Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 197. szám

Noha elég távoli községe megyénknek Gacsaly, ismeretlennek mégsem mondhatjuk Szorgos munkák 'dején ’ nappal nehez valakit otthon találni, ' estefelé ez már nem okoz gondot. Sétáló párok, vagy lányok, legények csoportja az utcán, a művelődési házba igyekvő emberek, új képét mutatták a falunak

A qacsályiak szorgalmának egyik ielzöje a Dózsa Tsz szép eredménye. 4z emberek alégedettek a má val A holnap pedig új gondokat terveket jelent. Boldogulásuk példát is mulat, elégedett jövőt. melyet minden szorgalmas falu közössége megteremthet Nem tűnik fel a faluban ha Milák Bori rag'll bar melyik hn-nteeie **-» diva tű ruhát, mai frizurát hord. vagy a lakásokban szép csillárt, mosógépet fa látunk. így van ez rendjén

Készül a trappista sajt. A gaesályi tejüzemben Barla Ellát. Papp Katalint és Borgyp* (iyulánéi munka közben örökítettük meg 0

Gyene Endre pedagógus vezetésével próbál az úttörőlányok énekkara. Megyei és járási seregszemléken sok elismerést szereztek.

Kevéssel’ fél kettő után, kissé vontatottan indult a beszélgetés a délutáni szu- nyólíálásában megzavart fejőnő és a riporter között.

— Milyen volt itt régen az élet?

— Régen? Csordapásztor volt az uram. Lenézték. Egyszerű, de nagyon nehéz élet volt. Tíz éve már, hogy elkezdtük a Dózsában. Az sem volt könnyű, a kezdet. Az öttagú család sok gondot jelentett. Hajlék kellett, élni, ruházkodni.

— Maradtak-e mára Is a gondokból?

— Igen! Nézzen szét. Felnőtt a Rozi. Fodrásztanuló. S itt az új ház. Egyik szoba üres. Régi volt a bútor. Kombináltat szeretnénk. Sokba került a vaskerítés is. Vagy 11 ezer forintot vitt 'el. Marika most megy iskolába.

— Két lányuk van?

— Még két fiú. Azok 12— 13 évesek, már segítenek az apjuknak szünetben.

Ezek a vaskos gondok,

Nem fényes, de tiszta üzlet. Van munkájuk a fodrászoknak Gacsályban. A modern hajviseletet a gaesályi lányok és asszonyok is szeretik. A székben Székelj Károlyné baromfigondozó. a fodrász Torma 1 mi’ia.

melyeket Milák Györgyné, a gaesályi Dózsa Tsz állat- gondozójának felesége sorol.

S mit mond az apa, Milák György?

— Két iskolám volt. A tanítós két osztály... A többit az élet járatta velem.

— A gyerekek?

— Lepipáltak! A fiúk hatodik, hetedikbe, Marika meg elsőbe megy. A nagy meg már ondolálni is tud. Szakmája lesz.

— Hogy zárják az évet?

— Ezen nem gondolkozunk. Biztosra megyünk. Egy munkaegység majd ötven forintot ér, s nekünk igaz meghaladja év végére az ezret.

— Mihez kezdenek vele?

— A pénznek mindig van helye. Még a házon is van csinosítani való. A gangot is üvegeznénk, bútorféle, meg ruhák is kellenek.

A televízió előtt

Egy nap Gacsályban

Hammel J ó z s e f képriportja