Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-04 / 181. szám
9 termelés pártellenfirzése Kárpátaljai tapasztalatok Az épülő új állomás Záhonyban. (Hammel-foto) Szabólcs-Szatmár megyéből egy pártmunkás delegáció tanulmányozta a szomszédos Kárpátukrajna néhány mezőgazdasági nagyüzemében a pártszervezetek munkáját. A meglátogatott kolhozok és ßzovhozok a jól gazdálkodó üzemek közé tartoznak. Ezt igazolja többek között az is, hogy a sztalozsnyicai Gorkij kolhozban 1962-ben búzából S3, árpából 36, burgonyából 153 és kukoricából (májusi morzsolt) 43 mázsát termeltek hektáronként. Az ilyen és hasonló eredmények eléréséhez, az egyáltalán nem kiváló természeti adottságokon túl, elsősorban a belső tényezők; a gazdálkodás jó megszervezése, a gazdasági és politilcai munka jó összehangolása járult hozzá. Minden üzemben tapasztaltuk, hogy a pártszervezetek íő tevékenysége a termelési tervek teljesítése érdekében folyik. A pártszervezetek fő feladatuknak az emberek nevelése mellett a termelésszervezést és ellenőrzését tekintik. Nemcsak a párttagok, hanem általában a kolhozok és szovhozok dolgozói is pontosan ismerik az üzem vagy legalábbis az ő munkaterületük tervszámait, és tudják mit kell tenni a tervek teljesítése érdekében. Mind a felsőbb pártszervek, mind az alapszervezetek nagy gondot fordítanak arra, hogy a gazdasági vezetés színvonala állandóan emelkedjen. Az általunk meglátogatott gazdaságokban véleményünk szerint a vezetés legfontosabb területein jól képzett, tapasztalt emberek vannak. Olyan emberek, akik nemcsak tudnak önállóan dolgozni, de messzemenő önállóságot biztosítanak a beosztott vezetők munkájához is. Szinte kivételes az olyan eset, ami nálunk még elég gyakori, hogy a tsz-elnökök igyekeznek elintézni minden apró-cseprő ügyet ahelyett, hogy ezeket az illetékes reszortfelelősök intéznék; messzemenően vigyáznak a beosztott vezetők tekintélyére, megkérdezésük nélkül munkaterületükön semmi intézkedést nem tesznek. A párt- és gazdasági értekezleteket járási és községi szinten egyaránt minimálisra csökkentették. Általában negyedévenként tartanak egy- egy pártbizottsági ülést vagy aktívát, ahol az időszerű feladatokat megtárgyalják. A kolhozokban a pártszervezet részéről a pártbizalmiak, a gazdaságvezetés részéről az üzemrészek vezetőinek eligazítása sem napos vagy félnapos értekezleteken keresztül történik, hanem általában munlka közben, kinn a halárban. Közgyűléseket a szövetkezeti demokrácia megsértése nélkül általában csak a nagyobb munkák kezdése vagy valami igen fontos kérdés megtárgyalása érdekében tartanak. Széles körben elterjedt azonban az a módszer, hogy a vezetők gyakran tanácskoznak egy-egy területen — brigádban —» dolgozó emberekkel. Így alaposabban meg tudnak vitatni kérdéseket és arra is nagyobb lehetőség van, hogy a kolhoztagok elmond- ■ ák véleményüket, javaslatukat. Mielőtt egy fontos kérdést közgyűlés elé vinnének, azelőtt azt párttaggyűlésen — ahol pártapkívüliek is részt vesznek — megvitatják. A taggyűlés után kikérik a kol- oztagok véleményét, vitatkoznak az emberekkel.' Ezzel a módszerrel elérik azt, hogy a közgyűlésekre a tagok már felkészülve, jó javaslatokkal mennek. A párt és a dolgozó tömegek kapcsolatának szélesítése, a párt belső életének megismerése céljából általános az, hogy pártonkívüliek is részi vesznek a taggyűléseken. A pártonkívüliek tanácskozási joggal beleszólhatnak a vitába, elmondhatják véleményüket. Nem egy esetben előfordul, hogy a tag- és tagjelölt- felvételeknél is kikérik a pár- toTtkívüliek véleményét, ezzel is érvényt szerezve annak az elvnek, hogy az SZKP a: egész szovjet. nép pártja. N^a.4 pártszervezet a párttagokon keresztül állandóan figyelemmel kíséri a termelési tervek teljesítését, s ha probléma van, azt azonnal jelzik. Ezen túlmenően a pártszervezeten rendszeresen beszámoltatják egy-egy terület vagy üzemrész szakvezetőit. A termelési értekezleteken kikérik a dolgozók véleményeit, javaslatait. Ezeket az értekezleteket, különösen a nyári időszakban, kint a munkaterületeken tartják meg. Mindemellett számos lehetőséget adnak arra, hogy a dolgozók elmondhassák véleményüket, javaslatukat. A Munkácsi Állami Gazdaságban az igazgató hetenként, egy meghatározott napon, fogadónapot tart, ahol mind a közügyekkel kapcsolatos, mind a magánjellegű problémákat elmondhatják- a dolgozók. A meglátogatott üzemekben kivétel nélkül mindenütt széles körű munkaverseny folyik, konkrétan meghatározott célokkal. A versenyhíradókon keresztül a dolgozók állandóan figyelemmel kísérhetik egy-egy üzemrészben vagy az egész üzemben a munkák állását. A kolhoztagok általában nagy elismeréssel, megbecsüléssel beszélnek a termelésben élenjáró dolgozókról. A versenymozgalmon belül nagy gondot fordítanak a pártszervek a munkaversenyben a magasabb és minőségileg más ,,kommunista brigádmozgalom” szélesítésére. A meglátogatott üzemekben mindenütt találkoztunk a mozgalommal. Jellemző a kommunista brigádmozgalomra: a brigádokban zömmel fiatalok vesznek részt, a brigádtagok az egymás iránti felelősséget, a vállalt kötelezettségek teljesítését tartják a legfontosabb feladatuknak. A párt és a gazdasági vezetők összehangolják a munkát, nincsenek hatásköri viták, erejüket, tudásukat valamennyien egy cél, a kommunizmus mielőbbi felépítése érdekében fejtik ki. A bírálat „fölfelé” és „lefelé” nyílt, határozott. Az elhangzott bírálatok után nincs sértődöttség, és nem keresik a visszavágás lehetőségét — mint ahogy ez nálunk esetenként előfordul —, hanem igyekeznek a felvetett hibákat mielőbb kijavítani. Mindez a szovjet, közelebbről a Kárpátokon túli területen élő emberek magasfokú politikai érettségét igazolja. Alexa László, a baktalórántházi járási párt- bizottság titkára. Csak egyszer tévedett „Nem akartunk különbséget tenni“ — Ti* év után elölről kezdeni — Aki ma»a szabta me»' büntetését Üzemünkben M. B. amikor meghallotta, hogy nem csupán egyedül ő az olyan ember, ■ aki megbotlott, hanem az egyik vezető is, akit lopáson értek, ezt mondta: — Kiváncsi vagyok, lesz-e kivétel? A munkások' jól tudták, hogy mit vétett M. B., s különbséget tudtak tenni az R. által elkövetett bűnnel, melyet mindenki súlyosabbnak Ítélt, hisz értékben is több veit az, mellyel R. károsította meg a népgazdaságot, mint M. B. Senki sem kivétel — Nem akartunk különbséget tenni — magyarázza az igazgató. — Tudtuk, hogy ezen az embereink csak felháborodnának. Sajnos az eset mégis úgy kivánta, hogy bizonyos közszemlétől tekintsünk el, mert olyan anyag eltulajdonításáról volt szó R. esetében, mely ha több napig áll, csak kárt okozunk mi magunk is. Ezt az emberek meg is értették. Csak az nem fért a fejükbe, hogyan lehetett egyik embernek több joga, mint a másiknak. — S ebben teljesen igazuk volt a munkásoknak — summázza véleményét K. Z., a pártvezetőáég tagja. — Mi megbíztunk az igazgató elvtárssal együtt R.-ben, aki párttitkár volt, s egyben az egyik részlegünk vezetője. Az üzembe szabad bejárása volt még éjszaka is. Kulcs állt rendelkezésére. Akkor , jött be, amikor ő akart. R. a bizalommal élt vissza. Erre viszont akkor még senki sem mert gondolni. E — Mi kapusok úgy voltunk vele, hogy tiszteltük, s bizony röstelltük volna meg nézni a táskát, mint a többi munkásnak. Kalapot emeltünk előtte, s még csak nem is mertünk arra gondolni, hogy egyszer ő is hozzányúl a népvagyonhoz — mondja I. bácsi. Leváltás, szigorú megrovás Do, hogyan is gondolhattak volna ilyesmire, amikor a gyűléseken R. volt a szószólója, védője a társadalmi tulajdonnak, ő Ítélte el leginkább az üzemi szarkákat. De meg másért is. Tudták R.-ről, hogy két ízben kapott magas kitüntetést a szakmában elért kiváló sikereiért. — Mi tagadás, sokáig kételkedtek is — folytatja az igazgató. Csak akkor hittek már, amikor a pártbizottság is foglalkozott a dologgal, s R.-t leváltották a funkciójából s pártbűntetésként szigorú megrovást, utolsó figyelmeztetést kapott. S mindezt egyetlen ballépésért. Tíz esztendeig dolgozott az üzemben. Megsüve- gelték, tanácsokért mentek hozzá. S ha . tudott, segített is. Jó és becsületes ember volt. Megbotlott. De vajon egyszerű botlásnak veendő-e ez egy vezető esetében? Ügy állt a társadalmi bíróság előtt, mint aki egy hétig nem aludt, össze volt törve idegileg. Nem kellettek tanuk, mert maga mondta el, milyen súlyos hibát vétett a társadalommal szemben — emlékezik vissza a társadalmi bíróság elnöke. — Nem is mi szabtuk meg a büntetését. Rábiztuk. Sírt. Csak ennyit mondott. — Ügy érzem, nem tudok ezek után itt dolgozni. Nem érdemelném még. R. elment. Valahol Pesten helyezkedett el egy üzemben. Talán soha nem nyugszik meg — Hallottunk már róla, beszéltünk is vele — mondja az igazgató. — Munkahelyével elégedett, csak úgy érzi, s ezt én is észrevettem nála, hogy még mindig nyomja a lelkét a bűn, s talán míg él, soha nem nyugszik meg miatta. R. tíz esztendei becsületes munkájával szerezte meg az emberek bizalmát. Csak egyszer tévedett. S most kezdheti élőiről. Kőműves módjára rakhatja újra a bizalom falát maga körül, s bizony hosszú időbe telik majd, mire eléri, — ha más üzemben is — hogy azt érezheti: megdolgozott a vétett hibáért, s nem érez lel- kíismere tfurdal ást. Farkas Kálmán Toldi Miklós bulija A fő tárgy még a futball, de a szeptember már előreveti árnyékát. Alkonyodik; keresztfiam, Gyuri és barátja, a kis- szomszéd az imént fejezte be a meccset, s a kapu alatt akaratlan fültanúja vagyok beszélgetésüknek. Meglepetésemre iskoláról, tanulásról esik szó: a magyarról, kötelező olvasmányról, „az híres, nevezetes” Toldi Miklósról. — Te — kérdi homlokát ráncolva a szomszéd — ml is ott a buli? Azaz hogy szeretné hallani a rövid tartalmi kivonatot. Gyuri színjeles, mindent tud, pillanatnyi gondolkodás nélkül válaszol: — Ügy kezdődik, hogy Biklós zabosán jön haza, bátyja héklizi, mire a malomkővel kinyír egy pacákot, ezen aztán össZebalhéznak. Hát igen, legfőbb ideje némi pallérozásnak, időközben kissé gyomos lett a szókincs. Kis jó gyón jó hatással volt ránk az, ahogyan az egyszerű párttagok és a pártonkívüli dolgozók beszéltek a pártról, a felsőbb pártszervekről, és azok dolgozóiról. A járási pártbizottságokon általában nagy tisztelettel beszéltek a területi bizottság munkájáról, segítségéről. Azonban nemcsak elismeréssel beszéltek a Különböző . szintű pártszervek munkájáról, hanem következetesen harcolnak mind a párttagok mind a pártonkívüli dolgozók a különböző párt- határozatok maradéktalan végrehajtásáért. A nagyberegi „Lenin” kolhozban az SZKP XXII. kongresszusa előtt igen kevés takarmány- hüvelyest termeltek. A XXII. kongresszus határozata, főleg Ukrajnában, fő feladatként határozza meg a takarmány- hüvelyesek termelését. A gyakorlatban a határozat végrehajtása abban nyilvánul meg, hogy ez évbén a kolhozban több mint ezer hektáron termelnek takarmányhűvelyest és főleg borsót. így »van ez valamennyi párthatározat végrehajtása terén. A mezőgazdasági üzemekben dolgozó pártszervezetek munkáját nagyban segítik a felsőbb szervek — a járási és területi bizottság — egyrészt a függetlenített apparátuson, másrészt a társadalmi aktivakon keresztül. A járási bizottságok mellett mindenütt nagyszámú társadalmi aktíva dolgozik. Ezek az elvtársak felelősek egy-egy pártszervezet munkájáért. Emellett a járási bizottságok külön speciális bizottságokat hoztak létre. A Munkácsi Járási Párt- bizottság mellett működik egy 15 tagból álló társadalmi bizottság, amely a járási bizottsághoz érkezett panaszügyek vizsgálásával és intézésével foglalkozik. Hasonló módszerrel dolgoznak a párt- alapszervezetek is. így lényegében elérik azt, hogy a párttagok zömét bevonják a pártmunka végzésébe. A pártszervezetek nemcsak azt tekintik fontos feladatuknak, hogy minden , párttagnak konkrét pártmunkája legyen, hanem egyre sikeresebben vonják be a pártmunka végzésébe és a közügyek intézésébe a pártonkívüli tömegeket. A pártonkívüli aktívák a tömegszervezetek legaktívabb tagjaiból kerülnek ki. A termelés pártirányítása és pártellenőrzése az egész párttagságon, valamint az üzem dolgozóin keresztül történik A BÉLTEKI PÉLDA írta: Sárfi Rózsi országgyűlési képviselő a községi tanács vb. elnöke elmondhatott, hogy nem iger akadt felnőtt ember a faluban, aki munkájával ne járult volna hozzá az építéshez Az így hozzáadott társadalm munkát 871 000 Ft-ra értékelik. Köszönettel emlékeztek meg egyben államunk támogatásáról is, amelj 450 000 Ft-tal ' lárult hozzá i község nagyszerű kezdeménye zéséhez. A község lakossága, tanácsi eddigi nagy áldozatai azt mutatták, hogy nagy és régen felgyülemlett — eddig még kis- részben sem kielégített — igény, érdeklődés van a kultúrál ód ás iránt. Ne higgyül azonban, hogy ez az érdeklődés mindenkiben él és tudatos. Szélesíteni, mélyíteni kel a dolgozók igényét a kulturá- lódás iránt. Megtanítani, ’rávezetni az embereket az iga zán szép, tartalmas kultúrál szórakozás keresésére, gyakorlására. Az igazán jó könyveK a zene, a képzőművészetei megismerésére, megszerettető sére. 1VT indennek egyik atapveté feltételét biztosítja í megépült' szép. bélteki kultúr- ház. Kívánunk munka jáho: szép sikert. 3 1963. augusztus 4. IYT telőtt hozzáfogtam e cikk ■LTJ' megírásához egy kicsit bizonytalankodtam, megírjam, ne írjam? Azért bizonytalankodtam, mert amiről írni akarok már egy kicsit elkésettnek látszik. Ilyesmiről úgy melegében szoktak újságjaink megemlékezni, újságírói nyelven riportot hozni. Aztán mégis hozzáfogtam, mert úgy találom, hogy amiről írok, nem olyan kis jelentőségű, hogy szélesebb körben ne szerezzenek róla tudomást a megyei lap olvasói. Június 15-én nyitottuk meg Nyirbáltok község - kultúrhá- zát, a mindenütt szokásos ünnepi keretek között. Manapság, amikor az egész ország- ■ ban, most már megyénkben is gyakoriak az ilyen ünnepségek — új intézmények megnyitása — szinte fel sem figyelünk egy-egy ilyen eseményre. Nagyobb helyen, ahol már többféle kulturális és egészségügyi intézmény létesült, szinte természetessé, megszokottá válik. Nyirbáltok más, ott valóban nagy eseménynek számított a megnyitás ténye. Megelőzte ugyan itt is a kultúrházat agy szép emeletes iskola, de az mint nélkülözhetetlen, elengedhetetlen szükséglet jött lét- ! re. Valahogy a kenyér és a s kalács összehasonlítása jut t eszembe, ha a két intézményt , egymáshoz hasonlítom fontos- ságában. A kenyér nélkülöz■ heteden, nem tudunk nélküle- élni. Kalács nélkül azért meg- ' van az ember, ha nem telik : rá. Legalábbis így volt ez ■ régen. A mában már azért- erről is fokozatokban beszé- lünk. A kenyér, az iskola a í legelemibb szükséglet, de ' utána mint elemi szükséglet- jelentkezik a kalács, a kultúr- i igények kielégítését szolgáló művelődési ház igénye is. ’ zt az igényt elégíti majd •Lí ki ezután a nyírbélteki kultúrház is. Persze, hogy betöltse ezt a hivatását, ahhoz még sokat kell tenniök az il- 1 letékes hivatalos szerveknek, a tanácsok művelődési osztályainak és a tömegszervezeteknek, magának a község la- T kosságának. Különösen szép 1 és felemelő szerep vár a köz- s ség pedagógusaira és más ér- " telmiségiekre. Iskolán kívüli ~ népnevelő munkájukhoz kaptak hajlékot, lehetőséget a a kultúrház létesítésével, a Béltek lakossága a községei fejlesztési alapból saját elha- y tarozásból 1510 000 Ft. kész- z pénzt, 83 000 Ft árú helyi :- ’ anyagot fordított erye az épít- :- ményre, de ennél ' szebb az, a amit a megnyitó ünnepségen
