Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-03 / 231. szám

Az algériai forradalom a Az EN®fi*2!SSfí. SIÍ néptömegek forradalma 7ASZSl-jelentés Ben Bella kedd esti beszédéről Algír, (MTI): Mint már jelentettük, Ben Bella kedden este egy algiri nagygyűlésen beszédet mondott. A TASZSZ erről az alábbi je­lentést adta ki: Kedden este Algírban nagy­szabású gyűlést tartottak az otszág nemzeti egységének alá­támasztására, a testvérgyilkos háború felidézésére törekvő ellenforradalmi erők fondorla­tai ellen. A gyűlésen, amelyen a főváros, a környező városok és falvak körülbelül kétszáz­ezer lakosa vett részt, Ahmed Ben Bella köztársasági elnök mondott beszédet. A fiatal Algériai Köztársa­ság fennállásának egy éve alatt elért sikerekről kijelentette: „A mi szocializmusunk ugyanolyan világos, mint utunk”... j.Sokan azzal vádolnak folytatta —, hogy diktatúrát akarok bevezetni és diktató­rikus módszerekkel akarom kormányozni az országot. Ez hazugság, mert minden dikta­túrát meghatározott módszerek alkalmazása jellemez. Az önök köztársasági elnöke nem tu­lajdonít semmiféle jeletőséget az elnöki címnek. Az egyetlen cím, amely nekem tetszik: Al­géria harcos polgára. Én min­dig ez leszek és mindig önök között leszek.” A volt ideiglenes algériai kormány egyes tagjainak ak­namunkájáról szólva Ben Bel­la kijelentette: Budiaf, Ait Ah med és az egykori ideiglenes kormány több más volt vezető­je. továbbá Mohamed el Hadzs lefokozott ezredes, aki a Tizi Ouzou-i 7. katonai körzet pa­rancsnoka volt, „egész tevé­kenységükkel bebizonyították, hogy egy táborban vannak a feudálisokkal és a neokolo­­nialistákkal.” Ezután viharos taps köze­pette Ben Bella így folytatta: „Az egész világ füle hal­latára bejelentem, hogy ma határozatot hoztunk a földreform végrehajtásá­ra. E perctől kezdve egyet­len hektár algériai föld sincs a külföldi földbirto­kosok tulajdonában. Min­den föld a parasztok ke­zébe kerül. kedd délutáni ülése Tanácskozások az albizottságokban Már utasítottuk a hatóságokat; hogy e földeken, amelyek több mint egymillió hektárt tesznek ki, szervezzék meg az önkormányzati bizottságokat. Tyereskova Havannában Castro fogadta az íírhajóslányt Havanna (TASZSZ) Valentyina Tyereskova szovjet űrhajósnő a kubai kormány meghívására kedden megérkezett Havannába. Az űrhajósnőt szállító TU- 114-es fogadására a havannai Jósé Marti repülőtéren meg­jelentek Fidel Castro, a Kubai Szocialista Forradalmi Egy­ségpárt Országos Vezetőségé­nek első titkára, miniszterel­nök, Osvaldo Dorticos köztár­sasági elnök, továbbá a szo­cialista forradalmi egységpárt országos vezetőségének tagjai. A repülőgépből kiszálló, hatal­mas tapsviharral fogadott Tye­­reskovát elsőnek Fidel Casro és Osvaldo Dorticos, üdvözöl­tek. Felhangzott a kubai köz­társaság és a Szovjetunió him­nusza. A havannai szovjet is­kola tanulói és a kubai úttö­rők virágcsokrot nyújtanak át Tyereskovának. Tyereskova a kubai vezetők társaságában nyitott ZIL-111- es gépkocsiban, amelyet Hrus­csov ajándékozott Castronak, indult a városba. Az utón hatalmas tömeg üdvözölte a világűr első hős­nőjét Akadályok a bonni ratifikálás előtt Egyes nyugatnémet lapok éltesülései szerint újabb ne­hézségek