Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-09 / 158. szám
IDEI TERV: Huszonhét termelőszövetkezetet villamosítanak Arnig elérkezik a „fényünnepély“ — 60 000 forint ajándék Mária- pócsnak — A megyei villanyszerelő vállalat tervmódosítást kér lési munka elvégzése vár a Szabolcs Megyei Villanyszerelő Vállalatra. Ne legyen életveszély — De tervmódosítást kértünk 3 és fél millió forintra, a tsz-ek és állami gazdaságok villanyszerelési munkáinak karbantartására is — magyarázza a főmérnök. — Ezt még nem fogadták el, szedetnénk ha támogatnák. Ugyanis sok tsz-nek és állami gazdaságnak elavult már a 10 évvel ezelőtt végzett villamosszerelési munkája. S ez sok veszélyt rejt magában. — Eddig 9 tsz-t vizsgáltunk , meg, de küldi a jelentéseket a TITÁSZ, iá — sorolja Tóth László. — Nagydoboson például a csempeüzemben a 220-as feszültség vezetéke védőcső nélkül húzódik az üzemben. Ez élet- veszélyes. Hasonlót tapasztaltunk Rakamazon a tsz egyik istállójában. Hodászom két évvel ezelőtt ütött agyon az áram egy üzemszerelőt az ilyen hibák miatt, s ezt nem nézhetjük tétlenül. Biztosan megkapják a kellő segítséget a villanyszerelők. S akkor megszüntetik ezeket a hibákat isi Fényünnepély — de veszélyes, kemény munka. És nem is kevés. Farkas Kálmán Ahol megjelennek, a sötétségen úrrá lesz a világosság. Fény, s ezzel kulturáltabb élet költözik a családi otthonokba, az iskolákba, művelődési házakba, a falvakba. — Fényünnepély. így nevezték el a falvak lakói azt a pillanatot, amikor kigyúll- nak az első villanykörték — mondja Gyimesi Pál művezető. Sajnos megtörténik, hogy ennek nagy ára van. — Emlékeztek Geri Zolira — szól közbe Tóth László, a párttitkár — akinek megfagyott a lába? — Túl buzgó volt! — Az utolsó pillanatban szóltak a tisza telekiek, hogy megkapták a pénzt a hálózat bővítésére. Sietős volt a munka. Metsző hidegben szereltek az oszlopokon, a mászóvas elszorította a lábát, nem kapott elegendő vért, s a nagy munka közben meg is feledkezett magáról, hogy le kellene jönni, melegedni. Az utolsó pillanatban — Nem kellemes a villany- szerelő munka se télen se nyáron! —' jegyzi meg Plank Ferenc, a Szabolcs megyei Villanyszerelő Vállalat főmérnöke, aki Moszkvából, a Tyimirjázev Akadémiáról került a vállalathoz. — Télen a nagy hideg, nyáron a forróság a legnagyobb ellenségünk. De csinálni kell. — Legjobb lenne tavasszal — nevet a párttitkár. — Igen, ha a tanácsok nem a negyedik negyedévben kapnák meg a községfejlesztési járulékot! így aztán mind az utolsó pillanatban kopogtat. S ilyenkor aztán add meg uram isten, de mindjárt! Egyik részleg valahol Szatmáriján, a másik a Nyírségben szerel, küzd a hideggel, s él a faluban hetekig, míg ki nem gyűl a villany. — De megszoktuk már. Szeretettel fogadnak bennünket mindenhol, szerelőink sok helyen sorkoszton élnek — mondja Gyimesi. Társadalmi munkában az utolsó kalapácsütésig Kezük munkája nyomán villamosodnak a tsz-ek, állapi gazdaságok, üzemek, kór- íázak. iskolák, kultúrházak, ákások. — Évente átlagosan 30 sz-t villamosítunk. Mi szerelők a gumigyárat, Szálkán a Vegyesszerelő Ktsz-t, a Megyei Kórházat. 