Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-17 / 192. szám

Kémek a bíróság előtt A Bundes Nachrichtendienst szolgálatában — Szakértők és tanúk érdekes vallomása — 13 évi szabadságvesztésre ítélték a kémcsalád fejét Állam elleni bűntettel, kém­kedéssel vádolt személyek bűn­ügyében ítélkezett a budapes­ti katonai bíróság. A bűnügy szereplői rokonok, egy család­hoz tartoznak, s külföldi hír­szerző szerv megbízásából és részére kémtevékenységet folytattak Magyarországon. Az elsőrendű vádlott id. Holczmeister János, soroksári lakos, a Csepeli Növényolaj­ipari Gyár volt dolgozója, 1959-ben és 1961-ben a Német Szövetségi Köztársaságba uta­zott, hogy ott élő szüleit meglátogassa. Második útja 1961. július 5-től szeptember 26-ig tartott. Kifelé egy sorok­sári házaspárral együtt uta­zott. A Salzburg és München kö­zötti útszakaszon megszólítot­ta őket egy ismeretlen, ma­gyarul tudó férfi, majd hosz- szasan elbeszélgetett id. Holczmeister Jánossal. A férfi — mint később kiderült, — a nyugatnémet hírszerző szol­gálat, a Bundes Nachrich­tendienst részére ..dolgozott” s feladata kémkedésre alkal­masnak vélt személyek kisze­melése volt. A mintegy más­fél órás úton ravasz kérdések feltevésével viszonylag köny- nyen megismerte id. Holcz­meister János gondolko­dásmódját, megállapította, hogy feltűnően anya­gias, és behálózta őt. Meg­ígérte, hogy a szülei lakásán is felkeresi, ,s egyúttal arra kérte Budapesten élő édes­apja részére kisebb csomagot vigyen magával, amikor ha­zautazik. Az „alkalmi” utitárs többször meglátogatta újdon­sült ismerősét szülei lakóhe­lyén, Döblingenben, s gépko­csiján két alkalommal is ki­rándulni vitte. Egy vasárnap, amikor újból kirándultak, vendéglőbe vitte, s megismer­tette egy véletlenül éppen ott tartózkodó „barátjával”. Schneider Péterrel, aki ugyan­csak a BNA embere volt. Az új ismerős beszélgetés közben megemlítette id. Holczmeister Jánosnak, hogy korábban ő is Magyarországon élt, vala­mint azt, hogy máskor is sze­retne találkozni vele. ről már korábban is tudott, öccsétől értesült róla. Test­vére ugyanis meghallotta, ami­kor id. Holczmeister János fe­A kémcsalád Egy levél havonként A vonatbeli ismerős a ta­lálkozó után többet nem je­lentkezett, viszont Schneider Péter gyakran meglátogatta id. Holczmeister Jánost, s a bizalmába férkőzött. Autóki­rándulásra is meghívta, s ek­kor már nyíltan előhozakodott terveivel. Dicsérte az ottani állapotokat, s megemlítette vendégének, hogy könnyebb foglalkozást tudna ajánlani részére, nem kellene megeről­tető munkát végeznie, s meg­felelő díjazásban részesülne. Holczmeister bővebb felvilá­gosítást kért. Havonta csupán egy levelet kérek otthonról, amelyben katonai vonatkozá­sú dolgokról értesít — vála­szolta az ügynök. Ezért a szolgálatért havonta 200 nyu­gatnémet márkát ajánlott fel. Az anyagias természetű je­lölt egy hetes gondolkodási időt kért, majd utána vállal­kozott a kémtevékenységre. Az ajánlatról mielőtt választ adott volna — szüleivel is beszélt: apja ellenezte, de anyja lehurrogta őt, s támo­gatta fia szándékát. Ott tartózkodása utolsó heté­ben gyakorlati kiképzést ka­pott id. Holczmeister János Schneider Pétertől. A kikép­zés Stuttgart egyik külvárosá­ban egy penzióban zajlott le, s három napig tartott. Itt tud­ta meg a leendő kém, hogy jelentéseit titkosírással, borí­tékban megadott címre kell küldenie, feladóként idegen személy nevét kell feltüntet­nie, a kapott utasítások to­vábbítására pedig az édes­anyja áltál írt leveleket hasz­nálják fel. A levélnek csupán az első és harmadik oldalára írhatott az anyja, az üresen maradt második és negyedik oldalra pedig az utasítás ke­rült titkosírással. Schneider Péter azt is közölte, milyen formában hozza megbízója tu­domására, ha a kapott utasí­tást sikerült előhívnia, vagy ha a kémjelentések továbbí­tását ideiglenesen vagy vég­legesen be kell szüntetni. A jelentéseket tartalmazó leve­lekről azt a látszatot kellett keltenie, mintha bélyeggyűjtők közötti régebbi kapcsolatról lenne szó. Ezért a levelekben bélyegekről is kellett írnia, s hogy ezt megkönnyítsék, Schneider Péter átadott id. Holczmeister Jánosnak egy német bélyegkatalógust. Ese­tenként a boríték belső olda­lára is kerültek titkos írással utasítások. Id. Holczmeister János el­vetemültségét mutatja az is, hogy amikor a jelentés írá­sakor közvetlenül is nyilván­valóvá vált kémtevékenysége a fia előtt, ezt a pillanatot arra használta fel, hogy őt is bevonja a súlyos bűncselek­ménybe. Mivel a ' fiú köny- nyebben írt, a jelentéseket ettől kezdve ifj. Holczmeister János vetette papírra, a szö­veget pedig az apja diktálta. Később az apa közvetlen meg­figyelési feladatokat is adott fiának, aki ezután önállóan is kezdett „dolgozni”, így kém­kedésre használta ki azt az al­kalmat is. amikor mint önte­vékeny zenészegyüttes tagja, szilveszterkor a repülőtéri ka­tonákat szórakoztatta. Olyan adatokat is közöltek Schneider Péterrel, amelyeket a fiú a munkahelyén szerzett. Ifj. Holczmeister János bekapcso­lódását rögtön jelentették Schneider Péternek, aki ezt a tényt örömmel vette tudomá­sul, s későbbi utasításaiban már külön is jelölt meg kém­feladatokat a fiú számára. A két Holczmeister összesen 16 jelentést küldött megbízói­nak, ebből tizenötöt az ifjabb írt meg. A végzett „munká­ért” az egyik utasításban Bekapcsolódott a rokonság is Titkosírás rézdróttal Schneider kioktatta tanítvá­nyát, hogyan kell rézdróttal a titkosírás jegyeit papírra vetni, s hogyan kell vegy­szerrel előhívni az ilyen jele­ket. Ezenkívül előadást tar­tott neki a harckocsik, a re­pülőgépek, a szállítóeszközök típúsairól, a katonai rendfo­kozatokról és egyéb jelzések­ről. Megfigyelési gyakorlatra is elvitte, s utána jegyzetet készíttetett vele a látottakról. A kiképzés során „feladato­kat” jelölt meg részére, ame­lyeket hazatérése után kellett elvégeznie. A kiképzés végén Holcz­meister nyilatkozatot írt alá, hogy hajlandó Magyarorszá­gon kémfeladatokat végrehaj­tani. Előlegül 400 márkát ka­pott, s megállapodtak abban, hogy a tevékenységért esedé­kes további összegeket édes­anyja kezeihez fizetik ki. Ki­képzés közben szó volt arról is, hogy Holczmeistert külön­leges rádióvevő-készülékkel is ellátják, amellyel este 9 és 10 óra között a megadott kulcs ismeretében titkos kémutasí­tásokat vehet, ezt az ajánlatot akkor nem fogadta el. Egy­részt arra hivatkozott, hogy három műszakban dolgozik, s így rendszeresen nem tudná figyelemmel kísérni az adá­sokat. Másrészt anyagi okok­ból is elutasította: mivel egyéb műszaki cikkeket is szándé­kozott behozni, nem akart még a rádióért is vámot fi­zetni. Id. Holczmeister János tel­jesen kitöltötte a külföldi tar­tózkodásra engedélyezett időt, s szeptember 26-án tért vissza Magyarországra. Hazai földre érve sem ébredt fel benne a lelkiismeret szava, itthon sem döbbent rá, milyen bűnre vál­lalkozott a Magyar Népköz- társaság ellen. Így nem élt azzal a lehetőséggel, hogy büntetlenséget biztosítson ma­gának, mert törvényeink ér­telmében az, akit kémtevé­kenységre beszerveztek, de mielőtt ilyen tevékenységet folytatna, önként jelentkezik a hatóságnál és feltárja a Jtém- szervezettel kialakult kapcso­latát, mentességet kap. A megátalkodott férfi 1962. januárjában megkezdte a kémkedést. Három katonai lé­tesítményre, közöttük egy re­pülőtérre vonatkozó megfi­gyeléseiről tájékoztatta meg­bízóit. A kapott utasításnak megfelelően feladóul idegen nevet használt. A Ferenc kör­út 3. számú ház névtáblájá­ról kiválasztott egy nevet, Bolgár F. Attiláét, s ezt írta a borítékra. Az első jelentést maga írta. Amikor a másodi­kat készítette, meglepte őt fia, ifj. Holczmeister János. A hu­szadik évében lévő fiatalem­ber a Lámpa-gyárban dolgo­zott, s apja kémtevékenységé­Utasítást hozott a kémek­nek id. Holczmeister János Nyugat-Németországban élő húga, Krämer Konrádné is, aki ez év áprilisában Magyar- országra jött látogatóba. El­utazása előtt őt is felkereste Schneider Péter. Tudomásál a hozta, hogy bátyjával hosz- szabb ideje kapcsolatban áll, s rábeszéléssel, nagyhangú ki­jelentésekkel rávette az eleinte vonakodó asszonyt, hogy újabb utasítást, valamint a kémtevé­kenység folytatásához külön­böző eszközöket hozzon báty­jának. Többek között egy Te- lefunken gyártmányú külön­leges tranzisztoros rádiót, hogy azon keresztül is adhassanak utasítást a kémeknek. Az újabb eszközök felhasználá­sára azonban már nem kerül­hetett sor. mert időközben fény derült a két Holczmeis­ter súlyos bűneire, s Krämer Konrádnéval együtt letartóz­tatták őket. Bűnösségüket mindhárman beismerték. A tárgyaláson több tanút is kihallgatott a bíróság. Többek között Geiger Józsefet, akivel id. Holczmeister János együtt utazott az NSZK-ba. Berecz Dezső, a Csepeli Nö­vényolajipari Vállalat igazga­tója tanúvallomásában elmon­dotta: id. Holczmeister János a többhónapos látogatás tar­tamára fizetés nélküli szabad­ságot is kért. Amikor kérésé­vel felkereste, néhány jóta­náccsal látta el őt. Többek között felhívta a figyelmét: ügyeljen, nehogy államellenes bűntett elkövetésére vállal­kozzon. Id. Holczmeister azzal válaszolt: hova gondol, van nekem elég eszem. Tanúként kihallgatta a bíró­ság Bolgár T. Attilát is. A csalárd névhasználattal kap­csolatban a tanács egyik tag­ja megkérdezte id. Holcmeis- ter Jánost, nem gondolta, hogy ezzel esetleg bajba keverheti az illetőt? A kém cinikus vá­laszából az derült ki: arra számított, hogy odakint nincs az illetőnek hozzátartozója, s akkor — szerinte — nem le­het kellemetlensége. Tanúként szerepelt az ügy­ben Bognár Magdolna 18 éves könyvelő is. Ifj. Holczmeister János udvarolt a leánynak, s Újabb csatlakozások a moszkvai atomcsendszerződéshez Moszkva, (TASZSZ) A szovjet fővárosban pén­teken újabb államok írták alá a részleges atomtilalmi egyez­ményt. Libia, Venezuela, Ko­lumbia, Nicaragua, Honduras Slatáriális állapotot hirdettek lé a dél-vietnami Huébae Saigon, (MTI): Pénteken hajnalban egy buddhista szerzetes több száz ember szeme láttára petró­leummal leöntötte és felgyúj­totta magát a dél-vietnami Hue városban. Tieu Dieu, a 71 éves öngyilkos buddhista pap immár az ötödik volt azok kö­zül, akik a Ngo Dinh Diem- kormány diktatórikus vallás- ellenes intézkedései ellen