merültek fel az atomcsendegyezmény bonni ratifikálása körül. A hírek szerint a nyugat-berlini sze­nátus azt javasolta, hogy a ratifikálási törvénybe kifeje­zetten vonják be Nyugat- Berlint is. Nyugat-Berlin je­lenlegi nemzetközi jogi hely­zete egyébként — hangsúlyoz­zák angolszász körökben — egyáltalán nem is tesz lehe­tővé egy ilyen eljárást, mint ahogy Nyugat-Berlint nem vonták be kifejezetten sem a NATO szerződésbe, sem pe­dig a Nyugat-Eruópai Unióra vonatkozó szerződésbe. 2 C^lafySrorszáj 1963 október 3. Tyereskova kubai látogatása kedden a havannai „Ciudad Libériád”, az ország egyik legnagyobb iskolavárosa meg­tekintésével kezdődött A művelődésügyi miniszté­rium épületében Armando Hart közoktatásügyi miniszter fogadást adott az űrhajósnő tiszteletére. Tyereskova a fogadás alkal­mával elismeréssel szólt arról a szeretetteljes és meleg fo­gadtatásról, amelyben a ku­baiak részesítették a Szovjet­unió küldöttét Poharát emel­te a szabadságszerető kubai népre, vezérére, Fidel Castró­­ra és a kubai nőkre. Ismétlem, hogy forradal­munk a szegények, a nincste­lenek, a néptömegek, a hábo­rúban elesett katonák árváinak forradalma. Intézkedéseink semmi esetre sem érintik i kiskereskedőket és a kisiparo­sokat a kiskereskedelmi vál­lalatokat nem vesszük el tu­lajdonosaiktól, s ugyanúgy meghagyjuk az algériai pa­rasztcsaládoknak a 10, 20 és 30 hektáros gazdaságokat. Hiszünk a Franciaországgal való együttműködésben, őszin­te és lojális együttműködést kívánunk Franciaországgal az egyenlőség alapján. „Egyes bajkeverők igye­keztek megakadályozni — folytatta Ben Bella —, hogy elküldjék delegáción­kat Moszkvába, a szovjet barátainktól érkező segít­ség formáinak megtárgya­lására. A manőverek le­lepleződtek. Ennek bizo­nyítéka, hogy küldöttsé­günk már Moszkvában Van és tárgyal”. Ben Bella befejezésül rámu­tatott arra, hogy az összees­küvők semmiféle fondorlattal sem gátolhatják meg New York-i utazását, ahol részt kij ván venni az ENSZ közgyűlés munkájában. Az ENSZ közgyűlése kedd délutáni ülésén először Briee­­no venezuleai külügyminiszter szólalt fel. ^Hosszasan dicsérte a venezuelai „demokráciát” majd közölte, hogy november elején Londonban tárgyal or­szágának Brit-Guayanával fennálló határviszályáról. Élénk vita alakult ki ked­den az ENSZ gyámsági bi­zottságában. Számos afrikai küldött Cecil King angol dip­lomata szemére vetette, hogy országa megvétózta . az afrikai országoknak a dél-rhodesiai kérdésről beterjesztett javas­latát a Biztonsági Tanácsban. Ülést tartott a különleges politikai bizottság is. Az ülé­sen elhatározták, hogy először a faji megkülönböztetés kér­désével foglalkoznak. A dél­afrikai faji megkülönböztetés­sel foglalkozó különbizottság elnöke kijelentette, hogy a dél-afrikai helyzet napról-nap­­ra súlyosbodik. Dél-Afrika küldöttségének szóvivője kö­zölte, hogy országa nem vesz részt a kérdés vitájában. Stevenson amerikai ENSZ főmegbizott az ENSZ szociá­lis bizottságában felszólalt a faji megkülönböztetés eltörlé­séről szóló határozattervezet vitájában. Stevenson eredeti módon magyarázta az Egye­sült Államokban uralkodó fa­ji megkülönböztetés okozta zavargásokat. Kijelentette, hogy ezek a zavarok annak következtében jelentkeznek, mert országa haladást ér el a kérdésben. Gromiko szovjet külügymi­niszter kedden fogadta Carlos Lechuga kubai külügyminisz­tert és baráti megbeszélést folytatott vele. A KGST valuta és pénzügyi bizottságának ülése véget ért Szeptember végén Moszk­vában tartotta harmadik ülé­sét a KGST valuta és pénz­ügyi állandó bizottsága. Az ülés munkájában részt vettek Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, Magyar­­ország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió megbízottai. Megfigyelőkként jelen voltak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a A vatikáni zsinat Róma, (MTI): A vatikáni zsinat második ülésszakának első napjai a De Ecclesia ter­vezet vitájával teltek el. A tervezetet nagy többséggel el fogadták. A zsinat ezzel fel­hatalmazást adott a tervezetT egyes fejezeteinek további vi­tájára, illetve a 372 módosító javaslat megvizsgálására. Hermaniuk - indítványozta a bíborosokból, pátriárkákból, érsekekből és püspökökből álló úgynevezett apostoli kar lét­rehozását, amely időszakon­ként ülésezne és támogatná a pápát a katolikus egyház kor­mányzásában. Az Unita szerint fontos ja­vaslatról van szó, amely — ha elfogadásra kerül — vál­tozásokat idézhet elő az egy­ház struktúrájában és hatal­mának gyakorlásában. A tes­tület bizonyos értelemben a Vatikán „minisztertanácsának súlyával bírna”, amelynek el­nöke természetesen a pápa lenne. Egy másik javaslat, amely közérdeklődésre tanhat szá­mot, Gasparri segédpüspök nevéhez fűződik, aki felve­tette, hogy a De Ecclesia ter­vezete foglalkozzék az egyház és az államok viszonyával. Kubai Köztársaság és a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság képviselői. Az ülés megvizsgálta azo­kat a feladatokat, amelyek a KGST államok kommunista és munkáspártjai első titká­rainak és kormányfőinek 1963. júliusi értekezletén, valamint a tanács 18. ülésén elfoga­dott határozatokból a bizott­ságra hárulnak, majd határo­zatokat hozott.- Az ülés megvizsgálta a gaz­dasági együttműködés nemzet­közi bankjának megszervezé­sével kapcsolatos feladatokat, majd jóváhagyta az állandó bizottság 1964. évi munkater­vét. Az ülés a testvéri barátság és a teljes kölcsönös megértés légkörében zajlott le. A moszkvai Lumumba egyetemen nagygyűlést rendeztek, amelyen Gizenga azonnali szabadon bocsátását követelték, ’A képen: fehér és néger diákok a nagygyűlésen. A plakát felirata: Szabadságot Gizengának!” MTI Külföldi Képszolgálat. Á Ziergiebel: SEBHELYES CMU A pályaudvarra befutott a vonat. Senki nem ügyelt rám, amikor keresztülbotorkáltam a síneken. Az út szélén né­hány tanya sorakozott, aztán némi vegyeserdő következett és mögötte a hegyek. A szo­katlan friss levegő és a meg­erőltető menetelés kimerített. Két óra múlva besötétedik, addig egy csűrt kell találnom. Az erdő közelében kukori­cásra bukkantam. Letörtem egy pár csövet, amelyekben a szemek még fehérek vol­tak. Ä kukoricás után egy kis szántóföldre értem. A parasz­tok pompás madárijesztőt állí­tottak fel rajta. Egy fakeresz­ten elnyűtt zakó lógott, rajta drótokon egy foltozott hátizsák és a kalapot használhattam. Senki sem volt a közelben. Odamentem, és levetkőztettem a madárijesztőt. A kalap ned­ves volt, de illett a fejemre. A kukoricacsöveket elraktá­roztam a hátizsákba, még né­hányat törtem hozzá, és to­vábbmentem. Most már job­ban hasonlítottam az itteni parasztokhoz. Az erdő nem volt nagy. Már pár méter után kezdődött az emelkedő. Egy óra múlva a pályaudvar é a híd mélyen alattam volt. Teljesen át vol­tam izzadva, amikor egy kis hegyi legelő bukkant fel előt­tem. A réten egy nagy széna­boglya állt, nyilván abból a célból, hogy majd a völgybe szállítsák. Széthúztam a szé­nát, és fáradtam, kimerültén bemásztam. TŰZ A HEGYEK KÖZÖTT Még sötét volt, mikor fel­ébredtem. Tagjaim megder­medtek a hidegtől, mert ál­momba leszórtam magamról a szénát. Egy szénacsomóval melegre dörzsöltem kezemet és lábamat. Elfogyasztottam egy marék kukoricát és egy darabka kenyeret. A, fogház reggelijével összehasonlítva, ünnepi lakoma volt. Mihelyt kivilágosodott, foly­tattam ütamat. Egy kicsit lej­tett, majd ismét emelkedett. A hosszú alvás után erősnek éreztem magam. Ha nem jön közbe valami, estére már Lan­­deck közelében lehetek. Cso­dálatos volt a szabadság. Mi­lyen gyakran beszéltünk er­ről Karllal, mikor a rácsnál szorongtunk, hogy egy darab­ka kék eget szippantsunk ma­gunkba. Most enyém volt az egész égbolt. — Bár szabad préda voltam, de szabadon, rácsok nélkül, fogházudvar nélkül, őrök nélkül. És meg­esküdtem, hogy ezt a szabad­ságot a magam akarata sze­rint alakítom. Élve a sebhe­lyes nem fog viszontlátni... Amikor már félig felkap paszkodtam a hegyoldalra, egy keskeny, kitaposott ösvény könnyítette meg előrehaladá­somat. A talaj nyirkos volt. helyenként hó borította. Eb­ben a magasságban az eső már nedves hóként hullott alá, és csak kevéssel is feljebb vastag hótakaró feküdt, amely már nem olvadt meg. A déli órákban vastag fel­hők gyülekeztek. Könnyű hó­fúvás indult meg. Lenn az Inn völgyét tejszerű pára bo­rította. Az út szélesebbé vált, és már lefelé vezetett, völgybe. Megszakítottam me­netelésemet, és leültem egy kiugró sziklára. Csekély élel­miszerkészletem néhány cső kukorica kivételével elfogyott. Hogy juthatok újra táplálék­hoz? Volt ugyan két már­kám, de kenyeret csak élel­miszerjegyre lehetett kapni. Nem volt más lehetőségem, mint megint a parasztoknál kopogtatni. Késő délután mögöttem volt a hegyvonulat, előttem köves terület, rajta egy vasúti töl­tés. Átmásztam a síneken. Szorosan az Inn-parti út men­tén, messze széthúzódva, né­hány parasztmajor állott, hát­rább, a párafelhőben még ép­pen felismerhetően egy kis város. Nevét nem tudtam, mert azok a városok, melyek­nek nevét a fogházban kívül­ről megtanultam, mind az Inn másik oldalán feküdtek. Keresztülvágtam a leszüretelt kukoricaföldeken az első pa­rasztház felé. Kerítés vette körül, a bejárat az út felőli oldalon volt. „Vendéglő a postához” „Csapolt sörök, meleg ételek”, állt elmosódott betűkkel az aj­tó fölött. Meleg konyha! Ez a szó minden meggondolást hát­térbe szorított, és könnyelmű­vé tett. Bár az étkezéshez jegy kellett, de volt jegy nélküli étel is. A forró leves gondo­lata ellenállhatatlan erővel húzott a vendéglőbe. Átmen­tem a kis előkerten, és az ab­lakon keresztül bekémleltem az étterembe. Üres volt. A szomszéd szobában