Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-12 / 161. szám

A KONZERVGYÁRNÁL Az előregyártott óriás elemeket csőrlők segítségével emelik helyre. Hammel József felvétele. A varrónő és diplomás lányai Ha az üzemben mindenki ilyen volna Szalagtársai csak úgy isme­rik, kötelességtudó, egyszerű asszony. Olyan, akire a mun­kában mindig számíthatnak. „Más azóta már talán az asz­talt verte volna, ha annyiszor helyezzük ót egyik munka­helyről a másikra, Stumpfné szó nélkül vállalja:” így jel­lemzi igazgatója. Hajnali hép ét blokkolás Kevesen fognák rá, hogy nagyobbik lánya már eladó­sorba nőtt; friss mozgású, arcvonásai fiatalosak, hangja tisztán csengő. — Egy kicsit azért minden nap elfáradok. Ezt is mosolyogva mondja, mint aki tudja, nincs ebben semmi újság. Ma is, mint mindennap, hajnali négykor kelt. Nagyobbik lánya Nyír- bogdányba jár technikai gya­korlatra: az anyának látnia kell mindig, hogy indul el hazulról a gyermeke. És se­gíteni a készülődésben, készí­teni a reggelit, a tízórait, el­lenőrizni a vasalt ruhát, meg­kérdezni, mit kívánna vacso­rára. Aztán rohanás a munkába, időben blokkolni az órán. A „körömcipős kor“ költségvetése A francia részlegnél kez­dett öt évvel ezelőtt, nagy kedvvel, szép reménnyel: most már lényegesen köny- nyebb lesz két fizetésből. Ha­mar rájött az „őrök szabály­ra”: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. — Mert amikor már elér­kezik a lányok „körömcipős kora,” a magunkfajtának be­csülni kell a forintot. De a két lány! Ha felöltöz­nek ünneplőbe. .J — Ilyenkor elfelejtem, hogy ha délutánas vagyok és es­te 10 után érek haza, meny­nyit bosszankodom: mások most tértek meg a sétáról, szomszédoltak, tévét néztek, pihentek. Nincs kitüntetése, nem ír­tak róla az újságban, s ott­hon, a Felszabadulás úti la­kásban is észrevétlenül él öt szomszédja társaságában. Lám, milyen cuki! Akkor is, amikor elhang­zik a célzó kérdés, nyugodt, egyenletes hanghord ozással válaszol: — Szorgalmasabb volnék másoknál az üzemben? Én ezt sose vettem észre, ná­lunk a szalagban ez a szo­kás. Mert ha szorít a határ­idő, reklamál a vendég, vagy sürget a kereskedelem, az ember nemcsak arra gondol, gyerünk, most jól lehet ke­resni. Az üzem becsülete, hi­tele is fontos. Ki hinné, hogy Stumpfné egyik legnagyobb öröme az, ha séta közben a korzón fel­fedez egy kompiét, egy diva­tos nyári ruhát valamelyik lányon: ezt ő Is készítette és lám, milyen cuki. Ív, hozomány Mosolyog. Figyeli, jól áll-e neki az effajta nyilatkozás. Hiszen jó jó, a művezetővel meg szokták beszélni a mun­kát, de így, ilyen mélyen érinteni a vállalat ügyét, már nem az ő feladata. Vagy talán az övé Is? Tavaly 1400 forint volt az átlagkeresete. Idén sem lesz kevesebb. Nincsenek nagy terveik: vágynak egy televí­zióra, a lányok miatt, ősszel kezdik törleszteni a részletet. Közben sokat áldoznak a gyerekek legnagyobb „hozo­mányára”: kitanittatják őket. — Mégiscsak szép lesz, igaz? A varrónő diplomás lányai... „Ha az üzemben mindenki ilyen volna” — hallom újra a vezető szavait. De milyen? Hiszen Stumpfné életéből hiányoznak a szenzációk, a külsősége» nagy események, az érdemrendek és az elő­léptetések. Nem mondja ki, de olvasható a szemében: így is szép. Ilyen egyszerűen. Angyal Sándor Nézegetem a kirakatokat 1' és nagyon szomorú vagyok. Alig két éve hosszú sorban álltunk a Retek ut­cai pék előtt és amikor vég­re megkaptuk, sugárzó öröm­mel vittük a kenyeret. Földi jóktól roskadozó csemegeki­rakatok serege kápráztat most, felcsillan a szem a szalonnák, kolbászok, son­kák, pecsenyék, főttek, sül­tek, ínycsiklandozó finom falatok zuhataga láttán. Am azután bánat költözik a szív­be. Mert már-már befordu­lok, hogy leméressek húsz dekát abból a csodálatos la- cipecsenyéből, amikor eszem­be vágódik kedvenc lapom tudományos rovatának tudo­mányos cikke, amely azt ír­ja, hogy hízik, a nemzet és vigyázz, felebarátom, ve­szélyben a szíved, a májad, az epéd. Szófogadó ember vagyok, a kirakat, ez az élő propagandista rábeszélt, de szerencsére idejében emelte föl óvó szavát a tu­dományos cikk és lebeszélt. Ennyi húsfélének a lát­tán megszomjazik az ember, nem kell messzire menni, a szomszéd kirakatban italne- műek felülmúlhatatlanul gazdag választéka. Összefut ÚJ SZEMMEL AÚANYOSBPBTIBflN Érthető okok fékezték a mérleghiányom termelőszövetkezetet — Ma így látja B. Molnár István Nagy dolog éreznie meg­lett embernek, hogy bizo­nyos idő eltelte után válto­zott: más a látása, gondolata, tettrekészsége. Ez jutott eszébe B. Molnár Istvánnak Is, mikor a viszont­látás családi örömei után el­indult az aranyosapáti utcán. Akikkel találkozott, szívesen köszöntötték. Többen pedig egyenesen eléje álltak, kezü­ket nyújtották. Gratuláltak neki. A nyugdíjas Kovács József meg is kérdezte: — Node, te Pista, ha már olyan jól, négyesre vizsgáztál, adtak-e a bukszádba némi pénzt a falu jobblétére? — Adtak bizony. Csak... egyelőre takarékban van — mutatott a fejére. Nevettek a találó feleleten. — Sok gondunk van az ál­lattenyésztésben, ott nagyon felfér a tapasztalatod, segítsé­ged. Azt szeretnénk, ha oda­mennél — közölte az elnök Molnárral. Nem a babonás átok... A tsz vezetőképző iskolán Zsámbékon, bizonyosodott meg arról, hogy mindenütt a jól végzett munka a fontos. És ez olyan tsz-ben, mint az aranyosapáti Béke is, ahol eddig egymás utón mérleghi­ánnyal zártak, kétszeresen lé­nyeges. — Nem holmi babonás átok következménye, hogy a mi szövetkezesünk nem jutott ed­dig komolyan előre. Nagyon is érthető okok fékeztek ben­nünket -— mondja, és sorolja a szervezeti, gazdálkodási hi­bákat, mindazokat, amelye­ket most lát igazán teljes mélységükben. — A termelési tervek ösz- szeállításakor figyelmen kí­vül maradt, hogy munkaerő- hiányunk van, mégis a terüle­ti szétaprózást erőltettük. De ez csak egy a sok közül. Ahogy az iskolában tanultam... Bármilyen furcsán hangzik, az aranyosapáti tsz-ben az Idén még nem volt előlegosz­tás. Egy munkaegység értéke is igen szerényre van szab­va: 11 forint 14 fillérre. A tagság arra a munkára megy, ami után premizálást várhat. Az egyéb, közbeeső feladato­kat (trágyázás, silózós stb) nem szívesen végzi. — Ahogy az iskolában ta­nultam, gyakorlati foglalko­zásokon: nálunk is minden feltétele megvan a rendszeres előlegezés, az egyelőre lega­lább közepesnek mondható munkaegység érték biztosítá­sának — jelentette ki hatá­rozottan. — Mégpedig? — Adottságainknak legjobban megfelelő növényféleségek tábláit, a jó vetésszerkezetet kialakítani, figyelembe véve a taglétszámot .Több felelőssé­get kell fordítanunk az ész­szerűbb munkamegosztásra, a gépele, fogatok jobb kihaszná­lására, a takarmánytermesz­tésre, jövedelmező állattartás­ra, a Tisza holtága szinte kí­nálja a lehetőséget öntözésre, szárnyasok nevelésére — ezek mind-mind jó, folyamatos pénzforrást jelentenek. Csak érte kell nyúlni. Tovább gyarapodik a „takarékbetét“ Most még csupán elképze­lései élnek, de nem önmagá­ban dédelgeti őket. Pár nap Az első fél évben 2327 is­meretterjesztő előadás hang­zott el megyénkben. Az elő­adásokat 136 000-en hallgat­ták meg. A rendezvények na­gyobb részét a községekben tartották. Ezer előadáshoz filmet is vetítettek. Különö­sen megnőtt az érdeklődés az agronómiái előadások iránt. óta állandó szószólója a me­rész, bátor előrejutásnak. — Tudom, máról holnapra nem változhat meg minden. — Azonban jó jel. hogy a véle­ménye! stározások, viták gyű­rűzni kezdenek. Ami pedig engem illet, azt a bizonyos takarékbetétemet, tovább gya­rapítóm. — Hogyan? — Megszerettem a tanulás szépségét Zsámbékon. Ott tet­tem vizsgát a nyolcadik álta­lánosból is. Most meg az a szándékon, hogy elvégzem a mezőgazdasági technikumot. Negyvenkét éves fejjel nem én leszek ebben az első, ser» az utolsó. Ezt mutatja, hogy több mint félezer előadásban foglalkoz­tak a burgonya, gyümölcs és dohánytermelés kérdéseivel. Jellemző még az idei évre, hogy megnőtt a szervezeti formákban történő ismeret- terjesztések száma. A hall­gatóknak a 18 százaléka a különböző akadémiák foglal­kozásain vett részt. Asztalos Bálint Szocialista brigádértekezletek Félmilliós megtakarítás Az ÉDOSZ szakmaközi bi­zottsága, valamint az Élelmi- szeripari Minisztérium Tej­ipari Iparigazgatósága közös rendezésében július 11-én táj­egységi értekezleten tanács­koztak Hajdú, Borsod és Sza­bolcs megye tejüzemeinek szocialista brigádvezetői Deb­recenben. Az értekezlet elő­adói és felszólalói többek között a szocialista brigád­mozgalom jelentőségéről, ered­ményeiről és feladatairól szól­tak. Vitéz Viktor, a nyíregyházi tejüzem gépkocsikísérő szo­cialista brigádvezetője beszá­molt a brigád egyéves ered­ményeiről és további célkitű­zéseiről. Lelkiismeretes, pon­tos munkájukkal 560 612 fo­rintot takarítottak meg, s hoz­zájárultak, hogy a tejüzem elnyerje az Élüzem címet. A nyíregyházi tejüzem gép­kocsikísérő szocialista brigád tagjai a termelési eredménye­ken túl szocialista emberhez méltóan éltek, tanultak és ta­nítottak. Segíteni a lakosság nyári ellátását Szerdán a MÉSZÖV szö­vetkezetpolitikai főosztályá­nak rendezésében megyénk fmsz szocialista birgádvezetői értekezletet tartottak Nyír­egyházán. A megbeszélésen értékelték az első fél év mun­káját, majd a második fél év programjával foglalkoztak. Cere Ferenc elvtárs, a MÉ­SZÖV szövetkezetpolitikai osztályvezetője a szocialista brigádmozgalommal kapcso­latban elmondotta, hogy Sza- bolcs-Szatmárban az fmsz szo­cialista brigádok száma 1960- ban 6, 1961-ban 61, 1962-ben pedig 67 volt, napjainkban összesen 71 fmsz szocialista brigád dolgozik, amelyek 555 dolgozót foglalnak magukba. Az fmsz kiskereskedelmi egységeiben 50, a vendéglátó­ipar területein 18, a felvásár­lás, ipar és más területeken pedig összesen hat szocialista brigád dolgozik. A szocialista brigádok előtt álló közvetlen feladat — amelyről az értekezlet tár­gyalt, — az, hogy mc»t min­den eszközzel segitsék a la­kosság nyári ellátásának biz­tosítását Mint mondották, ez különösen vonatkozik az élel­miszerre, gyümölcs és zöld­ségfélék, valamint hűsítő ita­lok biztosítására. Hasonlóan valamennyi szocialista brigád előtt fontos feladat a felvá­sárlási tervek teljesítésének elősegítése. 136000 hallgató az ismeretterjesztő előadásokon Jlebeizéloe ínyeden a nyál, amint ol­vasod, hogy somlói, debrői, egri, csopaki, soproni, móri, pécsi, kecskeméti, csengődi... rizling, kövidinka, szürke­barát, zöldszilváni, mézesfe- hér, csemegevörös, hársleve­lű... Es már-már belépek, amikor eszembe vágódik a tudományos cikk, hogy óva­tosan pajtikáik ezekkel a szépen csengő nedűkkel, mert el sem képzelitek, mi­csoda károkat okoznak szív­nek, tüdőnek, lépnek, vesé­nek és velőnek. Kibillen az idegek egyensúlya, nem is beszélve hosszabb lejáratú kényelmetlenségekről, mint amilyen például a delirium tremens pótatorum. így az­tán tovább ballagok száradó garattal. Es jön szemközt a külön­legességi trafik. Remek kira­katban jobbnál jobb szívnt- valók és éppen ízlelgetem magamban, hogy ugyan mi­lyen lehet az a legújabb ah bán cigaretta, amikor szól a tudományos cikk: Lassan a testtel kolléga úr, a nikotin szűkíti az ereket és valósá­gos melegágya a ráknak. Ej, no, de valami csak kell a szájba! Orvosom azt mondta, hogy cigaretta he­lyett szopogassak cukorkát és megállók az illetékes ki­rakat előtt. Soha ennyiféle ikíszítménnyel nem propa­gálta jóhírnevét az édesipar, csupa csábítás, csupa rábe­szélés a tenger csoki, a kü­lönböző méretű táblák, koc­kák, szemcsék, golyók, tojá­sok, rudak, hengerek, a min­den elképzelhető szín és for­ma. Es éppen engedni készü­lök a sziréndalnak és kiné­zek egy omlós erőset, amikor rám szól a tudományos cikk. Ma délelőtt olvastam két sűrű hasábon, hogy nincs nagyobb ellensége a fognak, mint a cukorkák szopoga- tása. Az emberiségnek anél­kül is romlásnak indult haj­dan erős agyara és rémként mered elém a szuvasodás, korhadás, sorvadás. El tő­lem, sátán! En ugyanis le tudok mon­dani, mert erős egyéniség vagyok, de mi lesz a gyen­ge jelleműekkel, akik ezer- számra esnek áldozatul a rá­beszélő propagandának?? Tusakodásom önérdektől mentes nem magamat fél­tem. Ámbár pillanatnyilag eb­ben a vonatkozásban is van kevéske aggályom. A sógo­rom miatt. Házassági évfor­dulót ünnepiünk s megírta, hogy hoz egy demizson szik­rai kadarkát, de olyat, hogy tűz ég minden cseppjéban. Es kikötötte, hogy töltött ká­posztát csináljon a felesé­gem dagadóvál. Azzal fo­gunk megágyazni — irta ő. En persze a józan tudomá­nyos érvek birtokában eré­lyesen fogok tiltakozni, saj­nos, a sógorom kissé zabo­látlan vidéki barbár. Attól tartok, hogy nem olvassa ezeket a tudományos cikke­ket. Fel fogom világosítant. De előbb megvacsorá­zunk. Klsjó

Next

/
Thumbnails
Contents