Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-12 / 213. szám

Védjük a termőföldet! A mezőgazdaság alapvető és sajátságos termelési eszkö­zében, a termőföldben, a szán­tóföldi termesztésiben haszno­sítható területben nem va­gyunk gazdagok. A termék­bőséget nincs módunk szűz- földek bekapcsolásával meg­oldani, mert nálunk ilyenek nincsenek. „Szűzföldjeink” vi­szont azok a lehetőségek, amelyeknek az alkalmazásá­val ésszerűen, megfelelő ta­lajon a legtöbb hozamokat biztosító kultúrákat termelhe­tünk. ­Nem közömbös tehát az, hogy gyümölcsösként, rétként hasznosul-e az adott terület, amelyen jó minőségű és meny- nyiségű búzát, kukoricát vagy más szántóföldi növényt ter­meszthetünk. A gyümölcs, a szőlő kiváló termést biztosít a szántóföldi növények szá­méra nem gazdaságosan hasz­nálható területeken. Hogy nem vehetjük félváll­ról a szántóföld megóvását az egyéb hasznosításoktól, azt mutatja a föld védelmével kapcsolatos törvény is, amely szerint egyrészt nem szabad, hogy szántóföldi növénykul­túrákkal jól hasznosítható te­rületek kevésbé értékes mű­velési ágakba kerül jenek vagy olyan nagy jövedelmű kultú­rák — gyümölcsös, szőlő — hódítsák el a szántóterületet, amelyek értéktelenebb földe­ken is igen gazdaságosuk. Másrészt a szántóföldet véde­ni kell a tervszerűtlen és in­dokolatlan elhódításoktól, ame­lyeket sportpályák, különfé­le vállalati telepek, létesít­mények számára előszeretet­tel végeznek. A földvédelmi törvény ér­telmében 1965 végéig fejező­dik be a területeknek a té­nyeken, okmányokon alapuló helyszíni vizsgálata. Eddig az esetek többségében az derült ki, hogy a jó szántóföldek alacsonyabb „osztályba”, mű­velési ágakba kerültek: elha­nyagolt szántók legelőkké, ré­tekké váltak. A korábbi évek­ben úgynevezett búzatermő földeken gyümölcsöskerteket telepítettek — elsősorban a kötött talajú körzetekben. A fehérgyarmati járás né­hány községe határában is megvizsgálták már a földek rendeltetésszerű hasznosítá­sát. Az érintett tsz-ekben a közös gazdaságok természe­tes „földéhsége”, az aránylag kevés szántóterület azt ered­ményezte, hogy egyes rét- és legelő területeket bevontak a szántóföldi növénytermesztés­be. Fülesden 89, Nagyarban 07, Mándon 27 holddal gyara­podott így a szántóföld. Kis- arbafl például a nagy kiter­jedésű dzsungel gyümölcsös­ből hódítottak el 113 holdat a szántóföld gyarapítására. Az állami gazdaságok álta­lános tagosítása Idején töb­bek között Kisnamény és Sonkád határában néhány száz hold olyan szántóterület ke­rült a Fehérgyarmati Állami Gazdaság birtokába, amely akkor már el volt hanyagolva, s rajta félvad, rét-legelő jel­legű növényzet honosodott meg. A gazdaság ekkor ilyen minőségben vette e földeket birtokába, s azóta is így van több-kevesebb eredménnyel hasznosítva. Sok szó hangzik el a ta­karmánygazdálkodás megol­dáséról. Az egyedüli módszer: a hozamok növelése az adott területén, s korántsem a ta­karmánytermő földek gyara­pítása. Arra kell gondolniok a tsz-ek és állami gazdaságok vezetőinek is, hogy az elgye- pesltett jó talajokon sokkal több hasznot hozhatnak a szántóföldi kultúrák. Szinte fölösleges is bizonyítani, hogy például egyazon területen a szdz-sZázötveh mázsás holdan­ként! silókukorica-termés vagy a néhány mázsás fűhozam biztosítja-e jobban a takar­mányozási nehézségek megol­dását. De ezt mondhatjuk a szemes kukoricára, takar­mánygabonára, a búzára vo­natkozóan is. Az említett törvény szerint még több miht két esztendő van hátra a földhasznosítás vizsgálatának a végleges le­zárásáig. A mezőgazdasági nagyüzemek vezetői ne vár­ják meg, amíg a hivatalos vizsgálatok eldöntik a kér­dést. Ök maguk vizsgálják már most meg igen rragy kö­rültekintéssel gazdaságukat, s óvják, gyarapítsák szántóte­rületeiket a gazdaságosság érdekében. A járási és megyei szervek pedig még alaposab­ban ellenőrizzék mielőtt dön-; tenek, engedélyt adnak, hogyi a gyümölcs-, szőlő- és erdő-' telepítésekre valóban az arra allcalmas területek kerülő­nek, a különféle vállalati és sportlétesítmények ott jöjje­nek létre, ahol egy fél hold- nyi termőföldet sem veszélyez­tethetnek. Samu András A vezetéken száguldó segítség Országok es „Béke" energiarendszerben Óriási villamosenergia-háló- zat szövi át a KGST orszá­gait: a „Béke” energiarend­szer. 1965-re épül ki teljesen a nyolc magasfeszültségű vo­nal, amelyből öt már elké­szült, üzemben van. Az ener­giarendszer Magyarország áramtermelését az NDK, Len­gyelország, Csehszlovákia és a Szovjetunió nyugat-ukraj­nai áramtermelésével Kap­csolja össze. A közeljövőben kapcsolódik hozzá Románia és Bulgária is. Aram a Nap járásával Az áramszükséglet grafi­konjának napi „csúcsa” min­den országban a napnak ugyanazokra az óráira tea:j ed ki. Nagy területen azonban fennakadásokon, zavarokon. Egyetlen rendszerbe kapcso­lódva viszont lényegesen ki­sebb tartalék elegendő, am! — hozzávetőlegesen — kb. 1 millió kW megtakarítást je­lent'. Amikor hibát jelez a lámpa Az elmúlt télen hófúvás tor­laszolta el a vonatok útját, az országutakat jégpáncél fedte, a barnaszén felszíni fejtése is rendkívüli nehézségekkel járt. Az időjárás igen nagy káro­kat okozott a KGST-országok némelyikének a gazdasági életben, a károk azonban sok­szorosan nagyobbak lettek volna, ha az egyes országok nem siethettek volna egymás segítségére, éppen a villamos- energia-rendszerek egybekap­csolódása folytául. Csehszlová­kia iparában például egy al­kalommal leállt volna a mun­ka, ha Magyarország, Léngyel- ország és a Szovjetunió nem segíti ki kb. 300 millió kWó villamos energiával. Bárhol üzemzavar mutatko­zik, felvillan a piros Jelzőlám­pa, megszólal a sziréna, s a jelzést azonnal fogja Prágá­ban a villamosenergia-rend- szerek diszpécseriközpontja, a kapacitástartalékok pedig se­gítségére sietnek az „éhen- maradt” állomásnak. — Ta­valy nyáron villámcsapás ér­te a Nyugat-Ukrán Dobrot- vor-Sztrij közti vonalszakaszt és leállt volna a környék gyá­raiban, üzemeiben a munka, ha Magyarország nem adja azonnal segítségül a szükséges áramot. A „Béke” vezeték mlhden szempontból jelentős tényező az egyes országok gazdasági életében. D. Szavenko, a KGST energetikai osztályának munkatársa megoszlik a terhelés, tehát ügyesen gazdálkodni lehet a tartalékokkal. Ukrajna és az NDK között például 2 óra el­térés van a délköri helyzet tekintetében, a Naphoz viszo­nyítva. Amikor tehát csúcs- fogyasztás van Ukrajnában, aZ NDK-ban még napfénynél folyik az élet. A KGST állandó villamos- energia-kutató bizottsága fi­gyeli Prágában, hogy a villa- mosenergia-rendszer terhelése hogyan oszlik meg egyidóben az egyes országok között és ez a megoszlás milyen előnyösen hat az országok gazdasági életére. Azon felül ti., hogy az egyes országok energiarend­szerei összekapcsoltan csök­kenthetik a kapacitás szüksé­ges tartalékait, lehetővé