Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-05 / 207. szám
Melyik gyümölcs a legédesehb? Cukrok és savak kedvező harmóniája az almában hinnénk. Általában a cukrok és a savak aránya határozza meg, de ez aztán nagyon sok tényezőből tevődik össze. Hiszen minden gyümölcsben a cukroknak három különböző édességű csoportja van, s ezek sokféle, csak fénytöréses műszerrel kimutatható, ezért hullámhossz szerint mért típust tartalmaznak. A savalkotórészek még ennél is változatosabbak. Ebből adódik, hogy a cukortartalom mennyisége önmagában nem ad választ az íz édességének fokára. Ha így lenne, az őszibarack sokkal édesebb volna, mint a szilva és az alma megelőzné a kajszibarackot. Az őszibarack egyik legnagyobb cukortartalmú gyümölcsünk, de mivel erősen lédús, felolvad, s így kevésbé érezhető benne a cukor. Az almát is kevésbé cukrosnak érezzük, mint amilyen valójában, mert igen sok benne a sav is, s a két íz megfelelően kiegyenlíti egymást. Egyébként éppen ez — a cukrok és a savak kedvező harmóniája — a magyar alma és általában a magyar gyümölcsök egyik jellegzetes tulajdonsága, ami gyümölcseink szinte utolérhetetlen zamatét adja. Vetési bemutató a nyírbátori járásban Megkezdték a cukorrépa szedését a tiszalöki Kossuth Tsz-ben. (Hammel József felv.) Soha, egyetlen évben sem hangzott el annyi ismeretterjesztő előadás, mint az elmúlt télen. S nyomban hozzá leéli lenni, hogy a mennyiségi értékek mellett minőségileg is többé kevésbé kielégítőek voltak ezek az előadások. Többé kevésbé, mert noha meg volt a törekvő szándék az előadók rendszeres továbbképzésére, ez azonban nem mindig sikerűit. Márpedig az ismeretterjesztés minősége alapvetően attól függ: kellő képzettségű, jó felkészültségű emberek vég- zik-e. Megyei viszonylatban e követelményeknek általában megfeleltek az ismeretierjesztést végző előadók, kivéve néhány szakterületet. Ugyanis még mindig a falusi pedagógusok végezték az ismeretterjesztés legjelentősebb hányadát. Érthető, hogy a társadalomtudományi ismeretek terén előrehaladás volt, viszont a természettudományok témakörei csak részlegesebb eredményeket jeleznek. Különösen a műszaki és elsősorban a mezőgazdasági műszaki ismeretterjesztés aii a leggyengébben. Ezt már nem tudják a pedagógusok maradéktalanul megoldani. Pedig az élet egyre inkább mind nagyobb igényeket támaszt a technikai műveltséggel szemben. Amikor megyénkben immár tucatjával vannak képzett mezőgazdasági mérnökök, gépészmérnökök, jogászok, orvosok, közgazdászok, miért vár a népművelés legtöbb tennivalója mégis az egyébként is elfoglalt falusi pedagógusra ? Bár sokan azt mondják, hogy nem kell állandóan „agyonterhelt pedagógusról” beszélni, hiszen mindenkinek el kell végezni a saját munkáját. Ez igaz. Mégis, ha számvetést készítünk, újólag bebizonyosodik, hogy a falusi pedagógus a leginkább igénybe vett ember. S ha az ismeretterjesztés minőségének javítását akarjuk, akkor semmi esetre sem arra gondolunk, hogy a falusi pedagógus vállát még jobban megrakjuk munkával. A minőségjavulást éppen az hozhatja, ha arányosan elosztjuk ezt a munkát képességek és képzettségek szerint, a falu valamennyi értelmisége, gyakorlati embere között. Miért van például az, hogy ha valamely községben a fcul- turálódas kérdéseiről akarunk tájékozódni, akkor az egyik pedagógushoz tanácsolnak bennünket, holott van a községben mezőgazdász, gepailo- mási mérnök, vagy orvos, akik éppen olyan felelősek a falu művelődéséért, mint a pedagógus. Ha az új ismeretterjesztési évadról beszélünk, akkor ezt a valóságot elsődlegesen szem előtt kell tartani. A szélesebb ismeretterjesztő gárda — amelyben képviseltek a különböző szakterületek — eleve hatékonyabban és értékesebben bővítheti a hallgatók ismereteit. Nagyobb szerepe lesz az ismeretterjesztő előadók munkájában az önállóságnak. Amíg az előző években az előadásokat sokszorosítva központilag megkapták, addig az idén csak az előadások címét és a hozzá szükséges irodalomjegyzéket kapják meg. Ez jó is, meg nem is! Jó, mert egy témán belül nagyobtt lehetőség nyílik az önállóságra, a konkrét, helyi jelleg és adottság számbavételére. Persze ehhez az irodalom alapján történő felkészüléshez alapvetően két dolog szükséges: lelkiismeret és idő. Ha e kettőben nem lesz hiány, akkor az ismeretterjesztés minősége ugrásszerűen javulni fog. Ellenben, ha ez nincs, jobb volt a központi előadásellátás, még akkor is, ha azokat helyenként pusztán felolvasták. Az ismeretterjesztés minőségi javulásában lényeges szerepe lesz a TIT megalakuló módszertani tanácsának. Ez a módszertani tanács, amely elsősorban a felnőttoktatás didaktikájával foglalkozik, lényegében új dologba kezd. Mindeddig kis figyelem jutott az előadások puszta megtartása mellett a hallgatóság, mint tanuló felnőttek számbavételére. A módszertani tanács feladata lesz tehát kidolgozni és érvényre juttatni a felnőttoktatásban a pedagógia és pszichológia alapvető követelményeit. Amikor az ismeretterjesztés minőségének javítását akarjuk, szükséges számbavennia rendelkezésünkre álló szellemi tartalékokat. A vidéki értelmiségen kívül elsősorban a megye székhelyén található értelmiségről van szó. A nyíregyházi felsőoktatási intézmények tanári kara például hozzávetőleg sincs olyan mértékben elfoglalva, mint a falusi pedagógusok. S egy-egy előadás az ő számukra kontaktust is jelentene a valóságos élettel. Vagy más megyei szervek munkatársai is a saját szakterületükön sokkal alaposabb ismeretanyagot adhatnak a falusi embereknek, mint bárki más. Az öntözéses gazdálkodás kérdéseit ki tudná jobban megértetni, mint egy vízügyi szakember, vagy hasonlóan a technikai kérdéseket technikai szakember és így tovább. Ehhez kapcsolódik egy anyagi kérdés: a tiszleletdí- jak rendszere. E területen időben rendet kellene teremteni. A szakszervezeteik, állami szervek stb. e célra jutó Ttjait s a tsz-ek a kulturális alapjainak bizonyos hányadát végre összpontosítani kellene. Ennek megoldására a megyei művelődési tanács hivatott. Lám, ha az ismeretterjesztés minőségének javításáról beszélünk, nagyon sok probléma akad, amely mind megoldásra vár. Persze valamennyi megoldható és széles körű gondos összefogással, az irányitó szervek pontos szervezésével biztosítani lehet a tömegek iskolájának egyre eredményesebb munkáját. Vincze György valakit írni-olvasni. Faradt fiataljainktól ilyet nem lehet megkívánni. Nehéz kérdések Elbúcsúztam fiatal barátunktól. Közben ugyanis a diákszállóhoz értünk. A szállást sikerült is elintéznem. Aznap este az épületben néhány egyetemistával találkoztam. Közvetlen hangon elbeszélgettünk. ök nem voltak kommunisták: a választásokon a kormányon lévő kereszténydemokratákra szavaztak. Mikor az analfabétizmus szóba került, megjegyezték: — Valóban, szörnyű probléma ez Szicíliában... Megjegyzendő, hogy a kormány is látja ezt, és igyekszik segíteni... — Hogyan? — kérdeztem. — A televízióban rendszeres adás van analfabéták részére: a képernyőn láthatják, hogyan kell a betűket, majd később a szavakat leírniuk... — Ez ötletes dolog. De eljut-e az ilyenfajta tanítás az analfabéta tömegekhez? Hiszen ezek a legszegényebb munkások és parasztok, kiknek nem nagyon lehet odahaza televíziójuk... Zavart hallgatás volt a válasz. Később más témára terelték a beszélgetést. Megértem őket. Nehéz kérdések ezek. Merényi László Fiatalok a naményi járás tsz-eiben A vásárosnaményi járás termelőszövetkezeteiben 345 fiatal dolgozik az ifjúsági brigádokban. Tarpán nemrég 19 fiatalt vett fel a KISZ-be a termelőszövetkezet ifjúsági