Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-21 / 221. szám
Gromiko elvtárs beszéde az EI^íSZ közgyűlésen (A beszéd első részét a pénteki lapunkban közöltük.) Javasoljuk, hogy minden nukleáris iegyvernek a második szakaszban történő megsemmisítése során tegyenek kivételt a harmadik szakasz végéig meghagyott rakéták atomtölteteivel. Ennek a szakasznak a végén a két fél birtokában meghagyott rakétákat a hozzájuk tartozó nukleáris töltetekkel együtt meg kell semmisíteni; a második szakasz legelejétől kezdve ellenőrzés alá kell helyezni a fennmaradt rakétákat, a hozzájuk tartozó nukleáris robbanófejekkel együtt. Korlátozott mennyiségű rakéta megtartásával a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban feloldódik a bizalom problémája a leszerelés végrehajtása alatt még akkor is, ha nyugati szkeptikusok, akik mindent kitalálnak, hogy akadályokat gördítsenek a leszerelés útjába a lehető legbizalmatlanabbul közelítik meg ezt a kérdést. Reméljük, hogy tárgyalópartnereink a szovjet kormánynak ezt az új javaslatát a megegyezés keresésének szellemében fogják megvizsgálni. A szovjet kormány nem hajlandó elismerni azt, hogy emberek képtelenek megoldani a leszerelés problémáját elutasítja azt az állítást, amely szerint az ember természetében rejlik a gyilkolás a gyújtogatás, a háborúskodás vágya, mint ezt olyan sűrűn hangoztatják a leszerelés ellenzői. Sajnálatos módon gyakran kell hallgatnunk ilyen nézetek megnyilvánulását egyes nyugati államférfiak szájából és Genfben a leszerelési tárgyalások asztalánál is. A szocialista államok azonban elutasítják azt a fatalista nézetet, amely szerint a háborúk valósággal elháríthatatlan elemi csapások. Európa volt mindkét világháború bölcsője. A múltban az európai háborúk nem mindig a legerősebb államok ösz- szecsapásával kezdődtek meg, s napjainkban a helyzet még bonyolultabb. Európa szívében közvetlenül érintkeznek a két legnagyobb katonai-politikai tömb csapatai, s ezeken belül valamennyi nukleráis hatalom fegyveres erői. Már csak ezért is nagy a veszélye annak, hogy valamiféle szikra következtében e hatalmak összemérik példátlan pusztító erejű fegyvereiket. Függetlenül attól, hogy a Rajna partjain milyen terveket szövegétnek és hogy a nyugatnémet revansisták milyen mértékben számolnak a magük szempontjából is a rakétanukleáris háború kirobbantásának következményeivel, ismétlem, ettől függetlenül az újabb háború kirobbanásának veszélye fennáll és fenn is fog állni, mivel még mindig nem tettünk végérvényesen pontot a második világháború végére. Mindaddig, amig az Európában kialakult határok s így a két Németország közötti határok is nem rögzítődnek jogilag a békeszerződés aláírásával, mindaddig, amig Nyugat-Németországban féktelen propagandát fejtenek ki a hitleri Németország fölött kivívott győzelem következményeinek felülvizsgálásáért, Európa politikai térképének megváltoztatásáért, mindaddig minden ház küszöbén, ott lebeg a háború réme, mert a határok bármilyen megsértése háborút jelent. Az európai feszültség egyik alapvető oka az, hogy miközben az NSZK kormánya minden eszközzel igyekszik megtorpedózni a német kérdés békés rendezését, egyidejűleg ellenséges politikát folytat a másik német állammal a Német Demokratikus Köztársasággal szemben. Nem válogat az eszközökben, ha arról van szó, hogy egyenes, vagy közvet- tett úton megnyerjen békét Veszélyeztető céljainknak tá2 mogatására bárkit, aki hajlandónak mutatkozik engedni Bonn zsarolásának. A Nyugat-Németország hibájából azonban az NDK-val való kapcsolataiban fennálló feszültség áttevődik egyéb nemzetközi kapcsolatokra is, a hatalmak alapvető katonai csoportosulásainak kapcsolataira és a nagyhatalmak egymás közötti kapcsolataira. Ez pedig örömmel tölti el az NSZK revansista személyiségeit, akik nyilvánvalóan arra tették fel tétjüket, hogy egymásra uszítsák a nagyhatalmakat. Adenauer kancellár kormánya már régen elkötelezte magát egy makacs és teljesen határozott magatartás mellett: bárhonnan érkezzék is olyan javaslat, amely elősegítheti a nemzetközi feszültség enyhülését, Bonn feltétlenül akadályokat igyekszik gördíteni annak megvalósítása elé. A szovjet kormány egyet len más államnak sem tett annyi javaslatot a kapcsolatoknak a jószomszédság elvei alapján történő megjavítására, mint a Német Szövetségi Köztársaságnak. Mi szakadatlanul hangoztatjuk annak szükségességét, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a Német Demokratikus Köztársa Sággal és a szabad várossá alakított Nyugat-Berlinnel együtt aktívan vegyen részt a nemzetközi életben, járuljon hozzá a nemzetközi együttműködés fejlődéséhez és a béke megszilárdításához. A Szovjetunió gondoskodik arról, hogy kellő módon biztosítsa a saját s minden olyan állam biztonságát, amelyek politikája a második világháború maradványainak megszüntetésére az európai békének a német békeszerződés megkötése útján való megszilárdítására irányul. Nem engedi meg a német militaristáknak, hogy büntetlenül szakadékba taszítsák Európát. Ha pedig ismét fegyvert emelnek a világra, akkor a Szovjetunió minden szükséges intézkedést megtesz saját biztonsága és az európai béke megvédése érdekében. A közgyűlés nem tenne ele get a népek iránt vállalt kötelezettségének, nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket, ha a maga részéről nem hívná fel a világ valamennyi országának kormányait arra, hogy ezt a kedvezőbb körülményt használják fel megegyezés kötésére olyan további intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítését célozzák. Ilyen intézkedés: megnemtámadási szerződés kötése a Varsói Szerződés szervezetében *részt vevő államok és az Északi-Atlanti Tömb tagállamai között; rendszabályok foganatosítása a váratlan támadás megakadályozása: az NSZKban és az NDK-ban állomásozó külföldi csapatok létszámának csökkentése: a katonai kiadások csökkentése: atomfegyvermentes övezetek létrehozása a Föld különböző tájain. Az ily«! javaslatoknak megvalósítása teljesen egyformán szolgálná valamennyi ország érdekeit, köztük a nyugati nagyhatalmak érdekeit is. A moszkvai szerződés megtiltotta atomfegyver-kísérletek végzését a világűrben. Most más kérdés került napirendre. A szovjet kormány készen áll arra, hogy már most lépéseket tegyen a fegyverkezési versenynek a világűrre való kiterjesztése megakadályozására és reméli, hogy ezzel a legjobb feltételeket teremti meg a világűrnek valamennyi nép javára történő felhasználására és meghódítására, ezért szükségesnek tartja megállapodás kötését a? Egyesült Államok kormányával arról, hogy megtiltsák nukleáris fegyverrel ellátott objektumoknak a Föld körüli pályára történő juttatását. Afrika és Ázsia politikai térképe még a közelmúltban is főképpen három-négy olyan színnel volt tarkítva, amely megegyezett azokkal a színekkel, amelyekkel a térképen néhány nyugati államot jelöltek. Most pedig a volt gyarmati birtokok túlnyomó többségében független államok nemzeti zászlói lengenek. A nemzeti felszabadító mozgalom sikerei nagyok, de azok a célok, amelyeket a kiáltvány kitűzött, még nem valósultak meg teljesen. íme ezért kell ezzel központi kérdésként foglalkoznia az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakának a gyarmati rendszer megszüntetésének problémá jával. A közgyűlés feladata, hogy a kiáltványra támaszkodva intézkedéseket dolgozzon ki és hagyjon jóvá a gyarmati rendszer haladéktalan felszámolására azokon a területeken, ahol ez a rendszer még fennáll. Az ENSZ 1965-ben fogja ünnepelni fennállásának 20. évfordulóját. A világszervezet becsületbeli ügye, hogy erre az évfordulóra megszűnjön a szégyenletes gyarmati rendszer és minden nép, legyen az nagy vagy kicsi, legyen Afrikában, Ázsiában vagy Latin- Amerikában, szabadon és függetlenül éljen. Ezzel kapcsolatban a leghatározottabban hangsúlyozni kell hogy az ENSZ tekintélyének az előtte álló feladatok megoldására való képességének rendkívüli módon árt, hogy Kínának — az ENSZ egyik alapító tagjának — és a Biztonsági Tanács egyik állandó tagjának — jogait évek óta megsértik. Csakis a Kínai Népköztársaság kormánya képviseli Kínát a nemzetközi porondon és csakis ez a kormány emelhet szót az ENSZ-ben Kína nevében. A Szovjetunió ma épp úgy, mint tegnap, feltétlenül szükségesnek tartja a KNK ENSZ- beli jogainak haladéktalan helyreállítását és a csangkaj- sekista klikk senkit sem képviselő küldöttének eltávolítását. Tajvan elválaszthatatlan része a Kínai Népköztársaságnak és az ott megkapaszkodott csangkajsekista klikk csupán külföldi fegyverek támogatásával tud fennmaradni. A szovjet kormány már nem egyszer kijelentette, hogy az ENSZ tevékenységének javításában nagy fontosságú a világ- szervezet felépítésének tökéletesítése, mivel az ENSZ jelenlegi szervezete egyáltalában nem kielégítő. A szovjet nép kereken elutasítja az olyan, alapjukban tudománytalan nézeteket, ame lyek mint valami elkerülhetetlen dolgot, tüntetik fel a háborút. Ez a kárhozottak nézete. Ez nem lelkesítheti az embereket. A háború végzetszerű elkerülhetetlenségének tagadása, a háború végérvényes kiküszöbölésének lehetősége a társadalom életéből egy újabb világháború megelőzésének lehetősége — ezekre az eszmékre és megállapodásokra épül a Szovjetunió Kommunista Pártjának programja. A szocializmus, a kommunizmus a maga életigenlő és mélységesen humanista világnézetével, természeténél fogva elválaszthatatlan a békétől. A nemzetközi feszültség enyhülését szolgáló kezdeményezések nyomán járó kedvező szél, amelynek fuvallatát: már most is érzik a népek, új lendületet adhat azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek célja megszabadítani a mai és az eljövendő nemzedékeket a háború csapásaitól és szolgálni a béke megszilárdítását. Az ENSZ tagállami meg lehetnek győződve arról, hogy a Szovjetunió mint nagyhatalom, egész befolyását, eg'ész nemzetközi tekintélyét latba veti, hogy a népek közötti békét szolgálja. Harcok Dél-Vfetnamban Saigonban a kormány valláspolitikája ellen tiltakozó tüntető diákok közül mintegy kétszázat tartóztattak le és bör- tönöztek be. A képen: rendőrautó szállítja a letartóztatott diákok egy csoportját a saigoni utcán. A dél-vietnami felszabadító mozgalom csapatai az erdőből tüzelnek egy amerikai H—21 típusú helikopterre. MTI Külföldi Képszolgálat. Események sorokban A Német Demokratikus Köztársaság sajtója pen'eKen megemlékezett arról, hogy nyolc esztendővel ezelőtt írták alá Moszkvában a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatairól szóló szerződést. Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken fogadta Bhuttót, Pakisztán jelenleg New Yorkban tartózkodó külügyminiszterét. A Román Népköztársaság és a Finn Köztársaság nemrégiben elhatározta, hogy a bukaresti finn, illetőleg a helsinki román diplomáciai képviseletet nagykövetségi rangra emeli. Nyngati hírügynökségek jelentése szerint Diah londoni Indonéz nagykövet pénteken délben felkereste az angol külügyminisztériumot — hétfő óta ötödször — és jegyzéket adott át kormánya megbízásából. A jegyzék biztosítja az angol kormányt, hogy az indonéz hatóságok nem akarják államosítani az angol vállalatokat. Abdul Rahman, az angolok által tető alá hozott Malaysia Államszövetség miniszterelnöke pénteken rádióbeszédet mondott. Helyeselte azt a fülöp-szigeti javaslatot, £pgy újabb hármas csúcstalálkozón vitassák meg — Indonézia részvételével — a Malaysia létrejöttével kapcsolatos nézeteltéréseket. „Legyen a Munkáspárt békepárt“ Nyilatkozat az Angol Munkáspárt külpolitikájáról az utóbbi hónapokban már tett a Munkáspárt ilyesféle kezdeményezéseket. Így például Harold Wilson kijelentette, hogy egy munkáspárti kormány beszüntetne minden Dél-Afrikába irányuló fegyverszállítást, kifejezésre juttatta, hogy a Munkáspárt ellenzi $yu- gat-Németország atomfelfegyverzését, támogatja egy közép-európai atommentes övezet létrehozását és Kína ENSZ-tagsá- gát. „Ezek a lépések azonban — jegyzi meg a nyilatkozat — amelyek a konzervatívok politikájával szembeállítva valóban békeeröként mutatják b< a Munkáspártot, csupán £ kezdetét jelzik annak, hogyai kell Nagy-Britanniámak telje sen új módon megközelítenie London, f-MTIk Az Angol Munkáspártihoz tartozó