1963-ban 4 millió forint értékű hálózatbővítést végzünk el, s 27 zeten, A menzadíj körülbelül felére csökken. Érdekeltté tesszük a hallgatókat a tanulmányi ösztöndíj elnyerésében. Ezt a szociális helyzettől függetlenül minden kitűnő, jeles, és jórendű tanulónk megkapja. Nagy gondot jelent számunkra a felvett tanulók kollégiumi ellátása. Budapesttel—Zaláig, Debrecentől—Kőszegig, az ország minden részéből érkeztek felvételizőik. A tapasztalat szerint vonzó körülmény az, hogy a hallgatók két év után kimehetnek tanítani, s a harmadik, negyedik évfolyamot levelező úton végzik. Kollégiumi elhelyezést 180 első es másodéves részére tudunk biztosítani. Itt is elsősorban a tanulmányi eredmény, magatartás és szociális helyzet dönti el, hogy kik kerülnek be a kollégiumba. Akiknek nem tudunk mi ellátást biztosítani, azok részére a megyei KISZ-bizcvttság segítségével igyekszünk magán lakásoknál szállást biztosítani. (T.—Sz.) — özvegy Karnyó Vinczéné közkedveltségnek, sőt, tiszteletnek örvendett a vállalatnál. Mindenki szerette, mindenki szívélyes mosollyal üdvözölte. Egyszerű takarítónő ő és a becsületes családi nevét alig ismerte más a bérosztályon kívül. Általában Mari néninek hívták. — Mari néni, eltűnt a papírkosár a szobámból! — Mari néni, hozzon tíz deka sonkát! — Mari néni, a postára! Es Mari néni szaladt. Hetvenéves lábai nagyszerűen bírták az iramot. Ha felszólították, hogy menjen a postára, lekapta a turbánját és a kötényét, a takarítás felség- jelvényeit és szaladt. Jóindulatú, aranyos lény volt, szíveskedve beszélt azokkal, akik megszólították és sokszor emlegette a kis dunántúli falut, ahonnan elkerült. Egyszer eldicsekedett közvetlen főnökének, a kis Kol- czaynak: — Tudja, Kolczay lcartárs, hogy én 1909-ben kerültem fel Budapestre és azóta fur- tonfurt dolgozom. Mari néni jubileuma Kolczay gyorsan kiszámította: Mari néni ötven éve dolgozik. Megemlítette a jubileumot az igazgatónak. Javasolta Mari néni megünneplését. — Csinálunk egy kis összejövetelt. Nagyon szép volna, ha nyilvánosan felköszönte- néd és kezet szorítanál vele. Kurjantott az igazgató: — Kezet szorítani? összevissza csókolom Mari nénit! Majd szólok a főkönyvelőnek, szorítson ki egy kis készpénz-ajándékot és te pedig csináld meg a társasvacsorát a kultúrteremben. Persze titokban! Meglepetés lesz Mari néninek! Az előkészületek olyan titokban folytaik, mint egy rakétagyár kísérletei. Mari néni előtt mélységesen hallgattak a nagy tervről. Aztán egy napon valaki mégis elpletykálta Mari néninek. Mari néni megrémült. Rohant a kis Kolczayhoz és k*~ A aemecsen Durgouyaiie- ményítőgyár az első félévi termelési tervét 190 százalékra teljesítette. A kimagasló eredményhez hozzájárult az is, hogy az első félévben a tervezettnél 100 százalékkal több burgonyát kapott a gyár — feldolgozásra. Elkészítettek 89 vagon keményítőt, 80 vagon szörpöt és 8 vagon dex- troz-t. A burgonyából készített termék az édesipar, festékgyár stb. fő alapanyaga. A burgonyacukor 5 dkgr-os ízléses csomagolásban és 5—6 kilogrammos táblákban kerül forgalomba. Jelenleg karbantartási munkálatok folynak, mintegy előkészület az egyre közeledő szezon zökkenőmentes lebonyolítására. Szükséges a karbantartás annál is inkább, mivel a második félévben még 2300 vagon burgonyát kell feldolgozni — a tervek szerint. Az elmúlt évben egy hónapnak megfelelő nyereség- részesedést kaptak a dolgozók. Ez évben is nyereséggel zárnak. — nemes — ni — szakgimnáziumban vagy kertészeti technikumban fogom hasznosítani az új diplomát. — S hogy megy a tanulás? — Nem akarom elkiabálni — eddig még minden vizsgám jeles. Restellném tanítványaim előtt, ha nem így volna, mert ők aztán hamar megtudják minden vizsga- eredményemet. Persze, feleségem is haragudna a rossz bizonyítványért — s én békés természetű ember vagyok, nem szeretném, ha haragosaim lennének... — Miért tanul? Nagyobb lesz a fizetése? — Valamivel. De az nem számottévő. Ügy éreztem, kevés, amit eddig tettem — adós vagyok. — Hogy-hogy? Kinek? — teszem fel az önként kínálkozó kérdést, de abban a pillanatban meg is bánom, mert ez a kérdés általában sablonos választ szokott szülni. Ö elneveti magát: — Hát elsősorban magamnak, mert én nem voltam valami jó tanuló sem a technikumban, sem a főiskolán. Valahogy elblicceltem azokat az éveket — s most meg akarom mutatni, hogy tudok tanulni. — Mikor tanul? — Korán kelek — s a tanítás megkezdéséig tanulok. Tanítás után az ember fáradt már, nem lehet. Most, hogy vége a tanévnek, mosí- már egész nap. Holnap vizsgázom géptanból és kultúr- technikáből. — Fél? — Igen. Most még talán nagyobb a vizsgalázarn, mint tízegynéhány évvel ezelőtt... A vizsgázónak — azt tartja a diákbabona — nem szabad szerencsét kívánni. De neki nem is kell; mert jó adós — idejében, pontosan törleszti a magavállalta adósságot R. J. 1963. július 9. tsz-t villamosítunk. Szerintem 3—1 év, s minden tsz fontosabb üzeméber. viílany- nyal dolgoznak — és ez nagy öröm, látszik a főmérnökön. Most viszont nagy gondban vannak. Nemcsak a rossz idő, hanem ennek következményeként a szállítási problémák miatt maradtak el az első negyedéves tervvel. — Fél év végére azonban ebből már 370 000 forintot sikerült törlesztenünk. S remélem a többivel sem maradunk adósak az államnak — bizakodik Plank Ferenc. — A tavalyi esztendőnk jól sikerült. — Terven felül hét tsz-t, a kisvarsányit a bereg- darócit, a tiszaszalkait, az ibrányit, a dombrádit, és a pátrohait villamosítottuk. — És Máriapócs? — vág közbe büszkén a párttitkár. — A tervezéstől kezdve az utolsó kalapácsütésig társadalmi munkában végeztük el a villamosítást! Embereink három vasárnapjukat ' és egy szabad szombatjukat áldozták fel! Különben erős munkával is egy fél hónapig eltartott volna itt a munka. László György tervező számol: — Több mint 60 000 forintot takarítottunk meg a má- riapócsd szövetkezeti gazdáknak. 1963-ban 16 millió 540 000 forint értékű villarnosszere3 kért magának mindenféle ünnepséget. Kolczay próbálta rábeszélni, de a leendő ünnepelt hajthatatlan maradt. Kolczay elpanaszolta a fordulatot az igazgatónak, aki rögtön hívatta a nénikét: — Mari néni, idehallgasson! A szerénységnek is van határa. Magát igenis ünnepelni alkarjuk! — Isten őrizz! Nem fogadom el, ne tessék, semmit se rendezni! Most már legtekintélyesebb hangját vette elő a főnök: — Mari néni, ne gyerekes- kedjék! Nem akarunk ml semmi különöset. A maga tiszteletére ott lesznek a vállalat legkedvesebb enoberei, én is, a főkönyvelő is, a kollégák, eszünk, iszunk, egy kicsit mulatunk... Mari néni egy darabig hallgatott, küszködött magában, aztán kivágta: — Hiszen éppen ez az, igazgató kartárs, kérem! Tetszik tudni, hogy ilyen kis cé- cón mennyi piszkot csinálnak?! Aztán nekem kell utániak takarítani. Stella Adorján. Jó adós a nyírmadai kémia tanár Beszélgetés szünidőben Gyöngyösi Mátyás, a nyír- ntadai állami általános iskola matematika-kémia szakos tanára már II éve tanít. 1952-ben végzett a Szegedi Pedagógiai Főiskolán. Előtte kertészeti technikumba járt. Két gyermeke van, a nagyobbik öt, a kisebbik kétéves. A múlt évben heti 30 órában tanított, illetve látogatott órákat. Ez időben, fáradságban két műszakot jelent — mert az igazgatóhelyettesi teendőket is ő végzi. S e munka mellett Gyöngyösi Mátyás még tanul is: a Budapesti Kertészeti- és Szőlészeti Főiskola másodéves levelező hallgatója. — Miért éppen ezt a főiskolát választotta? — Elmosolyodik: — Kertészeti technikumba jártam, megszerettem. — De ez, hogy úgy mondjam, nem vág a tanári pályához. Ha végez, abbahagyja a tanítást? — Nem. Nagyon szeretem a gyerekeket, szeretek tanítaMég 2300 vagon burgonya vár feldolgozásra a demeeseri burgonyakeményítőgyárban Legyőzni az újtól való félelmet Négyezer baromfi, 184 hold új gyümölcsös bizonyítja az agronómus igazál hanem 1700 hold föld birtokosai lettek, ahol a gazdasági alap is más. — Lépésről lépésre haladunk előre — mondja —, hogy megértessük az emberekkel: először az alapot kell lerakni, aztán könnyebb lesz majd. Olyan alapot és szervezettséget létrehozni', mint amilyen a gazdaságban is van. Ez igen: A hatás? Tavaly még nem volt egyéni vállalás a földekre, az idén már kevésnek is bizonyult. De nem kevésbé féltek az állattenyésztéstől, különösen a baromfitól. Azt mondták, „nem érdemes vele foglalkozni, mert mind elhullik...” — Ennek ellenére négyezer naposcsibét rendeltem meg — mondja —, s magain rendeztem be a nevelőházot. Most háromhetesek, nagyon szépek, alig negyven darab hullott el csak. „Ez igen” — mondják a tagok, s arra ösztönöznek, hogy még több naposcsibét rendeljünk. De így voltam a sertésekkel, meg a gyümölcsfák telepítésével is. Le kell győzni az újtól való félelmet az emberekben! Ma falkában híznak a sertések, s rövidesen jó pénzt kapnak értük, jut majd belőle előlegre Is. Aztán 184 hold gyümölcsöst telepítettek, amihez a gazdaság legjobb szakemberei adtak segítséget, idén is jól akarják zárni az évet, s jövőre olyan alapot lerakni, amelyben híven tükröződik majd a nagyüzemi gazdálkodás. Bálint Lajos. Tisza Sándor, a Nyírmadai Állami Gazdaság agronómusa nem tartozik a bőbeszédű emberek közé. így aztán sok mindenről beszélgetünk, amíg az elejtett szavakból kialakul a kép. Tizenkét éve dolgozik az állami gazdaságban. Csendes természetű, megfontolt, jó szakember hírében áll. Nemcsak a gazdaságban, hanem a környéken is jól Ismerik. Amerre csak járt, szívesen adott tanácsot, még az egyéni parasztoknak is. Talán ezért is esett rá a választás, hogy i „az erősebb segitse a gyengébbet...” elv alapján másodállásban patronánsként, a pusztadobosi Béke Tsz agro- nómusi teendőit ellássa. Nem félmunka — Eleinte nem nagyon lelkesedtem érte '— mondja őszintén. — Nem mintha fél- ; tem volna a munkától, hanem májustól már egy kicsit későnek láttam a szakirány!- tást megkezdeni. Én pedig fél munkát nem szeretek végezni. De elvállalta. — Sokat hadakozott a szívem az eszemmel, mert felmerült bennem a szövetkezet, meg azt ott élő emberek sor- ; sáért érzett felelősség. Hiszen : olyan nagyszerű ott a lehetőség, csak... tudni kell az em- i berekkel bánni, meg okosan : gazdálkodni. Gyakran pillant az órájára. — Biztosan várnak már odaát — mutat kezével a tsz . irányába —. mert a jövő £vi vetéstervet tárgyaljuk meg. Aztán itt az aratási nagy • munka is. i Pedig alig egy órája, hogy eljött onnan, valamit harapni, ami az ejőző napi vacsorája, az aznapi reggelije és ebédje volt egyszerre. De közben a gazdaságban is Intézkedik. mert a hozzátartozó ‘ két brigád munkájáért is csak ő a felelős. A munka nem tűr halasztást. — Hogy bírja ezt a munkát? — Kezdem megszokni, meg fiatal is vagyok — mondja mosolyogva. — Aki szereti a szakmáját, az sohasem lehet fáradt. Ha valami sikerül, szinte megpihenek. Előbb megismerni az embereket Bármilyen szépen is hangzik, munkája nem is olyan egyszerű és könnyű. Márcsak azért sem, mert sokat várnak tőle a tsz-ben, ha „félidőben” is vette át a szakmai irányítást. Hisz olyan tsz-nek lett a szakmai irányítója, amely eddig minden évben mérleghiánnyal zárt. Ezt 5 jövőre már nem akarja. Aztán az emberek. A 317 tagból még most is többen vannak olyanok, akiknek gondolkodásában erősen érződik a múlt, amit a hetven kívülálló egyéni paraszt is táplál. Egyes tsz-tagok elmennek az egyéniekhez napszámra. Pedig ezek a forintok egy-kettőre elfolynak, a munkaegység könyvük lapjai pedig üresen maradnak. Az agronómus most ismer- geti meg az emberek gyengéit és erényeit. Rövid két hónap alatt is érzékelhető változást sikerült elérni. Az emberek mind jobban megértik hnsv nem két-három. Dont a tehetség, tudás, rátermettség Interjú a nyíregyházi Tanárképző Főiskola igazgatójával Az MSZMP VIII. kongreszszusának művelődés- és oktatásügyi programja többéit között reformálja az egyetemi és főiskolai felvételek lebonyolítását, elbírálását. Ennek helyi vonatkozásairól és megvalósításáról érdeklődtünk dr. Kovács Józseftől, i Nyíregyházi Tanárképző Főiskola igazgatójától. — Hogyan érvényesül az ú, felvételi rendszer a Tanárképző Főiskolán? Minek alapján bírálják el a jelentkezői felvételét? — Következetesen megvalósítjuk az új felvételi reformokat. Figyelembe vesz- szük a származási kategóriák eltörlését, s így minden felvételiző ■egyenlő esélyekkel indul a vizsgákon. A középiskolákból hozott eredmény egy bizonyos pontszámban realizálódik, s ehhez adunk mi pontokat a felvételi vizsga sikerétől függően. A felvételek elbírálásánál elsősorban a tudást, rátermettséget, tehetséget és magatartást vesszük figyelembe. Bizonyos esetekben — egyenlő pontszámmal rendelkező fiataloknál számításba jön a munkában eltöltött idő, a KISZ munka, társadalmi munka stb... Nappali tagozatra 620 jelentkező volt, ebből 150-et veszünk fel. Nagyon sok tehetséges fiatal kérte felvételét főiskolánkra. Közülük nem nyerhet mindenki felvételt, s ezért azt a megoldást választottuk, hogy előzetes felvételben részesítünk jól szereplő felvételizőket a következő tanévre. Ezek a fiatalok egy évig mint képesítés nélküli pedagógusok működnek majd megyénk különböző iskoláiban. Ez kellő pedagógiai gyakorlatot is nyújt szá- I mukra. A felvételi bizottság július 12-én ül össze. Helyet foglalnak benne a főiskolai- és megyei KiSZ-szervezet képviselői is, s egyenrangú szavazati joggal vesznek részt a felvételek eldöntésében. Az idén levelező tagozatot is szervezünk 300-as létszámmal, amelyre csak alsótagozati és képesítés nélküli pedagógusok jelentkezhettek. — Miben nyilvánul meg a következő tanévben a hallgatók szociális támogatása? Milyen lesz a kollégiumi ellátás? — Főiskolánkon mint az országban mindenütt minden felsőfokú intézményben a maximális tandíj 500 Ft lesz. A hallgatók létszámának emelkedésével párhuzamosan a szociális keretet is növeljük. Az elmúlt évben a pénzbeli és természetbeli juttatások, szociális juttatások értéke 400 ezer .forint volt, ezenkívül 22 társadalmi ösztöndíjasunk volt. A következő tanévben a főiskola kormányzata 50 százalékkal javít ezen a hely-