szervezete. A tsz KlSZ-szerve- zetének 62 tagja van, s közülük 35-en a szocialista ifjúsági brigád címért dolgoznak. A tarpai tsz kiszistái egyöntetűen beneveztek az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomba. Az elmúlt napokban a barabási ifjúsági munkacsapat meghívta a vitkai és vásárosnaményi tsz ifi-csapatokat látogatásra, a tapasztalatok kicserélésére. (K. B.) 1963. szeptember 5. Eredményesebb munka ti a tömegek iskoláján Az idei nyár kedvezett a gyümölcstermésnek; régen < nem ehettünk annyi édes i málnát, barackot, dinnyét, 1 mint az idén. De a sok édes í gyümölcs közül vajon melyik < a legédesebb? < Erre a kérdésre a szakem- < berek sem tudnak egyenes i választ adni. Rögtön vissza- 1 kérdeznek: kémiai vagy izle- \ lési szempontból? Az előbbi 1 ugyanis a gyümölcs összeté- 1 telén múlik, az utóbbi viszont a fogyasztón, pontosab- I ban a fogyasztó nyálának, sa- í vainak összetételén és egyéb í biológiai tulajdonságain. Ezért 1 van az, hogy ugyanaz a gyű- i mölcs nem mindenkinek egy- < formán édes. A trópusi gyű- s mölcsöket például egyesek e csak „jó édesnek” tartják, má- i sok szerint viszont „túléde- « sek”. A kantalup dinnye cuk- 1 rosabb, mint az ananász diny- 1 nye, mégis sokak szerint az r utóbbi az édesebb, mert az \ édes íz érzékeléséhez szűk- r ségük van azokra a savakra, f amelyek a kantalupban csak I egészen kis mértékben van- c nak meg. h Egyébként a gyümölcs össze- r tételéből adódó „kémiai édes- 8 ség” sem olyan objektív do- t log — legalább is jelenlegi is- c méreteink szerint — mint z agronómusa — és a hozzászólók — Ajtay Ödön kutató, Balázs Ernő, a Nyirlugosi ÁG fö- ag'ronómusa — a korai vetés előnyeivel, agrotechnikájával ismertetik meg a részt vevőket. Ezután kerül sor a gabona vetésének szakszerű bemutatására. i A nyírbátori járás közös gazdaságainak elnökei, főmezőgazdászai holnap, Nyírvasváriban járási gabonavetési tapasztalatcserén, bemutatón vesznek részt. A tapasztalat- csere előadója — Éles Kálmán. a teremi Ifjúság Tsz főBorsmenta, anyarozs, fehér mustár Jövedelmező exportcikk a gyógynövény mustár termesztését. Takarmányborsóval támasztónövényként termeszthető, s így kétszeresen kifizető a termesztése. Nő a takarmányborsó terméshozama, s ugyanakkor jelentős pénzösszeget biztosít a fehérmustár magva. Betakarítása is könnyebb, mert kombájnnal felszedhető. Ez a gyógynövényféleség kitűnő mézelő növény, kifizető méhészet környékén telepíteni. Hagyománnyá vált megyénkben a digitális termesztése. Volt olyan év, amikor megyénk digitális áruja meghaladta a tizenöt vagont. Az értékes gyógynövény, mély a szívbetegek gyógyszereinek az alapanyagát szolgáltatja, eddig 20—25 ezer forintot jövedelmezett holdanként. Ebben az évben először termeltünk beléndeket, melynek mázsája szárított állapotban 1500 forint. Asztmás betegek gyógyítására használják. Megyénkben 66 féle vadontermő gyógynövényt vásárolnak fel az illetékesek. Virág, levél, fű, bogyó, gyökérféleségeket. Román Dénes ] * ____ i A gyógynövények felhasználása és ezeknek a növényeknek a gyűjtése évezredekre vezethető vissza. A mai modem korban nem csökkent a gyógynövényeknek és az ezekből készült gyógyszereknek a jelentősége. Az utóbbi időkben többszörösére nőtt megyénk HERBARIA forgalma. Egyre több termelőszövetkezet kezd foglalkozni a gyógynövények termelésével. Hiszen valamennyi gyógynövény igen jól jövedelmező exportcikk. Az elmúlt évben a megyében háromszáz holdon termeltek borsmentát. Ez a gyógynövényféleség holdanként eddig átlag harmincezer forintot jövedelmezett. Az idén már gépesítették az anyarozs termelését, betakarítását, Igen fontos nyersanyaga a vitamin injekcióknak, vérzés- csillapító gyógyszereknek. Gépesítésével egyre jobban tért hódít r^gyénkben termesztése. Jövőre