valaki né­hány. ütemet szólaltatott meg a zongorán, majd egy röpke dallamot rögtönzött. Ettől a váratlan játéktól furcsán meg­hatódva beléptem. Halkan és alighanem kissé Esentésufch sorokban HAVANNA: Beck János, hazánk havan­nai nagykövete kedden New Yorkba utazott, hogy csatla­kozzék az ENSZ-közgyűlésen részt vevő magyar küldöttség­hez. MADRID: Százkét spanyol értelmiségi levélben szólította fel Franco tájékoztatásügyi miniszterét: vizsgáltassa ki azokat a híre­ket, amelyek szerint a rend­őrség bántalmazza az Auszt­riában bebörtönzött foglyokat. BRASILIANA: A brazíliai Parana állam­ban a napokban pusztító tűz­vész 27 000 négyzetkilométer­nyi területet érintett. Hetven­­hárcan ember halt meg, 1058-an sebesültek meg. A tűzvész területén megsemmi­sült az erdőállomány 75 szá­zaléka, négyezer otthon pusz­tult el. PRÁGA: A bmói bíróság kedden tárgyalta Ludvik Hujek cseh­szlovák állampolgár bűnügyét. Nevezett 1949-ben disszidált Csehszlovákiából, majd ké­sőbb az angol h í rszerzőszol gá­la t ügynöke lett. Idén Cseh­szlovákiába való érkezésekor a biztonsági szervek letartóz­tatták és a brnói bíróság há­romévi szabadságvesztésre, ítél­te. NEW YORK: Az amerikaellenes' tevékeny­séget vizsgáló bizottság meg­kezdte a kihallgatást az Ad­vance elnevezésű ifjúsági szervezet ügyében. A szei-ve­­zetet azzal vádolják, hogy bár a Maccarran-törvény alapján kommunista csoportként kel­lett volna bejegyeztetnie ma­gát, ezt nem tette meg. Az eljárás, amelyet Robert Ken­nedy igazságügyminiszter kez­deményezett két fontos szem­pontban különbözik a koráb­bi hasonló ügyektől: a kisze­melt áldozatok igen fiatalok és, esetleges tüntetésektől tart­va rendkívüli rendőri intéz­kedéseket foganatosítottak a bizottság székhelye körül. BELGRAD: Novoszjlov miniszter veze­tésével kedden szovjet kül­döttség' érkezett Belgradba, hogy részt vegyen a Szovjet—< Jugoszláv Tudományos Mű­szaki Együttműködési Vegyes, Bizottság 10. ülésszakán. aggódva egyik fehérre súrolt asztalhoz léptem és leültem. A zongorista odaát abbahagy­ta a játékot. Teljes csend lett, csak elől, a söntésasztalon csö­pögött egy vízcsap: és az egyenletes, halk „plity-platy” még nyomatékosabbá tette a csöndet. A szomszéd szobában valaki arrább tóit egy széket. Az ajtó félig nyitva állt. A kocsmá­­uost vártam, ehelyett azonban ismét felhangzott a zongora­szó. Már az első akkordokra fel kellett figyelnem. Furcsa módon Liszt Ferenc Haláltán­ca volt, ritkán hallható zon­goraátiratban. De még a témá­nál is nagyobb bámulatba ej­tett a zongorista tökéletes já­téka. Sokat kellett gyakorol­nia, mert billentése a nehéz futamok ellenére is lágy és biztos volt. Növekvő izgalommal figyel­tem játékát. Ha üldözőim most belépnek ide, meg sem kísér­lem a menekülést. Hány éve már annak, hogy magam is próbálkoztam ezzel a darab­bal! Szüleim még gyermek­koromban igyekeztek keserves küporgatással zongorát vásá­rolni. Elvitték apámat és a zongora, annyi más bútorda­rabbal együtt, a zsibárushoz vándorolt. Akkor éppen tizen­öt éves voltam. Megesküdtem, hogy nem nyúlok többé a zon­gora billentyűjéhez, amíg Né­metországban ez a barbár rendszer uralkodik. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents