Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-04 / 181. szám
Gárdonyi Géza A század elején Gárdonyi Géza gyakran vendégeskedett Bródy ' Sándoréknál. Hatalmas kenyeret vitt magával Egerből, mert nem bízott a pesti pékekben és szűzdohányt, aminek ‘füstjét csibukból eregette. Csibukozott és hallgatott és figyelt. Az írott dokumentumok ;s erről a hallgató és csibukozó Gárdonyiról beszélnek, aki élete utolsó két évtizedében már nemigen szóit hozzá a világ dolgaihoz. S bár e két évtized alatt, amely 1902 és 1922 közé esett, hatalmas kataklizmák estek csupán . a magyar világban is. Gárdonyi ez időben született néhány publicisztikai megnyilatkozásából az derül ki, hogy nem akar már belelátni a mélyebb összefüggésekbe. (Nem úgy, mint a nyolcvanas években, amikor hírlapi jegyzeteiben a látszólag kis események társadalmi hátterét kutatta és ezzel egyik úttörője volt a2 Adyban kibontakozott, forradalmi publicisztikának.) S élete utolsó szakaszában született szépirodalmi művei között sem szerepelnek olyan lázító erejűek, mint a magyar tanító sorsáról írt „A lámpás” vagy a hazaszeretet és a szabadságszeretet fogalmát érdekfeszítően egybekapcsoló „Egri csillagok”. És mégis, a hallgató, a csibukozó, az egri mr' íny kazamatájából csak nagy ritkán kitörő Gárdonyi a maga módján ugyanúgy szempen állt az elnyomás, a kizsákmányolás, a filiszteri korlátoltság világával, mint amikor „A lámpás”-t írta. A forradalmi harctól visszariadt — sok kiváló művészkortársával együtt ő sem ismerte fel, hogy a sikerrel kecsegtető forradalom vezetője immár csak a proletáriátus lehet — de késői irodalmi műveiben is kifejezte azt, hogy „Nem lehet élni abban a világban, ahol az üzlet az űr.” Az irodalomtörténet és a kritika most kezdi csak felmérni, hogy sokáig csak zavarosnak tartott, késői regényében „Az a hatalmas harmadik”-ban milyen pompás megfigyelések és meglátások vannak az ellentmondások világa előítéletekkel terhelt, hamis házasságáról. S milyen irónikus nosztalgia „Az öreg tekintetes” című remek kis regényben, amely különben éppen nemrégiben látott napvilágot a Gárdonyi Géza műveinek új sorozatában. És bár a „Láthatatlan ember” — kétségtelenül — tudálékos és naív rekonstruk-i ciója Attila és a Hun birodalom korának, <£éta, a főhős/ eleven alak. Azt példázza, hogy egy ember — ha van jellemercje és kutató értelme és nem veszti el önmagát — megmaradhat, sőt megedzöo- het a nagy megpróbáltatások súlya alatt is. Gárdonyi nem tudott forradalmi kivezető’ utat mutatni az embereket és a népeket sújtó megpróbáltatások elől. De azt — realista részletezéssel és erővel — mutatta meg, hogy az embernek miképpen kell felvérteznie magát a nagy nehézségek és súlyos konfliktusok ellen. Az élet harcait megmutató, realista, sokszor bonyolultan realista Gárdonyival szembe szokták állítani „A bor” című vígjáték, a falusi idillek és a „GÖre-történetek” íróját. Az utóbbiakról ne beszéljünk, hiszen azokat megtagadta. Az Agárdi gépiész sokat küszködő fia nem tudott másképp megélni, csak úgy, hogy írt ilyen a millenáris olvasóközönség ízlését kiszolgáló adomákat is. „A bor” és különösen ama falusi „Idillek” mélyén azonban nem a primitív életviszonyok felmagasztosíta- sa, hanem a szépség és jóság áhitása, az emberség világának sürgetése van. „Csak éppen hogy felvillan a jóság tüze, aztán elalszik. Mikor fog szabadon lobogni”? — írja 1900-ban. Ellentmondásos író volt a száz éve, 1863 augusztus 3-án született Gárdonyi Géza, nem lehet őt és müvét egyszerűen a szocializmus előfutárának tekinteni. De minden ellentmondásával — i dilijével és sötét keservével — együtt is nagy, kora fölé emelkedő alkotó volt, akinek több regényét, elbeszélését és versét a remekművek kifogyhatatlan enregiája élteti. Uj báhcsoporivezeiők kaptak működési engedélyt A Megyei Népművelési Tanácsadó kéthetes báb tanfolyamának vizsgaelőadását tartották meg Nyírbátorban. 71 hallgatója Volt a tanfolyamnak. A két tanulócsoport (kezdők és haladók) sok hasznos bábjátékos szakismeretet sajátított el. A kezdők főként báb- készítéssel, bábmozgatás és játókgyakorlatokkal foglalkoztak. A haladó csoportnál az előbbi gyakorlati munka rriel- lett elméleti kérdésekkel (bábtörténet, bábesztétika, a bábjáték stílusproblómái, a báb pedagógiai vonatkozásai stb.) foglalkoztak és a Népművelési Intézet munkatársának elnöklésével, bizottság előtt sikeresen vizsgáztak. 36-an szereztek működési engedélyt, hogy bábcsoportokat- vezessenek. Igen érdekes, új vonása veit az idei bábtanfolyamnak, hegy részt vett és sikeresen vizsgázott a Felsőfokú Tanítóképző Intézet bábszakkörének 19 tagja is. Az intézet kiváló szakkötá tevékenységét dicsén, hogy nemcsak báb, de karvezetői és egyéb nyári művészeti tanfolyamokra is jelentkeztek az intézet különböző szakköreinek tagjai. Ez lényeges eredmény, mert a kétéves szakköri .tevékenykedés során megszerzett alapismereték anyagát kibővítik, vizsgát tesznek és megszerzik a működési engedélyt. így nyer gyakorlati értelmet a képzőben végzett 2 éves szakköri munka. A tanfolyam valamennyi hallgatója szívvel-lélekkel, nagy szorgalommal dolgozott. A tanfolyam vezetői nemcsak arra törekedtek, hogy megszerettessék a hallgatókkal a bábjátékot, de arra is, hogy egész életre szóló szenvedélyükké váljon a bábozás. Nagy öröm, mosolyt, kacagást varázsolni a kisgyermekek arcára. BERECZ ANDRÁS: A RAJZOLÓ Megjelent az ALFÖLD augusztusi száma Ismét gazdag, sokoldalú és színvonalas tartalommal jelent meg Debrecen és a Tiszántúl irodalmi és művészeti folyóirata, az ALFÖLD. A szépiroda'mi részben egy fiatal szegedi prózaírót Jra- vec Jánost mutatja be Zsidák című izgalmas atmoszfívájú elbeszélésével. Rácz Károly debreceni prózaíró Fifikus címen írt szatirikus elbeszélést. Végh Antal tovább folytatja Holnap • vasárnap c. kisregényét. A lap ezúttal is szép versanyagot közöl: Ladányi Mihály, Várkonyi Anikó, Kiss Tamás, Andrássy , Lajos, Gondos Gyula, Ágh István és Csanády János tollából. A Tanyakérd és-sorskérdés vitában ezúttal Székelyhídi Ágoston és Kapusi Imre foglalkoznak a hajdúböszörményi tanyákkal. B. Nagy László fiatal esztéta igen magvas tanulmányt írt a két Ksgyenc- ről, Teleki László és Illyés Gyula drámáiról. Hársfalvi Péter pedig az irodalom, a szociográfia és a szociológia viszonyát vizsgálja. Kiss Sándor a kitűnő francia lírikust, Jules Supefviellet ismerteti. A Művészet rovatban Pálfy István a debreceni Csokonai Színház elmúlt évadjának műsorát teszi mérlegre, Juhász Béla pedig Holló 1 ászló Kossuth-díjas művészünk ak- varell kiállitásáról számol Le. A Kritikai rovatban Julow Viktor vitázik Mocsár Gábor: Szellem és századok c. könyvével, Juhász Béla, Fülöp László, Borbély Sándor, és Bínyei József pedig Bihari Sándor, Karinthy Ferenc, Nyerges András és Simor András új könyveit ismerteti. Székelyhídi Ágoston és Tóth Endre folyóiratszemlét nyújt Képeket, ezúttal HoPó Lászlótól, valamint Egerházi Imrétől és Vágó Jánostól közöl a folyóirat. Érdekes isiiiereíteijcsztd művek jelennek meg a Táncsics Könyvkiadónál A Táncsics Könyvkiadó harmadik negyedévi tervében érdekes ismeretterjesztő munkák szerepelnek. Rövidesen az olvasóközönség elé kerül Németh Pál: Üt a kibernetikához című könyve. A mű a gépesítés történeti áttekintése után az irányítástechnika eszközeit mutatja be, majd GYURKÓ GÉZA: Valahol egy ajtó lecsapódott Kihaló mesterségek emlékei A kihaló Szabolcs-Szatmár megyei mesterségek legnagyobb ismerője dr. Nyárády Mihály. Nagy buzgalommal gyűjtötte össze a plpncsiná- lók, kefekötők, mézeskalácsom, szitás, gyertyakészítő szerszámait és készítményeit, hogy az utókor számára a múzeumban megőrizze. Augusztusban kiállítást rendeznek a Zrínyi Ilona leánygimnáziumban, hogy a nagyközönséget is megismertessék ezekkel a mesterségekkel. A folyosón, amelynek üvegezett bejárati ajtaján zöldfestékkel írt betűk hirdették: „Idegosztály" — egy férfi állított meg: — Bocsásson meg, de nem hozták még a cigarettám, nem tudna megkínálni? Magas, ötven év körüli férfi volt, civil nadrágban és ingben, de kórházi pizsamakabátban. Gondosan ápolt külseje, nyugodt tekintete és udvarias meghajlása, amellyel az átnyújtott cigarettát megköszönte, éppenséggel ellentmondott a helynek, ahol nyilvánvalóan az egyik ágy lakója lehetett. — Felülvizsgálatra jön? —- kérdezte, miután mélyet szippantott a füstből és szemmel láthatóan megelégedéssel engedte ki az orrán. — Nem, csak keresek valakit, az egyik orvost... — és megmondtam a nevét is. — Kicsit várnia kell, éppen vizsgálatot tart. Elég sokan vagyunk itt, de talán nem többen, mint ott — tette hozzá gúnyos mosoly- lyal, jelentőségteljesen az „ott”-ot. — Különben, mint láthatja, én is ápolt vagyok... Ne féljen nem harapok, nem ordítok és már javulok... szépen javulok, ahogy az orvosok szokták mondani. Megnyugtattam, hogy egyáltalán nem félek, és őszintén hozzátettem, hogy ha nem láttam volna rajta az egyenpizsama-kabátot, eszembe sem jutott voma, hogy az idegosztály lakója. U át igen... Sokan valami ostoba és ósdi elképzelés alapján azt alszik, hogy itt madzagon húznak cipőt maguk után a. bolondok, és a cipőt, ugye, Fifl- nek hívják, aztán van, aki kényszerzubbonyban ül állandóan a hideg vízben... Ostobaság... Kínáljon meg még egy cigarettával, ha nem tekinti szemtelenségnek... Köszönöm. Reggeli után mindig kettőt szoktam elszívni, aztán délig semmit... Itt sorsok vannak. Tragédiák. Férfi Onháliák, ha úgy tetszik... Tudja, én miért kerültem ide? Nem fogja elhinni. Nem tudtam feledni.. Igen, nem tudtam semmit elfelejteni, minden itt volt a koponyámban, ami csak történt velem, egyszerre, valami rettenetes montázsban és én ordítottam úgy kellett lefogni, napokig, hetekig kínlódtam... Nem untatom? Úgyis várni kel! egy kicsit, s a betegnek jólesik gyógyulása közben visz- szaemlékezni, hogy milyen súlyos is volt az állapota... Látom, nem érti, ezt a hasonlatot a montázzsal. Lehet, persze, hogy nem is jó ez a hasonlat, s így' fogalma sem lehet arról, mit szenvedtem én és lényegében mi volt a. bajom. Ha szabad úgy kifejeznem magam, nekem pozitív tudat- hasadásom volt. Nem elfelejtettem, ami történt velem, hanem egyszerre minden az eszembe jutott, minden kegyetlen emlék itt kavargón a fejemben, mint egy megőrült darázsraj, egy váratlan pillanatban, mintha egy síkba sorakoztak volna fel kegyetlen emlékeim és felülről, egy rettenetes páholyból láttam és újra éreztem mindent. Láttam magam. Láttam ismerőseimet, családomat, a várost, ahol laktam, ahol éltem... Látja, már gyógyulok, már csak beszélni tudok erről a betegségről, de félelmet, rettegést, kétségbeesést, tranz- szerű izgalmat már nem érzek.\ alahol becsapódott ’ egy ajtó. így kezdődött, erre még határozottan emlékszem. Ültem otthon, az asztalnál, velem szemben a második feleségem, mellettem a fiam, a harmadik és vacsoráztam. Tojásván- totta volt és aludtej és éppen a kenyeret néztem az asztalon, amely oly békésen pihent, oly csendben, mint valamikor gyerekkoromban, anyám kamrájában, a kendő alatt. S ekkor valahol a házban becsapódott egy ajtó. Felugrottam. Igen, kétségkívül az ijedtségtől, mert olyan volt a hangja, mintha • hómba robbant volna, vagy ágyú dörrent volna pontosan mellettem, hogy utána jaj, hörgés, tűz, sírás és aztán egy pillanatnyi néma csenő következzék, a kővetkező robbanásig. Álltam,' kezemben a yilla, rajta egy darab rántotta és alattam kavarogni kezdett minden... Eltűnt az asztal, a szoba, minden és ott álltám valahol, ahol robbantak a bombák és mellettem fordult fel bugyborékoló hörgéssei legjobb barátom, aki négyhetes házas volt... Csak füstöt láttam és hullákat és menekülést, és láttam, amint összeomlik otthon a házam, s eltorzult arccal dermed halálba a feleségem, s a két gyerek arcáról vér szivárog és az egyik még él, de nincs ereje, hógy kimásszon a törmelék alól... S azt is láttam, hogy zúgnak a repülőgépek, hullnak, a bombák, az egész ég felettem, mint a sáskáktól, oly sötét a repülőgépektől, s a földcgt ott sorakoznak ezernyi póznán a hullák. és a még élők, akikkel együtt indultam, aki tegnap levelet írt haze, hogy él és egészséges, aki holnap indult volna szabadságra, aki tegnapelőtt jött és láttam az összetört zongorát meg a kórházból gyógyultan a fényképet a falon, a harmadik emeleten, amint .csodálkozva néz le a félbeszakadt ház törmelék halmára. Láttam, amint új és nak, hogy kitöltsék a héza- új rajok, századok inöul- sjot a hullák között, hogy kenyeret szel egy asszony, egy másik szoptat, s aztán semmivé válik mind a kettő. Letaposott mezőket, üszkös házakat, városokat, országokat láttam és mindenütt halottakat, leint, szenvedést, véres folyókat os folydogáló vért... (lb mindazt egyszerre, ^ egyetlen pillanar alatt megláttam, összesűrítve agyamba mindazt, amit évek alatt éltem át, mindazt amit átéltek az életben maradottak. Álltam az asztalnai és nyöszörögni, majd ordítani kezdtem. Befogtam a szemem. Láttam. Befogtam a fülem. Hallottam. Le akartam tépni a fejemet a nyaltamról, hogy ne tudjak gondolkodni... És láttam, hallottam mindig és együtt az egészet. S érdekes, ahogy így visszagondolok, emlékszem, feleségem kétségbeeséstől és rémülettől eltorzult arcát és halottnak, láttám síró, ijedt fiam menekülését. a szobából és úgy láttam, mintha egy tank elől rohanna, amely kérlelhetetlenül elpusztítja... Nem, köszönöm, elég volt... Délelőtt csak két cigarettát szívok el. Régi szokásom. De maga, mintha egy kicsit sokat dohányozna. . Ne haragudjon, hogy igénybe vettem az idejét... De jön is az orvos. Hát viszontlátásra — ott... Kezet nyújtott és elbúcsúztunk. az egyszerűbb automatikus gépektől a bonyolultabb felé haladva eljut a számítógépekhez. L. Szkrjagin: S. O. S. című műve a nagy tengeri katasztrófák története. Megismerteti az olvasót a mentési technika fejlődésével, az S. O. S.- jel történetével, a palackposta és a híres régi hajótemetők érdekességeivel. P. Klemm: Istenek alkonya című munkája a hanyatlóban levő nagy monopóliumok történetét tárja fel. Ezek közé tartozik a kaucsukmonopó- lium. A szerző ismerteti a gumiipar válságokban és véres eseményekben gazdag kialakulását., majd a műgumi feltalálásával kezdődött hanyatlást. Hasonlóképpen bemutatja a gyapjú és a gyapot szerepét az ipari forradalomban, Amerika véres gyapotháborúit, majd az amerikai „gyapotistenség'’ gyászos bukását. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának második félévi terveiben sok érdekes kiadvány szerepel. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata az ősszel új ifjúsági sorozatot indít, amelyben elsőként László Gyula: Raffaello, Michelangelo—í,eo- nardo da Vinci és Szabó Julia Munkácsy—Barabás—Markó tanulmányát adják ki Sótokban Síradivárihoz hasonló modem hegedűk Lionel Tertis, angol brácsa- művész, olyan hegedűi épített, amelynek hangja mindenben felveszi a versenyt a valódi Stradivári hangszerekkel. Tertis csak kedvtelésből, főleg a növendékei Számara készít néha hangszereket. Már 40 évvel ezelőtt csodálatos hangzású brácsát épített, nemrégiben pedig különleges szépségű gordonkát. Hogyan lettem zongoraművész? A wiesbadeni F. A. Brock- haus kiadónál ilyen címmel jelentek meg Walter Giese- king önéletrajzi jegyelei. A kötetben kisebb tanulmányok is vannak szakmai kérdésekről: bilentésről, gyakorlási módszerekről, pedálhasználatról, Bach interpretációjáról miért és hogyan kell Debussyt és Ravelt játszani, Beethoven Waldstein szonátájában talált hibáról, Mozart zongoramuzsikájáról, stb. Kétszázharmincezer látogató Shakespeare szülőházában 1962. április 1-től 1963. március 31-ig közel 230 ezer ember látogatott el Stratford-on- Avonba, Shakespeare szülővárosába. A Shakespeare Alapítvány kezelőinek évi értekezletén közölték, hogy a látogatók 55 százaléka külföldi volt. A jövő évben, a költő születésnapjának 400. évfordulója alkalmából felavatják az új Shakespeare centrumot. 6 1963. augusztus t
