Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-25 / 224. szám
Az a hét százalék „Az általános iskola Vili. osztályát végzettok 52 százaléka tanul a továbbképző iskolákban. Figyelembe véve a középiskolákban, MTH intézetben továbbtanulók számát, megállapítható, hogy * végzettek hét százaléka nem tanul tovább semmiféle intézményben.” Az idézett sorokat a Művelődésügyi Minisztérium megyénkben megtartott felügyeleti vizsgálatáról készült jelentésben olvashatjuk. Igen elgondolkoztató ez a megállapítás, mert a szóban forgó hét százalék évenként ezer fiatalt jelent, akik az élet szinte végtelen lépcsőfokán mégcsak az első lépéseket tették meg. Amikor valaki kikerül az általános iskolából, akkor szorul. a legtöbb gyámolítás- ra. Mert, amíg az Iskola falai között segítették a pedagógusok eligazítani őkét a többé-kevésbé gondtalan tanulóévekben, az iskola elhagyása után ez a mindennapos segítség megszűnik. Azonban egy 14—15 éves ifjú még nem képes egyedül elindulni az életben, segítőkre szorul. A továbbtanulóknál ez a probléma megoldott, sőt falun Is többnyire szervezetté teszik e fiatalok idejét, a továbbképző iskolák is a kezdeti munka mellett tanítják őket, újabb ismereteket kapnak az élet szükségletei szerint. Öe mi történjen azokkal a fiatalokkal, akik a kisebb községekben laknak? A rendelet értelmében csak ott szervezhető továbbképző iskola, ahol a létszám eléri a 15 főt, vagy legalábbis két korosztály összesen meghaladja ezt. Az utóbbi esetben egyik évben az első év, másik évben a második év anyagát tanítják. Azonban a /kisebb településeken így sin.es meg a szükséges létszám. S ez az a hét százalék. A községi szervek, elsősorban az ifjúsági szervezet, a KISZ feladata lenne, e fiatalok felkarolása. Persze a hosszú évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy éppen ezekben az években, amikor az iskolából kikerültek még nem felnőttek, de ugyanakkor már nem iskolások senki sem törődik velük túlságosan sokat. Az úgynevezett fiatalság, a serdült 16—18 évesek legtöbb esetben nem fogadják őket be maguk közé, ísy aztán telisnek, lengnek, kiesnek minden olyan közösségből, amelyek valamelyike számon tartaná és aktív életre serkentené őket. Évenként ezer fiatalról van szó, és ha a számot nézzük, az sem csekély, de ha ezt a számot úgy tekintjük, mint a holnap csatasorba álló, a munka különböző területén dolgozó ifjú emberek tömegét, akkor különösen érdemes mielőbb kellően gondoskodni róluk. Pedagógusokkal beszélget-' ve e fiatalok sorsáról, leginkább az látszik előnyösnek, ha számukra speciális klubokat hozunk létre. Ez a legkisebb településen is megoldható egyetlen helyiséggel Olyan speciális klubokat kell létesiteni, ahol a 14—16 évesek. a koruknak megfelelő játékokon és könyveken keresztül tovább élhetik az iskolában megszokott közösségi életet. Az Ilyen klub alkalmas lenne arra is, hogy a pedagógusok összefogják őket. s legalább hetenként egyszer közös foglalkozás keretében segítenék elmélyíteni í’z '«kölafatak között szerzett fontosabb ismereteiket. A KISZ-szervezetek. az ..idősebb” fiatalok feladata, hogy ezeknek a „kiskorú” fiataloknak helyet adjanak a szervezet programjaiban. Természetesen a községek különböző társadalmi és hivatalos szervei is igen jó szolgálatot tennének azzal, hogy ott ahol ez a probléma még nem megoldott, mielőbb segítsék végleges megoldását. V. Gy. Megkezdődött a gyümölcsszüret dandárja Tizennégyezer vagon aJmatermés várható Bármennyire is megszokott dolog már az őszi betakarítás, a gyümölcsszüret mindig nagy esemény a mezőgazdaságban. A termés betakarítása Sok munkát ad a termelőknek, a felvásárlási és kereskedelmi szerveknek, s hova tovább az iparnak is. Évről évre nagyobb termést ígérnek a termőre forduló szőlők, gyümölcsösök, több a betakarításra, tárolásra, el- száfiításra és értékesítésre kerülő áruk mennyisége. Utazik az aranyparmen és és a batul.., A megyében befejezéshez közeledik a fehéráru, téli alma szedése. Az augusztus végi és szeptember elejei csapadékos időjárás kedvezett az alma fejlődésének. Batulból, húsvéti rozmaringból, londoni pe- pinből, aranyparmenből eddig mintegy ezer vagonnal vásárolták fel. Ebből 700 vagonnal szállítottak el, többek között exportra 20 ezer mázsát. A várható 1600 vagon fehéráru termésből — mintegy 800—1000 vagon kerül külföldi elszállításra, elsősorban a Szovjetunióba, az NDK- ba és Csehszlovákiába, A szovjet export zöme az arany- pármen.. A felvásárlás megfelelő ütemben halad, elegendő göngyöleg áll.a termelők rendelkezésére, de nagyobb gondot kell fordítani a minősítésre. Ugyanis a Szovjetunióba és Csehszlovákiába küldött áruknál már merült fel minőségi kifogás. A magyar alma világhírét nem szabad ilyen könnyelműen kockára tenni, hiszen az alma exportálása még csak most kezdődik. Pirul a jonatán Az idén — az állami gazdaságok almatermését is beleszámítva — összesen több mint 14 ezer vagon almatermés várható a megyében, mintegy duplája a tavalyinak. Míg piros almából az export aránya átlagosan 50—60 százalék volt,, gz idén hetven százalékosra becsülik. Azonban nem ritka az olyan gytí- bölcsös, ahol 85—90 százalék mehet exportra. A felvásárlásra kerülő jonatán almából becslés szerint mintegy félezer vagont tud külföldre szállítani a MÉK. Ebből jelentős mennyiséget kapnak a nyugati államok is. A szépnek ígérkező termés megóvása most a legfontosabb feladat, mert megkezdődött a pajzstetű rajzása. Leghatásosabb védekezés a fán, a szedés előtti permetezés és a szüret utáni mártogató eljárás. Szilvából az idén öt és fél ezer vagonnal vásároltak fel a földművesszövetkezetek, míg tavaly csak 330 vagonnal. Hozzávetőlegesen mintegy ezer vagon volt az idei szilvatermés, melyhez hasonló csak 1955-ben volt. Szép termés ígérkezik dióból is. Ritkán fordul elő, hogy a termés lehúzza a diófák ágait, de most számos helyen várnak szüretelésre ilyen fák. A csemegeszőlőtermés az idén minőségileg nem volt kielégítő, de korlátlan mennyiségben, olcsón lehetett kapni a zöldséges boltokban. Jelenleg Nyírbátor és Kállósemjén kornyékéről kapnak a boltok friss, minőségileg jobb árul Körtéből tavaly volt rekord- termés, így az idén nem sok termett. Azonban birsből — a vásárlók igényeinek kielégítésén túl is — mintegy harminc vagonnal szállítanak a konzervgyáraknak. Jó minőségű a must A földművesszövetkezetek utasítást kaptak, hogy ahol szükséges, szervezzék meg a vasárnapi átvételt. A felvásárló helyek pedig minden községben, helyben kötelesek átvenni az árut. A szőlőtermésre nem kedvezett az ősz eleji esőzés. Ennek ellenére — mint arról a Tokajhegyaljai Állami Pince- gazdaság nyíregyházi pincészetében tájékoztattak — a must cukortartalma átlagosan eléri a 16—17 fokot. A nyíregyházi, sóstóhegyi és napkori pincészetékben folyik a must átvétele. Nagykálló- ban, Kisvárdán, Ilken, Nagy- varsányban és Mérkvállajon kihelyezett brigádok veszik át a termést. Rövidesen Barabáson is megkezdik az átvételt. A nyíregyházi pincészetben ugyan nem tárolnak mustot, de az idén itt mintegy 300 hektót vesznek át. s szállítják ki Sóstóhegyre. Ezt a módszert a termelők munkájának megkönnyítésére vezették be. Üjfehértó az élen Az átvételben Üjfehértó vezet, ahol a mai napig több mint 650 hektói jó minőségű mustot vettek át. Előzetes becslés szerint az idén ötven százalékkal több mustot szállítanak be a termelők átvételre, mint tavaly. Ennek hatvan százaléka szerződött. Balafonaligai képeslap Hamarosan befejezik a háromezer hold öntözését szolgáló vízkiemelő mű építését. Fehérvári Ferenc íelv. Ahol az erdőt pótolják 4000 köbméter bútor!emez — Séta a gyárban Könnyebb a munka, nagyobb a termelékenység Hol az az erdő, itt a homokos földű megyében, amely annyi fát, deszkát adna a bú- torüzemeknek, mint ez a gyár? Nincs ilyen erdő. Évi 4000 köbméter bútorlemez. Ennyit termelnek a Nagyhalászi Kendergyárban pozdorj i- ból. Az évszázadokig haszontalannak hitt kenderkóró mellékterméke, a tűzrevaló — kinccsé lett. Kender, pozdorja bőven terem. A hatalmas kazlak a falu házai fölé magasodnak. A gyár területe nagy, 100 hold körül van, akad hely munkára. Dolgoznak is. Öt üzemrészben; az áztátóban, a rostki- készítőben, a kárpitkóc, a matrac- és a bútorüzemben közel 500 ember szorgoskodik. De vajon milyen eredménynyel? Megújul a gyár Milviusz László, a gyár igazgatója, az elmúlt fél év mérlegét teszi az asztalra. Pár lap az egész, írott szöveg aiig akad, inkább a számok sokasága. Az év első hat hónapjában 2317 tonna kendert áztattak. A rostkikészítő üzem teljesítése 761,4 tonna volt, kárpitkóc bői 1047,6 tonnát, matracból 130 ezer darabot, bútorlemezből 1854 köbmétert gyártottak. — A számokhoz hozzátartozik— mondja a gyár igazgatója — hogy féléves tervünket csak részben teljesítettük. Aztatásnál 10, rostkikészUés- nél 4 százalékos a lemaradás. Ha az okot keressük, akkor elsősorbán a nagyarányú gépi felújításra lehet hivatkozni. Gépeink eléggé elavultak, kihasználtak. A gépi meghibásodás miatt durván számítva is több mint egy heti állásidő volt a rostkikészítőben. A gépeket kijavítottuk, a turbina utáni kócsor gépeinek új technológiai elrendezésével növeltük a gyártási hatásfokot. A felújítás Különben az egész gyárra kiterjedt; a bútorüzemben gépi nagyjavításokat végeztünk, bővítettük a raktárt, kijavítottuk a kazánházat, kazánokat, épületeket tataroztunk. — Milyen eredmények várhatók ezek Után? —■ Mindenekelőtt, teljesítjüK a harmadik negyedéves tervet, megszüntetjük a lemaradást. Október végéig 4000 mázsával túlteljesítjük az ázta- tást, év végéig törlesztjük a rostüzem adósságát, matracból 1500 darabbal gyártunk többet a tervezettnél a harmadik negyedévben. Csak a sorrenden kelt változtatni A szürke számok után üdí- löleg hat egy kis séta a gyár üzemeiben. A matrackészítéssel asszonyok, lányok foglalkoznak. A magas és tágas műhelycsarnokban bolyhos kenöerkóc- és áfrlk boglyák tövében Kaponyás József ezekről az asszonyokról, lányokról beszél. — A munka nem nehéz, és jól keresnek. Szeretnék itt dolgozni. Pár hónap múlva més' jobb lesz itt, mert a tél hidege miatt, a portól, mi tagadás, eddig sokat szenvedtek. A lig ült el a cséplőgépek zaja — ha csend vesz körül, morgó vakkantásukat ma is hallani vélem — egy másik ismerős nesz verte fel lakhelyünk csendjét. (Hisz hol voltak még akkor a mai zajt csinálók! Az Öblös hangú vontatók, a morgó torok, ez a sokfajta gép, mely úgy kiszorította az ökörszekeret, hogy mutatóban is alig akad belőle!) Az említett hang rendszerint az udvarok hátulja felől jött. A fák, nagy épületek hűvöse alól, legjobban, amikor legmelegebben sütött a nap. Délelőtt tíztől délután háromig. Kát, kait, kát, katt — vak- kantotta ez az őszi szerszám, annyiféleképpen, ahány volt belőle. Mert másképpen szólt az új, més hangon a régi, az elkopott tengelyű és a többi közül egészen kiütött a legkisebb méretű. Munkamegosztással dolgoztak ezeken a primitiv szerszámokon, A egyiken csak nagyolták. Ez összetörte a szárat, fellazította az elázott rostot, hogy az utána következőn jól kiverjék a pozdorját, ós a legkisebben a maradékot. A törő volt ez a régi szerszám. Ez a kemény fából faragott, négy lábú alkotás, melyen a falu alatti földek térŐSZI EMLÉKEK mesét, a kendert dolgozták fel. Az én emlékezetemre már csak zsáknak és ponyvának, mivel a törülköző vagy kosárkendő kivételével mindenhonnan kiszorította a vásznat az olcsóbb, célszerűbb bolti holmi. Szemünk ötvenet is csillant egymás után, amikor a támasznak vetett lábú készüléket megláttuk az udvarokon. Színük fehéres volt, alakjuk a hegye felé' elkeskenyedő. A napra állították, vagy ha úgy volt a kéve, szétbontva a kerítések mellé, szintén a napos oldalra. Igaz, hogy a szaguk is árulkodott. A mocsárbűz, a kesernyés illat csak a' száradással vesztett erejéből. Főleg, ha nem volt jól kimosva. Ha esténként aztán összegyűltünk a megszokott helyen, házunk előtt, vagy az utca végén, mondás nélkül tultuk, hogy elérkezett a mi Időnk.., Amikor aztán esténként a dörzsölő lányainak nótája felcsendült, madzagra sem lehetett volna bennünket mekötni. (Szegény nagyapám szerint azt is elvágtuk volna.) Mentünk, barangoltunk egyik utcából a másikba. Ha megérkeztünk valahová, szinte csak a kapufélfának köszöntünk. Ha sok volt az ismerős és jól éreztük magunkat, ott maradtunk. Megvártuk, hogy az utolsó szösz is bekerüljön a kamrába, vagy oda, ahonnan kiadták és ha egyszer mondták, hogy gyertek be fiúk, mi bizony kétszer mentünk. Előbb a kalács kedvéért. Ez sem megvetendő művelet abban a korban. Aztán a lég- jobbért, a játékért. — Kútba estem — mondta az evés vége felé az önkéntes hívó, aki egy összecsavart törülközővel őrködött az igazság fölött, és a házhoz tartozó lányt a bezárt ájtóhoz irányította. Háttal, hogy mindenki láthassa. — Kiért lelkem, kicsodáért aranyom? — kérdezte azonnal a hívó és ha késett a válasz, vagyis nem mondta gyorsan ki húzza ki — mert úgyebár a kútba bele lehet fulladni?! — gyakran lecsapott az igazságszolgáltatás eszköze. Kézi re, vállra, sokszor meg a kö- tőmadzag tájára..; Ha megmondta, a hívó következett. — Gyerünk ki — szólította nevén a fiút — és ha az sem ugrott gyorsan, szintén lecsapott a kendő. Itt aztán kíméletlenül. Az ajtónál aztán kihúzták egymást a kútból. De még milyen édes kötélen! így folytatódott tovább a játék. A fiút a lány húzta ki, a lányt a fiú, míg csak bele nem úntunk. (Bele lehet az ilyesmibe únni?!) Legtöbbször úgy tessékeltek bennünket haza. Mondván, hagyjunk holnapra is. Más este más helyen ütöttük fel sátorfánkat. Sokszor múlt éjfél, amikor ballagtunk hazafelé. Amikor elnyújtózkodtunk a csűrben lévő ágyunkon — rendszerint valamiféle takarmány volt — rendszerint álommal pótoltuk ki, amit elmulasztottunk. Most újra ősz van. A kendertörés és a szösz dörzsölök ideje, de hiába hallgatózok bele a csendes estékbe. Sem kender illat nem száll, sem nótazaj nem töri meg a csendet. Helyette a traktormorgást hozza a fuvallat és elégett olajszagot, mely lehet, hogy ugyanúgy az őszi emlékek közé fog tartozni idővel, mint ez a nyúlfarknyi megemlékezés. Szállási László. Előreláthatólag még az évvégéig falakat húzunk ide, megoldjuk a fűtési és szellőzési problémákat. A technológ.ai sorrend megváltoztatásával könnyítőnk a • munkán, a termelékenység is növekszik. A bútorlap készítő üzemben, csíp, szinte könnyeket fakaszt a levegőt telítő műgyanta és a ragasztáshoz, megmunkáláshoz használt egyéb anyagok láthatatlan, finom pora. A műhelyben dolgozó 108 munkás már megszokta ezt, észre sem veszik. A lemezgyártás különben nemcsak hasznos, de igen érdekes munkafolyamat. Csorpáni László művezető rövid szakelőadást tart erről. — A pozdorját műgyantával keverjük, a keverék egyenlő arányokban nagy acéllapokra kerül és a gép 15—15 milliméterre összepréseli, szaknyelven süti. Ezután . csiszoljuk. fumérlapokkal borítjuk, újra préselés kövelkerik, végül méretre vágjuk. Így készül a bútorlap. Több százezer matrac Egyszerű az egész, legalább is annak tűnik. A laikus azonban csak áll, nézi a hatalmas gépeket, a gépek bonyolultságát és ha még oly egyszerű is elmondva, vagy leírva a munkafolyamat, a gépekhez állva már nem tudna mi he* kezdeni. Tuza József, Kren- csényi Albert, és Kövér József brigádjai már tudják mit hogyan kell tenni. Szocialista brigádok. Itt tanulták a gépek kezelését és jól megtanulták. Rendszeresen túlteljesítik a tervet. Művezetőjük büszkén beszél róluk... A Nagyhalász! Kendergyár csak nemrégen emelkedett a „gyár” rangra. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt ott — ahol évente közel 70 ezer mázsa ken- derkórót dolgoznak fel, 4000 köbméter bútorlemezt gyártanak, több százezer matracot készítenék — csak egy juh* hodályszerű épület állt. A megye, de még inkább az ország iparában nem volt számottevő. Most már az, és hónapról hónapra mindinkább azzá válik. Rohamosan fejlődik a gyár, fejlődnek és változnak az ottani emberek. Korszerű ipari termék kerül ki azoknak az asszonyoknak kezéből, akik korábban a kenderből csak házilag szőttek vásznat. Seres Ernő. 1863. szeptember 25.
