Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

A FELTÉTELEKET IS BIZTOSÍTANI KELL Hetvenegy építőipari brigád versenye _ szépséghibákkal Becsületesen dolgoznak és jó! élnek a magyar vasutasok Beszélgetés Gafar Ahmed Abd KI Karím-mal, a szudáni vasutak osztály vezetőjével IVyíregy házán A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat tevékeny­sége jóval túlnő a megye határain. Az építésjellegű. feladatok sokrétűek, nagyok, végrehajtásukban sokat segít a brigádmozgalom, a szocia­lista és a szocialista címért küzdő brigádok versenye. Az elmúlt évhez hasonlóan az építőipari vállalatnál 1963-ban is széles körű munka verseny- mozgalom bontakozott ki. Hetvenegy brigád küzd a szocialista brigád címért, s közülük 22 már tulajdonosa is. A szocialista brigádmozga­lom térhódítására jellemző, hogy két építésvezetőség is bekapcsolódott a versenybe. A vállalat dolgozóinak mint­egy 80 százaléka tett munka- vállalást. A versenyvállalások a főbb szakmai ágakban: kő­műves, ács, vasbetonszerelő, kubikos, munkában segítik elő a termelékenység emelkedé­sét a nagyobb termelési át­lagok elérését. Meghatározó a nyújtott műszakok beveze­tése, a gépek jobb kihaszná­lása, az anyagok megfelelő fogadása és szállítása. A vállalat pártszervezete figyelemmel kíséri a versenyt. Az értékelés összefügg a párt termelésirányításával, s erre példa, hogy a pártvezetőség a közelmúltban megtartott ülé­sén javasolta: a szakszerve­zeti bizottság és a vállalat gazdasági vezetői, fordítsanak nagyobb gondot a szocialista brigádokra, azok eredményei­nek népszerűsítésére. A párt- szervezet a gazdasági, műsza­ki vezetők versenyszervező te­vékenységét már kevésbé ké­ri számon. E mulasztáshoz hozzájárul, hogy csak kevés műszaki dolgozó kapcsolódott be a verseny szervezésébe, annak olyan elősegítésébe, hogy a teljesítéshez minden feltételt előteremtsenek. Egyes műszakiak azt tart­ják: „Majd a szakszervezet megszervezi a versenyt”. Ezek a műszaki vezetők megfeled­keznek arról, hogy a szak- szervezet valóban szervezi a versenyt, iránymutatást ad, de a feltételek megteremtése el­sődleges fokon a műszakiakra hárul. Hiba, hogy o vállalat ver­senyértékelő bizottsága is el­hanyagolja munkáját. A ver­seny értékelése nem rendsze­res és nem alapos, így a kö­zölhető konkrét számok elma­radásával egy nagy ösztönző erő szűnik meg. A szocialista brigádmozgalomban már na­gyon sok jó tapasztalatra tet­tek szert, jó módszereket is­mertek meg a dolgozók. Ilyen jó módszer, hogy a vállalat­nál az év elején megrendez­ték a szocialista brigádoeze- tők tanácskozását. A közeljö­vőben ismét tanácskozásra hívják össze a szocialista bri­gádokat, hogy rögzítsék az eddigi tapasztalatokat, meg­határozzák a feladatokat. A feladatokban feltétlenül el­sődleges helyet kell adniuk a verseny értékelésének. Szabó Gyula a megyei pártbizottság munkatársa. Gafar Ahmed Abd El Ka­rim, a szudáni vasutak for­galmi és kereskedelmi osztá­lyának vezetője Budapest, Pécs és Miskolc után szerdán a MÁV debreceni igazgatósá­gának területére, Nj íregyhá­zára érkezett. A hazánkban tartózkodó szudáni vasutas de­legáció tagját melegen kö­szöntötték a nyíregyházi ál­lomás vezetői, dolgozói. Mun­katársunk beszélgetést folyta­tott a messziről érkezett ven­déggel. ( Elöljáróban Gafar Ahmed Abd El Karim elmondta, a Magyar Népköztársaság ked­Csillebércen a Béke és Barátság Nemzetközi Üttörötá­borában ismerkedtek meg egymással a hazánkban tartóz­kodó osztrák, mongol és lengyel pajtások. A tábori ismeretség után alakul ki közöttük a levelezési barát­ság, mélyítik el pionír kapcsolataikat. vés meghívására érkeztek ha­zánkba. — Nagyon örültünk ennek a meghívásnak, hogy közvet­len közelről is szemtanúi le­helünk a jó hírű magyar vasút munkájáriak, fejlődésé­nek. Immár 3 hete látogat­juk az igazgatóságokat. Nem túlzás, ha azt mondom, több, mint boldogság látni azt a nagy előrelépést, amelyet az önök vasútja tett meg az utóbbi években. Általános benyomásairól szól. Szívélyesnek, barátságos­nak, jó vendégfogadónak tart­ja a magyar népet. Minden­felé előzékenyek az emberek az idegenekkel szemben csak­úgy, mint a nőkkel és az öre­gekkel. Mi vendégek jól látjuk azt a nagy munkát, amelyet az ipar, a mezőgazdaság terén végeznek s mellyel a terme­lést fokozzák. Erre csak füg­getlen, szabad nép képes, Jár­tam mezőgazdasági nagyüzem­ben is, s mély hatással volt rám az a nagy szorgalom, amely a legkisebbeknél épp­úgy megvan, mint a korosab­baknál. Elismerően nyilatkozik a nálunk tapasztalható társadal­mi méretű tanulási vágyról, a kedvező lehetőségekről. „Szembetűnő, hogy nemcsak a férfiak, de a nők is képe­zik magukat.” — Külön jóleső érzés fog el utamon, ha arra gondo­lok, hogy Magyarországon a legkisebb mértékben sem kü­lönböztetik meg a színes bőrű embert a fehértől, a szeretet és a tiszteletadás ugyanaz. Szakmai vonatkozásban egyik legmaradandóbb él­ményt az automata térközi biztosító berendezés magyar- országi fejlődése jelenti szá­mára. — Csodálatos. Ezt tisztán ejti magyarul» Sokszor mondja látogatásai alkalmával, már jól megta­nulta. Különösen érdekli a szélesnyomtáv, a duplavágánya közlekedés, s a körültekintő munkaszervezés. — Becsületesen dolgoznak, de jól is élnek a magyar vas­utasok. Ez az idegennek sok mindenre választ ad. Nagy szeretettel, szenve­déllyel szól hazájáról, Szu­dánról. — Az utóbbi néhány sza­bad, független év alatt töb­bet fejlődött országunk, és a szudáni vasút, mint a jél év­százados angol gyarmati ura­lom idején. Jobbak a vasuta­sok életkörülményei, nagyobb a munkakedvük, szebbek az eredményeik. — Mit üzen a magyar vas­utasoknak? — Gratulálok sikereikhez» Ha a jövőben még nagyobb szorgalommal dolgoznak, gyor­sabban virágoztathatják fel szép hazájukat. Gafar Ahmed Abd El Ka­rim szerdán megtekintette a nyíregyházi pályaudvart, a gurítót, a kisvasúti fűtőházat. Ellátogatott a szociális létesít­ményekbe, köztük a vasútas- bölcsődébe. Délután városné­zésre indult, felkereste az új városnegyed építkezéseit, majd Sóstóra vezetett útja, ahol el­látogatott a KISZ-táborba is. Ma Komoró, Fényeslitke, Tu- zsér és Záhony vasutasaival találkozik. A. S. Ünnepre készül Nagydobos Hadd lássák a fővárosiak is, milyen szépen piroslik az alma Csak egy telefon Pestre — Patronáló a Petőfi Tsz-ben $ Tudományos módszerekkel mérik a cigányság helyzetét és a segítség lehetőségét megyénkben Miért járnak el inkább tá­voli városokba ipari munká­ra a falusi cigányok? Megma­gyarázzák az előbbiek, s az a tény, hogy a tsz-ek ezer­mester brigádjai r.em szíve­sen fogadják be őket. Nem kapnak a tsz-ben olyan fela­datokat, amelyek nem idege­nek felfogásuktól és művelt­ségi színvonaluktól. Emberséges és igen figye­lemre méltó kezdeményezés, amit a megyei tanács művelő­dési osztálya végez. Fel akar­ják térképezni tudományos emberek részvételével me­gyénkben a cigányság élet­körülményeit, tudományos elemzéssel felhívni a figyel­met a legsürgősebb tenniva­lóikra. Kiterjed ez foglalkoz­tatottságukra, a gazdasági le­hetőségek számbavételére is. Egyre merészebben látunk hozzá a cigányság művelődési gondjainak enyhítéséhez is. öt éve működik eredménye­sen Nyíregyházán az általános iskola cigányosztálya, a Ság- vári telepen. Másutt is van ilyen iskola a megyében. Osztói pedig cigánykollégium nyitja meg kapuját a me­gyeszékhelyen, hogy helyet és lehetőséget biztosítson hatvan tehetséges cigánygyereknek a középiskolai tanuláshoz. Mind­ez jó és támogatást érdiemlő lépés, még akkor is, ha van­nak körülötte viták; helyes- e külön cigányosztályokat lét­rehozni. még akkor is, ha ezzel nem az elkülönítés a cél, hanem egy viszonylag azonos társadalmi körülmé­nyek között élő gyermekkö- zösség előkészítése az életre. Alapjában a vitázók jót akar­nak, felemelni a cigányságot. Ahogyan pedig előbb-utóbb kiforrja magát iskolai vonat­kozásban is. Az is. megnyugtató és elis­merést érdemlő dolog, hogy a cigányság múltjának feldol­gozására, szellemi, kulturális értékeik megmentésére hiva­talos intézkedések történtek a megyében. Mátészalkán cigánymúzeum létesült. Egy néprajzos szakember, Novak Lászlóné megbízást kapott ar­ra, hogy egy évig Szabolcs­ban tanulmányozza és gyűjtse a cigányság ősi és mai szel­lemi és tárgyi értékeit. Ez többek között azt is eredmé­nyezi, hogy közelebbről meg­ismerjük a cigányság belső életét, — a rétegződést, az elkülönülést, (román cigány, magyar cigány) foglalkozás stb. szériái ti osopoastosulást. Ez tudományos alapot nyújt ama, hogy a cigányság egysé­ges problémáját összetevőivel együtt lássuk, ennek ismere­tében eredményesebben se­gítsük őket kiemelkedni kör­nyezetükből. , Sokáig visszatérő gond a cigányságé, amely az egész társadalom problémája, csak még nem érzi annak a tár­sadalom minden tagja. Páll Géza Budapesten több ezer személygépkocsi vár tulajdonosára a Lágymányosi-lakótelep határá­ban. Egyesek esküsznek rá, hogy nem létezik nálunk cigány­probléma: sötétebben látjuk a cigányság sorsát, mint ami­lyen. Mások, — akik sokkal in­kább ismerik a cigányok élet­módját, s mélyebben látnak, sürgős és országos méretű in­tézkedéseket javasolnak, türel­metlenek az elért fejlődéssel. Hogy a cigányok életszín­vonala, műveltségi foka meny­nyivel marad alatta az átla­gosnak, azt nem szükséges bi­zonygatni. Belőlük kerül ki az analfabéták zöme, náluk a legnagyobb a csecsemőha­landóság. így van ez a me­gyében is, ahol orvosokból ál­ló bizottság mérte fel három körzetben a cigányok egész­ségi viszonyait. Az évek során elért fejlő­dés nem jelentéktelen. Egyre többen veszik fel a munkát, építenek családi házat. Nem tagadhatja senki, hogy nagy a javulás a cigányok életmódjában az utóbbi 10—15 évben, a mai cigányok nem úgy élnek, mint őseik. De jogos a türelmetlen sür­getés is: gyorsítani ezt a fej­lődést. Nemcsak szociális és kul­turális feladatok vannak tö­megével, hanem gazdaságiak is. Hányszor került már szó­ba, hogy hozzá kellene látni olyan háziipari szövetkezetek alakításához, amelyben a ci­gányság többsége megtalál­ná a tudásának megfelelő munkát. A cigányság törté­nőié azt tanúsítja, a cigányok materem berek voltak mindig, innen a fennmaradt nevek is. — Rézműves. Lakatos, stb. lennének lehetőségek erre a megyében is. Strandcikke­ket, fonott házibútoroikat. s egyéb használati eszközöket készíthetnének a szövetkeze­tekben főleg a Tiszaháton és a Szamos mentén, ahol kia­padhatatlan nyersanyagfor­rások találhatók. S az ott élő cigányság többsége vesszőfo­nó, teknővájó... Porfelhőbe burkolva kanyaró­iig az úton a gép. A kormányt :sokoládébarna, csupa izom érfi markolja. Alig oszlik el a porfelhő, ijabb gomolyag örvénylik az lton. öreg juhász terelgeti a birkákat a hodály felé. Dél /an, ilyenkor összeáll a juh- lyáj, akár egy rajzó méhcsa- ád, nem akar se inni, se en- ii, csak pihenni, a hűsre nenni a nagy forróság elől. Forró a dél A juhász komótosan lépe­get utánuk. Néha-néha szól a pulijának, hogy hajkurássza a .emaradt juhokat. — Szépek a juhok — mon- iom. —Hát megjárja, csak ez a meleg... Hátha még bundá­juk is lenne... — Jól sikerült a nyirás? — Nem panaszkodunk. Úgy átlagban megvolt a hat kiló. Zsirosszélű kalapját a sze­int, s lassan ballag tovább. Hadd hűsöljenek a juhok, majd estefelé övék lesz a ha­tár. A faluban csak itt-ott látni embereket. Azok is öregek vagy utcán játszadozó gyere­kek. Fiatal lányok az ebédet viszik a határba, mert min­denki ott van, aki szerszámot foghat. Varga Bertalant, a nagydo­bosi Petőfi Tsz elnökét laká­sán találjuk. A hűsöt adó te­rebélyes barackfa alatt töb­ben is vitatkoznak. Ott van a főagronómus Szendén György, meg egy másik férfi, akit bri­gádvezetőnek néztem. De nem! Tévedtem, mert Kiss Elemér, a budapesti Postaigazgatóság dolgozója, aki motorkerékpár­ján érkezett, meglátogatni a szövetkezetbelieket. — Budán a „Márványmeny­asszony” vendéglőben is vidé­kinek néztek — meséli derű­sen. — A zenészek csak ne­kem játszottak. Jó paraszt­nótákat... A vita éppen arról folyt: logyan ünnepeljék meg az íratást, az élet betakarítását. Végül úgy döntöttek: ősszel tartják meg, szüreti bállal egybekötve. Fővárosi művé­szeket hívnak meg vendég- szereplésre. Ennek elintézését a patronáló vállalta. — Jobb lesz így — mond­ja Varga Bertalan az elnök—, hadd lássák a fővárosiak is, milyen szépen piroslik az al­ma, mert ha valami közbe nem jön, rekordtermésünk Lesz az almából. Különösen ahol öntözzük. Baráti segítség Az ünneplés elsősorban a tsz tagjainak szól. Nagyon megérdemlik. Ilyen szorgal­masan talán egyéni paraszt korukban sem dolgoztak. Tel­nek az évek, vetés után las­san megérik a termés... A tsz-elnök az eget kémle­li. Tiszta, csík irrütt-amott =gy bárányfelhő. — Jó volna egy kis eső. Most még gyönyörű a határ, de... A kukoricánk most hány­ja a csövet, minden csepp eső aranyat érne. — Ahol én megjelenek, ott az eső is megered — mondja bíztatva a pesti patronáló. — Bár igaza lenne — vág­ja rá hirtelen a főagronómus. — Sajnos eső hiányában a szálas takarmányunk most sem sikerült. Már harmadik éve. Csak mindet öntözhetnénk. — Ött lesz több a takarmá­nyunk, ahol öntöztünk — mondja az elnök. — Erről jut eszembe! — mondja a patro­nálnak — Mi van a komp­resszorral? Intézkedtetek már? — Még nem. Nem tudjuk milyenre van szükségetek. No­de, majd elintézzük. — Mert úgy van, hogy — fordul felém az elnök —, csak telefonálok. — Odafenn mindent el tudnak intézni. — Itt volt a gépkocsi ügyünk is: Hosszú hónapokig jártunk utána, mégsem sikerült. í el­szóltunk és a miniszter előtt minden ajtó nyilott... Bálint Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents