Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-31 / 203. szám
Évi kétezerötszáz mázsa halat adnak majd a mesterséges halastavak Túl a hídon, a Keleti Főcsatornát kisérő töltésen zúgnak a vízátemelő szivattyúk. A zsilipeken habosán tajtékzik, ömlik a víz a földeket átszelő csatornákba. Szórófejes csővezetékek, vízágyúk spriccelik a vizet a szomjas földre a szövetkezetek kertészeteiben. Beljebb hatalmas víztükör csillog. Halastavak. A Keleti Főcsatorna tiszavasvári szakasza mentén három termelőszövetkezet, a Munka, a Petőfi és a Lenin foglalkozik haltenyésztéssel. A három tógazdaság összesen 315 hold. A mesterséges tavak partján nád és sás zizeg. Fölöttük hangos rikoltással vízimadarak csapata röpköd. Le-le csapnak a fodrozó vízre, melyen a nap ezüst hídja ring. Emberalkotta vízivilág. Elsőnek kezdték a lehalászást Augusztusban 350 db P 5—35-ös szovjet ekét szereltek össze a gépjavító vállalatnál. Mala- kuczi István (balról a második) és brigádjának tagjai elszállításhoz készítik elő az összeszerelt darabokat. Foto: Hammel. Emberalkotta vízivilág TISZAVASVÁRIBAN A Petőfi Termelőszövetkezet halastavait ölelő körgátat járjuk B. Tóth György halászmesterrel és Bagdi Lajos halásszal. Néhány éve még a föld, azóta a víz adja a kenyerüket. Nem halásznak születtek. Nem apáról fiúra szállt a mesterség, tanfolyamokon és maguk tapasztalataiból tanulták meg a szakma minden fortélyát. Régi babona, hogy. a halpik- kely szerencsét, pénzt hoz a házhoz. Nos, itt Tiszavasvári- ban csak annnyi az igaz ebből, hogy a kövérre hizlalt, pikkelyes hátú potykák, valóban jelentős jövedelmet hoznak a termelőszövetkezeteknek. A Petőfi tagsága mintegy 400 ezer forintos tiszta jövedelemre számít halgazdaságukból. De nem a halpikkelyek „hozzák a pénzt a házhoz”, hanem a szövetkezet halászainak, gondos, lelkiismeretes kétkezi munkája. — A héten mi elsőnek kezdtük meg a lehalászást. Az értékesítésre szánt halállományunk egy részét a hizlalóból ide engedtük át a kisebb telelőbe — mutatja B. Tóth György, a halászmester. Ezt még válogatjuk, mert csak a kilón felülieket ajuk át a halértékesítőnek. A kisebbek itt maradnak a telelőkben, továbbte- nyésztésre. Nehogy munka nélkül maradjunk a télre —utolsó mondatát tréfának szánta, mosolyog hozzá. Nagy kedvteléssel nézegeti a telelőben nyüzsgő, ficánkoló pontyokat. Ahogy fel-fel vetik ezüstös testüket a víz fölé, már abból látni, hogy itt gazdag zsákmány vár a halászokra. — Télen is van elég dolgunk velük — folytatja. Mindennap lékelni kell a jeget, be ne fulladjanak, mert akkor jövőre nem élünk meg. Az elmúlt télen a nagy hidegben, mire kivágtuk a második léket, mehettünk vissza az elsőhöz. Már befagyott. Nem volt könnyű elszakadni a tőidtől A küszködéssel, nehézségekkel együtt is szépnek tartják ezt a maguk akaratából, a sziken meghonosított vízimesterséget. Megszerették. Pedig nem volt könnyű elszakadni a megszokottól, a földtől. — Napi 12 órát dolgozunk, ilyen sárosán, vizesen — mutat végig magán Bagdi Lajos a búcsúzásnál. Aztán még hozzáfűzi: — No de meg kell dolgozni azért a 7—800 munkaegységért! Az estébe hajló délutánon a Lenin Termelőszövetkezet halgazdaságában találkoztunk ismét vendéglátóinkkal. Valamennyi tiszavasvári halász eljött, hogy megbeszéljék az őszi nagyhalászat — vagy ahogy itt mondják, a lehalászás — előkészítését Földvári elvtárssal, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya halászati felügyelőjével. Tőle kapnak szakmai irányítást, segítséget. Most is van probléma. Elég lesz-e a takarmány, megfelelő-e az etetés mennyisége? Rossz a nagyháló, sürgősen perionra van szükség a javításhoz. Mindent el kell rendezni a nagy munka megkezdéséig. 