Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-25 / 197. szám
MEGHALT A NAGY MESEMONDÓ 262 meséje a magyar népköltészet remekei Megdöbbenve fogadtuk a gyáeíhírt: Ami Lajos, a nagy magyar mesemondó, 77 éves korában elhunyt. Egymaga 202 mesét mondott hangszalagra, jóval többet, mint amennyi az „Ezeregyéjszaka meséf’-ben található. Hírneve bejárta az egész világot, a legutóbb Svédországból érdeklődtek hogylété felől. Őrá emlékezve csak néhány epizódot szeretnék felidézni. Tar Gábor ált. isk. igazgató' baráti levele alapján 1958. december 9-én utaztam első ízben Szamoeszegre, hogy megismerkedjek Ami Lajos mesemondóval. Érzésem szerint kissé bizalmatlanul fogadott. Előbb mezőgazdasági dolgokról beszélgettünk, s amikor már úgy láttam, hogy feloldódott, akkor közöltem, hogy a meséi érdekelnek. Tökéletes elutasítás volt a válasz, kijelentve, hogy már nem tud és már nem is akar meséin', pedig valamikor hej, nagy mesemondó volt! Milyen mesemondó Volt? Kiknek és mit mesélt ő régen? Erről aztán szívesen beszélt. Addig-addig, hogy végül sor került mesélnek számbavételére és egy ígéretre, mely szerint ezeket el is mondja. Ezen az első napon 72 mesecímet diktált le. A mesemondés 1959. elején zajlott le, s összesen hat hétig tartott. Ami megélésének csakhamar híre futamodott, a hallgatók az első naptól kezdve megtöltötték Ami kis szobáját. Igaz, ekkor még a magnetofonnak is vonzóereje volt, .nem lehet elfelejteni, hogy Ami Lajos — kis pipájából sűrű füstfelhőket eregetve, büszkeségtől eltelve — miként hordozta körül a tekintetét, miközben a vendégek álmél- kodva figyelték a mesét hűen ismétlő masinát. Ortutay Gyula, Fedics Mihály meséinek gyűjtése közben észrevette, hogy a mesemondót akarva-akaratlanul kezdték megbecsülni azok is, akik korábban rossz véleménnyel voltak róla. Ilyesmi történt velem is. „Az öreg ámító csak .bolondságokat beszél!” — jóakaratú, tréfás figyelmeztetést „Még mindig tud az öreg?” — kérdés váltotta fel, később azonban feszült figyelemmel kiséHék azt, hogy ki bírja tovább; a mesemondó e a mesével, vagy a gyűjtő a szamosszegi tartózkodással. A pálmát a magnetofon vitte el, miközben 32 km magnetofonszalagot fogyasztott. A Magyar Népkö2társaság Minisztertanácsa 1959. augusztus 20-án Ami Lajosnak, a héphagyományok ápolása terén kifejtett munkássága elismeréseképpen „a népművészet mesteré” címet adományozta. Ami erre a címre nagyon büszke volt. Többek között ezt írta a levelében; „örömmel tudatom, hogy szerencsésen hazaérkeztem. Megkaptam a kitüntetést és a hozzá járó 3 ezer forintot. Nagyon jól ment minden, sok szép helyen jártam, érdemes volt elmenni. Érzem, valóban kiemeltek a meséimmel.” Ami Lajos bámulatos emlékezőtehetséggel rendelkezett. Érdekes élmény volt számomra, amikor Farkas József barátom Szamosszegen is tanácsköztársasági eseményekre vonatkozó adatok után kutatott, felkereste Ami Lajost. A községben Ami volt az egyetlen ember, aki nemcsak az 1919-es párttagok és tanácstagok névsorát tudta elmondani, hanem — mint égy magnetofon — megismételte a név szerint is megnevezett budapesti küldött előadását. Gyakran dicsekedett azzal is, hogy egyszer hallott mesék visszaadásában, ha akadt versengésre vállalkozó, mindig győzött. Emlékezetében keresgélve néha sikerült olyan mesével is kirukkolnia, amit — állítása szerint — sohasem mesélt még el. Hadd mondjam még el, hogy gyűjtés közben az előre felírt, nem éppen rövid mesecímek tömkelegében nem könnyen tudtam eligazodni. Ami memóriája azonban mindig kisegített: pontosan tudta, hogy melyiket mikor és kb. hányadiknak mondta el. Ami legutoljára 1962. októberében, a Nyíregyházán rendezett Országos Néprajzi Vándorgyűlésen szerepelt, hol a Pájinkás János