Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-10 / 159. szám

BACSÓ IMRE TRAKTOROS HŐSTETTE Hogy fel ne repüljön a „vörös kakas“ Mnes megfelelő tűzvédelem a termelőszövetkezetekben Az aratásról írják tudósítóink Halasi csipke Vaján A falu elsS múzeumi kiállítása A nyári meleg, száraz idő­szakban, a termés betakari- I tásakor gyakrabban hangzik fel a tűzoltók szirénája, mint máskor és a robogó vörös tűzoltókocsik láttán fájó szív­vel vesszük tudomásul azt, hogy valahol nagyértékű va­gyontárgyak mennek veszen­dőbe, sőt emberek —■ leg­többször gyermekek — élete forog veszélyben. A termelőszövetkezeteknél az istállókban való dohányzás, a szabálytalan fűtés, világí­tás, az erőgépfek megengedhe­tetlen módon történő tárolá­sa, azokkal a gyúlékony anya­gok közötti közlekedés, a lomtalanítás elmulasztása, szálastermények zsúfolt elhe­lyezése, kéményekbe épített gerendák okozzák a legtöbb bajt, amit sokszor fokoz az, hogy hiányoznak a bővizű kutak, a készenléti víz táro­lására szolgáló berendezések. Emellett a termelőszövetke­zetek tűzrendészeti hálózata a vezetők hanyagsága foly­tán sok helyen nem működik. Számos termelőszövetkezetben a legelemibb tűzrendészeti szabályokat sem tartják be. Az urai tsz-ben például a sertésnevelő szarufái között dugták ki a kályhacsövet, Ga- csályban a takarmány előké­szítőtől fél méterre nyílt tüze­lésű üsttel burgonyát főztek, s az üstöket az eresz alatt helyezték el. A nyírbátori Kossuth, a máriapócsi Zöld Me­ző, a nagyhalászi Petőfi és más téesz-ekben a lámpát úgy helyezték el, hogy az ál­latok könnyen leverhették. Igen sok tsz-t lehetne felso­rolni a rossz tűzrendészeti viszonyok példájaként. Termelőszövetkezeteinknél most a nagymértékű dohány- pajta-épitkezés jelenti a leg­főbb tűzveszélyt. E szerfás építmények a dolog természe­ténél fogva fokozottan tűzve­szélyesek, s még rontja a helyzetet az, hogy a kitűzés­nél nem mindig érvényesül­tek a tűzrendészeti szempon­tok. A vitkai tsz-ben a lakó­házaktól 10 méterre helyez­ték el az újonnan épülő paj­tákat. Megyeszerte volt ész­lelhető egy olyan törekvés, hogy a bizottságilag megálla­pított telephelytől eltérő he- Jyéh, a tanyaközpontok mel­lett kérték megépíttetni a tsz-ek a dohánypajtákat. A tűzrendészeti szempontok semmibevételével egyedül csak arra a szempontra vol­tak figyelemmel, hogy a ta­goknak ne kelljen messzire munkába menni. így történ­hetett meg többek között Tor­nyospálcán, hogy a pajtákat a tsz agronómusának kérésé­re utólag a főmajorba tele­pítették át, mely csatlakozik a bcltelekkeL Ezzel nemcsak a major, hanem a község is fokozottan tűzveszélyes lett. A tsz-ek általános tűzren­dészeti helyzetének megjaví­tása érdekében szükséges a tűzrendészeti hálózat élőbbé tétele, a tűzrendészeti felelő­sök megfelelő kiválasztása, a munkájuk előfeltételeinek biz­tosítása. TRÖSZTÖSITÉS IDEJÉN az elmúlt években is részt vettek az aratásban, segítet­ték a munka gyors elvégzé­sét. — falusai — A kölesei Kossuth Termelő- szövetkezetben 90 kaszapár 180 hold árpát aratott le négy nap alatt. Közöttük dolgozott id. Ónodi Pál 64 éves tsz-tag is, aki, hogy le ne maradjon a munkában vasár­nap előre lefektette a kéve­kötő köteleket. Példáját kö­vette a 66 éves id. Bencze Gyula is. De, hogy a fiatalok is de­rekasan helytálltak a munká­ban bizonyítják ifj. Zavanyi Károly. Király Endre és tár­saik, — most leszerelt kato­nák — mint új tsz-tagok na­ponta 1600—1800 öl búzát vágnak le naponta. Dicséretet érdemelnek Var­ga János és Máté Dezső ara­tógépkezelők, akik gépükkel 9—10 holdat aratnak le na­ponta. Széles Zoltán járási tanács, Fehérgyarmat. Szerkesztői üzenetek Állami gazdaságainkban is vannak hibák. A Hodászi Ál­lami • Gazdaságban a meleg idő beálltával nem adták ki víztárolásra a megvásárolt 50 hordót. Helyenként a mező­gazdasági felkészülés és gép­szemlék megtartása érdeké­ben semmilyen intézkedést nem tettek. Egyes vezetők elnézik azt, hogy a dolgozók tűzve­szélyes folyadékok közelében dohányoznak; a javítás alatt lévő erőgépek üzemanyagtar­tályait nem ürítik ki, szikra­fogó nélkül húzzák össze a szalmát. A gépállomásokon a javulás ellenére fellelhető hi­bák egyeznek az állami gaz­daságoknál mondottakkal. A falusi lakosság körében változatlanul az a mulasztás a legjellemzőbb, . hogy fel­ügyelet nélkül hagyják a gyermekeket, akik hozzájut­nak a könnyen elérhető he­lyen tartott, gyufához és leg­többször sertés perzselcst játszva, meggyújtották az ud­varon, a szérűn a szalmát, vagy a szemetet. Az elmúlt 3 hónap alatt erre több példa adódott. Vencsellőn 5 család portáján 30 000 forint kár ál­lott elő azzal, hogy az 5 éves István József kisfiú hasonló- karú társaival játszva, szer­zett gyufával tüzet gyújtott. Fábiártházán Veress Gyulá­nál közel 4000 forintos kár keletkezett abból, hogy 5 éves Dezső nevű gyermeke gyufá­val játszott. Ilyen esetek voltaik Nyír­bátorban, Petneházán és más helyeken is. .Aranyosapátiban Veréb Andrásné portáján a 80 éves Loida András okozott tüzet: égő szivarral a szájá­ban vitt szénát az állatoknak. A tűz könnyen terjed tova, mindnyájunk érdeke az, hogy megelőzzük a tűzeseteket, le­gyünk messzemenően elővi­gyázatosak és figyelmeztes­sünk másokat is a tőlük lá­tott esetleges könnyelműség bekövetkezhető következmé­nyeire, de legfőképpen vi­gyázzunk a gyermekeikre. Dr. Lehel István csoportvezető ügyész — Az új igazgatók már megbarátkoztak, de mi lesz az új titkárnőkkel... (Erdei Sándor rajza.) Gyümölcsösben TAKÄCSATKA ellen rovarölőszerként LISZTHARMAT ellen gombaölőszerként T H I O V I T (80% elemi kéntartalmú) permetezőszert használjunk, amelyhez SZEKERES KÁROLY: Fiatalok a lejtőn s. Azt hiszem, egy nehezen nevelhető gy érméknél nem a legcélravezetőbb pedagógiai módszer a WC-re ültetés. Node, az anya nem volt mindig ilyen szigorú, még ke­vésbé következetes. Mit is mond erről a tárgyaláson: — Kérem, előfordult, hogy a fiú pénzt lopott a retikü- lömből. Többször is. Nem mertem az apjának megmon­dani. Tudtam, hogy nagyon szogorú és megverné a gye­reket. A gyermek érdekét semmi esetre sem szolgálta ez a titkolódzás. Aztán egymás után több­ször is előfordult, hogy a gyermek iskola után nem jött haza. Elcsavargott. Az anya kétségbeesett, hogy hol is lehet a gyerek. De amikor hazajött, nem vonta felelős­ségre, hanem magához ölel­te és megcsókolta. —. Csakhogy hazajöttél. A fiú ilyenkor hazudott valamit. Megmagyarázta csa­vargását, iskolakerülését, s az anya a „magyarázatot” legtöbbször tudomásul vette. Ilyen körülmények között a büntetés természetesen mái' elkerülhetetlenné válik. De a büntetést is oly rosszul, oly kontár módon alkalmaz­zák, hogy többet rontanak a dolgon, mint amennyit segí­tenek. Nyilvánvaló, hogy nevelési módszerük nem érhette el a célját. Szinte szükségszerűen vezetett a gyermeknek a csa­ládtól, a szülőktől való elsza­kadásához. Erről így vall az apa: — Vad és makrancos lett a gyerek. Nem tudom miért... Nem bírtunk vele. Elhatároz­tuk, hogy állami gondozásba adjuk. Ez az apa azt tartotta a legtermészetesebbnek, hogy mivel nem bír a gyermekkel, állami gondozásba adja, majd az állam elvesződik a gyermekével! így hát az apa, aki nyilván a munkakörében is szerette az „áthidaló” meg­oldásokat, ez esetben is a legkényelmesebb, a legkeve­sebb konfliktussal járó meg­oldást választotta. — A gyermeket egy gazdá­hoz adta ki az intézet. Nem volt rossz dolga. De itt sem tudott megszokni és hazaszö­kött — vallja az anya. — S tudomásom szérint a gazda biciklijét is magával hozta, alig tizenegy éves ko­rában — teszem hozzá. — Igen, valóban így volt, de nem történt nagyobb baj, hiszen a biciklit visszaküld- tük. — Majd kisebb szünet után így folytatja Polgámé. — Sajnos a fiam később bűn- cselekményt követett el és Aszódra került. Nem is tu­dom, hogy helyes volt-e? — Ott szakmára tanították — jegyzem meg. Az anya élesen közbevág: — Igen, de a gyermeknek nem volt kedve a cipészmes­terséghez. Hiába, amihez az embernek nincs kedve... A valóság az. hogy ennek a fiúnak semmihez nem volt kedve, a családból nem hoz­ta magával a munka szere- tetét. A szülök emlékezetébe idé­zem a bukás útját. Aszód, majd ismét Aszód. Szökés Aszódról. Közben egy inter­mezzo: a szökés ideje — alig néhány nap — alatt a betöré­sek sorozatát követi el. Is­mét Aszód következik. Itt kerül össze a hűséges jóba­ráttal, Varró Tibivel. Az apa a rövid szabadlá- bon-lét időszakában igyekszik elhelyezni a gyereket. Jóská­nak azonban nem ízlik a munka.. Munkahelyeit állan­dóan változtatja. Az apa úgy érzi — s ezt a tárgyaláson is hangoztatja —, szülői kö­telezettségének eleget tett azzal, hogy fiát elhelyezte. Nekem az a véleményem, hogy a puszta elhelyezés nem elég, ha ez nem párosul a munkára való neveléssel, és azzal, hogy gyermeke­inkkel őszintén, minden ken­dőzés nélkül beszéljünk a munkával járó gondokról, a felmerülő nehéz problémák­ról. Ezt az apa elmulasztotta. Csodálható ezek után, ha az egyébként is ingatag jellemű fiú a munkát elkerülte, sőt munkahelyeiről nem egyszer bűncselekmény árán szaba­dult meg? Ennek egy kirívó példáját is elmondom: Jóska, mint kifutó, 1090 fo­rintot kap a boltvezetőtől, hogy a pénzt postára adja. Megbíznak benne, hiszen is­merték az apját. Jóska azon­ban a pénzt zsebrevágja, a Balaton mellé utazik és a „zsákmányt” két este eltéko- zolja. Jóska 17 éves ekkor. A büntető bíróság elnéző vele szemben: pontosan akkora pénzbüntetésre ítéli, ameny- nyit elsikkasztott. A hiányzó ezret viszont a szülők térítik meg. A szülők örülnek, hogy fiúk a dolgot könnyen meg­úszta és utána — még in­kább magára hagyják, nem emelnek gátat kimaradozásai elé. Nem kérdezik meg, hol járt és mát csinált. Az az ér­zésem, beletörődtek már ab­ba, hogy úgysem lehet rajta segíteni. S Jóska az életét egyre inkább visszájára nézi. Még nem huligán, de a hu­ligánszellem egyre inkább megfertőzi. Már nem érez erkölcsi korlátokat. Már ér­zéketlen az élet pozitív jelen­ségei iránt, megvetéssel nézi a fiatalok százezreinek erő­feszítéseit, becsületes munká­ját. Az élet értelmét a fékez­hetetlenségben látja. A szá­mára csupán anyagiakat nyújtó családi környezet si­várrá válik s ezt a sivársá­got a bűnnel igyekszik ellen­súlyozni. Elszakad a családi környezettől, a munkától, a becsülettől. S a szülők tehetetlensége és közönyössége csak báto­rítja a fiút. Egyre inkább ki­alakul bennem az a meg­győződés, hogy a szülők me­nekültek ettől a fiútól. Szin­te csak addig voltak nyugod­tak, amíg nem hallottak ró­la. Most már bizonyosan ők is érzik, hogy a felelősségnek ezért az elhárításáért, a „semmiről nem tudni” ké­nyelméért, drága árat kell fizetniük. (Folytatjuk) NIKEPON P, vagy SANDOVIT nedvesítőszert adjunk. S U L F E X (33% színkén hatóanyagú) permetezőszerrel is védekezhetünk a lisztharmat ellen. Gyümölcsösben az ALMAMOLYT P E R N I T (30% mikrokristályos DDT hatóanyagú) permetezőszerrel irtsuk! Almavarasodás ellen védekezzünk TIEZENE—ZINEB permetezőszerrel, vagy TMTD-tartalmú WOLFEN—THIURAM gombaölőszerrel (0,2%-os töménységben). A növényvédőszereket forga- hozzák: a megyei Mezőgazda- sági Ellátó Vállalatok, AGROKER-ek. Beszerezhetők: a földműves­szövetkezetekben, az állami kiskereskedelmi vállalat bolt­jaiban és a VETŐMAG bol­tokban. (Bp. 5911) 1963. július I«. Miért nem szállítják...? Pénteken délután egy moz­donyból kipattanó szikrától tüzet fogott a nyírmadai Kos­suth Termelőszövetkezet 20 holdas gabonatáblája. Az Új Elet Termelőszövet­kezet tábláján aratott Bacsó Imre, a gépállomás traktoro­sa, amikor arra lett figyel­mes, hogy nagy füst van munkahelyéhez 300 méterre a vasútoldalban. Amikor a füst közelébe érkezett, látta, hogy a füst alatt már lángot fogott a kalászos. Azonnal hozzáfo­gott a tűz eloltásához. Terjedt a tűz, nehezen ment az oltás. Birkózott a lángokkal, nem gondolt arra, hogy közben életét kockáz­tatja. Egy idős asszony sie­tett segítségére, aki hazafelé tartott a mezőről és meglátta a tűzzel hősiesen küzdő trak­torost. Végül is sikerült elol­taniuk a tüzet. A gépállomás vezetősége Bacsó Imre traktorost példa­ként állítja az üzem dolgo­zói elé és jutalomban része­síti. Tatár Péter SzB titkár, Nyirmada. Három nyírbogáti olvasónk panasszal fordult tudósítónk­hoz. Még februárban meg­rendelték az építkezésük megkezdéséhez szükséges kö­vet a Nyírbátori Tiizéptől, és az árát is kifizették. Mivel ígéretet kaptak, hogy a kö­vet rövid időn belül hely­színre szállítják, tavasszal megkezdték a régi házak le­bontását. Mankó Béla és társai az­óta Is — bár egyre fogyó tü­relemmel — várják az építő­kő megérkezését. Fügedi Imre Országos halászati ankét Nyíregyházán Hazánk halászati termelő- szövetkezetei július 9-én kezd­ték meg kétnapos ankétjukat Nyíregyházán. Megbeszélték a természetes és mesterséges ta­vak hasznosításának problé­máit, elhatározták a halte­nyésztés korszerűsítését, hogy több ízletes húsú pontyot, har­csát és egyéb értékes halat szállítsanak az iparvidékekre és a főváros piacaira. V. V. Gondos előkészületeket tet­tek az aratás zavartalan és időbeni elvégzésére a levele- ki Dózsa Termelőszövetkezet­ben. Az aratást 706 holdon 1 kombájnnal, 1 Notek arató­kévekötő géppel és öt 7—10 tagú aratóbrigáddal kezdték meg. Az iparból 20—25 dol­gozó érkezett haza az aratás idejére. “Ezek a dolgozók már Az elmúlt hét végén nyílt meg Vaján, a Kuruc Vay Ádám Múzeumban a halasi csipkekiállítás. A 12 vitrin­ben elhelyezett anyag megis­merteti a látogatókat a ha- i .si csipkeverés történetével, 1 alakulásától napjainkig, va­lamint a csipkekészítés úttö­rőinek, Dékáni Árpád rajzta­nárnak és Markomcs Mária kézimunka tanítónőnek a munkásságával. Markovi« Mária művészi érdemekben gazdag életét a halasi esipke tökéletesítésé­nek szentelte. Számos csodá­latos szépségű munkáját ez alkalommal is bemutatják. Az egyik vitrinben pedig 1902-ből származó dékáni csipkék láthatók. Megsórgui- tak már, mégis ezek a gaz­dag niotivumú, lehelet finom­ságú csipkék a kiállítás leg­szebb darabjai közé sorolha­tók. A kiállítás anyagában sze­repelnek Dékáni—Markovics méltó utódainak — a halasi csipke mai készítőinek — Stepanek Ernőnek, Pongracz Margitnak, Országh Ilonának, Molnár Bélának gazdag fan­táziával elkészített, merész mezőgazdasági osztályán Dar­vas elvtársat, akitől a vizs­ga anyagára vonatkozó felvi­lágosításit is megkapja. Bertalan Géza. Mátészalka: A tsz-nytagdíjasok évente 250 munkaegységet teljesíthetnek anélkül, hogy elveszítenék nyugdíj j ogosul faágukat. Debreceni Gábor, Tarpa: A járási tanács pénzügyi osz­tálya írásiban utasította a községi tanács elnökét, hogy szólítsa fel a tsz-vezetőségét a vágási díjak megfizetésére. vonaljátékú csipkéi is. Ismerteti a kiállítás a régi és a mai Csipkeház életét, munkáját, eredményeit, és a halasi csipke külföldön szer­zett hírnevét. Egyre több ál­lamban keresett cikk a ma­gyar népművészet e nagy múltú ágának terméke. A látogatók véleménye iga­zolja, hogy a halasi csipke si­kerrel szerepel megyénkben is. — ke — Ilcsvai Ferenc, Nyírtét: Ki­vételes nyugellátási kérelmét a KIOSZ Megyei Szervezete az Országos Kivételes Nyug­ellátási Bizottsághoz küldte el. A döntésről értesítik. Egyébként nyugdíjjárulékot csak azoknak kell fizetni, akik érvényes iparjogosít­vánnyal rendelkeznek. Debreczeni Sándor, Nyírká­rász: Nincs akadálya annak, hogy megszerezze a szakmun­kás bizonyítványt. Azt taná­csoljuk, hogy keresse fel sze- i mélyesen a megyei tanács 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents