Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-10 / 211. szám
a nyílhúzáson tol Az augusztus végi közgyűlésen a termelőszövetkezeti csoport tagjai között több dologban különbözőek voltak a vélemények. Batai József párttag, a tszcs vezetőségének a tagja amellett kardoskodott, hogy az idei állapotnak megfelelően állandósít-, sák a tagok földterületét, mert az évenkénti „nyilhúzá- sós” rendszer nem tartható fenn tovább: végképpen leromlik a talajerő állapota. Mások — ezek hatására az elnök is — azt javasolták, hogy — fele-fele arányban — a jöbb földeket állandósítsák, a nagyon gyenge talajokon maradjon meg még jövőre a nyilhúzásos rendszer. Igaz, az utóbbinál még mindig megmarad a tápanyagutánpótlás kielégitetlenségé- nek a veszélye, de a hozott határozat alapján való megoldás is lényeges előrelépés. A piricsei Rákóczi Tszcs a járásban eddig legeredményesebben haladt a közös gazdálkodás útján. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a kezdő év botladozásai után a tszcs vezetőségé felismerte: az alapszabály által biztosított összefogás is sokkal eredményesebb mint a régi, egyéni gazdálkodási forma. A felismerésben sokat segített a községi tanács — elsősorban a tanácselnök — és a tszcs pártszervezete. Bár a közvetlen tszcs-ben dolgozó kilenc párttag segítő hatása nem egyértelmű: határozottan kiálltak például amellett, hogy a nagyüzemi felárat ne osz- szák szét a tagok között, hanem eszközöljenek belőle közős beruházást. Így vásárolhatták meg közel 200 000 forint értékben U—28-as traktorukat ekével, pótkocsival — saját erőből. Úgyszintén saját forrásból kezdenek — 60 000 forintért — méregraktár és őrszoba építéséhez a gyümölcsösben. De saját kistulajdonosa szemléletük esetenként arra készteti őket, hogv a tszcs további fejlődésére nem kedvező áramlattal ússzanak. Ha például megfelelő lett volna az álláspont a terület állandósításánál, tavaly az egységes vetőmag beszerzésénél, akkor gyorsabb javulást lehetne várni a termésátlagokban. Mert az idei várható termés burgonyánál 20—23, szemes kukoricánál 3—1. napraforgónál 3,5 mázsánál aligha lesz több. Rendszertelen és nem biztosított a földek trágyázása, a vetőgumócserét elutasították a tagok. A dohánynál van — elsősorban területben — komoly előrehaladás. A tszcs tagjai első évben 132. utána 213, az idén 25i holdon termeltek dohányt. Jövőre 300 holdnyi lesz — családonként átlag egy holdnyi. A dohánynak — kétségtelen — minden kedvezést megadnak, mert rossz adottságaik között ez a legfőbb jövedelemforrásuk. Legalábbis néhány évig ez lesz, addig, míg gyümölcsösük, szőlőskertjük hasznot hoz. A gyümölcsös és szőlő közös telepítésében jutottak legelőbbre a piricseiek. Ameny- nyire húzódoztak tőle kezdetben, most legalább annyira büszkék rá, hogy mekkora kincsnek jutnak a birtokába. Tavaly ősszel, az idei tavasz- szal 120 holdon telepítettek téli almást, és 21 hold szőlőt a 3004 /5-ös állami segítséggel. Most újabb 80 holddal akarják 200-ra kiegészíteni a gyümölcsöst: törpe almást és őszibarackot telepítenek. EÍi- hez a talajforgatást 65 holdon már elvégezték. Az újat és az egyéves gyümölcsös egy részét — összesen 155 holdat — közel ötezer méteren drótkerítéssel veszik körül. Már végzik a betonoszlopok lerakását. E téren az lenne egyik legfontosabb tennivalójuk, hogy a futóhomok szántóterülettel együtt a fiatal . gyümölcsösben is nagy arányban termesszék a csillagfiirtöt a talaj tápanyag-gyarapítása érdekében. A tszcs tagjai egyes áruk értékesítésében megállják a helyüket, viszont nagyobb figyelmet kellene fordítani a szerződéses termelésre. Mert a szerződéses kedvezmények — az aranykoronánként! ttz forint közös alap, tíz forint üzemviteli költség mellett — tovább gyarapítanák a fel nem osztható alapot, amelyből újabb