen beszélt a szállítómunkásokkal és megkérdezte tőlük: — tudják ipibe kerül az az anyag a népgazdaságnak. amit tönkretettek? A válasz elszomorító volt: — Mi közöm hozzá, én ideszállítom az anyagot és kész!... A szállítók hanyagsága — Tetemesebb anyagi kár, — mondja Gincsai András — amit a szállító vállalatok dolgozói okoznak. Október 23-án este például háromszínű nemesvakolatot szállítottak. A fehér, a narancssárga és sárga színű anyagokat tartalmazó papirzsákokat úgy dobálták » egymásra, hogy ember legyen a talpán, aki kiválogatja, A zsákok egy része kiszakadt, tartalmuk összekeveredett. De, bármilyen anyag érkezik éjszaka, ha reggel jövünk, és látjuk, a hajunk égnek áll tőle. A felelősségre vonás hiánya A szülők és építők felelőssége Az építési anyagokkal való játék nem a gyerekek hibája. Ök sok esetben nem is tudják mekkora értéket tesznek naponta tönkre, vagy milyen veszélyeknek teszik ki önmagukat, hogy ezekkel az anya gokkal játszanak. Ök csak élnek az alkalommal és a lehetőséggel. A felelősség teljes Az építésvezető szavait igazolják az épülő kazánházhoz szállított járdakövek. A B 140-es betonkövekből 480 forintba kerül egy köbméter. A szállító vállalat eddig 260 mázsát szállított le, s annak a lerakodásánál mintegy 40 százoléka összetört Az építkezéseknél előírás, hogy a kőművesek 15 százalékos mennyiségben a törött téglákat is kötelesek beépíteni. Ez a szám elfogadható és optimális lenne, de! És ez a de majdnem minden építkezésnél jelentkezik. A legtöbb helyen panaszolják a kőművesek — így van ez az Árpád utcai AAindannyiunk érdeke „A mi közöm hozzá” álláspont szerencsére nem általános jellegű. Egyre több az olyan ember, aki felelőss nek teljes tudatában a sadalmi javak és terme megőrzéséért és megóvás; száll síkra még akkor is, az elkallódásra ítélt érték kel nincs különösebb kap< lata. Ezek az emberek me; tik: mindannyiunknak érd' hogy egyetlen forintnyi él se menjen veszendőbe, ser gyermekek játékából, sem anyagtárolás, vagy száll következtében. Mert nagyo igaz az a közmondás: „Sok esi sokra megy”. Megyénkben több mint s építkezési munkahely van, ha egy építkezésnél, egy s; lításnál, vagy a gyerekek tékától esetenként csak forint értéket mentünk rr akkor ez azt jelenti, hogy év te 5—10 lakással több épül fel. Seres Ei AZ ÍGÉRGETÉS - BETEGSÉG Egyik ismerősöm mesélte: nemrég Itthon volt egy külföldi rokona, együtt járták a községet, ahol az ismerős agronómus. Sok emberrel beszéltek, az agronómust itt is, ott is megkérték valamire, intézné el a dolgát a tsz-irodán... Az agronómus készséggel megígérte. A napi munka azonban elvette az idejét és rokon figyelmeztetése után „kapcsolt”, hogy valami még hátra van. A rokon nem hagyott békét, az agronómusnak, amíg fel nem ült újra a kétkerekű kocsira, és nem hajtatott az irodára, ne várjon hiába a tsz-tag. Erről az esetről, sok más hasonló jut az ember eszébe. Megígért és meg nem tartott kérések. Mert akad ilyen másutt is. Általában apró-cseprő ügyek, melyek látszólag nem „életveszélyesek”, de az egyes embereknek nagyon is izgatóak. Mindez sokszor nem a felelőtlenségből származik, nem „lerázásból” ígérnek meg vezetők jogos és eüntézhető dolgokat. Rendszerint jószándékból segíteni akarásból, de a befejezés nem mindig sikerül. Hogy a szavatartó embert, legyen az vezető, vagy kétl zi munkás, mennyire máské becsülik, mint azt aki a vegőbe beszél, azt minder tudja. Sokszor az ilyen ap és elmulasztott alapjában 1 vatalból kötelező szívesség teszik jellemessé vagy kev< bé jellemessé az ember előtt a vezetőt. Megtartja-; szavát vagy sem? Nem készült mostanáb; statisztika arról, egy-égyer bér hány nem teljesített ig rettel tartozik a másikna Valószínű nem is fog készt ni ilyen kimutatás. De ne árt, mielőtt megígérünk v lamit, gondolkozni egy k csit, valóban teljesíthetem időben, vagy sem, van-e al. pom arra, hogy Ígérjek, vág sem. Különben az igérgetésr „nagyban” már leszoktuh Ez a mai politikai légkörbi fakad. Kevesebbet Ígérni e többet adni, ez a követe mény. Jó lenne, ha így ler ne ez „lentebb” is, és az igé: getés ne válna egyesek be tegségévé, amelynek kórj beleférkőzik az emberb« megmételyezi, és immuniss teszi a tartóság, a becsületes ség iránt. Pál HÁZASSÁQ olyankor rövidet sóhajt: talán arra a lánccsörgéses október végi estére gondolva... Kezdi azzal, hogy a széna betakarításánál szerzett munkaegység egy részét természetben adják majd ki, akkor mindenki jobban iparkodik, majd hirtelen rátér Szilke ügyére. Az öreg életében sok uraságot végigszolgált, tizenkét év óta a tsz kanásza, kiöregedett, nehezére esik a munka. Gondoljuk csak el, hány ősz esője verte, hány tél íagya-hava kínozta: megérdemli a pihenést, megérdemli a nyugdíjat is. Megint csak Boda teszi le a garast: — Még mit nem?! Nyugdíjat, mint valami megyeházat kiszolgált úrnak? Dómján elereszti a füle mellett: mondja tovább, amit elkezdett. Tegnap járt nála Szilke Cili, az előbb említettnek egyetlen leánya, nyilatkozván, hogy kézbevenné apja pásztorbotját, vagyis, átvállalná a kanászságot. De erre már lett zűrzavar éspedig akkora, hogy kívánni se lehetne különbet. Ilyenféle kiáltozások vehetők ki a zajongásból: — Asszony hajtsa a falkát?! Hetedik járásban is megcsúfolnák érte a Március 15 Tsz-t. Ha még csak szóban, de újságba is tennék Szilke Cili esetét... Nemcsak írásban, de a fényképét is melléje raknák... Mégpedik úgy, hogy egyik kezével a törvénytelenjét vezeti, a másikkal a kanászostort durrogtatja... Hogy a nyű essen belé, aki ilyenre még csak gondol is... Dómján nem ijedt meg a vadászkastélyban, aminthogy a múlt ősszel se tágított, amikor bejelentette, hogy munkaegységenként harminc forintot fizetnek csak, mert kell a pénz istálló és fiaztató építésére. Most se hátrál; példálózik azzal, hogy emitt fiatal menyecskét választottak meg képviselőnek, amott éppen, hogy aszszony a tsz-elnök... Addig-addig sorjázza, amíg csitul a zajongás, ami megmarad belőle, az ennyi: Próba, szerencse... Viselve válik... A rákövetkező hónap elején már Szilke Cili hajtotta az egykori urasági legelőre a falkát. Fújta a kanászkürtöt, harsogón fújta, ami nem is csoda, ha számításba Vesszük, hogy kiskorában szívesebben bojtárkodott az apja mellett, mintsem az iskolapad deszkáját melegítse maga alatt. Szőke hajú szeplős arcú. Nyáron, amikor répaföldön, tarlón hajladozik, kiváltképpen elszaporodik bőrén a sok, barnás folt. Dehát akkor, azon a bizonyos, régi tavaszon még böjti szél fújdogált, amikor Keller, az új traktorista, megmegállt' a kanászház ablaka alatt. Cilinek hirtelen eszébe jutott, daueroltatta a haját és magassarkú cipőt vett. Ki tudja, miféléket álmodott a hoszszú éjszakákon, mert fel-felnevetett a csíkos dunna alatt és reggel úgy ölelte magához a sovány, szürke macskát, hogy az anyja ijedten meredt reá: — Vesztedet érzed? Nótába kezdett, az áttelelt muskátlikat új cserépbe ültette, de, amikor a traktor ott diibörgött el a ház előtt, az ablakhoz futott. Keller, köszönésképpen, . bőrsapkájához érintette a kezét, Cili még hangosabban nevetett és az anyja a régi két szóval, kimondta: — Vesztedet érzed. Mire a harminc centiméter mélyen, megszántott földön címerét hajtotta a kukorica, éppen a harmadszori kapálásná elszédült a szeplősarcú lány. Kosa Kati nénje a meggyfa al. vezette, az árnyékba, legyez gette a kötényével, nem kérde zett semmit, csak bólogatott mint az orvos, aki nemcsak.; bajt tudja, de az is, hogy mi féleképpen lehetne segíten rajta. Cili attól fogva nem neve tett, nem is dalolt és a szürk< cicát mérgesen dobta le az ölé bői. Az anyja méregette, né zegette a fejebúbjától a lábáig mérgesen morrant: — Megmondtam: vesztede érezted... A kanász, nem a maga jószántából, inkább azért, mert i felesége harmadnapja rágta i fülét, elment a gépállomásra keresett egy bizonyos traktoristát; barna szeműt, stuccoltbajúszút, németes nevűt. Feleli a kékoverallos: — Tudom már, a Keller szaki! Elsején áthelyeztette magát Vas megyébe, hogy közelebb lehessen a feleségéhez és a gyerekeihez. Karácsony havában megszületett a kis Gyula, Kosa Kati nénje alumínium lábasban hozta a tyúklevest, talán csak azért, hogy pusmoghassa Cili fülébe: — Esztelen, nem hallgattál reám:... Az új anya megköszönte a levest, azt mondta: nem ki* 4 ^vfagfarország 1963. október 27.