tilta­kozva önkezükkel vetettek vé­get életüknek, hogy ezzel to­vábbi lendületet adjanak az elnyomott felekezet tiltakozó mozgalmának. Az újabb ön- gyilkosság — a héten egyéb­ként a harmadik — a főváros­tól 640 kilométerre északra fekvő adminisztratív központ főpagodája előtt történt. Ez a város, Hue volt a színhelye május 8-án a mostani „budd­hista válságot” előidéző első nagyszabású, vérfürdőbe foj­tott buddhista tüntetésnek. A katonaság és a rendőrség, amikor az eset tudomására ju­tott, nyomban ellepte a fő­pagoda előtti teret. A hatósá­gok 24 órás kijárási tilalmat rendeltek el és kihirdették a statáriális állapotot. Az AFP híre szerint pénteken reggel Huéban, körülbelül 90 száza­lékos részvétellel, általános sztrájk tört ki. Repülőgéptámadás egy kubai eukorfinomitó ellen A kubai rádió bejelentette, hogy egy északi irányból ér­kezett repülőgép, amelynek nemzetiségét nem sikerült megállapítani, bombát dooott egy kubai cukorfinomító üzemre Camaguey tartomány­ban és átrepült egy másik felett. A kubai légvédelem erélyes közbelépése menekü­lésre kényszerítette a támadó repülőgépet. A kiadott köz­lemény szerint az amerikai imperialisták újabb agresszív akciójáról van szó. •• Ot vonatrabló már rács mögött van London, (MTI): Linslade-ban, a Londontól 42 mérföldnyire fekvő kisváros­ban pénteken délelőtt már bí­rái előtt felelt tettéért a nyolc nappal ezelőtt végrehajtott vakmerő vonatrablás öt ré­szese. Két házaspár és egy egyedül álló nő került kézre eddig a banda tagjai közül. A rendőr­ség állítólag a többiek nyo­mában van. Közlemények sze­rint a zsákmányolt hatalmas vagyonból eddig 102 000 fontot találtak meg, s úgy vélik, hogy az összeg többi része még min­dig A-ngliában van. A rendőr­ség szigorúan őrzi a repülőte­reket, a kikötőket és a pálya­udvarokat. A nyomravezető számára ki­tűzött 260 000 fontos főnyere­ménynek beillő jutalomért ketten vetélkednek. 2 1963. augusztus 17. Az elvetemült apa lesége tudomására hozta, hogy idegen szervezet részére „dol­gozik”, s ezt elmondta a báty­jának. megeiegeuesuKei iejezLea kj a megbízók. Tőlük utasítást 11 alkalommal kaptak Holczmeis- terék. nagyrészt levélben, de egyéb lehetőséget is felhasz­náltak utasítások eljuttatásá­ra. Így például, amikor id. Holczmeister János édesanyja 1962-ben Magyarországra jött, hogy meglátogassa itt élő gyermekeit, Schneider Péter vele is küldött utasítást, vala­mint különféle anyagokat, eszközöket a jelentések készí­téséhez, az utasítások előhí­vásához. Ebben az utasításban többek között arra hívta fel ifj. Holczmeister Jánost, hogy bevonulása után is folytassa a kémtevékenységet, s rendsze­resen tájékoztassa a tapaszta­latokról. Id. Holczmeister Jánosnak problémát okozott, hogy több alkalommal nem sikerült a vegyszerrel előhívnia a titkos utasításokat. Ezért Schneider Péter arról tájékoztatta őt édesanyja útján, hogy más módszerre térjen majd át: vasalót fog küldeni a részére, s azzal melegítse az utasítás lapjait, míg a sorok előtűn­nek. Az édesanya a hozzá ad­dig befolyt összegből külön­féle dolgokat, s többek között villar.yvarrógépet hozott fiá­nak. tóttá ezt a kötelezettséget. E mulasztásért nem indítottak büntető eljárást ellene. Nép- köztársaságunk humánus bún- tetőpolitikója alapján, mint megtévedt dolgozót csupán fi­gyelmeztetésben részesítettek. A tanuk után több szakér­tőt is meghallgatott a katonai bíróság. Az állambizüinsági szakértő vallomásában arról tájékoztatott, hogy Holczmeis- terék a közölt adatok kiszol­gáltatásával államtitkot sér­tettek meg. A műszaki szak­értő a rádió-összeköttetés cél­jára küldött tranzisztoros ké­szülékről állapította meg, hogy a titkos utasítások vételére szerkezeti megoldásánál lóg­va alkalmas. Az írásszakértő vallomásban arra is rámutatott; különös véletlenként nagyon hasonlít egymáshoz id. Holcz­meister János és az általa feladóul választott név tulaj­donosának írása. Felületes szemlélő nem is tudná megkü­lönböztetni, s így könnyen kellemetlen helyzetbe hozhat­ta volna a mit sem sejtő lór­iit, akinek a nevét használta. A bíróság elnöke a per ira­tai között részletesen ismer­tette a kapott kémutasításo­kat is. azokat a súlyos bűnöket, amelyeket az ügy szereplői a Magyar Népköztársaság ellen elkövettek, leleplezte a nyu­gatnémet hírszerző szolgálat sötét tevékenységét is: még az idegenforgalmat, a kapcso­latok bővülését, a rokoni lá­togatásokat is aljas célokra igyekszik kihasználni. A budapesti katonai bíróság az első- és másodrendű vád­lottak államtitok tekintetében rendszeresen elkövetett kém­kedésben, a harmadrendűt pe­dig ugyanebben a bűncselek­ményben, bűnsegéd! minőség­ben mondta ki bűnösnek. Ezért id. Holczmeister Jánost 13 évi, ifjú Holczmeister Já­nost 8 évi szabadságvesztésre, 10—10 évre a közügyektől va­ló eltiltásra és teljes vagyon­elkobzásra ítélte. Krämer Konrádnét 3 évi sza­badságvesztésre és büntetése kitöltése után a Magyar Nép- köztársaság területéről való kiutasításra Ítélte. Id. Holczmeister Jánost kö­telezte, hogy a kémtevékeny­ségért kapott márka ellenér­tékének megfelelő mennyisé­gű forintot a magyar állam javára fizessen meg. Az ítéletben az ügyész meg­nyugodott, az elítéltek és vé­dőik enyhítésért fellebbeztek. Az ügyész vádbeszédében a ser sajátos vonásaira muta- ,ott rá. Hangsúlyozta, hogy l vádlottak társadalmi rend­szerünkkel szemben ellenséges magatartást tanúsítottak, s bűncselekményeik elkövetésé­ben nagy szerepet játszott az anyagi haszonszerzés. Idézte id. Holczmeister János sza­vait, aki kijelentette: „nekem mindegy, milyen rendszer uralkodik, ki van az állam élén, pénzért bárki részére hajlandó lettem volna kém­feladatot vállalni.” A vádlot­tak családi kapcsolatban vol­tak egymással. Figyelembe véve, hogy Nyugat-Németor­szágban élő édesanyja is te­vékeny szerepet játszott a kémkedésben, s a bűnös tevé­kenységről id. Holczmeister János családjában mások is — felesége és kisebb fia — tudtak, teljesen rájuk illik a kémcsalád megállapítás. Az ügyész vádbeszédében külön is megbélyegezte azt a nagy­fokú elvetemültséget, amelyet id. Holczmeister János azzal tanúsított, hogy fiát is bevon­ta a kémkedésbe, s ezzel rend­kívül súlyosan vétett apai kötelességei ellen. A tárgya­lás anyaga, amellett, hogy teljes mélységében feltárta egy alkalommal említést tett neki édesapja és a maga bű­nös kapcsolatairól. A leány, bár tudomást szerzett a kém­kedésről, s azt a törvény ér­telmében jelentenie kellett volna a hatóságnak, elmúlása képviselőinek aláírásával öt­venháromra emelkedett azok­nak az államoknak a száma, amelyek Moszkvában írták alá a szerződést. Wishingtonban Venezuela, Kolumbia és Libia aláírásával már hatvan lett a szerződés washingtoni aláíróinak szá­ma. Londonban ötvenhét ország írta alá a szerződést, közöl­tük legutoljára pénteken Li­béria.

Next

/
Thumbnails
Contents