traktorok, más gépek, eszközök, épületek születhetnek. Ezek segítségével még egységesebbé, jobbá tehetik a talajmunkát, a növényvédelmet stb. Dohányból előreláthatóan 3 millió forint értéket adnak át az államnak. A 35 mázsa helyett 75 mázsa babot értékesítettek. Napraforgóból is több lesz. Tej és tojáseladási tervét a község minden bizonynyal .teljesíteni fogja. Hizlalásnál és bikanevelésnél mintegy 150 darabot várnak az idén. A kenyérgabona és burgonya értékesítésben viszont igen alacsony szinten állnak. Valami javulás van, de kevés. Tavaly — szerződés nélkül —» 67, az idén 160 mázsa k enyém ekvalót adtak el. A múlt évben nem volt, most 500 mázsára kötöttek értékesítési szerződést burgonyából. Amikor a piricsei tszcs néhány gondjáról szólunk, nem feledkezhetünk meg az indulásról, a kezdetről. Arról, hogy 1961 őszén nem ment a munka, arról, hogy november közepén a gépállomással voltak kénytelenek a- földet megszántatni, abba magot vettetni, hogy ne maradjon üresen a föld, legyen kenyér. Azóta kevés év — de az emberek előrelátásában mégis sok idő telt el. A bontakozó szervezeti eredmények mutatják: a gazdálkodásnak ezzel a közösségi formájával is előbbre lehet lépni, s tovább szilárdulhat a kollektíva — a tszcs valamennyi tagjának a hasznára. S. A. A bolgár Topolnica gát vízi erőművének egy részlete. Akadémia a termelősz@vetkez@$^@si New Yorkban elkészült a nemzetközi kiállítás szimbóluma, a 250 tonnás acélból készült, 40 méter átmérőjű földgömb. A szakmunkásképzésről és a felnőttoktatásról Ülést tartott a mátészalkai járási művelődési tanács Szeptember 1-től, szeptember 8-ig a mátészalkai járás minden községében összeültek a művelődési tanácsok megtárgyalni azt, hogy milyen feladatokat foglaljanak a készülő művelődési tervbe. A községi értekezleteket megelőzően a járási művelődési tanács is ülést tartott. Értékelte a felnőttoktatásban eddig elért eredményeket és megvizsgálta a szakmunkás- képzés, a felnőttoktatás és a szakismeretterjesztés területén jelentkező feladatokat. Megállapította; gyorsítani kell a dolgozók iskolarendszert oktatását. Bár az elmúlt évben a dolgozók iskolájában és magántanulóként 619 fő tett vizsgát, azonban az alapismereti tanfolyamok eredményei már nem ilyen szépek; mindössze 18 fő tett eredményes vizsgát az 1962—63. tanévben. Az eredmények közé sorolható, hogy 15 községben több mint 300 fő vett részt a szakmunkásképző tanfolyamokon. Tsz akadémiák, állattenyésztési, növénytermesztési, kertészeti tanfolyamok, előadássorozatok, s egyéb közművelődési előadások segítették a járás termelőszövetkezeteinek munkáját. A járási művelődési tanács a következő év feladatainak meghatározásánál a járás tsz-einek gazdasági terveiből indult ki. A mátészalkai járásban 1967-ig a jelenlegi 5624 kh. gyümölcsös terület 7449 kh-ra fog nőni. Az 1963-ban öntözött 1080 kh. helyett 4995 kh. lesz. Dé növekedni fog az állattenyésztés is, a termelési eredmények állandó emelése szintén komoly feladatot ad. Ezért a járás területén a következő években sokkal nagyobb mértékben kell foglalkozni a szakmunkásképzéssel. 1967-ig több mint 500 gyümölcstermelő szakmunkásra, közel 120 öntözési szakemberre, 720 mezőgazdasági növénytermesztő és sok állattenyésztési szakmunkásra lesz szükség. Ezekből a tervekből következik a népművelési mun'-.a szélesítésének feladata és még több szakember bevonása ezek megoldásába. Sokan szó- vátették az értekezleten a termelőszövet kezetek szoc áiis és kulturális alapjainak felhasználását. Több községbon nem szívesen gondolnak a művelődési otthonok támogatására, segítésére. Tévesen valamilyen külön intézménynek tartják egyes tsz-ek a művelődési otthonokat. Igaz, hogy néhány község — Nagydobos, Nyírmeggyes, Fülpcs- daróc — rendszeresen támogatja, segíti anyagilag is a kultúrotthonokat, de ez nem általános. Ezért az illetékesek szabják meg, hogy a szociális és kulturális alap egy bizonyos hányádát valóban kulturális célokra használják fel, s ezeket a mezőgazdasági osztályok ellenőrizzék is. A községi művelődési tanácsok nemcsak a szakismeret-terjesztéssel, s a dolgozók iskolarendszerű oktatásával foglalkoztak, hanem részletesen megtárgyalták a művelődési otthonok egyéb feladatait is. Meghatározták milyen szakkörök, tanfolyamok fognak működni a jövőben. Toronicza Gyula népművelési felügyelő 1963. szeptember 10. Második műszak után az iskolapadban — Irodalom és mezőgazdaság — Népszerű a felnőttek iskolája Olcsván lüli idős emberek le, mint Kósa Gyula, Szabó fJároiy, Fekete József. A megoszlás is kedvező: a részvevők 90 százaléka kétkezi munkás, növénytermesztő. állattenyésztő. — Csak a nemek arányával van baj — csóválja a fejét Bartha Ernő. — Mindössze nyolc női hallgatónk van, bár ezek eljárnak ahogy mondják, ha jégeső hull is. özvegy Lengyel Józsefné és Szűcs Je- nőné talán egyszer se hiányzott, pedig ők is a „második* műszak után ültek be a pádokba. Harmadik évébe lép az idén a tsz-akadémia Olcsván. A hallgatók sokat fejlődtek a két év alatt. Minden _ tizedik állandó szakmai továbbképzésen és állami oktatáson vesz részt, sok pedig azóta lett olvasója a szak- és szépirodalmi könyvtárnak. Lelkes segítője az akadémiának a tsz kultúrfelelőse, Bor- - bás László, aki minden előadás előtt „lejárja” a hallgatókat, könyvbiállításokat rendez, színdarabok után futkos^ hogy az előadások mellett legyen más szórakozás is.; — Dolgos emberek az ólceu vaiak — fordít a témán az igazgató, aki maga is helybeli. — Az szeretnék talán, ha le sem menne a nap... De lassan megtanulnál! művelődni is, erre is jut idejük. P. G. egy-egy játéjkfilmet is leveti tettünk... — Fogalommá vált Olcsván a tsz-akadémia, volt úgy, százan is szorongtak a tejemben. Elárulom, később a ter- szettudományá előadások egy részét Is úgy hirdettük, hogy a tsz-akadémia sorozatába tartoznak, mert akkor biztos nem volt üres a terem. Az érdeklődési kör egyre tágult. A második év meglepetése volt a szünetekben a frissítőnek szánt irodalmi műsör, szavalatok hangzottak el magnóról, jórészt a helyi iskolások és felnőttek közreműködésével. Ez érdekes szórakozásnak bizonyult. Könyvekből is olvastak fel izgalmas fejezeteket, hogy felébresszék az olvasás iránti vágyat. 4 harmadik ér- — Történelmi, pedagógiai, j egészségvédelmi előadásokat is beiktattunk a második évben. Gyakoribb lett az úgynevezett közvetett tanulás: el- 1 vittünk például néhány hall- gatót látogatóba a híres nádudvari Vörös Csillag Ttz-be. Aratóünnepeéget rendeztünk, felelevenítve a régi falusi hagyományokat. Külön meghívó nélikiül zsúfolt lett a terem kora ősztől, késő tavaszig. A második évfolyamot hatvankettőn végezték el. Olyan hatvanéven fenegyedik előadás után a „bérelt" helye. — Tetszett az embereknek, hogy az ő nyelvükön, egyszerű, népszerű formában beszélnek az előadók és amit mondanak azt be is bizonyítják. Legtöbbször előkerülnek a kísérleti műszerek, vegyszerek, nem egyszer a hallgatók is részt vettek a kísérletezésben. Mindig felt ház Nem elvont előadások és kísérletek voltak ezek. Egy alkalommal például megvizsgálták az olcsvai talaj összetételét, ml hiányzik belőle. Ugyanis bajok mutatkoztak a talajerő-gazdálkodásban. — Előadás után pedig átalakult a terem mozivá, kis- filmeket láthattak a hallgatók az elhangzottakról és kapcsolódó témákról. Olykor — Nézze, meg kell mondanom, ez a tsz-akadémia nem helyi kezdeményezés. A járás ajánlotta, hogy csináljuk meg, ők küldenek előadókat... Így is történt... — Bartha Ernő iskolaigazgató így vezeti be az olcsvai tsz-akadémia történetét. — Kiderült, nem minden rossz, amit a járás akar... Kísérleteznek a hallgatók Komolyra fordítva a szót: a járási tanács nemcsak reklámot csapott és kedvet csinált a tsz_akadémiához, igényes tematikát állítottak öez- sze, 12 előadásra méretezve az 19ti—62-ess oktatási évet. — ötvennyolcán iratkoztak be az első évben. Hogy őszinte legyek, ha a számokra mentünk volna, beiratkoztak volna itt százötvenen is. És megkezdődtek az előadások, ahogy beköszöntött a zimankó. A művelődési ház fütött termében 50—70 tsz- tag foglalta el helyiét és ez szó szerint értendő. Mindenkinek meg volt a harmadik' 1963-1*^0 • „Már elhagytam a magam sorsát../' Váci Mihály képviselő fogadónapján csuznak. Nyugdíjas bácsi kéri: segítse hozzá a képviselő egy négyórás álláshoz. Aztán szakmabeli kérdés következik: P. A. nyíregyházi lakos szabad idejében Jevgenyij Dol- matovszkij verseit fordítja. „Jónak találja, érdemes fáradoznom?” Közben telefon cseng: megyénk egyik vezetője is szeretne vele találkozni, ha végzett a fogadónapon Lassan betelik a füzet, s Váci Mihály máris rendezgeti az anyagé': melyikkel hova kell fordulnia, hogy gyorsan intézkedhessen. Sürget az idő: vasárnap még Sóstóhegyen tart fogadónapot, hétfőn már Budapesten kell lennie, leadásra előkészíteni a következő Uj írás kéziratát. De ez nem késleltetheti a feljegyzett panaszok orvoslását, mert az emberek bíznak a képviselőjükben. Lenn az utcán megvásárolom az Élet és Irodalom legfrissebb számát. Benne találom Váci Mihály Utazás cí mű versét. így fejezi be: „Már elhagytam a magam sorsát, s közeledem mindenkiéhez.” Angyal Sándor Kis kerek asztalnál ül a képviselő, Előtte kék borítású fület, szeptemberi fogadónapjának jegyzete. Idős ember pa- íaszolja: hiába fordul bárhova, a vencsellői tsz vezetői lem engednek a huszonegyből. Pedig már a járási tanács s kötelezte őket arra, hogy mérjék ki neki a háztáji föl- let. „Mit lehetne itt tenni, képviselő elvtárs?”. Szeli a golyóstoll a sorokat; kiegé- ;zítő kérdések hangzanak el, ; majd a bíztatás: „Nyugodjék meg, hamarosan utána lézek, s ha jogos a követelés, •negkapja a háztájit.” Kézfogás. Váci Mihály megtöri! a lomlokát. Reggel kilenc óta már ez a tizenkettedik panaszos. S az ajtón túl — mint az orvos várótermében — még legalább ennyien ülnek körben a fal mentén. Máris nyílik az ajtó s a képviselő — mint a jó házigazda — elébe siet a belépőnek. Lassú járású, fogyott erejű öregasszonyt segít a fotelba, akinek előbb buggyan ki a könnye, mint ajkáról a fájdalma. „Kijátszottak a saját lakásomból. A régi lakó tízezer forintért tett be egy barátját, engem meg sem kérdeztek, mint tulajdonost. Kiutalás nélkül uralja a portámat s én a lányomhoz szorultam. Segítsen rajtam, drága fiam...” Lakás, megint csak lakás. S még ha mind ilyen egyszerű ügy lenne! Néhány perccel előbb egy fiatalember sorolta szaggatottan: öt éve van benn a kérvénye, semmi remény. Sok a kiadásuk, háromszáz az albérlet, ő dolgozik egyedül, nem tud félrerakni egy fészekre valót. „Amikor a Parlamentben átvettem a kormánykitüntetést a téli helytállásomért azt hittem, talán ez is számít majd egy keveset.” Hosszan gondolkozik a képviselő, azán kis centit szakít le a kékborítású füzetről, ráírja a címét: ha hosszabb időn át sem lesz előrehaladás közölje vele írásban. S amikor néhány pillanatra egyedül marad a képviselő, önmagái kérdezi: hogyan lehetne gyorsan, még több lakást építeni': Látom, nagy felkiáltójel kerü; erre az oldalára a jegyzetfüzetnek. Máris kopognak: két egyen- köpenyes diáklány kicsit zavartan tolmácsolja a „zrinyi- sek” kérését: „Tessék eljönni hozzánk egy szerzői délutánra.” Mert a képviseli Váci Mihály, városunk szülötte Jószef Attila-díjas költő, az Uj írás szerkesztője November első szombatjábar állapodtak meg s a gimnazisták boldog köszönéssel bú-