300 mázsa ivadék A Lenin Tsz 88 holdas, sással borított halastavában az idén már csak ivadékneveléssel foglalkoztak. Fekete a' víz az apró pontyoktól. 300 mázsát várnak, és ez országos viszonylatban is kiváló teljesítmény. A 3 dekásra nevelt ivadékokat részben a termelőszövetkezeti halgazdaságoknak, részben a megye természetes vizei halállományának pótlására nevelik. — Amott szemben most épül egy újabb halastavunk, 40 holdas, — mutat az ivadéknevelő túlsó partja felé B. Juhász Mihály halászmester. S már tervez. A jövő esztendőre. Érdemes. A víz túlsó partján erőgépek zúgnak. Halastó épük 1964-ben már 529 holdon gazdálkodnak a tiszavasvári termelőszövetkezeti halászok. Évente 2500 mázsa halat adnak majd a népgazdaságnak, amelynek jelentős része a nyíregyházi fogyasztók asztalára kerüL Kádár Edit. Kiadvány Fehérgyarmat múltlárói és jelenéről A járási könyvtár gondozásában „Fehérgyarmat múltja és jelene” címmel kiadvány jelent meg. Mellékletekkel együtt mintegy ötven oldalnyi terjedelemben foglalkozik a település kialakulásával, földrajzi helyzetével, az ősfoglalkozásokkal, népszokásokkal, népviselettel, a gazdasági, a kulturális élet fejlődésével, a mezőgazdaság szocialista átalakulásával, s a lakosok életében bekövetkezett változásokkal. A kiadványt Kahlér Frigyes joghallgató állította össze. A fehérgyarmati példa alapján a különböző társadalmi és kulturális szervek, intézmények képviselőiből bizottság alakult, s elhatározták, hogy a felszabadulás huszadik évfordulójára a járás valamennyi községének elkészíti fejlődéstörténetét.------------------------------------Csengetés előtt Nemsokára csöngetnek. Milyen érdekes is ez az iskolai csengő! Végigkíséri mindannyiunk életútjának egy ho&szabb-rövidebb szakaszát. És az érzelmek micsoda széles skáláját szólaltatja meg mindannyiunkban. Az élete hajnalán még bizonytalanul lépkedő kis emberke izgalommal lépi át először az annyiszor emlegetett iskola küszöbét. Az otthona szűkebb világában már elég magabiztos kis emberke el sem tudja képzelni, mi következhet az ilyen jóslatok után: várj csak, majd az iskolában nem így lesz! Majd ad neked a tanító nénit’ Csodálkozva néz körül az osztályban. A kis társai nagyrészt még ismeretlenek. És egyszercsak megszólal a csengő. Nem tudja még mire vélni, de önkéntelenül is megszeppen. Elkezdődött valami... Anyuka vagy apuka, aki elkísérte első nehéz útjára gyermekét, azóta már a hivatalában, a munkahelyén dolgozik. Azaz hogy talán még nem látott munkához, hiszen erről az első útról be kell számolni. A nagyobbat már nem így várja az első csengetés, öt már emlékezteti és figyelmezteti valamire. Emlékezteti a múlt iskolai év utolsó csöngetésére, amikor a megköny- nyebbülés sóhajával egyidő- ben elhatározta, hogy vakáció ide, vakáció oda ő azért néha a kezébe veszi azt a matematika vagy fizikakönyvet, mert jövőre jobb jegyet szeretne. És most, hallva az első csengetést, egy kicsit cl- szégyelli magát: nem lett az egészből semmi. Persze, csalt úgy magában, hiszen a társai előtt még azt is letagadná, ha valóban tanult volna valamit. Node sebaj, nincs még veszve semmi, ez még csak az első csengetés volt. De az idén már igazán megmutatom, meg én, mert... Hogy tavaly is így £o- gadkoztam? Az igaz, de az egészen más volt. És anyuka is csak az első időkben volt olyan szigorú hozzám, hogy se moziba, se edzésre nem akart elengedni. Később már sokszor meg sem kérdezte, hogy hol jártam. Ahogy telt az idő, úgy jelentett egyre nagyobb izgalmat a csengetés is. No, nem mindegyik. Ha hosszú volt a házi feladat, akkor rövid volt a szünet a lemásoláshoz és a becsengetés okozta a nagyobb izgalmat. Ha egyre veszélyesebben csapott le a „villám'* a névsorba, akkor a feleltetés végét jelző csengetés tűnt nagyon megkésettnek. Csengetnek. Most. még nem kell az otthon el nem készített házi feladatot másolni, nem kell átfutni az otthon meg nem tanult leckét, nem kell körmönfont kifogásokat keresni, hogy hivatalosan ki lehessen bújni a felelés kötelessége alól. Ez még amolyan ünnepi csengetés. A vakációnak ugyan vége már, de még ezután lassú átmenet következik. Lassan válik megszokottá az időközben megszépült, új köntösbe öltözött iskola, osztályterem. Lassan válnak ismertté a barátok újabb, szünidőbeli történetei. Most még a máskor annyira rettegett legszigorúbb tanár is barátságos mollyal kérdezi meg tanítványaitól: remélem, nem tanultatok semmit a vakációiban, sikerült mindent tökéletesen elfelejteni. Az első csengetés talán belőle is fogadkozást vált ki. Az idén nemcsak bizonyítványosztás előtt leszek szigorú és határozott, hanem egész évben, igyekszem megértőbb lenni, mint tavaly. Nem hivatkozom annyiszor arra, hogy hiszen én is csak ember vagyok, nekem is vannak idegeim, én is tévedhetek, hiszen tanítványaim, legalábbis jelentős részük tudatosan, vagy tudat alatt példaképének tart. Ne okozzak csalódást, mert számtalan példát lehetne találni arra, hogy volt tanítvány évtizedek múlva is milyen csalódottan beszél arról, hogy ki kellett ábrándulnia legkedvesebb, példaképének tartott tanárából, mert nem olyan, amilyennek ismerte, hitte. Csengetnek és ez a csengetés a legtöbb szülő iskolás korát is felidézi. Ha igaz az, hogy az idő mindent megszépít, akkor talán sok szép kép is felmerül az emlékek tárából és ekkor következik az összehasonlítás: milyen volt akkor és milyen most. Hogyan jártam én iskolába és hogyan jár ma a fiam. Van akinél ez lesz az eredmény: engem tavasszal már kivettek az iskolából, mert menni kellett a mezőre dolgozni, most pedig a fiamat még egy vedér vízért se küldöm ki, hadd tanuljon csak nyugodtan. Vagy: nekem soha egy szót sem segített apám — nem is tudott volna, még ha akart volna sem —r én pedig mindennap átveszem a fiammal a leckéjét. Bizonyára akad olyan is, aki arra emlékszik vissza, hogy amikor az első regényt a kezébe vette, így „lelkesítették” szülei: minek olvasod azt, úgysem igaz az, minek rontod a szemed vele. Ha sportolni akart, attól féltették, kitöri a nyakát. Esetleg elintézték ennyivel: jut még neked is egy kapanyél. Lehet, hogy sokszor már a szülők nyelvén vannak ezek az emlékek, hogy elmondják gyerekeiknek, aztán mégis meggondolják. Minek mondják el? Ügysem értenék meg, talán el sem hinnék. De ha nem is mondja el, minden első csengetésnél eszébe jut újra és elhatározza, hogy gyerekéből sokkal okosabb és műveltebb embert nevel, mert tartalmasabb, örömtelibb a művelt ember élete. Gál Béla. •• Üzemi demokrácia — üzemi tanácsok Egyik legfontosabb célunk az, hogy a vállalatok valamennyi dolgozója valóban sajátjának érezze az üzemet, hpgy alkotóan beleszólhasson a termelésbe, a szervezeti életbe. E tennivaló valóra váltása az üzemi demokrácia bővítésével, kiszélesítésével érhető el. Az állami gazdaságokban az volt a korábbi tapasztalat, hogy az üzemi demokrácia érvényre jutása sok esetben csorbát szenvedett. A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó Állami gazdaságokban, gépállomásokon, gépjavító vállalatoknál stb. a meglévő üzemi tanácsok az elmúlt években „nem találták meg” méltó helyüket, nem tudták igazán betölteni hivatásukat. Az üzemi demokrácia kiszélesítése, továbbfejlesztése érdekében jelent meg a kormány és a SZOT határozata az üzemi tanácsokról. Az üzemi tanácsok a szakszervezetek — a mezőgazdaságban a MEDOSZ — irányítása alatt segítsék az üzem tervgazdálkodásának az érvényesítését, a társadalmi tulajdon megszilárdítását és támogassák ezeknek a mezőgazdasági állami vállalatoknak az egyszemélyi felelős vezetését. A megye mezőgazdasági üzemeiben szeptember 1—20 között kerülnek sorra azok a termelési tanácskozások, amelyeken megválasztják az üzemi tanácsokat. Az üzemi tanács az üzemi demokráciának olyan szerve, amely a szakszervezet irányítása alatt sokkal nagyobb jogkört kap mint korábban volt. A nagyobb jogkör nagyobb felelősséggel is jár: a gazdálkodás ellenőrzésétől egészen az egyes dolgozók demokratikus jogainak a védelméig. Az üzemi tanácsoknak ellenőrző, véleményező és döntési jogkörük van. Ellenőriznie kell a vállalat gazdaságos működését, a műszaki fejlesztést, a munkafegyelem megtartását, a társadalmi tulajdon védelmére hozott rendelkezések végrehajtását. Véleményével segítenie kell az alapvető feladatok legjobb végrehajtását. Az üzemi tanács dönt a nyereségrészesedés felosztásának irányelvében, a szociális beruházások felhasználásában stb. Köteles támogatni a törvényes intézkedéseket, a szabálytalanságokra, törvénysértésekre felhívni az üzemi és felsőbb szervek figyelmét. A néhány kiragadott példa is mutatja, hogy mekkora jelentőséggel bírnak a közeli napokban megtartásra kerülő üzemi tanácsválasztások a mezőgazdasági üzemekben. Ezért nem lehet közömbös egyetlen dolgozónak sem az, hogy kik kerülnek az üzemi tanácsokba — a munkások képviselőiként. A szakszervezeti bizottságok, aktívák kérjék ki valamennyi dolgozó véleményét hogy ennek eredményeként olyanok kerüljenek az üzemi tanács megválasztásánál javaslatba, akik a legszélesebb körben bírják az emberek bizalmát, s hozzáértésükkel valóban előre tudják vinni a termelést, az üzemi életet, segítik a demokratizmus teljes kibontakoztatását. (s. a.) Szabolcs-Szatmár megyéiben is megkezdődtek a könyvba- rátmozgalom őszi nagyobb szabású rendezvényeinek előkészületei. A megyei akció- blzoítság már összeállította a programtervezetet. Eszerint a mozgalom további szélesítésére használják majd fel - az őszi szövetkezeti könyvheteket is. Növelik a rendezvények számát. A megyei akcióbizo't- ság például javasolja, hogy a járási és községi bizottságok a sza'mári tájon, Móricz napokat, a beregi részen, beregi könyvnapokat szervezzenek. Mintegy huszonöt nagyobb helyen tartanak nagyobb szabású könyvbarátna- pót íróik, költők, pedagógusok, szakirodalmi előadók közreműködésével. Ezenkívül számos kisebb rendezvényre kerül sor. Előzetes értesülések szerint a könyvbarátnapok alkalmából rendezendő agitációs munkába a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola hallgatóinak egy-< egy csoportja is bekapcsolódik majd. Megkezdődtek az előkészületek a könyvtarát- mozgalom nagyobb szabású rendezvényeire 3
