Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-15 / 216. szám
Nívósabb színpadokat az irodalomnak! A Kulturálódás a falusi, a városi- és a diáktömegek ismereteinek szórakoztatva történő bővítésében néhány év óta jelentős szerepet kaptak az irodalmi színpadok. És ez a széles tömegek művelésére alkalmas forma továbbra is jó lehet, ha tevékenységét hatásossá tPSKZÜk. Az elszaporodott irodalmi színpadok vajon biztosítani tudják-e a kívánt színvonalat? Az elmúít év is — kevés kivétellel — azt bizonyította, hogy egyes községi irodalmi színpadok nem tudnak kellő színvonalú műsort adni. Ahhoz, hogy a művészetet művészi szinten tudják továbbadni, megfelelő felkészültség szükséges. Érdemes tehát fontolóra venni, hol és milyen területi szinten szervezzünk irodalmi színpadokat. Csak azért, hogy statisztikailag minél több irodalmi színpadot mutathassunk ki, azért semmi értelme nincs. 'Ellenkezőleg: rossz irodalmi színpad, rosszul összeállított műsora, rossz ..úttörő'’ munkát végez. Deformálja az igényeket és nem tudja előkészíteni a talajt a jövő még magasabb színvonalú népművelésére. Lehet, valaki azt mondja erre, hogy ilyen mércét nem szabad felállítani. Tévedés ne essék, tudjuk, hogy a vidéki irodalmi színpadokra nem kerülhetnek hivatásos előadó- művészek. . Ellenben például járási szinten már össze lehet válogatni olyan együttest, amely kulturált kifejezés- módjával, szép beszédstílús- sal tudja tolmácsolni az irodalmat. Érdemes lenne tehát fontolóra venni: nem lenne-e helyes csak járási, esetleg több községet felölelő körzeti irodalmi színpadokat szervezni. Ugyanakkor ezeknek a kisebb számú együtteseknek értékét növelni. Hiszen az irodalmi színpad ereje abban rejlik, hogy kislétszámú, könnyen mozgatható, tehát egy-egy műsorral nagy területet tud bejárni. A hamarosan létrejövő megyei művelődési ház mellett megalakul a megyei irodalmi színpad, amely sokat segíthet a vidéki irodalmi színpadoknak. Csak elismeréssel lehet szólni erről á tervről, mert a megyéi irodalmi színpad által bemutatott és szerkezetében, tematikájában jónak bizonyult műsort, sokszorosítva tovább küldhetik a megye valamennyi irodalmi színpadának. A megyei irodalmi színpad külön készít műsort a felnőtt és külön az iskolai irodalmi színpadoknak. A megyei művelődési házban az irodalmi színpadoknak szakreferense is ■ lesz. tehát az irányítás és segítségnyújtás, illetve a jobb műsorok elkészülése, ezáltal a magasabb színvonal is biztosítottabönak látszik, mint a korábbi években. Ezenkívül országosan is összefogó fórumot kapnak az irodalmi színpadok. Ezt a feladatot tölti be az Egressi Klub, amely szaktanácsadással segíti a vidéki irodalmi színpadok munkáját. Tehát általánosan jobb feltételeket lehet teremteni irodalmi színpadjaink tevékenységéhez az elkövetkezendő időkben. S ennek realizálódnia is kell, nívós, esetleg kevesebb, de minőségileg sokkal értékesebb műsorokban. V. Gy. A nagyecsedi régi általános iskolában két gimnáziumi első osztályban idén első ízben kezdték meg a tanítást. Képen magyar órán az I/B-ben. _ Hammel József felvetele MEGYÉNK KÉPZŐMŰVÉSZEINEK TÁRLATÁBÓL Berecz András: Szabolcsi táj Zója negyven esztendős Csak vége volna gyorsan, ha meg kell lenni, s ne érné többet ellenség keze: Parancs se kell már — megy, hogy megtegye a legutolsó lépést életében: a láttára fel s előre, a halálba. .. Körülötte ellenség: német katonák. Amott a íalu, egy kicsiny orosz falu népe, fagyottan zuzmarásan... Itt van hát minden: opálszín kéményfüstök... hótól fehér utak... a hazája!... . , , . , s egy kemény fasiszta-bakancs most kirúgja a deszkaládát lábai alól. Margerite Aiiger Zója című verséből (Ford.: Lányi Sarolta) Mily különös! Mindig úgy látjuk, ahogy költők, festők, szobrászok és a képzeletünk állították elénk, sudártermetű, hős, lángoló lelkű - tizennyolc évesnek. Még béke van. Iskolába jár. Otthon Beethoven Klärchen dalát dúdolgatja: „A kürt szava harsait, a dob pereg májr. A harcosok élén a kedvesem jár..." Aztán kitört a háború. A hitlerista haramiák égetve, pusztítva özönlik el a szovjet városokat és falvakat. A Vörös Hadsereg visszavonuló alakulatai vérrel öntöznek minden rögöt és követ: épületek, erőművek. hidak omlanak össze, százakat, ezreket kaszálnak tömegsírokba a fasiszta betolakodók. Fegyvert kér a gyengetestű lány, emberfeletti nehézségeket igénylő vállalkozásba kezd: egymaga közelíti meg a rablók tanyáit, üszköt vet tetőikre, rémületté torzítja doly- fös, kegyetlen képüket. 1041. decemberében a Vereja város melletti Petriscsevoban arra készül, hogy felgyújtsa a megszálló katonaság egyik istállóját. Elfogják. Rüderer alezredes, a Wermacht 197-es hadosztálya 332. gyalogezredének parancsnoka Vezeti a kihallgatást. i „Ki küldött? Nevezd meg társaidat!" „Nem! Soha! Nem mondom! Nem, nem!” Száját petróleumlámpa lángoló kanócával égetik, hátát szíj hasítja, mellét szurony- heggyel döfködik. „Nem! Soha!” Kínzás, fagy, szomjúság félholtra gyötri, de a kivégzéshez összeterelt szomorú gyülekezetét ereje utolsó megfeszítésével bátorságra szólítja: „Üssétek a fasisztákat, gyújtsátok fel menedéküket, pusztítsátok őket!" Rüder befogja a fülét és to- porzékolva sürgeti a hóhért: „Aber doch schneller!” Gyorsabban! Mily különös! 1923 szeptember 13-án született. Negyvenéves lenne, ha elkerüli a kegyetlen halál. Talán tanítana, talán gyógyítana, tálán gyárban dolgozna; lehet, hogy regényt írna, vagy élőszóval hirdetné az embereknek az igazságot. Azt mondaná: előzzük meg, kerüljük el, tegyük lehetetlenné, hogy a nép újra az iszonyat terhe alatt roskadozzon, hogy milliókét százmilliók halála kövesse. Lehet, hogy mi nem is ismernénk. Hiszen sok ezer hős él családja körében akinek nevét nem vette szárnyára a hír, s legnagyobb dicsérete annyi: hűen teljesítette kötelességét. De Zója Kozmogyemjansz- kája nevét a finn tavak vidékén, Firenzében a Ponte Vecchio hídfőinél, a mongol jurták között, Drezda új negyedeiben, Brazíliában és Sidnty- ben is ismerik. Testvére ő 'Julius Fucsiknak, Anna Franknak, Barbare Grzesiak- nak, a vele egysorsú lengyel lánynak, húga Rudolf Klűg- nak, a Sachsenhausenoen kivégzett hamburgi tanítónax, nővére a budapesti Köztársaság téren elesett kiskato- náknak és a feketebőrű Ést- hernek, aki táblát vitt nemrég a kétszázezres washingtoni menetben. Nagyon szeretné a gyermekeit. S azok meghitt percekben azt mondanák neki: „Mama, ■ ml tulajdonképpen elég keveset tudunk rólad. Mtért nem beszélsz többet azokról az évekről, amiket úgy éltél át, hogy fegyver volt a kezedben?" „Majd, majd” — mondaná és legyintene. De azt csillogó szemmel újságolná, hogy amikor Moszkvában járt, látta az egyik űrhajóst, hogy végre- végre biztató eredmény született, a szovjet államférfiak kiharcolták; nem robbantanak már a nagyhatalmak stroncíumot árasztó bombát sem a víz alatt, sem a levegőben. Elmondhatná; három lépésnyire ment el mellette Fidel Castro, máskor, hogy Demihov, Gorjainov profesz- szorok sikeresen kísérleteznek az élő szív átültetésével. „Ezek az igazi hősök, megérdemlik az1 emberek tiszteletét. — figyelmeztetné a gyerekeket és szerényen mosolyogna. Mi élők, kimondhatatlanul szerencsések vagyunk, hogy velünk együtt jártak a földöm Zója Kozmogyemjánszkája és a többiek. Nélkülük nem tisztult volna meg az út százmilliók előtt, nélkülük nem győzhetett volna az élet. Nemzedékünk sose törleszthet! 1* háláját irántuk. Zója negyven esztendős! Tizennyolcat töltött ebből a földön, a többit abban éli, aim az embereknek öröm, szépség, szabadság, hallhatatlanság. Talán ismeretlenül is ő ihlette Paul Eluard-t, amikor a csodálatos Liberté-t írta. „A boldog gyógyulásra, A szét- foszló veszélyre. S emléktelen reményre Felírlak én". ö akkor már a jeltelen sírban pihent. Olyan korban élt, amikor gyávának vagy bátornak látni végérvényesen eldöntötte az ember rangját, visszataszító becstelenségét vagy fénylő, szikrázó, kristálytiszta becsületét. Zója a hazaszeretet, a bátorság, az önfeláldozó hűség megtestesítője marad örökre* Vadász Ferení 1963. szeptember 15. ÜJ FILMEK Hogy állunk fiatalember? Hogy állunk? Ezt bizony maga a fiatalember, Bálint András is szeretné tudni, de mostanában oly furcsa, oly bizonytalan minden benne és körülötte. Különösen a felnőttek. Itt van mindjárt anya és apa. Előttük, András és Kati előtt kedvesek ugyan, de ő András látja, hogy semmi sincs rendben. Apa egyre idegesebb, anya gyakran sír és folyton valami jelentésfélét, apa józanságát emlegeti. Miért titkolódznak a felnőttek? Miért nem őszinték, hiszen tőlük, gyerekektől ezt követelik. Ezek a gondolatok gyötrik Somogyi Tóth Sándor: Hogy állunk fiatalember cimű filmjének kamaszhősét, Bálint Andrást. A film írója, valamint Révész György rendező kiváló érzékkel nyúlt a problémához: hogyan tükröződik a gyermeki életben a felnőttek világa. A Bálint család életének egy válságos szaka-: szához jutott. Bálint Sándort, az apát megbízták egy jelentés elkészítésével, amelyben a hivatali visszaéléseket, a korrupciót kellene feltárnia. Vívódik, s vívódását felesége „józansága”,' jövőjét féltése leszereli: Bálint Sándor „okosan” a tények elhallgatásával írja meg a jelentést, úgy ahogyan felesége megmagyarázta. Kettőjük lelkiállapota Kihat környezetükre, a családra, de különösen a 14 éves Andrásra, aki most hagyogatja el gyermekéveit, s akinek éppen ebben a korban volna .szüksége az apa bizalmára, baratt megértésére. A felnőttek azonban ezt nem veszik észre, elködösítik a valóságot, titkolódznak, úgy vélik az ő világuk nem tartozik a gyerekekre, hiszen azok úgysem képesek azt felfogni. Mai tárgyú, őszinte hangú lélektani film a „Hogyan állunk fiatalember”. Bálint Sándort az apát Kállai Ferenc aiakítja kitűnően, a feleség az anya szerepében Tolnai Klárit látjuk. Fáraó tanár úr Pécsi Sándor. Külön kell szólni a film gyermek, főszereplőjéről, Kosztolányi , Balázsról. Bálint András szerepére sok száz hasonló korú fiú közül választotta ki Révész György rendező. Szerepeltetése a rendező jó szemét bizonyítja. A film zenéjét Fényes Szabolcs szerezte, az operatőr Széchenyi Ferenc volt. A sok közepes és kevésbé sikerült magyar 'filmek után örömmel üdvözöljük Somogyi Tóth Sándor és Révész György. új filmjét. Megyei bemutató: szeptember 19-től. Kcncz Zoltán: Tokaji utca
