Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-30 / 176. szám

Beleszólni kötelesség! A gazdasági szemlélet ki- alí.kitásában, a közösségi tu­dat formálásában fő az, hogy a termelőszövetkezetek tagjai miként, milyen mértékben ve­szik ki részüket a közös ügyek intézéséből. A legmagasabb- fokú gépesítés, a legfejlettebb technika alkalmazása mellett sem beszélhetünk igazi szo­cialista nagyüzemi gazdaság­ról, ha hiányzik, csorbát szen­ved a kollektív vezetés, a ta­gok és a vezetők egyetértése — mind a gazdálkodásban, mind a közösségi életben. A termelőszövetkezet mint szocialista gazdasági és tár­sadalmi egység, egyre nagyobb tekintélyre tesz szert a kö­zösség életében. A falu át­alakulásával, a parasztság életkörülményeinek fejlődésé­vel bontakozik ki az egységes paraszti osztály, megszűnnek a különféle előítéletek és elő­jogok alapján való különbsé­gek. Általános mércévé a kö­zösség javára, a társadalom hasznára végzett munka vá­lik. Amennyiben igaz az, hogy közösen eredményesebb a ter­melés, akkor még igazabb, hogy csakis úgy lesznek j<J eredmények, ha a szövetkezet valamennyi tagja magáénak érzi a közös minden gondját, erejéhez, képességéhez mér­ten egyengeti a fejlődés út­ját — munkájával, javasla- lataival egyaránt. A szövetkezeti demokrácia megtartatása és megtartása nem könnyű feladat, s nem könnyű azért, mert egyrészt a termelőszövetkezeti tagok nem élnek minden esetben a közösségadta jogaikkal, s ennek is következménye másrészt az, hogy a válasz­tott vezetőség sokszor nem tartja be a szövetkezet tör­vényeit mondván: „Nem érünk rá mindent a tagok elé vinni, s nem is érdekli minden az embereket”. Az ilyen vélemény nélkülözi az igazságot! Az idén néhány szövetkezetben előfordult, hogy a tagok távolmaradása miatt nem tudtak közgyűlést tar­tani. Talán nem érdekelte őket mindaz, amiről hallhat­tak volna? De igen. Csak az a baj legtöbbször, hogy nem is tudják miről lesz szó, te­hát nincs, ami felkeltse az érdeklődésüket. Ha megvizs­gáljuk a közgyűiési jegyző­könyveket, kiderül, hogy ke­veset foglalkoznak az egyes felszólalók javaslataival, ész­revételeivel. Három járás el­lenőrzött tsz-ei között alig lehetett találni olyat, ahol a tagok által tett javaslatok rea­lizálódtak. Az általánosan kibontakozó termelőszövetkezeti mozgalom kezdetén a vezetők gyakrab­ban kikérték a tagok véle­ményét apróbb és nagyobb kérdésekben. A gazdasági megszilárdulással párhuzamo­san — sájnos' — több szővét- kezetben nem fejlődött to­vább ez a jó gyakorlat. Az a tapasztalat, hogy az őszinteség hiánya, a tények elhallgatá­sa okozza sokszor a vezetők és a tagok viszonyának az el- hidegülését, megromlását. Té­ved az a szövetkezeti vezető, aki azt hiszi, hogy a nehéz­ségek feltárásával fölöslege­sen terheli a tagokat. Az ilyen tévhitből faltad aztán az, hogy halogatják a problémák meg­oldását célzó közgyűlések meg­tartását, a bajok tornyosul­nak, s ahelyett, hogy kollek­tív összefogással segítenének a nehézségeket megoldani — elburjánzik a bizalmatlanság. A legtöbb probléma kétség­telenül a tagok személyes vagy a közösséget érintő ügyeinek az intézésénél van. Ezek között jellegzetesebbek: szociális kérelmek elbírálása, döntés fegyelmi ügyekben, tagfelvételek, kizárások, ház­táji területek elosztása. E té­ren a balok gyökere az, hogy nem érvényesül megfelelően a demokratikus centralizmus: különböző kérdésekben nem az arra illetékesek, fórumok döntenek, a határozatok nem elég körültekintőek. Az egyik tsz-ben négy szo­ciális kérelemre írták rá: „Eutasítva.” Megfelelő indok nélkül tette ezt a vezetőség, s anélkül, hogy a szociális bi­zottság előbb foglalkozott vol­na a kérelmek jogosságával. És végül még azt a fárad­ságot sem tették meg, nogy írásban értesítsék az érdekel­teket a döntésről. A közösség vagyona ellen vétők fegyelmi büntetésének elsősorban nevelő jellegűnek kell ltrmie, a döntésnek olyannak, hogy a vétkes erez­ze: jogos volt az, hogy vala­miben elmarasztalták. A fe­hérgyarmati járás (egtöbb termelőszövetkezetének a ve­zetősége írásban értesíti a ta­got a fegyelmi bizottság ja­vaslata alapján meghozott büntetéséről, s felhívja a fi­gyelmét a fellebbezés jogára is. Néhány tsz-ben az a prob­léma, hogy fegyelmi vétségek esetén csak a döntésig jutnak el, de a határozatot nem hajtják végre. Ilyen esetek­ben az esetleges nevelő szán­dék az ellenkező hatást vált­ja ki. Sok helyen akkora a buzgóság a fegyelmi bünteté­sek kiszabásában, hogy ez ve­szi el ennek a íontor esz­köznek a jelentőségét. Volt olyan eset, hogy a vezetőség a közgyűlésen megszavaztat­ta: aki elhagyja a gyűlés he­lyét, öt munkaegység levonás büntetésben részesüljön. Az érdeklődés fenntartásának, a nevelésnek ez aligha eredmé­nyes módszere. Gyakoriak még mindig a pénzbünteté­sek fegyelemsértésért, s ez törvénytelen. A vezetőség illetéktelenül közgyűlés elé tartozó ügyek­ben hoz döntéseket: tagokat vesznek fel, zárnak ki, alap­vető beruházási kérdésekben határoznak, közgyűlés által választott tisztségviselőket váltanak le. A termelőszövetkezeti de­mokrácia érvényesítésének az a legfőbb gátja, hogy egyes szövetkezeti vezetők nem is­merik — vagy nem hajlan­dók ismerni a szövetkezet tör­vényeit, amelyeket a közgyű­lés alapszabályként fogadott el. A tagok elsősorban szemé­lyes jogaikat ismerik, s nem érvényesítik a közösség éle­tébe való beleszólás jogát, amely egyben kötelességük is. Samu András. Annácska, a felvigyázó KÖZEGÉSZSÉGÜGY A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN Az elnök beszól a könyve­lési szobába: — Annácska, gyere csak! Te vagy a mi felvigyázónk. — Magam sem tudom, nő létemre miért éppen engem jelöltek — mondja a szőke lány, miután helyet foglal az egyik széken. — Nem írja azt elő törvény, nő vagy férfi legyen egészség­ügyi megbízott. Gyulatanyán példásan végezted a tanfolya­mot. Vigyázni kell az emberekre Baraksó Anna beosztott könyvelőt ez év februárban tették meg a tiszateleki Vörös Október Tsz egészségügyi fe­lelősévé. Megbízatásáról tájé­kozott, szakszerű magyaráza­tot ad: a nagyüzemi gazdál­kodásban a termelés fokozása, a jobblét előfeltételeinek biz­tosítása mellett nagyobb elő­vigyázatossággal kell lenni az emberre. Több szerencsétlen­ség, sőt haláleset komolyan figyelmeztet. A mind nagyobb arányú gépesítés, a közös munkák, a különböző perme­tező-, növényvédőszer tárolá­sa, kezelése és még sok egyéb fokozott óvatosságra intenek. A tsz-ben kezdettől csak a tehenészetben volt tisztálko­dási lehetőség. Márciusban minden istállóba adtak a gon­dozóknak mosdótálat, szap­pant, törölközőt. Méregszoba, killfin pohár — Kértem a vezetőséget, a mérgező tartalmú vegyszere­*kat zárt helyiségben tároljuk, A lelakatolt ajtóra halálfejes táblát szegeztünk. Nagy János elvtársat raktárkezelői vizs­gára küldtük. Javasoltam több mentőláda beszerzését, hogy jusson belőlük az irodába, műhelyekbe, istállókba, trak­torosokhoz, de még a tiszai komphoz is. A permetezések­hez való ruhák rosszak, hiá­nyosak voltak, újakat vettünk. Meggyőződtem róla, hogy az állatgondozók részt vesznek-e rendszeresen a kötelező oltá­sokon. Mint elmondja, Hegyes Jó­zsef baleseti felelőssel feb­ruár óta két esetben szervez­tek egészségügyi és balesetel­hárítási előadást. Egyiket a traktorosoknak és műhelymun­kásoknak, másikat egyéb dol­gozóknak tartották, A két elő­adáson közel százan vettek részt. Négy esetben ellenőriz­te a tehenészeket, hogy fejős­kor betartják-e a szükséges tisztasági rendet. Igényli, hogy egyes dolgozók munkába me­net külön üvegben, demizson- ban ivóvizet vigyenek maguk­kal. Mások azonban arra szá­mítanak: ad a tsz kannát vagy vizeslajtot. S egy edényből sokan isznak.. Az ilyenek legalább külön poharat, ivó­Köztudomású, hogy har­monikus családi életem pél­damutató. Az volt mindad­dig, amíg a korszellemtől áthatva, rá nem tértünk ház­tartásunk fokozatos gépesí­tésére. Nyugalmam derűs egét először a mosógép fel- hőzte be. Nehezen, de meg­adással törődtem bele abba, a feleségem szerint köztu­domású fénybe, hogy a gép­pel való mosás kollektiv munka, amelyben a dolgozó házasiarsaknak egyformán részt venni nemcsak ked­ves kötelesség, de szívet vt- dámító szórakozás is. Azt már régen tudomásul vet­tem, hogy villanyon kávét főzni csak én tudok, és be­lenyugodtam abba is, hogy autoszifonban én csinálom messze)öldön a legjobb ízű szikvizet. Az univerzális kis darálón — amit vesztemre, magam vásároltam egy meg­gondolatlan pillanatomban én darálok a legszebben, eszközt vinnének magukkal, nem jelentene megterhelést. — Most még egyszer készü­lök alaposan szétnézni a por­tánkon —• folytatja. — Egyes dolgokat máris megjegyeztem, amelyeket helytelenítek. Sok trágya, szemét gyűl össze nyá­ron a tanyában, a tagoktól is ritkán kerül kihordásra. He­lyesebb lenne a határban szarvasokba rakni, Mész sincs rendesen, hogy a tanyabeli —« amúgysem kifogástalan — WC-ket rendszeresen fertőtle­nítsük. A gyümölcsös, vagy egyéb terület permetezését nem minden esetben jelöljük veszélyt jelző táblákkal. Eze­ket, s amiket még találok, jegyzőkönyvbe veszem és át­adom. — Helyes, — bólint az el­nök. — Amit lehet, mindent megteszünk. Asztalos Bálint. Gépesített háztartás és az újfajta, középnehéz villany vasalót egyenesen azért szerkesztették, hogy azzal magam vasaljam nad­rágjaim kicsorbult élét. Hit­vesem állítása szerint nad- rágvasalásbap. bámulatos tö­kélyre fejlesztettem valószí­nű már velem született, de korábban sajnálatos módon elhanyagolt tehetségemet. Mindez hagyján, tudom, haladni kell a korral Az új könnyű kézi porszívót azonban az első perctől kezdve ösztönös ellenszenv­vel fogadtam. Cseppet sem tetszett csillogó teste, sok­féle cserélhető alkatrésze pe­dig határozott gyanakvással töltött el. Balsejtelmem nem csalt. Meg kellett tanulnom, hogy ez a porszívó egyene­sen arra termett, hogy par­lagon heverő vasárnap reg­NYOLCÁN, EGYMÁSÉRT Hogy tej nélkül ne maradjon a város — Miért kapott Pécsi Bandi külön vizsga néikül szakitiunkás-jizonyítványt? A kilenc fiú izgatottan állt a satupadok mellé. A szer­számokat előre odakészítették. — A munkadarab elkészítése 3 óra. Elkészülni, rajt!. Azonnal működésbe léptek a vonalzók, körzők, rajztűk, tolómérők. Rcszelők falták a vasat, cir.cogva vágták a vá- jatokíft a vaslemezben a íém- fürészek. A legjobbak között, Pesten — Nagyon izgultam — em­lékezik vissz? a meleg per­cekre Pócsi Bandi. — Nagy volt a tét. Nem akartam szé­gyent hozni az üzemre, a bri­gádra, melyben, dolgozom. Helytállásomtól ia függött, tel­jes jogú tagja lehetek-e a nyíregyházi tejüzem karban­tartó lakatosbrigádjának, mely a szocialista cím elnyelését tűzte ki céljául. És sikerült. Nem hiába iz­gultak érte munkatársai. Az alig 17 esztendős szőke, kék szemű Pócsi Bandi, a laka­tostanulók megyei vertsenyé­ben második lebt. Ezután következett az or­szágos döntő. Itt már 38 ifi lakatos mérte össze tudását. A versenyre Budapesten, a MŰM Wesselényi utcád 38-os intézetében került sor. Két napig tartott a nagy vetélke­dő. Végeredmény: oklevél, s Pócsi Bandi három hónappal előbb kapott szakmunkás-bi­zonyítványt, mint társai. Kü­lön vizsgát nem is kellett tennie. Felmentették. — Szinte a brigád vala­mennyi tagja segített a ver­senyre való felkészülésemben. Sok olyan dolgot tanultam meg tőlük, melyet az iskolá­ban nem oktattak. Közös a jutalom is — Nem Bar.di az egyetlen, akit neveltünk — mondja Marton József, akire — miu­tán Csendes József más üzem­be távozott — örökbe maradt a brigád vezetése és a főgé­pész tisztség, har.em még 3 lakatost és 1 villanyszerelőt. Mind megállta a helyét. Olyan ez a brigád, mint egy család. — Persze nézeteltérés, vita geleken szánkáztassam pad­lón és szőnyegen, kis ko­rongkeféjével cirógassam a könyveimet, lapos kis vége­vei pedig túrkáljak bele « párnázott bútordarabok hé­zagaiba. Mindezt nyitott ab­laknál, hajladozva és köz­ben lélegezzék mélyen, m.ert rám fér ez a kis mozgás az egész heti tespedés után. Es közben még cigarettaszüne­tet sem tarthatok, mert ha kikapcsolom ezt az ördög­motollát, elül a motor zaja és a csend restségem áruló­jává lesz! Már szombat es­ténként elöntött a keserű­ség. A múlt vasárnapon kor­szakalkotó ötletem támadt. Elnyúltam a karosszékben, s vígan pöfékelve olvastam újságot. De a porszívót já­rattam, hadd hallják, hogy dolgozom. Nem tudom más hogy van vele, de én akkor élveztem először a gépesí­tett háztartást. Halász Gyula. azért van — újságolja őszintén Marton. — De csak a szak­máról. Minden munkát meg­beszélünk, s úgy csináljuk meg, ahogy az legjobb. Egy­forma joga van mindenkinek. Különösen azóta van vita, s növekedett az egymás iránt érzett felelősség, amióta el­határoztuk, hogy ha valaki­nek a brigádban újítása van, azt a brigád közösen alkotja meg. Az ellenáramú kondenzá­tor utóhűtőként való alkal­mazása Martor. József agyá­ban született. A kivitelezést viszont a brigád együtt vé­gezte el. — Az ebből nyert megta­karítás öt százaléka egy esz­tendeig a brigádot illeti meg. Jól jön mellékesként negyed­évenként az az 500 forint fe­jenként. Nem?! Amit minden kocsivezető tud 1963 március 8.-án tett fo­gadalmat a brigád. — Az fűtött bennünket, hogy mi sem vagyunk keve­sebbek a többinél. Láttuk, hogy a kocsikísérők, a pasz­tőrözök is szocialista brigá­dot alakítanak. S azóta minden feltételt — amit vállaltak — tartanak. Miattuk még egy percet sem állt az üzem. Pedig itt három műszakban állandóan dolgoz­nak, zakatolnak gépek. — Több esetben előfordult már, hogy meghibásodott a pasztőröző vagy fölözőgép. Éj­szaka jöttek a lakásomra. Ha nem javítjuk meg időben, másnap a város tej, tejföl és vaj nélkül marad. A tejüzem minden kocsive­zetője tudja, hol laknak a karbantartó lakatosbrigád tag­jai. S a rendkívüli munkát kö­telességtudatból végzik el a karbantartó lakatosok, önzet­lenek. Segítenek az üzemen, s nem hagyják egymást sem gondjaikban, bajaikban egye« dűl. Egy év reménysége — Egyszer a lábamra ej­tettem egy villanymotort — sorolja Marton. — Nem volt különösebben nagy baj, csak inzúzódást kaptam, s feküd­nöm kellett vele. Olyan jó érzés volt, mikor beállítottak a fiúk. Még egy üveg bort is hoztak, amit együtt fo­gyasztottunk el. — Bevet­tük közénk a fűtőket és a kompresszorkezelőket is. Raj­tuk is sok múlik, tudjuk-e tel­jesíteni a feltételeket vagy nem. Rendes fiúk, segítenek bennünket. S minden remé­nyünk megvan arra, hogy egy esztedő múlva tulajdo­nosai leszünk a szocialista jelvénynek. Farkas Kálmán Fél év után három nyíregyházi üzemben Sikerül behozni a téli lemaradást A féléves mutatók terv szerinti alakulását még sok vállalatnál és üzemnél befo­lyásolják a kemény tél okoz­ta termeléskiesések, az anyag- ellátási zavarok. A munkások erőfeszítésének köszönhető, hogy ezek az elmaradások egyre jobban csökkennek és napról napra normális kerék­vágásba terelődik a termelés. Egymillió forintos törlesztés A Közúti Üzemi Vállalatnál az első negyedévben még egy­millió forint adóssággal zár­tak. A második negyedévben kemény erőfeszítésekkel igye­keztek ezt megszüntetni és féléves szinten megközelítet­ték a terv szerinti előirány­zatét. Rövidesen korrigálják az alig százezer forintos le­maradást is. A jól szervezett munkaver­seny eredményeként már az éves terv túlteljesítésével is számolnak és tervér, felüli munkák elvégzésére is vál­lalkoznak. Most var. folyamat­ban eey hatmillió forintos pótbitel kérelmük intézése, amelynek segítségével meg­kezdhetik a Mátészalka— Mérk és a Rakamaz—Nagy­halász közötti utak korszerű­sítését. Előrehaladás a lakossági javítás-szolgáltatásban A kedvezőtlen anyagellá­táson kívül a munkaösszeté- tel aránytalan megváltozása is elősegítette azt, hogy a VAGÉP vállalatnál több mint másfél milliós elmaradást mutatott ki a féléves mér­leg. A tervszerűséget elsősorban a külső szerelési munkák aka­dályozzák, amelyeken mintegy 15 szakmunkás dolgozik. Ezek elvégzése után ez a munka­erő is a késztermék gyártásán fog dolgozni és év végére törlesztik az adósságot. A készárutermeléssel ellen­tétben r.agy előrehaladás van a javítás-szolgáltatási terv teljesítésében. Több mint 21 százalékos túlteljesítés van a lakossági javítás és jelentős plusz mutatkozik a közleke­dési eszközök és a finomme­chanikai munkák végzésénél. Társvállalatok segítségével Vízműépítő és Kútkarban­tartó Vállalatnál elsősorban a csőszállítmányok elmaradá­sa miatt nem sikerült még törleszteni a téli elmaradást. A féléves 93 százalékos ered­ményt is csak úgy sikerült elérni, hogy a budapesti társ- vállalatok segítettek anyaggal. Így tudták üzemben tartani, továbbra is két műszakban dolgoztatni a vállalat legkor­szerűbb fu róberendezésé t. Azonban három helyen még mindig nem tudják megkez­deni a kútfúrást. A hiány első­sorban 203-as és 241-es nagy­méretű csövekből van. A közel egymillió forintos lemaradás törlesztését a har­madik negyedévre tervezik, hogy az utolsó negyedévben már tervszerű munkával bíz- tosítsák a vállalat részére elő­írt kétmillió forintnyi nyere­1963. július 30.

Next

/
Thumbnails
Contents