Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

Országos gond Országos gond, hogy mind az ipari, mind a mezőgaz­dasági termények időben és a szükséges mennyiségben rendeltetési helyükre jussa­nak. A szállítási feladatok oroszlánrésze a vasútra há­rul: meg kell szüntetni a szokatlanul kemény és hosz- szú tél miatt keletkezett szállítási «lemaradásokat, maradéktalanul teljesíteni kell az őszi forgalmi tervet. A kormány, valamint a MÁV vezérigazgatóság a szállítási nehézségek leküz­désére rendeletekben intéz­kedik. E rendeletek mellett azonban nagy jelentősége van a helyi igazgatóságok és állomásfőnökségek által kidolgozott, a gyakorlatban végrehajtott szervezési in­tézkedéseknek. A nyíregyházi állomásfő­nökség a tehervagonok for­gási sebességének növelésé­re, jobb és nagyobb mérté­kű kihasználására az ipar­vágányok új kiszolgálási • rendszerét dolgozta ki. Ed­dig egy-egy iparvágányra naponta háromszor irányí­tottak teherkocsikat, szep­tember 1-től már négy íz­ben teszik. Az állomásfő­nökségnek ez a rendelke­zése nagy fontosságú, de csakis akkor jár igazán eredménnyel, ha a vállala­tok: az almatároló, dohány­gyár, konzervgyár, egyéb iparüzemek, állami gazda­ságok, tsz-ek, a ki- és bera­kodást sürgősen elvégzik, hogy a vagonok se üresen, se megrakottan ne veszte­geljenek huzamosabb ideig. A szállítási feladatokat csak abban az esetben tud­juk minden vonatkozásban végrehajtani, ha vasút és a v állalatok között meglesz a jó kooperáció. Kinőttük éttermeinket Üzenet Washingtonból Őszi sajtóterjesztési idény a megyében Az utóbbi hónapokban je­lentősen emelkedett a Kelet- Magyarország olvasóinak szá­ma. Az eddig elért eredmé­nyek mellett is azonban szük­séges és lehetséges is megyei lapiink olvasótáborának to­vábbi növelése. 1963 szeptember 1-től de­cember 31-ig az augusztusi hónap előfizetői számának fi­gyelembe vételével újabb hat­ezer Kelet-Magyarország előfi­zetőnek szeretnénk átnyújta­ni lapunkat, a megyét és a világot érintő legfontosabb kérdésekkel, tájékoztatással. Az őszi hónapokban a megye egész területén. tehát vala­mennyi községben sajtóterjesz­tés lesz. Valamennyi járásban olvasói ankétot tartunk. Az őszi lapterjesztés ideje alatt a legjobb eredményt elért já­rások területén az új előfize­tők között jutalomtárgyakat sorsol, és a terjesztésben jó eredményeket elért aktívákat a lapkiadó vállalat jutalomban részesíti. r. p. A nyíregyházi vendéglátás Ankét a Kelet-Magyarország szerkesztőségében szobánk, a meglévők messze elmaradnak az országos szint mögött. Jól tudjuk, anyagi lehető­ségeink végesek. Mégis úgy véljük: ha a Belkereskedelmi Minisztérium már most meg­különböztetett figyelmet for­dít Szabolcs-Szatmárra, köze­lebbről Nyíregyházára, ezzel csak sokéves mulasztást pó­tol. Mert amíg négy év alatt például az ételfogyasztás kö­zel ötszörösére nőtt Nyíregy­háza éttermeiben, addig a konyhák állapota még a tíz, tizenöt év előtti. Másutt — Debrecenben, Kecskeméten, Pécsett — ultramodern, osz­tályon felüli éttermek, szállo­dák teszik kellemessé a ven­dégek ott tartózkodását. Ugyan­akkor Nyíregyházán még az előfizetéses közétkeztetést is csak nagy erőfeszítések árán tudják megoldani. Tudjuk, már körvonalazzák a terveket e tarthatatlan, állapot felszá­molására. Szeretnénk, ha eze­ket az elképzeléseket mielőbb rögzítenék, s megkezdenék a végrehajtásukat. Olyan kívá­nalom ez, amelyet az élet sürget. Szabolcsba és máshová, mert a kevésbé igényes helyisége­ket korán zárják. Éppen étért most kísérletképpen megpró­bálkoznak néhány belterületi kisvendéglő későbbi nyitásá­val, zárásával: hátha így te­hermentesítik a kulturált szó­rakozásra hivatott éttermeket. (Zárójelben az esetleges el­lenvetésekre: az alkoholizmus problémája nem is kiskocs­mák korai zárórájával oldó­dik meg, hiszen közömbös a családok szempontjából, hogy az alkoholista söntésben, vagy kétszer olyan drágán mondjuk a Szabolcs Étteremben folytat­ja „szórakozását”, de utóbbi helyen szégyent hoz városunk­ra az idegenek előtt.) Hamarosan megoldják a szó­rakozóhelyek WC-inek állan­dó tisztántartását is. Feltöl- tötték fogyóeszközkészletüket: ennek hatása máris érezhető, ízléses kenyereskosarak ke­rülnek az éttermek asztalai­ra, s a későbbiekben feltálal­ják Szabolcs jelképét, a jo­natánt is. Zártkörű rendezvények és idegenforgalmunk Szóba került' a nyíregyhá-’ ziak egyik gyakori panasza: többször találják magukat szemben lehúzott rollóvat, mert az éttermekben zártkö­rű rendezvényeket tartanak. Csak részben elfogadhat«' az illetékesek magyarázata: más­hol nem tarthatják, Sóstóra nem mennek ki a vállalatok. Megoldható a közlekedés, Sóstón tágas a hely s külö­nösen az évi mérlegzáró köz­gyűlések idején kicsi a for­galom: irányítsák oda a válla­lati rendezvényeket! Így nem bosszantják a Szabolcs szál­lóban lakó idegeneket, kül­földieket s a meghitt környe­zetben kikapcsolódni, szóra­kozni vágyó városiakat. Eh­hez persze sűrűbbé kellene tenni a színvonalas éttermi műsorokat, ismert művészek fellépésével. Látszólag apróságok ezek a lényeges kérdések mellett, de az ilyen intézkedések enyhít-. hetik a gondokat a remélhető gyökeres változásig. Helyileg, központi segítség nélkül képtelenek vagyunk a torlódó problémák megoldásá­ra. Egyre több hazai és kül­földi kíváncsi a Nyírség ter­mészeti szépségére, történel­mi emlékeire. Nő a megye- székhely lakosainak száma, új üzemek épülnek, következés­képp több ember vendéglátá­sára lesz szükség Nemcsak éttermeink száma és mérete elégtelen, elavultak a kony­hák, a benne dolgozók szo­ciális körülményei elképesz- tőek. Nincs elegendő szállodai zete. Mindez feledteti a fel­szolgálók udvariasságát, az Íz­letes ételeket és rontja hírün­ket. Ankétünk résztvevői sze­rint, is ez a valóságos hely­zet, melynek több, sajátosan nyíregyházi oka van. Szinte valamennyi jelenség visszave­zethető a helyiséghiányra. Nyíregyháza kinőtte étter­meit, szórakozó helyeit s hosszú évekig nem történt gondoskodás a hálózat indo­kolt bővítéséről. Huzavona, érdektelenség A tarthatatlan körülmé­nyek alapos megváltoztatása jelentős anyagi eszközt kíván. (Erről a későbbiekben szó­lunk.) De — mint a vélemé­nyekből kitűnt — némi ja­vulás helyileg is gyorsan megoldható lenne. Ehhez vi­szont nagyobb felelősségérzet, rugalmasság és együttes erő szükséges. Érthetetlen például az a többéves huzavona, amely a Szabolcs étterem ége­tően fontos bővítése .körül fenn áll. Városi, sőt megyei tanácsi vb. határozat mondta ki a szomszédban lévő — ko­rábban vendéglátást szolgáló : — bábterem átadását a közét- 1 keztetés javítására. Még a mai. : napig sem hajtották 'végre, i Hasonló a helyzet a Béke cuk­rászda bővítésénél. Szendrei i István szerint átcsoportosítás- i sál is' el lehetne érni kedvező változást, ha a javaslatok : megértésre találnak. Magya- rázatra vár az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat vezetői­nek makacssága: a vendég­látóipariak felajánlották a nagy kirakattal rendelkező Sport cukrászdát kereskedel­mi bolt céljára, cserébe a vendéglátásra kedvező lakás­textil boltért. Mindkét válla­lat jól járna, csakúgy, mint a város lakossága. A kereske­delmiek nem fogadták -el a javaslatot. Pedig ilyen együtt­működéssel már lehetne ré­tesboltunk, színvonalas bor­kóstolónk és más közkedvelt j egységünk. , , Véleményünk szerint ha­sonló esetekben a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak — mint felügyeleti sze-v- nek meg kell akadályoznia a szűkös vállalati érdek érvé­nyesítését! Tehermentesítik az igényesebb éttermeket Meg lehet-e akadályozni, hogy néhány erősen italos ember ne idegenitse el a ven­dégeket magasabb osztályú éttermeinktől? Kitűnt, ezek az emberek azért nyitnak be a képviselőin kívül jelen van a megyei és a járási pártbizott­ság munkatársa is. Pap Zoltánt figyelem. Leg­utóbbi néprajzi gyűjtéseiből mond el történeteket. Egy tö­rök pasa históriát elevenít fel, amelyet a néphagyomány száj- ról-szájra megőrzött napjain­kig, s aztán most ő végérvé­nyesen megmentett az utókor­nak. Mesél dinamikusan és a vendégekkel együtt ő maga is jókat kacag. Kezeivel geszti­kulál, mintha látná is mozdu­latait. Biztosan látja is. Hi­szen az emberek segítik meg­őrizni Pap Zoltánnak azokat az emlékeit, amelyeket még mindent felfogó szemeivel vett magához. Ezért tud felszaba­dultan, és őszintén nevetni. Vincze György A faluban mindenki dolgo- 1 zik. A község vezetői is mun- i kából jöttek. Csak néhány s percre, amíg tanúi a megható pillanatoknak. Beregdaróc. Ä i falu szélén takaros porta. Itt i lakik Pap Zoltán. A, vak em- i bér. Fiatalember. Ismerik jól i a környéken. És ő is ismeri í szűkebb hazája embereit. Sze- 1 réti őket. Talán éppen ez ad- i ja ma is napról-napra számá- i ra az éltető munkakedvet. Figyelem mozgását. Határo- ' zott. Mozdulatait nem fékezi j a vakok bizonytalansága. 1 Kun Pál, a Külügyminisz- 1 térium szakszervezetének tit- i kára csomagot tesz a szoba < asztalára, átadja Pap Zoltán- i nak néhány meleg szóval. i A Népszabadságban jelent i meg riport Pap Zoltán, az i egykori katona mai életéről, a társadalomról, amely ké- zenfogta a szeme világát ve­szített embert. S ha gyermek­kori vágya —, hogy építész- mérnök legyen — nem is tel­jesülhetett, mégis helyet talált « a nagy emberi közösségben. Néprajzi gyűjtéseket végez, járja Bereg községeit, s letűnt korok, régi idők szokásait rög­zíti magnetofonszalagra az idős emberek ajkáról. „Csak nincs elegendő mag­netofonszalagja” — írta a Nép- szabadságban megjelent riport szerzője. És egyhetes késés- sei ez a Népszabadság elju­tott Washingtonba is; a ma­gyar követség tagjainak ke­zébe került. Radványi Jutka, • hazánk washingtoni nagykövetének lánya folytatja tovább: — Amikor elolvastuk a Pap Zoltánról szóló cikket, elha­tároztuk, hogy megajándékoz­zuk magnetofonszalaggal. Az ajándék, a 35 tekercs magnetofonszalag most itt van Pap Zoltán szobájának aszta­lán. A hazától távol élő, s a hazát képviselő magyar em­berek üzenete ez Washing­tonból. Mintha csak Pap Sán­dor szavait dokumentálná ez az üzenet: — Hét évvel ezelőtt, amikor szemeim előtt elsötétített min­dent az akna robbanása, úgy éreztem, vége az életemnek, de aztán annyi kéz nyúlt utánam, hogy ember marad­hattam. A tiszta, rendes szobában társalgássá alakul a beszélge­tés. A Külügyminisztérium Miután idegenforgalmi szem­pontból Nyíregyháza a leg­fontosabb helység, s itt mu­tatkozik a legtöbb probléma, ezúttal a megyeszékhely ven­déglátási nehézségeiről volt szó. Miért van az, hogy a Sza­bolcs megyébe érkező idegen — napi munkája után — Deb­recenbe igyekszik? Mi az oka annak, hogy Nyíregyháza — s a megye — első számú ét­termeiben, szórakozó helyein sokszor osztályon aluli körül­mények tapasztalhatók? Még a legigényesebb helyen is gyakran zavarják a csendes, kulturált szórakozást, családi rendezvényt a részeg, sokszor tipikus csapszék figurák. Hét végén valóságos közelharcc t kell vívni egy-egy asztalért. Visszatérő panasz a szállodai szobák hiánya, a mellékhe­lyiségek kritikán aluli hely­Amig megyénkben is gyors ütemű fejlődés tapasztalható az élet különböző területein — ipar, mezőgazdaság, új la­kások, szociális és kommuná­lis létesítmények — naponta szembetűnő a nyírségi ven­déglátás elmaradása a növek­vő igények mögött. Hol a hi­ba, milyenek adottságaink és főleg lehetőségeink a kultu­rált vendéglátás mielőbbi megvalósítására? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ azon, a szerkesztőségünkben rendezett ankéton, amelyen részt vett Fodor Andor, a megyei tanács vb. kereskedel­mi osztályának vezetője, Koncz Sándor, az AKF me­gyei vezetője, s a vendégiá- tóipari vállalat képviseletében Szendrei István igazgató, Dankó Mihály áruforgalmi, Márkus Gyula tervosztályve­zető. Mosolytalan sziget a város szélén Huszonöt gyermek sorsa nem lehet közömbös Városszéli épületben, az ; Ószőlő utca 175 szám alatt van i a Református Egészségügyi . Gyermekotthon. Valamikor a : „bukott” lányok javítóintézete i volt a dicséretes szándékkal i létesült otthon. Később a szel- ] lemi fogyatékos gyerekek haj- ■ léka lett. Jelenleg huszonöt \ fogyatékos gyermeket nevel- | nek a Magdaléniumban, sok- , szór emberfeletti akarattal és , hozzáértéssel. Közülük nem - egy, mint a L. K. odáig eljut, ; hogy megtanul egyes szava­kat, megtanul egyedül étkezni. Igen, az itt lakó gyerekek­től ez is szenzáció. Az ország minden tájáról érkeznek gye- ‘ rekek az Ószőlő utcai otthon- ' ba. ki szülő, ki állami gyer­mekotthoni kísérettel, ki a saját lábán, ki tolókocsival. ! Van egy kislány, akinek a ‘ szülei elzülöttek, s ez is hoz­zájárult, hogy a gyerek szel- ; lemi képessége nem bontako­zott ki. Végtelen félénksége j még ma sem oldódott fel, 1 mikor idejött egy szót sem ‘ tudott, ma már egy szót meg- ' tanult: baba... i Kevesen tudnak erről a gyermekotthonról, kint van , csaknem a sóstói erdő szom- ; szédságában, apró házak kö- ] I országon nem kellett ennyit dolgozni... — Találkozott sok magyar disszidenssel? — kérdem tőle érdeklődve. — Elég sokkal akadtam ösz- sze az elmúlt években. Egyik- kel-másikka! hosszasabban is elvitatkoztam. Szavaikból ki­derül. hogy egyrészt sok még bennük az előítélet, másrészt nagyon csalódtak az itteni életformában. Mondtam is ne­kik: látjátok, kár volt a szo­cialista hazát otthagyni. Egy őszes hajú elvtárs is bakapcsolódik a beszélgetésbe. Ö különösen meleg hangon beszél hazánkról. Kiderült, hogy a fia bejáratos a közeli Via Giulia utcán lévő Magyar Kollégiumba, (mely — követ­ségünkkel együttműködve — kultúránkat terjeszti olasz honban) és élénk levelezést tart fenn magyar diákokkal. Már későre járt az idő bú­csúztam. S amikor elhagytam a helyi­séget, még láttam, amint mű­ködésbe hozták a gramofont, egy ajándékba kapót1 szovjet hanglen-'-'zi tettek fel. Szép melódiája betöltötte az egész utcát. S amint ballagtam »etilé az utcán láttam, hogy a járóke­lők meg-megálltak s szinte fü- küket hegyezve hallgatták. Tetszett nekik az a muzsika, mely abból a neon-csillagos házból szállt feléjük Merényi * ászló. Barátok között Rómában egyik-másik fiatal plakátra­gasztónkat. Fiatalokról lévén szó, a be­szélgetés közben szinte' ész­revétlenül az olasz ifjúság helyzetére terelődött át. A szót egy nyúlánk, mintegy 20—22 éves, fekete hajú fiatalember vette át. Értel­mes, jól tájékozott egyen volt; a pártsajtót szállítja minden­nap vidékre, s meglátszott, hogy közben sok ismeretet szerzett. — Az ifjúmunkások helyze­te nem valami jó náluk. Kere­setük 30—40 ezer lira egy hó­napban... (Ez — magyar pénzre átszá. mitva ezerkétszáz—szerötszáz forint. Ez önmagában véve még nem lenne kevés. De hallgassuk tovább barátun­kat.) — ...A lakbér azonban tíz­ezer líránál kezdődik, de -ez nár nagyon rossz Is kas. de ha jobb, akkor húsz—har- minoezret is megkérnek érte. Az orvos is drága, a közleke­dés is. pedig nálunk. Rómá­ban nagyok a távolságok... Ami pedig a munkatemoót illeti, arról jobb nem is be­szélni. Panaszkodnak is az ide került magyar d'^sziden- sek, hogv odahaza Magyar­tünk, bizony erősen szoron­gunk. Szerencsére, ha gyű­lést akarunk tartani, itt van a közelben a gyümölcspiac... — Járnak sokán ide? — Sokan! Erősek vagyunk itt, a Campitel-lin. A legutób­bi választásokon a szavaza­toknak mintegy harminc szá­zalékát kaptuk meg ebben a kerületben. Rendezvényeinket sokan látogatják, s ha gyűlést tartunk, elég nagy tömeg lát­ható a piactéren. Utána a közelmúlt választá­sokról, annak előzményeiről és lezajlásáról beszéltek. (Büszkék voltak elért eredmé­nyeikre és joggal, hiszen az olasz főváros egyik legjobb szervezeteként tartják őket nyilván) Egyikük különösen viharos lelkesedéssel beszélt a választási agitációról, a fia­talok szerepéről. — Derék gyerekek a mi kömmunista fiataljaink. Azt kellett volna látni, hogyan vállaltak minden munkát, hogy ragasztották plakátjain­kat. hogy terjesztették nyom­tatványainkat.1.. Pedig nem volt könnyű a feladatuk. A neofasiszta elemek jó néhány provokációt hajtottak végre ellenük: néha verekedésre ke­l-ült sor, mikor megtámadták A római Giubbonari utcán este — fényes kirakatok és néhány villanó reklám szom­szédságában — az egyik há­zon vörös csillag fénye gyűlt ki. Alatta szintén piros neon­fényben úszik három betű: PCI. Testvérpártunk nevé­nek (Partito Communista Ha­barna) rövidítése ez. Mint messzi magyar föld­ről jött látogató, megörültem e felírat láttán. Róma város „Campitelli” kerületének pártszervezete volt itt. Az olaszok kissé cso­dálkoztak, mikor bemutatkoz­tam és mutattam útlevele­met. Ám a feszélyezett han­gulat hamar felodódott. Mi­kor megtudták, hogy szocia­lista országból, Magyarország­ról jöttem, — meleg barátság­gal tessékeltek befelé, azaz egy szobával beljebb. Mind­össze két helyiséggel rendel­keznek ugyanis. Berendezésük egyszerű; a falon mindössze Marx és Lenin egy-egy képe látható... — Kissé szegényesen va­gyunk. elvtárs — mondják. Élvezettel hallgatom e meg­szóld ást, mely először hang­zik felém, mióta Olaszország földjén járok. — Üzlethelyiségből alakítot­tuk át ezt szervezetünk szék- helyevé. Persze, kicsi ez szá­múinkra; ha összejövetelt tar­zott. ivivuirol nem is latszik az épület gyermekotthonnak. A kapunál csengő, mint má­sutt. Azonban ez a csengő nem működik, egy vasíogantyut kell meghúzgálni-ráncigálni, hogy megszólaljon a huzalra akasz­tott iskolai csengő. Bent az udvaron virágok, rend, de a gyerekek nem itt vannak, ha­nem hátul, a sertés és baromfi ói szomszédságában. Ott töl­tik óráikat, felügyelet mellett, az erősebbek hintázhatnak, van lipityóka is. Egyéb nemigen. A gondozók barátságosan mutatják meg a hálókat, a nappalit és a környező mb- sókonyhát. A háló zsúfolt, ke­vés ez huszonöt gyereknek, némely ágyon két gyerek is alszik, a kisebbek közül. Né­hány gyerek, éjjel nyugtalan, sőt, a most is lázas beteg K. J. gyakran kerül önkívületi állapotba, ilyenkor kiabál. Mi­közben a többiek nézik a fáj­dalmát. nem tudnak pihenni. Nincs külön szoba ezek szá­mára. Ha egy gyermek beteg, mint volt a nyáron többször, a fertőzést átviszik egymásra, A nappali szoba legfeljebb négyszer hatméteres terem, köves, töröt székekkel, alig bírnak megmozdulni benne, mikor bent kell maradniuk. A mosdó, tisztálkodó és egyben WC néhány lépésnyi, de nem is ez a fő baj. Nincs vizük. Két éve húzódik, de még min­dig nem oldódott meg az ott­hon vízellátása. Az udvari kút fertőzött. 25Ö—300 méterről hordják az ivóvizet a gyere­kek. Az egészségügy elemi kö­vetelményei hiányoznak. Áll még az udvaron egy kis épület, konyha, speiz, mosó­konyha, veranda szerepéi akarná betölteni, de erősen megroggyant állapotban szol­gál. Egy éve javították meg, de már az alsó falazata jócs­kán megnyílt, félő, hogy ledől az egyik főfal, ha idejében nem erősítik meg. Ez a várostól távoli egyházi gyérmekotthon igen lehangoló képet mutat. A gyermekek el­látása megvan, viszonylag ren­des ruhában járnak, a gondo­zók egy része kétéves állami gondozóképzőt végzett és igen nagy szeretettel foglalatoskod­nak. Egyházi intézmény az Ósző­lő utcai, elismerésre méltó, hogy az egyházak is szívükön viselik az elesett gyerekek tá­mogatását. Persze, állami tá­mogatással. De a közvéle­mény az állam anyagi segú ségének jobb kamatozását várja ebben az esetben. Tu­domásunk szerint az otthon­nak nincs önálló költségveté­se. De nem közömbös, hov/ milyen körülmények között nevelik itt a gyermekeket. Páll Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents