Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-05 / 207. szám

Téli gondok — őszi gondoskodás

Megyénk állatállománya és évi állati terméke sok százmillió forint értékű mind a közös, mind a háztáji gazdaságokban. Az elmúlt kedvezőtlen évet követő télen igen nagy helyi és központi erőfeszítést kívánt az állatok fenntartása, s emellett az állati termékhozamoknak legalább egyszinten való tartása. E nehétzségekkel gazdaságaink megküzdöttek. A szerény kondicianális állapot fenntartása, majd később javítása tette lehetővé, hogy az idei első fél évben 12 százalékkal volt magasabb az állati termékek termelésének a meny- nyisége az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva.

Az 1963-as év újra kedvezőtlen volt a takarmánytermelésre ; több ezer hold árpa kifagyott, felsültek a rétek legelők, nem lehetünk elégedettek a kukorica várható hozamával. Szálas takarmányból valamivel jobb a termés mint tavaly volt, de ezzel korántsem oldható meg abrak- és lédustaikarmány gpndunk, A közös gazdaságok takarmánygondjai mellett a háztáji jószág átteleltetése — az ab- abrak leivé'tőiével — még fokozottabb nehézségeket jelent. Többek között meg nem értés, az egyes érintett vállalatok befelé fordulása miatt a háztáji állattartók nem használhatták ki az útszélek és árokpartok fűhozamának a betakarítási lehetőségét sem megfelelő mértékben.

Melyek lehetnek a jelenleg megoldható és legfontosabb feladatok a takarmányhelyzet javítása érdekében? — Első a silókukorica teljes és mielőbbi betakarítása! Tartsák be a tsz-ek a gépi- állomásokkal kidolgozott siló- zási rajonterveket; egy gazdaságban összevontan dolgozzanak a gépek, hogy egy-egy silókazal, vagy gödör lehetőleg egy nap alatt elkészüljön. A kukoricák fejlettsége alapján már megállapítható, hogy mely táblák azok, amelyek a fagyok beköszöntéig nem képesek beérlelni a szemesnek termelt kukoricát. Ezeken a területeken is «Húzásra takarítsák be a zöld termést, mert egyedül ez a módszer biztosíthat már legnagyobb takarmányértéket.

Egyes területeken és egyes fajtáknál törésre érett a kukorica. Ezekről a táblákról késedelem nélkül le kell takarítani a kukoricaszárat, s a zöld silókukoricával keverve silóként tartósítani. Különben ma a legnagyobb, úgynevezett póttakarmánykészle- tet a kukoricaszár adja a közös és háztáji gazdaságok részére egyaránt. A megyéiben szemesen termelt kukorica szára közel kétmillió mázsa közepes szénaértékű takarmányt jelent — ebből egymillió mázsa a tsz-eké. Ez 110 ezer szarvasmarhának lenne elég. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták: ha volt is a szövetkezetnek szálas és abraktakarmány gondja, de minél több silót készített, akkor valójában nem kellett nagyon félnie a téltől, s új termésig jó állapotban sikerült tartani a jószágot. Ha a termelőszövetkezetek a silókukoricát, szemes termésre meg nem érő kukoricát, a nagy tömegű kukoricaszárat répafejjel, tökkel, cukorgyári szelettel és más nedvdus zöld anyaggal minél nagyobb mennyiségben tartósítják úgy, h»gy akár megtöbbszörözik a közös állomány szükségletéi, akkor jut bőven a háztáji jószágnak is. Arra gondoljon

valamennyi tsz vezetősége, hogy a megye sok százmilliós álLatértekéből a nagyobb hányad a háztáji gazdaságokra esik általában — ezeknek a jó átteleltetése, termelésüknek a fenntartása ugyanolyan népgazdasági érdek mint a többi. f

Az átteleitetéseknél a takarmányellátottság nem az egyedüli biztosíték. A legjobb ellátottság sem hozza meg a kivánt eredményt akkor, amikor nem kielégítő a gondozás színvonala, rossz az állatok elhelyezése, elmarad a — szerfás — istállók szakszerű téldesítése, g nincs nagyfokú takarékosság. A tsz-vezetők nagyobb felelősséggel állítsanak munkába az idén takarni ányíelelősöíket, akik a lehetőségek között, a szükségletnek megfelelően, biztosítják a takarmányozási normák betartásét. Az évelő pillangósok szénáját — ha mód van rá — őrölve, abrakpótlásra használják az árutermelő jószágnál. A kukorica és répa tarlókat — amennyiben azok nem kerülnek őszi vetés alá —legeltetni kell az őszi mélyszántás előtt. Komoly lehetőséget biztosít az őszi, téli, kora tavaszi legelők azonnali létesítése ott — elsősorban az utóbbinál, ahol a legelő felszántása után még jól diszlenek a közép korai, közép késői vetésű kapásnö- vények. Törekedjenek arra a tsz-ek, hogy szarvasmarha juh számosállatonként 400— 500 négyszögöl őszi, tavaszi legelőt telepítsenek.

Nemcsak az átteleltetésl gondok késztetik a gazdaságokat a jobb, köriiltekintöbb felkészülésire. Az átteleltetést úgy szükséges megoldani, hogy az állatállomány kondicioná- lis fenntartása mellett még többlet termelőerővel is rendelkezzék. Mert csakis így lesznek képesek nagyüzemi és háztáji gazdaságaink — az ideihez mérten — magasabb hizott sertés, marhahús és baromfihús értékesítési terveiknek eleget tenni.

Samu András

Adósság* után

Vizsgázik a fermentáló

80 ezer mázsa dohányt kell feldolgozniuk — Kétmilliós műszaki fejlesztés, nagyarányú gépesítés

előtt fejezték be a gép>ek javítását. Máskor ez még az indulás utáni hetekben is tartott.

De milyen lesz a folytatás? Hiszen 80 ezer mázsa dohány fermentálása — egész évi tervük! — rekordmennyiségnek számít: képesek-e elvégzésére a gyár dolgozói?

Gyorsabban „fut" a dohány

Jelek szerint, igen. Idén 2 millió forintot érő műszaki fejlesztést végeztek. Megszüntették az egyéni válogatást, 17 szalagot hoztak létre. így folyamatosabb a munka, nem lesz üresjárat és lerövidül a

dohány „átfutási” ideje. Gépesítették a már kiválogatott dohány továbbszállítását: ezáltal nemcsak időt, jobb minőséget is nyernek. Nyíregyháza és Kisvárda mellett most Rakamazon és a miskolci telepükön is bevezetik a természetes úton történő fermentálást.

Jól tudják, ezek csak lehetőségek, hiszen az adósság nélküli munkában végső soron az emberek munkája a legdöntőbb.

Plusz 51 milliós bevétel

A közelmúltban megtartott termelési tanácskozások tapasztalata: a dolgozók becsüVeszélyben volt a külföldi megrendelések kielégítése, a nyíregyháziakon múlt, hogy anyaghiány miatt le kell-e állítani az egri dohánygyárat s zavar keletkezik-e a hazai dohányárú ellátásban. Mindez pedig a túl szigorú tél miatt alakulj így: nem fermentálhattak természetes úton, mert a raktárak inkább jégkamrához hasonlítottak. Ezt csak tetézték a szállítási nehézségek.

Hárommillió forint értékű dohány feldolgozásával maradt adós az év első negyedében a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat.

Nem lehet sokáig várni

Példanélküli — 30 százalékos! — elmaradást pó tolni, nem könnyű dolog. Amikor termelési tanácskozásokon elhangzottak a rendkívüli helyzetet mentő javaslatok még kevesen remélték a későbbi valóságot. Döntöttek: be kell fűteni a raktárakba, a munka nem várhatja a kitavaszodást. Legjobb vidéki szakembereiket a kulcshelyekre irányították. Szélés körű munkaver- seny bontakozott ki az üzemrészek között: a vezetőség 10 ezer forint céljutalmat tűzött ki a győzteseknek.

Meglett az eredmény — mondja Hajdú Sándor igazgató. Huszonötmillió forintos félévi tervünkből csupán 400 ezer hiányzott június végén.

Az adósság — még ha aránylag kevés is — mindig nyugtalanító. Különösen a fermentálóban, ahol július közepén már megvolt az igazi szezon rajtja: a harmadik negyedévben kevés híjával annyi dohányt kell feldolgozniuk, mint az előző hat hónapban összesen!

Két nap nyereség — és a folytatás

Nagy feladat: 3300 holddal több a dohányterület a tavalyinál, magasabb a termésátlag is. Így 1962-höz képest 30 ezer mázsával több megyénkben termett dohányt kell fermentálnunk. Duplájára emelkedett a tavalyi 5 ezer mázsás export s már éreztetik hatásukat az idén épült új pajták: fél hónappal előbb kezdődött a szezon a szokásosnál, sokasodnak a tennivalók.

Jól kezdtünk. Karbantartóink két nappal határidő

letbeli kérdésnek tartják a jobb adottságok kihasználását, minden dohánylevél megmentését. Nemcsak a szocialista brigádok jelentették részvétüket az újabb versenyre, hanem a most alakult újak Is. Ismét lesz ányagi ösztönzés, több mint az első fél évben.

Számítások szerint megyénk dohánytermesztő tsz-ei 51 millió forinttal nagyobb bevételre számítanak, mint tavaly. A fermentáló dolgozóin múlik jórészt, hogy egész népgazdaságunk is gazdagodjék az idei több és jobb termésből. Vizsgaidőszak ez a gyár életében: most dől el, képesek-e lépést tartani a nagyüzemi dohány- termesztéssel. Ha az adósság törlesztésénél tapasztalt rugalmas munkaszervezést továbbfejlesztik, nem kell majd szégyenkezniük év végi bizonyítványukért.

A. g.

A tettek döntenek

„SZÍVÜNKBEN A FALUNAK KELL LENNIE*' TIZENÖTEN A JOBB MUNKÁÉRT NYÍRKATÁN

PESTI POSTA

AZ ELSŐ KÁBEL

tam kérem, akkor is valahol — körbe mutat botjával — amikor felrobbantották... Kérem, úgy elszorult akkor a torkom, hogy... — nem folytatja, de felemelt kampósbotja játékából, levegőbe írt jeleiről lehet sejteni, hogy az emlék hatása mennyire megrendítette még most is. Várom, hogy a bot tánca véget érjen. Még utána is egy darabig némán állunk, figyeljük az ég hátterén kúszó piros kígyót.

Én csak fényképen láttam, hogy milyen volt a régi híd. Én nem sétáltam ét rajta kézen fogva szerelmemet, feleségemet vagy lányomat, fiamat. Akik átmentek régen, azok egy kicsit sétájuk, emlékeik tűnt nyomait is keresik itt a parton. Nem találják, hiszen nincs meg a tárgy, amihez az emlék kötődik, eltűnt a híd a lábuk nyomaival együtt. Az emlék így halványabb lesz. A szerelmesek an- dalgásába beleszólt a háború. Én nem mentem át soha a régi hídon, én csak a pesti oldal roncsolt kapuzatára emlékszem. A Szabadság-hídrót nézve olyan volt az, mint egy csonka, mankós koldus, aKi a víz fölé nyújtja levágott karjának csonkját. Bennem a régi, szép hídról már csak ez az emlék maradt meg. Talán azért is vágyódom olyan na1963. szeptember E

határozat. Bírságolást Is kilátásba helyeztek a határozatok be nem tartásáért. De mert eddig még nem érvényesítették, egyes traktorosok egyszerűen nem vesznek tudomást róla A közös munkán kívüli időben saját udvarukra vezetik a gépet, vagy ha éppen alkalom kínálkozik (és kínálkozik!), feketefuvart végeznek.

A pártszervezet már többször emelte szavát e tűrhetetlen állapot ellen, eddig eredménytelenül. Harsányi Ferenc traktoros példamutatása sem hatott még ezen a téren a kívánt mértékben.

— Nem engedhető, hogy akárki a szövetkezet rendje fölé emelje magát, a közösség rovására személyes anyagi előnyökhöz jusson. A kollektív határozatoknak legyen érvényük, s azoknak mindenki tartozik alávetni magát — jegyzi meg Balogh István párttitkár.

Az elnök egyetért a párttitkár megjegyzésével. Határozottan ígéri, hogy a gépek szabályos parkírozása, a magukról megfeledkező traktorosok ügyében is hamarosan rendet teremtenek.

Emberi dolgok

Mindezek, s a még hasonló dolgok látszatra talán túl egyszerűek. De nem így van! Erejük, hatásuk éppen abban rejlik, hogy élettől duzzadok, az élet által közvetlen felvetett problémákkal foglalkoznak. Nincsenek a tsz pártszervezete tevékenységében óriási tettek, nincs hangoskodó, lármázó hősieskedés, de vannak benne emberi dolgok, a közösség, a falu segítésének akarata — és ez a fontos.

— Tapasztalom, ahogy javul

a pártszervezet tevékenysége, aszerint javul szövetkezetünk helyzete, és könnyebbül a vezetőség munkája — mondja az elnök. — Esetenként meghívnak a kommunisták maguk közé, elbeszélgetni a nehézségekről, tennivalókról. Nem parancsolgatnak, nem utasítgat- nak, igyekszenek jó javaslatokat adni. Minden nagyobb munka előtt és után így van ez. És teljesen érthetőnek tartom, ha számon kérik a határozatok teljesítését is.

— Munkánk értékét nem az dönti el, hogy tizenöten vagyunk jelenleg párttagok szövetkezetünkben — jelenti ki Balogh elvtárs. — A párttagok száma már volt egyszer számokban mérve... Az Ilyesmi helyett inkább azzal kell számolnunk, hogy mint emberek, mi sem vagyunk csalhatatlanok. Csakhogy a falu szeme rajtunk van, szívünkben pedig az egész tsz-nek, a falunak kell lennie.

Asztalos Bálint

sem, hogy a kommunisták értik nyitni az új kapuit. Éberen figyelik a dolgokat, s ha úgy szükséges, nem restellnek szólni. Segítségükkel rendeztük jóra idén a premizálást is — mondja Horváth János, a tsz elnöke.

De nemcsak észrevesznek, javasolnak — cselekszenek is a !

kommunisták. A munkában : elől járnak legjobbjaik, mint a növénytermelésben Gáti Gyula, Ardai László, Bíró János, Gyarmati Sándor vagy a traktoros Harsányi Ferenc. Gyarmati Sándor feleségével együtt 8 hold dohány termelését vállalta.

_ Szunnyadó határozatok

önámítás lenne azt hinni, hogy a gondoktól, nehézségektől végre szabaduló szövetkezetben simán megy minden, a felfedett hiányosságok azonnal megoldódnak. A munka sűrűjében megfeledkeznek egyes dolgokról, korábbi határozatok „szunnyadnak”. A pártszerve- : zet figyelme, a közhangulat állandó érzékelése szükséges a törések elegyengetéséhez. Itt van mindjárt a traktorosok esete.

Korábban gépállomás volt a faluban. A bekerített tágas , hely a tsz-nek maradt, jó le- hetőség a szövetkezeti gépek parkírozására. Van is ilyen

A nyírkátai Rákóczi Tsz 671 főt számláló tagságából 15 a kommunista. Az egyszerű megállapítás további érdeklődést kelt: a több mint félezer létszámú szövetkezetben nem vész-e el a csekély tagsággal rendelkező pártszervezet? Élete, létezése jelent-e valamit a közösség számára?

A tsz félévi banki felmérése szerint 10 fillér „elcseppent” a tervezett 31 forint munka - sgység-értékből. Az időjáráshoz viszonyítva nem nagy veszteség. Némely termelési számítás ugyanis csalódást okozott, egyebek viszont pótolják a kiesést — reményen felül jövedelmeznek. Idén burgonyatermelésükben is jelentős változás történt.

Túl a régi hagyományon

Tavasszal több hasznos javaslatot adott a pártszervezet a tsz-nek. Ez esetben írásban tette, hogy emlékeztetőbb legyen. A javaslat alapján, végre Nyírkátán is sikerült a burgonya ritka vetésének hagyományán túllépni, s a korábbi tíz egynéhány ezer holdankén- ti tőszám helyett most 22—23 ezer bürgonyatő ad termést. Az új módszer nyomán 20—25 mázsa többlettermés mutatkozik a burgonya holdján.

—. Én nem vagyok párttag, de mindjobban meggyőződéóriási hárfához... — Hatalmas hárfához — mondom ki hangosan és majd az emberek, lányok, fiúk, öregek, fiatalok gyönyörködő pillantásaikkal játszanak rajta... Játszanak, és az öregúr is átmegy a hídon, sétáinak emlékét kergetve, kutatva. Mindennap át fog menni már csak azért is, mert a lánya is csaknem naponta átsétált a régin. Szeretném tudni, hogy szőke volt-e, vagy barna? S nem merem megkérdezni. Sehogy se merem. Arról a hárfáról sem lett volna szabad szólnom. Megint íelráz a hangja.

— Én csaknem mindennap elzarándokolok ide — mondja, s csak most veszem észre, hogy a hangja rekedtes, gyönge, — mert úgy gondolom — reszket is kicsit a hangja — ennek a folyónak utolsó, nagy sebe gyógyul most be. — Cinkos pillantással néz rám, mint aki szintén érti, hogy miről van szó. Még kacsint is. Gyorsan bólintok és azt kívánom, nagyon kívánom, hogy a kis öregúr egészségesen megérhesse azt a napot, amikor megint átsétálhat a hídon. De azt is kívánom, ne .jusson akkor eszébe, hogy az új híd is karcsú és törékeny hárfához hasonlít, ami olyan, de olyan könnyen eltörhet, ha nem vigyázunk rá mindannyian. Ez csak nekünk jusson eszünkbe s nehogy szeretteink lábanyo- mát keressük majd. Ugye mindenki megérti, a kis öreg úrnak ez már nem kell, hogy eszébe jusson.

Kiss Dénes

gyón az új híd friss, karcsú látványa után. Töprengésemből az öreg riaszt fel.

— Talán lesz olyan szép, mint a régi volt — mondja és rámnéz. Tekintetében szomorúságot látok és sóvárgó segélykérést.

— Szebb lesz, sokkal szebb — feleltem. Kis idő múlva azt mondja az öreg.

— A kislányom is, még nem

volt húszéves, akkoriban halt meg itt... valahol — furcsán motyog, a bot megint a levegőben táncolt, szenvedélyesen írta megfejthetetlen jeleit Szaggatottan beszél, amikor később hozzáteszi: Hárfáznl

tanult... Később az a hárfa is eltörött. — Táncolt a bot, s csak akkor ált meg a levegőben, amikor hirtelen kiszakadt belőlem a mondat:

— Hárfázni? Éppen hár- fázni?

— Igen, hárfázni — néz rám csodálkozva, a bot még mindig áll egy tétova mozdulat közepén. — Igen, hárfázni, de miért kérdi?

Rázom a fejem és mondom, hogy semmiért, semmiért, csak úgy mondtam. És arra gondolok, nem tudok nem arra gondolni. hogy a régi híd is egy óriási hárfához hasonlított, de nem vigyáztak rá eléggé és barbár gyilkosok összetörték. Az új is ahhoz fog hasonlítani,

A piros testű, acélszálakbői font kábel lassan kúszott a víz felett. Sokan álltunk a Dunaparton és néztük, hogyan ér át a szerelőszőnyeg felett a híd első tartókábele. Óvatosan, vigyázva kúszott a karvastagságú acélkígyó. Ez az Erzsébet-híd első kábele, amelyet rövidesen követni fog ezen az oldalon még hatvan hasonló, a másikon hatvanegy, mert összesen száz- huszonkét karcsú kábel tartja majd az ország első kábelhíd- ját. Szinte lélegzetvisszafojtva állunk és figyeljük a munkát. Süt a nap, meleg van, és ott fent a szerelőszőnyegen nincs semmi árnyék. Igaz, mi is a napon állunk, de ez könnyebb, hiszen csak nézünk. Hol itt, hol ott hallatszanak elismerő megjegyzések: „Szép lesz!” „Ez az első.” — Űjra hallom, hogy valaki megindultan ezt mormogja: „Ez az első kábel.” Odanézek, egy Ősz hajú öregúr szólt. Lehet hetvenéves is. Még a kalapját is levette, mintha tisztelegne. Megnyerő arcát nézem és úgy érzem, valóban tiszteleg a kis öreg. Botjára támaszkodik, kalapját a kezében tartja és a szemét le nem veszi a lassan kúszó kábelről. Közelebb húzódok hozzá mintha érezném, hogy érdemes, értékes gondolatokat szalasztanék el, ha nem tenném.

— De szép munka! — jegyzem meg én is. de csak úgy, magamnak. Ám ő rögtön rámpillant és bólint.

— Szép bizony — mondja és hozzámfordul. — Itt áll-