Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-28 / 175. szám

/ arnapjc. KEDVES FIAM... — Egy pedagógus nvári levele diákjához — Kedves fiam; tudom, hogy • a diákélet örömei között ta­lán a legkedvesebb a nyári szünet Tréfásan hangzik, pe­dig igaz valóság a diák évele­jei sóhaja: „Oh, bárcsak itt lenne már a vakáció”. Nos, itt van. Lássuk miként ör­vendezel neki és helyesen töltöd-e a szépséges nyári időt? Nagyon vágyódtál a szünet­re. Igazad volt. Kell ez. Pi­henned kell, hisfe alaposan el­fáradtál a szorgalmas tanulás­ban. Meg kell mondanom, szép és eredményes munkát végeztél, megérdemled a pi­henést. De azért jó ha tudod, pihenés és „pihenés”, szünidő, és „szünidő„ között igen nagy különbségek lehetnek. Hadd mondjam el neked, miként számolt be nekem egy volt diákom a vakációjáról. Elmondotta, hogy — utólag jött csak rá — siralmasan telt el a két hónapja. Igaz, nem kapott tanácsot senki­től. Az édesanyja pedig vál­tig azt mondogatta neki: „Pi­henj csak szegénykém, üdül), szórakozz, hiszen oly sokat tanultáig De az én volt diá­kom bevallotta: — Sajna, nem tanultam annyit, mint kellett volna. De én a szünet első napjától az utolsóig, mindennap ké­sőn keltem. Néha 10—11 óráig is elheverészgettem az ágyban, lustálkodtam. A ma­ma az ágyba hozta a regge­lit és babusgatott: „Pihenj csak szegénykém...” Én ugyan túlzásnak éreztem ezt a gyöngédséget, de nem tilta­koztam ellene. Jólesett a kényeztetés. Bizony, a dél- előttök gyorsain elsuhantak s máig sem tudom, ■ mivel telt az idő. Ebéd után a bará­taim látogattak meg. fecseg­tünk, viccelődtünk. Este pe­dig — kivétel nélkül minden­nap — táncoltunk a lányok­kal. Tánc és tánc egy kis udvarlással egybekötve — ár­tatlan szórakozás volt. Part­nereinket, a kislányokat, igen jól ismertük és ők is vaká­cióztak,,; így vallott r.ekem a régi diákom. Elgondolkoztatott a vallo­más. Érdeklődtem: olvasott-e? Megismerkedett-e egy érde­kes, üj regénnyel? Azt felel­te. „Dehogy, dehogy, hiszen eleget nyúztak év közben a kötelező olvasmányokkal. Be­tűundorom volt, látni sem akartam semmiféle könyvet Végül azt kérdeztem tőle: „Nos, kipihentnek érezted-e magad a vakáció végén?,, Ö pedig lehangoltam de őszin­tén válaszolt: „Nem. Rejtély ugyan előttem az oka, de a szünidő végén fáradtabbnak éreztem magamat, mint ami­kor az aranyszabadság elkez­dődött... Nem szeretnék nagyképű lenni és ex-katedra jótanácso­kat osztogatni. Őszintén mon­Dr. Buga László írfa? Üdítő barátunk az ivóvíz A víz mossa és hűti az em­beri szervezetet. A szövetek szükséges folyadéktartalmát vízfelvétellel — Vízivással — biztosítja a test és a káros nitrogéntartalmú égéstermé­keket vízzel mossa ki. A bőr felületére gyöngyöző, izzadság elpárologtatósával pedig hüti magát az embert. Rendszeres vízellátás nélkül a kiválasz­tás megakad, a szervezet ki­szárad, túlmelegszik, gyengé­vé, fáradttá elcsigázottá vá­lik. A szomjazás ártalmas és kellemetlen. Még az éhezés­nél is kellemetlenebb. Az ember vízszükséglete egyéni és változó. Sok min­den befolyásolja: a környezet hőmérséklete, a levegő szá­razsága, a végzett munka, az izzadás, és a folyadékfelvétel megszokása. Az egészséges ember naponta másfél két li­ier folyadékot kíván. Ebbe a leves, tej kávé, tea és az éte­lek folyadékmennyisége is beleszámít. A szomjúságot nedvdús ételek, gyümölcsök, főzelékfélék, leves, tej, kávé (ea fogyasztásával és az ele­delek sótlanságával lehet eny­híteni. fl vizárlalom, a sómennyi­ség csökkenése A nagy melegben, nehéz munkában kimelegszik és iz­zad a test Minél többet iz­zad, annál többet iszik. Vizet vesz, és verítéket veszít. De a veríték sót is tartalmaz és íz izzadás a szervezetből ki­lássa a sót. Az elveszített mennyiség csökkenti a test hiányosságát, erejét. Ez a /íztartalom, aminek megelő­zése igen egyszerű. A tűző apón nehéz munkát végző, átlagosnál jobban izzadó em­er ivóvízébe keverjen üte­mként pár csepp ecetet és egy-két gramm sót. Ezzel ] rmcsak a kiizzadt sómennyi- iget pótolja, hanem italát üdítővé, kellemessé teszi és szomjúságát is kitűnően olt­a jó Ivóvíz üdítő, kellemes Tökéletesen tiszta. Annyira átlátszó, hogy a pohárba ön­tött vízen keresztül az alá ja tett újság betűi elolvashatok. Kellően hűtött'. A furcsa meí- lékízű, áporodott, zavaros, szennyezett, fertőzött víz ivás- ra nem alkalmas, A szennye­ződést a kútba hulló piszok, szemét, vagy korhadó szer­ves anyag okozhatja. Ezek fertőzött talajré­tegből, trágyadombról, árnyék- székből származnak. Fertőzhe­ti a vízkezelő ember is az ivóvizet. A víztisztítás komoly feladat A legegyszerűbb ha felfor­ralják és lehűtve isszák a fertőzésre gyanús vizet. A for­ralással vigyázni kell, mert a víz minden ízt és szagot magába szed, de citrompótló­val, citrommal ízesítve eset­leg csipkebogyóteát, kamillát, vagy orosz teát főzve bele nemcsak üdítő, hanem hasz­nos is, ha enyhén megcukroz­zák; Jól bevált módja a víztisz­tításnak az is, ha az orvos ál­tal felírt 1,6 százalékos lápisz- oldatból egy-két cseppet ke­vernek a gyanús víz 3—4 li­teréhez és 2—3 órán át állni hagyják. A pokolkő oldat tö­kéletesen fertőtleníti a vizet. Ez az eljárás nagyobb víz mennyiség — lajt, hordó — fertőtlenítésére is alkalmas. A korszerű vízellátás egyik legfontosabb követelménye a saját ivóedény, mert az egymás után ivás veszedel­mes. A másik meg a víz vé­delme, hogy ne pancsoljon bele senki. Sok haladó gondol­kodású mezei munkást láttam, aki tiszta nylonzacskóban de­rekára akasztva hordta mű­anyag poharát. Ismer ex szö­vetkezeti briágodokat, akik­nek a tarló végén mélyre ásott friss falombbal bélelt, ned­ves ággal letakart gödörben hűsölt a tiszta, tetővel zárha­tó kannában az ivívízük. A családi csörgőkorsó pe­dig bevonul a múzeumba, a szekrény tetejére, mint nagya- páék ma már korszerűtlen, de tiszteletből megbecsült emlé­ke, hogy figyelmeztessen a haladásra, a jobbra, az egész­ségesebbre. dóm hát: jó egy kicsit lus­tálkodni is, jó egy kicsit sem­mivel sem törődni az „arany­szabadság,. (teteiben Helyes az, ha a vakációzó diák nyu­godtan táncol és nem kerül­geti az a kérdés, mi lesz ősz­szel, amikor magasabb -fokon újra- kezdődik a tanulás és nehezebb feladatokat kell majd megoldani. Jó dolog fia­talok társaságába járni. Sőt, ez nemcsak jó, hanem szűk-, séges is. Táncolj, dedves fiam, szórakozz, örvendj fiatal, életednek. Így van ez rend­jén. És mégis: változatosabbá kell tenned a vakációt. Kell? Nem parancsként mondom ezt. Nem a követelődző tanár szól most belőlem, hanem a tapasztalt jóbarát, aki egy­ben apa is. Hadd tegyek fei néhány kérdést. Nem lehetne például, ügy vakációznod, hogy a tánc mel­lett érdekeljen az irodalom is? A kötelező olvasmány? Miért ne? Az is. Ha ezt te­szed, összekötöd a hasznosat a kellemessel és az elkövet­kező tanévben — év közben is marad valamicske időd táncolni. Vagy: eszedbe jutott-e már, hogy a nyári szünetben se­gíthetsz valamicskét a szü­lőidnek a házkörüli munká­ban! Állítom, szórakozásnak is beillik némelyik házimun­ka, pedig ugyanakkor komo­lyan segítesz vele édesanyá­don, édesapádon. Az sem len­ne „merénylet a vakáció el -len,,, ha keresel egy kisebb diákot, olyat, aki gyenge bi­zonyítványt kapott, és tanít- gatnád. Te játszva vehetned; át vele az anyagot, ő pedig pótolná a pótlandókat: mind­ketten a jól végzett munka örömét éretnétek. Talán ke­resnél is ezzel néhány forin­tot. Fedezhetnéd belőle egyik­másik kedvtelésedet. Nem parancsként hangoz­tatom: Ami engem illett, na­gyon tudom .becsülni azokat a diákjaimat, akik’ 2—3 hetét a diákok építőtáboraiban töltenek. Az is helyes, ' ha valaki 2—3 hétre fizetéses munkát vállal. Még mindig marad elég idő a sportra, a játékra, a szórakozásra, az ismeretszerzéssel egybekötött kirándulásokra — kerékpá­ron vagy gyalog. Szórakozz fiam, pihenj okosan, gyújts erőt a következő évre. Hidd el, a tevékeny élet a legna­gyobb öröm, dolgozz szóra­kozva és szórakozz dolgozva. Dr. Draskovits Pál. Foto: Hammel József 1. Megfejtendő. 6. Megfej- NST. 39. Ifjúsági. 40. IRI. 42. tendő. 12. ...Tóbiás, egy tál Időszámításunk előtt. 43. Alu- dötíöle. 14. Kitárt. 15. Farkas, minium vegyjele. oroszul. 16. Gyűjtögető rovar. Megfejtendő: vízszintes 1, 18. Rossz tanulók réme. 19. 6, 30, 32, 43. Igekötő. 20. Kicsinyítő képző. Múlt heti megfejtés: 22. ...-mók, bátyú. 23. Ilyen Lev Tolsztoj — Karenina személy elengedhetetlenül Anna — Feltámadás, szükséges egy hajón. 27. A Könyvjutalom: Jakab Vio- veszteség. 28. NAKII. 30. Meg- la Nagydobos, József A. u. fejtendő. 32. Megfejtendő. 34. 23. és Sarkodi Judit Nagy- Római 999. 36. Elavult szék, ecsed, Széchenyi u. 13. uralkodók használták. 38. Ilyen könyv is van. 39. Azo­nos magánhangzók. 41. Buda­pest melletti község. 43. Meg­fejtendő (főleg Afrikából im­portált ipari rostos növény.) 44. Üdítő ital (megduplázva.) 45. Római 151 és 3. Függőleges: 1. Ebbe kötik össze a learatott gabonát.. 2. Kicsomóz (pl. csónakkötelet). 3. NIL. 4. Az erdélyi részeken élő nép a rómaiak korában. 5. Vissza: Tagadó szó. 7. For­dított kettős mássalhangzó. 8. AYI. 9. Kutyafajta. 10. In­jekciózó. 11. TTÖKE. 13. Fo­lyadék. 16. Vissza; -Testalkat. 17. Merről. 20. Részben krá- kog! 21. Fél nyafogás! 23. Lámpabéle. 24. Okozatot elő­zi meg. 25. Mint a vízszintes 24. 26. Él jenező. 29. Azonos be­tűk. 31. Ebbe az irányba. 33. ! Égitest. 35. Miklóska. 37.- Mlantdk íl Láncok... — Fejedre nőtt a lányod! — erőltet a tizenhat éves lányra, mamát, aki felháborodott mondják a fiatalos megjelené- fontosnak tartja, hogy szalagot azon, hogy a felszolgáló nem sű és még valóban ifjú és esi- kössön copfja végébe és csa- akarta kihozni a tizennégy nos mamának. S ilyenkor ládi tanács elé utalja: meg- éves lányoknak a vermutot többféle válasz lehetséges, szavazzák-e neki az első ma- Komoly szóváltásba kevere- Vagy az, hogy: gas sarkú cipőt. dett a pincérrel, feljelentéssel Sajnos... Nőnek a gyere- g ismerőseink között talál- fenyegetőzött... ■kék... s kissé zavartan mo-- időzünk 'a mamával, aki úgy Gyakran megesik persze, solyog hozzá. akarja megoldani a problé- hoSy az ilyen mamának „sze­-' Olyan - válasz is lehetséges, mát, hogy — szakasztott egy- rencséje” van, mert sajnos, 'miszerint a fruska csak hosz- forma ruhában jár a lúnyá- nagyon sok helyen bizony fel- szúra nyúlt, hanem azért „kis- val. Még a szoknya hosszúsá- szolgálják a megrendelt italt, lány” még. ga tekintetében is csak nagy No> és persze, nem csupán az És azt is halljuk nemegy- jóakarattal lehet felfedezni fogyasztásán van a hang­szer. egy-két centis különbséget. súly. Mert lehet, hogy fél év A múltkor testvéreknek Ez az anyuka nagyon vi- múí-va. éppen ez a víg kedélyű, néztek bennünket: gyáz a kislányára. Táncos he- „haverkodó ’ édesanya lesz az. No persze, mindenki tudna lyekre okvetlenül elkíséri. Itt ^ *Sy Panaszkodik a hxirát- még jó pár példát mondani. Ki is akad azonban többféle ti- nőjének: ne ismerné például azt az pus. Van, aki szigorú ábrá- — Nem tudom, mikor csúsz- anyukát, aki gyermeke „er- zattal üldögél az asztalfőn, s hatott ki a kezemből... Pedig köleseinek védelmében” min- rosszalló tekintettel kisér min- mindenhova elkísértem... dénáron kislányos ruhákat den felcsendülő hangos neve- És amennyire rossz pedagó­tést. Előfordul, hogy sopánko- gus ez a mama, éppen olyan dik, mondván: hibásan gondolkozik az is, aki —Hej csak más volt ami diszkréten elvonul hazulról a időnkben... házibulik idején. Mert — A másik mama viszont pon- hadd szórakozzanak a fiata- - tosan az ellenkezőjét cselek- lók! szí. Versenyt táncol a lányé-. Dehát, — mindenki hibá­val, kapkodják a fiúk, hogy- zik? Hát melyik asszony cse- ne, hiszen fiatal és csinos. És lekszik helyesen? miért ne? Jó móka az egész! Az idő kerekét perszé, nem Az anyuka végül is szinte el- lehet és nem is szabad meg­felejti, hogy tulajdonképpen állítani. Senki sem lehet olyan kísérőnek jött. S mert jólérzi önző, hogy bébit formál a magát, diszkréten szemet nagylányából, csak hogy ő huny a dolgok felett, amelyek- maga fiatat maradjon! Hiszen, nek bizony nem volna szabad — fiatal lehet azért! Vidám is előfordulniuk. A múltkor pél- legyen és táncoljon, ha kedve dául megfigyeltem egy ilyen van hozzá! De — tartson azért mértéket! Tudják a fia­GYERMEKREJTVÉNY Ipari rostnövényeink tatok, hogy ő — édesanya a táncparketten is! Tartsa meg­tiszteltetésnek a fiatalember, akivel táncolni megy, akinek íme, szép, nagyleánya van! A tiszteletet sem a saját gyer­mekünktől, sem a más gyer­mekétől nem zordsággal, ma- radisággal, prédikációval fog­juk kiérdemelni. Barátkoz­zunk velük, férkőzzünk közel a szívükhöz, így átlopják hoz­zánk a maguk szívének szép titkát. Mindennek megvan a módja, mértéke, nem leszünk attól öregebbek. Csak -okosab­bak. és boldogabbak. Mert tudtunk mi tekintélyt paran­csoló anyukák lenni a kicsi gyermekkel szemben. Tudjuk akkor a mértéket a nagyocska lány esetében is. Akit így biz­tosan nem veszítünk el, — egy pillanatra sem! Szekeres Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents