Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-11 / 160. szám

életveszélybe kerülhet, mint az az epegörcsös is, aki itt várt, s nem tudtam vele mit csinálni... Telefonhívás vet véget a beszélgetésnek. Szakadó eső­ben ülünk a kocsiba. Irány a Kisteleki út. özvegy T. Jó- zsefné rosszul van. A mamát hálóingben kinn találjuk a tornácon. Az orvos besegíti. Levetkőzik, vizsgál. Előkerül­nek az injekciós ampullák, a tű, s az idős néni feljajdul. A család alszik, csak a lá­nya, s mi vagyunk ébren. Várunk, s megnyugodva tá­vozunk. — Nem lesz semmi baj — nyugtatja az orvos a me­nyecskét. _ Az orvosságot ellenben még most váltsák ki az éjszakai ügyeletet tar­tó gyógyszertárban. Terepjáró a rendelő előtt — Már újabb beteg érke­zett — jegyzi meg Pista bá­csi, amint befordulunk a Vöröshadsereg útjára, s meg­pillant egy terepjáró gépko­csit a rendelő előtt. Valóban. Gy. Istvánná ven­dégségbe érkezett Gyulata­nyára. Rosszul lett. Á férje hozta be. Újabb vizsgálat. Kérdések, s beutalja azonnal a kórházba felülvizsgálatra. Nem lehet várni. Hajnalodik. Lassan vége az éjszakai ügyeletes szolgálat­nak. Kezdődik a délelőtti rendelés. Farkas Kálmán Üsté hét óra. Kezdődik a munka az SZTK éjszakai ügyeletén. Szolgálatba lép dr. Puskás Nándor, Éber Berta­lanná asszisztens és Dani István gépkocsivezető. Sür­gős hívásokra készen áll a kiszolgált Pobjeda gépkocsi az udvaron. Az orvos és az asszisztensnő fehér köpenyt ölt. Sisteregve főnek a mű­szerek, injekciós tűk a vas­dobozban. Ébemé szesszel és benzinnel telt üvegeket, vat­tát, gézt, kötözőszereket, s különböző műszereket készít a fehér abrosszal takart asztalra. — így kezdődik ez minden este. Nekem már tíz eszten­deje. Állandó éjszakai asszisztens vagyok. Este hét­től, reggel hétig — mondja Ebemé. — S az első kérdés a telefonba csaknem mindig azonos: ki az ügyeletes or­vos? Ha imponál, kihívják, ha nem, leteszik a kagylót. í ' Miért nem a körzeti orvoshoz? — Vannak aztán olyanok is — így az orvos — akik a több szem többet lát elv alapján mindennap kihívják az ügyeletes orvost. Pista bá­csi, a gépkocsivezető már elő­re tudja, s mondja is, hogy két nappal ezelőtt ezzel vagy azzal az orvossal járt itt. De mit tegyen az orvos? Ki­megy, mert kötelessége. Lapozgatjuk a betegek név­jegyzékét tartalmazó naplót. Ez év január elsejétől csak­nem öt és fél ezer ember vette igénybe Nyíregyházán az éjszakai orvosi segítséget. Ezer kilométereket futott a gépkocsi az orvossal a város­ban és a hozzá tartozó ta­nyavilágban, hogy életeket mentsenek. Vajon mi történik ezen az éjszakán? Hová kell menni, kin szükséges segíteni? Benn kezdjük a rendelést. Ä 10-es szoba előtt mér töb­ben várakoznak. K. Júlia az első. Csak azért jött, hogy az injekciót megkaphassa. — Mindig Itt kapja? — Általában igen. Kimegy. — Nem volt indokolt. A körzeti orvoshoz kellett vol­na mennie, csak sokan a ké­nyelmet keresik. Itt nem állnak sokan sorba. Berreg a telefon Egy kislányt, F. Veronikát hoznak be ölben. Három nap­ja beteg, lázas. Az orvos faggatja az édesanyját, miért nem hozták korábban. Meg­tudjuk, hogv eddig már hat­szor volt tüdőgyulladásban, s mégis felelőtlenül elhanya­golták szülei. Gyors és ala­pos vizsgálat. Penicillin in­jekció, lázcsillapító. — Reggel azonnal jelent­kezzen a körzeti orvoonál. Az anyának igazolást ad, hogy a munkából kimaradt. — Hetedszer is lehet tü­fejét csóválja. Régen orvos­hoz kellett volna fordulnia. Átvilágításra rendeli a tbc gondozóba. Kezdhetik a műtétet Elmúlt tíz óra. Csendes a rendelő. Cigarettára gyújtunk. Ébemé elfogyasztja a vacso­rát, melyet, lánya hozott. Pista bácsi még nem jött vissza. Kinn dörög, villámlik. Esik az eső. Pillanatra elal­szik a villany, majd fel­gyullad. — Nem erős ez a mai éj­szaka. Máskor eddig már tíz beteghez is hívtak — jegyzi meg Puskás orvos. Néhány perc múlva bero­bog Dani István. — Hamarosan kezdhetik a műtétet a kórházban. Puskás olvas. Pista bácsi elmerengve ül. Éhemét hall­gatom. — Sokat láttam, tapasztal­tam 10 esztendő éjszakái alatt. A múltkor egy 12 éves fiúcska este 11 órakor jött be. Orvost sürgetett az any­jához. Mikor a doktor úr visszajött, elmondta, hogy a férj berúgott, megverte a fe­leségét, aki az ólba menekült előle, s nem tudta előcsalni. Ezért hívták. Máskor meg névnapra csöppent be, s ami­kor megkérdezte, ki a beteg, egy vfgkedélyű fiatalasszony előállt. „Én. Rámjött a hány­inger. Megijedtem. Tessék már megvizsgálni, nem va­gyok-e áldott állapotban.” S ezek miatt a súlyos beteg Több száz szabolcsi főiskolás és gimnazista tölti a szünidőt a nyári táborokban. Képünk Soroksáron készült — nyíregy­házi diáklányokról. Foto: Elek Emil. Hevesen tűz a nap, zúg a habarcskeverő. Nem irígyli most senki a gépkezelőt. Fér­fiaknak is kemény munka, nagy kézierőt igényel, de La­katos Gyuláné szívesen, nagy hozzáértéssel „dirigálja” a masinát. Szereti a foglalkozá­sát, ezt választotta élethivatá­sául. — Kislány korom óta cso­dáltam azokat az asszonyo­kat, lányokat, akik egy-jgv kézmozdulattal munkára kény­szerítik a hatalmas habarcs és maiterkeverő gépet. Már akkor elhatároztam, hogy ki­tanulom ezt a szakmát — mondja a vékony, szőke asz- szony. 1953-ban Budapesten indult egy háromhónapos gépkezelői tanfolyam. Örömmel Jelent­kezett, majd Kazincbarcikán helyezkedett el. Hány lakóház építésénél készített gépévei habarcsot az ott eltöltött há­rom év alatt? Már nem is tud­ja szám szerint. dőgyulladás — fordul hoz­zám az orvos. Pillanatnyi szünet sincs. Bozsó Editkét, egy 6 éves kislányt kísérnek be. Bal karját megcsípte valami és dagad. Csonka Misi 10 esz­tendős. Kerékpárról esett le, s a jobb lábát fájlalja. Nagy munkában van az asszisz­tensnő. Háromszorra adja be a tetanusz elleni injekciót a kicsinyeknek, akik hangtala­nul tűrik. Berreg a telefon. Pillanatok alatt a kocsiban ülünk, s már robogunk is a színhely­re. S. Eleméréknél nagy a riadalom. Az orvos nyugtat­ja a családot, megvizsgálja a mamát, injekciót ad. fáj­dalomcsillapítót rendel és sietünk vissza. Újabb betegek várják az orvost. T. Emőke a fülét, arcüregét fájlalja. Alapos vizsgálat, nyugtatás: nem arcüreggyulladás. Mosolyog, s távozik. Kintről hangos be­széd hallatszik be. — Nem csúnya ez, kezét csókolom. Csak egy kis met­szés — mutatja kezét id. Z. Ferenc nyugdíjas. — Bükkfa kapanyelet akartam faragni. ömlik a vér belőle. Inge is vérfoltos. Bűzlik a szesztől. összekapcsolják, bekötözik. Nehezen távozik. Kinn el­mondja, hogy verekedett, valaki kezében elmarkolta a kést. Talán ezzel menekült meg. Nemcsak orvosi ügy Rágyújtunk. Néhány szip­pantásra jut csak idő. Egy kislányt hoznak. Csóti Mari­kát. Szegbe taposott. Teta­nusz injekciót kap. Ebemé rendületlenül főzi a műsze­reket, tűket, s hallatlan nagy kézügyességgel adja az injek­ciókat. Fáradhatatlan... Egy idősebb asszony szepegve ront be. E. Józsefné. Panasz­kodik a lakójára, aki földre teperte. Szívvizsgál ás, utána mint valami pedagógus, taná­csot ad az orvos, hogy lát- levelet a körzeti orvostól kérjen reggel. Cseng a telefon. Dani Pis­ta bácsi, a gépkocsivezető veszi fel. — A kórház kéri a kocsit ■— fordul az orvoshoz. — Operálnak, és sürgősen vérre van szükség. Nincs aki a vért levegye. Menni kell asszisztensekért — fújja egy szuszra. — Siessen. r H. Sarolta megijedve mu­tatja a lábfejét. Feltörte a cipő, s piros csíkot lát a bő­rén. Injekciót kap. — Nem volt Indokolt. De elküldjem?! B. Béláné munkából jött. Elnézést kér. Szemébe esett valami, s nagyon szúrja. M. Sándomé következik. Panasz­kodik, hogy egy órával ez­előtt vért köpött. Az orvos kérdéseire elmondja, hogy az Utóbbi hetekben 7 kilót fo­gyott, s állandóan ro96z a közérzete. Puskás doktor a Felkészült a fermentáló a szabolcsi dohány fogadására Interjú Hajdú Sándor igazgatóval Décsben találkoztam ame­" rikás-magyar bará­tommal. Több mint harminc evvel ezelőtt vándorolt ki. Nyelvben, érzésben mindig magyar maradt. Elkerülte a fölényesek és gyűlölködik csoportját. Bár tökéletesen beszéli az angol nyelvet, géni san őrködött, hogy el ne felejtse magyar anya­nyelvit. Kuncogva vallotta be, hogy a két háború kö­zött a Borsszem Jankót já­ratta, mert abból gyakorolta a pesti kifejezéseket. Lelkesen örültünk egymás­nak és kölcsönösen megálla­pítottuk, egyik sem változott az elmúlt harmincöt eszten­dő alatt. — Sőt, te mintha még fia- labb lennél — kockáztattam meg elszántan. Állandó levelezésben áll­tunk és jólesett most ezt a kapcsolatot élő szóval r.\í-p- erösí feni. — JVíit szólsz, milyen oko­san címeztem a leveleimen — szólt némi önteltséggel a barátom. Csodálkoztam. — Nem érted? — foly­tatta. — Hát nem tűnt fel, l/#% iV., hogy a neked címzett borí­tékra sohasem Írtam azt, hogy „úrnak”, hanem mindig azt, hogy „risztre”. Furcsa és szokatlan volt nekem ez a címzés, de beleéltem ma­gam a te helyzetedbe. Miután egyre butább ar­cot vágtam, a barátom bru­tálisan megmagyarázta: — Tudtam, hogy abból szörnyű kellemetlenségeid lehetnek! — Miből, ember? — Hogy úrnak címezlek borítékon. — Ki mondta neked ezt az ökör séget? — Mesélték magyar disszi- densek New Yorkban. Igyekeztem megőrizni nyu­godtságomat és tárgyilago­san fejtegettem: — Hogy lehet olyan okos ember, mint te, akkora.., — Idehallgass, engem itthon eszpresszóban gyak­ran szerkesztő úrnak szólíta­nak, de az is előfordul, hogy túlméltányolnak és han­gos „főszerkesztő úr” csata­kiáltással üdvözölnek. Saját fülemmel hallottam, amint az üzletben azt mondták egy hölgynek, hogy „nagy­ságos asszony” és nem dőlt össze a bolt előtt az állvái.T! pedig éppen tataroztak. Megrökönyödött. — Szóval címezhetem ne­ked, hogy „úrnak”? — Akár „nagyságos" úr­nak. — Nem lesz ebből szá­modra semmi kellemetlen­ség. — De igen. Kiröhögnek. Elmosolyodott, aztán ko­molyan fűzte hozzá: — Ennek szívből örülök. Szívből örülök, ha szerte­foszlik az óhazáról terjesz­tett rémhír, még az ilyen jelentéktelen kis rágalom is. Némi gyanakvással foly­tatta: — Igazat mondtál? —Becsületszavamra! Láttam, hogy parányi ké­mkedés még csillog a sze­mében, tehát gyorsan hozzá­biggyesztettem: — Úri becsületszavamra. Stella Adorján hevesi dohányt visszatartotta a fejlődésben, de ezt a hirte­len bekövetkezett felmelege­dés gyorsan pótolja. A nagy levelű szabolcsinál viszont a gyors fejlődést segítette elő a bőséges csapadék. A párás Időben egyformán Jelentkezett mindkettőnél a peronoszpóra veszély. Ezt a veszedelmes gombabetegséget azonban per­metezéssel sikerült megfékez­ni a termelő gazdaságokban. A védekezést sikeressé tette a napos idő is. — Mik a legfontosabb te­endők most a gazdaságokban? —A növényzet gyors fejlő­désnek Indult. Ez azonban kedvez a gyomoknak is. A növényápolást — a kapálást — tehát fokozottabb ütemben kell folytatni, meg kell aka­dályozni a gaz megerősödését. A kedvező időjárás következ­tében számítani lehet a he­vesi dohány tömeges, gyors beérésére. Erre is kellően fel kell készülni a gazdaságoknak. Kellő ütemezéssel el kell ér­ni. hogy érési sorrendben, csak a technikailag érett do­hánylevelek kerüljenek tö­résre. Az idejében alkalma­zott törés népgazdasági érdek, mert minőségileg gyenge do­hánylevelekből a fermentálás során nem tudunk kifogásta­lan árut készíteni. — Hogyan készülnek a ter­més fogadására? — Kapacitásunk a többlet­termés fogadására is elegen­dő. A szezont megelőző kar­bantartási munka mindenütt befejeződött. Nyíregyházán 35 mechanikai kamrás fermentá­ló és egy tizes rendszerű szá­rító várja készen a termést, Nagykállóban. Kisvárdán és Oros Nagyszállás tanyán szin­tén 10—10 szárító kamra van előkészítve a termés fogadásá­ra. A hevesi zöld dohány tö­résére előreláthatóan július Tóth Árpád Aztán hazajött újra Nyír­egyházára, Sóstón dolgozga­tott. Baromfi és nyúlnevelés — ez volt otthon. A n/ulaka» egyébként most is szereti« több mint negyven várja« hogy lucernát szedjen nekik. Miután férjhez ment, újbél az építkezésen dolgozik. Jelen­leg a Nyíregyházi Tervező Iroda jövendő székházánál, a Bercsényi utcán. A fizetés? Elégedett. Általában 1600 fo­rint. Lakatos Gyulánét munka után még várja a második műszak: a házimunka, a kis- lánya, Marika. De míg haza­ér, 5 kilométert kerékpározik munkahelyéről a Kemecsei úti lakásába. S mindezt napi 400 mázsa habarcs keverése után.* — A házimunkában szeren­csés vagyok — mondja. — A férjem is segít. — Jut Idő a szórakozásra is? — Legkedvesebb szórakozá­som a rádió, a lemezjátszó. Közben takaríthatok is. Olva­sásra nemigen jut időm. ae egyszer egy héten elmegyünk moziba és a strandra. Aztán arról beszél, hogy legjobban annak örül, ha zavartalanul folyik az építkezés. De mos­tanában mindig hiányzik va­lami. Vagy a daru, vagy a ge­rendák. És említi: büszke azokra az épületekre, amelyeknek az építésében részt vett. Ott volt a Bocskai utcai 84 lakóház, a Bethlen utcai 24 lakás/ a TITÁSZ iroda, a véradó állo­más építésénél. Hogy mi lesz ezután? Még fiatal, nincs har­minc éves. Jó lenne sokáig, nagyon sok új lakás megépí­tésénél segédkezni... Berencsi Erzsébet 1963. július 1L „Seíjítseii, doktor ár!” Éjszakai riport az ügyeletes orvossal HETEDSZER IS LEHET TÜDŐGYULLADÁS AKI ELMARKOLTA A KÉST NEM INDOKOLT! ELKÜLD/EM? AMÍG AZ EPEGÖRCSÖS VÁR... Asszony a habarcskeverőnél Két műszak kfizlil melyik a kedvesebb — Naponta fit kiló- méter kerékpáron —„fi házimunkában szerencsés vagyok“ Harminc családi házat is épít a mátészalkai tsz-közi építési vállalkozás S mivel a járás tsz-eiben még meglévő építőbrigádok mindinkább karbantártást vé­geznek, és a mátészalkai Ve­gyes KTSZ nem tudja a la­kóházépítési szükségletet kie­légíteni, a vállalkozás 30 csa­ládi ház építését is tervbe vette. Sőt, a tsz-ekben Jelent­kező egyéb építkezéseknek, (nagyobb méretű Javítások« korszerűsítések) is eleget tesz. Csak az utóbbi kétmillió fo­rint terven felüli munka. S hogy a vállalkozás eleget tud­jon tenni növekvő feladatá­nak, gondoskodik saját kép­zésű szakember utánpótlásá­ról. Jelenleg 39 ipari tanuló sajátítja el a választott szak­mát a vállalkozásnál. — Már épül a vállalkozás új irodahelyisége — közli Varga elvtárs. —• Félmilliós beruhá­zással építjük és szeptember­ben oda költözünk. De az Is a vállalkozás életre valóságát tükrözi, hogy év végére közös vagyonuk, a különböző gépek, állványok, szerszámok értéke eléri a millió forintot. a. b. Másfél éve alakult meg a megyében elsőnek a mátészal­kai járási tanács mezőgazda- sági osztályának kezdeménye­zésére a járási tsz-közi építő­ipari vállalkozás. Az évi ter­vezett termelési érték meg­haladja a 15 és fél millió fo­rintot. Ebből tsz-munka 114 darab dohánypajta, 4 tizenöt vagonos kukoricagóré és egy 100 férőhelyes borjúnevelő is­tálló. Varga László, a vállalkozás vezetője elmondja, hogy a fél éves tervet 13 millió forint értékben teljesítették. — Különösen a dohánypaj­ták építését szorgalmaztuk, mert tudjuk, ezekre van mie­lőbb nagy szükség. E hó vé­gére sikerül Is mind a 114-et felépítenünk. Igaz, vagy: öt­venöt nem tudunk azonnal befedni, mert ezeket idei szalmával akarják tetőztetni a tsz-ek. De augusztus végé-, re így is teljesítjük a felada­tot. A vállalkozás nagy súlyt helyez a határidők betartásá­ra. Ennek szem előtt tartá­sával csoportosítja a részle­geket és végez a kukoricagó- rék, s a nyírcsaholyi Vörös Csillag Tsz-ben a borjúneve­lő építésével. Utóbbinak a munkálatai mintegy 70 száza­lékban van már elvégezve. 15—20 között kerül sor, de már kidolgoztuk a beváltás, szárítás és fermentálás ope­ratív tervét, amelyet a telep­vezetők megkapnak. Ez elen­gedhetetlenül fontos feltéte­le annak, hogy a törést és be­szállítást az érés ütemének megfelelően, zökkenőmentesen bonyolíthassák le. Közvetlenül az aratási munka dandárja után kerül Sor a megye egyik legfonto­sabb ipari növényének, a do­hánynak a betakarítására. Az ezzel kapcsolatos teendők­ről, a felkészülésről érdeklőd­tünk Hajdú Sándortól, a Nyíregyházi Dohánybeváltó é3 Fermentáló Vállalat igazgató­jától: — Milyen hatással van a dohánytermelésre a jelenlegi időjárás? — A különböző dohányfaj­ták nem egyformán reagál­nak az időjárásra. Az esőzés következtében korábban be­következett lehűlés például a 3

Next

/
Thumbnails
Contents