Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

\T olt a világon, hol nem ’ volt, volt egy ember, Sírnak egy felesége meg egy lánya, aki némi üggyel-baj- jal elvégezte az építőipari egyetemet. Egyszer odament egy szép fiatal legény. Keresett egy fiatal tervező építészt, ter­vező intézetbe, meg esetleg, ha megfelel, feleségnek is. Mindjárt kínálták tyúk­kal, kaláccsal. Borért is le- küldte az ember a leányát a pincébe. Lement a leány, elkezdte vigyázni, hogy me­lyik a legnagyobb hordó, hogy abból vigyen, mert azt. mondta az apja. Amint ott vizsgálódik, szemébe ötlik egy nagy káposztás kő, a pince egyik oldalához tá­masztva. Elgondolkozott a lány, hogy Őérte most itt vannak az intézetből és esetleg elviszik még asszony­nak is. Akkor nekiéll ter­vezni, közben születik egy kisfia, azzal beköltöznek a maga által tervezett lakás­ba, annak leszakad a meny- nyezetéből egy ilyen nagy káposztáskőnyi, a kisfiút agyonüti, és kire adja akkor a már jó előre megvásárolt kisködmönt? Ezen a leány úgyannyira elkeseredett, hogy leült az ászokra, ott sírt. Már odafönt nem győzték várni. Leküldte hát az em­ber a feleségét is, nézze meg, elfolyatta-e a lány a bort? Lement az asszony, látja, hogy ott sír a leánya az ászokon. — Hát kend, atyafi miért hullatja drága könnyét? — kérdezte a legény. — Hej, nagy az én bána­tom. Látja kend ezt a há­zat? Beszakadt a mennyeze­te. Ez még nem lenne olyan nagy vész, de én terveztem... Most jön az ellenőrzés. Mit mondok a bizottságnak? — Ilyen buta embert so­se láttam még, mint te — mondta a legény. Hát — eny- nyit se tudsz? Az egész fele­lősséget a kivitelező válla­latra kell hárítani. Megköszönte az ember a tanácsot, a legény meg to- vábbállt. Ugyanannak az épületnek a másik oldalán újabb síró emberbe ütközött. — Miért sír annyira pa­pa? — Hej, nagy az én bána­tom. Ennek a háznak itt 'be­szakadt a mennyezete. Nem is emiatt sírok én, ott egye a fene, de hát én vagyok felelős a kivitelezésért. Most jön az ellenőrzés, mit mon­dok a bizottságnak? — Ennyire buta embert aztán nem szült még anya, mint te vagy — mondta a legény. — Tedd felelőssé a bajért a kooperációs partne­reket, bizonyítsd be, hogy rossz gömbvasat szállítot­tak... jVT egköszönte az ember a tanácsot, bandukolt tovább a legény. Az épület harmadik oldalán görcsös zo- k gás ütötte meg a fülét. Ha- lavány embert rázott a görcs. — Nagy az én bánatom — ezt mondotta. — Beszakadt BARACKSZÜRETKOR — Na látja elnök elv társ, ez export minőség!! Ebédszünet a kánikulában. J . ten&wNfT / mifyiAOM Endrődi István rajzai. ILONKÁT EUEGYZIK Ketten ültek a cukrászdában, Feri és Ilonka. A fiú megszólalt: — Ilonka, olyan boldog vagyok, hogy megismerkedhettem magával! Szinte nem is merem el­hinni, hogy itt van mellettem. — Ilyen a vélet­len. Ha tegnap nem mutatnak be ben­nünket egymásnak, akkor most nem be­szélgethetnénk itt a cukrászdában. — Ilonka, ez nem beszélgetés. Leg­alábbis részemről nem. — Hanem? — kérdezte kacéran a lány. — Vallomás! Ilon­ka, én ilyen ara­nyos lánnyal, mint maga, még nem ta­lálkoztam! — Most azt kel­lene felelnem, hogy biztosan mindenki­nek ezt mondja. De én elhiszem! Hiszen olyan jó elhinni. — Ilonka, milyen édes a kalapjai Ilyen szép kalapot én még életemben nem láttam. — Félemelet, baj­ra! — Hogy mondja? — csodálkozott a fiú. — Félemelet, bal­ra. — Én harmadik emeleten lakom, de sajnos, a lift soha­sem működik. — És ez a csoda­szép sál! — Második eme­let, jobbra. — És milyen gyönyörűen ível a nyaka ebből a szép selyemblúzból’ — Első emelet, jobbra. — Ne haragud­jon, Ilonka, nem értem magát — fa­’kadt ki idegesen a fiú. Én beleszeret­tem magába! És őszintén, rajongva bevallom, hogy sze­retem, szeretem, szeretem! Maga pe­dig folyton arról beszél, hogy hol lakik, hol la­kott egy tudomisén, hogy micsoda jobb- ra-balra címekkel válaszol az én sze­relmes szavaimra. ■— Ne mérgelőd­jék, Feri! Rájár a szám, mert eligazí­tó vagyok az áru­házban. Egész nap azt csinálom! De mosolyogjon már! Maga akkor csinos, ha mosolyog. Nini, most látom, milyen szép nyakkendője van! — Tetszik a nyakkendőm? Első emelet, balra. Izé, már én is eltanul­tam magától... Ilon­ka: Én, én, én... én szeretem, én na gyón szeretem, ha egy életen át hall­hatnám aj kairól, hogy jobbra, vagy balra. És azt is, hogy emelet, hogy alagsor, hogy fél­emelet! — Most megkérte a kezemet? — Igen. Megkér« tem a kezét! Ilon­ka, akar a felesé­gem lenni? — Váratlan volt az ajánlata, de azért válaszolok! Akarok! — Ilonka, én olyan boldog, olyan nagyon boldog va­gyok! Mindjárt meg is veszem a jegy­gyűrűket! A lány halkan, szerelmeden jegyez­te meg: — Jegygyűrűk, harmadik- emelet, halra... Palásti László. KERESZTREJTVÉNY — Hát téged mi lelt, hogy oly keservesen sirdogálsz? — Hogyne sírnék, édes­anyám, mikor így meg úgy elgondoltam jövendőbeli te­vékenységemet a tervező in­tézetben. Azzal elbeszélte, hogy mit gondolt el. Az asz- szomy, amint ezt meghallot­ta, leült a leánya mellé, s ő is rákezdte a sírást. TV” agyon megharagudott már odafent a gazda, nem állhatta meg káromko­dás nélkül, lement az elve­szett nők után. Azok még akkor is ott zokogtak egy­más mellett. Az ember se- hogyse tudta elgondolni, mi bajok akadt? — Jaj, kedves apjukam, hogyne símánk-rínánk — így magyarázta az asszony —, mikor milyen szomorú dolog jutott az eszünkbe. Itt elbeszéltek neki min­dent, s úgyannyira elkeserí­tették, hogy az is közébük ült, s segített nekik a sírás­ban. A legény se győzte őket tovább várni. Lement utánuk a pincébe. Mikor meglátta őket, nem tudta mire vélni, hogy miért is sírhatnak olyan keserve­sen. Azok elbeszélték neki. Csak kicsibe múlt, hogy a kérő hanyatt nem vágta ma­gát, olyan jóízűt nevetett. — No — azt mondja >—, még ilyen bolond embereket nem láttam. Ha én minden ócska födém miatt így el­keseredném magam... Hanem most elindulok, addig me­gyek, míg három ilyen bo­londra ne akadok. Ha akad­nék, akkor visszajövök, el­veszem a kendtek leányát, meg el is viszem a tervező intézetbe. ■‘C’ lindult a legény, azo- -Lj kát otthagyta a pin­cében, hogy sírjanak, amíg nekik tetszik. Ment aztán, mendegélt hetedhét ország ellen. Végre talált egy em­bert, aki még jobban kónv- nyezett, mint amazok hár­man. ennek a háznak a mennye­zete itt, és én szállítottam hozzá a gömbvasakat, én végeztem el a statisztikai méréseket... Ihol jön as el­lenőrzés, keresztben lenyel a bizottság. — Ilyen buta embert se láttam még — mondta a le­gény. — Egyszeuíen. mondd azt, újítást próbáltál ki és még nem tökéletes. De ezt nem fogadják el, értenek valamit a dologhoz. — Te aztán ostobább vagy az ostobánál! — kiáltotta az ifjú. — Vedd be a bizottság elnökét társként az újításba, mindjárt elfogadja az egé­szet, és javaslatot is tesz újítási díjra. Hálálkodott az ember, a legény meg örült, hogy ta­lált három ostobát, még bo­londabbakat mint a leány meg a szülei. Visszaindult. T tthon mindjárt elken- dőzte a leányt, meg­tartották a lakodalmat, ki­nevezték az asszonykát ter­vezőnek. Többet aztán nem is hallottam felőlük, csak annyit, hogy lett nekik kis- ködmönbe való fiúk, beköl­töztek az asszony tervezte házba, de a gyereket nem ütötte agyon a káposztáskő­nyi mennyezet, mert jő anyagot adtak bele, gondo­san építették, hiszen a saját céljaikra készült. Még most is élnek, nem úgy azok, akikre rászakadt a mennye­zet. A világ humorából KI MIHEZ SZOKOTT A földre ereszkedő Mars­lakó egyenesen odamegy egy magányosan álló benzinkúlhoz és ellentmondást nem tűrő hangon azt mondja neki: — Vezess azonnal a főnö­ködhöz! ' r" j GYERMEKI LOGIKA — A legfösvényebb állat a moly. Csak lyukakat eszik. KORSZERŰ SZÁLLODA — Nagyon tetszik nekem, hogy itt mindenütt faliszek­rények vannak. — Ugyan asszonyom, azok nem faliszekrények, azok szo­bák. • SZERÉNYSÉG A híres festőművész a Rivié­ráról visszatérve elmondja barátjának úti élményeit: mennyi mindent látott és halott, és milyen az élet Fran­ciaországban. Aztán hirtelen észbekap. — De minek is beszélek ennyit? Most már rajtad a sor. Mondj valamit sajátma­gadról. Mondd el például, hogy tetszett a kiállításom. Mai rejtvényünkben egy kis földrajzi tájékozottságra lesz szük­ségük kedves rejtvényfej tőinknek, ugyanis a beküldendő sorokban földünk legmagasabb és legmé­lyebb pontjait rejtettük el. Beküldendő sorok; vizsz. U 17, 32, 47, 62, függ. 16, és 51. Vízszintes: 1. Európa legmagasabb és leg­mélyebb pontja. (A két név kö­zött kötőszó és névelő.) 14. Tex­tilféleség. 15. Originális. 17. Dél- Amerika legmélyebb pontja: (Folyt, a vizsz. 32.) 19. Skálahang. 21. Feltételes kötőszó. 22. ANE. 23. Hegyi állat. 26. Hold, közis­mert idegen szóval. 28. A becé­zett futball. 30. Európai főváros. 31. Állóvíz. név^ővel. 32. A vizs. 17. folytatása. 3ó. Mprog vége. 34. Motor eleje. 35. Folyadék. 36. Háziállat-e? 38. Ferdetornyaról ismert olasz város. 42. Törülköző is van ilyen. (Betű kettőzés nél­kül.) 43. Sirkert. 46. Fél liba. 47. Afrika legmagasabb * pontja. 51. Madár. 52. Alléja. 54. Majdnem sas. 55. Háziállat. 58. Vét mással­hangzói. 59. Gésa mássalhangzói. 60. Dobéi közepe. 62. Afrika leg­mélyebb pontja. 66. Valamit íde- szállit. 67. Tengeri. 69. Ritka fér­finév. 70. Síkság. 71. Állatlakás. 72. Fűszer. 74. Szobor. 75. Tő­számnév. 76. A függ. 44. fordított­ja. 78. Hely határozó rag. 80. Hárfa. Függőleges: 2. Hangtalanul lép. 3. Szeszes­ital. 4. Rés mássalhangzói. 5. Visz- sza: Tokaj egyik híressége. 6. Staféta eleje. 7. Ismert francia író leszármazottja. 8. Isméit Tó­mai bölcselőt; 9. Menyasszony. 10. Befejezett, (ek. hiány.) 11. Juttat. 12. Finoman kikészített kecskebőr. 13. Zrínyi Tibor. 16. Dél-Amerika legmagasabb pontja. 18. INOC. 20. Gépkocsijai. 21. Visz- sza: indulatszó. 24. Ezt a széptevést. 25. Grúz városka. 27. Vissza: fém. 28. Tahi közepe. 29. Kötőszó. 32. Mássalhangzó kiejt­ve. 32—a. Zúz. 35. Skálahang. 37. Jókai, Mikszáth, Gorkij, Dickens, Mann. 39. Például a vörös. 40. Vissza: a földtől felfele visz. 41. Férfinév. 42. Levest készit+f. 43. TIGOA. 44. A mái napon. 45. Etűd mássalhangzói. 47. Ordít. 48. Talál. 49. Tejtermék. 50. Virág. 51. Ázsia legmagasabb és leg­mélyebb pontja. 56. Gyümölcsöt tartósító. 57. Amit valami alá tesznek, (ék. hiány). 61. Hamis. 63. Sport. 64. Laska közepe. 65. Tok szélei. 66. Csapadék. 63. Kö­tőszó. 70. Kereskedelmi rövidítés." 73. Időmérő. 75. Vissza: névutó. 77. Mennybolt. 79. Indulatszó. 81. Ottó fele. 82. Fa része. A megfejtéseket legkésőbb au* gusztus 12-ig kell beküdeni, lehe­tőleg levelezőlapon. . Kérjük rá­írni: KERESZTREJTVÉNY. Helyes megfejtők között 10 db értékes könyet sorsounk ki. Július 21-i rejtvéypályázatunk nyertesei: Megfejtés: Tánczenei koktél. Hét- ről-hétre. Orvosi tanácsok. Szi­várvány. Panoptikum. Nagy ne- vettetők. Telesport. Nyertesek: Bende József, dr. Ecsedy Pálné, Juhász Ágnes, Tóth Katalin nyírgyházi, Gyulai Jó­zsef jár.kmajtisi, Szabó József kállósemjéni, Balogh P. János mándoki, Csányi Margit tibor- szállási, Varga László tiszaszaikal és Kassák Ferenc újfehértói ked­ves rejtvényfej tőink. A könyveket a nyerteseknek postán küldjük ki. TÜZÖRÖK FIGYELIK A GABON AT ÄBLÄKAT — Asszony, rohanj ».táblához, a lányunk tüzat fogott! Fülöp György rajza. MÁTÉ GYÖRGY? 1963. augusztus 4. 10

Next

/
Thumbnails
Contents