című, legkéd- vesebb meséjéből mondott el egy részletét. Ami Lajos meghalt a 262 meséjét a magyar népköltészet legszebb alkotásai között fogják mindenkor emlegetni. E nagy mesegyü.1-' temény sajtó alá rendezése befejeződött, s a Magyar Tu- dómányos Akadémia Néprajzi Főbizottsága fontos feladatának tartja ennek megjelentetését. „Ami Lajos meséidnek három, esetleg négy kötete hazáftk nagy mesemondójának méltó emlékműve lesz. Dr. Erdész Sándor a Józsa András Múzeum munkatársa Gyógypedagógiai és Nyíregyházán konzervipari szakiskola CSAKNEM 2 EZEK FELNŐTT AZ ISKOLA- PADOKBAN — Ü! NAPKÖZI OTTHON Beszélgetés Kövér Andrással, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetőjével Közeleg a szeptemberi évnyitó. Mennyivel jobb körülmények között kezdődik meg a tanulás a városi iskolákban, hogyan valósul meg az oktatási reform, milyen fejlődésre számíthatunk? Ezekről beszélgettünk Kövér Andrással, a városi tanács vb művelődésügyi osztályvezetőjével. — Városunk nem dicsekedhet az iskolai tanterem-ellátottsággal. 235 tanulócsoportunk van 130 tanteremben, nagy a zsúfoltság, több iskolában ötvenes létszámú osztályok vannak. Ez nehezíti az oktató-nevelő munkát. Milyen javulás várható az új tanévben? —Nemrég felépült a Vscseí- közi új iskola, ahol a 12 tanteremben 16 tanulócsoportot tudunk elhelyezni. Ősztől 13- cal több tanteremben folyik majd oktatás, ennyivel szaporodott a tantermek száma. Komoly létesítménye lesz a városnak a Kölcsey utcában elkészült városi gyógypedagógiái iskola, amely 150 gyerek befogadására alkalmas. Ugyancsak a kisebb osztályok kialakítását, az eredményesebb oktatást segíti a körzetesítés is. Minden körzetnek kialakítottuk a neki megfelelő és jó elhelyezkedésű iskolát. így városszerte szakszerűbb nevelést kapnak a' gyerekek, kisebb létszámú, 40 fős osztályokat tudunk kialakítani. — 8400 gyerek tanul a városi iskolákban, s hogy a korábbinál kedvezőbb körülmények között tanulhassanak, 425 ezer forintot költöttünk iskolai felszerelésekre, szemléltető eszközökre, 330 ezer forintot építkezésre, 850 ezer forintot felújításra, 50 ezer forintból fejlesztettük az általános Iskoláit könyvtárait, és vásárol tunk 110 cserépltály- hát. Hogyan tűnik el a tanyai és a városi iskolák közötti különbség? — A tanyai és a kültelki iskolák sokat fejlődtek az elmúlt években. Nem egy Olyan iskolánk van, mint a varga- bokoH, a szarvasmajori, ahonnan olyan gyerekek kerülnek felsőbb iskolába, akik nem ér2ik meg a tanyai iskola hátrányát. Évszám S2erint 1985-ig kell i'elszámolhunk az úgynevezett kisiskolákat a bokrokban, ahol még nem osztott tanítás folyik, együtt van több osztály, így nem kaphatnak szakszerű, kiélégítő oktatást. Néhány helyen, mint Felsősimán, a Volt, Ohcsü-télepen résiben már eltűntek a különbségek, de még sok a tennivaló a körzetesítéssel, melynél sok meg nem értést kell leküzdeni nevelők, szülök részéről, s igen hátráltatják a korszerű körzeti iskola kialakítását a rossz útviszonyok. Milyen új tantárgyakat vezetnek be ősztől, hogyan valósul meg fokozatosan az oktatási reform?, — Már az elmúlt iskolai évben hozzáláttunk az oktatási reform gyakoriét! megvalósításához. Nem sorolom a sók' nevelői fáradozást, intézkedést, csupán a tanulmányi eredményt említem: a város iskoláiban tanuló gyerekek általános tanulmányi eredménye 3,68. Tavaly: 3,5 volt. A bukási szám: 3,4 százalék, melynek fele pótvizsgás. Az egy tanulóra eső -mulasztás 5,7 nap. Mindez a pedagógusoknak megmutatja, hogy az iskolareform és annak végte- hajlása komoly mértékben átalakítja a nevelést, hatékonyabbá teszi a nevelői munkát. Tovább korszerűsödik a tanítás, sok iskolánkat felszerelünk magnetofonnal, zenegéppel, televízióval, hogy színesebbé, élvezetesebbé tehessék az órákat, el akarjuk érni, hogy a gyerekek áz anyag jó részét az órán sajátítsák el, csökkenjen a túlterhelésük. Minderről részletesén gondoskodik az új tanterv, amelyet ' most tanulmányoznak a nevelők. Javul-e ősztől a napközi otthonok felvevőképessége? — Lényegesen javulni fog a helyzet ősztől, ugyanis hat- tantermes napközi otthon épült Nyíregyházán. A körülbelül egymilliós beruházás 240 gyereknek nyújt elhelyezést. Hogyan fejlődik a felnőtt- oktatás? — Minden évben - több felnőtt iratkozik be városunkban is az általános és középiskolák esti, levelező tagozatára. Az általános iskolákban tanuló felnőttek száma meghaladja a 800-at. Külön iskolát szeretnénk létrehozni számukra, jelenleg három helyén folyik az oktatásuk, az I-es, a IV-es és ez V-ös számú általános iskolákban. Kiterjesztettük a tanyavilágra is az oktatást, jól tanulnak a felnőttek a rozsrétbokori, á felsőbaduri, a benköbokori, az ‘’-kiszőlői és a sóstóhegyi iskolákban. A nyáron már végeztünk egy felmérést, felkerestük a vállalatokat, üzemeket, eddig 300-an jelentkeztek a dolgozók iskolájába. Még nagyobb számban tanulnak a felnőttek a középiskolákban, főleg a technikumokban. Adataink szerint ezer városi dolgozó végzi a középiskolát. Valószínű kihelyezett Kölcsey Talán senki sem volt any- ftyira egyedül, oly idegen korának hétköznapjaitól, mint Kölcsey Ferenc, a reformkor nagy költője, az elvi alapon álló magyar kritika megteremtője, a nagy hatású szónok és politikus. Pályájának elején Kazinczy nyelvújító mozgalmának volt harcos híve. Az irodalom, az irodalmi nyelv fejlesztésével a polgári haladást kívánta előmozdítani, szenvedélyesen támadva minden maradiságot és feudális Ízlést. Mindenkor a fejlődés törvényei szerint munkálkodott: e meggyőződésének hatására részrehajlás nélküli kritikával vizsgálta meg Csokonai és Berzsenyi költészetét, s marasztalta el a két költő stílusának már-már a továbbhaladás gátjává merevülő elemeit Mint lírikus, hazafias verseivel a haladás ügyéért harcolt, a korabeli nemesi tehetetlenséggel a dicső múltat, a szabadságmozgalmak emlékeit állította szembe. A reakció vigasztalan évei alatt született műveiben, a Vanitatum vani- tatisban és a Vígasztalás-ban gyakran üt meg pesszimista hangokat, gyakran ecsetei fekete színekkel, de elkeseredése mindig hazafiúi aggodalmából fakad. E gondolatokba, ötökérvényű, szép költeményében, a Himnusz-ban a fájdalmas önvád hangja Is be lecseng. osztályt tudunk nyitni a Vajdabokorban, hogy ne kelljen bejárni a kint lakóknak. Milyen új középiskolák nyílnak ősztől Nyíregyházán? — A négy gimnáziumon, a három technikumon és a hatom felsőfokú oktatási Intézményen kívül vízügyi és. gépipari technikum is működik a városban. E két utóbbi, mint kihelyezett osztály,. Debrecenből. Ami új: ősszel nyílik meg a II. sz. általános iskolában a konzervipari szakiskola, ahová negyven gyereket véltek fel. Ez az iskola képezi majd folyamatosan a konzervgyár szakembereit. Páll Géza Ferenc A reformmozgalmak előrehaladásának láttán az 1820-as évek végén maga is a nyilvános politikai cselekvés útjára lép. Előbb Szatmér megye aljegyzője, majd 1832-ben Szat- már megye országgyűlési követeként harcol a haladó ellenzék oldalán. Beszédeiben szilárd programként veti fel a jobbágyság terheinek csökkentését, az örökös megváltást, mert tisztán látja, hogy a függetlenség kivívását csak a jobbágysággal együtt lehet elérni. Kiállt a magyar nyelv hivatalossá tétele mellett is. 1834 -ben a reakció felülke- rekedésének évében lemondott követi megbízásáról, s 1833- ban hazafiúi csalódásának mélypontján a nemzethalált jósolja döbbenetesen. De még ugyanebben az évben, Kölcsey Kálmánhoz — unokaöccséhez — írott Parainesis-ében már a jövőbe vetett hite jut kifejeződésre. Kölcsey Ferenc életműve jelentős állomása volt a XTX. századi magyar irodalomnak és politikai életnek. Irodalmi és közéleti tevékenységé, hazafiúi szelleme elősegítette a korabeli haladó elméket, hogy eljussanak 1848-hoz. A költő megyénkben, Szát- márcsekén alussza örök álmát. Halálának 125. évfordulója alkalmából a kegyelet hangján, legméltóbban Kossuth Lajos szavaival emlékezhetünk meg: „... A Kölcsey név tisztelve lesz, míg magyar lesz...” ALKALMI PULT A z alkalmi italboltot ott ^ verték fel az országút mellett, ahol a fuvarosok és mindazok a munkások jártak el, akik a város szélén laktak, a gyümölcsöskertek alján. — Vesszek meg. Kondor — fogadkozott a vállalati szakember, — ha ebben a butikban nem árulsz többet, mint odabent a vendéglő. Az italárus azonnal csapra vért egy hordó sört, mert már többén is ácsofogtak a sátor mellett. Dél felé már ő is belátta, hogy tényleg jó üzlet ez, alig győzte mérni a söröket és közbe, közbé a fehér pálinkát, azoknak, akiknek a sör nem felelt meg. Délután puszta kíváncsiságból ismét meglátogatta a vállalati szakember és maga is megivött egy pohárral. — Na, látód Kondor, — mondta — ebben a hónapban többet keresel, mint valami- kóris ebben az évben. Kondor, az ügyes kezű sovány és haragos képű elárusító nagyon jól tudta, hogy a látogatója még többet keres. Lesz prémium, mert a városnak nemcsak ezen a pontján állították fel ezeket az ördögsátrakat. Este felé, amikor jöttek hazafelé a munkások, néhány asszony is megállt a sátrak mellett. — Hogy az isteft róhassza rá az eget, aki kitalálta — veszekedtek —, hém elég a kocsma, még ez is. — Igyatok ti is, — nevetett rájuk egy sárga arcú borostás ember. — Fizetem. De az asszonyok nem ittak, hanem kárpálva tovább mentek. A z italboltos keményen ** mérte a sört, s arra se igen vigyázott, hogy a hab lelohadjon. — Jobb itt a jó levegőn — mondogatta a munkásoknak, s az járt az észében, hogy ha sikerülne ebben a hónapban vagy 500 forinttal többet keresni, akkor mégis csak kidobja a rossz vaskályhát a szobából és a jövő havi plusz keresettel együtt beszerez egy cserépkályhát. Mert az a jó a cserépkályha, egyenletes, arany meleget ad, ahogyan a felesége mondja, kinek fájnak az ízületei, mert örökkön a hideg vizes konyhában tartózkodik. Csoportosan jöttek a vasutasok is, akik errefelé laktak, kis parasztházakban a gyümölcsöskertek alján. A sátor körül akkor már tízén, tizen- ketten fújták a habot a poharakról, volt aki rumot is öntött a sörbe. — Egészségetekre! — köszöntek oda gúnyosan a vasutasoknak, akik hulla fáradtan cipelték üres faládájukat, és kiszáradt torokkal bámulPULT ták a semmiből idetéremtődött sátrat. Ketten, hárman le is ballagták az országút betonjáról a langyos fűbe, és belekaparásztak a zsebükbe. — Ez igen — mondták —, de csak tán nem itt csapolták a szánaboglyák alján? Csörgő nyálú lovak ácsorogtak istállóról álmodva, az üres fogatok előtt. A sárga képű borostás ember azokra intett: — Csapolhatták volna itt is, amilyen meleg. — Na, na — morogta az italboltos —. van akinek semmi se tetszik, pedig ezzel is csak maguknak akarunk kedvezni, hogy idehoztuk helyükbe a sört. Jegelt volt ez, de hát a jég is elolvad. — Kedveznek, az biztos — bólogatott egy fiatal vasutas, arcáról törtölgetve a sor habját —, de azért nem tudom mi volna magukkal, ha mi nem innánk meg a sörüket. Huncutul kacagott a többiekre, azok meg bólogattak. Az igyekezetben megizzadt italárus elhallgatott. Kezebőre egészen megpuhult az állandó áztatástól. Beszéljetek, amit akartok, gondolta, persze, hogy meg kell inni valakinek a sört, ha mór csinálták. Ha két hónapig lenne itt a bolt, kidobhatná a rossz vaskályhát, és amikor jön a csikorgó január, neki lehet dőlni háttal • fórró csempéknek, aranyos melege van, ahogyan a felesége mondogatja. A vaskályha meg csak füstöl és úgy eszi a tüzelőt, hogy az isten se bírja. Különösen ezek a jók a román cserépkályhák. Az ám. lYj Ikör a nap már a távoli akácosokra támaszkodott, a sátor körül voltak akik feküdtek. Az italárus nem szívesen nézett arra, de aki kért annak csak adott, és azt kopogtatta, hogy mennyi lehet még a hordóban. Kivel lehetne üzenni, hogy küldjenek ki valamilyen petróleum lámpái, meg egy néhány kerti széket. Elképzelte, milyen barátságos fényt öntene a füves út mentére és a poros akácbokrokra a kivilágított sátor. Megint csak asszonyok jöttek és éles hangjuk elnyomta még az autók bugását is. — Nem szégyellik magukat — kiabálta egyikük, sovány, láncos almára emlékeztető asszony, kinek csak mozgásán érzett, hogy még ötven éves sincsen —, nem elég hogy annyi kocsma van a városban, hogy azelőtt az egész megyének elég lett volna, még ide is utánunk jönnek, hogy kiszedjék az utolsó fillért is az ember zsebéből?! — Csendesebben — intette őket az italárus —, mi baj Van abban, ha valaki megiszik egy pohár sört? —Egy pohár sör! — veszekedtek az asszonyok —, de ezek itt már részegek! Mit számit az maguknak, csak adják el a rohadt sörüket, mert minden férfi bolond. Aztán cibálni kezdték a férfiakat, és az italárus a pult alá hajolt, mert tudta, hogy ilyenkor légjobb, ha eltűnik a kocsmavendégek szeme elől. Beszélhettek, amit akartok, gondolta, soha egy nap ennyi forgalmat nem csináltam az italboltban, egyedül. Csak menne így a jövő hónapban is és akkor kidobom a vaskályhát, mert a cserépkályhának arany melege vart, ahogyan a feleségem mondani szokta. A két gyerek leül a kálya mellé és olyan az élet a szobában, mintha csak nyár volna. Égy fél óra múlva autó állt még a sátor előtt. Teherautó volt, amire felpakolták a sátrat, meg az üres hordókat. A vállalati szakember csapkodta az italárus vállát: — Na, mit mondtam Kondor? — Ki a fene gondolta volna — örült az italárus —, az elszámolást majd odabent megcsináljuk. Másnap reggel, mire a munkások és a vasutasok, fuvarosok munkába indultak, már újra állt a sátor, és az itál- árus meleg citromos teával a gyomrában csapraverte a friss hordót. De, most reggel és a következő napokon mindig, reggelente inkább a fehér pálinka ment. Tf'gy hét múlva a munka- sok, a vasutasok, és a fuvarosok kedvetlenebbek voltak, de amint megitták a fehér pálinkát, visszatért a szín az arcukba. — Az öreg Józsi bácsi meg felakasztotta magát -i- mondta minden bevezetés nélkül az egyik vasutas. Mindannyian csodálkoztak. Hát az hogy lehet, amikor még az este itt ivott velünk. — A Pétérék háza is leégett — mondta egy másik. — Azt maga Péter gyújtotta fel — bizonykodott az egyik fuvaros, aki ostorától még itt sem vált meg. — Aztán miért? — Készeg volt nagyon, meg és meg akarta ölni a feleségét, a nagyobbik fia kidobta, hát bosszúból felgyújtotta a házat. — A Jóska bácsi is részeg volt — nézegette üres poharát a fiatal vasutas —, hallottuk éjszaka, hogy nagyon veszekedett Anna nénivel. Hajnalban aztán nagy sikoltozásra kimegyek, és hát ott csüngött az öreg a szilva fán, de már meg volt kékülve. Még egy kört kértek, aztán tovább mentek. A fuvarosok egynémelyiket szívességből felvették a talyigákra. Az italboltos néhány percre egyedül maradt. Egy ruhává! tórülgette az alkalmi pultot, és tűnődve nézte a kicsi parasztházakat, a gyümölcsösök között, hogyan villog fel meszelt faluk, amint a nap sugara rájuk tapogat Ilyen az élet — gondolta —, de ha ez még Így megy a jövő hónapban, akkor kidobhatom a vaskályhát, és a cserépkályhának arany melege lesz a télen. Sipkay Barna
