Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-08 / 210. szám

A pedagógus hivatása Elkezdődött az új tanév és a tanárok, tanítványok visz- sza is zökkentek már vaká­ció után az iskolai életbe. Százhúszezer általános és kö­zépiskolás diák ült megyénk­ben az iskolák padjaiba. A százhúszezer gyerek, mint tö­meg is óriási. Egy nagy város lakosságának felel meg. Hát még ha azt vesszük, hogy ez a százhúszezer fő művelt em­berré is nevelődhet az iskola­padokban, akkor milyen ha­talmas lehet... De vajon biztosította-e az utóbbi, vajon megkapják e a tanulók a ma és á holnap igényeinek szükséges tárgyi ismereteket és általánosan is gondolkodó, kulturált felnőt­tekké válnak? Erre a kérdésre a százhúsz­ezer diákot tanító, és nevelő öt és fél ezer pedagógus vála­szolhat. És a válasz nem könnyű, hiszen, még mindig magas a képesítés nélküli ta­nítók száma. A megyében száz órából csak negyven- negyvenkét órát tart meg szakképzett pedagógus az ál­talános iskolák felső tagoza­tán, a többi órákat képesítés nélküli nevelők tartják. Az alsó tagozatokon ez az arány még alacsonyabb. Szerencsé­re ezekben a fiatal képesítés nélküli nevelőkben magas a hivatástudat, s ez sokmindent kárpótol. Természetesen a szorgalom végső soron még­sem helyettesíti a tárgyi is­mereteket és a nevelői, peda­gógiai gyakorlatot. Ebből kö­vetkezik az idősebb és a pe­dagógushivatásra alaposan fel­készült tanítók és tanárok kö­telessége: szüntelenül, jóindu­latú figyelemmel kell kísér­niük kezdő kollégáik munká­ját és maximálisan segíteniük kell azokat. Hiszen a fiatal, hivatásuk kezdetén lévő ne­velőket támogatni, elsősorban azt jelenti, hogy az iskola egész tevékenységét segítjük. Persze ehhez az szükséges, hogy valamennyi tantestület­ben kialakuljon a kölcsönös­ségnek az a szelleme, amely­ben nincs és nem is lehet meghatározó szerepük a sze­mélyes indulatoknak, ahol egyetlen cél létezik: a gyer­mekek jövőjéért élni. Beszélni kell ezekről, mert a tantestületek, noha tudják elvhivatottságuk lényegét és ismerik felelősségüket, a szo­ros munka közben, a napi gondok rpégis gyakran elho­mályosítják ezt. A pedagógus feladata min­dig is az volt, hogy tanítvá­nyait az életre, az életnek ne­velje. Ha ez sokszor nem is valósulhatott meg teljesen, de a pedagógus szándéka mégis ez volt: felkészíteni növendé­keit az élet valamely terüle­tére, hogy ott boldogulni tud­janak. Napjainkban az élet­re való nevelés konkrétabb formát kapott. Ma azt jelen­ti az életrenevelés, hogy maxi­mális ismerettel és társadal­munk erkölcsének legfonto­sabb szabályaival engedjük el őket az iskolákból. .Ez máris előtérbe hozza a pedagógus kettős feladatát: tanítani és nevelni. Ez az a bonyolult munka, amely meg­különbözteti a pedagógust minden más hivatású, és fog­lalkozású embertől. A peda­gógus keze alatt nem vasda­rab, és nem föld változtatja tartalmát és formáját, hanem a legnemesebb anyag: az em­ber. Lehet bármilyen gond, bármilyen nehézség, ezt a pe­dagógusnak mindig tudnia kell. Az Országos Pedagógiai In­tézet és a Művelődésügyi Mi­nisztérium által elkészített és és közreadott új nevelési terv éppen ézt a különleges anya­got szem előtt tartva nyújtott segítséget a pedagógusok szá­mára. A tanárok és tanítók munkájuk végzéséhez megje­löli mindazokat a tennivaló­kat, amelyeket az új iskola igényel. Ismeretes, hogy az oktatói és nevelői munka kö­zött rés keletkezett. A neve­lői tevékenység elmaradt az oktatói munka mögött, s en­nek összhangját mielőbb biz­tosítani kell, persze nem az oktatói munka háttérbe szorí­tásával. Azon keresztül kell ezt elvégezni, amit fontos ténye­zőként rögzít az új nevelési terv: a tanulók egyéni meg­ismerésével. Minden gyerek más és más húr az egész osztály, vagy az iskola hatal­mas zongoráján. S ezen csak úgy tud játszani a pedagógus, ha valamennyit külön-külön is ismeri. Az oktatói és nevelői mun­ka összhangja és ezek színvo­nalemelése ma különösen nagy gond. Ha semmi mást nem veszünk figyelembe, mint azt, hogy megyénkben elég mos­toha: körülmények között eb­ben a tanévben új gimnáziu­mokat nyitottunk. Sokan kér­dezik is: miért nyitunk gim­náziumokat, ha nem tudjuk biztosítani működésükhöz az ideális, személyi és tárgyi fel­tételeket? Röviden ezt vála­szolhatjuk: a kor sürget, az igények követelik és nem vár­hatunk arra, amíg minden tel­jesen kész lesz. Valahol el kell kezdeni. Mint annyi min­den ebben az országban és megyénkben, menet közben cse­peredett felnőtté. Ezek a gim­náziumok is felnőttek lesznek belátható időn belül. De ad­dig is, amíg a viszonylag mos­toha körülmények között meg kell tenni az első lépéseket, a tanerőktől függ biztos, vagy bizonytalan haladásuk. Újra és újra a pedagógus hivatására kell apellálni: Elegendő középiskolai tanár hiányában kik legyenek a köz­ségek új gimnáziumainak út­törői, ha nem a tanítók, vagy a felsőtagozatos tanárok? Tudjuk, hogy számukra je­lentős többletmunka ez. És ahhoz, hogy mégis lehetőség szerint középiskolai szinten tartsák óráikat, elmélyült fel­készülés szükséges. De meg kell tenniök, mert nincs más aki elvégezze helyettük. Hé­zagos ismeretanyagot adva a középiskolásoknak ezekben az új gimnáziumokban, egyet je­lent azzal, hogy az egyetemi és főiskolai felvételeknél ver­senyképtelenné tesszük az itt tanuló diákokat, a városban tanultakkal szemben. A pedagógus hivatását te­hát ha valamikor szükséges volt hangsúlyozni, akkor most különösen szükséges. A peda­gógus hivatásának maradék­talan betöltésétől függ a jövő művelt világának léte. És no­ha, az iskolákon kívül is fel­adatok várnak a pedagógus­ra, a községek élétének for­málásában, még sem lehet el- sődlegesebb és fontosabb munkája, mini az iskolai te­vékenység lehető legjobb el­látása. Százhúszezer emberanyag a tét! S ez olyan súlyos felelős­séggel jár, amely azt kívánja valamennyi pedagógustól, hogy „két kézzel” dolgozza­nak az iskolákban. Mint szám­talan éven át a megye peda­gógusai, most ismét valameny- nyien töltsék be magasztos küldetésüket. Vincze György Tizenhat emeletes kollégium lesz Nyíregyházán /965-ig kétszakos képzés — Mindenki kaphat ösztöndíjat Tanévnyitás előtti beszélgetés Kovács József igazgatóval A nyíregyházi Tanárképző Főiskola a napokban kezdi meg második évét. Ebből az alkalomból néhány kérdést tet­tünk fel Kovács József igaz­gató elvtársnak, aki maga is egy éve dolgozik Nyíregyhá- zán. — Hogyan és milyen eredményekkel zárult a főiskola első éve? — Eredményes évet zártunk — hangzott a válasz. — Nem okoztak csalódást a fiatalok. A hallgatók kétharmada kitűnő, jeles és jó eredményt ért el. Jó vizsgaeredmények voltak az általános tantárgyakból, mar­xizmusból, oroszból, pedagó­giából is, holott országos ta­pasztalat, hogy ezeket a hall­gatók kevésbé veszik fontos­nak. Talán éppen annak kö­szönhető ez, - hogy a tanszéke­ken jó politikai nevelőmunka folyt. — Zavarta a munkát a jegy­zet- és a tankönyvhiány, a kor­szerű felszerelések hiánya. Űj intézmény vagyunk, mindent most kell beszereznünk. Tan­székeink segítségével sikerült időlegesen áthidalnunk a buk­tatókat — üzemlátogatásokon ismerkedtek meg hallgatóink a modem technikai felszerelé­sekkel. — Az új oktatási évben ter­mészetesen nem oldódik meg minden efféle problémánk, de idei kültségvetésünkben nö­vekszik az e célra fordítható összeg. Most kaptunk egy 7 800 000 forintos új épületet, amely, ha felépül a főiskola végleges épülete,' középiskolai célokat fog szolgálni. — Milyen tapasztalatai vannak a felvételi vizs­gákkal kapcsolatban? Ho­gyan érvényesíthették az ú.j felvételi rendszer alap- elveit? — 620 jelentkező közül 153-at vettünk fel nappali ta­gozatra, s 51-en nyertek élő­iéi vételt. Levelező tagozatunk 341 hallgatóval indul. A fel­vételi vizsgálaton rövid fél­órás beszélgetés alapján kel­lett döntenünk arról, hogy a jelentkezőből igazi pedagógus lesz-e. — Felvételi szempontjaink és módszereink eleve kizárták a protekció lehetőségét. Örven­detes tény, hogy a tavalyihoz képest jóval kevesebb prote- zsáló levél érkezett. Ezeket természetesen nem vettük fi­gyelembe. Meglepett és jól­esett az is, hogy nemcsak Sza- bolcs-Szatmárból és a környe­ző megyékből, hanem Buda­pestről, sőt, a Dunántúlról is jelentkeztek felvételire. Ez azt jelenti, hogy növekszik hí­rünk az országban. Más me­gyékből jelentkezőket is fel­vettük, ha megfeleltek a köve­Ismerkedés Az elsősöket minden iskolában szeretettel fogadták a na­gyobbak. (Hammel József felv.) 3 kérdésre válasz üzemből (Munkatársunktól.) A hétfői nap mindig állo­más. Uj hét kezdődik. Mit csinálnak, mihez kezdenek, milyen munka végére tesznek pontot — érdeklődtünk vá­rosunk három ipari üzemében. Uj csempeformák Hétféle, eddig talonban he­verő minta közül választottak ki — alapos közvéleménykuta­tás után — újabb kettőt so­rozatgyártásra az Építőanyag- ipari Vállalat csempeüzemé­ben. Hétfőn már készítik is a gipszformákat, hogy minél előbb megkezdhessék az új mintájú csempék készítését. Az üzemben eddig csak egyfé­le mintájú csempét gyártot­tak, most már három közül választhatnak a megrendelők. Színben is bővül a válasz­ték. Eddig csak meggybarna színűt készítettek, de az új mintájú csempék sorozatgyár­tásának bevezetésével egyidő- ben megkezdik a krém- és aranybarna színűek készítését is, Jánkmajtis és Szamossályi A Vízműépítő és Kútkar­bantartó Vállalat a megyében eddig 53 új kút fúrását és 30 kút fúrásos felújítását vé­gezte el. Hetven-nyolcvan mé­teres átlagot számítva, a föld­be fúrt lyukak hossza már meghaladja a hatezer métert. Ennyi csövet még egyetlen év azonos időszakában sem he­lyeztek el a földbe a vállalat dolgozói. A kútfúrók a jövő héten két új munkahelyre vonulnak fel. Szamóssályiban egy ki­lencven méter mély kút fúrá­sát kezdik meg tanácsi meg­rendelésre. mintegy 65 ezer forintos költséggel. Jánkmaiti- son egy nyolcvan méteres ku­tat fúrnak. 63—65 ezer fönn tos beruházással. Ünnepség Nyírmadán Az utolsó simításokat vég­zik a jövő héten a Nyirma- dai Állami Gazdaság közel másfél millió forintos költ­séggel készülő gépműhelyén az' ÉM. Szabolcs megyei Ál­lami Építőipari Vállalat mun­kásai. Kell az igyekezet, mer1 vasárnap ünnepélyes külsősé­gekkel adja*: át rendeltetésé­nek a modem vonalú terve zéssel épülő létesítményt. Átadás előtti hajrában dol­goznak az építők az apagyi Hunyadi-, a tomyospálcai Rá­kóczi- és a nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezetekben épülő három agronómusi lakáson is. Az egyenként 230 ezer forin­tos költséggel épülő kertes családi házakat szeptember 20-án adják át a termelőszö­vetkezeteknek. telményeknek. Ügy hiszem, hogy akik felvételt nyertek, erkölcsileg elkötelezték magu­kat arra, hogy Szabolcs-Szat- márba-n fognak tanítani. Ezt mi is így szeretnénk. Most na­gyon érdemes tanulni — a tan­díj felére csökkent, igazán csak a hallgatón múlik, hogy szüleit tehermentesítse. A kol­légisták 200 forintért lakást, teljes ellátást kapnak, ösztön­díjat is mindenki kaphat. Mi cserébe mindössze komoly ér­deklődést, magatartást, eredmé­nyes tanulást várunk a hall­gatóktól. — Az új iskolai év új gondokat is hoz. Biztosi- tottak-e az oktatás felté­telei az új tanévben? —' Gondunk bőven akad. Kevés' a kollégiumi férőhely — bár igy is, felvettük az igény­jogosultak 75—80: százalékát, Az oktatás alapvető feltételei természetesen biztosítottak, bár mint említettem — a korszerű oktatáshoz egyelőre nincsenek meg a szükséges felszerelések: mikroszkópok, filmvetítők stb. Legnagyobb gondunk azonban a kárderhiány. Jövőre hat új tanszéket nyitunk, nagyon sok új tanerőre lesz szükségünk. — Ami végzős hallgatóinkat illeti, már szervezzük a. kör­zeti patronáló hálózatot, amely biztosítja azt, hogy a második szakot végző hallgatókat is kézben tudjuk majd tartani. Hallgatóink tavaly is, idén is tanulmányi kirándulásokon is­merték és ismerik meg leendő munkahelyüket, aminek az az előnye, hogy még tanulmá­nyaik végzése közben felké­szülhetnek a megismért prob­lémák, gondok elhárítására. — Milyen jövöje van a Nyírség főiskolájának? — A kétszakos képzés 1965 őszéig marad érvényben. Az­tán áttérünk a hagyományos, négyéves oktatásra. Ez min­den tekintetben megköveteli, hogy bővítsük a főiskolát. — Szeptember végére elkészülnek az új főiskola tervei, Pintér Béla, KÖZTI Ybl-dijas főmér­nöke elképzelései alapján. A főiskola épületei, köztük a ti­zenhat emeletes, 900 férőhelyes kollégiummal az Erdei kitérő és a stadion között lesznek. Uszoda, sportpályák fogják övezni — modern, kis város­része lesz Nyíregyházának. Mindez körülbelül 15Ó millió forintba kerül, s a tervek sze­rint 1967—68-ra elkészül. Ilj'en körülmények között 1200 nap­pali és ugyanennyi levelező hallgató fog évenként tanulni az új főiskolán — fejezte be válaszait Kovács József igaz­gató. F.atkó József Cebőfc József ezerkilenc- , J száznegyvenkilenc tana- szán, mint ipari munkás ke­rült a m...i járás székhelyé­re az egyik vidéki nagy vá­rosból. A járási főjegyzőség- re helyezték személyi ügyek intézőjének. Eleinte szokatlan Volt, hogy mindenki ismeri egymást. Egy hét múlva az érkezése után a városi rang­ra számiló nagy községben őt is előre köszöntötték. Sőt a piaci kofák, a gyakrabban árusító őstermelők Sebők elv- társnak szólították, ha egy-egy félkiló cseresznyéért, megy- gyért végig sétált a piacon. Barátságos, tanulékony ember lévén néhány elárusítónak ö is megérdeklődte a nevét es így Mari nénitől, Vass nétől, Vrbán mamától — kit hogyan hívtak — kérte a kis gyümölcs adagját. Legtöbbet Vassnétöl vásárolt, akinek mindig friss, tiszta áruja volt és maga ts egészen rendesen volt öltöz­ve. Nem káder ezésképpen, de hamarosan megtudta azt is, hogy Vassné a község egyik legiparkodóbb és legjobb mó­dú középparasztjándk a fele­sége. Tizenkét holdjuk van, hatot a kertészkedésből vel­Csikós Balázs: cA (LLmiiyeÁviLi tsk. Három lányuk, egy fiuk és az apa kora hajnaltól ké­ső estig, szinte megállás nél­kül dolgozik a kertészetben. Az ásott kutakból vödörrel, locsolókannákkal kézben hordták, a vizet a vélemény­re. Eljött augusztus, beérett a dinnye is. Vassné még hivatal után, délután ötkör is ott ül­dögélt a piacon. Egyik riap egy nagy fakópiros dinnyéből ka- nyaritott magúnak, amit meg- lékeltettek a vevők és nem vitték el. Ha nem jóízűen is, de ette, hogy az se vesszen kárba. Ekkor sétált arra diny- nye vásárlási szándékkal Se­bők József. — De jó, hogy van jelszer- ve dinnyéje, nekem úgy sem kell csak egy kilómii — szó­lította meg az éhét csillapító asszonyt. — Jaj, kedves Sebők elv­társ, én ebbe már bele et­tem, ne tessék ebből kérni, vágok fel másikat — mondta kissé pirongva Vassné. — Nem, nekem az na­gyon jó lesz. minek pocsékol­junk — erősködött tovább. — De tetszik tudni, az ilyen színű dinnyét csak-én szere­tem — védekezett az asszony. — Ami a termelőnek jó, az nem lehet rossz — és intett a mérleg felé ellentmondást nem iürően. — Mért is vagyok ilyen mafla — mondta magának félhangosan Vassné, amikor elment a vevője —, itt eszem meg a tök dinnyét. Jajj Is­tenem. mit szól vajon ez a járási elvtárs. Inkább etettem volna meg otthon a gyerekek­kel. Az uram meg re tudja, mert szíjat hasit a hátamból. Csak másnap nyugodott meg valamelyest, amikor Se­bők elvtárs újra nála vásá­rolt és a tegnap esti dinnyét meg sem említette A napokban — mint mi­nisztériumi embert, Sebők Jó­zsefet — újra a járási szék­helyre vitte hivatalos útja. Szomjúságát dinnyevei akar­ta oltani. Eszébe jutott a ré­gi kis piac, ahol annyi jó gyümölcsöt és egysze* tök dinnyét vásárolt. A Fő utcán is vásárolhatott volna, is egy kis' emlékidézés végett a pia­cot választotta. Közben eről­tette az emlékező képességét, kiktől is vásárolt annak ide­jén. Nem sokáig gondolkoz­hatott, mert egy nagy asztal mögül Vassné szólt rá. — Higyjek-e a szememnek? Maga az Sebők elvtárs? — Én vagyok, kedves Vass­né — ismerte fel megszólitó- ját. A kézfogáshoz törölgette kezét Vassné, most is diny- nyét evett, vérpirosát, ropo­gós ikrásat. Kérek egy kilót. Ebből — mutatott Sebők a meg­kezdett dinnyére. Vassné arcán egy pillanatra halvány pír futott át aztán magyarázni kezdte, hogy most is kertészkednek. Az egész család a téesz-ben . dolgozik, öt meg a vezetőség megvá­lasztotta piaci elárusítónak. 3 1963. szeptember 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents