Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-24 / 223. szám
Buszra várás közben. Darabos László felvétele, Fehérgyarmat. Tizenegy nagygéci testvér Nemcsak a munkában — Hogy tanult meg írni Mércs András — A haragos Szőke, középkorú férfi, a nagygéci Kossuth Tsz-ből. — Ferenci Ferenc — mutatkozik be. Mosolyogva teszi hozzá: — Dupla nevű. Több mint félszáz szempár fordul félénk. De a kezek tovább mozognak, ügyesen csomagolják, rakják ládába a kívánatos gyümölcsöt. — Mgguk többet vállaltak, nagyobb a kötelességük. — A kertészetben nagyon összeszoktunk tizenegyen. Ügy vagyunk mint testvérek. Már tavaly kicsin múlott, hogy nem nyertük el a szocialista brigád címet. Nem vezettünk brigádnaplót. Meg egy—két más dolog is volt... Tanítás a fák alatt Az idén jegyzőkönyvet ké-; szítettek, megállapodtak a vezetőséggel. Rozi tették: mikor mit, milyen eredménnyel csinálnak. — A dologgal nem volt hiba. Fütött bennünket a győzni akarás. Nehezebb volt Mércs András tanítása. — Mire? — Írni, olvasni. Olyan tanyán éltek régen, ahol nem volt iskola. Meglett ember lett, de nem tudta leírni, kicsoda. Nekünk meg olyan is van a programunkban, hogy az ilyesmin . segítünk. Früs- tökkor, ebédkor ahogy leültünk egy fa alatt, én mindjárt vettem a füzetet, ceruzát nyomtam András kezébe. Körülültük. Mutattunk, magyaráztunk neki. Izzadt a marka, a feje. Földhöz is vágta egyszer a ceruzát mondva: inkább kaszál teljes nap, mint leírjon néhány betűt. — És? — Mondtuk neki: azt akarja úgy járjunk, mint tavaly. Meg is tanulta. Még újságot, könyveket is böngészget most már. összeadni is tud. „Köszönöm, hogy szóltatok“ Május elsejekor történt Ferenci Miklóssal. Ö is közénk tartozik. Kicsit többet ivott a kebelénél. Megdorgáltuk. De az ital, zavarta az eszét, csak vállát rándította. Pár nap duzzogott is. Következőben, mikor moziba mentünk, már mind együtt voltunk, kívüle. Azt hittük, nem is jön. Egyszer csalt ránk köszön. Ne haragudjunk. Szó szerint: „Köszönöm, hogy szóltatok. Elvégre meglett emberek vagyunk.” A napló Meglett emberek. Családosok. Rácz Gyuri bácsi 59 éves, közéjük tartozik. — Talán élete végéig haragudott volna, ha kihagyjuk. Ö talán nem tudja azt akarni, amit mi? — jelentette ki morcosán,' mikor szó yolt arról, hogy el akarjuk nyerni a szocialista címet. Az az ott éppen — mutat egy vállas emberre Ferenci. Vastag, erős termet. Idejét meghazudtoló mozdulatokkal rakja egymásra a telt ládákat, A brigádnaplót Papp.László vezeti. Sok minden van már beleírva, Mikor Gál Sándor beteg volt, megművelték helyette szőlőterületét. Az aratásból teljes létszámmal kivették részüket. Kapáíte- rületet is vállaltak, s feljegyzés van róla, mikor, hogy tették rendbe. — Nem hinném, hogy az idén kifogás támadna velünk szemben. Feláll, türelmetlenül topog. Közben összehúzott szemmel nézelődik: rendben megy-e minden? Mintha máris sajnálná az elröppent időt. (Asztalos) ARANYKEZŰ EMBEREK Vigyázat, robbanásveszély — A megfogott százezrek Életmentő injekciók — megtakarításból „Tilos a dohányzás!” A Ti- szavasvári Alkaloida Gyógyszervegyészeti Gyár kémia I. üzemrészében erélyesen figyelmeztetnek a sűrűn elhelyezett táblák. Nem ok nélkül. Mintegy húsz féle oldószer, kémiai segédanyag illata, gaza keveredik itt a levegővel. Közöttük a gyorsan gázosodó szesz, benzol és buthyl is. So-, ha sem tudni, mikor éri el ez a keverék a robbanáshoz elegendő, kritikus töménysége:. Harc a cseppekért Hosszú utat tesz meg a mákgubó, amíg kiválik belőle a kristálytiszta morfium, thebaln, vagy narkotiu. Nagy teljesítményű villanymotoruk, szállítószalagok, ventillátorok, majd apró centrifugák, szivattyúk, gőzfűtötte lombikok mozgatják, hevítik, sűrítik ragadós péppé az oldószerekkel kevert anyagot, A gyógyászatban nélkülözhetetlen végtermék valuta a világpiacon. Aranyat ér itt minden csepp! Hogy mennyiért , kapjuk ezt az aranyat, azt a felhasznált oldó- és segédanyagok is.meghatározzák. Tovább csökkenteni a veszteséget, megfékezni az illanó gázokat. Ezzel a jelszóval alakult meg egy évvel ezelőtt Dombrádi Sándor művezető rányításával egy hattagú anyagtakarékossági brigád. Változatos összetétel, a gyártás minden fázisa képviselve van benne.' Csikós Sándor a leválasztóból, Szombati István szocialista brigádtag a méllék- alkalóidából, Róka Bálint a LURGI-nál, ifjú Fekete Lajos, a kikavarónál, B. Papp Péter, a zúzónál dolgozik. — Nem véletlenül esett a választás ezekre az emberekre — magyarázza a brigád vezetője. — Szaktanfolyamot végeztek és szívügyük az alkaloidában folyó' munka Hétezer kiló — egy acéltálon Sorra járjuk az üzemet. B. Papp Péter éppen a ventillátor villanymotorját indítja, amelyik az emeletre továbbítja a mákgubót. A könnyű fajsúlyú anyagot játszva viszi fel a derékvastagságú csövön az áramló levegő. A cső alján ott maradnak az idegen anyagok. Ezeket kézzel dobálja félre a kezelő, nehogy a jó anyag is a szemétbe kerüljön. — Látszólag nem nagy érték,. amit így megtakarítunk, de ha naponta csak egy kiló az eredmény, az is jelent valamit. Sok kicsi sokra megy. Az elmúlt fél évben itt is jelentős a megtakarításunk. A LURGI-nál elhelyezett biszulfit oídonál is. új módszerekkel dolgoznak. A drága vegyianyagot régebben a betonozott udvaron szerelték ki és így sok veszendőbe ment. A brigád javaslatára egy hatalmas acéltáblát készítettele és a hordót ezen ürítik ki. Fél év alatt ezzel a módszerrel több mint hétezer kiló vegyi- anyagot takarítottak meg. A kiválasztóban több ezer liter szesz van állandó körforgalomban. Az oldatból visszakerülő- szeszt újra regenerálták, ami újabb veszteséggel járt. Most már csak a gyengébb fokúakat párolják le, mert rájöttek, hogy á töményebb oldatot — megfelelő felerősítés után — újra használhatják. A brigádnak az egész üzemrészre vonatkozó éves anyagtakarékossági vállalása van. Nem kevesebb, mint 433 ezer forint. Azóta kevesebb a veszteség, tisztább a levegő a kémia I-ben. Kevesebb karDoná- tot, szeszt, gubót, benzolt vételeznek ki a raktárból. Fél év alatt több mint 305 ezer forint értékű anyaggal használ fel kevesebbet az üzem. De nincsen elmaradás a tervteljesítésben sem. Amit vállaltak, itt is túlteljesítették. Mert itt minden csepp aranyat ér, mint az az életmentő injekció, amelyet a Dombrádi brigád munkája nyomán, terven felül állítanak elő a gyógyszergyárban. Tóth Iskola és könyvtár Egyre szaporodnak megyénkben a középiskolák, amelyek azonban tengernyi gonddal és problémával is jelentkeznek. Az, új középiskolák nemcsak tanterem, bútorzat és színvonalasan tanító oktató-nevelő gárdát igényelnek, hanem ezekkel párhuzamosan gazdag és színvonalas könyv- és folyóirat anyagot is, amelyből táplálni lehet az iskolák tanítómunkája nyomán sarjadt szellemi érdeklődést. Az iskolai könyvtár és a közművelődési könyvtár hatókörének megvizsgálása céljából az elmúlt iskolai évben kérdőívek segítségével felmérést végeztem a helybeli gimnázium négy különböző osztályában és az egyik általános iskola négy osztályában. A gimnázium megkérdezett 134 tanulójából az iskolai könyvtárból időszakosan olvas 93 (67,1 százalék), rendszereden olvas 14 (10,3 százalék). A járási könyvtárból 70 (52,3 százalék), a községi könyvtárakból 68 (51 százalék). Természetesen igen sok az olyan, aid a járási és községi könyvtárból egyszerre olvas, mivel bejáró tanuló. Az általános iskola megkérdezett 126 tanulójából időszakosan olvas az iskolai könyvtárból 70 (55.5 százalék), a járási könyvtárból 56 (44,4 százalék). Mindkét esetben megállapítható, hogy az időszakosan olvasók a legjobb esetben csak a kötelező olvasmányokat olvassák el, s kiderül, hogy a gimnáziumi tanulók 22,6 százaléka még a kötelező olvasmányokat sem olvassa el. Ha ez a felmérés általánosítható — sajnos a megyed felmérés sem mutatna különösebben nagy eltérést! — ez azt jelenti, hogy ■ megyénk 8307 középiskolai tanulójából — 1962—63-as adat szerint — megközelítően kétezer meg a kötelező irolalmat sem olvassa el, míg rendszeres olvasó diák, valamivel több, mint 4000 fő. Az általános iskolai tanulók száma az 1962-es statisztikai évkönyv szerint 110 431. Az előbbi felmérés szerint — bár ilyen kisszámú felmérés nefn jogosít fel az általánosításra, — az általános iskolai tanulókból körülbelül 50—55 ezer még a kötelező irodalmat sem olvassa ■el. Ennek oka abban keresendő, hogy falvainkban nincsenek, vagy igen gyatrák az iskolai könyvtárak. A fentiek ismeretének birtokában örömmel vettük tudomásul, hogy járásunkban, Márk és Válla j községek a jövő gimnáziumukra gondolva együttesen 20 000 forintot ajánlottak fel az 1964-es községfejlesztési alapból a községi könyvtár állományán belül az iskolai oktató-nevelő munkát segítő könyvállomány bővítésére. Ha a korszerű iskolákat akarunk, akkor a mérki és vállaji példákat érdemes mielőbb máshol is követni. Farkas József járási könyvtár igazgató Mátészalka Élő jogszabály Az eddigi felmérések szerint közel száz a megyében megalakult társadalmi bíróságok száma. Az év elején megjelent törvényerejű rendelet további ‘biztatást adott* elhárította a társadalmi le- lelősség kibontakozásának óljából az akadályokat. A dolgozók érdeklődnek, bátran mondják el véleményüket a tárgyalásokon, kifejlődik az új, egészséges népi jogérzék. A társadalmi bíróságok között van olyan is, amely egyetlen ügyet nem tárgyait még a megalakulás óta. S bár az ilyen vállalatoknál* üzemeknél, állami gazdaságoknál, gépállomásoknál is napirenden vannak a fegyelmi tárgyalások,' az igazgató néni bízik a munkásbíróságokban, nem adja át az ügyeket. Nem csoda, ha ezek után hiányzik a büntetésből a nevelő szándék, a nevelő erő, amit éppen a kollektív tárgyalás őszinte légköre jelent. Vannak persze jó példák is. Az ingatlankezelő vállalat eddig nyolc ügyben járt el. És társadalmi bírósága nemcsak tárgyalt, hanem levonta a tanulságokat, következtetett. Az ügyek jórészét anyagkiadási, kezelési, nyilvántartási lazaságok jelentették. Ennek nyomán születtek határozott és nagyon értékes intézkedések a vállalatnál; egyszóval kialakult a megfelelő munlsa légköre. Ugyanígy lehetne példákat sorolni a tejipari vállalatnál, az 5. számú AKÖV-irjU* a vendéglátóiparnál, ahol tág teret, lehetőséget adnak a társadalmi bíróságoknak a vállalat és a szakszervezeti bizottság vezetői. A tárgyalások eredményei ezeken a helyeken kézzelfoghatóak. A határozatok nagy részében megnyugodnak s a legtöbbször azt is megvizsgálják, mi okozza a munkahelyen a bűncselekmény elkövetését? A bíróságok tapasztalatai szerint a helyi tárgyalások után majd minden esetben megszilárdul a gazdálkodás. A tanulság, a. követendő példa és a cél, hogy mindenütt — a ma még munkát- lan társadalmi bíróságok házatáján is — látni, érteni kell e társadalmi felelősség nagy jelentőségét, jellemfor- máló erejét, A szocialista építésnek szüksége van a társaö,alom éberségére, ítélőképességére, szerepére e területen is. Hogy miként működnek a társadalmi bíróságok, ez áliamfeilesztési, politikai kérdés egyúttal. Az óv eleji törvényerejű rend?. let élő jogszabály. Olyan le. heitőség, amelyet mindenütt kötelező felhasználni. K. J. Alighogy beléptem a kávé-, házba, a pincér félrehívott és diszkrétre halkított hangon súgta a fülembe: — Azt hiszem, Garfunkel úr megbolondult. Már egy félórája ül egyedül az asztalnál, és röhög magában... — Egy kicsit mindig hülye volt... — nyugtattam meg a pincért és odamentem Gar- funkelhez, aki kacagva üdvözölt, hahotázva lenyomott egy székbe, és röhögve megkérdezte:-w Hogy vagy, kedves barátom, ugyebár jól?Hahahal — Ne csinálj botrányt — szóltam rá szigorúan. — Mindenki ide néz. Ugv röhögsz, mint egy hiéna. Még lelő valaki,,, — Ha elmondom, miért kacagok, te is kacagni fogsz... Kiváncsi vagy rá? — Nem. — Akkor tovább kacagok... Kénytelen voltam megadni magamat és Garfunkel már el is kezdte röhejekkel tarkított előadását. — Arról van szó ugyanis, hogy megalkottam egy filazá- fiai rendszert, amely megoldja az emberiség összes problémáit. Nagyon alaposan dolgozom rajta, már több mint egy féJáróla. Az első kérdésem ez volt: Miért él az ember? Mi értelme van annak például, hogy én Garfunkel, élek? — Szerintem, semmi. — Ne személyeskedj! Minden ember életének van egy minimális és egy maximális célja. A minimális cél az, hogy életben maradjanak. A maxiGádor Béla: Garjunkel málís az, hogy boldog legyek. A második kérdésem é? volt: mitől boldog az ember? — Mindenki mástól. Én például boldog lennék, ha abbahagynád ezt a marhaságot... — Most jön a java! Láttál te már például boldog királyt? Vagy boldog milliomost? — Nem. De láttam már karón varjút és éjjeli pincért nappal meghalni:— Ne hülyéskedj, amikor az emberiség sorsáról van szó. Ezekkel a példákkal csak azt akartam mondani, hogy sem a pénz nem boldogít, sem a hatalom. De tovább megyek... — Na, végre! Szervusz! — Semmiféle emberi állapot nincs, amely egymagában boldogító lenne. Lehet az ember evés közben boldogtalan? Lehet, fiát szerelem közben? Ojjé! Lehet boldogtalan az az ember, aki megütötte a lottón a főnyereményt? Miért ne lehetne, ha aznap letartóztat- jók... És Így tovább! Egyetlen emberi állapot van, amely kizárja a boldogtalanságot és ez a nevetés. A jóízű kacaj. Miközben az ember harsányan röhög, nem lehet boldogtalan. — Értelek. Azért röhögsz itt egy félórája, te boldogtaés a nevetés lan, mert boldog akarsz lenni. Stimpiel? — Olyan éles eszed van, mint egy borotvának. A nevetés. Ez az élet titka.-Ez a boldogság titka. Az önfeledt kacaj. Tehát: hogyan kell boldoggá tenni az embereket? Meg kell őket nevettetni, Ha- haha! Egy pillanatra se szűnjön meg a nevetés. Nevetve nem lehet' verekedni, hahotázva nem lehet utanállni, kuncogva még senki sem irtotta ki a csaló-diát. Óriási perspektíva nyílik meg előttünk, új korszak köszönt ránk: a humor korszaka! A röhögés birodalma! Garfűnkéi valósággal tűzbe jött, lihegve, hadonászva szónokait, s közben gyöngyözve kacagott, mint egy molett aszszonyka. — Képzeld el, öregem, ezt a várost! A falakon vicces plakátok, kacagtató hirdetések, az újságoknál kizárólag vicclapok kaphatók. Ha végigmégy az utcán, csupa nevető arccal találkozol: az utca- sen ők hunlékat dalolva sepernek, a kalauz vihogva kéri a jegyedet, az eladó az üzletben nem mordul rád, hanem hahoválasztia ki a legszebb almát számodra. Minden színház és mozi vidám darabokat játszik, kizárólag vidám könyvek jelennek meg és a humoristák országos kongresszusát a Vérmezőn tartja meg évente négyszázezer kacagó humorista,.. A gyárak, irodák, krumpliföldek zengenek a hangos kacagástól, és a minisztériumokban két vicc között nevetve intézik el a dolgokat-- Nevetve ebédelsz és nevetve csó- kolózól... és ha felÖntesz a garatra és nevetve az asztal alá gurulsz, a rendőr nevetve kísér be és a gyomrodat hahotázva mossák ki a jókedvű or- v-'-ok... .9 mindezt a tetejébe. nekem köszönheti majd a világ... Engem fognak Ünnepelni, dicsőíteni, a történelmet újból két részre osztják: Garfunkel előtt és Gavtunkcl v+dn. ét menhanom a Nóbsl- dijat, úgy hogy nyugodtan adhatsz rá kölcsön egy tízest... Garfunkel kacagva, de azért várakozásteljesen nézett rám. Melegen megszorítottam a kezét, és így szóltam; — Meggyőztél, Garfunkel, a híved vagyok. Igazad van: a pénz nem boldogít, csak a nevetés, Ezért nem adok egy vasat sem, hanejn elmondok egy viccet. Libueka váratlanul hazajön és rajtakapja a feleségét... Szólj, ha ismered... A VÁRÓTEREMBEN 3 1963. szeptember 24,