békebarátok társasága „Legyen a munkáspárt békepárt'’ címmel nyilatkozatot adott közre a Tribune című hetilap szeptember 20-i számában. A nyilatkozatot 22 parlamenti képviselő, közéleti személyiség, illetve anglikán lelkész írta alá, közöttük lord Russel és Anthony Sreenwood, a munkáspárt végrehajtó bizottságának tagja. A nyilatkozat bevezetőben üdvözli a moszkvai atomcsendegyezményt. amely „első lépés a világot két felfegyverzett táborra osztó politikai kiküszöbölés felé”. Ezzel kapcsolatban a nyilatkozat aláírói felhívják a figyelmet arra, hogy Nagy-Bri- tannia, ha nem is atomhatalomként, de még ma is kulcshelyzetben van, mert közvetítő szerepet játszik a Kelet és a Nyugat között. Ha a következő általános választások nyomán a Munkáspárt alakít kormányt, ezen az úton tovább kell menni — hangoztatja a nyilatkozat. „Nukleáris korszakunkban — mondja a nyilatkozat — egy-egy időszaki válság a nukleáris háború szakadéká- nak szélére taszította a két vezető nagyhatalmat. Az Angol Munkáspártnak olyan alternatív politikát kell találnia, amely megszünteti Nagy-Britan- nia egyoldalú elkötelezettséget. A nyilatkozat szerint a Munkáspártnak kísérletet kell tennie arra, hogy a „nyugati demokratikus szabadságeszméket egyesítsék a kommunista világ központi tervezésével.” A külpolitikai és védelmi problémákat pedig úgy kell megközelítenünk — hangák a nyilatkozat —, hogy a hidegháborús szövetségekkel az el nem kötelezett nemzetek összefogását állítjuk szembe.” A továbbiakban a nyilatkozat megállapítja, hogy 1963. szeptember 21. nukleáris korunk problémáit.” „Nagy-Britanniáinak ki kell nyilvánítania — mondja befejezésül a nyilatkozat —, hogy: 1. a katonai blokkok helyett az ENSZ-et támogatja; 2. nem folytat atomfegyver- kísérleteket, nem alkalmaz nukleáris fegyvereket és nem bocsát e célra egyetlen ország rendelkezésére sem katonai támaszpontokat, s bele- egyeák az ENSZ ellenőrzésébe; 3. a nukleáris leszerelés nyomán felszabaduló emberi erőt és más erőforrásokat az . angol gazdaság megerősítésére és a visszamaradt országok , megsegítésére fordítja; 4. minden nemzetköá vitát — beleértve Berlin és Dél- kelet-Ázsia kérdését — közi vetlen tárgyalások útján, il- ■ letve az ENSZ segítségével : rendez." Kínából menekültek nyilatkozatai Moszkva, (TASZSZ) Kínából nemrég menekült személyek a Komszomolsakaja Pravda hasábjain számolnak be arról a szovjetellenes hadjáratról, amelyet a kínai vezetők egyre nagyobb mértékben folytatnak. Manszur Imanzsam tanító, aki a Kínai Népköztársaságban lévő Kazah autonom ie- rületén élt, elmondja, hogy sohasem titkolta a Szovjetunió iránti rokonszenvét és hangot adott ennek az iskolában is, ahol ő volt az igazgató. Ennek volt a következménye, hogy „revizionizmus- sal” vádolták és elbocsátották munkahelyéről. Imarzsan elbeszéléséből kitűnik, hogy a kínai vezetők, miután szánt- szándékkal megrontották a Szovjetunióhoz fűződő jó viszonyt, megváltoztatták magatartásukat az úgynevezett nemzeti kisebbségek irányában is. Különösen megromlott a szovjet állampolgárok helyzete. „Amikor a Szovjetunióba érkeztem — írja Imarzsan — saját szememmel győződtem meg arról, hogy milyen hazug az a Kínában terjeszteti állítás, hogy a Szovjetunióban állítólag virágzik az embernek ember által való kizsákmányolása”. Abdikerim Hodzrijev alkalmazott ugyancsak megkapta a „revizionista” jelzőt Hod- zsijev közli, hogy a Kínai Népköztársaság kuldzsai területén körülbelül négyszáz pártmunkást, Komszomol-ve- zetőt és más felelős beosztásban lévő személyt vettek őrizetbe. Bűnük az, hogy rokonszenveznek a Szovjetunióval. Inipulla Muszajev paraszt elmondja, hogy Kínában az egyszerű emberek nagy bizalmatlansággal viseltetnek azok iránt, akik ócsárolni igyekeznek a Szovjetunió segítségét és elferdítik a Szovjetuniónak a kínai nép iránti magatartását. „Csak néhány nap óta vagyok a Szovjetunióban — mondja Daud Turahmetov író, — de amit a szovjet földön tett első lépésem óta láttam, nagy örömmel tölt el. Teljes ellentétben áll ez azzal amit Kínában mondtak nekem a Szovjetunióról”.