már ötszáz hold anyarozs termelésével fog foglalkozni Szabolcs. Megyénk termelői a múlt évben kezdték meg a fehér Analfabéták földjén, Szicíliában ,,A förvényből nem élünk meg" Gyerekek a földbirtokon „ötletes" oktatási program bandájától fél a lakosság, s sokan nem merik támogatni a haladó szervezeteket, pedig a szívük odahúzná őket. Beszéltem neki Magyarországról. örült, mikor eredményeinkről hallott. Csodálkozott, hogy nálunk az analfabéták száma alig egy-két százalék. „Mikor fogunk mi itt tartani!” — kiáltott fel közben. Meséltem aztán neki, hogy hazánkban az idén az ország egyes vidékein — így a mi Nyírségünkben is — a kommunista fiatalok vállalták a még analfabéta egyének tanítását. Erre megjegyezte: — Szép ez a mozgalom. Nálunk azonban a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai ezt nem tudják megcsinálni... — Miért? — Látszik, hogy az elvtárs csak látogató ebben az országban, és nem itt él. Egy fiatal nálunk vagy munkanélküli, vagy éppen dolgozik valahol. Ha munkanélküli, akkor megélhetési gondokkal küzd és állást keres. Ha pedig dolgozik... Itt a munkatempó embertelen, és az ember a nyolc órai munka után holtfáradt. Ha pedig kevés a fizetése, kénytelen még két-három túlórát vállalni naponta... Az ilyen fiatal örül, ha munka után végre lepihenhet. Arról szó sem lehet, hogy valaki hónapokig rendszeresen tanítson nak. Az analfabéták aránya it1 húsz százalékon felüli... — És miért van ez? — Hát tudja... Sok, nagyon sok itt a szegény ember. Ahhoz, hogy egy család meg tudjon élni, mindenkinek dolgoznia kell. A munkába bizony be kell kapcsolódnia a legkisebbnek is. Ha a gyerek iskolába jár, az azt jelenti egy szegény családnak, hogy egy- gyel kevesebb a kenyérkereső Különösen faluhelyen van így Nagybirtok van itt mindenütt S a latifundiumok szívesen alkalmaznak gyerekeket munkára, mert még friss erővel rendelkeznek, és kevésbé sztrájkolnak. A szegény családok így a tavaszi és őszi munkák idején fiaikat és lányaikal nem engedik iskolába, meri menniük kell az uradalomba., — Dehát nem kötelező az elemi iskola? — A törvény szerint igen De azt mondják a szegény embereknél, hogy „a törvényből nem élünk meg.” A mindennapi kenyér még fontosabb, mint az iskola... Amit Szicíliában nem lehel megvalósítani Megmondtam, hogy Magyar- országról jövök. A fiatalembex szeme felcsillant. A Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja volt. Mesélt itteni nehéz helyzetükről. Szicíliában elég nagy a munkanélküliség, (ö maga is pillanatnyilag állás nélkül volt.) A politikai légkör is nyomasztóbb, mint Olaszország más vidékein. A Maffia Messina város utcáin jártam. Szép fekvésű ez a tengerparton fekvő szicíliai város, melynek hátterében az Etna »súcsa magaslik. Megérkezé- temkor azonban nem az volt e fő gondom, hogy Messina látképében, vagy pálmafákkal szegélyezett utcáiban gyönyörködjem. Sokkal prózaibb dolog foglalkoztatott: a szállás problémája. Volt egy cfmem: a Cesare Batista utcán lévő diákotthont kellett most keresnem. Nehéz volt azonban megtalálnom. Már fél órája elhagytam a kikötőt, de az utcák útvesztőjében nehéz volt kiigazodnom. A végén megszólítottam két meglehetősen kopott öltözékű embert. Mutatom nekik papírra leírva a címet, amit kerestem. Ök azonban csak bámultak rám, értetlen arcot vágva. Nagyon sok a szegény ember — Miről van szó? — szólt mellettünk egy fiatalember. Mikor megmondtam, mit akarok, s megmutattam a címet, készségesen vállalkozott, hogy elkísér oda. — Ezeknek hiába mutatta azt, ami a papíron írva volt — mondta, amint otthagytuk a másik kettőt. — Nem tudnak olvasni... — Szomorú — mondom. — Szomorú bizony, de errefelé elég gyakori. — Sokan nem tudnak itt Szicíliában írni-olvasni? — Meghiszem azt! Ez a leg- »ötétebb vidéke Olaszország-
