Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-30 / 201. szám

Három „szerződés44 egy ellen Események sorokban 1. Zakaria, a Szakszerveze­ti Világszövetség titkára a mexikói elnökhöz intézett :ávíratában tiltakozott D. Va- Liejo mexikói szakszervezeti személyiség és 24 munkás bebörtönzése ellen. akiket azért ítéltek el, mert részt vettek az 1959-es vasutas- sztrájkban. A malájföldi külügyminisz­térium csütörtökön közölte, szeptember 14-én befejezik munkájukat az Észak-Bomeo és Sarawak angol gyarma­tokra küldött ENSZ megbízot­tak, akik tájékozódtak a la­kosság állásfoglalásáról, ki- vánja-e a csatlakozást a ter­vezett Malaysia államszövet­séghez. Brazília fővárosában tüntet­tek az autóbusz viteldíjak bejelentett felemelése ellen. A tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, amelynek sarán egy ember meghalt, harminc­egy pedig megsebesült. A tüntetés után Magallhaes pol­gármester visszavonta a ter­vezett viteldíjemelést. Aref iraki elnök csütörtö­kön beszédet mondott egy tiszteletére rendezett díszebé­den. Kijelentette: „az arab egység útja nehéz, mivei szi­lárd, igen szilárd alapokon kell nyugodnia ennek az egy­ségnek!” Az iraki elnök han­goztatta, hogy a nehézségek ellenére optimista. Az egység­hez vezető legjobb út — mondotta— „a katonai és gaz­dasági együttműködés megte­remtésén át vezet”. A 11. Pugwash-értekezletet, — amely a leszerelés kérdéseivel foglalkozik — 24 ország, köz­tük a Szovjetunió, Egyesült Államok és Nagy-Britannia mintegy hatvan tudósának részvételével Dubrovnikban rendezik meg szeptember 20. és 25. között. Az amerikai képviselőház és a szenátus szerdán este 5 350 820 400 dollár hitelt sza­vazott meg az 1963—64-es pénzügyi évre polgári űrku­tatás céljaira. A jóváhagyott összeg 362 millióval kevesebb, mint amennyit a kormány kért. A Centrum Unió és az EDA után szerdán este a görög ha­ladó párt képviselői is kivo­nultak a parlament üléséről, tiltakozásul a megvitatás alatt álló választójogi törvényterve­zet ellen, amely a baloldali erők szempontjából hátrányos rendszabályokat helyez kilá­tásba. Vessenek véget a rendőri önkénynek és vonják meg a tűzfegyvereket a rendőröktől — követeli az Olasz Kommu­nista Ifjúsági Szövetség kez­deményezésére megindított aláírási kampányban az olasz közvélemény több tízezer kép­viselője. Az elmúlt évek so­rán egyre gyakrabban fordult elő, hogy a rendőrök sztráj­koló, tüntető munkások ellen indokolatlanul használták lő­fegyverüket. Nehru indiai miniszterelnök csütörtökön T. Krisnamacsarit pénzügyminiszterré, Gulzarilal Nandát belügyminiszterré, S. Szinghet élelmezés- és föld­művelésügyi miniszterré ne­vezte ki. Az újonnan kineve­zettek már korábban is kü­lönböző miniszteri tisztségeket töltöttek be. Hadzs AB, az 1962 novem­bere óta betiltott Algériai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára nyilat­kozatot adott ki. amelyben síkra száll az FLN és a kom­munista párt képviselői közötti tanácskozások megkezdése mellett. Ezzel a kommunista párt csatlakozott Ben Bella miniszterelnökhöz, aki az Al­gériában tartott diákkongresz- szuson ugyanilyen értelmű javaslatot tett 2 Washington, (MTI): Kennedy amerikai elnök a szerdai kétszázezres néger­tüntetés befejezése után fo­gadta a tüntetést megszer­vező tiz néger vezetőt. Kennedy ígéretet tett arra hogy az amerikai kormán) folytatja erőfeszítéseit an­nak érdekében, hogy töbt munkaalkalmat biztosítson a négereknek és megszün­tesse a faji megkülönbözte­tést az élet különböző terü­letein. Philip Randolph néger ve­zető a Fehér Házból távo­zóban kijelentette, hogy vé­leménye szerint „a tüntetés hatást gyakorol országunk arculatára”. Ugyanakkor a: amerikai sajtóban számos je­lentés látott napvilágot ar ról, hogy kongresszusi kő rök szerint a washingtoni menet sikere még nem javí­totta meg Kennedy polgár jogokról szóló törvényjavas­latának esélyeit. Pontosan egy évszázadé hogy az amerikai történelen kimagasló alakja, Abrahan Lincoln az Amerikai Egyesül Államok elnöke az amerika polgárháború — Észak—Dé harca — harmadik évében fel szabadította az USA-ban él­néger rabszolgákat. Lényegile, a négerkérdés megoldása kő rül támadt viták miatt tört k a polgárháború, mely során a Egyesült Államok két külön álló államszövetségre szakad szét. Az iparilag jelentősei fejlett, az elvből szabad mun kaeró biztosításának viszony lag haladó eszméit képvisel északi — unionista — álla mokkái a néger rabszolgamun kára alapított döntően mező gazdasági jellegű, konzervatí déli — konföderáció — álla mainak szövetsége állt szembí A polgárháború az unióna jelentős anyagi és ember (37 ezer halott) áldozata után, : 11 államot (Alabama, Árkán sas, Dél-Carolina. Észak-Ca roüna, Florida, Georgia, Leu siana, Mississippi, Tennesse« Texas, Virginia) egyesítő dé konföderáció vereségével vég ződött. A néger rabszolgák jogilag felszabadultak, de a négerek helyzete különösen az USA déli — a volt konföderációs államok — területén a szövet­ségi (központi) kormány több­szöri, időnkénti katonai erővel történő beavatkozása ellenére napjainkig sem változott so­kat. A színesbőrüek gazdaság helyzetét jól jellemzi, hogj átlagjövedelmük az amerikai fehérek jövedelmének csupár fele; a munkanélküliség ií sokkal erősebben sújtja a né­gereket. A nyilvántartásba vett néger munkások kerek 13 százaléka tartozik a mun­kanélküliek közé, mig a fehé­reknél ez az arányszám 6 szá­zalék. Különösen magas — . 30 százalék — a néger fiata- ! lók munkanélküli aránya. A négerek helyzete nem csupár gazdaságilag rosszabb az ame­rikai fehérekénél. A minden­napi élet számos területén ii ! megnyilvánul a faji diszkrimi 1 náció. AZ USA Legfelsőbb Bíró > ság’ának 1954. évi határozat: j ellenére az eltelt közel 10 é\ l alatt csupán egészen minimált i mértékű változás tapasztalha 1 tó a közös oktatás megva I tása terén. ’ 1 1962-ben Mississippi­’ ben a szavazásra jogo- ; sült néger nép 6, Ala- 1 barnában 9, Virginiában 5 10, Florida, Dél-Carolina ' Tennessee államokban 1 11 százaléka volt csu- 1 pán a szavazólistákra felvéve annak ellenére, l hogy ezen államokban 1 az összlakossághoz vi­szonyított arányuk — mint térképünk is mu­tatja — összehasonlítha- 1 tatlanul magasabb. Valamennyi déli áL j lamban a nyilvános ) parkok, éttermek, uszo- t dák, szállodák, közleke- . dési eszközök használa­tának korlátozásában is megnyilvánul a faji . megkülönböztetés. Nem • véletlen, hogy az el­múlt évtizedben ez ál­lamok területéről min­tegy 1,5 millió néger kényszerült kivándorol­ni és letelepedni az északi államok, illetve a Csendes-óceán parti ipa­ri centrumok külváro­saiban. A csupán papiron meglévő polgári jogok tényleges gya­korlásának érdekében megin­dított küzdelem során ez év­ben az USA 180 városában tüntettek a négerek. A tün­tetések földrajzi megoszlását figyelembe véve a déli álla­mok néger lakosai (kereken 100 városban) járnak az élen. Miután az USA szinte vala­mennyi tagállamában valami­lyen formában megnyilvánul a faji megkülönböztetés, új jelenségként az északi álla­mokban is megindították a négerek a polgári jogokért vívott küzdelmüket és ennek keretében mintegy 60 városban tüntettek. Viszonylag nyugodt, jelenleg tüntetésektől mentes az Oregon — Uj-Mexikó — Iowa államok bezárta három­szög területe, ahol az egyéb­ként is alacsony lélekszámú államokban a négerek százalé­kos aránya 0,1 százalék — 5 százalék között mozog. Mint térképünkön is látható, az amerikai négerek száma 18 millió fő, azaz az USA össz­lakosságának kereken 10 szá­zaléka. A négerkérdés az Egyesült Államok legsúlyosabb belpoli­tikai problémája, KENNEDY FOGADTA A NÉGER VEZETŐKET fl Lityeraturnaja Gazeta a kínai atomsiralégiákról Moszkva, (TASZSZ): A Lityeraturnaja Gazét; most megjelent számában ,.Li terátor” aláírással cikket kö zöl, amely megállapítja, heg; az ázsiai kontinensen is nap ról-napra növekszik a moszk vai szerződés helyeslőinél száma. Ugyanakkor a kina vezetők becsmérlik a Szovjet uniót, amiért nukleáris fegy verekkel rendelkezik mig i Kínai Népköztársaságnak ilye: fegyverek nincsenek birtoká ban. Különös benyomást kel tenek egyes kínai írók kije­lentései is. Az egyik nemzet­közi írótalálkozón a kínai kül­döttség vezetője felszólalásá­ban nem annyira irodalmi, mint inkább katonai stratégiai kérdésekkel foglalkozott. Kínában egyébként az atom­stratégiának és taktikának egyre újabb „szakértői” szü­letnek. Közéjük tartozik Mao Tun ismert író is, aki az atomfegyvereknek a világ sor­sában játszott szerepéről ér­tekezett. kényszerítő körülmény Art Buchwald csípős nyel­ve a moszkvai atomcsend- egyezmény amerikai ellen­zőit sem kímélte. A New York Herald Tribune hasáb­jain tette nevetségessé gán- csoskodásukat. Egy képzelet­beli párbeszédet ír le, amely­nek során egyebek között el­hangzik az az ellenvetés is: szép, szép ez a megállapodás, de vajon honnan fogjuk tud­ni, mit csinálnak az oroszok a föld alatt. Buchwald erre így replikázik: és honnan fog­ják tudni ők, mit csinálunk mi a föld alatt. Nos, a New York Herald Tribune képze­letbeli vitapartnere azóta alig­hanem megnyugodott, s a többi „kétkedők” aggályai is eloszlottak, hiszen az Egye­sült Államok már élt azzal a robbantási lehetőséggel, ame­lyet a moszkvai részleges atomcsendszerződés nyitva ha­gyott, s a nevadai sivatagban föld alatti robbantások „dfsz- sortüzével köszöntötte” az enyhülést. Ahogyan a megál­lapodás ellenzői nem eléged­tek meg kételyeik puszta han­goztatásával, azonképpen a kormány sem maradt meg a szellemes riposztnál — ä la Buchwald, hanem jól látha­tó és jól hallható tettekkel sietett megnyugtatni az „ag­godalmaskodókat”. Hetek óta tart a moszkvai megállapodás ratifikációs vi­tája az amerikai törvényhez zásban. Ismerjük Powers tá­bornok ellenvetéseit, Goldwa- ter szenátor kifogásait és Ed­ward Teller intelmeit. Az amerikai lapokból megtudhat­juk azt is, hogy mindezek el­lenére a ratifikálás biztos­nak látszik, s ha előbb nem is, de mire az ENSZ 18. ülésszaka összeül és Gromiko szovjet külügyminiszter az Egyesült Államokba érkezik, hogy folytassa amerikai és an-' goi kollégájával a Moszkvá­ban megkezdett eszmecserét, a törvényhozás jóváhagyása is rajta lesz az okmányon. Éppen ezért ötlik fel a kér­dés: vajon nem egyszerűsít­jük-e le az amerikai politikát, nem szépítjük-e meg a kel­leténél jobban az amerikai politika irányítóit és főként nem becsüljük-e túl az ő há­tuk megett meghúzódó erők jószándékát, ha a következő képletet állítjuk fel: a moszk­vai megállapodást, illetve a nemzetközi feszültség feloldá­sát csak az un. „veszettek” kis csoportja ellenzi, minden­ki más pedig helyesli. Már- csak azért sem lehet jó ez a képlet, mert az un. „veszette­ket” nem választja el kínai fal a többiektől, s az ő vad, szél­sőséges agitáció juk, szovjet- és kommunistaellenes hangu­latkeltésük kelt némi vissz­hangot még a hivatalos veze­tés lelkében is. Gondoljunk csak Kennedynek az atomtila­lomról szóló kongresszusi üze­netére és Rusk nyilatkozatára a külügyi bizottságban. Mindkettőben ott kísértett, ha a korábbi időben megszokott­nál halványabban is, de azért mindig eléggé észrevehető a szovjetellenesség. Henry Jackson szenátor a külügyi bizottság jó néhány tagjának nevében jelentette ki a szerződést támogató elnöki üzenet és néhány hivatalos jelentés meghallgatása után a következőket: „Kívánom, hogy a szenátorok józan álláspont­ra helyezkedjenek. Szeretnék olyan helyzetben lenni, hogy elmondhassam, minden bizto­sítékot megkaptunk. Amire most szükség van, az egy má­sodik megállapodás, ezúttal a parlament és a kormány kö­zött”. Nem is telt bele egy teljes hét, és a kormány a parlament elé terjesztette en­nek a „második megállapodás nak” a szövegét, a szabadsá­gon levő McNamarát helyet­tesítő Gilpatrick hadügyi ál­lamtitkár 10 oldalas levele ké­kjében. A levél a következőket hozta a hadügyi bizottság tu­domására: 1. Kennedy elnök utasítást adott az atomcsend­szerződés által nem érintett föld alatti nukleáris fegyver- kísérletek számának jelentős növelésére. 2. A Pentagon el­rendelte, hogy tartsák állan­dó készenlétben a légköri és magaslégköri robbantásokhoz szükséges apparátust, a kísér­leti terepet és a laboratóriu­mokat. 3. Tökéletesítik az ész­lelő eszközöket. Néhány nappal ezelőtt brit tudósok az angol sajtóban közzétették kutatásaik és kí­sérleteik eredményeit, ame­lyek a föld alatti nukleáris robbantások tökéletes pontos­ságú észlelését és a földren­géstől való megkülönbözteté­süket biztosítják. Rendszerük legfőbb értékét abban jelöl­ték meg, hogy az lehetővé te­■ szí a megegyezést a föld alatti ■ robbantások tilalmában, mi­vel mellőzhető az ilyen kísér­letek tilalmának a Szovjetunió által ellenzett nemzetközi el­lenőrzése. Az angol tudósok kifejtették, hogy rendkívüli módon aggasztja őket a Ken- nedy-kormányra nehezedő reakciós nyomás, mert min­den engedmény — mint írták —. megnehezíti a Moszkvá­ban megtett első lépés foly­tatását. Ha azt nem is állít­hatjuk, hogy az amerikai kor­mány teljesen kapitulált azok előtt az erők előtt, amelyek a hidegháború változatlan to­vábbviteléért szállnak síkra, az angol tudósok aggodalmát mégsem intézhetjük el egyet­len kézlegyintéssel. Ezt azéri sem tehetjük, mert a hivata­los politika pályasíkja szem­látomást közelít a „veszette­kéhez”. Gilpatrick levelén kívül más is bizonyítja ezt. Augusz­tus 16-án közölte a világsajtó, hogy az Egyesült Államok megállapodott Kanadával bi­zonyos atomfegyverek ottani állomásozásában és alkalma­zásuk fölötti döntés jogának megosztásában. Pearson ka­nadai miniszterelnök jelentet­te be a hírt. Joggal hívta fel u Pravda a figyelmet arra a ve szélyre, amely abból szárma­zik, hogy a Szovjetunióval szomszédos NATO országot juttatott Washington atom­fegyverekhez, s ez minden­képpen sérti a moszkvai szer­ződésnek nemcsak a szellemet, de jószerivel a betűjét is. Minden esetre veszélyes pre­cedenst teremtett az amerikai kormány, amikor egyik szövet­sége előtt, ha csak résnyire is, de megnyitotta az gtomklub kapuját. A nyugatnémet lapokat ol­vasva az embernek mégis az a benyomása támad, hogy Kennedy és kormánya már nem a NATO érdekeit és fő­ként nem az NSZK érdekeit képviseli, sőt annyira „vesze­delmes vizeken” evez, hogy — mint erre a Schaumburg-pa- lotához közel álló Rheinische Post utalt a minap — célszerű lenne, ha Bonn a De Gaulle politikájában rejlő alternatí­vát választaná. Messzire ve­zetne, ha az NSZK vezetőinek fenntartásait akarnék elemez­ni. Elég az hozzá, hogy a bon­ni zenebona éppúgy megtet­te a kellő hatást a Fehér Ház gazdájára, mint az amerikai „veszettek handabandázása. Az utóbbi hetekben jó né­hány cikket és tanulmányt le­hetett olvasni az amerikai la­pokban arról, hogy „ha kitör a béke”, milyen iparágakban melyik tőkés vállalkozást mek­kora veszteségek érik. A so­rok között ott bujkált az a ki nem mondott gondolat, hogy akkor inkább ne is törjön ki ez a béke. Ilyesmit persze ma nem okos dolog hangosan ki­mondani. Dirksen, a republi­kánusok szenátusi vezetője je­gyezte meg: politikai szem­pontból nem tehetjük meg, hogy az atomcsendszerződés ellen szavazzunk." Vajon csak a szenátorokra volna érvényes Dirksennek ez a kijelentése?

Next

/
Thumbnails
Contents