Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

Nyíregyházán az SZTK új székházat kap. A székház építését még tavasszal megkezdte az építési vállalat. A munkálatok jó ütemben folynak. Felvételünk Dankó Miklós ácsot ábrázolja aki az épület zsaluzásán dolgozik. Foto: Román Dénes. PÓTOLTA TÉLI ELMARA­DÁSÁT 2J2®**®' építőipari vállalat Szeptembertől pontosan tartják a batáridőket — nyilatkozik Gyebrószki László igazgató Ötezer dolgozót foglalkoztat a megye legnagyobb és igen fontos vállalata, az ÉM. Sza­bolcs megyei Állami Építőipa­ri Vállalat. 170 munkahelyén — amelyek között 10 leieméit létesítményt idén, 7 kiemelt létesítményt jövőre kell befe­jezni — 1963-ban 429 millió forintos értéket terveztek. Érthető, hogy az illetékes megyei szervek ez évben is többször foglalkoztak az épí­tőipar helyzetével, munkájá­val, hiszen a kivitelezés alatt álló beruházások között olya­nok szerepelnek, mint a fe­hérgyarmati kórház, a nyír­egyházi tbc szanatórium, a MÁV nagy összegű beruházá­sai, a nyíregyházi konzerv­gyár, gimnáziumok, a városi egységes vízmű és csatorna- hálózat, a termelőszövetkezeti dohánypajták, s egyéb épü­letek, végül, de nem utolsó sorban a lakásépítkezések. A tanácskozásokon mind­annyiszor szóbakerült: a vál­Az első konzervipari szakmunkások Nyíregyházán 200 ezer üveg befőtt a Nyíregyházi Konzervgyárban Tovább tanul a törzsgárda A hatalmas vasbetonépüle­teken még javában dolgoznak az építők, de az üzemeltetésre -tadott helyiségekben már megkezdődött a munka. Hétfő­től negyvennégy érettségizett tonzefvipari szakmunkás lá­tott hozzá, hogy a társválla­latok raktározási. gondjait enyhítve, a készáru fogadá­sára alkalmassá tegyék az egyik 5500 négyzetméter alap­területű helyiséget. Pár évvel ezelőtt ezek a fiatalok még a Nyíregyházi Kossuth Gimnázium diákjai oltak. Érettséli után jelent- eztek konzervipari műszaki anulóknak. Ki egy, ki két evre, az ország különböző konzervgyáraiba, hogy szak­munkásként visszatérhessenek az épülő Nyíregyházi Kon­zervgyárba. Ez is a szakmához tartozik A fiatalok szemmel látha­tóan kedvvel végzik az egyál­talán nem szakmába vágó ta­karítási és előkészítési mun­kákat. — Pedig itt — egyelőre — csak három konzervgyár kész­termékeinek egy részét fog­juk tárolni — mondja dr. Székhelyi József, az anyag és áruforgalmi osztály vezetője. Békéscsabáról, Kecskemétről és Kalocsáról összesen mint­egy ezer vagon árut várumc. Ötnegyedes üvegeket számít­va ez mintegy 200 ezer darab konzerv. Ennyi üveg tárolása, szak­szerű elhelyezése nem kis gondot okoz a helykészítők­nek. A rendelkezésükre álló raktár minden négyzetméte­rét jól ki kell használni, hogy fennakadás ne legyen. Ha megindul a szállítás, napon­ta 25 vagon árut kell fogad­ni. De ez is a szakmához tar­tozik. Van annyira fontos, mint a készáru előállítása. eljárással történik — magya­rázza. — Szakítottunk a ré­gi, hagyományos gulás meg­oldással. Rekeszesen, egymás fölé rakjuk az üvegeket. Az ehhez szükséges kötéseket hul­lámpapírral biztosítjuk. Ezzel a módszerrel elvileg a dup- Iájára növekszik a helykihasz­nálás. Végigkalauzol a munkahe­lyen. Mindenütt rend és tisz­taság, az óriási méretek szin­te elképesztőek. Egy kisebb­fajta település is elférne az oszlopokra tűzdelt vasbeton­tető alatt. — Nagyon örülök, hogy itt dolgozhatom, az ország legna­gyobb és legmodernebb kon­zervgyárában. Így mondja, és így nyilat­koznak a többiek is. Kónya Albertné, Batta István és a felesége, aki szintén itt dolgo­zik. Várják az árut, hogy mielőbb megtölthessék a rak­tárt azokkal a konzervekkel, amelyek készítésénél már egy­szer bábáskodtak. Az első fecskék már meg­érkeztek, de jönnek a többiek is. Csupa fiatal, csupa új életet kezdő érettségizett szak­munkás gárda, akik nem fél­nek a nehézségektől. Belőlük lesz a törzsgárda, a konzerv­gyár gerince. Ha megkezdődik a termelés Most még csak a várakozás izgalma, a benredezésekkel való ismerkedés, a korszerű raktározás technikájának el­sajátítása a munka veleje. De mire megkezdődik a terme­lés, már biztos kézzel njuílnak a villanymotorok kapcsolói­hoz, józan megfontoltsággal hajtják végre a technológiai utasításokat. A szervezeti élet még kez­detleges, de már azon tana­kodnak, hogy megalakítják az üzemi KISZ-szervezetet. So­kan tovább képezik magukat. Frank Géza a felsőfokú élel­miszeripari technikum kon­zervipari tagozatára jelentke­zett, felesége a középfokúra. Üj gyár, új emberek. Tóth Árpád. lalat a kemény tél és sok más szubjektív ok miatt súlyos adóssággal zárta az első ne­gyedévet, néhány létesítmény­nél nem tartotta be a szer­ződésben vállalt határidőket, s áthúzódó beruházásokkal több millió forinttal csökken­tette a megye építési lehető­ségeit. Abban az időben la­punk is foglalkozott a hely­zettel és intézkedéseket köve­telt a munka megjavítására. Három hónap telt el cik­künk megjelenése óta. Most felkerestük Gyebrószki László eivtársat, a vállalat igazga­tóját, hogy választ kérjünk: milyen intézkedéseket tett a vállalat az elmaradás meg­szüntetésére, a tervek mara­déktalan teljesítésére, a ha­táridők betartására. — Nem mentegetőzésképpen mondom, hogy a téli nagy hideg országosan gátolta az építőipar munkáját. Nagy­részt ez volt az oka, hogy mi is 31 millió forintos adósság­gal zártuk az első három hó­napot. A téli munkakiesés, a szállítási nehézségek, s az, hogy mi sem készültünk fel eléggé a téliesitésre, főként az átmenő beruházásokat kés­leltette. Okultunk a hibákból, meg­szívleltük a figyelmeztetése­ket, s már májusban intézke­dési terveket dolgoztunk ki, amit termelési tanácskozáso­kon beszéltünk meg a műsza­ki és fizikai dolgozókkal. Fe­lülvizsgáltuk a lakásépítési programot, s úgy határoztunk, hogy a terv szerint szeptem­ber 31-i átadásra ütemezett 224 lakást szeptember 24-re átadjuk. Meghatároztuk, hogy a torony és autódaruk két, liléivé három műszakban üze­meljenek, >a szállítóeszközök éjjel-nappal, szombaton és vasárnap is dolgozzanak. Fel­kerestük a tervezőintézete­ket, a beruházókat, aminek nyomán sok tervet előrehoz­tak, illetve csökkentették az addigi késedelmet. Azóta min­den főépítésvezetőnk heten­ként beszámol a munka állá­sáról, a létszám- és ahyag- helyzetről. Ezeknek és dolgo­zóink megértésének eredmé­nyeként a második negyed­évben 25 milliót sikerült pó­tolni, s augusztus 7-re telje­sen sikerült behozni a vál­lalat elmaradását. — Még jobb lenne a hely­zet a kettős műszakok álta­lánosítása és a szabad szom­batok felfüggesztése esetén... — A két műszak bevezeté­sének feltételei nem minde­nütt adottak. Munkaerőnk már elegendő, műszakiaknak viszont szűkében vagyunk. A nagyblokkos építkezéseken és részlegesen a konzervgyár­ttröm lesz itt dogozni Zomborszky Mária Buda­pesten volt gyakorlóéves. Itt már nagyobb a megbízatása. Ö a raktári átvevő, az ő irá- . Húsával helyezik el a lö- n } .Helen sok konzervet a ha- U'mas csarnoknak is beillő rt Hárba. — A raktározás itt már új Tizennyolc év távlatából úgy toppantam Peták bácsi elé, mint a régen elfelejtett valóság. Csák hunyorgott az öreg, megfáradt szemével és szerfelett csodálkozott. — Nézd, már nézd, hát te lennél az, te pulya. Emlék­szem én rád, hát hogyne em­lékezném. Nagy pákosztos, ló­kötő voltál valaha, csak meg ne sértődj már. De, ember lettél. Na kerülj már beljebb, csak gyere nyugodtan, van még egy kis karcos. Letelepedtünk a tiszta szo­bában. Boris néni is előkeve­redett a hátsó udvarból, meg­állt az ajtóban, kötője alatt hasán összekulcsolta a szik­kadt kezét és csak nézett, messziről mosolyogva. Boroz- gattunk. Emlékezésünk tarso­lyából minden apró-cseprő dolgot előszedegettünk, s egy­szerre csak rászólt Peták bá­csi Boris nénire. — Ugorj már, mindjárt dél, csapj össze valami étket. Éhes lehet ez a fiú. Tiltakoztam. Bár, korgott a gyomrom, de tiltakoztam. Az étek említésekor klottgatyás Itten is történt yalami karom tolult eló és az akikor keringő szóbeszéd f’eták bá­csiról. Földéhes volt, mindenki tudta, nagyon földéhes az. öreg. A kenyeret, szalonnát nézéssel ette. A hasán spó­rolt, méghozzá ötletesen. Haj­nalban betarisznyázta a ke­nyeret, szalonnát, aztán ha elérkezett a früstök ideje, komótosan leült az akácok alá, maga elé tette a tarisz­nyát, kivette a szalonnát, ke­nyeret és nekilátott az evés­nek. De csak kenyeret evett, a szalonnát nézte. így tar­tott ki tíz dekányi egész év­ben. Persze nemcsak saját ma­gával, a lovaival is így spó­rolt a földre. Mesélték, hogy bement Nyíregyházára az ókuláréshoz és két zöld szem­üveget csináltatott; egyet a deresnek, egyet a pejkónák. Gondolta az öreg, ha a lovak zöld szemüvegen át nézik a szalmát, azt hiszik, szénát esz­nek. Ki tudja, hogy hitték a lovak egy bizonyos, mindket­tőnek zörgött a csontja. Ezek után, úgy hiszem jo­gos volt tiltakozásom az étek ellen, mert mi mást várhat­tam, mint krumplilevest, vagy habart zöldpaszulyt. Mindkettőt szívből utálom. Peták bácsit azonban nem le­hetett lebeszélni, erőnek ere­jével kierőszakolta a meghí­vás elfogadását. Boris néni el- csoszogOtt a nyári konyhába, én meg beletörődve sorsom­ba, soroltam a karcos mel­lett mi minden történt a vi­lágban, mi mindent láttam. Peták bácsi hümmögött, bólogatott, nem fogyott lei a türelemből. A beszéd hosszú­ra nyúlott és észre sem vet­tük, már az asztalon gőzöl­gőit az ebéd. Eikkor kezdett komótos megfontoltsággal á maga mondókájával Peták bá­csi. — Hát, azért itten is tör­tént valami... Nem kellett már ezt ne­kem mondani, magam is jól láttam. Jércecomb kandikált ki a levesestálból. Seres Ernő ná! bevezettük a két műsza­kot. A szabad szombatot a központban megszüntettük, a segédüzemben és a raktárak­ban is állandó a munka. Ezek mellett saját kezdeményezésre minden második vasárnap megy a munka a legfontosabb helyeken, ami lényegesen se­gíti a tervek teljesítését. — Mennyiben vonatkozik ez a határidők betartására? — Az első fél év végéig minden létesítménynél betar­tottuk a határidőt, a lakások­nál 50 százalékkal túl is tel­jesítettük. Míg 1962 első fél­évében 26, 1963 első hat hó­napjában 55 építkezést ad­tunk át, köztük az áthúzódó' beruházásokat is. Néhány lér tesítménynél okoz még kiesést a téli elmaradás — de ezek csak két-három hetesek, s csak egy-két ilyen lesz a har­madik negyedév során. Szep­tember végére teljesen egye­nesbe jutunk, utána már pon­tosan tarthatjuk a határidő­ket. — A bírálat elsősorban a konzervgyárnál és a nyír­egyházi tbc szanatóriumnál tapasztalt késést kifogásol­ta... — Most már nyugodtan mondhatom: vállalatunk min­dent elkövet, hogy a Konzerv­gyárban minél hamarabb dol­gozhassanak a nyíregyházi asszonyok. Az építkezés meg­gyorsítása azonban nem egye­dül rajtunk, hanem a beru­házón is múlik. Ha időben szolgáltatják a tervdokumen­tációkat, mi is kellően bizto­síthatjuk az előkészítést, az anyagot, a gyár átadását. A szanatóriumot például novem­ber 30-ra kell átadni. A 26 milliós beruházás határideje most egy 68 ezer forintos spe­ciális műtő fémablak hiányán múlik, amit hiába sürgetünk jó fél éve az ÉM. Fémmunkás Vállalatánál, amely csak de­cember 31-re ígéri a szállí­tást. A késések, itt is és másutt is az akadozó anyagellátásra is visszavezethetők. Cementből például 1200 tonna hiányzott az első negyedévben, s ma is teherkocsikkal hozzuk Bél­apátfalváról ezt a nélkülöz­hetetlen építőanyagot. Nagy- mennyiségű vasat nem kap­tunk, 10 000 négyzetméter üveg s 130 tonna betonacél, még ma is hiányzik. Kihatással van ez a termelőszövetkezett beruházásokra, amelyek fal- egyenben varrnak, de nincs rájuk vas-tetőszerkezet. Ne­hézséget jelent a többi mun­kahelyeken, nagy emiatt az állásidő, a dolgozók nem kap­ják meg időben az anyagot, s ez a keresetükön is érző­dik. A főigazgatóság most in­tézkedett, jelezték, hogy az anyagokat útbaindítják. — Három hónapja szak­munkáshiányra is hivatko­zott a. vállalat. Javult azóta a helyzet? — Háromszorosára növeltük a viz, és fűtésszerelő szak­munkástanulók számát, tan­folyamokon képezzük tovább a szakmunkásokat. Szak­munkásokból álló brigádokat hoztunk létre. Ácsszakmunká­sokban van még hiány. Rosszabb a helyzet a mű­szaki gárdánál. Bár a lét­szám itt teljes, több mérnök és technikus kellene az épít­kezések irányításához. A vál­lalat művezetői tanfolyamot szervezett, 24 új művezetőt nyertünk ezzel. Hogy tovább­lépjünk, sok nagy tudású szak­emberre lenne szükség. Saj­nos, nem jönnek szívesen, mert egy jó szakmunkás töb­bet keres, mint a művezető — kevesebb felelősséggel. A műszaki gárda megerősitéíét nagyban gátolja, hogy nem tudunk nekik lakást adni. Ma is jönnének kitűnő szakembe­rek, de ehelyett tőlünk men­nek el a lakás miatt. A meg­lévő műszakiak megtartása is nagy gondot okoz, a megnö­vekedőit feladatokhoz pedig nélkülözhetetlen a lakás. Haj­dú megyében tavaly 16 la­kást kapott a megyei építő­ipari vállalat, nálunk egyet sem. Így az ösztöndíjas mér­nökeink sem maradnak itt so­káig. (Meg lehetne vizsgálni: más szerveknél ugyanannyi, vagy magasabb a mérnöki, techni­kusi fizetés, van lakás és ke­vesebb a felelősség. Mi lesz az építőipar jövője?!) — A termelékenységi ter­vet csak 92 százalékra tel­jesítette az első fél évben a vállalat. Mi ennek az oka? — Az első negyedév erre is rányomta a bélyegét. Je­lentkezett a nagymértékben munkaigényes feladat, mint a víz- és csatornahálózat építkezés, a dohánypajták épí­tése. A munkahelyek számá­val nőtt az improduktív dol­gozók — takarítószemélyzet, konyhai alkalmazottak— szá­ma is. (Időszerű lenne a megye- székhelyen egy üzemélclme- zési vállalat, egy takarító vállalat létesítése!) Évről évre több a gép, a gépesítési fok mégis csokikén. hiszen a feladatokból követ­kező létszámemelés ettől jó­val magasabb. 1961-ben 1 fő­re 2,6, tavaly 1,9, idén már csak 1,6 gépi lóerő jut, bár a megyei vállalatok közül a legnagyobb forintértéket mi termeljük. — Sok szó esik manapság a munkájuk minőségéről is. — Ez részben rajtunk kívül álló okok miatt van. A jó mi­nőségű anj^ag, a pontos szál­lítás hiánya megzavarja a technológiai folyamatokat, u friss fa jelentkezik az ajtók, ablakok, parketták meghibáso­dásában. Dolgozóink sem ké­pesek mind a minőségi mun­kára, sok az új emberünk, akinek abszolút nincs építési tapasztalata, aki nemcsak a termelési értéket, a minőséget is rontja. Csak kétezer dolgo­zónkat számíthatjuk a törzsgár­dához, a többiek nehezen szok­ják meg az állandó minőségi munkát. Kevés a munkát el­lenőrző, irányitó műszaki, s a rengeteg munkahelyre nem is jut például művezető. 170 munkahelyet bejárni, ellen­őrizni, összefogni, ez óriási feladat. (Sürgős szükség van ezért a tanácsi építőipari vállalat nagyarányú fejlesztésére, hogy az É. M. vállalat csak a nagy munkahelyekre koncentrál­hasson.) — Milyen a biztosíték a második fél év munkájára? — Üjra megvizsgáltuk, me­lyik építkezésünknek kell azonnal segíteni, hol szorít a cipő. Most kidolgozott intéz­kedési tervünk valamennyi lényeges feladatra kitér. Hogy hiánytalanul teljesítsük eze­ket, legyen megfelelő meny- nyiségű anyagunk, javítani kell együttműködésünket a be­ruházókkal, tervezőkkel. Nem jó, hogy például e pillanat­ban is csak 82 százalékos a tervellátottságunk, bár az anyagot már most meg kei! a negyedik negyedévre ren­delni. — Mindettől függetlenül ez évi tervünk teljesítése bi~ tositotinak látszik. Kopka Já 1963. augusztus 11. DOLGOZIK AZ ÁCS

Next

/
Thumbnails
Contents