vá­lik az esetleges üzemzavarok azonnali kiküszöbölése. Az egyes országok megbízható energiarendszerének külön működve, kapacitásuk lü— 12 százalékát kellene tartalé- kolniok, hogy megbízhatóan segíteni tudjanak esetleges 4 Főosztályvezetők érie­** kezletén Vezérigazgató előbb elhúzta a célprémium mézesmadzagát a részt vevők szája előtt, majd eképpen szólt: — Jól mennek a dolgok, elvtársak, azért ne szálljon fejünkbe a dicsőség. Van még bőven javítanivalónk. Valamennyi Főosztályveze­tő helyeslőén bólintott, mé­lyen magába szállt s amikor visszatért hivatalába, hangos­bemondón hivatta az Osztály- vezetőket. — Nem akarok vészharan­got kongatni, csak azt kérem, tegyék szívükre a kezüket. Ugye, máris érzik, hogy az Utóbbi időben nem tartották eléggé kézben a területet? Ez így nem mehet sokáig! Gondterhelt arccal helyesel­tek az Osztályvezetők, s né­hány perccel később már ra- portra szólították az Alosz­tályvezetőket. — Nagyon tévednek a kar­társak, ha azt hiszik, hogy ná­SLhj t'>fel lünk már minden fenékig tej­fel. Mit gondolnak, mehet ez így tovább? Fél óra múlva írásban közlik, milyen módon javítják meg az alosztály munkáját. írásbeli fegyelmit kapnak ennek elmulasztói. Menekülésszerűen távoztak az Alosztályvezetők s amikor egybegyült a Csoportvezetők kara, dongott az asztal: — Mondtam, nem lesz jó vége! Vegyék tudomásul, 10 százalék prémiumlevondsban részesülnek. De ha nem lesz gyökeres változás a csoportok munkájában, egy fillér pré­miumot sem látnak hó vé­gén. A feldühödött Csoportveze­tők előbb kiosztották az írás­beli fegyelmit a Reszorlfele- lösöknek s csak aztán közöl­ték: — Máris lemondhatnak a prémiumról, de aki nem okul az esetből, legközelebb már A k©iíecske le^endájátél az űrhajéig: Kamózás helyett szórakozás a klubban — Mióta eltűnt a kocsma cégére a kultúrotthon homlokáról A kőkecske egykor Tuvist- vándi és Szatmárcseke hatá­rában állott. Később nehezék­nek használták a boronákon. Senki sem tudja már, hogy került Kisarba, de a hozzá­fűződő kuruckori legendát a régiek ismerik. A kőkecske bekerült egy pesti múzeumba a legendát pedig megőrzi a papír és a magnószalag. A helyi eredetű legendák, történelmi emlékek gyűjtése mindig tartogat meglepetést, izgalmat a búvárkodóknak. Talán ezért is látott hozzá olyan buzgalommal ehhez Varga Gusztáv, a kisari kul­túrotthon igazgatója. Rábuk­kant egy ötven-hatvan strófá­ból álló versre, amely a kuruckorból származik. Kocsma után szükségtanterem Kihalóban lévő népi játé­kokat is megmentett Varga Gusztáv. A kamózás volt az egykori pásztorkodó kisariak kedvelt játéka, amelynek fő­szereplője egy fagolyó. Hal­latlan ügyességet és bátorsá­got követelt ez a játék, ame­lyet filmszalág örökített meg és a Néprajzi Múzeumba ke­rült. Ehhez hasonló játék volt a csülközés. A falu öregjei még így szórakoztak’.. Ma már amolyan helyi ;iereklye” a kőkecske legen­dája, a kamózás, a csülközés. Filmen láthatják a kultúrott­hon klubjában, ahol televízió és egyéb szórakozás kínálja magát. Szemléletes előadást hallgatnak az érdeklődők az összegyűjtött helyi néprajzi, történelmi emlékekről, majd az űthajózásról. — Eddig nem volt teljesen a kultúra otthona a művelő­dési ház — magyarázza az igazgató. — Egy ideig szé­gyenszemre a kocsmát is itt rendezték be, a klubterem­ben. S'-káig pirult az arcunk: a Petőfi Sándor nevét viselő kultúrotthon felírás alatt ott díszelgett az italbolt cégére, Lett volna pedig más helyi­ség, de ez a község közepén, a legjobb helyen van... S a szenvedélyes néprajzi, történelmi hagyományok gyűj­tője helyett már az egész fa­lu lcultúrálódásáért aggódó művelődési otthon igazgató folytatja a beszélgetést: — Igen nagy szükség lett volna pedig a művelődési otthonra. De amikor a kocs­mát sikerült kirakni, nem örülhettünk nagyon. Szükség­tantermet csináltunk a klub- helyiségből, mert így kellett, mig fel nem épült az új isko­la. Most mar hozzálátunk, szépen be akarjuk rendezni, csak néhány olvasóasztál hi­ányzik... Befulladt tanfolyam Eddig is volt már telt ház, előfordult, hogy ketten is ül­ném ül be a reszortfelélösök tanácskozására. Egyéb sem kellett a Re- reszortfelelösöknek, ajtóstól robbant be szobájába: — Tehetetlen, pipogya tár­saság! Örökké csak szégyen­keznem kell maguk miatt. De- lényesi nem mehet szabad­ságra, Tohonya társadalmi munkában átnézi a negyedévi kimutatásokat, jelentéseket, kijavítja a helyesírási hibá­kat. Klepcsák büntetésből le­fújja a port 113 aktáról. Egyéb sem kellett Klep- csáknak!. Este nyolckor, ami­kor befejezte a fújást, beiért a Hukk csárdába, rendelt egy liter kövidinkát. S meri a pincér csak a negyedik perc végén szolgálta ki, ordítozni kezdett: — Mit gondol maga? ítélet­időig várakoztathatja a ven­déget? Kérem a panaszköny­vet! Három oldalt irt tele Klep­csák mielőtt az asztal alá itta magát. Angyal Sándor tek egy széken. Mulatságos és hasznos „tornának” bizonyult a klubtian rendezett szellemi vetélkedő, vonzónak az irodal­mi est, az ismeretterjesztő előadás. Hogy az idősebb nem­zedék se kerülje a klubeste­ket, külön előadássorozatot iktattak be számukra. Igen sokan érdeklődtek a kultúrotthonban meghirdetett mezőgazdasági szakmunkás- képző tanfolyam iránt. Har­mincötén jelentkeztek. De... — Nem tudtuk levizsgáztat­ni őket, befulladt a tanfolyam. Mi helyileg meg tudtuk volna oldani előadókkal, de a járá­st tanács mezőgazdasági osz­tálya kivette a kezünkből, az­zal, hogy majd ők küldenek előadókat. Az előadók nem érkeztek meg, a hallgatók szétszéledtek. Olyan népművelési gond is szóba került, ami nem egye­dül Kisarban honos. Nincs szakember, aki foglalkozna a falu ének- és zenekultúrájá­val. Már az 1930-as években jó hírű énekkara volt a köz­ségnek, még egyenruhára is futotta. Azóta se tudnak egy állandó énekkart verbúválni, tizenöt éve kísérleteznek. Hi­ányzik az énekszakos tanár vagy tanító. Ellenben egyre (Munkatársunktól) Délután fél háróm. Befejez­te a munkát a délelőtti mű­szak a nyíregyházi gépjavító­ban. A portán még csend Van, az emberek mosakodnak, átöltöznek. Eltelik még né­hány pere, amíg az első em­ber megjelenik, hogy „bé­lyegzésre” átadja a blokkla­pot Balogh Áron portásnak. A legtöbben lassan, ráérősen jönnek, csak elvétve akad aki sietve lépked. Munkából az évnyitóra Fürge mozgású fiatalember nyit be a fülkébe. — Szabad a telefont? Megkapja és már tárcsáz is. A KISZÖV kislakásépítési irodát hívja. Az OTP köl­csönnel épülő családi lakásá­hoz szükséges vasbetongeren­dákat sürgeti. A ktsz novem­berre ígértíe, hogy befejezi a munkát, de hiányoznak a vas­betongerendák és emiatt kés­lekednek. Kattan a készülék, vége a beszélgetésnek. Bélteczki Mi­hály lakatos az óráját nézi és már rohan is. A nyitott ajtóból szól vissza: — Sietnem kell — mondja mentegetőzve —, mert mind­járt indul a vonatom. A megkezdett interjút már Máriás János, a szakszerveze­ti bizottság titkára fejezi be. — Debrecenbe utazik, a gépipari technikum levelező tagozatának évnyitójára: Mér negyedikes... A házépítés és a tanulás most minden szabad idejét igénybe veszi. Pedig nős ember, van egy gyerekük is. Jó lenne egy esőkabát Odakünn még szemerkél a hirtelen jött eső. Oprics János vésős és gyalus indulna is, nem is. Az ablakon át több­ször is kikémlel. Nézi az eget, tisztul-e már. Érthető, hiszen kerékpárral jár be Őrösről és ma nem hozta az esőkabátot. Az utat megsz >k- ta, lassah egy évtizede teszi meg a majdcsak húsz kilomé­teres távot mindennap Télen — amikor a hófúvás miatt nem járt a vonat, meg az erősödik a kultúrotthon tánc- szakköré, már a járási tán­cos—dalos vetélkedőn is jó szereplést biztosítottak ma­guknak. Még vau gond A kultúrotthon igazgató után a falu oktatásénak hiva­tásos felelőse szólal meg, ugyanis Varga Gusztáv „ci­vilben” iskolaigazgató. — Mióta felépült az új is­kola, sokat javult a tanítás. Ma már nincs szükségtanter­münk. Azért nem tűntek el a gondok, a tíz nevelő közül hat képesítés nélküli. Meg­nyugtató viszont, hogy vala­mennyi nevelőnek tudtunk szolgálati lakást juttatni. Az étkezésük is kielégítő, külö­nösen most, hogy a hídépítők­nél kapnak üzemi kosztot. Nincs még hol elhelyezni a népkönyvtárat, (2 év alatt négy helyen volt). A kultúrott­honban is akad még más cél­ra lefoglalt szoba. Tartalmi szempontból sem ártana, ha a gyűjtőmunkát a honismere­ti szakkör végezné, jelenleg nincs ilyen a kultúrotthonban. P. G. autóbusz — még gyalog is. — Az ebéd már biztosan készen van. Vár a feleségem és a két gyerek is. Mindig ilyenkor ebédelek. Fél négy, négy óra van, mi­re Óprics János hazaér. Ha beíejezi az étkezést, már alig jut idő szétnézni a ház körül, tenni, venni egy kicsit az ezer öles kertben. Mos', vet­tek két süldőt, ebből lesz a hízó. Kell mind a kettő, nő­nek a gyerekek. János már hetedikes, László most ment először iskolába. Mire meg­eteti a disznókat, be is estele­dik. Kis időt szakít a gyere­kek házi feladatainak ellenőr­zésére, aztán elbeszé'getnek egy kicsit. Ilike vár *»• Szabó Antalt, a vasesztergá­lyost váratlanul éri a kérdés. — Nem. mára nem csinál­tam programot. Azt his2ent hazamegyek. Itt lakom a Mező utcában. Útközben veszek egy újságot és otthon elolvasom. Aztán bekapcsolom a rádiót, keresek valami jó zenét. Azt nagyon szeretem. Az ajtóban már várja a ba­rátja: Salamon István marós. Míg beszélgetünk, többször is sürgeti; „siess már.” Talán neki van már kidolgozott tér­ve. A sok férfi között nő is akad. Diósi Istvánné eszter­gályos, de az exender présen dolgozik. Tíz évvel ezelőtt kapta meg a segédlevelet, ta­nuló korábban ismerkedett meg a férjével, aki a lakatos szakmában dolgozik. Kislá­nyuk — Ilonka — már kilenc­éves. — Most sok a munka ott­hon, mert édesanyám a kór­házban van. Máskor ó segít a házi munkában. Ha hazame­gyek elvégzem a házi munkát, aztán a férjemmel együtt ke­rékpárra ülünk és elmegyünk a nővéremhez meglátogatjuk Ilikét. Amig a mama beteg, ott vigyáznak rá. Mi korán elmegyünk otthonról és saj­nálnám még felkölteni. Azért is megyünk ma, mert hétfőn nincsen előadás a tv-ben. Eltelt egy nap az üzemben, de folyik tovább az élet. ^^Magyarország « 1903. szeptember 12. A nap még nem ért véget Műszakváitás után a gépjavítóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents